Szerintem is.

Szerintem minden Sethet olvasót érdekel, aki nem tud/nem tud annyira angolul, hogy eredetiben olvasson.

Le a kalappal, mindenféle téren, ha ennek tényleg nekiállsz!:) (és úgy, ahogy írtad:))

Sztem nyiss neki új topikot a Seth szövegei szekcióba.

ok, el is értük a kritikus tömeget:) már csak az a kérdés, h hova...

csak lassan tudok majd haladni, de igyekszem

Engem érdekelne.:)

Sziasztok!

Iván jóvoltából olvashatom a magical approachot angolul. Azt gondoltam, milyen jó lett volna erről előbb olvasni, még néhány kocka a világmindenség-puzzle megértéséhez. Szóval, arra gondoltam, ha érdekel titeket, szívesen megosztanék részleteket azokkal, akik nem tudnak angolul, mégis érdekli őket a téma. Egyfajta kivonat. Leírnám a fejezetcímeket és vmiféle összefoglalót hozzá, hogy mi a lényeg. Megpróbálnám a saját szűrőmet kikapcsolni és nem belemagyarázni a saját világomat a szövegbe, hanem szorosan követném az angol mondatokat. Hm? érdekelne ez vkit? seth, mint folytatásos regény. aztán attáék megcsinálnák a letölthető rádiójátékot hozzá magyarul:)

Igen:)

Semmi baj.:) Különben a 3. dilemma az, hogy az én le akarja magát választani a mozgásról, miközben annak része, ez most jutott eszembe.

Visszaolvastam, és most látom, hogy nem is olvastam el rendesen az előzményt. Úgyhogy bocs, teljesen feleslegesen karattyoltam itt marhaságokat.

Ezennel be is fejezem:)

Furcsa nekem a külső én megfogalmazás.

Mi a motivációja a változatlanságnak? A megszokás, a biztonság érzése, a megszokott gondolkodás, a vélt vagy valós biztonság, az át nem gondolt és ki nem értékelt hiedelmek, stb.

Nekem gyakorlatilag mindegy, honnan van a probléma. Az biztos, hogy minden probléma megoldható, és az is biztos, hogy magunkban kell keresni a feloldását. És általában nem úgy oldódnak meg a "nagy" problémák, mint a hétköznapi cselekedeteknél, hogy mondjuk probléma, hogy bejönnek a szúnyogok, és megoldom a problémát, hogy felteszek egy szúnyoghálót.

Tapasztalatom szerint épp a "nagyobb volumenű" problémák azok, amiket ilyen gyakorlati módon nem lehet megoldani. És ezek, mintha minden esetben a gondolkodásmódunk, látásmódunk, egyes "rögeszmévé fajult" elgondolásunk megváltoztatását követelné. Bár ez kisebb, nem szúnyoghálós jellegű problémáknál is így van. Vagyis szerintem bármilyen probléma egyaránt származik a külső Én gondolkodásából, tevékenységéből, és a belső Én, vagy bármilyen mélyebb identitáselemek - hogy örülj - tevékenységéből. Mivel az egész egy egység, egymással összefüggő kooperáció minden "rész" részéről. És ahogy Seth mondja, nemcsak a teljes én részei közt van szoros együttműködés, hanem a többi identással is.

Érdekes kifejezés ez a "probléma, mint tanulási módszer". Vajon milyen más tanulási módszer van? A probléma egy kényszerítő erejű dolog, arra, hogy változzon valami. A változatlanság a létezés ellen dolgozik. A probléma, avval, hogy változást eszközöl, megtanít a változással járó összes pozitív aspektus megtapasztaltatásával arra, milyen szerepe van a létezésben. Mi az, ami probléma nélkül motiválja az embert a változásra, és mi az, ami a változatlanság fenntartásában "motiválja"? .........

Az nem vitás, hogy a problémákat a tudatos én hozzáállása keletkezteti, kérdés, kitől kapja. Szerintem egy csomó kisebbet önmagától, egyszerűen a hiedelmei következtében. De vannak nagyobb volumenűek, ahol a belső én/entitás beleszól, átveszi a "problémafelállítói" szerepet. De ez sem mindig történik így, nagy az  egyedi szórás ebben. Aki kapott már nagy belső problémát, az aszerint látja, aki meg nem, az meg aszerint, az első szerint beleszólnak a belső énrészek az életbe a problémák keletjkeztetésével, a második szerint meg nem, mindig mindent az aktuális hiedelmek és gondolatok-érzelmek határoznak meg. Szokás szerint mindenki úgy látja, ahogy tapasztalja.

Szerintem fogalmaz úgy is helyenként, hogy a "problémáidat" te magad hozod létre, nem valami külső erő kényszeríti rád. Mégsem azon morfondírozol, hogy "én azt szoktam mondani, hogy mi magunk generáljuk a problémákat, ezek meg mindig lehurrognak, hogy nem a külső Én, hanem a belső Én "adja" a problémákat", mert legtöbbször így fogalmaz Seth, na de egyszer fogalmaz úgy is, hogy mi magunk, és akkor miért ne lenne jó gondolat, hogy én magam, mert hiszen nincsenek határok......"

