Név: Regisztráció
Jelszó:

Most itt vagy: Fórum >> Seth szövegei >> Az "ismereteln" valóság - második kötet

1 |
db/lap
tida | 2017-09-30 20:49:32 Válasz erre Adatok E-mail (40)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Ha nem is szemetelésnek nevezném, tényleg nem volna baj, ha a topik témájához nem szorosan kötődő gondolataidat inkább mondjuk az "olyanom van"-ban villantgatnád meg:)

(Régebben topik szétbarmolásnak neveztem az ilyet, de az már nem én vagyok;)))))

  Előzmény: seelvuple [38] (2017-08-24 23:00:47)
 
tida | 2017-09-30 20:45:40 Válasz erre Adatok E-mail (39)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Olyanom van wazze...topic?:)))))

  Előzmény: Vanyai [37] (2017-08-23 20:28:12)
 
seelvuple | 2017-08-24 23:00:47 Válasz erre Adatok E-mail (38)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Nem akartam nem megbecsülni Tida munkáját. De nem is hiszem, hogy szemetelek ezzel.

Átrakom máshová.

  Előzmény: seelvuple [36] (2017-08-13 23:49:10)
 
Vanyai | 2017-08-23 20:28:12 Válasz erre Adatok E-mail (37)
Eddigi hozzászólásai:
1209 db

Hali!

Most ezt nem ertem:) Arrol volt szo hogy a forditasok jonnek ide . Folytatolagosan.Ahol Tida abba hagyta onnan folytatod - gondoltam en:))

De ez igy nem lesz jo:( Tida munkajat sem becsulod igy ha tele szemeteled/juk a topicot amit letre hozott a konyv miatt.

A csevegesre ott az Olyanom van wazze.... topic

  Előzmény: seelvuple [36] (2017-08-13 23:49:10)
 
seelvuple | 2017-08-13 23:49:10 Válasz erre Adatok E-mail (36)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

"Only by looking quietly within the self that you know can your own reality be experienced, with those connections that exist between the present or immediate self and the inner identity that is multidimensional.

There must be a willingness, an acquiescence, a desire. If you do not take the time to examine your own subjective states, then you cannot complain if so many answers seem to elude you. You cannot throw the burden of proof upon another, or expect a man or teacher to prove to you the validity of your own existence. Such a procedure is bound to lead you into one subjective trap after another."

 Ha a könyv fordítását értem célnak, akkor elérni azt szeretném ha ezek a művek a magyar irodalom részét képeznék.
Ha szellemileg, akkor saját képességeim fejlesztését értem. Utakat nem igen szükséges keresni, az út én vagyok ahogy saját magam fejlödöm. Rajtam kívül álló dolog nem létezik - ettől még meglephetem magamat. Következő 5 évemet rászánom ezeknek a képességek felfejlesztésére. Ez lesz az alapcél. Elsődleges pont az új múlt megváltoztatása. Időszakosan vannak helyzetek ahol kiviláglik a képességeim. Tulajdonképpen az egyik alapjellemzőm, vagy tehetségem a tudati képességeimben rejlik és ez elég gyakran megmutatkozik.

  Előzmény: seelvuple [35] (2017-08-13 23:40:38)
 
seelvuple | 2017-08-13 23:40:38 Válasz erre Adatok E-mail (35)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Hozok szerintem egy új témát?
De nektek mi a célotok ? Merre akartok elindulni ezzel?

  Előzmény: Vanyai [34] (2017-08-09 17:59:35)
 
Vanyai | 2017-08-09 17:59:35 Válasz erre Adatok E-mail (34)
Eddigi hozzászólásai:
1209 db

Felolem okes! Hozzad csak ha mar haladttal vele! Legalabb uj gondolatokat kapunk amit lehet megvitatni es jol kivesezni:)

 

  Előzmény: seelvuple [33] (2017-06-17 23:56:47)
 
seelvuple | 2017-06-17 23:56:47 Válasz erre Adatok E-mail (33)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Srácok akkor fordítunk tovább ?

 

  Előzmény: seelvuple [32] (2017-02-11 16:42:51)
 
seelvuple | 2017-02-11 16:42:51 Válasz erre Adatok E-mail (32)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Olvastam most egy részét a szövegnek - a más bolygók és időszekvencia.
Amikor pislogtam vagy egy pillanatra úgymond így természtesen behunytam a szemem, láttam egyk képet. Először leírom, hogy ilynekor mi szokott lenni.

Ez többedjére van - igazság szerint olvastam róla a Seth szövegekben, de nagyon sokáig nem kapcsoltam össze ezekkel - Pszichés villanások - és utána hogy összekapcsoltam, akkor se tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki.
Több ilyen volt, vannak olyanok, amik értelmezhető képek és vannak olyanok, amik egy pillanatra látok, de nagyon szórakoztatóak. Ezért elterveztem, hogy meg szeretném őket festeni és alá verseket írni. Flash-lightsnak nevezném el az alkotásokat. Volt olyan, ahol egy teljesen szürreális kellemes színeket láttam, egy nagyobb testet a levegőben. Kapcsolodnak hozzá érzések is vagy csak ilyen bepillantások, mint például egy busz a hangulata a képnek. Vagy a környezet atmoszférájának.

Ez a kép amit láttam inkább olyan rideg volt - mint a szikla! ez most ugrott be - a föld oldalában láttam piros pontokat és ezek lények voltak vagy legalábbis olyanok amik együtt élnek a földdel(?). Kissé ridegek is, mármint nem bartáságosak. De ez szerintem csak a saját kivetítésem.

Két fajtája van a képeknek eddig. Az egyik könnyen értelmezhető környezet, a másik pedig teljesen szürreális kivetítés - utóbbit nehezebb is hova tenni, de nem bonyolult inkább kicsit örömteli.

  Előzmény: seelvuple [31] (2017-02-07 11:20:16)
 
seelvuple | 2017-02-07 11:20:16 Válasz erre Adatok E-mail (31)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Hoztam még egy idézetet, hogy ne terelődjön el a figyelmetek.

"- Semmilyen jó dolog nem csoda, semmi, amiben örömünket leljük, nem álom.
- Te azt mondod, hogy a világ álom, márpedig néha örömünket leljük benne. Naplementékben. Felhőkben. Az égboltban.
- Nem. A kép álom. A szépség valóság. Érted, mi a különbség?"

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük, rajtad áll."

  Előzmény: seelvuple [30] (2017-02-07 11:17:38)
 
seelvuple | 2017-02-07 11:17:38 Válasz erre Adatok E-mail (30)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Én ezzel a koncepcióval - többször találkoztam. Mármint sajátmagamnak fejtettem még meg, mielőtt bármikor is találkozhattam vele a Seth könyvekben. Valójában az idegeneket nem azért nem találjuk, mert nincsenek ott, hanem mert nem azonos a mező ahol léteznek.
De ebben akkor kaptam egy megerősítést!

Tida bocsánat, hogy nem írtam - láttam hogy jegyeztél egy kommentet, hogy valaki hozzászól. Keresek valamilyen idézetet. Ahh képzeljétek el, hogy találtam egy filmet, amit egy magyar emberke készített Richard Bach - Sirály c. regénye alapján. Az érdekesség és a koindencia megnyílvánulása ott mutatkozott meg, hogy Máltára akartam kiköltözni - vagy Denmark. - és a hapsi ott él most. Máltán aki készítette ezt. A dolog pont akkor talált be, amikor kellett. Épp akkor kaptam egy olyan lökést, ami ha nem is nagyon, de hatott rám.

 

 

"Megmérheted tudatlanságodat azon, hogy mennyire hiszel igazságtalanságban és sorscsapásban. Amit a hernyó a világ végének tekint, azt a mester pillangónak nevezi."


Amúgy ezt nézzétek:
Föld távolsága a Holdtól

  Előzmény: tida [27] (2017-01-29 00:57:07)
 
tida | 2017-02-01 21:43:53 Válasz erre Adatok E-mail (29)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Ez jó:) Én is épp tegnap este olvasgattam ezt a részt. Nem tudom másképp elképzelni, mint olyasmin gyakorolgatni, hogy visszaigazolást kaphassunk. Aztán csak kifejlődik egy olyan érzék is, amivel rá lehet ismerni a valós, nem valós ízére.

  Előzmény: atta [28] (2017-01-31 21:34:41)
 
atta | 2017-01-31 21:34:41 Válasz erre Adatok E-mail (28)
Eddigi hozzászólásai:
1406 db

Jól lemaradtam a fordítás olvasásával :( Csak most olvastam a 710. ülést, nagyon érdekes. Nekem sok problémát okoz, h ha "befelé" figyelek sokszor elbizonytalanodok: ez most valódi információ, v. csak a saját elvárásaim, vágyaim kivetülése?

  Előzmény: tida [21] (2016-11-25 22:29:18)
 
tida | 2017-01-29 00:57:07 Válasz erre Adatok E-mail (27)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

712. ülés  1974. október 16. szerda, 21:13

 

(Múlt hétfőn, október 14-én nem tartottunk ülést, helyette Jane USA nyugati részének egy rádióadásával foglalkozott, élőben a telefonnál, elmirai szobánkból. Az íróasztalánál ült, és a műsorvezetőnek adott interjút, majd a hallgatók kérdéseire válaszolt. Az adás jól ment; lásd az első kötetben a bevezetőt a 702. üléshez.

A mai vacsora után Jane információt kapott Seth-től (anélkül, hogy a hangját hallotta volna), hogy az ülés valószínűség-halmozódásokról fog szólni. Tetszett nekünk a kifejezés. De csak mielőtt Seth beszélni kezdett a témáról, vált világossá számomra, hogy Jane múlt szerdán a 711. ülés végén maga is rácsatlakozott erre. Ez látszik a listájának 2. pontjából, melyet az álomállapotáról foglalt össze.

Az ESP-csoportban tegnap este felbukkant Jane-nek egy szokatlan „hosszú-hang-tapasztalat”, ahogy mi nevezzük. A tudat-kalandjáról Seth az első szünet után beszél.)

 

Jó estét.

(Jó estét, Seth.)

Nos: diktálás. Ahogy Roburt megjegyezte a jegyzeteiben, minden valóságrendszer valóban a valószínű valóságaival van körülvéve, bár e „valószínű valóságok” mindegyike középpontként vagy magvalóságként szolgálhat; ebben az esetben aztán minden más valóság valószínűként tekintendő. Más szavakkal, a relativitás itt bizonyára egy találó kifejezés volna.

Az alapvalóság az, melyben az érzékelő személy fókuszált. Ebből a nézőpontból az összes többi periférikus. Ezt feltételezve azonban, minden adott valóságrendszer valószínűség-halmozódásokkal van körülvéve. Mint szatelliteket lehet ezeket elképzelni. Időnek és térnek mindenesetre nem kell feltétlenül összeköttetésben állnia, vagyis egy valóság és egy adott valószínűség-halmozódás közt fennálló viszonylatnak talán semmi köze térhez és időhöz. Valamelyik adott valóságot követő valószínűség-szatellit például egy egészen más univerzumban lehet található. (Szünet) Ebből a nézőpontból inkább a saját univerzumotokon kívül, mint belül, ahogy ti ezt gondoljátok, találhattok testvéreket, akik többé- kevésbé hasonlóak hozzátok. Azt képzelitek, az univerzumotok a térben (és az időben visszafelé) kifelé terjed ki. Mint egy elkülönített manifesztáció gondoltok erre, ami esetleg kinyúlik, de inkább kifelé, mint befelé.1  

 

(Lassan) A ti elképzelésetekben a térutazás egy utat jelent az „univerzumotok bőrén át”. Nem értitek, hogy a ti rendszeretek valójában maga terjed ki, és új kreativitást és energiát állít elő.

Adj nekünk időt… A ti univerzumotok csak egy a sok közül. Mindegyik maga hozza létre a valószínű változatait. A Földön egy utazás során a felszínén mozogtok. Mostanáig a térutazásról szóló elképzeléseitek a navigáció felszínen történő módját tartalmazzák. A földön való utazások mindamellett a felszínének természetére vonatkozó tudást ……..2

Ha más planétákra vagy galaxisokba történő utazásokra gondoltok, akkor is egy ilyen felszínen való utazást képzeltek el. Amennyire a ti fogalmaitok szerint el tudom magyarázni, a ti elképzeléseitek a térutazásról a tér körül utaztatnak benneteket, a direkt azon keresztül való utazás helyett.

 

(21:40) Adj nekünk időt…. A naprendszert is a ti saját időperspektívátokból szemlélitek, mely relatív. Azt mondjátok, „visszafelé néztek az időben”, ha kitekintetek az univerzumba. természetesen ugyanolyan jól tudnátok a jövőbe tekinteni. A saját koordinátáitok3 elzárnak benneteket a felismeréstől, hogy akár a saját naprendszereteken belül valóban élnek más intelligenciák. Mindenesetre soha nem fogtok találkozni velük a külső valóságotokban, mivel nem az ő létezésük időfázisában vagytok fókuszáltak. Fizikai formában meglátogathatjátok éppen azt a bolygót, amit laknak, de a bolygó számotokra kietlennek tűnik, vagy az élet fenntartására alkalmatlannak. Ugyanígy meglátogathatják mások hasonló eredménnyel a ti bolygótokat. Összességében tehát van egy nagy belső dimenziója akár az általatok ismert térnek, melyet nem érzékeltek. A saját galaxisotokon kívül, „határolva azt”, léteznek intelligens lények. Elméletileg meg tudnátok látogatni a technológiátok szerteágazó javításával, ami azonban nagyon sok időt venne igénybe. Mások meglátogatták a ti bolygótokat ilyen módon. Még mindig lineáris technológiátok van. Néhány intelligens lény meglátogatta a bolygótokat és nem az általatok ismert, hanem a valószínű világot találták.4 A valószínű rendszerek között mindig van egy visszacsatolás (Feedback). Egy domináns faj egy rendszerben, egy másikban csupán mint egy faj bizarr nyoma jelenhet meg. Erről és a bolygótokról később többet is mondok a könyvben. 5  A ti intelligencia fajtátok és a ti létezésetekhez közelálló megegyezőség nem található meg, miközben a tér külső bőrét követitek, hanem hogy úgy mondjam, rajta keresztül kell mennetek.

 

Adj nekünk időt… Mint már mondtam, vannak belső koordináták, melyeknek az elektronok belső viselkedéséhez van közük. Ha ezt megértenétek, ilyen utazásokat pillanatok alatt véghez tudnátok vinni. A koordinátáknak, melyek másokkal összekötnek benneteket, akik többé- kevésbé a ti fajtátok, mediális és pszichés metszéspontokhoz van közük, melyek az idő és tér azonos vonatkozási rendszerébe torkollanak.

Itt egy nagyon egyszerű példát szeretnék adni, ami azt, amire gondolok, sejteti. Újabban Roburtot egy nő hívja Kaliforniából, aki nehézségekkel küzdött. Roburt megígérte, hogy (gyógyító) energiát küld. Miután letette a telefont, behunyta a szemét, és elképzelte, hogy egy univerzális forrásból a saját testén keresztül energiát küld, és a személyhez irányítja, ami számára szükséges. Eközben Roburt lelki szemével egy „erős” sugarat látott, mely a szemei között egy pontból egyenesen és akadálytalanul nyugat felé sugárzott. Érezte, hogy ez a sugár energiából áll, és olyan erősnek tűnt, hogy az ember probléma nélkül járhatott volna rajta. Szubjektíven olyan érzése volt, hogy ez az energiasugár elérte a célját. És így is volt. 6

Az energiát csaknem egy szempillantás alatt küldte el egy bizonyos személy egy másikhoz egy egész kontinensen keresztül.

Ha az energiának evvel a fajtájával bántok, és mindenekelőtt ha erre gondoltok, a tér egyáltalán nem játszik szerepet. Érzelmi összeköttetések létesülnek, melyek megalkotják a maguk koordinátarendszerét.

 

(Szünet) Ez az energiasugár olyan erős és valóságos, mint egy acélsín, de gyorsabban mozog egy fénysugárnál.

(22:09) Ha Roburt ezt a hölgyet repülővel látogatta volna meg, követte volna a Föld görbületét, így azonban az energia a „legdirektebb” úton ment keresztül.7

 

(„De nem a Földön keresztül?” kérdeztem. Mire Seth az utolsó mondatát háromszor megismételte. Ez volt a válasz, amit adni akart.)

 

A pszichés és érzelmi összeköttetés keresztülvágja (szeli) tehát a fizikai koordinátákat. Egy pillanatra Roburt össze volt kötve a hölggyel.

Nos: Ugyanilyen módon kapcsolódhattok össze más valószínűségekkel és lehettek összehangolódva, melyek nem egyeznek a ti tér-idő-tengelyetekkel. Más bolygókat csak a ti jelenetekben látogathattok meg. Lehet, hogy a ti jelenetek az ott lakóknak a múltja vagy a jövője. A ti fizikai értelmetek (érzéketek) csak az ő és a ti jeleneteket szólítja meg.

„Sikeres” űrutazás, kreatív űrutazás részetekről csak akkor történik majd, ha felismeritek, hogy a ti tér-idő-rendszeretek csak egy fókusz. Különben csak egy látszólag halott világot fogtok mások után meglátogatni, vakon a civilizációra, mely azokban létezhet. Néhány ilyen nehézséget legyűrhetnétek, ha legalább saját fizikai struktúrátok csodálatos multidimenzionalitását megtanulnátok megérteni, és valamennyit tudatotok nagy szabadságából elismernétek.

Bizonyos fokig neurológiailag vakká tettétek magatok. Csak az idegi impulzusok egy részét fogadjátok el „valóságnak”.8  Biológiailag elfogultak (előítéletesek) vagytok. A fizikai struktúra helyzeténél fogva sokkal több érvényes valóság-változatnak van tudatában, mint amennyit engedélyeztek.

Elméletileg korotok alaposan kiképzett űrutazója volna, aki egy idegen bolygón landolna, képesen arra, hogy a saját tudatát úgy állítsa be, hogy a bolygót különböző időszekvenciákban érzékelhesse. Ha egy űrutazás során egy bolygón landolnátok, és vulkánok tűnnének fel, talán világos volna számotokra, hogy ez a bolygó más vidékeken más arcát tudná mutatni. Bízva az űrbéli mozgásképességetekben, talán felkutatnátok a vidéket, melyet saját lakóhelyetekről nem tudtok áttekinteni. Ha nem értenétek, hogy térbeli tulajdonságok és jellemzők változhatnak, akkor talán azt képzelnétek, az egész bolygó egy óriási vulkán.

Mindenesetre, amíg még nem értitek, hogy bizonyos módon az időn keresztül is tudtok mozogni, ahogyan a téren keresztül utaztok – és amíg ezt nem értitek, egy igazi utazás jelentőségét nem fogjátok ismerni vagy nem lesztek képesek valamilyen bolygót alaposan felkutatni – vagy valamilyen valóságot, mely a tiéteket magába foglalja. Azt gondoljátok, a Földetek fel van térképezve és minden határos terület ismert, de a bolygótokon lévő élet lineáris aspektusai valóságának csak csekély részét mutatják meg.

Tartsátok meg a szünetet.

 

(22:24  Jane azt mondta nekem, Seth „igazán ott van”, bár a közlése nem tűnt erősebbnek vagy gyorsabbnak, mint általában, ha nagyon elmélyült. Hozzáfűzte, az anyag végtelennek tűnt, és Seth csak azért javasolt szünetet, hogy a következő információ blokk előtt ki tudjuk pihenni magunkat - mert az már „ott” van. Csaknem egész nap csöpörgött az eső; és most a második emeleti ablakunkból egy ködfelhőt láttam lent, az útkereszteződés és az épp elkészült Walnut-Street-híd fölött. Az egész vidék fölött egy sejtelmes fény derengett, mely a híd világításából eredt.

Újrakapcsolódás ugyanilyen módon 22:45-kor.)

 

A psziché részei reflektálnak és megalkotják az univerzum részeit a legkisebbtől a legnagyobb összetevőjéig. Ti a pszichétek egy kis szeletével azonosítjátok magatokat, és így jelölitek ki az univerzum egy kis aspektusát is valóságnak.

Új bekezdés. Az ESP-csoportban előző este Roburtnak olyan üzenetek „jöttek fel”, melyek az ő idegi struktúrája számára láthatóan túl lassúak voltak. Meggyőződése szerint a ti időtök sok óráját vette volna igénybe annak egy egyszerű, világos része, amit kapott. Valamennyire megerőltető volt számára, és olyan érzése volt, hogy minden magánhangzó és minden szótag olyan hosszan húzódó volt a ti időelképzelésetek szerint, hogy vagy a saját idegi mechanizmusát kellene meghosszabbítani, vagy néhány megfelelő hozzáillesztést kellett volna foganatosítania. Utóbbi mellett döntött. Ezért „jöttek” üzenetek, érzékelések úgyszólván egy sebességen „keresztül”, és sikerült neki azokat felfogni, miközben egy kényelmesebb, idegileg ismerős sebességre fordította.

Roburt egy része felvette a „lassú”, (vagy a „hosszúra húzott”) észlelést, miközben egy másik része valami olyasmire lassította, mint a normál beszédminta. Ezáltal jött létre néhány közlés.9

Amit azonban érzett, a valóság egy teljesen más fajtája volt.. Fokozatosan a szinapszisok egy másik, nem „ősi” (neuronális) mintáját érzékelte; megismertette magát a koordinátapontok egy másik rendszerével. Egy ilyen cselekedet automatikusan megváltoztatja a tapasztalatotokat az idő természetéről, és utalást ad a ti tudatosságotok és a tudatosság egy más fajtája közti metszéspontra. Minden speciális tudatfajta „más sebességgel” operál, mint ti. Biológiai szempontból a ti fizikai struktúrátok egészen képes arra, hogy ugyanavval a sebességgel dolgozzon, annak ellenére, hogy mint faj, egy más idegi reakcióra képeztétek magatokat. Ha megváltoztattok egy ilyen neurológiai előítéletet10, akkor valóban megtanulhattok más valóságokat érzékelni, melyek a tiétekkel találkoznak. Pont.

Nos: Az elektronok maguk más „sebességekkel” operálnak. Az atomok struktúrája, amit elismertek, és az aktivitásuk átfogó értelemben egy atom valószínű változata.11 Tudatotok, a testtel való összeköttetésében, az atomok aktivitását csak addig követi, amíg a ti valóságrendszeretekben az visszatükröződik. Roburt tanulja alaposabb (gondosabb) módon tapasztalatát az atomi korrelációval megváltoztatni, melyek éppoly érvényesen léteznek, mint az atomi egész azon speciális formája, amit szokásosan elismertek. Emellett megváltoztatja, a ti fogalmaitok szerint, az atomi észlelési képességét. Ez automatikusan valószínűségeket hoz elő. Más valóságok érzékeléséhez megváltoztatjátok a saját koordinátáitokat, más rendszerbe állítjátok be azokat, és ez a fókuszotokra is vonatkozik.

Tartsatok egy szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy jó nektek.

 

(„Szünetet tartunk”

23:08-tól 23:26-ig)

 

Nos: pszichétekben létezik minden valóságnak többé vagy kevésbé az ellenpárja.12  Ha a gondolataitokat vagy az érzékeléseiteket meghosszabbítjátok vagy felgyorsítjátok, automatikusan kezditek megváltoztatni a fókuszotokat, a hivatalosan elismert létezésetek mellé léptek. Ez rendkívül fontos, mert bizonyos szempontból átlépitek az általatok olyan valóságosnak elképzelt vonatkozási kereteket.

Másképp kifejezve, saját valóságotok bizonyos részei már régóta „letűntek” a nem elismert halálba, melyet folyamatosságérzésetek olyan bájosan áthidalt. Az általatok személyesen felhalmozott valószínű valóságok körbevesznek benneteket sejtes alapon, ahogy már mondtam, és biológiailag tekintve fizikai testeteket a saját irányába kormányozzák; megtalálja az egyensúlyát, miközben a valószínűségek halmazában navigál, és egyidejűleg fenntartja számotokra a saját fókuszt. A sejtes felfogóképességre való ráhangolódást is meg tudjátok tanulni. Ez annak felismerését is segítené, hogy tudatotok nem olyan korlátozott, mint feltételezitek. 

(Szívélyesen:) Vége a diktálásnak. Adj nekünk egy percet…

 

(23:28 Jane-nek itt pár oldal anyag jött át saját maga számára. Ebből néhány dolog nagyon személyes volt, de egy része Seth válaszát tartalmazta egy állapotfelvételről, melyet (Jane) ma este megfogalmazott és melyben az előrelépéseit megvizsgálta, mióta 1963 végén ……. nehézségei kiderültek. Seth kiegészíti itt Jane néhány felfedezésére vonatkozó reakciójának értelmét, melybe Jane tizenegy éve bocsátkozott. Az anyag kiegészítéseket tartalmaz még az „Ismeretlen valóság” 1. kötetének 697. üléséhez, amikor a valószínű Jane korai hátteréről beszél, aki amellett döntött, hogy ebben a fizikai valóságban él majd, és arról, hogyan kezdett mindegyik Jane küzdeni erősen misztikus természetével. Lásd ehhez mindenekelőtt a 679. ülés 8. megjegyzését és az 1. függeléket.)

A papír, amit Roburt ma este összeírt, helytálló és rendkívül jelentős. Hadd mutassam ezt meg. Valójában befejezte „tanulóéveinek” első részét - bár ezt a szót nem kedveli -, melyekben jártassá vált a valóság más fajtájában és meg kellett tanulnia azt, mint „normálist” érzékelni.

Ez bizonyos megterheléseket tartalmazott, melyek egy módon olyan természetesek voltak, mint a fejlődési fájdalmak. Ennek semmi köze az úgynevezett médiumi jelenségekhez, hanem a személyiség természetes növekedéséhez és fejlődéséhez, mely megpróbál a tér- és időkoncepcióján felülemelkedni, és ilyen fajtájú felfedezéseket tesz.

 

Egy nézőpontból, egy szinten, egy ilyen személyiség úgy tűnik, „vakon” megy előre, mialatt más szinteken a sikereit és felfedezéseit észleli. Gyakran fellép egy egyensúly-talansági szituáció, mely nem adódna, ha a személyiség a felfedezéseit és evvel a még messzebbmenő fejlődés potenciálját elfogadná. (ford. megj.: a szövegben „nem fogadná el” szerepel, de ennek nem látom értelmét)

A személyiség józan elemei intézkedéseket foganatosítanak, melyek időszerűen fontosnak tűnnek számára, miközben egyidejűleg egy új orientáltságot kipróbál. Ezek a metódusok látszólag túl erős torzításokhoz vezetnek, részben hogy kontrasztot állítsanak az érzett fejlődési lehetőségekkel. Ilyen vagy olyan módon azonban még mindig vonatkozási kereteket nyújtanak, melyeken belül a személyiség szabadnak érzi magát, hogy céljait kövesse. A beépített impulzusok támpontokat szolgáltatnak. Az újonnan érzett valóság elég erős ahhoz, hogy ne csak egy nagyobb megértést tegyen lehetővé, hanem egy új keretrendszer konstruálását is, majd a régi keretrendszer korlátozottnak tűnik, és feladásra kerül.

Néhány eleme az életeteknek csak azért vált negatív tapasztalattá, mert Roburt maga az övében nem volt biztos. A segítségkérések követelésként voltak értelmezve (……) – nem lehetőségekként a képességek bevetésére -, és így üldözve és hajszolva érezte magát. Nem volt elég biztos az új világában; olyan nagyon része volt még mindig a réginek, hogy az életét és a képességeit gyakran „a régi világ lakójának” szemével látta – másokéval, akik őt lenézték vagy nevetségessé tették volna.13

Ők saját pszichéjének részeit mutatták be, melyek még ezen a tudatosságszinten voltak, mert a nagyobb tudást vagy tapasztalatokat még nem egészen emésztették meg. És így olyan érzése volt, védelemre van szüksége – egy oltalomra, mely…ügyes módon…minden célját szolgálta és engedélyezte volna, hogy úgy haladjon előre, ahogy ő akart…mely őt otthon tartja a munkánál, és még mint kontrollmechanizmus is szolgált volna a sok belső spontaneitás ellen, amíg megtanulta, valóban megbízhat az új tapasztalatvilágban.

(majd később:) Még többet is fogok erről mondani. Ma este már nincs idő rá, bár én addig tudok beszélni, míg te írni tudsz.

Az én tudatom normális esetben más sebességgel is operál, mint a tiétek, így az én fogalmaim szerint, amit mondok, már régebben ki lett mondva, miközben a ti valóságotokban ez új, vagy éppen most ér el benneteket.

(és még valamivel később:) Roburtnak még meg kell tapasztalnia mást is, aminek én is részese vagyok… vagy a hangom.

És most (nyomatékosan, de mosollyal) szívélyesen – a legszívélyesebben – kívánok nektek jó éjszakát.

 

(„Köszönjük, jó éjszakát Seth.”

 

Vége 0:01-kor.

Egy megjegyzés, melyet hozzáfűztem, miután Seth 1975.  áprilisában befejezte az „Ismeretlen valóság” diktálását: A 712. ülést 1974. október 16-án tartottuk. A 710. ülés bevezetőjében Jane leírja, hogyan hallotta álomállapotban október 5-én éjjel Seth hangját. Most írhatom, lehetséges, hogy egy további, hasonló találkozást kell tapasztalnia Seth-tel vagy a hangjával.)

 
tida | 2016-12-01 23:06:01 Válasz erre Adatok E-mail (26)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

711. ülés 1974. október 9. szerda 21:27

 

(A hangszalagra felvett ESP-csoprt tegnap turbulens volt. A 32 ember, akik a nappalinkban tolakodtak, élvezve az életteli és alkalmanként durva eszmecserét egymással, Jane-nel és Seth-tel. ……………………..

A csoport résztvevői ritkán értettek egyet Seth-tel vagy valaki mással. És Jane szokás szerint megjegyezte, ő is tanul, akár a tanulói. Arra is szakított időt, hogy nagyon finoman sumarit énekeljen, ellentétben Seth erőteljes megnyilvánulásaival. A csoport 19 órától éjfélig tartott, a résztvevők ha nem kimerültek, emocionálisan kifacsartak voltak, mire vége lett. A jövő heti csoportestén megkapjuk a ma esti Seth-anyag másolatát.

Jó estét (suttogva)

(„Jó estét, Seth.”)

Nos: Diktálás (még mindig suttogva) Semmi esetre sem olyan drámaian, mint a lármás csoportülésünk.

Mint már mondtam, világotok egy meghatározott tudat-fókusz eredménye, anélkül, amit ezen a világon nem lehet érzékelni. Pont. Az itt részletezett tudatterület nyilvánvalóan fizikailag orientált, azonban ezen a területen belül a tudatok sokfélesége található, és mindegyik egy személyes perspektívából tapasztalja a látszólag objektív világot.

A fizikai környezet például egy állat, egy hal, egy ember vagy egy szikla számára különböző formában valós, és ennek megfelelően ennek a környezetnek a részei szintén különböző módon nem-valósak (a különböző fajok számára). Ez rendkívül fontos.

*lásd a 16. függeléket.

Ha a ti fizikai rendszereteken teljesen kívül fekvő valóság lakója meglátogatna benneteket, és ha az „ő” intelligenciája nagyjából megfelelne a tiéteknek, meg kellene tanulnia a tudatát többé-kevésbé úgy fókuszálni, ahogy ti teszitek, hogy érzékelni tudja a világotokat. Az ő saját fókuszát meg kellene változtatnia, és egy számára idegen irányba fordítani. Ilyen módon tudná „venni az adásotokat”.1  Előfordulnának természetesen torzulások, mert ő, ha ilyen manipulációkban eligazodna, maga vélhetően nem rendelkezne a ti született fizikai struktúrátokkal, melyen keresztül a megváltoztatott tudattal érzékelt adatokat fogni és interpretálni tudná.

A látogatótok arra kényszerülne, hogy ezt az információt amennyire tudja, a saját struktúrájára lefordítsa, hogy a saját megszokott orientációjú tudata számára valamilyen értelmét adja. Minden valóság meghatározott egyedi fókusz eredménye, melyet a tudat felvesz. Ebből a szempontból nincsen kívül. Az objektivitás jelenségei akkor hívódnak elő, ha a psziché a belső dimenziók tapasztalatait projektálja, melyeket maga alkotott.

(21:35) Belül ezek a vonatkozási keretek állandóan bővülnek, úgyhogy a ti fogalmaitok szerint legalábbis úgy tűnik, mintha egyre nagyobb távolságra kerülne. A fizikai világ egy másik országába való utazásnak tehát tudatmódosításokat kell tartalmaznia.2

Új bekezdés. Bár minden gondolatotok és érzésetek materializálódik „valahol”, csak néhány lesz fizikai a ti felfogásotok szerint. Ezeket aztán fizikai valóságként fogadjátok el. Azoknak a fizikai eseményeknek, tárgyaknak és jelenségeknek alapjait szolgáltatják, melyekben mindannyian megegyeztetek. Emiatt rendelkezik a világotok egy stabilitással, melyet elfogadtok, egy meghatározott rend és előre láthatóság (bejósolhatóság), ami a mindennapotokat érintőket illeti, egészen jól működnek. Ezen a ponton precízen be vagytok állítva a „hazai adásra”. Ignoráljátok a szellem-szimbólumokat- vagy hangokat, melyek valószínű cselekedetek, és melyek szintén fellépnek és megtörténnek, de az általatok elfogadott valóság jelentőséggel bíró hangjai mellől eltompítva kikerülnek. Ha fokozatosan eltávolodtok a hazai adásotokból, jobban észreveszitek a bennük rejlő más frekvenciákat 4. Más frekvenciákon keresztül mozogtok, de ehhez a saját tudatotokat meg kell változtatnotok.*

A ti saját rendszeretekkel összekötött valószínű realitások olyasmik, mint az elővárosok egy nagyváros körül. Gondoljatok az egyszerűség kedvéért a más valóságokra, mint más városokra; ha elhagyjátok a városotokat, elővárosokon keresztül mentek, majd a vidéken át, mindig tovább, míg egy idő múlva más elővárosokhoz és végül egy másik nagyvároshoz értek. Itt minden nagyváros tudatok halmazát jeleníti meg, melyek a legvilágosabb fókusz egy általános frekvenciáján operálnak, a pszichikai kommunikáció egy csúcspontjával és a valóság adott fajtájának kitűnő fókuszával. Ha nem vagytok összehangolva evvel a meghatározott frekvenciával, nem tudjátok venni ezt a valóságot. Ehelyett emberek kuszaságát vagy jelentőség nélküli atmoszférikus zajt (ahogy Jane) érzékeltek, vagy puzzle képeket (mint én). Talán megállapítjátok, hogy az aktivitás valamilyen formája jelen van, de nem tudjátok értelmezhetően kibontani.

Nos, minden tudat, a tiéteket is beleértve, roppant mozgékony. Mialatt tudatotokat elsősorban a saját világotokra fókuszáljátok, bizonyos részei mindig elkalandoznak ettől. Amikor alszotok, tudatotok gyakran felkerekedik egy másik valóságba, ahol általában csak úgy körbevándorol, anélkül, hogy valamilyen meghatározott frekvenciára rákapcsolódna. Sok látszólag kaotikus álom mögött érvényes tapasztalat van, mely során tudatotok egy másik valóságban „felvillan”, anélkül, hogy egy értelmezhető érzékeléshez szükséges precízióval rákapcsolódna. Az információ nem tud ténylegesen kiszűrődni és hasznosulni, és álomképekké fordítódik le, miközben tudatotok visszatér a hazai adáshoz. Ebből kifolyólag nehéz ilyen más valóságokról valamilyen tiszta képet alkotni.

(Szünet 21:59-kor) Bizonyos speciális fókuszok tehát különböző világokat hoznak be, de ha a tudatotok nincs rendkívül precízen beállítva rájuk, nem érzékelitek értelmezhetően. Ehelyett többnyire olyan szellemképeket, valószínűségeket és személyes adatokat kaptok el, melyek nem lesznek elismerve a fővalóság hivatalos eseménystruktúrájának részeként.

Új bekezdés. Alapvetően azonban a tudat szabadon lebegő.

*lásd 17. függelék

Ilyen valóságok ezért mindig léteznek – a saját pszichétekben – a hazai adótokon kívül, és tudatotok egy része állandóan ezekkel foglalkozik. Pont. Vannak, hogy úgy mondjam  „hézagok”,  gyakran fellépő nemhivatalos észlelések vagy „lehetetlen” események formájában, melyek látszólag megmagyarázhatatlanok. (Szünet) Gondoljatok egy pillanatra a saját pszichétekre, mely egy tudatossá vált identitás, mint egy „természetfölötti  rádióra”. Minden adóállomás ugyanúgy a pszichében létezik. Ezek nem csak hangon keresztül sugároznak, hanem a világhoz tartozó minden élő dologgal.

Az „Én”, ahogy ismeritek, csak egy jel (szignál) egy ilyen állomásról, egy meghatározott frekvenciára beállítva. Ez az „Én” ennek az állomásnak az átfogó valóságát a saját nézőpontjából éli meg, mely egyedülálló és semelyik másikkal nem azonos, mégis hozzájárul az állomás teljes életéhez.

(Mosollyal:) A természetfölötti rádió, mely itt a teljes pszichéteket jelenti, sok ilyen adóállomást tartalmaz tehát, melyek mind egy időben sugároznak. Rendkívül kaotikus volna, ha mindegyiket ugyanúgy átélnétek és hallanátok, ezért a psziché különböző részei különböző állomásokra kapcsolódnak rá, arra koncentrálnak, és közvetlen praktikus okokból a többit kitakarják. Mivel ezek az állomások mind ugyanazon pszichén vagy ugyanazon természetfölötti rádión belül tevékenykednek, a programok teljes minőségének a psziché természetével van dolga.

Az adást fogadók be vannak drótozva, tartalmaznak transzformátorokat és tranzisztorokat. Az általános vétel a drótozástól és a rádió belső mechanizmusaitól függ – és (hangsúlyozva) ez a mechanizmus független az adásoktól, melyek programjait továbbítania kell. Így működik a „természetfeletti psziché” is, függetlenül a tudatok benne létező adásaitól. Ebben az esetben a psziché maga állítja elő a rádiót, és szüntelenül új összeköttetéseket és állomásokat fűz hozzá.

(22:18) Új bekezdés. Tegyük fel, van egy rádiótok, mellyel tíz adást tudtok tisztán venni. Képzeljétek hozzá, hogy a napi programajánlat három szappanopera, négy új program, különböző kitűnő hangjátékok, néhány opera, valamilyen popzene, különböző vallási prédikációk és egy pár sportadás. Minden adásnak megvan a maga reklámspotja és híradója, ……………….

Először is lehetetlen volna teljes tömegében átmenni ezeken a programokon, és közben a saját dolgaitokkal is foglalkozni. A dolog még komplikáltabb lesz, mivel, ahogy mondtam, ezeknek a programoknak nem csak hangokkal van dolguk. Mindegyiknek megvan a maga dimenzionált valósága. Ettől eltekintve a programok között csere megy végbe.

Egy példa: Mondjuk, adott egy bizonyos Wilford Jones, egy figura egy szappanoperából. Miközben ez a Wilford a saját drámájával foglalkozik, mondjuk, egy beteges vegyesárukereskedő Iowában, van egy szeretője, akit nem tud eltartani, és egy felesége, akit el kell tartania (mulatságosan) – erről a szegény, hajszolt emberről a KYU adón minden más adás minden más programjának tudomása van. Minden más darab minden más figurája ismét csak észleli a mi vegyesárukereskedőnket. Állandó cserélődés áll fenn a különböző programok között. Pont.

Ha a mi Wilfordunk a szeretőjének teátrálisan felkiált: „Rettegek tőle, hogy a feleségem rájön a kapcsolatunkra”, akkor a másik adón a szimfónia melodramatikussá válik, és a spotprogramban a másikon a futballhős elveszti a labdát. Mégis minden figurának megvan a szabad akarata. A futballjátékos például tudat alatt veszi a vegyesárukereskedő problémáját, kihívásnak tekinti, és azt mondja magának: „Nem, nem engedem el a labdát.”  Majd ujjong a tömeg, és a vegyesárukereskedőnk mosolyog a szappanoperájában, és talán így szól: „De a végén minden jóra fordul.”  Más szavakkal, a pszichében egy állandó interakció játszódik le minden adó között, és egy csodálatos, szó szerint határtalan kreativitás, melynek során, a ti fogalmaitok szerint, egy adóállomás történése minden más adóállomás mindenkori történését befolyásolja.

Tartsátok meg a szüneteteket.

(22:34. Jane transza kitűnő volt, a közvetítése folyamatos és többnyire nyugodt volt. „ Tudom, miről beszélt Seth”, mondta, „Mert megkaptam hozzá a képeket. Nem mintha szóról szóra meg tudnám ismételni…”

Emlékeztettem Jane-t, hogy Seth a 710. ülésen hétfőn megígérte, hogy „röviden elmagyarázza” a jelenséget, amikor Jane a múlt szombaton álmában az ő dübörgő hangját hallotta. Lásd Jane leírását a 710. ülés előtt)

Nos, diktálás. Még mindig ugyanazt az analógiát használom.  Egy éjjel a mi vegyesárukereskedő Wilfordunk elalváskor belül egy szimfónia telt hangzását hallja, vagy egy futballjátékos képét csípi el; másrészről egy zenész a szimfónikus zenekarból éppen arra gondolhat, milyen nehéz volna, hogy egyszerre legyen egy szeretője és egy felesége.

Az érzékelő személy nézőpontjából ezek nem-hivatalos események volnának, mégis fontos utalásként szolgálhatnak a valóság természetére nézve. Az egy időben létező elkülönített programoknak megvan a saját idejük, és a saját valóságotokból nem tudjátok egyszerre mindet kihallani. Úgy tűnik számotokra, a pszichén kívül vagytok, és úgy képzeltek el másokat, mint magatokat, ennek a rádiónak egy külső pozíciójából kezelve. A ti nézőpontotokból meg tudnátok tenni, ha mindkettő este nyolckor jönne, hogy nem követitek a vegyesárukereskedő félrelépését és a szimfóniát, anélkül, hogy a programok közt ide-oda váltogatnátok. El kellene döntenetek, melyik programot akarjátok.

Természetesen nagyon könnyű analógiánkat kiterjeszteni, és a rádiót egy tévére cserélni. Ebben az esetben a kivetítések a képernyőn teljesen dimenzionáltak volnának, és minden néző a szobájában észlelné. (Szünet) Nem csak ezt, hanem az emberek a képernyőn értenék az összefüggést egymás, a nézők, és mondjuk a többi, ugyanabban a városban élő néző között. A színfalak mögött a színészek nem csak ismernék egymást, és a szerepek volnának tudatosak számukra, amit mindannyian játszanak a programban, hanem az általuk előadott karaktereket is ismernék egymásban, sőt, alkalomadtán mások drámájában is nyilvánvalóvá válna.