És hol húzódik a határ a külső Én és a belső Én között? Van biztos határvonal?:)

Vagy a tudatos én és a "tudat alatti" között? Vagy a külső Én és az entitás között?

Ilyen alapon miért jobban elképzelhető, hogy nem a belső én "adja" a problémákat, hanem az entitás, (mert nincs határvonal), mint az, hogy nem a belső Én, hanem a külső? (mert ugyanúgy nincs határvonal):)

És hol húzódik a határ a belső én és az entitás között? Van biztos határvonal?

Tehát: a belső Én által irányított tapasztalatok....

Miután a belső Én eldöntötte, hogy a fizikai valóság lesz az, ahol kifejezi önmagát,....

Seth megszólal - utolsó fejezet

"A konkrét probléma igazából olyan feladat, amelyet az entitás állít valamelyik saját személyisége elé, de a végeredményt az egyén maga határozza meg." Seth megszólal, 161.oldal

"Ezt azért tettem be, mert amikor az entitásra hivatkoztam korábban, mint problémával szembesítő, azt "generáló" "valamire", akkor mindig ellenérveket kaptam, hogy hogyan jön ide az entitás. Bár a legutóbb, a dilemmás topikba általam betett idézettel ütik egymást, az igaz, ott az entitás szinte csak megálmodja az ént, és mintegy útjára bocsátja, ennyi a szerepe."

A problémák a belső szelf által létesített tanulási módszerek. Különösen fontos kijelentés ez. Mindig ebben a fényben kellene szembenézni velük.

(Személyes ülések, 1. könyv, 380. ülés)

Biztos. Nem küldi el?

háth ez nem akar összejönni... biztos hogy jó e-mail címet adtál meg?

Áh, épp jókor:)

akkor erre légyszi:

nagy.grta2@freemail.hu

köszi!

Hehe.. Pont,most nézek fel ide így 20.-án:)

Nem tudom elküldeni, mivel az it megadott e-mail címed nem működik.

Ha tudsz adni egy működő címet akkor átküldöm a linket.

Szia Iván!

Én vagyok az, aki Nannannnak, Grétának meg ilyeneknek nevezi magát, de nem direkt, csak már kezdek elveszni a regisztrációim szövevényében. Múltkor elküldtél két linket egy emailcímemre, amin a toward healthet és a magical approachot tudtam megnyitni. mivel törlődött az az emailcímem, el tudnád küldeni arra, amit itt van megadva a nevemre kattintva? köszi előre is, remélem olvasod ezt...

Mindjárt gondoltam.

Én nem látom összeegyeztethetetlennek, no de, ki így, ki úgy. Azt is mondja máshol, hogy az énnek nincsenek határai, vagy elkülönült részei, minden felosztás tetszőleges, ahhoz képest rendben van sztem a mondat.

Ne felejtsük el, hogy sok fordítási hiba van a magyar kiadásokban. Ez szerintem összeegyeztethetetlen ellentmondás így, úgyhogy arra gondolok, félrefordítás lehet a dologban. Talán a belső ént fordították entitásként abban az idézetben, ahol a konkrét "problémaküldésről" van szó. Túl sok olyan rész van, ahol azt taglalja, az entitásnak az egyes személyiségek élete olyan, mint nekünk egy álom, stb. Ráadásul úgy emlékszem, az entitás kifejezés is többféle értelemben használatos nála, mint különböző egységek összefoglaló megnevezése. Nem feltétlenül a "nagy entitásra" kell gondolni. (aminél persze mindig van még nagyobb - talán:))

A finn zenét legalább annyira nem ismerem, mint az üzbegisztánt, de ez most valamiért éppen jól esett. Köszi:)

http://www.youtube.com/watch?v=C0i1_PyfIkc

Na akkor nem erőltetem tovább. A link két hozzászólással lejebb van.

Még egy próba...

Egy szép szám a finn zene kedvelőinek. :) 

(Nem keményrock!)

<iframe width="640" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/C0i1_PyfIkc?feature=player_detailpage" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Ha nem sikerül beágyazni akkor itt elérhető.

Nincs mit.:)

" Ütköző hiedelmeknél, amikor két ellentétes, de egyforma erősségű hiedelmet tartott az illető egyidejűleg, is lehetséges ez."

Koszi ezt a mondatot!!

Egyben válaszolok a kettőre. Azt írja a Személyes valóság természetében, hogy ha makacs (és téves) az egó hiedelemrendszere, akkor a belső én van, hogy megkerüli a hidelemrendszert, és aktivitással telít más rétegeket. Ezzel szembesít a problémával. Ütköző hiedelmeknél, amikor két ellentétes, de egyforma erősségű hiedelmet tartott az illető egyidejűleg, is lehetséges ez. Vagyis, van, amikor a belső én (máshol entitásnak nevezi, lásd pár hsz-szel lejjebb), belenyúl a tevékenységekbe. Ez történt esetemben is. Ez szerintem nem veszi el a valóságteremtés erejét, csak maga is egy működési elv, hogy a bölcsebb énrészeknek joguk van belenyúlni a folyamatokba, ha úgy látják jónak. Azt írja, ez a hidelmek átrendezésével, és kénytelen önértékeléssel szokott járni. Tehát nem haszontalan folyamat. Kicsit látszatra üti a saját valóságteremtést, de ettől még létező "módszer".

Ja  es meg azt hozzatennem hogy akkor ezekszerint az entitas felelos a gondolatainkert is?Vagyis pontosabban a negativ gondolatainkert - vagy a pozitivainkert  - es viselkedeseinkert amit visszakapunk a 7koznapi elettol azt mind az entitas intezi? Akkor hogyan mutatkozik meg a gondolat teremto ereje vagy a vizualizalt kepek ereje vagy ugye az eros intenziv mentalis kepekben valo gondolkodas ereje? akkor ezeket az eredmenyeket nem maga a folyamat generalja - eles eros mentalis belso kep - hanem meglatja az entitas hogy oke most Peti nagyon erosen gondol valamire akkor most segitek neki es megvalositom? Akkor hol marad a mi sajat teremtesi kepessegunk? Vagy a ugye a mottonk : Te teremted a sajat valosagodat.

Oke , ertem de akkor megint azt kerdeznem kinek mi az aprocsepro es mi a "hatalmas" problema. Ezeket a kategoriakat ugye mindig az adott szemely allitja fel.

Egy biztos mindannyiunkat rangatjak a helytelen hiedelmeink mint a marionett babukat de csak is addig amig nem kezd az ember tudatossa valni es figyelni sajat magara.nem a kulvilagra hanem belulre.

Pl elso ranezesre egy aprocsepronek szamito dolog hogy emberunk azt veszi eszre hogy amikor kint molyol a haza elott es ha valaki elhalad a haza elott nagyon ritkan koszonnek neki.Mindig ugy hozza a "sors" hogy pont az illeto akkor bambul a telefonjara vagy pont a tuloldali hazat nezi stb... 

Ezt siman lehet aprocsepronek nevezni sot meg azis lehet hogy a problema kategoriat sem eri el ez a dolog.De ha alaposan megnezi az ember akkor egyertelmunek tunik hogy emberunk ugyan igy viselkedik az emberekkel ritkan koszon vagy keruli inkabb az egyazegyben talalkozasokat.

Ha vesszuk ezt a problemat akkor ugye amit Seth is mond a kulso a belso tukorkepe.Azaz ezt a dolgot ez alapjan nem lehet az entitas nyakaba varrni hanem csak is a gondolkozasera.Es ebbol maris egy nagyobb pszichologiai kepet tudunk kicsomagolni amibol maris lehet kalandozni a megoldasert.Meg lehet keresheti az egyen hogy miert is tart attol hogyha kontaktba kerul valakivel , gyermekkori trauma , allando leszidas a szuloktol , alacsony onertekeles stb...

Ez egy kisproblemanak indult de ha kicsomagolja akkor maris rengeteg szinten fog a valtozas felutni a fejet.Nyitottabba valik , eltunik a gorcs belulrol jobban tud figyelni a parbeszedre es felszabadultabban fog tudni kommunikalni jobban felffigyel az informaciokra amiket a masik ember "szallit" neki stb...

Vagyis problema az problema es szerintem nincs aprocsepro vagy hatalmas.Feladat van amit meg kell oldani.

Nem rossz teória.:)

Én itt nem érzek ellentmondást. Az entitás olyan problémákat küld amik nekünk szükségesek. (Persze, ha most ideiglenesen elfogadjuk azt, hogy az entitás és én elkülönültek vagyunk egymástól.) Olyan gondot nem küld amit úgyse fogadnánk el (mert nem része a valóságunkról alkotott hitünknek), ami meg jön az arra válasz ami minket foglalkoztat. (Ez a küld szó egyáltalán nem tetszik, itt inkább "közös" teremtés van). Legalábbis az én entitásom, így csinálja. Az utóbbi két hétben nagyon belejött a problémák "küldözgetésébe", de látom, hogy mind remekül illik a hiteimhez. :)

Én egy ideje mondogattam, hogy az entitás generálja a problémákat, de le lettem hurrogva. Nyilván nem az apró-cseprőeket, hanem ha komolyan szembesíteni akar valamivel. Ha rendben vannak belül a dolgok, akkor nem jön a probléma, de ha helytelenek a hiedelmek, akkor igen. Így függhet össze a saját valóságteremtéssel. Persze, hogy mit ért itt entitáson, az lehet vita tárgya, értheti a belső ént is, meg ugye az énnek nincsenek elkülönült részei, minden felosztás illúzió. De ez a mondat mégiscsak az én elgondolásomat igazolja, azért is örültem meg neki.

Ez nekem ismet zavaros:)

A kerdesem az hogy itt valojaban mire  hogyan erti az entitast? Ugye sokszor volt ra pelda a konyvekben hogy eltero "neveket" hasznal .