Azokon a szinteken, melyek a nézők megértési képességének lehetőségei fölött vannak, minden dráma és program kapcsolatban áll egymással.

Mint már mondtam, speciális tudatbeállítottságotok miatt tűnik úgy számotokra, hogy minden ilyen programon kívül álltok. Rákapcsolódtok, választást eszközöltök példának okáért, ha egyszerre több adás van, mint a kedvenc programotok. Átfogó szempontból azonban ugyanennek a „készletnek” a részei vagytok, és egy másik szinten, mint személyt lát benneteket valaki egy szobában, aki egy televíziót beállít. A psziché, a személyes psziché, magában tartalmaz ilyen programokat és valóságokat. Meghatározott részei azonban más fókuszt választanak, hogy valamilyen aspektust tisztábban behozzanak.

(Szünet 23:13-kor) Bizonyos fokig minden adó jelei ott vannak egy adott program hátterében, és ha egy pillanatra más irányba fordítjátok a figyelmeteket, megtanulhatjátok, más adók milyen erősen vannak beállítva. Ezek a más adók, melyekre nem koncentráltok, alkotják médiumi és pszichés szinten a psziché struktúráját, melyből földi tapasztalatotok fókuszba kerül.  Ha saját magatokat és tudatotok természetét kutatjátok, ez automatikusan megérteti veletek egy bizonyos fokig az „ismeretlen” valóságot. Az ismeretlen valóság pszichétek azon kitakart részeiből és az ennek megfelelő tapasztalatok vonatkozási rendszeréből tevődik össze, melyeket ő alkot.

(Hosszú szünet.) Új bekezdés. A jobb megértés kedvéért elképzelhetitek a normál tudatotokat, mint kapcsolatotokat evvel a hazai planétával – a bizalmas adóállomással, melyre minden nap rákapcsolódtok. Ha innen tudatotokat kivetítitek, különböző atmoszférikus feltételekkel konfrontálódtok. Amint megértitek, milyen feltételekről van szó, és milyen hatások várhatóak, tudatosan véghez vihetők ezek az utazások; a mentális tudat, amit ismertek, nagyjából úgy működik, mint egy asztronauta, és tudatotok maradéka úgy viszonyul hozzá, mint a jármű. Ezek az utazások nagyon érvényes valóságokhoz vezetnek, de ahogy egy asztronautának, a legjobb landolási feltételeket ismerni kell, meg kell tanulnotok, hogyan tudtok a legkedvezőbb időben és a legkedvezőbb feltételek között „bejutni”.

Ezek az utazások magán a psziché természetén keresztül vezetnek benneteket, mint azokon a más valóságokon keresztül is, melyek speciális frekvenciákon belül a psziché koncentrációja következtében léteznek.

Ha tudatotokat testetekből kivetítitek (kiprojektáljátok), ez egyidejűleg a tudat egy saját maga belső felfedezését is jelenti, mint saját manifesztációjának egy tapasztalatát is. Vannak tehát a szellemnek belső országai és más világok, melyek éppoly legitimek, mint a tiétek. Ezek azonban a legszorosabban mentális állapotokkal vannak összekapcsolva, melyek materializálódnak; következésképpen saját mentális eljárásaitok erősen részesei ezeknek.

Tartsátok meg a szünetet.

(23:28 „Ő aztán igazán rajta van, én mondom neked”, mondta Jane, miután ehhez a rövid közvetítéshez egy megjegyzést tett. „Remélem, mond arról valamit, hogy a hangját hallottam álmomban” Újracsatlakozás gyorsabb tempóban 23:40-kor.)

Nos: Először egyszer úgy beszéltem a pszichéről, mintha egy kész, világosan körülhatárolt dolog volna. A valóságban a személyes psziché mindig kreatív – táguló, és szó szerint se eleje se vége.

Tapasztalatotok saját magatokról önmagatok látszólagos határait hangsúlyozza. Mondhatnátok, én egy személyiség vagyok és egy program vagy egy adóállomás. Roburt egy másik. Megtanultuk egymást érzékelni*, mint adók kommunikálni, programjainkkal önmagunkat állandóan befolyásolni – a mindenkori másik világát megváltoztatni. Én például nem csak Roburthoz és Joseph-hez beszélek, hanem a szavaim kimennek a világba, melyet ismertek. Még mindig a vonatkozási rendszeren belül Robert egy másik adóállomásnak hangzik, fogadja, lefordítja és kiküldi az információt. Ehhez mindenesetre meg kell változtatnia a saját tudatát, a hivatalos állomás idejére visszaköltöznie, hogy ezt itt behozza. Azaz, a psziché más részéhez, ahogy a valóság egy más fajtájához kell alkalmazkodnia. Az anyagom fordítása végül mindenesetre az ő szervezetével kapcsolódik össze, különben nem eredményezne számotokra jelentést.

*lásd a 18. függeléket

Rajta keresztül észlelem a világotok természetét és szituációit, és átadok nektek gondolatokat az én nézőpontomból, hogy segítsenek nektek. Roburton keresztül tehát „ismét” lehetőségem van, a ti fogalmaitok szerint, a Földre tekintenem. Én tőle függetlenül létezem, ahogy ő tőlem függetlenül létezik, de mi együtt ugyanannak a létezésnek a részei vagyunk – és ez csak a psziché gondolatain vezet tovább.

A minap (szombaton) Roburtnak valami meglepő élménye volt, mikor az ágyban feküdt. Nem álmodott. A teste aludt, de a tudata vándorolt. Egészen érthetően hallotta a hangomat. Szó szerint úgy tűnt számára, mintha az égből jönne, egy másik szobában, azon a helyiségen kívülről, ahol a teste aludt. Az ereje megrémisztette őt egy pillanatra, mert úgy hallatszott, mint egy hihetetlenül hangosra feltekert rádió – mennydörgésnél hangosabban. Idővel a szavak érthetően kivehetők voltak, bár később elfelejtette, mit mondtak. Egy pillanatra megkísérelte a hang erejét dühként interpretálni, mert ha a ti világotokban valaki kiabál, általában mérges.  Mindenesetre észrevette, hogy itt valami másról van szó. Nem érezte a jelenlétemet, csak a mennydörgő hangot hallotta. ……………, mert megszokta, hogy a hangomat a saját fejében hallja – soha nem érzékelte azelőtt a hangomat önmagától függetlenül. Álomállapotban hallotta, ahogy információt adtam neki.  Azokban az esetekben azonban ő volt a csatorna, melyen keresztül a hangom jött. Gyakran gondolkodott saját függetlenségem természetén, és a valóságon, amelyben én létezem.

Az is világos volt számára, hogy ezt a mennydörgő hangot más nem hallotta. Mégis egyértelműen önmagán kívül hallatszott, és biztosan úgy tűnt neki, mintha a fizikai füleivel hallaná.

(„Elmondanád, mit mondott a hang?” Suttogva:) Hadd folytassam…

Roburt mint fogadó működik, ha én beszélek, és így az üzeneteim bizonyos feltételekkel csatornázhatóak, melyhez hozzátartozik többek között az idegrendszere és a fizikai szerkezete, így meghatározott illesztéseket szem előtt kell tartanom. Minden este gondoskodtam arról, amit én „belső hangnak”5 nevezek, és hozzászoktattam Roburtot a rendelkezésemre álló erőhöz, így tisztába tudott jönni avval, hogy most alapvetően személyiségének más oldaláról jött, ahogy ő ezt érti.

(0:02) A rendszeres üléseken, mint most, mindketten – ő és én -, illesztéseket foganatosítunk, így vagyok én az üléseken az, amit egy összekötő-személyiségnek nevezek, mely egy keverék szelfből áll össze – Roburt és én találkozunk és összekapcsolódunk, egy olyan személyiséget alkotva, mely a valóságban egyikünk sem, hanem egy új, mely a dimenziók között létezik.

Az én valódi identitásom ennek túloldalán létezik.

Roburt rendkívül jól dolgozik a belső hanggal, és ezért használom szívesebben ezt a módszert, mint, mondjuk, egy formát, független létezésem közlésére.  Nos eredetileg (előző szombat éjjel) Roburt tudat alatt hívott engem, mert a „Föld-programozás” miatt zaklatott volt. Azt gondolta, neked úgyszólván kívülről segítségre van szükséged. Ez a szándék kioldott bizonyos jeleket, melyek elértek bizonyos más valóságokat és állomásokat, és én válaszoltam. Nem személyesen Roburthoz beszéltem, amikor hallott engem, hanem általánosságban a világhoz szóltam egy programmal, melyet valóban fogtak mások. Ez a program kiterjedt, és mások álomállapotban lefordították. Fizikai szinten persze ennek az estének az üzenetét még e könyveken felül közvetíteni kell.

Adj egy percet… Vége a diktálásnak.

(0.09 És így válaszolt a maga módján Seth a kérdésemre, melyet pár perce feltettem. Jane szünetet tartott és részben kijött a transzból. „Tudom, azt mondta, ez volna mára a könyvön való munka vége”, mondta, „de azt hiszem, van még több. Ha tehát tudnál hozni nekem egy csomag cigarettát…” Majd:)

Folytassuk a diktálást. Nos: Lokális programotokban hatalmas mennyiségű ismert karakter van, és ezek különböző időkben, a ti fogalmaitok szerint, különböző szerepet játszanak. Különböző szerepeket vesznek fel. Ezek gyakran a személyes és kollektív psziché élő, erős idealizálásait mutatják be. (humorosan) Hadd adjak egy rövid példát, hogy megmutassam nektek, milyen jártassá tettem magam a kultúrátokban.

(Seth itt három jelenleg nagyon ismert televíziós detektívet említett.)

A maguk módján ők hősök; megtestesítik a detektívet, aki felkerekedik, hogy a jót a rossztól megvédje, a dolgokat rendbe hozza. Az ilyen karakterek élőbbek a nézők fejében, mint a színészek, akik a szerepeket játsszák. A színész tudatában van a szereptől független létezésének. A nézők azonban az előadott karakterekkel azonosulnak. Talán még álmodnak is róluk. Ezeknek megvan a maguk szuperélet-fajtája, mivel bizonyos, minden pszichében élő aspektusokat olyan világosan visszaadnak. Ezek az aspektusok ezekben a karakterekben megszemélyesítődnek.

Évszázadokkal ezelőtt, a ti fogalmaitok szerint, különböző személyiségek voltak, némelyeik fizikai formában, némelyik nem, melyekkel az emberiség azonosult. Krisztus egy ezek közül; bizonyos szempontból az idealizált detektív – bár egy más összefüggésben -, aki felkerekedik, a jót védelmezni és a világot a károktól megóvni. Bizonyos módon az ember egy ördög vagy ördögökről szóló elképzelését is kivetítette (kívülre projektálta), meglehetősen hasonló okokból: mégpedig hogy a psziché kellemetlen és megbotránkoztató elemeivel, ahogy ezeket az akkori időben értette, azonosulni tudjon. Emellett van egy csomó olyan személyiség, akik a psziché minden részének találóan megfestik a portréját.

(0:21) Ezek a karakterek a szellem egy belső irodalmának részei lesznek. Tegyétek fel, hogy egy más valóságból érkező látogató látná (egyet ebből a három programból), és megállapítaná, hogy az emberek magukat nézik meg. Képzeljétek el, hogy a sorozatnak nagyobb mélységet akarna kölcsönözni. Majd maga tudna ebben a formában fellépni (a hős detektívében), de a karaktert kiszélesítve és az egész cselekménynek több dimenziót adva. Ha egy másik állomás személyisége segíteni akar, gyakran egy olyan személyiség formájában lép fel, mely valóságos vagy fiktív személyiségként már ismert. Avval azonban tisztában kell lennetek, hogy ez a személyiség nagyobb, mint a valós vagy a fiktív. „Ő” független a saját szintjén, mégis része a személyes és kollektív pszichének, melyet itt ilyen módon bemutat.

Ilyen értelemben vagyok én Seth.

Sok mítosz létezik, mely összefüggésben van a nevemmel.6  Ezek mind a psziché részeit reprezentálják, ahogy azokat az ember a különböző történelmi időkben értette. Ezek a részek eredetileg a pszichéből kerültek kivetítésre, amikor önmagukat elkezdték megérteni, képességeiket és tulajdonságaikat személyesítette meg, és szuperheroikus karaktereket hoztak létre ilyen vagy olyan módon, melyekre aztán reagálni tudtak, és melyekhez viszonyulni tudtak.

Vége a diktálásnak.

(0:29 Majd egy pár bekezdés egy másik témához)

Vége az ülésnek.

(„Okay”)

- és legszívélyesebben jó estét. Felhagyok avval, hogy pihenőszünetet adományozzak.

(„Jól vagyok”)

(Tréfásan) Ez megmutatja neked, hogy figyelmes vagyok.

(„Igen. Jó, köszönöm Seth. Jó éjszakát.”)

 

(Vége 0:35-kor. Amikor néhány óra múlva reggeliztünk, Jane azt mondta, az éjjel mindig újra olyan gondolatokkal ébredt, amiknek közük van az „ismeretlen valósághoz”.  Amikor kértem, írja le, amire még emlékezni tud, a következő pontokat hozta, melyek tartalmazhatnak torzításokat:)

 

„1. A képek (alvásközeli) némelyike, melyeket az elalvás előtt, más időkben, a saját belsőnkben látunk, helyettesítők, azaz ha kinyitod a szemed, fizikailag érzékelheted ezeket a képeket a szokásos valóság helyett, ami –ahogy „tudod” -, itt van. A belső látás hozza létre a fizikai látást, miközben a külső adatokat hozzárendeli a megfelelő képekhez.

2. Minden valóság körül van véve a maga valószínűségeivel, de ez nyilvánvalóan relatív…

3. A jelen tapasztalatainkat az elmúlt érzékeléseink gazadagítják. Néhány rendszerben ez fordítva működik: Lakóik számára a jövő tudatos úgy, mint számunkra a múlt. Másrészről a jövőről való „emlékezetük” csaknem azonnal eltűnik.  

4. Ismét kaptam információkat Atlantiszról, csak újra rögtön elfelejtettem. Robnak akartam ma reggel erről mesélni…”)

 

(Jane röviddel a 709. ülés után, két hete találkozott Atlantiszról szóló anyaggal; lásd a 14. függeléket. Ezt az epizódot az ESP- csoportban este, ez előtt az ülés előtt írtuk le röviden – ez vezetett volna a második Atlantisz-információhoz? Az is érdekes, hogy Jane mindkét alkalommal pár órán belül azután csatlakozott Atlantiszi információkra, miután Seth alternatív valóságokról szóló gondolatokról beszélt.)

 
tida | 2016-11-30 13:43:26 Válasz erre Adatok E-mail (25)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Én úgy csinálom, hogy elolvasom a mondatot, megpróbálom megérteni, az ismeretlen szavakat megnézem a szótárban, vagy az ismerteket is időnként, hátha más jelentése is van, mint amit én ismerek, vagy ha nem nagyon van értelme a mondatnak avval, amit ismerek, aztán megfogalmazom magyarul, és leírom.

 

A többire az Olyanom van-ban válaszoltam.

  Előzmény: seelvuple [24] (2016-11-29 22:42:05)
 
seelvuple | 2016-11-29 22:42:05 Válasz erre Adatok E-mail (24)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

 Igen láttam, hogy a fordítás minőségében különbözik. Ebben fejlődnöm kell. Amúgy ezt tanultad valahol, vagy van valamilyen technika erre ?
Gondolkodtam azon, hogy talán úgy lenne jó fordítani valamit, hogy először a lényegét átrágni aztán kiválasztani hogyan nézne ki a mondat az új kifejezésekkel, szavakkal.
Te hogy csinálod ?

Másik meg hogy mi a véleményed a halál utáni létről ? Mármint az öngiylkosság foglalkoztat, de nem negatív értelemben, hanem mint egy választás - hiszek abban, ha meghalok akkor újra tudom választani az életemet megváltoztathatom a múltam. Tehát lehet egy új életem!
Félre ne érts elég életvidám figura vagyok.


  Előzmény: tida [23] (2016-11-29 10:51:57)
 
tida | 2016-11-29 10:51:57 Válasz erre Adatok E-mail (23)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

709. ülés szöveg - javítás:

 

(Szünet 21:37-kor, egy a sok közül) Amíg egy tudat, mint a tiétek, a teststruktúra körül tevékenykedik, a fókuszát messzemenően a háromdimenziósságra irányítja. Testen kívüli állapotokban azonban a fénynél gyorsabban tud utazni – gyakran abban a szempillantásban, melyben nekifog.

....gyakran egy szempillantás alatt, ami azt illeti.

  Előzmény: tida [19] (2016-11-23 13:35:28)
 
tida | 2016-11-26 10:08:40 Válasz erre Adatok E-mail (22)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Jegyzetek a 710. üléshez

1. Egy hat héttel később hozzáfűzött jegyzet: Seth a kamerás analógiáját (mint pl. az álom-fotográfia) jobban kifejti az 5. részben; lásd a 719/20. ülést.

2. Valóban létezik egy objektív világ – „valahol kívül”, melyet mindannyian érzékelhetünk? Lásd a 12. függelékben a naiv realizmusról általam írtakat, együtt a 13. megjegyzéssel ugyanennél a függeléknél, Seth saját anyagához erről e kérdésről.

3. A Seth-anyagban  (Seth könyve) a 14. fejezetben Jane és Seth egy derűsen komoly tudósítást adnak Jane testen kívüli találkozásáról egy démonnal, vagy „Fekete dologgal”, a saját teremtésével.

4. Lásd a 708. ülés megjegyzéseit (0:18-kor).

 
tida | 2016-11-25 22:29:18 Válasz erre Adatok E-mail (21)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

710. ülés 1974. október 7. hétfő 21:31

 

(Két szövegünk van Jane-től, melyet ehhez az üléshez hozzáfűzünk majd. Az elsőt, nagyon rövidet, tegnap írta, itt áll zárásként. Seth röviden említést tett róla az anyagban, ez a mai ülés végén kivonatokban átadásra kerül, ebben ígéretet tett, hogy később többet mond róla.

Ezek a kivonatok mégis Jane második szövegéhez tett megjegyzésekből adódtak, melyet ma késő délután írt, miután bizonyos olvasmányt befejezett. Mivel ez a szöveg (a második) jóval hosszabb az előzőnél, a 15. függelékben adjuk közre. Azt javaslom, most, vagy legalább az ülés olvasásának befejezése előtt olvassák el.

Jane álom-naplójából, 1974. október 6.:

„Seth hangját hallottam, nagyon hangosan és erőteljesen, amikor tegnap éjjel az ágyban feküdtem és aludtam. Első alkalommal volt ilyen tapasztalatom. A hang a szoba területéről, vagy valamivel távolabbról jött, de felülről is; mintha az égből jött volna, vagy hasonló. Nem valakin keresztül beszélt – azaz nem a belsőmből vagy rajtam keresztül, ahogy eddig, ……………….. Megpróbáltam megérteni, mit mond. Nem úgy tűnt, mintha a szavak feltétlen nekem szólnának, hanem egyszerűen ott voltak. Látszólag magyarázott valakinek. Először azt hittem, hogy mérges, aztán vált világossá, hogy a hangerejét interpretálom ilyen módon. Ez nem egy álom része volt, de csaknem azonnal felébredtem, amikor megpróbáltam érteni a szavakat. Seth jelenlétét semmilyen módon nem éreztem. Úgy hangzott, mint valamilyen szuperhang; talán olyasmi, mint amikor a természet beszél, mindenesetre nem úgy, mint egy emberi személy beszélne.”)

Nos, jó estét.

 („Jó estét, Seth”)

 Diktálás (nyugodtan): Ha az ismeretlen valóság természetét akarjátok kikutatni, akkor a saját pszichéteket kell kinyitnotok, befelé utazni láthatatlan utcákon, ahogy kívül fizikai utcákon utaztok. Materiális valóságotok egy közös, kooperatív vállalkozás által jön létre. Saját, konkretizált ideáitok alkotórészei lesznek a fizikai környezetnek. Ebben a hatalmas kooperatív vállalkozásban minden élő létezés gondolatai és érzései, hogy úgy mondjam, gyökeret eresztenek, és mint konkrét adottságok jönnek létre. Elmondtam (a 708. ülésben), hogy minden valóságrendszer a saját egyéni kód-rendszerét használja. Ez szolgáltatja a tényleges keretrendszer egy fajtáját. Általánosságban szólva megegyeztek tehát abban, hogy minden adott „időt” objektivizáltok. Innen nézve, a repülő a repülésről szóló belső ideáit a „ti” időtökre konkretizálta, nem körülbelül Kr. után 1500-ra.

Talán halottatok már embereket így beszélni egy ideával összefüggésben: „Az idő még nem érett meg rá”. Ez egész egyszerűen azt jelenti, erre az ideára vonatkozóan még nem áll rendelkezésre elegendő energia, hogy a fizikai élmények világába, mint objektíven, kollektíven tapasztalt eredmény, kinyomakodjon.

Álomállapotban és bizonyos más valóságszinteken az ideák és szimbólumaik közvetlenül megtapasztalhatók. Nincs időbeli késleltetés egy érzés és annak „kifejeződött” állapota között. Automatikusan tapasztalódik abban a formában, ahogy az adott személy számára ismerős és természetes. A psziché konfrontálódik saját elképzeléseivel, melyek álomszituációkban vagy más eseményekben azonnal lejátszódnak, melyet mindjárt megmagyarázok.