Mit jelent az hogy konkret problema? Beszakadt a kormom es akkor most mit tegyek vagy tonkre megy a parkapcsolat vagy lekesem a buszt stb...

Ez a mondat engem felrevezet ha az eddigi tapasztalataimat es ha az eddig "latottakat" vizsgalom.

Es meghozza azert mert egy problema sosem uti fel a fejet akkor ha minden harmoniaban van belul es e melle meg netantan a boldogsag is allando resztvevo.Ilyenkor nincs is problema vagyis egyszeruen nem johet elo.Termeszetes ha kisiklik ebbol a  mederbol a dolog - energiaakadaly , betegseg , ragaszkodas , akaratossag stb... - akkor johetnek a "problemak " de en meg akkor is furcsanak tartom azt a megkozeltitest hogy ezt az Entitas kuldi rank. En inkabb arra hajlok hogy amit teszunk - gondolunk , erzunk , cselekedunk - annak a gyumolcset aratjuk le mint "problema" . Es itt ismet a sajat felelosegunk az aminek elo kene jonnie.

"A konkrét probléma igazából olyan feladat, amelyet az entitás állít valamelyik saját személyisége elé, de a végeredményt az egyén maga határozza meg." Seth megszólal, 161.oldal

Ezt azért tettem be, mert amikor az entitásra hivatkoztam korábban, mint problémával szembesítő, azt "generáló" "valamire", akkor mindig ellenérveket kaptam, hogy hogyan jön ide az entitás. Bár a legutóbb, a dilemmás topikba általam betett idézettel ütik egymást, az igaz, ott az entitás szinte csak megálmodja az ént, és mintegy útjára bocsátja, ennyi a szerepe.

Ööö... az első mondat nem a szerzőhöz tartozik.

"Senki nem elég intelligens ahhoz, hogy felismerje saját butaságát. "Mind hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világnak előítéleteinkhez kell igazodnia. Az ellenkező vélemény némi gondolati erőfeszítést követel, a legtöbb ember viszont inkább meghalna, mintsem gondolkodjon - s ez így is történik."
(Bertrand Arthur William Russell)

Egy kis relax - Norah Jones

http://www.youtube.com/watch?v=HZ8yCjyxlOE

http://www.ted.com/talks/brene_brown_on_vulnerability.html

Ebben sok burkolt sethita utalás van, akinek van füle a hallásra.:)

Milyen vakáció?:)

persze ha diák vagy tanár valaki......:)

"Az emberek különböző utakat járnak, boldogság és megvalósulás után kutatva. Csak azért, mert nem a Te utadat járják, még nem jelenti azt, hogy elvesztek." - Dalai Láma

Sziasztok!

 Na most ujra gepkozelben vagyok eddig csak tablet volt de arrol nem lehet hasznalni az oldalt:(

Remelem jol megy a vakacio mindenkinek:)

Kellemes Napot

Tamas

"Még a gazdag, szabad és fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országokban is, ahol pedig a lehetőségek adottak, az emberek jobbára éretlen dolgokat tartanak fontosnak. Kevesen próbálnak valami abszolút dolgot keresni; a legjobb befektetésnek általában az számít, ha valaki hatéves korától húsz évet tölt el különféle iskolákban és egyetemeken. Sajnos azonban ez nem garantálja a boldogságot, és a síron túl még csak az sem segít, ha a rákövetkező harminc-negyven évben több pénzt keresünk. Csupán a legértelmesebb emberek elenyésző hányada talál rá a legerősebb és egyedüli tartós beteljesedésre, ami már kezdet nélküli idők óta jelen van minden lényben: a tudat megtapasztalására. Ha tudatosan használjuk ezeket a feltételeket, hogy olyan értékekre leljünk, melyek értelmet adnak az öregség, a betegség, a halál és az újraszületés során, akkor életünk értékessé válik."-Ole Nydahl

Feltették a netre teljes egészében az "Illúziók"-at (Richard Bach), ha valakit érdekel.

http://rasor.uw.hu/dat/books/pdf/Richard%20Bach%20-%20Illuziok.pdf

Szóljatok, ha megjelenik magyarul!:)

http://www.youtube.com/watch?v=x7lV80iWHVI

Ahogy gondolod:)

http://port.hu/egy_bogar_elete_a_bug_s_life/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=23044305&i_topic_id=1

Találtam egy ilyet.:D

Ha szabad akaratuk lenne ebben, akkor elkerülnék az emberrel való találkozást, az eddigieknél tudatosabban.:)

Nem hiszem, hogy egy bogár tudata tudná unni a létezést, azt meg nem mondtam én sem, hogy a lényege is meghal. Csak egy morfondír volt, hogy a technikai civilizáció milyen mélyen belenyűlik a természeti rendszerekbe, még ilyen apróságnak tűnő dolgokban is, mint egy bogár élete vagy "halála". Ha egy madár elkapja és megeszi, ok, de ha autó üti el, az nem "természetes". Illletve az, de bizonyos szempontból mégsem.

Milyen alapon döntöd el, hogy az ember "bevonz", az állat meg nem? Belelátsz akár az ember, akár az állat tudati szálainak összefüggéseibe? Ha nem, minek állítasz fel "eleveket" magadnak olyasmivel kapcsolatban, amiről nem tudsz szinte semmit?

Egyébként meg a szélvédőre felkenődött bogár szinte biztos, hogy nem úgy fogja fel a halálát, mint Te. Másrészt a "lényege" nem hal meg, csak elhagyja földi pályafutását, ahol az anyagi test által tud létezni. A "szabad akarata" szerintem minden létezőnek adott tudatminőségéhez mérten értendő egy adott keretrendszerben. a bogáré kisebb mértékűnek tűnik, az emberé nagyobb mértékűnek, a tudatossági minőséghez igazodva, de az embernek sincs totális szabad akarata, a bogárnak pláne nincs. Szerintem nincs értelme úgy fogalmazni, hogy "sérül" a szabad akarata, egyrészt, mert honnan tudod, hogy azok a bogarak, amelyek épp arra repülnek, ahol elkaszálja őket egy szélvédő, nem pont totál unják már ezt a létezésüket és alig várják, hogy összetalálkozzanak egy szélvédővel..., másrészt, ha teljes szabad akaratuk lenne a te értelmezésed szerint, mivé lenne a világ?:)  És ha az a rész jut eszembe, ahol Seth arról beszél, milyen nagyszerű rend, spontaneitás és "szabadság" van abban, ahogy a méhek repkednek virágról virágra, akkor azt kell gondolnom, nagyobb szabadságuk van a bogaraknak, mint az embereknek.:)

Roy kérdéséhez, szerintem a bogár, ahogyan anyagi képben megjelenik nekünk, és az esemény is, ahogyan meghal, nyilvánvalóan közös és egyéni materializáció, mivel minden az az anyagi világban - tágabb értelemeben máshol is.

Egy embert nem, mert azt be kell vonzani. Itt meg csak száll a bogár a szélben, és elüti egy autó. Olyan elvi izé ez nálam, hogy "sérül" a szabad akarata.

Egy embert nem ölhet meg bármikor valaki? Ezt csak arra írom, hogy "ilyen teremtmények". A teremtménylét az teremtménylét, nem?

Szerintem nem az én materializációm. Elvileg elvihető addig, hogy igen, de a gyakorlatban valahogy nem. Ez a szubjektív véleményem.

A kérdés, ami engem érdekel, hogy vajon különbözik-e a bogár Tőled, s ha igen mennyire? Vagy a te saját energiáidnak (vagy még másokéinak is) a materalizációja ő?

"az ilyen teremtmények létének része az, hogy az emberi civilizáció bármikor megölheti őket?"

A válasz szemmel látható:)

Nem szoktam mostanában. De ez elviccelése a kérdésemnek, az ilyen teremtmények létének része az, hogy az emberi civilizáció bármikor megölheti őket?

Veled hogy van, ha felkenődsz egy fára?

Amikoe egy bogár szétkenődik a szélvédőn vagy eltaposom véletlenül (tényleg sajnálni szoktam az ilyen eseteket), akkor a bogárnak hol van a szabad akarata? Vagy aláveti magát a keretrendszernek, ami szerint megtörténhet vele az ilyesmi? Ez tényleg érdekelne, többször eszembe jutott már, hogy hogy is van ez.

Ez jó:)

http://kolozsvaros.ro/2013/06/bojte-csaba-megrazo-irasa-baratjanak/#

A borbélyparadoxon

Tegyük fel, hogy a laktanya katonai borbélya a szolgálati szabályzatnak megfelelően csak azokat a katonákat borotválja, akik maguk nem borotválkoznak, de nem borotválhatja azokat, akik maguk borotválkoznak. Kérdés: magát megborotválhatja-e? Ha megborotválja magát, akkor olyan katonának számít, aki maga borotválja magát, ergo a szolgálati szabályzat megtiltja, hogy megborotválkozzon. Ha ennek megfelelően, nem borotválkozik, akkor a szolgálati szabályzat értelmében, olyan katonának számít, akit borotválnia kell. Bármit is tesz tehát: akár megborotválja magát, akár nem, vét a szolgálati szabályzat ellen.

(Bertrand Russell paradoxonának egy közérthető szemléltetése)

Igen, így kell hozzáállni.:)

Így legyen:)

És - gyakran emlékeztesd magad arra, hogy semmilyen esemény, valamire utaló dolog nem szentírás, ami a következményeket illeti. A "sors" bármikor alakíthat a dolgokon egy vártalan esemény kapcsán. Velem rengetegszer megesett már, reménytelennek tűnő helyzetekben.

Ok, így világosabb. Nekem váltakozik a belső pólus, néha ezzel a könnyedséggel állok hozzá, mint te, ahogy írod, máskor meg elfog a szorongás. Változó. Azon vagyok, hogy a könnyedebb hozzáállás uralkodjon.

nem teljesen vagyok ám most tisztában az objektív objektív jelentésével:), de arra, amit írtál, azt mondanám, az, hogy negatív vagy pozitív valami, az már szubjektív értelmezése a valóságnak, így amint negatívnak látsz valamit, az már egy szubjektív valóság számodra. De nyilván itt nem olyan értelemben beszélünk erről, hogy tőlünk függetlenül létezően objektív-e valami.