 

Ha például a fizikai életben egy új házról álmodoztok, vagy arra vágyakoztok, akkor bár eltart egy ideig, míg ez az ideál realizálódik, de egy erős elhatározás nagy biztonsággal fizikai beteljesüléshez vezet. Ugyanez a vágy azonban álomállapotban, ami az álomtapasztalatot illeti, egy ilyen ház azonnali megteremtéséhez vezet. Mint mondtam, itt nincsen időbeli késleltetés a vágy és annak materializálása között.

(Szünet, egy a sok közül 21:49-kor) Vannak az álmon belül szintek, melyek rendkívül relevánsak, mégis messzemenően személyes természetűek, ahogy a személyes szándékaitokat és céljaitokat visszatükrözik. Vannak a ti fogalmaitok szerint távolabbi szintek, melyeknek a pszichés síkokon a kollektív viselkedésekkel van dolguk, ahol a fizikai világ lakói a jövőbeli eseményeket együtt tervezik. Itt a valószínűségek ismertek és használatosak. Szimbólumokat használnak. A szándék szövete olyan komplex, hogy a folyamat nehezen magyarázható el. Emellett a személyes vágyak, ha mások megérzik őket, felerősítődnek vagy megfelelően csillapítódnak, úgy, hogy összességében nagy általános tervek simítódnak, melyeknek adott „időben”, a fajjal van dolguk. Itt is illeszteni kell a vágyakat és szándékokat a meglévő kód-rendszerhez.

(Szünet egy nyugodt, de nagyon mély közlésben.) Ezeken a szinteken még mindig meglehetősen le vagytok horgonyozva. E mögött vannak megvalósítási szintek, melyekben a pszichétek szintén szorosan közreműködik, és ezeknek látszólag lehet közük az általatok ismert világhoz, vagy mégsem. Ha ezekre a területekre utaztok, akkor általában álomállapotból teszitek, és a személyes szimbólumaitokat magatokkal viszitek. Itt is automatikusan lefordítódnak ezek tapasztalattá. Nem saját kód-rendszeretekről van azonban szó. Talán átutaztok egy ilyen valóságon, csak sötétséget érzékeltek, és ráhúzzátok a saját érzékelt szimbólumotokat, melyet aztán a „valós” környezetnek tartotok.  Ebből a szempontból a valóságos környezet az lesz, amit ennek a rendszernek a természetes lakói általában érzékelni fognak.

………….volna, hogy a saját szimbólumaitok a psziché mély rétegeiből felszállnak, és ebből a szempontból bármely valóság részei volnátok, melyet tapasztaltok – mégis, ami az esemény interpretációját illeti, itt lehetnek nehézségeitek. Ha egy olyan világban tartózkodtok, mely nem a tiétek, és a tudatotok oda sodródik, hogy úgy mondjam szabad pályán találjátok magatokat, és az érzéseitek, gondolataitok befolyásolják a tapasztalatotokat.

Meg kell tanulnotok megkülönböztetni a pszichés állapototokat a valóságtól, melyben vagytok, ha éberségeteket meg akarjátok tartani és ezeket a környezeteket akarjátok felkutatni. Sok olvasóm éppen ilyen szituációkban találja magát ismét, amikor alszik. Mialatt még álmodnak, úgy tűnik, olyan környezetből látszik számukra hirtelen felébredni, melynek látszólag semmi értelme. Démonok üldözhetik őket. Úgy tűnik, a világ a feje tetejére áll. Halottak és élők találkozhatnak és beszélgethetnek egymással.

(22:16) Nos: Az álmokban megjelenő démonok csaknem minden esetben az álmodó haragjának közvetlen materializációját jelenítik meg. Ők tehát nem valamilyen alacsonyabb világ vagy alvilág lakói. Adunk majd némi útmutatást az olvasóknak, melyek képessé teszik őket legalább bizonyos fokig a tudat-projekcióval való kísérletezésre. Nagyon fontos, hogy világosan megértsétek, az álmokban is a saját valóságotokat formáljátok.  Szellemetek a szokásos fizikai fókusztól megszabadítva minden erejével és kiváló adottságával alkotó (teremtő) módon fejezi ki magát. Ezt a szellemi állapotot szolgálja a maga számára célként, és a valóságokban neki megfelelő feltételeket hoz számotokra.

(Szünet.) A ti világotokban egyik országból a másikba utaztok, és nem várjátok el, hogy ezek mind azonosak legyenek. Sokkal inkább éppen az eltérések miatt látogattok minden világban különböző vidékekre. A testen kívüli utazások ugyanígy nem ugyanolyan helyekre vezetnek benneteket.

Minden éjjel ösztönszerűen elhagyjátok a testeteket alváskor különböző időtartamokra, de ezek az utazások nem „programozottak”. Más szavakkal, magatok tervezitek a kirándulásaitokat. Ahogy sok ember hasonló érdeklődéssel csoportos körutazás mellett dönthet egy országban, testen kívüli utazást is tehettek egyedül, vagy másokkal. Ha éberek volnátok, akár pillanatfelvételt is készíthetnétek – csak ezek a pillanatfelvételek, ami a belső utazásokat illeti, a mindenkori időben felvett, tiszta képek volnának a környezetről, mely a tudatalattiban fejlődik, és aztán az éber tudat számára prezentálhatnátok.

Vannak technikák kamerával1 , és egy otthon hagyott kamera keveset számít számotokra egy külföldi utazáson.  És ugyanígy van a tudatos éber szellemmel, melynek a képet fel kellene venni, ha azt remélitek, egy belső utazásnak később értelmét lássátok. Ezért a tudatos logikus értelmet magatokkal kell vinni. Sok lehetőség van erre, utak, melyeket nagy nehézség nélkül lehet követni. Nehézségek adódhatnak. Bizonyos technikák segítenek nektek szellemi tudatosságotokat bepakolni az utazásotokra, ahogy a fényképezőgépeteket elvinnétek. Ott lesz, amikor szükségetek van rá, hogy fotókat készítsen, hogy tudatos emlékezetetek ott legyen az utazáson.

Akarod pihentetni a kezed?

(22:22  „Nem” – mondtam, bár már csaknem egy órát írtam csaknem megszakítás nélkül. Jane transzban felemelt egy üveg sört. Kinyitottam neki. Aztán:)

Gondolnotok kell arra, hogy az objektív világ is a psziché egy projekciója.2

Mivel elsősorban erre fókuszáltok, elég jól értitek a szabályait, és eligazodtok benne. Egy utazás a fizikai világban csak egy döntést igényel, gyalog mentek vagy valamilyen közlekedési eszközt akartok használni – egy autó nem visz át benneteket az óceánon, tehát hajóval vagy repülővel mentek. Nem vagytok meglepve, ha a szárazföld hirtelen semmibe vész a vízben. Ezt a természetes változást normálisnak tartjátok. Az időtől azonban elvárjátok, hogy a helyén maradjon. A föld vízzé válhat például, de a ma nem válhat ugyanilyen módon tegnappá, vagy a mai délután kezdete holnappá.

Ha végigsétáltok egy fasoron, abból indultok ki, hogy a fák a helyükön maradnak, és nem vándorolnak az épületekbe. Minden ilyen feltevés magától értetődő a fizikai utazásotokkor. Rátalálhattok más szokásokra és nyelvekre, de ezek is az átfogó, általános alapfeltevések körében lesznek, melyek határain belül történik, és elfogadott. Egészen biztosan tesztek egy utazást az egyéni és kollektív pszichében, amikor csak egy utcán végigmentek. Mégis úgy tűnik, a fizikai világ objektíven adott és rajtatok kívül létezik. Egy ilyen kívülállóságnak az ideája egy alapfeltevés, melyre ezt a létezést felépítitek. Egy belső utazás semmivel sem szubjektívebb, mint egy utazás New Yorkból San Franciscóba. Hozzá vagytok szokva, hogy minden célállomást egy kívülbe vetítsetek. A különböző belső célállomások gondolata, mely egy időn és téren át történő mozgást követel, ennél fogva furcsának tűnik számotokra.

Tartsátok meg a szünetet.

(22:36.  Jane közlése nyugodt volt és folytonos maradt.

…………………………..

Újracsatlakozás 22:58-kor)

Általánosságban a fizikai bolygókat eléggé felfedeztétek ahhoz, hogy egy igazán jó elképzelésetek legyen arról, mi vár rátok, ha utazást tesztek egy országból a másikba. Egy utazás előtt utazási prospektusokról gondoskodhattok, melyek leírják egy adott hely nevezetességeit és sajátosságait. Nem utaztok tehát vakon; de még ha számotokra minden utazás új is, akkor sem vagytok úttörők: Az ország fel van térképezve, és csak kevés valódi meglepetés adódik.  A belső vidékek kevésbé jól vannak felkutatva. Legalábbis szűz területek, ami a szellemi tudatotokat illeti. Mások nekiindultak némelyik ilyen belső helynek, de ők valóban felfedezők voltak, és tanulniuk kellett a felfedezéseik mellett. Néhányan útikönyveket vagy utazási prospektusokat hoztak létre, melyek közlik velünk, mit várhatunk. A saját valóságotokat teremtitek.

Ha külföldiként New York egyik lakójától városa leírását kéritek, talán valóságként veszitek ezt a leírást. Ez a személy talán azt mondja: „ New York egy félelmetes hely, ahol elterjedt a bűnözés. Bandák vonulnak az utcákon, a gyilkosság és nemi erőszak mindennapos, és az emberek nem csak udvariatlanok, hanem készek azonnal neked esni. Nincsenek fák. A levegő szennyezett, és csak erőszak vár rád.”  Ha megkérdeztek valaki mást, ez a személy ehelyett azt mondhatja: „ New Yorkban vannak a legszebb múzeumok, szabadtéri koncertek néhány parkban, szép plasztikák, színház és valószínűleg a Vatikán után a legátfogóbb könyvtára van.  Összességében jó a klíma, és egy nagyszerű kulturális sokféleséggel rendelkezik, emberek milliói élik a saját életformájukat szabadon. „ Pont. Mindkét ember ugyanarról a helyről beszél: A leírásuk közti különbség a személyes meggyőződéseiken alapul, az egyéni fókusszal megszínezve, melyen keresztül szemlélik mindketten a várost.

Az egyik ember talán abban a helyzetben van, hogy megadja a város pontos topográfiai helyzetét. Egy másiknak nincsenek ilyen ismeretei, és e helyett ezt mondja: „ Ennyi és ennyi órakor ezen és ezen a helyen repülőre szállok, New Yorkot adom meg úti célul, és ha ez a megfelelő repülő volt, mindig oda is jutok.”

(Szünet 23:11-kor) Felfedezők, akik a belső valóságba utaznak, kezdettől nem rendelkeznek ilyen határkövekkel. Sokan olyan izgatottak voltak a felfedezésüktől, hogy már jóval azelőtt útikalauzt írtak, hogy még csak elkezdték a belső vidék felfedezését. Nem értették, hogy azt találták, amit találni akartak, vagy hogy a látszólag objektív jelenségek a psziché visszatükröződései voltak.

Például olvastatok talán könyveket, melyekben a „belső birodalmakat” felsorolták és közölték veletek, hogy mit tehettek lélekjelenléteteket megőrizve minden birodalomban. Sokan beszélnek egy birodalom uráról vagy isteneiről, vagy démonokról. Ezek a könyvek különös módon nyújtanak egy szolgáltatást, mivel bizonyos szinteken a saját elképzeléseitek materializációit találjátok majd; és ha démonokban hisztek, ebben az értelemben találkozni fogtok velük. A szerzők azonban abból indulnak ki, hogy az ördögök hiteiteken kívül egy valóságot birtokolnak, és nem ez a helyzet. A démonok egyszerűen saját szellemetek egy állapotát ábrázolják, mely látszólag kívül, tárgyiasult formában található. Ezért a szerzők minden valamiféle módszere, mely a démonok legyőzésére szolgál, nemcsak a démonok valóságának bizonyítására, hanem a módszer hatékonyságára is rávezet. Ha ilyen könyvet olvastok, lehet, hogy aszerint programozzátok aktivitásotokat,  ahogy egy New Yorkot meglátogató esetleg aszerint programozza a tapasztalatait, amit erről meséltek neki.

A strukturálás ilyen formája mindenesetre nem tesz jó szolgálatot, mert hátráltatja, hogy a saját eredeti elképzeléseitekkel kontaktusba kerüljetek.

Nincs például alapja testen kívüli állapotban3 vagy transzban egy ördöggel vagy démonnal való találkozásnak. (Szünet.) Ilyen esetekben a saját hallucinációitok vakká tesznek benneteket a környezettel szemben, amibe projektáltatok. Ha a tudatotok nem direkt a fizikai valóságra fókuszál, akkor a psziché nagy kreativitásának szabadabb a játéka. Minden dimenziója hűen és azonnal tapasztalattá alakul át, ha megtanuljátok a szellemi tudat „normál éberségét” magatokkal vinni; és ha ilyen korlátozó elképzelésektől szabadok lennétek, minden szinten bepillantást nyernétek a saját pszichétek belső erejébe, megfigyelhetnétek a meggyőződések és szimbólumok összjátékát, ahogy a szemetek előtt értesültök róla. Amíg ezt nem tanuljátok meg, biztosan nehézségeitek lesznek, mert nem lesztek abban a helyzetben, hogy felismerjétek a különbséget a kivetítéseitek és a belső világ igazi történései között. 

A belső valóság minden felfedezése szükségképpen a pszichén való átutazást is tartalmazza, és annak jelenségeit, mint légköri feltételt lehet elképzelni, mely egy bizonyos stádiumban természetes, és melyen átkeltek a továbbutazásotok során. Pont.

(Hangosabban 23:31-kor.) Nos adj nekünk egy percet…

(„A kettő között vagyok”, mondta Jane pár perc múlva a saját hangján. „Nem tudom, mi következik. Valahol félúton vagyok a transz és a kintlevés között..” Rágyújtott egy cigarettára.

„Hozzak sört?”

„Nem hiszem, hogy sokáig tart”- mondta. Seth visszatért, és tovább maradt, mint sejtette. Az anyaga Jane-nek szólt és abból keletkezett, amit ma délután a keleti vallásos gondolatokhoz megfogalmazott. (lásd a 15. függeléket) Seth közlésének személyes részeit itt kihagytuk, mégis marad elég, hogy a leglényegesebb kihívásokra rámutasson, melyekkel Jane, miután Seth-ként

kezdett beszélni, körülbelül tizenegy évig konfrontálódott. Az idézetek azt is megmutatják, mennyire mindenütt jelenlévő társadalmunkban a valóságról való általános nyugati szemlélet, és milyen vállalkozást jelent ezekből a keretekből kilépni, vagy csak az elképzeléseket kiszélesíteni. Jane még mindig pszichéjének evvel az objektív, intellektuális – és mégis nagyon emocionális elmozdulási folyamattal van elfoglalva [ahogy én is, de ő jelentős előrelépéseket tett. Minden könyvében megkísérli utazásának részleteit és fejlődését világosabban közölni. [Én is szeretném megjegyezni, hogy sem ő sem én nem próbálunk megszabadulni nyugati orientáltságunktól, vagy azt hátrahagyni – hanem azon fáradozunk, hogy kiterjedtebben megértsük.]

Nos, kivonatokban, amiről Seth 22:33-tól beszélt:)

Roburt filozófiai problémákat dolgoz át, melyek a valóságban nem voltak egészen teljesen feltéve. Minden, amit ma írt, fontos. Arra készíti fel magát, hogy minden irányban továbblépjen.

Sok szint van itt játékban, ahogy azt egyszer megbeszélhette… Egy ezek közül a szintek közül megerősíti őt az önmagában való bizalmában. Ez a bizalom elfogadott, mert végre készen áll, hogy átdolgozza a problémát. Ahogy már megadtam (lényegében a Jane-nek szóló személyes anyagban), tetten érhető a kulturális neveltetés és a vallási hatás. 4 Végül feladta a régi hiteket, melyek azt mondják, a szelf spontaneitása nem megbízható. Ezeket az elképzeléseket emocionális és filozófiai szinteken vonja kétségbe, és fizikai alkut köt a belső mozgékonysággal. A múltban félt ezeket a meggyőződéseket megmozdítani, így aztán glaszékesztyű volt.

Adj nekünk egy percet… Amit írt, releváns. Mielőtt teljes egészében tovább tudta volna csinálni, a múlt kihívásait el kellett fogadnia, ami azt jelenti, ezeket a régi hiteket meg kellett vizsgálnia. Ezt most valóban elkezdte…

Ezek nem csak a saját személyes vallási meggyőződései voltak, hanem általánosságban kortársaié is – és (hangosan) az alapok, melyre jelenlegi civilizációtok felépült. Bátorságot kellett merítenie, hogy merészen szembeszálljon ezekkel a régi elképzelésekkel, és ezt teszi most. Ma éjszaka több mondanivalóm lesz számára transzállapotában erről, és a tapasztalatát az én hangommal elmagyarázom majd.

Bizonyos módon az ülés egy másik kommunikációs síkon folytatódik majd.  Hamarosan azonban minden előttetek lesz fehéren feketén.

Szívélyes jókívánságaim mindkettőtöknek, és szép jó éjszakát kívánok.

(„Köszönjük Seth, neked is. Jó éjszakát”

23:46. Jane csak annyit tudott másnap reggel mondani, hogy nem emlékszik tudatosan valamilyen álomállapotban történt kontaktusra Seth-tel. És egy kis előzetes: a holnapi ülésen Seth elmagyarázza a hangjával kapcsolatos hétvégi élményt.)

 

 
tida | 2016-11-24 16:59:46 Válasz erre Adatok E-mail (20)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Jegyzetek a 709. üléshez

 

1. A tachyonok vagy meta-részecskék elfogadott, a fénynél sebesebben mozgó részecskék, melyek létezését Einstein speciális relativitáselméletén belül lehetségesnek tartanak. A fizikusok még mindig próbálják kísérletekben megtalálhatóvá tenni ezeket. Ha jól interpretálom Seth-et, a tachyonok vagy azokhoz hasonló valamik jó eséllyel megtalálhatóak lesznek.  Lásd az „Ismeretlen valóság” első kötetében a 682. ülés 4. jegyzetét.

 2. Lásd a TE-kről és EE-kről a 682. ülést (a 3. és 4. jegyzettel), a 683/84 és 688. ülést. Utóbbi ülések tartalmaznak néhány kommentárt Seth-től a celluláris tudathoz.

3. Az én sajátos testen kívüli tapasztalataim vagy projekcióim nagyon hasonlóak voltak ahhoz, amit itt Seth leír. Ezek 1971 áprilisában történtek, a Beszélgetések Seth-tel 20. részében írtam róluk. Lásd az 583. ülés jegyzeteit. A tudatom akkor három méternél nem távolabb hagyta el a testemet, de ez a nagyon élénk és kellemes utazás sokat hozzáadott az addig általában korlátozott, valóságra vonatkozó nézeteimhez, miután Jane 1963-ban nekifogott a Seth-anyag közvetítésének. Soha nem felejtem el a szabadság érzését, amit ez a felvilágosító projekció előhívott bennem – és ez alatt a tapasztalás alatt az idővonatkoztatásom is más volt.

A 12. függelék 12. jegyzetében írtam a testen kívüli utazásról és a naiv realizmusról.

4. Egy hónappal később hozzáfűzött jegyzet: Néha, ha nagyon ritkán is, Seth megemlíti a lassított fizikai öregedést a testen kívüli állapottal összefüggésben, ahogy itt is, hogy itt „meghatározott elvek” játszanak szerepet. Jane-nek és nekem mindig az az érzésünk, hogy erről a témáról nagyon érdekes anyaga van (Seth-nek), és egy nap meg fogjuk kapni. De ez nem történt meg 1975 áprilisa, az „Ismeretlen valóság” befejezése előtt.

 5. A „kibogozás” (kiszabadulás) itt engem a belső érzékekre emlékeztet – tulajdonságokra és képességekre, melyek a személyt szolgálják, hogy megértse fizikai (vagy álca-) világát. Seth 1964-ben kezdett a belső érzékekről beszélni. A belső érzékek listájában a 9. volt a „kiszabadulás az álcából”, ahol a sorrend nem volt fontos. Jane a Seth-anyag 19. fejezetében foglalta össze a belső érzékeket. A 43. ülésen Seth ezt mondta: „ A kiszabadulással a belső én eloldja magát egy bizonyos álcától, mielőtt azonnal és súrlódásmentesen egy másik ………-t elfogad, vagy az álcát teljesen elhagyja (eláll tőle).  Ez a frekvenciák vagy rezgés megváltoztatásának elérésével történik, ahogy ti neveznétek.. Az álomvilágotok bizonyos módon intimebb tapasztalatot nyújt az alapvető belső valóságról, mint az ébrenléti állapototok világa, ahol a belső érzékek a tudatosságotoktól oly távol vannak tartva.”

Egy megjegyzés: Ahogy arra emlékeztet minket időnként, hogy itt még a fizikai öregedésről és a testen kívüli állapotról van szó (lád fent a 4. jegyzetet), azt is megemlíti Seth, hogy további belső érzék létezik, melyről egy nap beszélni fog – és hozzáfűzi, hogy sok minden annyira távol van a valóságtól, ahogy azt mi értjük, hogy legjobb esetben is csak intellektuálisan tudnánk megragadni (felfogni); ilyen esetben nem tudnánk érzelmileg azonosítani (felismerni) ezeket. A belső érzékek más felosztásai pedig, folytatta Seth, verbalizálhatatlanok.