Egyébként csak a saját példámat felhozva, nemrég történt valami, ami nagyon kiborított, és elég nagy veszteséget jelentett számomra. Pár nap volt, amíg megbeszéltem magammal a dolgot, elengedtem úgy, ahogy van, és akik tudnak róla, értetlenül csóválják a fejüket, hogy vehetem ezt ilyen könnyen, mindenféle nem túl hízelgő jelzőkkel illetnek, és én meg marhára elégedett vagyok magammal, mert olyan szinten könnyűnek és nyugodtnak érzem magam, ahogy régen nem éreztem magam, teljes szívvel tudok koncentrálni a jelen feladataira, és ez örömmel tölt el. Egyszerűen nem minősítem a dolgot, már nem is látom negatívnak, egy tapasztalat volt, amiből tanultam, ennyi. Nem kínozom magam avval, hogy drámázom rajta, vagy sajnáltatom magam, vagy vádaskodom, vagy gyűlölködöm, és azért is olyan jó érzés ez, mert régebben nem lettem volna képes ezen így tuljutni, lelkileg vagy pszichésen. Tudom, hogy ez nem hasonlítható össze a te eseteddel, maga az esemény, de a hozzáállás azt hiszem, mindenféle eseménnyel kapcsolatban meghatározó. Úgy értem, igazából nem az eseményektől érzi magát rosszul az ember, vagy borul ki, hanem attól, amit gondol róla, vagy amit arról gondol, mi várható el önmagától egy adott "jelzőjű" esemény kapcsán. Így értettem a valóság "objektív"-"szubjektív" voltát.

De ezt csak vitatom, mert ha objektív lenne a valóság, lenne mitől kiborulni, adott esetben, negatívnak tűnő események esetében.

Igen, azért is írtam, hogy objektívnak tűnő.:)

Játszadozva kicsit az objektivitással, ha objektívnek látnád a valóságot, nem volna mitől kiborulni:)

Éppen a szubjektív átfestés az, ami érzelmi töltéssel látja el a valóság értelmezését.

Messze törődöm, csak a valóságteremtési elvek, és a nagyon objektívnak tűnő valóság ütköznek, persze nekem kell feloldanom valahogy.

Igyekszem, csak kemény helyen csavart meg a belső én, van munkám vele.

Ez jó.:)

"Vagyis magamnak dramatizálom, még mindig.:/ "

Amíg nem tudatosítod magadban a belső mozgatórugót, a motivációt erre, a miértjét, és nem látod be, hogy ennek milyen következményei vannak saját magadra nézve, vagy amíg nem törődsz avval, hogy mit teszel önmagaddal, addig szerintem fogod is.

"ezt nekem kell megoldanom, aki tud, meg segít"

Lehet, hogy segítőbb a megfogalmazás úgy, hogy nem "kell" megoldanod, csak lehetséges megoldanod. Most leginkább magával az állapotoddal kapcsolatban írom ezt. A mód, ahogyan ez lehetséges, az viszont olyan, amit csak te tudsz megtenni. Más nem tud a te tudatoddal tapasztalni, nem tudja a te gondolataidat átírni, a te látásmódodat megváltoztatni, a te érzelmeidet követni.

Hiába a "határtalanság" a tudatok és lelkek között, itt mégis vannak határok, a te szuverén határaid, amik védelmeznek és szavatolják az egyediséged kibontakozhatóságát, a saját kreativitásod kiteljesedését, a saját egyedi módodon való megnyilvánulásokat.

(Ez csak úgy kiszaladt belőlem:))

(persze erős belső nyomás alatt írom a szösszeneteimet, de nem segítségkérésből, ezt nekem kell megoldanom, aki tud, meg segít, pl. Tamás a napokban ingázott nekem, szóval leginkább csak kiszaladnak belőlem, feszültségcsökkentésből. No de beszéljünk másról:)

Nagyon jó meglátások, köszönöm.:) Jó külső szemléletben látni ezt az egészet. Utolsó mondattal nem értek egyedül egyet, nem figyelemfelhívásból dramatizálom, a többség nem tudja, mi zajlik, és nem is tud beleszólni, elég speciális dolog. Vagyis magamnak dramatizálom, még mindig.:/

Nem tudom. Talán hogy túl komolyra veszed. Nem azt mondom, hogy nem komoly maga a probléma, de a magadban zajló dolgokat veszed túl komolyan, és dramatizáltan. És most is azt gondolom, evvel csak még nagyobb súlyt, erősséget, intenzitást adsz ezeknek a dolgoknak. És minél nagyobb súlyt (jelentőséget) adsz neki, annál kevésbé fogod hinni, hogy ez változhat. Szinte elkötelezed magad az ilyen irányú gondolkodásnak, reakcióknak. Avval, hogy ilyen tudományosan fogalmazod meg, mintha méginkább komolyságot és jelentőséget akarnál kölcsönözni annak, amiről írsz. (Vagy azt szeretnéd, ha mások látnák minél komolyabbnak a dolgot, mert talán úgy érzed, nem veszik elég komolyan.)

Neked mit jelent, hogy esettanulmányként írom le? (tényleg érdekel)

Biztos távolítom vele a problémát, még mindig nehezen megy a primér felelősségvállalás, jobban esik a belső énre tolni.:) Emellett ez az ármánykodás, cselszövés, családi dráma, hatósági rámszállás, törvénytelen nyomozás kiadhatna egy harmadosztályú krimit, vagy egy jogi esettanulmányt is, annyi minden -elképesztő dolog-történt ebben az ügyben, ha "kicsiben" is.

Kb. úgy írsz magadról, mintha egy tudományos esettanulmányt írnál éppen:) Miért érzed ennek szükségét?

Próbáltam már úgy, hogy listát írtam, ami eszembe jutott, melyik kapcsolódik az adott "problémához", de nem nagyon jutottam semmire. Azt nem értem ebben, ha csak igen nem a válasz, akkor hogyan alkalmas hitek felderítésére.

Na jó, van azért hatása, csak naponta többször erősen ugrál a fókusz a belső erők érzetétől a külső kiszolgáltatottságig. Tudom, kitartás, munka, tudatosság (blogolás mára befejezve:).

Kis blog: még jobban gyógyszerefüggő lettem, mint voltam, már maximális dózisban tolom a nyugtatókat. Rám sem Robert Smith, sem a Seth--gyakorlatok nem tudnak úgy hatni jelenleg, hogy stabilan kivegyenek a félelmembőlés kételyből, amiben kering az elmém. Igaz, elég kellemetlen  impulzusokat kapok folyamatosan. Az, hogy ténylegesen mennyire kellemetlenek, nehezen megítélhető, mert én benne pörgök, és nicns olbjektív tanácsadóm, vagy kevés, mert annyira speciálisan rám szabott a helyzet. Próbálkozom hatalompont gyakorlatával, új hiedelmek gyakorlatával, Robert Smith gyakorlattal, mindenféle Seth kulcsmondatokkal kiszedni magam az állapotból, de nem tudom, sikeres lesz-e. A belső énem egy igen kemény valóságot konstruált a számomra, hit alapon, elhiszem-e vagy sem, fekete-fehér alapon. Nem tudom, mi lesz belőle, egyelőre naponta minimum tízszer váltakozik a hangulatom a Seth-elvek megértése, a belső bizalom és a teljes reménytelenség, és félelem és hasonlók között. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Egyelőre két napja megint hiszterizált a teljes idegrendszerem, no, majd cesendesedik kicsit, gondolom, most leszedáltam magam megint.:)

Robert E. Detzler - Spiritualis valaszterapia

http://www.4shared.com/file/afTWhbKd/Robert_E_Detzler_-_Spiritualis.html?

A konyv vegen van 4 tablazat azt ha kinyomtatjatok - de elotte allitsatok at A4 meretre - akkor azon lehet gyakorolni.

   

En ugy gondolom hogy az ingaval szinte mindent feltudsz deriteni magadban.Hiszen amikor az ingat kerdezed , lenyegeben magaddal beszelgetsz.

Nem az inga mozog hanem en mozgatom vegulis szinte "eszrevehetetlen" izom munkaval.Ugye aki mar ingazott az tudja amikor valami utan kerdesek feltevesevel kutat/kivancsiskodik akkor vegulis amolyan "enyhebb" meditativ allapotban kerulunk.Egy dologra/kerdesre fokuszalunk es raadasul ahogy az ingara szegezed a tekinteted es nezed/varod hogy mozogjon , jelezzen ekozben meg az inganak az asztralfenyet is lehet latni.Amolyan auralatasi gyakorlatnak is megteszi:)

Az ingazas lenyege a jo kerdesek feltevese.Es ha az megvan akkor vannak kulonfele tablazatok amik meg otletkent is segithetnek.

"Ha hulye a kerdes akkor meg elolrehatra vagy megsem mozdul."

(Én nem megmondtam neki, mit csináljon, hanem megkérdeztem, hogyan mutatja, ha igen, hogyan, hogy nem.:)

Szerinted hogyan alkalmas az inga a hitek felderítésére? Ezt mondja valahol Seth, de nem jöttem rá, hogy érti.

Kösz az infókat! (ezt többször át kell olvasnom, hogy rögzüljön de sebaj.:)

Eloszor hogy megismerd celszeru egy otthonit csinalni.

Egy gyuru vagy egy csavar alatet es cerna vagy egy vekonyabb madzag , lanc.

Eloljaroban annyit hogy ha rakapsz az ingazasra akkor kifejlodik a belso hangra figyeles kepessege ami igazabol mindenkinel mukodik.Az inga az elso lepes a belso kommunikacional.