6. A 12. függelék (kivéve a jegyzeteket) messzemenően a külső és belső világ közti összefüggésre vonatkozik.

7. Lásd az első kötetben a 689. ülést. Lásd a 2. kötetben a 7. jegyzet utalását a 708. ülés után.

8. Eddig Seth az „Ismeretlen valóság” mindkét kötetében több mint egy tucatszor beszélt a sejtek függetlenségéről az időtől és más tulajdonságairól.  A 684. ülésben (első kötet) 22:07-kor ezt mondta: „ Testetek mindekori állapota nem annyira a „múltbéli történelmére” vonatkozó megértésének eredménye, sokkal inkább a jövőbeli valószínűségei megértésének eredménye. A sejtek előre felismernek. (prekognálnak)”

9. Az első kötet 4. és 5. függeléke mutatja az ismereteket, melyeket Jane maga eddig a nagyon komplikált transzokban nyert az „ismeretlen valósággal” kapcsolatban. Ahogy a 4. függelékben megjegyzi, mielőtt olyan kihívások elé állítja magát, hogy a „multidimenzionális” tapasztalatokat lineáris fogalmakra és gondolatmintákra lefordítsa, „egy meghatározott világos fókuszra” vár, melyre szüksége van.

És az 5. függelékből: „Olyan, mintha a tudatom egy új szerveződési formát próbálna ki – számomra és számára-, és így jelen van bizonyos idegenség.”

 10. Talán kérnem kellett volna Seth-et, részletesebben fejezze ki a „meghatározott sejtes funkciókat”, melyek álomállapotban felgyorsulnak, de nem tettem, elfáradtam. Jól ismert, hogy például bizonyos agyterületek sokkal aktívabbak, amikor alszunk, de kétlem, hogy Seth itt erre a jelenségre utalt.

Az agy maga természetesen sosem alszik, mivel avval foglalkozik vég nélkül, a különösen komplikált fiziológiai rendszert működésben tartsa. A tudat alvása akkor lép fel, ha az idegi aktivitás a retikuláris aktiválási rendszer (RAR), mely a tudatot elérő érzéki adatokat szűri, egy minimum szint alá süllyed.

 11. Lásd a 681. és 684. ülést az első kötetben.

 
tida | 2016-11-23 13:35:28 Válasz erre Adatok E-mail (19)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

709. ülés 1974. október 2.  szerda 21:21

 

(21:18-kor Jane azt mondta: „ Érzem őt.”Majd: „Van egy elképzelésem, miről fog beszélni – de nincs még meg egészen, várnom kell…” Majd nagyon nyugodtan:)

 Jó estét.

 („Jó estét Seth.”)

 Nos. Diktálás: Mindennek, ami a háromdimenziós síkon látható, van egy belső forrása, melyből a külső megjelenés létrejön. Néhány dolgot ismét nehéz itt elmagyarázni – nem azért, mert Roburt nem rendelkezik a megfelelő szókinccsel, hanem mert a lineáris szó-nyelv bizonyos gondolatokat automatikusan bizonyos mintákba rendez; az, hogy előre adott csomagolások jönnek létre, meglehetősen problémás. Mindazonáltal megkíséreljük a legjobbat kihozni.

 A sejt, ahogyan ti értitek, csak az ő háromdimenziós arca. A tachionokról1 szóló teóriátok, ahogyan jelenleg azt értitek, alapvetően helyes, de nagyon erősen torzított.

 Mielőtt egy sejt, mint fizikai megjelenik, egy turbulencia(-zavar) lép fel azon a helyen, ahol később megmutatkozik. Ezek a turbulenciák a fénysebességet meghaladó aktivitást megelőző hatások lelassulásának eredményei, és energia feltűnését jelentik egy tér-idő rendszerben, mely aztán effektív felhasználásra kerül, és a sejtes mintát megformálja.

 A lassulási folyamat azt eredményezi, hogy az aktivitás egy formába ”fagy”. A sejt halálakor egy fordított folyamat megy végbe – a halál az energia kiszökése a sejtformából, a szabaddá válása, és ez a kiszabadulás a gyorsulás különböző stádiumait váltja ki. Van valami, amit maradéknak nevezhetnénk, vagy energia-hulladéknak, mely a sejtet beburkolja, és a rendszerben marad. A rendszeren belül ebből semmi nem ellenőrizhető – ez azt jelenti, sem a kezdeti, fénysebességet meghaladó aktivitás, sem az azt követő lassulás. Ez a fénysebességet meghaladó aktivitás tehát fizikai univerzumotok alapkeletkezésének része. Egy tulajdonság, mely a TE-k tulajdonságaihoz tartozik, melyek bizonyos fokig már lelassultak, amikor az EE-ket (energiaegységek) képzik.2

 (Szünet 21:37-kor, egy a sok közül) Amíg egy tudat, mint a tiétek, a teststruktúra körül tevékenykedik, a fókuszát messzemenően a háromdimenziósságra irányítja. Testen kívüli állapotokban azonban a fénynél gyorsabban tud utazni – gyakran abban a szempillantásban, melyben nekifog.

 Ez gyakran álomállapotban történik; ilyen teljesítményt azonban különböző megváltozott tudatállapotokban is el lehet érni. Ilyenkor a tudat egyszerűen más vonatkozási rendszereket használ térről és időről. A fizikai test ilyenkor nem tudja követni. A fizikai univerzumhoz való kapcsolatának megváltoztatásával képes a tudat legjobban megérteni saját tulajdonságait és képességeit, és egy más nézőpontból kaphat egy gyors pillantást a fizikai univerzumra, mely aztán más fényben látszik számára. Ha a testen kívül tevékenykedik, az anyag tulajdonságait is jobban észreveszi. Nem tudja azonban ugyanolyan módon tapasztalni az anyagot (hangsúlyozva), mint amikor fizikailag orientált.

Normál nézőpontotokból az utazó tudat nem pontosan fókuszált, nincs rákapcsolódva meghatározott módon a fizikai koordinátákra. Az úgynevezett belső világ azonban legalább elméletileg, éppen úgy kutatható.  A tudat „lekapcsolja magát”  valamilyen módon a megszokott koordinátáiról. Ha ez megtörténik, a testen kívül utazó nem egyszerűen a testénekformáján kívül található. A személy kilép a szokásos kontextusból. Ha elhagyja a testet és pár lépést tesz a testétől távolodva3 a szobában körbejárva, egy változás lép fel, egy gondolatigazítás – a tudat viszonya a szobához más lesz. Megváltozik a személy viszonya térhez és időhöz. A testen kívüli idő „szabad idő”, a ti normáitok szerint. Nem öregedtek például, bár ez a hatás meghatározott elvek alapján módosít. Erre később még visszatérek. 4

 (21:48) Egy ilyen utazó tudat lehet a fizikai valóságon belül utazó, kettőspont: ha nem a megszokott módon viszonyul ehhez a rendszerhez, akkor is össze lehet kötve vele a szokásos módon. Másfelől a testen kívül tartózkodó tudat más fizikai valóságokba is beléphet: Ezek „más frekvenciákon” működnek, mint a tiétek. A tudat alapvetően független természete megenged egy ilyen „Ön- kibogozást”5. A testtudat fenntartja a maga egyensúlyát és egy karbantartó-állomáshoz hasonlóan dolgozik.

Az ismeretlen valóságról való minden tárgyalás szükségszerűen vonatkozik bizonyos hipotézisekre a tudattulajdonságokról, melyek normál esetben el vannak utasítva.

A világ, ahogy ismeritek, egy „kódokból” álló komplikált mondat eredménye (ahogy az előző ülésen kifejtésre került), melyek mind beleilleszkednek egymásba, és bizonyos értelemben függnek egymástól.

A ti precízen észlelt univerzumotok minden alkotóelemében kódolt mintákból jön létre, melyek tökéletesen egymásba illeszkednek. Ha egyet ezek közül megváltoztattok, egy bizonyos mértékben kiúsztat benneteket ebből a kontextusból. Minden esemény, mely a ti tér-idő-kontinuumotokkal nem direkt és makulátlanul kereszteződik, nem megtörténik a ti fogalmaitok szerint, hanem elmarad. A ti rendszeretekben valószínű lesz, megkeresi azonban a saját „szintjét”, és valósággá válik, ha egy másik valóságban a helyére kerül, melynek „kódolt szekvenciája” a sajátjával összepasszol.

(Szünet 22:10-kor) Ha a tudat elhagyja a testet, evvel megváltoztat néhány koordinátát. Itt különböző kérdések adódnak az ezután fellépő érzékelés természetére vonatkozóan, és ezeket később beszéljük meg (lásd még a 4. jegyzetet).

 A tudat arra van felszerelve, hogy a fő energiáját, legalábbis a ti fogalmaitok szerint, a testben koncentrálja, vagy különböző időtartamokra elhagyja azt. Elméletileg az emberi tudatotok sok különböző útba vághat bele, fizikai alapját mégis fenntartva. Nagyon távoli történelmi időkben az ember különböző orientáció-formákkal kísérletezett (mint például az előző ülésben leírt „alvajárók”).  Jelenlegi, egészen személyes tapasztalatotok utalhat erre, támpontot adhat ilyen más kultúrákhoz, mivel ezek a képességek most is jelen vannak a vonatkozási rendszeretekben, még ha alulfejletten is.

Akkortól megtalálható a faj minden potenciálja többé-kevésbé látensen minden egyedben. Gyakran kerülnek elő bizarrnak tűnő események által. Az „ismeretlen” valóság csak azért ismeretlen, mert nem kerestétek magatokban az aspektusait. Azt tanultátok, hogy figyelmeteket szinte kizárólag a külső környezetre fordítsátok. Így sok minden elkerül benneteket személyesen a belső életetekből. Gyakran a külső eseményminták alapján strukturáljátok az életeteket. Ezek bár fontosak, mégis elsősorban a belső világotok aktivitásának eredményei. És ez a belső világ az egyetlen valóságos kapcsolat a külső eseményekkel; az objektív részletek csak a szubjektivitás révén – melyet létrehozott -, nyernek értelmet.6

A világ vagy a történelem jelenlegi állapotának szemlélésekor is úgy strukturáljátok az érzékeléseteket, hogy az eseményeknek csak a felszínét látjátok. Ugyanez a logika vezet benneteket a faj történelmi múltjának nagyon korlátozott megítéléséhez, és nagyon fontos támpontokat figyelmen kívül hagytok, mert látszólag nincs értelmük.

(Hosszú szünet, szemek csukva) Amíg például azt hiszitek, hogy csak a tudomány, ahogy azt értitek, jelenti a haladást, és ez a haladás, melynek örökké folytatódnia kell, szükségképpen a külvilág manipulálását követeli visszatekintés nélkül, addig a letűnt civilizációkat is ennek fényében fogjátok megítélni. Ez olyan vakká tesz benneteket bizonyos teljesítményekkel és irányokkal szemben, hogy akkor sem látjátok ilyen teljesítmények bizonyítékát, ha az orrotok előtt van. 

(Pár perc szünet 22:30-kor, szemek csukva)

 Adj nekünk pár percet… Eddig nem dolgoztatok a gondolatok és az érzelmek hatalmával, csak a fizikai hatásaival. Ezért számotokra csak a fizikai események nyilvánvalóak. Álmaitokat például nem fogadjátok el valósnak, hanem rendszerint fantáziaként tekintitek – képzelt eseményeknek. Röviddel ezelőtt még általánosságban azt hittétek, a test minden információt külső értelem által ér el, és minden ennek ellentmondó bizonyítékot ignoráltatok. Lehetetlen volt számotokra olyan civilizációkat elképzelni, melyek arra alapoztak, hogy szellemi úton érjenek el információt, tudatosan elfogadták és teremtően (alkotóan) alkalmazták.7 Ilyen körülmények között aligha gondolhatnának a tudósok prekognícióra a sejtekben8, még kevésbé keresnék.

Az emberi test határtalan potenciállal rendelkezik, és nagy változatossággal, mely különböző irányokat tesz lehetővé. A ti nézőpontotokból a valószínű ember az alternatív ember, a faj alternatív változata. Ugyanez érvényes egyéni szinten. Sok ember valószínű önmaga testen kívüli állapotban, és valószínű valóságokkal találkozik. A múltba és a jövőbe is utaztak, ahogy azt felfogják. A személyes psziché magában hordja a tudást a saját valószínűségeiről és egy tükörről(?), mely legalább bepillantást engedélyez a faj tapasztalatába.

Hozzászoktatok egy maghatározott irányhoz, megszoktátok, hogy a tudatotokat egy bizonyos módon használjátok. Ha azonban fel akarjátok fedezni az „ismeretlen” valóságot, ki kell derítenetek (rá kell jönnötök), mi mindent tud még a tudat. Alapvetően ez azt jelenti, meg kell tanulnotok a valódi érzéket visszanyerni önmagatoktól.

Két lényeges módszer van a valóság természetének a kiderítésére – egy külső és egy belső. Természetesen használható a kettő együtt, és a ti nézőpontotokból kell is a nagyobb eredményesség miatt. A külső módszert, mely az objektív univerzum vizsgálatát és a tények összegyűjtését jelenti, melyből bizonyos következtetések levonhatók, jól ismeritek. Ezért ebben a könyvben a belső módszerre helyezzük a hangsúlyt, mely segítségével nem feltétlenül tényekhez, de tudáshoz és bölcsességhez juttok. Nos, a tények közvetíthetnek is bölcsességet – vagy nem is. Ha szolgai módon követitek a tényeket, a valódi tudástól akár el is téríthetnek. A bölcsesség úgymond megmutatja nektek a valóságok és a tények belsejét, melyből a tények létrejönnek.

 Az „ismeretlen” valóság sok része a valóság természetére való belső rátekintéssel foglalkozik és néhány gyakorlattal, melyek egy pillantást engednek számotokra magatokra és a világra egy másik perspektívából. Később szándékozom többet is mondani néhány civilizációról, melyek a ti fogalmaitok szerint előttetek léteztek (lásd a 4. jegyzet utolsó mondatát). Mielőtt megérthetnétek azok irányultságát, még beszélnünk kell különböző más tudatfajtákról és testen kívüli tapasztalatokról. Ez segít majd nektek megérteni, hogyan juthattak előre más kultúra-formák, számotokra olyan idegen módon.

(Hangosabban) Tarthattok szünetet vagy befejezhetjük az ülést, ahogy jobb nektek.

(„Szünetet tartunk”

22:55. Jane közlése valamivel gyorsabbá és mélyebbé vált. Ahogy a három hónapos szünet előtt, amit e könyvön való munka közben tartottunk [ a 707. ülés után], „nehezebben” merült transzba az „ismeretlen valósághoz”, mint más Seth-könyvekhez.9  Jane-nek sokszor kellett a pontosan megfelelő pillanatra várni, hogy egy szünet után újra a diktálásba merüljön; így várt ma este is Seth visszatérésére, miután egy almát megfeleztünk, meglehetősen türelmetlenül. 23:55-kor végre újrakapcsolódás.)

Diktálás: Alternatív orientációs módszerekről fogunk beszélni, melyeket a tudat, ha a számára kedvessel összekapcsolódott, szolgálhat, és megkíséreljük megismertetni az olvasókat ilyen módosított állapotokra vonatkozóan néhány személyes tapasztalattal, néhány civilizáció történelmének összefoglalásával együtt, melyek ezeket a nem-hivatalos irányokat, mint elsődleges fókuszáló-módszert használták.

 Ha meg akarjátok ismerni az „ismeretlen” valóságot, akkor bizonyos fokig el kell ismernetek, hogy létezik, és hajlandónak kell lennetek a szokásos viselkedésetektől néhány lépésre eltávolodni. Minden leírt módszer egészen természetes, a teststruktúrához tartozik, és biológiailag is betervezett. Tudatotok nem tudná elhagyni a testet és visszatérni hozzá, ha nem volna olyan biológiai mechanizmus, mely ezt megengedi.

Mondtam nektek (21:48-kor), hogy a test, míg a főtudat eloldja magát tőle, az alapvető funkciókat fenn tudja tartani. Sőt, bizonyos fokig olyan helyzetben van, hogy egyszerű feladatokat véghezvigyen. (Szünet) És az alváskor egyáltalán nem szükséges, hogy a főtudat ébren legyen a testben. Csak bizonyos civilizációkat érint ez, ahol a test és a tudat között olyan szoros kapcsolat áll fenn. Vannak tehát más állapotok, amelyekben a tudat szokásosan sokkal tovább megy és a testhez, mint hazai-állomáshoz és operációs-bázishoz tér vissza, azt csak az érzékelés bizonyos formájához használja, de számára a valóság egészéről alkotott kép nem függ tőle. A fizikai élet nem jelenti számukra az önazonosítás egy módját a testtel, ahogyan azt birtokolják. Ez nem azt jelenti, hogy ezekben a valóságokban elidegenedés lép fel – csak egy más kapcsolatot jelent, melyben a test és tudat más eseményekre vonatkoznak. Csupán a meggyőződéseitek, a tanulmányaitok és idegi áthatásaitok tartanak távol

benneteket attól, hogy tudatotok alváskor az igazi valóságot ismeri meg. Ezeket az adatokat kitakarjátok. Ebben a fázisban is rendkívül aktívak vagytok azonban egy belső eseményrendben, és sokat foglalkozok a belső szellemi munkával, mely később, mint tapasztalat és jelenség lép fel.

(Lassan, 23:43-kor) Mialatt a főtudat ilyen módon el van foglalva, a testtudat sok olyan funkcióval birkózik meg, melyeket az ébrenléti óráitokban lehetetlen elvégezni. A legnagyobb biológiai aktivitás például alváskor történik, és bizonyos sejtfunkciók10 felgyorsulnak. A főtudat bizonyos mértékig való leoldódása a testről innen nézve nyilvánvalóan nagyon is szükséges, különben nem történne meg. Az alvás nem az „éber” élet mellékjelensége. Átfogó értelemben éppoly éberek vagytok, amikor alszotok, de az érzékelés fókusza más irányba van állítva. Mint tudjátok, éveken át élhettek kómás állapotban, alvás nélkül azonban nem tudtok éveken át létezni. A kómában jelen van mentális aktivitás, melyet mindazonáltal kívülről lehetetlen megállapítani. Lehetséges egy bizonyos szabad, tudatos viselkedés, amikor nem vagytok fizikailag orientáltak, mint ébrenléti állapotban, sőt, ez az aktivitás szükséges a fizikai túlélésetekhez.

 Ennek az energia-fluktuációkhoz is köze van, melyekben a tudat, mint tudjátok, most gyakorol, amellett saját képességeket kezel, melyek nem csak fizikai irányba fejezhetőek ki.

 Saját főtudatotok képes a fénynél gyorsabban utazni (ahogy 21:37-kor említésre került), de ezen a szinten az észlelések túl gyorsan következnek be, az általatok elfogadott idegileg strukturált mintákat nem tudják  ……….. . Ahogy ez végbemegy, a sejtes észlelési képesség és reakció túl gyors ahhoz, hogy követni tudjátok. A fizikai létezés kiegyensúlyozott vonatkozási rendszere olyan meghatározott tapasztalat- platformot követel, melyet érvényesnek és reálisnak fogadtok el. Csak ezen a szinten tapasztalható meg az univerzum, amit ismertek. Ez a platform vagy ez a fókusz azonban a legfinomabb kooperáció eredménye. A szabad tudatotok és a test szövetséget alkot, mely ezt lehetővé teszi.

(Sok szünettel:) Adj nekünk egy percet… Egy ilyen teljesítmény tulajdonképpen azt jelenti, hogy a fizikai valóság ki- és bekapcsol. 11 A ti fogalmaitok szerint csak az ébrenléti állapototok óráiban létezik. A belső munka azonban, melyet lehetővé tesz, leginkább álomállapotban megy végbe. A testtudat és a főtudat összetalálkozása egy erős fókuszt követel, melyben a legátfogóbb manipulációk szükségesek. Az észleléseknek a fizikai nézőpontban pontosaknak kell lenniük. Bizonyos fokig azonban ez a sajátos koncentráció korlátozások fellépését is jelenti. A sejtes észlelési képesség beilleszkedése a normál tudatos én számára nem felfogható. Saját, „magasabb” szinteken való kalandozásai szintén nem észlelhetőek a maga számára. Így tehát egy kiszabadulási folyamatnak kell végbemenni, mely mindkét rész számára regenerálódást enged. A főtudat így elhagyja a testet. A testtudat marad a testben.

Adj nekünk pár percet… Az ülést néhány további megjegyzés után fejezzük be.

 (Szünet 0:07-kor. Seth kommentárjai kifejezetten Jane-nek szóltak és nagyjából egy oldalt tettek ki. Vége 0:19-kor.

Az ülés után ettünk pár falatot és lazítottunk, Willy macskánkkal játszottunk. Amikor lefeküdtünk, Jane azonnal elaludt. Miközben nagyon kellemes szundikáló állapotban feküdtem mellette, egészen jól hallottam az éjszakai tiszta levegőben a délre húzó vadlibák hangját. ………)

 
tida | 2016-11-23 13:12:56 Válasz erre Adatok E-mail (18)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Az én fordításom kicsit más lett, úgyhogy felteszem azt is, elméletileg több féle fordítás is felkerülhet...

  Előzmény: seelvuple [15] (2016-11-17 00:32:06)
 
tida | 2016-11-23 13:11:30 Válasz erre Adatok E-mail (17)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Jegyzetek a 708. üléshez

1. Lásd a 7. és 8. részt az  Adventures in Consciousness-ben.

2. Lásd  A személyes valóság természete 5. részében a 623-25 üléseket, lásd pl. a The Education of Oversoul Seven 12. részét, ahol Jane nem csak a levegőn keresztül kötetlen tárgyakat – köveket  - írja le, ……………………

3. Lásd az „ismeretlen” valóság 1 kötetében a 681. ülést 23:47-től és a 682. ülést 22:21-től.

4. A 2. jegyzetben említett A személyes valóság természete 5. része tartalmaz információkat a test, a fény, az elektromágneses értékek belső hangjainak funkciójáról.