Az ingazas lenyege hogy elvarasok nelkul kerdezzunk.Es csak a kerdes legyen a fejedben.Ne csapongj kozben es ne fogalmazd meg az ujabb kerdest egyidoben. Akkor bezavarodik es nem mutat valosat.Az elejen sokszor van az hogy az elmeddel mozgatod.Ezert tobbszor ellenorizni kell a valaszokat.Pl ingazz este ugyanazokat es reggel is teszteld le.

Hogy hogyan is csinald az ingat igazabol nincsen kovetendo szabaly. A zsinor vagy lanc ha hosszabb ( 15-20cm) akkor lassabban fog reagalni ha rovidebb ( 10-15) akkor gyorsabb az inga.Gyorsabban fog porogni/kilengeni.Ha hosszabbat akkor ertelemszeruen lassabban fog reagalni.Nalam peldaul ha asztalra tamasztom a konyokomet akkor nehezebben tudok ingazni.ha csak ugy logatom es a konyokom a levegoben van aza franko nalam.Ja es a kerdeseket ugy kell feltenni hogy egyertelmu legyen es igennel es nemmel lehessen ra valaszolni.Fejben uresnek kell lenni es csak a kerdesre koncentralni.

Nem olyan nehez uresnek lenni.Csak meg azert tunhet az elejen annak mert nem tudod hogy hogyan is fogjal hozza.

Elsokent az ingat  az igenre es a nemre be kell programozni , ugy hogy , mondod neki hangosan - meg az elejen - hogy ha a valasz igen akkor csinalja ezt(amit te valasztasz ki valamilyen mozgas lenges) es utana mond neki mutass egy igent.Azt kell csinalnia amit tanitottal neki.A nemmel ugyan igy.
Szoval ha megvan akkor ezekutan tegyel fel egy kerdest es varj mit csinal ra az inga.Nalam az igen az jobbra koroz es a nem , pedig balra.Ha hulye a kerdes akkor meg elolrehatra vagy megsem mozdul.Ha a valasz is-is de inkabb az igen fele megy akkor ovalisan/atlosan koroz jobbra ha a valasz nem annyira akkor a balra atlosan koroz.

De ha ugy erzed hogy nem megy neked mert egyszeruen nalad megsem mozdul akkor itt a gyakorlat, erdekesseg es meglasd mindenkinel mukodik az inga.Igy megtapasztalhatod hogy hogyan is mozog az inga.

Na akkor az ingat amilyen kezu vagy ertelemszeruen abba tartsd ugy hogy a madzag a huvelykujjad es a mutatoujjad kozt legyen mintha osszecsipned.A tavolsag legyen 10-15 centi - de ahogy neked kenyelmesebb . Aztan ha jobb kezes vagy akkor az ingat logasd a bal kezfejed fele ugy 5-10 centire.Es vard meg amig megmozdul az inga.Valamerre korozni fog.Majd megirod merre Aztan forditsd meg es a tenyered legyen felfele es most az fole logasd az ingat.Es nezd meg merre fog porogni.Aztan ujra forditsd le tenyerrel a fold fele de az ujjaid legyenek szettarva.Aztan az ingat logasd a huvelykujjad fel es varni aztan logasd a mutatoujjad fele aztan menj igy vegig az ujjaidon.
a feladatod az hogy jegyezd meg hogy melyik iranyba porog az adott ujj felett es a vegen megtudni melyik irany jelenti a + es melyik a - toltest.
Jo gyakorlast

Közben Tamás ingázott nekem, de ettől függetlenül érdekelne a technikája.:)

Használ valaki ingát? Kérdéseim: milyen ingát célszerű használni, hol lehet kapni, és hogyan kell használni? Vagy hol tudnék a használatáról valami leírást olvasni?

Igen, lehet, hogy először le kell ülepedniük a dolgoknak.:)

Az enyém régóta húzódó.:/

Lehet, ahogy most végiggondoltam, nagyon érdekes, hogyan változnak a kérdéseim és az érzéseim a dolokkal és önmagammal kapcsolatban. Hogy először azt sem tudtam eldönteni, vagy tisztán látni, hogy jót tettem magammal vagy rosszat, magam ellen cselekdtem, vagy magamért. Erőből vagy gyengeségből.

Na nem blogolok tovább, tényleg lehet, hogy nem feltételnül a "legjobb megoldás" rögtön elhessegetni mindent:)

Régen húzódó dolgokra viszont nagyon jó:)

Lehet, hogy most így szeretnéd feldolgozni.:)

"Ha valami nem tiszta akkor nyomozz utana."

Kétlem, hogy utána tudnék közvetlen tapasztalattal nyomozni, hogy az érzékszervek teremtés-érzékelés dolga hogyan megy:)

Persze hogy:)

Pont az imént gondolkodtam a Robert Smith féle dolgokon:) Hogy most például miért nem állok neki. Mert eszembe jut, de valami visszatart:) Mintha félnék, hogy nem tudom emészteni, feldolgozni, a tanulságokat levonni, ha azonnal csak elengedek mindent. Lehet, hogy ennek semmi értelme, nem tudom.