625 ülés……..

 5. Lásd a 4. függeléket (a 685. üléshez) az első kötetben.

 6. Itt az első kötet 686. ülés anyaga (az 1. gyakorlati elemet kivéve) helyesnek bizonyul.

 7 . Set a korai emberek néhány variációjára utal a 689. ülésen (lásd a 4. jegyzetet is) és a 691. ülésen 22:30 után. Lásd még a 6. függeléket Jane anyagához a párhuzamos, alternatív és valószínű emberről, mindez az első kötetben.

Kiegészítésként átnézhetik az olvasók a Beszélgetések Seth-el 15. részében a régi civilizációkról szóló részeket.

 8. Lásd a 703. ülést 22:36 után.

 9. Lásd az első kötetban a 703/4 üléseket.

 10. Ez az anyag arra emlékeztet, amikor a mai ülés előtt Jane- nel Sethről beszélgettünk, hogy megválaszoljuk mindkét kérdést, melyet a 698/99 ülések előtt feltettem.  ……………………

 11. Lásd a 4. jegyzetet a 707. üléshez. A 699. ülés részben tartalmaz egy összefoglalást az álom-képzetekről és a szubjektív álom-„alkotásról”…………………..

 12. És két héttel később hozzáfűzve: Összefüggést látok az „évszázadokig tartó inaktivitás”, melyről Seth ezen az ülésen (708) beszélt, és Jane bizonyos mediumi képessége között – mindenek előtt arra gondolok, amikor a „nagy tömegek” és Jane „hosszú hangja”  jelent meg. Lásd még a tömegekről szóló információkat nem csak a 681. ülésben 22:22 és 23:47 után, hanem az első kötet 3. függelékében is. Lásd a második kötetben a 9. jegyzetet és a 19. függeléket a 712. üléshez, Jane „hosszú-hang” transzához. Egy ilyen transzban elméletileg egy hétre  - vagy évszázadokra – volna szüksége a mi időnkben egy szónak csak egy szótagját kimondani.

13. …. Seth a szinapszisokra gondol, apró helyekre, ahol a neutronok vagy idegsejtek kapcsolódnak egymással.

14. Lásd a 2. jegyzetet a 695. üléshez az első kötetben.

 
seelvuple | 2016-11-17 00:35:36 Válasz erre Adatok E-mail (16)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Bocs ezen még egy kicsit javítok, úgy akarom megcsinálni, hogy a későbbíekben olvasni is lehessen valakinek magyarul.
Nektek már volt tippetek arról, hogy ki fordíthatta le azt a 600 oldalt ? 1999-ben valaki.
A másik meg van egy fontos idézet, amit majd belinkelek Seth-től.

  Előzmény: seelvuple [15] (2016-11-17 00:32:06)
 
seelvuple | 2016-11-17 00:32:06 Válasz erre Adatok E-mail (15)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

709. ülés 1974 október 2. 21:21


...............

( 21 óra 18 perckor Jane megszólalt ´ Körülöttem érzem. " Aztán. " Van egy tippem miről fog bezsélni - viszont nem egészen kaptam még meg tehát várnom kell . . ." Aztán, hirtelen.)
Jó estét!
(" Jó estét, Seth.")
Most: diktálás: Minen ami három-dimenzionális feltünik van egy belső forrása, amin kifelé sajátmaga kivirágzik. Ebből néhányat, mégegyszer, bonyolult elmondani - nem azért, Ruburtnak nincs meg a szókincse, hanem azért mert a szavak sorozat/linerális szórend automatikusan bedobozolja az ötletet bizonoyos mintákba, és a dobozon kívül gondolkodni: feladat.
Meg fogjuk probálni a legjobban, ahogy tudjuk megoldnani.
 A sejt ahogy értelmezed, a sejt három-dimenziós képmása.
Az idea tachyon-okról, ahogy éppen értelmezitek alapvetően érvénye, de nagoyn torzított.
Mielőtt a sejt fizikailag megjeleníti magát az adott helyen, "átszívárgás´(disturbance) jelentkeznek ott ahová megjeleníti magát.
Ezek az átszívárgások a fénynél-gyorsabb tevékenység elsődleges hatásainak lassulásainak okai, és ez jelképez egy ´hátsó ajtót´ a ti tér-idő rendszeretekbe, hogy azután az egy hatékonyan használt és formált sejt-mintát hozzon létre.
A nagyon lassuló folyamat segít lefagyaztani a tevékenésget a formába.
Egy sejt élete végén az ellentétes folyamat megy végbe - a halál kiszabadítja az energiát a sejtformából, és kiengedi, a kiengedő folyamat bizonyos gyorsulási stádiumokat hoz működésbe.
Van valami, amit úgy lehetne nevezni, hogy maradvány vagy törmelék(leülepedett) energia, ez a sejt öltözéke, hogy itt maradjon ebben a rendszerben. Semmilyeik folyamatról nem lehet megbizonyosodni a rendszeren belül - akár a belső fénynél-gyorsabb-tevékenység vagy a lassulási folyamatról. Néhány fénynél-gyorsabb-tevékenység, aztán, segít formálni az Univerzum alapjait. Ez egy karakteres tulajdonsága a ´CU-éknak´ amik már lelassultak bizonyos kiterjedésben, amikor megalkották az EE egységeket. 
( Szünet, egy a sok közül 21:37) Amíg működik a test felépítésén keresztül, a tudat mint a te saját fókuszod a három-dimenzionális valóság felé orientálodik. Testen kívüli élményekben, habár, a tudat képes gyorsabban utazni a fénynél - gyakran, tény, spontán. 
  Ezek gyakran megtörténnek álom állapotban, habár néhány teljesítményt el lehet érni különböző  módosult tudat-állapotokban. Néhányszor a tudat egyszerűen beleteszi magát egy másfajta kapcsolatba a tér-idő valósággal. A fizikai test, nem tudja bár követni ezt. A saját kapcsolta a fizikai univerzum megváltozik és a tudat a legjobban megérti saját tulajdonságait, és betekintést nyer egy másik előnyös pontból a fizikai univerzumra, ahol más megvilágításban látszik.

  Előzmény: tida [14] (2016-11-07 01:06:49)
 
tida | 2016-11-07 01:06:49 Válasz erre Adatok E-mail (14)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

708. ülés 1974. szeptember 30. , 20.58

……………………………..

(Janes átadása, mint Seth, jó volt. Valójában többnyire gyors, anélkül az érzés nélkül, hogy a 707. ülés után három hónap szünet volt)

Jó estét.

(Jó estét Seth)

Nos, diktálás: A tudat valami olyasmivel dolgozik, amit ti kódrendszernek (betűzve) neveznétek. Számtalan van belőle. A tudat tehát differenciál, miközben belül meghatározott kódrendszerekkel operál, a speciális fókuszfajtát kormányozni segíti, amellett meghatározott jelentőségféléket3 hoz be és más adatokat kiszűr.
Ezek a más adatok más kódrendszerrel természetesen jelentőséggel bírnak. A maguk módján ezek a rendszerek mindamellett összeköttetésben vannak egymással, úgyhogy más szinteken kommunikáció megy végbe köztük – másodlagos adatok azok, mondhatni, melyek segítők, de az elsődleges érdeket nem segítik.

Ezeknek a kódrendszereknek molekuláris konstrukciókkal és fény-értékekkel 4 van dolguk, és bizonyos szempontból ezek a fény-értékek olyan precízen és ténylegesen (direkt módon) használatosak, mint a ti ábécétek. Például bizonyos életformák egészen nyilvánvalóan reagálnak olyan spektrumokra, melyek nem ismerősek számotokra – de ebből következően vannak olyan elektromágneses területek, vagy sokkal inkább elektromágneses mezők kiterjesztései, melyek számotokra teljesen ismeretlenek és melyekre más életformák reagálnak. Mint már mondtam, minden ilyen kódrendszer5 összeköttetésben áll egymással. Azonos módon kerülnek elő a személyes pszichében más, alternatív valóságokból származó utalások és benyomások. Ezek mondhatni másodlagos kódokként működnek az általatok hivatalosan elfogadott valóság mögött. Ezek a másodlagos rendszerek sok mindent tudnak közölni veletek az emberi valóság potenciáljáról, potenciálokról, melyek látensek, de mindenkor elsődleges jelentőséggé „emelkedhetnek fel”. Ezek a másodlagos rendszerek a valószínű fejlődésekre is rámutatnak (utalnak), melyek az egyén vagy a faj számára lehetségesek.

Minden valószínűség, mely az emberi fejlődésben gyakorlatilag lehetséges, következésképpen minden egyén számára adott (rendelkezésre áll). Minden számotokra elképzelhető biológiai és spirituális előbbre jutás természetesen a tudat hússá vált örökségéből jön, nem valamilyen külső helyről. Általánosságban mondva, akik ebben az évszázadban éltek, az irány egy meghatározott módját választjátok. A faj amellett döntött, hogy a fizikai manipuláció bizonyos formájára specializálódik, energiáját meghatározott irányba hajtja. Ez egy olyan valósághoz vezetett, mely a maga nemében egyedülálló. Más szavakkal, az emberiség nem egy zsákutcába került. Megvizsgálta tudatának természetét – miközben úgy állította be, mintha a természet maradékától elválasztva létezne, és ezért a természetet és a világot egy speciális fényben látta. 6 Ez a fény olyan érzést hozott létre benne, hogy izolált, egyedül van, és bizonyos fokig relatív tehetetlen (hangsúlyozva).

(Nagyon gyorsan) Tanulja tudatának fényét alkalmazni, és felfedezi, milyen messzire tud menni egy bizonyos módszerre való hagyatkozással. Kikutatja, mit tud tenni evvel a speciális fókusszal és mit nem. Más szavakkal, most fedezi fel, hogy más lápára (fényre) is szüksége van – hogy eddig csak a teljes belső fénynek csak egy kis sugarára hagyatkozott, melynek fényszóróját sok irányba lehet fordítani. Engedjétek ezekből az irányokból néhányra ránézni, melyek az emberi tudat számára természeténél fogva lehetségesek, és melyek még mindig arra várnak, hogy ténylegesen használjátok azokat.

A ti fogalmaitok szerint beszélek a történelemről, mert az általatok ismert történelmi rendszer előtt ténylegesen tapasztalta ezeket az irányokat, és némi sikerrel. Ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi ember egy magasabb spirituális fejlődésből, amit elért, a mostani állapotba süllyedt.

(Szünet 21:16-kor) Vannak ciklusok, melyekben a tudat földi tapasztalatot formál és történelmi sorozatokat (szekvenciát) tervez. A tiétek mellett vannak más emberi fajok, melyek közül mindegyik a maga módján kezel minden fizikai adatot. Egyesek a kezdetektől más irányokat követtek, mint amit ti választottatok. De minden út  rendelkezésre áll személyes és kollektív tapasztalatotokban látensen vagy másodlagosan. Ők bennetek találhatók és alternatív valóságokat7  kínálnak nektek, melyeket személyesen vagy kollektíven választhatjátok vagy nem, ahogy nektek tetszik.

Minden rendszer természetesen a saját kultúráját, „technológiáját”, művészetét és tudományát hozza létre. A fizikai test alapvetően arra van felszerelve, hogy egészséges, hosszú életű szervezetként tartsa fenn magát, noha – egészségügyileg nézve – jelenlegi felfogásotoktól ez messze áll. A sejtes emlékezet – és  kapacitás 8 magában rejt minden terápiás intézkedést, melyek egészen természetesen hatnak. Létezik egy fitikai adok és kapok a test és a környezet között, sokkal nagyobb mértékben, mint azt felismeritek; egy belső dinamika, mely elillan előletek, mely a növények, állatok és emberek egészségét összekapcsolja. Hogy egy egészen egyszerű és banális példát hozzak erre: Ha egy valamelyest kiegyensúlyozott, egészséges környezetben éltek, a szobanövényeitek és az állataitok is jól vannak. Ti formáljátok a környezeteteket és részei vagytok annak. Reagáltok rá, és gyakran elfelejtitek ezt a kapcsolatot. Ideális esetben a test nem csak arra képes, hogy saját maga kitűnő egészségben tartsa magát – hanem ebből kifolyólag arra is, hogy magas szinten tartsa a fizikai teljesítőképességet. A nagy atlétáitok teljesítményei rámutatnak a test igazi potenciáljára.  Hitrendszereteken belül ezeknek az atlétáknak mindenesetre tréningezni kell és figyelmüket ebbe az irányba kell koncentrálni, mely gyakran más élettapasztalatok területének kárára történik.  De a teljesítményük megmutatják nektek, mire képes a test.

A test fel van szerelve arra, ismét ideális esetről beszélve, hogy minden betegségtől megszabadítson, és hogy – csak fokozatos, lassú változtatással- magas korig megőrizze a stabilitást, ahogy ezt neveznétek.   Legjobb esetben ez a változás mindig spirituális változáshoz is vezetne. Ha például szabadságra utaztok, lezárjátok a házatokat. Ilyen ideális feltételek mellett a halálotokkal csak a (fizikai) házatokat zárnátok le; nem omolna össze minden körülöttetek.

(Szünet 21:34-kor)  Nos, bizonyos személyek sejtik a test e nagyszerű természetes gyógyítóképességét, és hasznukra fordítják. orvosok néha konfrontálódnak avval, hogy egy beteg aki gyógyíthatatlan betegségben szenved, hirtelen meggyógyul. „Csoda” – gyógyulások csak egyszerű  példák egy nem-korlátozott (nem befolyásolt) természetre. Az imént említett tökéletes orvosok olyan személyek lehetnének, akik megértenék a test igazi természetét és potenciálját – személyek, akik ezért ezeket a gondolatokat másokkal megosztanák és bátorítanának másokat, hogy bízzanak a testükben. Ezeknek a teti képességeknek némelyikét lehetetlennek tartjátok, mert nincs rá bizonyítékotok. Sok szerv tökéletesen tudja magát pótolni; megbetegedett területeket új szövetekkel pótlódhatnak.

(Szünet, majd lassabb közvetítés) Sok ember fejlesztett rákot, anélkül, hogy tudna róla, és szabadította meg tőle magát. Vannak esetek, amikor egy kioperált vakbél újranő. Ezekhez a testi erőkhöz biológiai szinten egészen gyakorlati módon eljuthat az ember, de csak a fókusz és a hitbéli elképzelések teljes megváltoztatásával. A természettől való elválasztottsághoz való ragaszkodásotok automatikusan visszatart benneteket attól, hogy bízzatok a test biológiai aspektusaiban, vallási elképzeléseitek pedig eltávolítottak benneteket a test spiritualitásától. Másrészről az ember mindig a testével összekapcsolva képzeli a szokásos tudat valóságát – ami azt jelenti, azt hiszitek, a tudatotok állandóan a testetekbe van dugva. Mégis sok személy újra megtalálta a testén kívül, teljesen tudatosan és éberen. (Jane-en és rajtam kívül)
 

(21:45 Jane, mint általában, könnyen kijött a transzállapotból. …………Újrakapcsolódás 21:56-kor)

Bizonyos körülmények között a test fenn tudja magát tartani, amíg a „főtudat” távol van. A testtudatosság mindenképpen képes egy általános egyensúlyt létrehozni. Valójában ez történik álomállapotban bizonyos szinteken. Alvó állapotban a test aktív, de a főtudat „nincs ébren”, nem manipulálja a testet. A főtudatosság valahol máshol van. Ilyen körülmények között a test át tud venni feladatokat, és csodálatos érzékkel manőverez az egyensúlyért. Ez a finomság ismét csak a test fizikai képességeire mutat, melyek normál esetben nem kerülnek alkalmazásra. A főtudatosság ébrenléti állapotban meggyőződései okán gyakran korlátozza (hátráltatja) az ilyen manipulációs képességet.


Hadd szemléljük meg egy percre a testtudatosságot. Ahogy az állat is fel van szerelve avval, hogy a környezetében nagyon jól működjön. Értelmetlennek tartanátok ezt, mert látszólag nem gondoljátok logikusnak. Képzeljetek el egy testet teljesen tevékeny testtudatossággal, csak a jelen téma kedvéért, egy testet, mely nem terhelt valamilyen oknál fogva betegséggel vagy születési rendellenességgel, méhghozzá ne olyat, mint a tiétek, mely egy mindent átfedő, egó-orientált tudattal rendelkezik. Voltak ilyen fajok. Alvajárónak tűnnének nektek, de az ő fizikai képességeik meghaladják a tiéteket. A valóságban olyan fürgék voltak, mint az állatok – és nem voltak tudatosság-nélküliek.10  Egész egyszerűen az észleletek más fajtájával foglalkoztak.

A ti fogalmaitok szerint nem voltak (átfogó) céljaik, céljuk egyszerűen a létezés volt. A tudatuk fő fókusza máshol volt, a valóság egy más fajtáján, miközben fizikai manifesztációjuk ettől elválasztva létezett. Elsődleges tudatfókuszuk alig vette észre a testüket, melyet megalkotott. Mégis, ezek a testek is megtanulták, idézőjelben a „tapasztalataikon keresztül”, és elkezdetek „ébredni” önmagukat észrevenni, elkezdték az időt felfedezni vagy azt létrehozni. Pont.


(Szünet) Az ő nézőpontjukból az alavjáró, vagy ahogy nevezni akarjuk, nem álomállapotban található, csak a ti nézőpontotokból volna ez a látszat. Különböző ilyen emberi rasszok (fajok) voltak. Az ő (átfogó) tapasztalataik a testen kívül voltak. A fizikai, testi létezés másodlagos következmény volt. Számukra az álom-élet volt reális, itt voltak találhatók az intenzív vonzerők (ingerek), a fókuszált tapasztalat, a legintenzívebben és legtartósabban követett cél, a legjelentősebb aktivitás és a szervezett szociális és kulturális viselkedés. Ez mondhatni a ti tapasztalatotok másik oldala. Ezek a fajok elhagyták a fizikai földet messzemenően úgy, ahogy felfedezték. Az ő főtevékenységük tehát egy a tesstől elválasztott tudatossággal volt összekötve. Fizikai kultúrájok a ti fogalmaitok szerint csak kezdetleges volt.

A fizikai szervezet, mint olyan, beleillik egy ilyen fajtájú valóságrendszerbe. Ez nem rosszabb vagy jobb, mint a tiétek. Egyszerűen csak egy mind biológiailag mind spirituálisan lehetséges alternatív magatartás. Nem létesültek bonyolult fizikai szállítási rendszerek. A fizikai állapotban, melyet ti ébrenléti állapotként fejeztek ki, alszanak ezek az emberek. Ébrenléti állapotú aktivitásuk számotokra összehasonlításban alvajárásnak tűnne, és mégis nagy fizikai bűvöletben voltak, és a test a képességeinek megfelelően tudott működni. Nem terhelték magukat korlátozásokról vagy betegségekről szóló negatív elképzelésekkel. Ezek a testek nem öregedtek olyan mértékben, mint ahogy most a tieitek, és nagy magabiztossággal, valamint a környezetükhöz való tartozás érzésével mozogtak.


(22:24) Egy a testiséggel összekötött tudatosság tehát nagy spirituális és biológiai játéktérrel rendelkezik, és sokféle módon tud a testtel vagy a testre fókuszálni a saját egyéni speciális oerientáltságától eltekintve. Léteztek nagyon kifinomult és magasan fejlett civilizációk, melyeket nem ismernétek el annak, mivel ezek főleg mentálisan vagy pszikikailag orientáltak voltak, miközben a fiziki síkra vonatkozóan alulfejletteknek látszottak.

Sok olvasóm fog néhány személyes álmában olyan valóságot felfedezni, mely éppen olyan élénk, mint a „normál” élet és néha még élénkebb.  Ezek a tapasztalatok szállíthatnak számotokra néhány homályos utalást a létezés más formáira, melyekről beszélek. 11 Azok a fizikai mechanizmusok is adhatnak számotokra támpontokat a tudat és a test lehetséges kapcsolataira vonatkozóan, melyekkel a téli álmot alvó állatok vannak összekapcsolva. Így hagyhatja el a tudat például bizonyos feltételek között a testetm mely alapfunkcióiban  sértetlen marad. Ha ismét optimális feltételek következnek be, akkor a tudat reaktiválja a testet. Egy ilyen eljárás nem csak az állatok esetében lehetséges. Más olyan rendszerekben is, mint a tiétek, ahol a fizikai szervezet évszázadokon át tartó inaktivitása után, ahogy ez számotokra látszana, reaktiválódik – bármikor, ha a feltételek megfelelőek. Bizonyos fokig a ti életciklusotok és halálotok csak egy másik aspektusa az áttelelés elvnek, ahogy ezt ti értitek. Tudatotok elhagyja a testet, ahogy az üzenetek átugranak az idegvégződések között. 13 A tudat nem fog a köztes időben elpusztulni.


Az alvásban áttelelő állatok esetében a test ugyanabban az állapotban marad.  Az áttelelés mélyreható tapasztaltában, ahogy ti is teszitek, a test már mégsem funkcionál egészként. Bennetek egészen nyilvánvaóan állandóan halnak meg a sejtek. A mostani test nem az, ami tíz éve volt; fizikai összeállításában születésetek óta sokszor egészen meghalt, de mint már mondtam, tudatotok áthidalja ezeket a hézagokat (gesztikulálva).  Sokkal több is elfogadott, ami azt jelenti, látszólag mondjuk héttel (hangsúlyozva) voltatok inkarnálódva, vagy 14-el vagy 21-el. ……………..tek speciális sorrendeje azonban nem tört meg eközben. Alapvetőbb szempontbóla a test gyakran meghal, és ez úgy biztos, ahogy az általatok elismert halálban egyszer meghal. Számtalan alkalommal törik szét fizikailag, de a tudatotok átlebeg ezek fölött a „halálok” fölött. Nem veszitek észre. Testetek anyaga szószerint sokszor esik a földbe, úgy, ahogy az életetek vége után történtekre gondoltok.

Mint már mondtam, tudatotok győzedelmesen siklik át ezeken a halálokon, melyeket ti nem észleltek. Az általatok választott háromdimenziós létezésben és ebből a nézőpontból, végül a tudat egy halálnak érvényt enged. Kívülről csaknem lehetetlen a tudat és a látszólag elválasztott test közötti kapcsolódási pontot bezárni. Van egy időpont, melyről mint tudat eldöntitek, hogy a halál belépjen, és a ti fogalmaitok szerint a nem akceptált, parányi halálok réseit már nem hidaljátok át.

(Szünet 22:43-kor, egy erőteljes közlés alatt)

Itt a tudat az élő test elhagyása mellett dönt, és egy hivatalos halált fogad el. 14
Már választottatok egy kontextust, és ez láthatólag elkerülhetetlen. Úgy tűnik tehát, hogy a test ilyen és ilyen hosszú ideig tart, és nem tovább. A tény marad, hogy a tudat egy fajtáját választottátok, mely a testtel egy bizonyos ideig azonosul. Más tudat-fajok - melyek egy teljesen más rendhez tartoznak, és a tapasztalat egy más ritmusát birtokolják -, a ti életeteket egy napként észlelnék a ti fogalmaitok szerint, és nem volnának restek a látható élet és halál, valamint az új élet közötti hézagot áthidalni.


Egyes személyek találnak magukban emlékeket más életekről, melyek a léleknek másik napok. Ezek az emberek aztán egy nagyobb tudatosságot vesznek észre, mely ilyen hézagokat átugrik, és felismerik, a földi tapasztalata (többek között) és tudása a létezésről több, mint amit egy testben tartalmazhat.
A tudat, mely a hússal össze van kötve, valóban továbbíthat (szállíthat) ilyen bepillantást. Az emberi szellem, ahogy ismeritek, legalábbis rámutat a potenciális képességekre az emlékezés egy bizonyos módját körüljárva, melyben nem vagytok jártasak. Ez azt jelenti, a faj még biológiai szinten is fel van készülve más időszekvenciák körüljárására, miközben egy bizonyos idősémára koncentrál. Ez egy kiterjedten átfogó pszichológiai sokféleséget is magába foglal – mint mondtam, nagyon is lehetséges a testi valóságon belül -, mely a kapcsolatok ezen sok szintjén kezelhető. Egy ilyen belső tudás található a sejtekben és a szokásos evolúciós fogalmakkal élve egy lehetséges „jövőbeli” fejlődést irányoz elő.

A ti valóságotokban az évszázadokról szóló tudást könyvek és történelmi feljegyzések által lehetséges átadni, pedig minden személy rendelkezik saját magában hatalmas kelléktárral; közvetlen tudással a múltról, a ti fogalmaitok szerint tudat alatti megértés és felfogás által.
Ismeretlen valóság: Sok ezek közül a valóságok közül csak azért ismeretlen, mert a meggyőződéseitek elzárnak benneteket a saját tudásotoktól. Saját tudatotok hatótávolsága nincs korlátozva. Mivel egy lineáris időmozgás elképzelését fogadjátok el, nem tudtok kilátni abból, amit a születéseteknek és halálotoknak fogotok fel, átfogó tudatosságotok mégis teljes mértekben rálát az ilyen tapasztalatokra. Ideális esetben nem csak „elmúlt” életekre lehetséges emlékezni, hanem jövőbbeli életeket is lehetséges megtervezni. Átfogóbb szempontból ezen életek mindegyike egy időben történik. Jelenlegi idegi struktúrátok lehetetlennek láttatja ezt, de a belső tudatototk nincs ilyen módon korlátozva.

(Hangosabban:) Tartsátok meg a szüneteteket vagy befejezhetjük az ülést, ahogy szeretnétek.

(„Szünetet tartunk”)


(23:00  Janes transza kitűnő volt. Ködösen emlékezett rá, hogy Seth „alvajárókról” beszélt. Röviden vázoltam neki az anyagot, majd hozzáfűzte: „Vicces lenne, ha ez az információ eljutna az ősanyáinkhoz, a barlanglakóinkhoz, hogyan gondolunk rájuk” Jane úgy vélte, egy szinten valóban így lehet, de nem ment tovább bele.
Szerette volna, ha Seth válaszol néhány felmerült kérdésére, miután ismét folytatta az „Ismeretlen valóságot”, javasoltam, most kérje meg. Jane habozott. „Két anyagot érzek egymás mellett, a könyvhöz és hozzám; nem tudom, mit kellene csinálnom. Várj – egy gyakorlati elem tartozik ehhez..”

Újrakapcsolódás és diktálás 23:25-kor.)

Nos:

10. GYAKORLATI ELEM

Tudatos figyelmetek sokkal több adatot tud megtartani egy pillanatban, mint gondolnátok. Saját magatok hipnotizáltátok magatokat meggyőződéseitekben, hogy észlelési lehetőségeitek rendkívül korlátozottak. Gondoljatok a tegnapi napra. Próbáljatok meg emlékezni, mit tettetek felkelés után. Próbáljátok meg követni aktivitásotokat a felkeléstől a lefekvésig. Aztán koncentráljatok a részletekre. Próbáljátok felidézni minden érzelmeteket. A legtöbbjük helyesen megbecsülhető, ha eljuttok idáig. Ha eljutottatok idáig, próbáljatok még tovább menni, és a nappali álmaitokra emlékezni. Próbáljatok emlékezni, milyen kapcsolódó gondolatok jutottak eszetekbe.

Legközelebb a teljes figyelmetek igénybe lesz véve. Elvégezhetitek a gyakorlatot, ha nyugodtan ültök, vagy ha a buszon utaztok, vagy egy irodában valakire várva. Náhányan talán készen álltok rá, hogy ennél a gyakorlatnál egy sor többé vagy kevésbé automatikus aktivitás után menjetek – de ne próbáljátok például autóvezetés közben ezt tenni.  
Ha már nagyobb tapasztalatotok van ebben a gyakorlatban, próbáljatok meg tudatosan emellett mást is tenni – például fizikai munkát végezni.
Kezdetben úgy fog ez legtöbbeteknek előjönni, mintha tegnap alvajárók lettetek volna. Az értelem és a fizikai aktivitás finom, precíz összjátéka legközelebb könnyűnek fog tűnni; de ha gyakorlottak lesztek, a részletek világossá válnak, és meg fogjátok állapítani, hogy a tegnapi valóságnak leagalább bizonyos aspektusait fejben tudjátok tartani, miközben a mában helytálltok.

 
Átfogó értelemben vannak egészen más életek, melyek emlékezetetek számára jelentősen kiesik, mint a tegnap. Ezek is másodlagos cselekedetláncok azonban, melyek jelenlegi elsődleges érdeketek (érdeklődésetek) alatt tovább folyik. Ezek számotokra amolyan nemtudatos részei jeleneteknek és éppannyira össze van fűzve vele, mint a tegnap.
Nos: A gyakorlat második része.

Nagyon intenzíven képzeljétek el, mit fogtok holnap csinálni, és tervezzetek meg részletesen egy valószínű napot, mely egészen természetesen adódik a jelenlegi tapasztalatatokból, magatartásotokból és céljaitokból. Menjetek utána úgy, mint a gyakorlat első részében. (Szünet) Ennek a napnak a valóságát sejtjeitek máris előre látják. Testetek már felkészült rá, és minden funkciója pekognitív módon projektálja magát létezésében. Azonos módon léteznek az „eljövendő” életeitek, és a ti fogalmaitok szerint éppen úgy kelentkeznek a jelenetekből, mint a holnapi napotok a maiból.

Evvel a gyakorlattal normál tudatotokfelé egyszerűen a saját flexibilitásának érzésén keresztül bizalom alakul ki. Edzeni fogjátok tudatotok láthatatlan izmait, olyan értelemben, ahogy gimnasztikával a testeteket edzitek.
Saját magatok más részei alvajárónak tűnhetnek számotokra. A teljes kreatív részvétel az összes percben azonban közelebb visz benneteket saját potenciálotokhoz, és hozzájárultok evvel, hogy megtapasztaljátok a tudatotok és a fizikai sejtjeitek emlékezőtehetsége közötti egységet. Ezek a sejtek épp úgy spirituálisak, mint a lelketek.
(23:40) Adj nekünk egy percet. Egy hosszú…Ez nem diktálás.



(Másfél oldal anyag következett Jane-nek és nekem. Íme néhány általánosabb kivonat összefoglalása:)

A ti társadalmatokban többé -kevésbé azt tanítják, ne bízzatok magatokban. Léteznek különböző iskolák és vallások, melyek megkísérlik az önnön lény (Önmaga) kifejezés értékét adományozni, de torzításokkal fojtják meg tanításaik autentitását.
Ebből a szempontból Roburt, mint a társadalmatok tagja, nulláról kezdett és végül félredobta, mint te is (Joseph), a jelenlegi hittételeket. Egy ideig egyszerűen hitrendszerek között állt, melyekből néhányat teljesen eldobott, másokat részben akceptált, de alapvetően egy úttörő volt – miközben, anélkül, hogy ez világos lett volna számára, függött a társadalom azon alaphitétől, hogy az ember önmagában nem bízhat.


Amíg az ember ezt az érzelmileg láthatatlan meggyőződést követi, mindent, amit az Önmaga tesz, pontosan felül kell vizsgálni és tesztelni kell. A köztes időben lesznek meggyőződések, melyek másokat alátámasztottak, ideiglenesen. Roburt képességeinek fejlődése elvezette őt azoktól a vigasztaló struktúráktól, melyek ezeket alátámasztották, miközben másokat keresett. Ő sok mindent megvizsgált, amit tanult. Személyisége minden aspektusban kibontakozott, mindenekelőtt a kapcsolati képessége és személyes kreativitása… Megviszgálta az általa ismert információinkat a világról. Úgy érezte, ez szükséges volt... Mert hogyan tudna ez az Önmaga, mely megtanulta, hogy ez rossz, jót létrehozni? Voltak vonatkozási rendszerek, melyek segítséget tudtak volna nyújtani, de látta, hogy ezeknek nincs igazi értékük, ezért nem hagyatkozott rájuk….

 

(Seth 0:18-kor kívánt jó éjszakát. Jane közvetítése egész idő alatt nagyon energikus volt. Seth a fenti anyagban avval foglalkozott, hogyan keresett Jane egy új, átfogó vonatkoztatási keretrendszert, miután fokozatosan feladta a régi „vigasztaló” elképzeléseit, szerepének bizonyos aspektusaira világosan rámutatva, melyet erre az életére választott. Jane keresésének mégis érzelmi oldalát szeretném hangsúlyozni és elmondani, számára olykor nagyon nehéz volt ebben eligazodni. Bizonyos fokig én is fogalkoztam a meggyőződésekre és hitekre vonatkozó változtatásokkal, de én csak résztvevője voltam a Seth-anyag fejlődésének, nem előidézője; a nyomás és a kihívások nem követeltek tőlem olyan sokat. [Bizonyos humorral, mely minden küzdelemből született, mindenesetre azt szeretném megjegyezni, nem egyszerű bizonyos régi és kedvelt meggyőződéseket feladni, akkor sem, ha bizonyíthatóan tévesek; koncepcionálisan túl jól passzolnak bizonyos körülmények között a személyiséghez…]
Evvel a megjegyzéssel és a Seth-anyag 23:40 utáni kivonatával összefüggésben a következőket ajánlom újra megnézni az első kötetben:



1.    A Jane-ről szóló anyag, vallás és miszticizmus a bevezetés megjegyzésiben, a 679. ülésben és az 1. függelék az üléshez.
2.    8. megjegyzés a 679. üléshez, Jane meggyőződéseihez és fizikai tüneteihez.
3.    10. függelék [a 692. üléshez]Jane fáradozásaihoz, ……………..

 
tida | 2016-11-07 00:56:07 Válasz erre Adatok E-mail (13)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Az elején itt is be kellett volna írnom, hogy fordítási hibák előfordulhatnak, nem mindent tudtam értelmezni, és jópár olyan részt kihagytam, amiket Robert írt.

A 708. ülésben szinte biztos, hogy nem tudtam jól fordítani sok mondatot, én legalábbis nem látom túl értelmesnek, ahogy sikerült. Nincs más hátra, mint megvárni a könyv megjelenését, vagy eredetiben olvasni:)

 
tida | 2016-11-04 18:05:40 Válasz erre Adatok E-mail (12)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

707.ülés,  1974. július 1. hétfő, 21.21

Nos: Jó estét.

(„Jó estét, Seth.”)


Diktálás… A sejtek megváltoznak természetesen. A belsejükben található atomok és molekulák mindig egy áramló állapotban vannak. A TE-k1, melyek minden anyagban léteznek, olyan memóriatárral rendelkeznek, mely messze felülmúlja egy kompjuterét. Az atomok és molekulák mint sejtalkotók, tárolják minden emlékezet minden formáját, melynek részesei voltak. Mélyebb szinteken a sejtek mindig valószínűségekkel dolgoznak, és a genetikai információt a valószínű cselekedetekkel és fejlődéssel való összehasonlítás fényében rendezik. Mielőtt egy lépést tehetnétek vagy egy ujjatokat megmozdíthatnátok, nagyon komplex reakciók és pillanatok alatti számítások történnek. Emellett azonban nem csak a fizikai szervezet előrelátható viselkedésről van szó.  Ezeken a mélyebb szinteken a sejtes aktivitás a testen kívüli világról is tartalmaz megítéléseket és előrejelzéseket. A test egészen nyilvánvalóan nem izoláltan reagál, hanem mindenre vonatkozóan, ami körülötte van. Ha át akartok menni egy szobán, a testnek nem csak a saját helyzetét figyelembe véve kell visszatekintést tartani és előrelátást tervezni, hanem a szoba minden elemének előre látható (megjósolható) helyzetét is figyelembe kell vennie.
Adj nekünk pár perc időt… Az alapszinten az izommozgás természetesen magában foglalja a sejtek és a sejtalkotók mozgását is. Arra gondolok itt, hogy az atomok és molekulák, tulajdonságaik okán,  nem csak a test sejtstruktúráján belüli valószínűségekkel foglalkoznak, hanem segítenek is a testnek a rajta kívüli lényeket és tárgyakat értékelni és jóslatokat tenni.

(Szünet, majd humorral:) „Tudjátok” például, hogy egy szék nem fog megkerülni benneteket – mindenesetre nagyon valószínűtlen. Tudjátok ezt, mert van értelmetek (eszetek), de ez a speciális értelem azért tudja, amit tud, mert a mélyebb szinten a sejtek a valószínű cselekedet természetének tudatában vannak. Ezek azonban a szellemi tudatok meggyőződései, melyek a céljaitokat és szándékaitokat összehangolják. „Ti” vagytok, akik a szobán való áthaladásról döntötök; majd mindezen számítások megtörténnek, hogy elérjétek a célotokat. Ez tehát a tudatos szándék, mely aktiválja a belső mechanizmusokat és megváltoztatja a sejtek viselkedését és alkotórészeit.


Nagyon sok átfogó szempontból azok a célok is ugyanolyan módon beindítják a belső biológiai aktivitást, melyeket fajotok tudatosan kitűzött. A faj céljai nem függetlenek az egyéni céloktól. Miközben élitek az életeteket, ténylegesen részt vesztek fajotok „jövőbeli” fejlődésében. Pont. Engedjétek meg, hogy egy pillantást vessünk a személyes pszichére.


 (21:48) A „személyes psziché” egy kedves fogalomnak hangzik, de jelentőség nélküli, ha nem a saját pszichétekre vonatkoztatjátok. Egy nagyon egyszerű módon történő kis önvizsgáltnak meg kellene mutatnia számotokra, hogy mindig valószínűségekben gondolkodtok. Állandó választásban vagytok valószínű cselekedetek és alternatív utak között. Egy választás valószínű cselekedeteket helyez kilátásba, melyekből minden lehetséges, mely a ti valóságrendszeretekben megvalósulhat. Személyes tapasztalataitokban sokkal több ilyen döntés van, mint amennyi számotokra világos. Vannak apró, ártatlan példák, amelyekkel naponta dolgotok van. „Moziba menjek, vagy kuglizni?” „Most, vagy később mossam meg a fogam?”Ma írjak a barátomnak, vagy holnap?” Vannak jelentősebb kérdések is, melyek a karrierre, vagy életmódra,  vagy más mélyebb érdekekre vonatkoznak. A ti fogalmaitok szerint, minden döntés, amit meghoztok, ilyen vagy olyan módon megváltoztatja az általatok ismert valóságot.



9. GYAKORLATI ELEM

Gyakorlatként jegyezzétek fel mindig magatoknak egy napon keresztül, vagy valameddig, ha valószínű cselekedetekre2 gondoltok, legyenek azok jelentősek vagy jelentéktelenek. Próbáljátok meg fejben követni, „mi történhetett volna”, ha azt az utat választottátok volna, amit nem választottatok. Aztán képzeljétek el, mi történhet annak a döntésnek a következményeként, amit meghoztatok. Egy faj hozzátartozói vagytok. Minden személyes döntésetek kihat rá (a fajra) biológiai és fizikai szinten.


Szó szerint választhattok az egészség vagy a betegség között, akkor is, ha inkább a szellemire koncentráltok, mint a fizikaira, és akkor is, ha fordítva. Az ilyen személyes döntések kihatnak a faj genetikai örökségére. A szándékotok rendkívül fontos – mert bizonyos határok között képes az egyéni genetikai üzeneteteket3 megváltoztatni. Például meg tudjátok változtatni egy sejt vagy sejtcsoport önképét; és mint már mondtam, ezt gyakran meg is teszitek  - úgy, hogy meggyógyultok egy betegségből, mert megjelent az egészségre irányuló szándékotok. A szándék tudatos, az eszközök bizonyos körülmények között nem. Pont. Ilyen esetekben mindazonáltal a sejt öngyógyító képessége megerősödik, és a faj öngyógyító képessége is gyarapszik.


Tartsátok meg a szünetet.


(Szünet  22:05-22:32)

Nos: Személyes pszichétek legszűkebben a földi létezésetekkel foglalkozik, álomállapotban valószínű cselekedetekkel is foglalatoskodtok és emellett gyakran dolgoztok ki megoldásokat problémákra, vagy válaszokat, melyek valószínű eseményláncokból adódnak4.
Ez befolyásolja mindennapjaitokat, mert a valószínű bejósolhatóságokkal foglalkoztok egy ilyen álomban. Azonban nemigen álltok ott egyedül; és így van ez minden élő egyedi személyiség személyes álmaival, és ezek segítik a következő nap és az „eljövendő idő” elfogadott valószínűségi sorozatának megformálását. A személyes döntések aztán összegződnek egy adott nap összes történésében.
Adj nekünk egy kis időt… (Hosszú szünet, szemek csukva)

Vannak a szellemnek(elmének) országai.5  Ez azt jelenti, a szellemnek (elmének) megvan a maga személyes kultúrája és földrajza, a saját történelme és célkitűzései. De a szellem (az elme) a fizikai aggyal össze van kötve, és így létezik, a redőkbe hajlítva, egy archeológiai emlékezet. Bizonyos fokig az, amit most tudtok, függ attól, amit tudni fogtok és amit tudtatok, a ti fogalmaitok szerint. Ilyen értelemben élnek „letűnt” ember-fajok (nemzetségek) a mostotokban, ahogy olyanok is, melyek láthatóan majd később jönnek. Ideális esetben tehát fajotok történelmét egészen világosan fel lehet fedezni a pszichében; és nemcsak akkor tesz valós felfedezéseket az ember, ha köveket és reliktumokat ás ki, hanem akkor is, ha úgyszólván a pszichében nyugvó emlékezetet hozza a felszínre (fényre).

Nos, ez a diktálás vége.

(22:45  Seth végezetül egy oldalnyi anyag információt adott le Jane-nek és nekem. Többek között ezt a mondatot: „Azt hiszem egyébként, a kérdéseitekre megadtam a választ. ………)

Jegyzetek a 707. üléshez

1. lásd a 3 jegyzetet a 12. függelékhez ebben a kötetben

2. Az ismeretlen valóság első kötetében két kivétellel mind a nyolc gyakorlat vagy gyakorlati elem Seth-től segíti az olvasót a valószínű valóságok egyes elemeit közvetlenül felkutatni – és a két kivételként említett (6. és 8.) sincs távol a valószínűség-koncepciótól. Seth első gyakorlati eleme Jane projekciója alapján jött létre, mely New York államban található Saratoga Springsbe, szülővárosába, egy valószínű múltba történt.

3. Lásd a 705. ülést 22:48-kor

4. Lásd az első kötet 687. ülést 22:01-kor. Seth arról beszél, hogy az álmodó és az ő valószínű szelfje, akinek „ugyanaz a fizikai gyökere”, együtt dolgozhatnak egy valószínű valóságban egy adott kihívással való boldoguláson. Javaslom továbbá a Seth-anyag 14. és 15. fejezetében a valószínű valóságokról szóló részt újra elolvasni.

5. A „szellemek országai” kifejezést Jane először három héttel ezelőtt a 703. ülés szünetében használta – de Sethtől vette át. Lásd az első kötetben ennek az ülésnek a megjegyzéseit.

 
tida | 2016-11-04 18:05:16 Válasz erre Adatok E-mail (11)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Jegyzetek a 705. üléshez (a lefordított anyaghoz)

 

4 Lásd a 688. ülést 22:26-és 22:59 között további anyag a sejtek életéről és haláláról és a TE-k, vagy tudati egységek, ahogy Seth nevezi,  szerepéről. „Ha a sejt fizikailag is meghal, mégis marad a sérthetetlen természetében. Egyszerűen csak nem fizikai többé.”

5 Seth kijelentése emlékeztet fajunk tudatára vonatkozó kérdésemre, ahogy a 699. ülés végén az első kötetben meg is jegyezte.

 6 A személyes valóság természete első rész 654. ülésben található információ a sejtes emlékezet vándorlásáról, genetikai kódokról és neuronális mintákról. Lásd továbbá Az ismeretlen valóság első kötetében a 690. ülést, 22:16-ig a biológiai prekognícióról szóló anyagot.

 
tida | 2016-11-02 20:08:48 Válasz erre Adatok E-mail (10)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Vagyis 705. ülés volt az első. A706. nekem hiányzik a pdf-ből.

  Előzmény: tida [8] (2016-11-02 18:38:45)
 
tida | 2016-11-02 18:42:45 Válasz erre Adatok E-mail (9)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Köszi, nem tudom, pontosan hogy képzeled el a segítséget, de akkor máris kérek belőle:)

 

Angolban a szellem és az elme egyértelműen meg van különböztetve? Lásd 707. ülés utolsó bekezdés.

Ugyanennek az ülésnek a legutolsó sorai, ahol Rob idézi Seth-et, valahogy nem világos nekem. Lefordítanád?

  Előzmény: seelvuple [7] (2016-11-01 23:40:21)
 
tida | 2016-11-02 18:38:45 Válasz erre Adatok E-mail (8)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Lemaradt, hogy a második könyv első ülése a 706.ülés

  Előzmény: tida [1] (2016-10-30 14:38:21)
 
seelvuple | 2016-11-01 23:40:21 Válasz erre Adatok E-mail (7)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
77 db

Szia Tida,

 Nekem is meg van a második kötet pdf-ben és szívesen segítek a fordításban. Angol gyakorlásképpen is, meg mert szeretném ezeket az anyagokat magyarul látni.

Üdv,
Andor

  Előzmény: tida [5] (2016-10-30 20:44:54)
 
Roy | 2016-10-30 20:50:34 Válasz erre Adatok E-mail (6)
Eddigi hozzászólásai:
157 db

Szerintem Nic-ék nem nagyon foglalkoznakmost ezzel. Amúgy éppen arra gondoltam pár napja, néhány könyvet szívesen látnék magyarul (akár e-könyv formátumban).  Nem eredeti Seth könyvekre gondoltam, de például Lynda Madden Dahl-nak van pár könyve, amiben Seth idézetekre és koncepciókra építve ad egyfajta gyakorlati útmutatót. Izgalmas vállakozás lenne.

  Előzmény: tida [5] (2016-10-30 20:44:54)
 
tida | 2016-10-30 20:44:54 Válasz erre Adatok E-mail (5)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Ha még az életemben megjelenik a könyv, érdekes lesz összehasonlítani:) Nagyon érdekelne, eredeti nyelvből fordítva más sül-e ki a fordításból.

Most derült ki egyébként számomra, hogy Seth arra is épít, hogy elolvassuk Jane és Robert hozzáfűzéseit, tapasztalatait. Engem ezek általában nem annyira érdekeltek.

 

 

  Előzmény: Roy [4] (2016-10-30 20:25:09)
 
Roy | 2016-10-30 20:25:09 Válasz erre Adatok E-mail (4)
Eddigi hozzászólásai:
157 db

Jajj, hát nem azért.. :) Csak mert csodálkoztam, azt mondtad az angolt nem annyira bírod. Dehogynem tök jó, hogy feltetted :)

  Előzmény: tida [3] (2016-10-30 19:01:04)
 
tida | 2016-10-30 19:01:04 Válasz erre Adatok E-mail (3)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Németből. Nagyon nem jó?

  Előzmény: Roy [2] (2016-10-30 16:40:17)
 
Roy | 2016-10-30 16:40:17 Válasz erre Adatok E-mail (2)
Eddigi hozzászólásai:
157 db

Angolból vagy németből fordítod Tida?

  Előzmény: tida [1] (2016-10-30 14:38:21)
 
tida | 2016-10-30 14:38:21 Válasz erre Adatok E-mail (1)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Részletek a Bevezetésből és az első ülés szövege:

 

Bevezetésből

…………………………….
A második kötet erre épül fel, miközben Seth elbűvöló kontextust fejteget és meghív bennünket “együttjátszani”, résztvenni, és az ismeretlen valóságot a magunk számára felfedezni; mindezt egy sor gyakorlat segítségével, hogy ezek megvilágítsák a belső struktúrát, melyből a külső struktúra függ. A fentebb említett 762. ülésen (1975. December 15.) magyarázza Seth, hogyan illeszkedik az “Ismeretlen valóság” a teljes anyagának kereteibe:

“A Seth megszólalban megpróbáltam a saját valóságotok bizonyos kiterjesztését elmagyarázni az olvasóim számára érthető fogalmakkal. A Személyes valóság természetében megpróbáltam az egyéni létezés határait – ahogyan szokásosan tapasztalható – kitágítani….. és utalásokat adni az olvasóknak, melyekkel a mindennapi életet gyakorlati, spirituális és fizikai szempontból örömtelibbé és teljesebbé alakíthatják. Ezeket a könyveket többé kevésbé lineáris magyarázati stílusban diktáltam. Az Ismeretlen valóságban továbbmentem, és megmutattam, hogyan csordulnak ki úgyszolván a napfényre a psziché tapasztalatai. Remélem, hogy az anyag, amit diktálok, valamint Roburt és Joseph tapasztalatai megismertetik az olvasókat a nagyobb dimenziókkal, melyek az egészen szokványos életet érintik, és ezen keresztül a psziché mélyebb varázslatába hatolhatnak.”
…………………………..



Seth nem egyszer állt mellettem – és a következő anyag másoknak is segítséget nyújthat; a 751. ülésből (1975. június 30.), melyet pár hónappal a részvételének befejeződése után ennél az összefoglaló projektnél adott:
“Nos, nem kell aggódnod az “Ismeretlen valóság” miatt. Ezeket a könyveket éppen befejezted egy másik valószínű valóságban, és meglehetősen jól. Ennek modellje és a kommentárjaid már léteznek benned. Vizsgáld át a magyarázó jegyzeteid egy bekezdését, majd enyhén képzeld bele magad a tudatoddal egy fél fokkal mellé. Érezheted majd a saját elkészített verziódat és valamennyi (minden) nem passzoló szót azonnal érezhetsz, miközben éppen eszedbe jut egy másik. A végleges fogalmazás már létezik az általad választott valószínűségben. Ez a valószínűség a mostani jelenedhez tartozik – bár végtelen számú más valóságból választottad.

Ezek a könyvek valószínűségekből keletkeznek, a tiédből és az enyémből és Roburtéból. Néhány valószínűségben mi soha nem találkoztunk. Mégis mindegyik tartalmazza a valószínűségét, hogy mi találkozunk, mivel itt most ezt tesszük.”

……….

Sok levelezőtársunkat barátunknak tekintjük, még ha soha nem is találkoztunk személyesen, és még ha csak – Jane vidító közreműködésével - Seth által diktált levéllel (mint az ő saját általános levelei) vagy sebtében egy levelezőlapra firkantott megjegyzéssel tudunk is válaszolni. A támogatás e formája számunkra meglehetősen tudatossá vált, és nagyon hálásak vagyunk ezért. Sokan ezek közül az emberek közül hozzánk hasonlóan vonakodnak valamilyen dogmát elfogadni. De Seth szerint Jane szellemi függetlensége néhány más embernek kellemetlenséget okoz. Egy személyes ülésen mondta nekünk 1977-ben:


“ Egyesek nem akarják az autoritásomat kétségbevonni látni. (humorral:) Azt gondolják, ha nekik ilyen saját felsőbb szellemük volna, sokkal okosabban használnák, mint Roburt, ők engem egy mágikus géniusznak állítanának be bizonyos értelemben.
Attól rettegnek, hogy Jane a kérdéseivel kapitulálja majd a létezésemet.”

Majd hozzátette, ezek a személyek nem értették meg, hogy Jane örökké kérdező természete folytán kezdődtek el egyáltalán az ülések, és ez a felelős munkája és a könyvek létrejöttéért, ahogy a sajátjaiért is.
És ilyen vagy olyan formában Jane magával viszi e könyvek mindegyikét valóságról valóságra. Egy ESP-csoportfoglalkozáson Seth ezt az ő “szeretett cókmókjának” nevezte, vagy szimbólumnak, majd hozzáfűzte:

“Ezek minazonáltal többek, mint szimbólumok. Ezek a megismerés eszközei, melyek valami másra vannak,; egy valóság; jelek, melyek szavakhoz vannak, a szavak születése előtt kimondva; molekulákba préselt szavak; szavak, melyek a molekulák születése előtt más módon voltak préselve, és mégis szavak, melyek a saját pszichétekben visszhangoznak. Ilyen vagy olyan módon ezek a szavak, mint kavicsok, a kollektív valóságotok strandján vannak elszórva hátrahagyva.

Egyesek felszedik majd, és mondják: “milyen csinos kavics”, és megszemlélik és felismerik a jelentését, és mások el fogják hajítani. De egyik vagy másik módon… ezeket a szavakat kimondják, akár ezekkel az ajkakkal, vagy a levelek zizegésében, vagy a saját sejtjeitekben az ismeretlen zenében. Így léteznek. És ez a jelentőség a könyvek és a szimbólumok mögött.”
……………………………

4. rész
Felderítések.
A psziché vizsgálata a személyes élet és a faj tapasztalatának vonatkozásában.
Valószínű valóság, mint a személyes tapasztalat egy módszere.
Személyes tapasztalatok az emberiség múltbéli és jövőbeli civilizációinak vonatkozásában.


Jó estét.
(“Jó estét, Seth.”)

Diktálás: Engedjétek meg, hogy ezt a részt az evolúció rövid tárgyalásával kezdjük.
Úgy gondoljatok most az evolúcióra, ahogy az számotokra megszokott, egy időbeli folyamatosságban. A múltban modern volt az a feltevés, hogy minden faj egyenként csak a saját túlélésével törődött. Pont. Az egyik minden másikkal konkurenciában állt. Ebben az összefüggésben az együttműködés csak a túlélés alaptörekvésének mellékterméke volt. Egy faj egy másikat például használni akart. Az ember azt gondolta, egy nemzetség a múlt környezeti változásai okán változott, “mutációkat” képezve, mivel minden faj alkalmazkodott a környezeti változásokhoz vagy pedig eltűnt. A motiválóerőt mindig kívülre* (kihangsúlyozva) helyezték.


Mindebből egy nagyon téves kép adódott. Fizikailag nézve a Föld a gestalt-tudat egyéni módjával rendelkezik. Ha másképp nem tudjátok, képzeljétek el ezt a Föld-tudatot, mint nagy tudatosságokat emelkedő (betűzve) ferde vonalakkal, a relative lassú por- és kőrészecskéktől az ásványi és növényi gazdagságon át az állatokig. De ne felejtsétek el közben, hogy ez a gazdagság végül egymástól nem választható el. Bármelyik a legszorosabb kapcsolatban áll mindegyik másikkal. Egyikkel sem történik semmi, ami a többit ne befolyásolná. Ezek között a különböző rendszerek között egy nagyszerű és szép együttműködés van. Ha emlékeztetitek magatokat, hogy még az atomoknak és molekuláknak is van tudata, könnyebben megértitek, hogy valójában a tudat bizonyos fajtája egyesíti ezt a gazdagságot.

A ti fogalmaitokat használva, az öntudat nem valami külső körülményből fejlődött, melynek során fajotok úgyszólván diadalt aratott. Sokkal inkább függ az öntudat minden személyben az ásványi, növényi és állati világok közti állandó, csodálatos kooperációtól. Valamilyen külső változást mindig a belső szándék eszközöl. Ez minden szintre vonatkozik. A tudat formálja a környezetet. A környezet maga is tudatos (erőteljesen). Az atomok és molekulák cselekednek a saját valószínűségi területükön. “Epekednek” a saját módjukon minden valószínű fejlődés után. Ha élő létezést formálnak, ők lesznek a pszichikai okai egy faj változásának. A test alkalmazkodóképessége nem egyszerűen egy alkalmazkodási-mechanizmus vagy egy megfelelő tulajdonság. A sejtek olyan belső képességekkel rendelkeznek, melyeket még nem fedeztetek fel.  
*Lásd 12. függelék


Magukban hordják az emlékezetét minden “hajdani” formának, melynek részei voltak.
Itt szeretnék egy kitérőt tenni: Bizonyos szempontból az életet nem tudjátok egy atomkatasztrófával elpusztítani. Természetesen az életet, ahogy azt ismeritek, el tudnátok pusztítani, legyenek a körülmények helyesek (vagy hamisak), a ti fogalmaitok szerint a számotokra ismerős életformáknak véget vetve. Átfogó értelemben azonban mutáns életforma lépne fel – csak a ti normáitok szerint mutáns -, egy élet, ami önmaga számára egészen természetes.
 (21.38) Visszatérve a jelenlegi fő témánkhoz: Tény, hogy az úgynevezett evolúciós folyamat nagyrészt kooperatív tendenciáktól függ, mely minden életközösségben és nemzetségben bennerejlő. Nem létezik lélekvándorlás, melynek során egy ember teljes személyisége mint állat tér vissza. A fizikai kontextuson belül mégis egy állandó keveredés van jelen, úgyhogy egy férfi vagy egy nő sejtjei egy növény vagy egy állat sejtjeivé tudnak válni és természetesen fordítva ugyanúgy.4 A sejtek, melyek egy emberi agy részei voltak, tudják ezt a maguk módján. A sejtek, melyekből a ti testetek jelenleg összeáll, sokszor összekapcsolódtak és szétváltak, hogy a természetes környezet más részeit alkossák.
Ez a belső, mégis fizikai tudat-vándorlás mindig rendkívül fontos volt és egy természetes kommunikációs módot hoz létre, mely minden nemzetséget és minden fizikai életet összeköt. Ezért ez minden szervezetben a fejlődésre és változásra való törekvésként létezik, akkor is, ha van egy stabilitási minta, melyen belül ezek a változások végbe tudnak menni.
 

Adj nekünk egy kis időt….Történelmi vonatkozásban természetesen egy egyvágányú gondolati mintát követtek és olyan kép van előttetek, mely szerint halak elhagyták a tengert és hüllőkké váltak.; emlősökből végül majmok és emberek keletkeztek. Elismerem, ez némileg leegyszerűsített megfogalmazás, de a legtöbb ember így képzeli el az evolúciót. A “továbbfejlődés” fogalomnak megvan a maga csalárdsága. Például soha nem képzelitek el a szituációt más irányban. Néhányan közületek bizonyos hüllő-embereket is elképzelnek. Úgy tűnik számotokra, hogy az irány, ami belétek sulykolódott, csak az egyetlen lehetséges irány volt.

Adj nekünk egy kis időt…. Egy magasan fejlett öntudatot egyenlővé tesztek a ti fajotok fejlődésével és a ti érzékelési mechanizmusotokkal. Ezek a ti törvényeitek és szabályaitok, bármikor is valamilyen más életformát vizsgáltok. A ti valószínűségi rendszeretekben nem léteznek hüllő-emberek, más valószínűségekben mindazonáltal léteznek. Csak azért említem ezt meg, hogy megmutassam nektek, az általatok ismert evolúciós rendszer csak egy a többi közül. (hangsúlyozva:) A fizikai alap azonban látensen rendelkezésre áll a sejtes struktúrátokban. Azt gondoljátok, az evolúció befejezett. Indítékotok azonban a tudat természetén belülről jön. Ez mindig így volt. Manapság modernnek számít egyes körökben az a nézet, hogy az emberi tudat immár az evolúció egy más módjának elme – de az “új tudatosság” mindig a természetből volt jelen. Mindössze csak fokozatosan ismeritek fel, hogy létezik. Minden tudatosság csak a maga számára észlelhető mint önnön énje. Minden tudat tehát önmaga tud magáról. Talán nem azonos módon veletek. Talán nem gondolkodik a saját állapotáról. Másrészt talán nem is kell neki.
 (22:02) Adj nekünk egy percet….. Fajotok úgynevezett jövőbeli fejlődése a jelenlegi elképzeléseitek és meggyőződéseitek függvénye. Ez érvényes genetikailag és egészen személyes szempontból is.
Ha például azt gondoljátok, egészségesen és boldogan élhettek magas korban is, a kilencvenes éveitekben is, akkor egy nyugati civilizációban is így lesz. Érzelmi szándékotok és meggyőződésetek sejtjeitek folyamatait messzemenően befolyásolja és (nyomatékkal) minden tulajdonságot és képességet érvényesítenek, mely egy ilyen állapotot garantál. Vannak izolált népcsoportok, akiknek ilyen meggyőződésük van, és a test minden esetben reagál. Ugyanez vonatkozik az emberiségre – vagy a fajra pontosabban. A sejteken belül van egy kimeríthetetlen kreativitás, melyet mint faj nem használtok ki, mert a veletek született spiritualitás és bölcsesség után csak oly messziről sántikáltok. Elképzeléseitek fokozatosan változnak. Amíg azonban nem változtattok a vonatkoztatási keretrendszereteken, addig továbbra is gyógyászati és technológiai manipulációkra helyezitek majd a hangsúlyt. Pont.


Egyes esetekben az egyetlen lehetőségként a fizikai alapon való lehetőség mutatkozik számotokra. Az ilyen technikák mégsem működnek tömeges szinten vagy nem engedik meg számotokra, hogy ténylegesen produktív, meghosszabbított életet éljetek, amíg a meggyőződéseiteket nem helyezitek más területekre és amíg meg nem tanuljátok megérteni a psziché belső dinamikáját.

(Csengett a telefon. Felugrottam. Megint elfelejtettem az ülés előtt a csengőt kiiktatni. Jane Sethként rámmeredt.)

Tartsátok meg a szüneteteket.
 

(22:14 A hívás kintről jött. Egy fiatalember ma este fejezte be a Seth-anyag elolvasását. Sok kérdése merült fel, és túl türelmetlen volt Jane-nek szóló levelét befejezni, melyet épp elkezdett. Ilyen lelkes rekciókat már sokszor tapasztaltunk. Beszéltem vele néhány percet, miközben Jane kijött és transzból és pihent, és úgy véltem, a héten később kellene felhívnia Jane-t. Kapcsolat újra felvétel 22:36-kor)
 

Nos: Fontos, hogy a sejtek egyrészt függetlenek az időtől, másrészt egy szilárd alapon az idővel operálnak, úgy hogy ebből kifolyólag a test egésze, mint egy tér-idő-szervezet keletkezik. Helyes, hogy a tudatos síkon nem operáltok az időn kívül, hanem ahhoz kötődve működtök. Ha megtanuljátok bizonyos fokig felszabadítani magatokat ebből a domenzióból, akkor sem úgy van, hogy egyszerűen megkettőztök valamilyen kiterjesztett helyzetet (adottságot) vagy ahhoz “visszatértek”, hanem új elemet fűztök hozzá. Öntudatotok egyedülálló módon létezik, de minden mód egyedülálló. Minden vívmány, melyet egyedülállóan visztek véghez, visszatükröződik fajotokban és annak sejtes tudatában.

Adj nekünk egy kis időt…. Bizonyos módon mindannyian saját mutánsaitok vagytok, alkotó módon változtatva sejtes formációtokon. Pont. Ha például számotokra a sorsotok öröklődéstől függni látszik, akkor az elképzelések és meggyőződések átvétele működik; ezek jeleket küldenek a kromoszómáknak.
Miniatűr formában hoznak létre úgyszolván önképeket, melyek a sejtekben visszatükröződnek. Sok esetben meg lehet változtatni ezeket a képeket, de nem a ti technológiáitokkal.

(Hoszzú szünet 22:48-kor) Adj nekünk egy percet….
 
)(Szünet egy percent át. Majd nyugodtan:) Alapvetően úgy van ez, hogy a sejtes megértési képesség átível az időn. Adott tehát egy lehetőség, a jelenen belül egy “új” genetikai információt egy úgynevezett sérült sejtbe juttatni (átvezetni). 6 Ez alapvetően egy tudati manipulációt foglal magába, és nem manipulációt eszközökkel, valamint az idő-visszafordítás alapelvének alkalmazása. Mindenekelőtt a nem kívánt információt kell kitörölni. Néhány, de nagyon kevés gyógyító ezt automatikusan megteszi, anélkül, hogy világos volna számára, mit tesz.  A test gyakran maga is nyújtja ezt a szolgálatot, amikor meghatározott állapotokat korrigál, akkor is, ha ez genetikailag programozott volt. A programok viszafejlődnek. A ti fogalmaitok szerint eltűnnek egy olyan valószínű eseménysorba, mely rátok nincs fizikai hatással.

Vége a diktálásnak.

(Szünet 22:57-kor. Miután Seth még más témákban közölt anyagot, 23:20-kor jó éjszakát kívánt)

 
tida | 2016-10-30 14:30:55 Válasz erre Adatok E-mail (0)
Eddigi hozzászólásai:
3169 db

Elkezdtem a második könyv fordítását. Nem tervezem a teljes könyvet lefordítani, de ha éppen kedvem és időm van, nekiállok, és ami megvan, bemásolom ide......

 
1 |
db/lap


© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség