Én egy ideje mondogattam, hogy az entitás generálja a problémákat, de le lettem hurrogva. Nyilván nem az apró-cseprőeket, hanem ha komolyan szembesíteni akar valamivel. Ha rendben vannak belül a dolgok, akkor nem jön a probléma, de ha helytelenek a hiedelmek, akkor igen. Így függhet össze a saját valóságteremtéssel. Persze, hogy mit ért itt entitáson, az lehet vita tárgya, értheti a belső ént is, meg ugye az énnek nincsenek elkülönült részei, minden felosztás illúzió. De ez a mondat mégiscsak az én elgondolásomat igazolja, azért is örültem meg neki.

Ez nekem ismet zavaros:)

A kerdesem az hogy itt valojaban mire  hogyan erti az entitast? Ugye sokszor volt ra pelda a konyvekben hogy eltero "neveket" hasznal .

Mit jelent az hogy konkret problema? Beszakadt a kormom es akkor most mit tegyek vagy tonkre megy a parkapcsolat vagy lekesem a buszt stb...

Ez a mondat engem felrevezet ha az eddigi tapasztalataimat es ha az eddig "latottakat" vizsgalom.

Es meghozza azert mert egy problema sosem uti fel a fejet akkor ha minden harmoniaban van belul es e melle meg netantan a boldogsag is allando resztvevo.Ilyenkor nincs is problema vagyis egyszeruen nem johet elo.Termeszetes ha kisiklik ebbol a  mederbol a dolog - energiaakadaly , betegseg , ragaszkodas , akaratossag stb... - akkor johetnek a "problemak " de en meg akkor is furcsanak tartom azt a megkozeltitest hogy ezt az Entitas kuldi rank. En inkabb arra hajlok hogy amit teszunk - gondolunk , erzunk , cselekedunk - annak a gyumolcset aratjuk le mint "problema" . Es itt ismet a sajat felelosegunk az aminek elo kene jonnie.

"A konkrét probléma igazából olyan feladat, amelyet az entitás állít valamelyik saját személyisége elé, de a végeredményt az egyén maga határozza meg." Seth megszólal, 161.oldal

Ezt azért tettem be, mert amikor az entitásra hivatkoztam korábban, mint problémával szembesítő, azt "generáló" "valamire", akkor mindig ellenérveket kaptam, hogy hogyan jön ide az entitás. Bár a legutóbb, a dilemmás topikba általam betett idézettel ütik egymást, az igaz, ott az entitás szinte csak megálmodja az ént, és mintegy útjára bocsátja, ennyi a szerepe.

Ööö... az első mondat nem a szerzőhöz tartozik.

"Senki nem elég intelligens ahhoz, hogy felismerje saját butaságát. "Mind hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világnak előítéleteinkhez kell igazodnia. Az ellenkező vélemény némi gondolati erőfeszítést követel, a legtöbb ember viszont inkább meghalna, mintsem gondolkodjon - s ez így is történik."
(Bertrand Arthur William Russell)

Egy kis relax - Norah Jones

http://www.youtube.com/watch?v=HZ8yCjyxlOE

http://www.ted.com/talks/brene_brown_on_vulnerability.html

Ebben sok burkolt sethita utalás van, akinek van füle a hallásra.:)

Milyen vakáció?:)

persze ha diák vagy tanár valaki......:)

"Az emberek különböző utakat járnak, boldogság és megvalósulás után kutatva. Csak azért, mert nem a Te utadat járják, még nem jelenti azt, hogy elvesztek." - Dalai Láma

Sziasztok!

 Na most ujra gepkozelben vagyok eddig csak tablet volt de arrol nem lehet hasznalni az oldalt:(

Remelem jol megy a vakacio mindenkinek:)

Kellemes Napot

Tamas

"Még a gazdag, szabad és fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országokban is, ahol pedig a lehetőségek adottak, az emberek jobbára éretlen dolgokat tartanak fontosnak. Kevesen próbálnak valami abszolút dolgot keresni; a legjobb befektetésnek általában az számít, ha valaki hatéves korától húsz évet tölt el különféle iskolákban és egyetemeken. Sajnos azonban ez nem garantálja a boldogságot, és a síron túl még csak az sem segít, ha a rákövetkező harminc-negyven évben több pénzt keresünk. Csupán a legértelmesebb emberek elenyésző hányada talál rá a legerősebb és egyedüli tartós beteljesedésre, ami már kezdet nélküli idők óta jelen van minden lényben: a tudat megtapasztalására. Ha tudatosan használjuk ezeket a feltételeket, hogy olyan értékekre leljünk, melyek értelmet adnak az öregség, a betegség, a halál és az újraszületés során, akkor életünk értékessé válik."-Ole Nydahl

Feltették a netre teljes egészében az "Illúziók"-at (Richard Bach), ha valakit érdekel.

http://rasor.uw.hu/dat/books/pdf/Richard%20Bach%20-%20Illuziok.pdf

Szóljatok, ha megjelenik magyarul!:)

http://www.youtube.com/watch?v=x7lV80iWHVI

Ahogy gondolod:)

http://port.hu/egy_bogar_elete_a_bug_s_life/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=23044305&i_topic_id=1

Találtam egy ilyet.:D

Ha szabad akaratuk lenne ebben, akkor elkerülnék az emberrel való találkozást, az eddigieknél tudatosabban.:)

Nem hiszem, hogy egy bogár tudata tudná unni a létezést, azt meg nem mondtam én sem, hogy a lényege is meghal. Csak egy morfondír volt, hogy a technikai civilizáció milyen mélyen belenyűlik a természeti rendszerekbe, még ilyen apróságnak tűnő dolgokban is, mint egy bogár élete vagy "halála". Ha egy madár elkapja és megeszi, ok, de ha autó üti el, az nem "természetes". Illletve az, de bizonyos szempontból mégsem.

Milyen alapon döntöd el, hogy az ember "bevonz", az állat meg nem? Belelátsz akár az ember, akár az állat tudati szálainak összefüggéseibe? Ha nem, minek állítasz fel "eleveket" magadnak olyasmivel kapcsolatban, amiről nem tudsz szinte semmit?

Egyébként meg a szélvédőre felkenődött bogár szinte biztos, hogy nem úgy fogja fel a halálát, mint Te. Másrészt a "lényege" nem hal meg, csak elhagyja földi pályafutását, ahol az anyagi test által tud létezni. A "szabad akarata" szerintem minden létezőnek adott tudatminőségéhez mérten értendő egy adott keretrendszerben. a bogáré kisebb mértékűnek tűnik, az emberé nagyobb mértékűnek, a tudatossági minőséghez igazodva, de az embernek sincs totális szabad akarata, a bogárnak pláne nincs. Szerintem nincs értelme úgy fogalmazni, hogy "sérül" a szabad akarata, egyrészt, mert honnan tudod, hogy azok a bogarak, amelyek épp arra repülnek, ahol elkaszálja őket egy szélvédő, nem pont totál unják már ezt a létezésüket és alig várják, hogy összetalálkozzanak egy szélvédővel..., másrészt, ha teljes szabad akaratuk lenne a te értelmezésed szerint, mivé lenne a világ?:)  És ha az a rész jut eszembe, ahol Seth arról beszél, milyen nagyszerű rend, spontaneitás és "szabadság" van abban, ahogy a méhek repkednek virágról virágra, akkor azt kell gondolnom, nagyobb szabadságuk van a bogaraknak, mint az embereknek.:)

Roy kérdéséhez, szerintem a bogár, ahogyan anyagi képben megjelenik nekünk, és az esemény is, ahogyan meghal, nyilvánvalóan közös és egyéni materializáció, mivel minden az az anyagi világban - tágabb értelemeben máshol is.

Egy embert nem, mert azt be kell vonzani. Itt meg csak száll a bogár a szélben, és elüti egy autó. Olyan elvi izé ez nálam, hogy "sérül" a szabad akarata.

Egy embert nem ölhet meg bármikor valaki? Ezt csak arra írom, hogy "ilyen teremtmények". A teremtménylét az teremtménylét, nem?

Szerintem nem az én materializációm. Elvileg elvihető addig, hogy igen, de a gyakorlatban valahogy nem. Ez a szubjektív véleményem.

A kérdés, ami engem érdekel, hogy vajon különbözik-e a bogár Tőled, s ha igen mennyire? Vagy a te saját energiáidnak (vagy még másokéinak is) a materalizációja ő?

"az ilyen teremtmények létének része az, hogy az emberi civilizáció bármikor megölheti őket?"

A válasz szemmel látható:)

Nem szoktam mostanában. De ez elviccelése a kérdésemnek, az ilyen teremtmények létének része az, hogy az emberi civilizáció bármikor megölheti őket?

Veled hogy van, ha felkenődsz egy fára?

Amikoe egy bogár szétkenődik a szélvédőn vagy eltaposom véletlenül (tényleg sajnálni szoktam az ilyen eseteket), akkor a bogárnak hol van a szabad akarata? Vagy aláveti magát a keretrendszernek, ami szerint megtörténhet vele az ilyesmi? Ez tényleg érdekelne, többször eszembe jutott már, hogy hogy is van ez.

Ez jó:)

http://kolozsvaros.ro/2013/06/bojte-csaba-megrazo-irasa-baratjanak/#

A borbélyparadoxon

Tegyük fel, hogy a laktanya katonai borbélya a szolgálati szabályzatnak megfelelően csak azokat a katonákat borotválja, akik maguk nem borotválkoznak, de nem borotválhatja azokat, akik maguk borotválkoznak. Kérdés: magát megborotválhatja-e? Ha megborotválja magát, akkor olyan katonának számít, aki maga borotválja magát, ergo a szolgálati szabályzat megtiltja, hogy megborotválkozzon. Ha ennek megfelelően, nem borotválkozik, akkor a szolgálati szabályzat értelmében, olyan katonának számít, akit borotválnia kell. Bármit is tesz tehát: akár megborotválja magát, akár nem, vét a szolgálati szabályzat ellen.

(Bertrand Russell paradoxonának egy közérthető szemléltetése)

Igen, így kell hozzáállni.:)

Így legyen:)

És - gyakran emlékeztesd magad arra, hogy semmilyen esemény, valamire utaló dolog nem szentírás, ami a következményeket illeti. A "sors" bármikor alakíthat a dolgokon egy vártalan esemény kapcsán. Velem rengetegszer megesett már, reménytelennek tűnő helyzetekben.

Ok, így világosabb. Nekem váltakozik a belső pólus, néha ezzel a könnyedséggel állok hozzá, mint te, ahogy írod, máskor meg elfog a szorongás. Változó. Azon vagyok, hogy a könnyedebb hozzáállás uralkodjon.

nem teljesen vagyok ám most tisztában az objektív objektív jelentésével:), de arra, amit írtál, azt mondanám, az, hogy negatív vagy pozitív valami, az már szubjektív értelmezése a valóságnak, így amint negatívnak látsz valamit, az már egy szubjektív valóság számodra. De nyilván itt nem olyan értelemben beszélünk erről, hogy tőlünk függetlenül létezően objektív-e valami.

Egyébként csak a saját példámat felhozva, nemrég történt valami, ami nagyon kiborított, és elég nagy veszteséget jelentett számomra. Pár nap volt, amíg megbeszéltem magammal a dolgot, elengedtem úgy, ahogy van, és akik tudnak róla, értetlenül csóválják a fejüket, hogy vehetem ezt ilyen könnyen, mindenféle nem túl hízelgő jelzőkkel illetnek, és én meg marhára elégedett vagyok magammal, mert olyan szinten könnyűnek és nyugodtnak érzem magam, ahogy régen nem éreztem magam, teljes szívvel tudok koncentrálni a jelen feladataira, és ez örömmel tölt el. Egyszerűen nem minősítem a dolgot, már nem is látom negatívnak, egy tapasztalat volt, amiből tanultam, ennyi. Nem kínozom magam avval, hogy drámázom rajta, vagy sajnáltatom magam, vagy vádaskodom, vagy gyűlölködöm, és azért is olyan jó érzés ez, mert régebben nem lettem volna képes ezen így tuljutni, lelkileg vagy pszichésen. Tudom, hogy ez nem hasonlítható össze a te eseteddel, maga az esemény, de a hozzáállás azt hiszem, mindenféle eseménnyel kapcsolatban meghatározó. Úgy értem, igazából nem az eseményektől érzi magát rosszul az ember, vagy borul ki, hanem attól, amit gondol róla, vagy amit arról gondol, mi várható el önmagától egy adott "jelzőjű" esemény kapcsán. Így értettem a valóság "objektív"-"szubjektív" voltát.

De ezt csak vitatom, mert ha objektív lenne a valóság, lenne mitől kiborulni, adott esetben, negatívnak tűnő események esetében.

Igen, azért is írtam, hogy objektívnak tűnő.:)

Játszadozva kicsit az objektivitással, ha objektívnek látnád a valóságot, nem volna mitől kiborulni:)

Éppen a szubjektív átfestés az, ami érzelmi töltéssel látja el a valóság értelmezését.

Messze törődöm, csak a valóságteremtési elvek, és a nagyon objektívnak tűnő valóság ütköznek, persze nekem kell feloldanom valahogy.

Igyekszem, csak kemény helyen csavart meg a belső én, van munkám vele.

Ez jó.:)

"Vagyis magamnak dramatizálom, még mindig.:/ "

Amíg nem tudatosítod magadban a belső mozgatórugót, a motivációt erre, a miértjét, és nem látod be, hogy ennek milyen következményei vannak saját magadra nézve, vagy amíg nem törődsz avval, hogy mit teszel önmagaddal, addig szerintem fogod is.

"ezt nekem kell megoldanom, aki tud, meg segít"

Lehet, hogy segítőbb a megfogalmazás úgy, hogy nem "kell" megoldanod, csak lehetséges megoldanod. Most leginkább magával az állapotoddal kapcsolatban írom ezt. A mód, ahogyan ez lehetséges, az viszont olyan, amit csak te tudsz megtenni. Más nem tud a te tudatoddal tapasztalni, nem tudja a te gondolataidat átírni, a te látásmódodat megváltoztatni, a te érzelmeidet követni.

Hiába a "határtalanság" a tudatok és lelkek között, itt mégis vannak határok, a te szuverén határaid, amik védelmeznek és szavatolják az egyediséged kibontakozhatóságát, a saját kreativitásod kiteljesedését, a saját egyedi módodon való megnyilvánulásokat.

(Ez csak úgy kiszaladt belőlem:))

(persze erős belső nyomás alatt írom a szösszeneteimet, de nem segítségkérésből, ezt nekem kell megoldanom, aki tud, meg segít, pl. Tamás a napokban ingázott nekem, szóval leginkább csak kiszaladnak belőlem, feszültségcsökkentésből. No de beszéljünk másról:)

Nagyon jó meglátások, köszönöm.:) Jó külső szemléletben látni ezt az egészet. Utolsó mondattal nem értek egyedül egyet, nem figyelemfelhívásból dramatizálom, a többség nem tudja, mi zajlik, és nem is tud beleszólni, elég speciális dolog. Vagyis magamnak dramatizálom, még mindig.:/

Nem tudom. Talán hogy túl komolyra veszed. Nem azt mondom, hogy nem komoly maga a probléma, de a magadban zajló dolgokat veszed túl komolyan, és dramatizáltan. És most is azt gondolom, evvel csak még nagyobb súlyt, erősséget, intenzitást adsz ezeknek a dolgoknak. És minél nagyobb súlyt (jelentőséget) adsz neki, annál kevésbé fogod hinni, hogy ez változhat. Szinte elkötelezed magad az ilyen irányú gondolkodásnak, reakcióknak. Avval, hogy ilyen tudományosan fogalmazod meg, mintha méginkább komolyságot és jelentőséget akarnál kölcsönözni annak, amiről írsz. (Vagy azt szeretnéd, ha mások látnák minél komolyabbnak a dolgot, mert talán úgy érzed, nem veszik elég komolyan.)

Neked mit jelent, hogy esettanulmányként írom le? (tényleg érdekel)

Biztos távolítom vele a problémát, még mindig nehezen megy a primér felelősségvállalás, jobban esik a belső énre tolni.:) Emellett ez az ármánykodás, cselszövés, családi dráma, hatósági rámszállás, törvénytelen nyomozás kiadhatna egy harmadosztályú krimit, vagy egy jogi esettanulmányt is, annyi minden -elképesztő dolog-történt ebben az ügyben, ha "kicsiben" is.

Kb. úgy írsz magadról, mintha egy tudományos esettanulmányt írnál éppen:) Miért érzed ennek szükségét?

Próbáltam már úgy, hogy listát írtam, ami eszembe jutott, melyik kapcsolódik az adott "problémához", de nem nagyon jutottam semmire. Azt nem értem ebben, ha csak igen nem a válasz, akkor hogyan alkalmas hitek felderítésére.

Na jó, van azért hatása, csak naponta többször erősen ugrál a fókusz a belső erők érzetétől a külső kiszolgáltatottságig. Tudom, kitartás, munka, tudatosság (blogolás mára befejezve:).

Kis blog: még jobban gyógyszerefüggő lettem, mint voltam, már maximális dózisban tolom a nyugtatókat. Rám sem Robert Smith, sem a Seth--gyakorlatok nem tudnak úgy hatni jelenleg, hogy stabilan kivegyenek a félelmembőlés kételyből, amiben kering az elmém. Igaz, elég kellemetlen  impulzusokat kapok folyamatosan. Az, hogy ténylegesen mennyire kellemetlenek, nehezen megítélhető, mert én benne pörgök, és nicns olbjektív tanácsadóm, vagy kevés, mert annyira speciálisan rám szabott a helyzet. Próbálkozom hatalompont gyakorlatával, új hiedelmek gyakorlatával, Robert Smith gyakorlattal, mindenféle Seth kulcsmondatokkal kiszedni magam az állapotból, de nem tudom, sikeres lesz-e. A belső énem egy igen kemény valóságot konstruált a számomra, hit alapon, elhiszem-e vagy sem, fekete-fehér alapon. Nem tudom, mi lesz belőle, egyelőre naponta minimum tízszer váltakozik a hangulatom a Seth-elvek megértése, a belső bizalom és a teljes reménytelenség, és félelem és hasonlók között. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Egyelőre két napja megint hiszterizált a teljes idegrendszerem, no, majd cesendesedik kicsit, gondolom, most leszedáltam magam megint.:)

Robert E. Detzler - Spiritualis valaszterapia

http://www.4shared.com/file/afTWhbKd/Robert_E_Detzler_-_Spiritualis.html?

A konyv vegen van 4 tablazat azt ha kinyomtatjatok - de elotte allitsatok at A4 meretre - akkor azon lehet gyakorolni.

   

En ugy gondolom hogy az ingaval szinte mindent feltudsz deriteni magadban.Hiszen amikor az ingat kerdezed , lenyegeben magaddal beszelgetsz.

Nem az inga mozog hanem en mozgatom vegulis szinte "eszrevehetetlen" izom munkaval.Ugye aki mar ingazott az tudja amikor valami utan kerdesek feltevesevel kutat/kivancsiskodik akkor vegulis amolyan "enyhebb" meditativ allapotban kerulunk.Egy dologra/kerdesre fokuszalunk es raadasul ahogy az ingara szegezed a tekinteted es nezed/varod hogy mozogjon , jelezzen ekozben meg az inganak az asztralfenyet is lehet latni.Amolyan auralatasi gyakorlatnak is megteszi:)

Az ingazas lenyege a jo kerdesek feltevese.Es ha az megvan akkor vannak kulonfele tablazatok amik meg otletkent is segithetnek.

"Ha hulye a kerdes akkor meg elolrehatra vagy megsem mozdul."

(Én nem megmondtam neki, mit csináljon, hanem megkérdeztem, hogyan mutatja, ha igen, hogyan, hogy nem.:)

Szerinted hogyan alkalmas az inga a hitek felderítésére? Ezt mondja valahol Seth, de nem jöttem rá, hogy érti.

Kösz az infókat! (ezt többször át kell olvasnom, hogy rögzüljön de sebaj.:)

Eloszor hogy megismerd celszeru egy otthonit csinalni.

Egy gyuru vagy egy csavar alatet es cerna vagy egy vekonyabb madzag , lanc.

Eloljaroban annyit hogy ha rakapsz az ingazasra akkor kifejlodik a belso hangra figyeles kepessege ami igazabol mindenkinel mukodik.Az inga az elso lepes a belso kommunikacional.

Az ingazas lenyege hogy elvarasok nelkul kerdezzunk.Es csak a kerdes legyen a fejedben.Ne csapongj kozben es ne fogalmazd meg az ujabb kerdest egyidoben. Akkor bezavarodik es nem mutat valosat.Az elejen sokszor van az hogy az elmeddel mozgatod.Ezert tobbszor ellenorizni kell a valaszokat.Pl ingazz este ugyanazokat es reggel is teszteld le.

Hogy hogyan is csinald az ingat igazabol nincsen kovetendo szabaly. A zsinor vagy lanc ha hosszabb ( 15-20cm) akkor lassabban fog reagalni ha rovidebb ( 10-15) akkor gyorsabb az inga.Gyorsabban fog porogni/kilengeni.Ha hosszabbat akkor ertelemszeruen lassabban fog reagalni.Nalam peldaul ha asztalra tamasztom a konyokomet akkor nehezebben tudok ingazni.ha csak ugy logatom es a konyokom a levegoben van aza franko nalam.Ja es a kerdeseket ugy kell feltenni hogy egyertelmu legyen es igennel es nemmel lehessen ra valaszolni.Fejben uresnek kell lenni es csak a kerdesre koncentralni.

Nem olyan nehez uresnek lenni.Csak meg azert tunhet az elejen annak mert nem tudod hogy hogyan is fogjal hozza.

Elsokent az ingat  az igenre es a nemre be kell programozni , ugy hogy , mondod neki hangosan - meg az elejen - hogy ha a valasz igen akkor csinalja ezt(amit te valasztasz ki valamilyen mozgas lenges) es utana mond neki mutass egy igent.Azt kell csinalnia amit tanitottal neki.A nemmel ugyan igy.
Szoval ha megvan akkor ezekutan tegyel fel egy kerdest es varj mit csinal ra az inga.Nalam az igen az jobbra koroz es a nem , pedig balra.Ha hulye a kerdes akkor meg elolrehatra vagy megsem mozdul.Ha a valasz is-is de inkabb az igen fele megy akkor ovalisan/atlosan koroz jobbra ha a valasz nem annyira akkor a balra atlosan koroz.

De ha ugy erzed hogy nem megy neked mert egyszeruen nalad megsem mozdul akkor itt a gyakorlat, erdekesseg es meglasd mindenkinel mukodik az inga.Igy megtapasztalhatod hogy hogyan is mozog az inga.

Na akkor az ingat amilyen kezu vagy ertelemszeruen abba tartsd ugy hogy a madzag a huvelykujjad es a mutatoujjad kozt legyen mintha osszecsipned.A tavolsag legyen 10-15 centi - de ahogy neked kenyelmesebb . Aztan ha jobb kezes vagy akkor az ingat logasd a bal kezfejed fele ugy 5-10 centire.Es vard meg amig megmozdul az inga.Valamerre korozni fog.Majd megirod merre Aztan forditsd meg es a tenyered legyen felfele es most az fole logasd az ingat.Es nezd meg merre fog porogni.Aztan ujra forditsd le tenyerrel a fold fele de az ujjaid legyenek szettarva.Aztan az ingat logasd a huvelykujjad fel es varni aztan logasd a mutatoujjad fele aztan menj igy vegig az ujjaidon.
a feladatod az hogy jegyezd meg hogy melyik iranyba porog az adott ujj felett es a vegen megtudni melyik irany jelenti a + es melyik a - toltest.
Jo gyakorlast

Közben Tamás ingázott nekem, de ettől függetlenül érdekelne a technikája.:)

Használ valaki ingát? Kérdéseim: milyen ingát célszerű használni, hol lehet kapni, és hogyan kell használni? Vagy hol tudnék a használatáról valami leírást olvasni?

Igen, lehet, hogy először le kell ülepedniük a dolgoknak.:)

Az enyém régóta húzódó.:/

Lehet, ahogy most végiggondoltam, nagyon érdekes, hogyan változnak a kérdéseim és az érzéseim a dolokkal és önmagammal kapcsolatban. Hogy először azt sem tudtam eldönteni, vagy tisztán látni, hogy jót tettem magammal vagy rosszat, magam ellen cselekdtem, vagy magamért. Erőből vagy gyengeségből.

Na nem blogolok tovább, tényleg lehet, hogy nem feltételnül a "legjobb megoldás" rögtön elhessegetni mindent:)

Régen húzódó dolgokra viszont nagyon jó:)

Lehet, hogy most így szeretnéd feldolgozni.:)

"Ha valami nem tiszta akkor nyomozz utana."

Kétlem, hogy utána tudnék közvetlen tapasztalattal nyomozni, hogy az érzékszervek teremtés-érzékelés dolga hogyan megy:)

Persze hogy:)

Pont az imént gondolkodtam a Robert Smith féle dolgokon:) Hogy most például miért nem állok neki. Mert eszembe jut, de valami visszatart:) Mintha félnék, hogy nem tudom emészteni, feldolgozni, a tanulságokat levonni, ha azonnal csak elengedek mindent. Lehet, hogy ennek semmi értelme, nem tudom.

Sőt, valószínű, hogy pont a saját értéktelenségi hitével vonzza be az ember azokat, akik ezt erősítik.

Ezzekl egyetértek, azzal a megjegyzéssel, hogy az, hogy kikkel van körülvéve, szintén a hiedelmei, kibocsátásai következtében történik.:)

Nyomom a Robert Smith gyakorlatokat, nincs mese, most már gyakorlogatnom kell.

ma arra jutottam, hogy Seth-ben hinni csak akkor lehet, amikor magában hisz az ember.

Amikor elveszti a hitét az ember, önmagában nem hisz. És ha olyanokkal van körülvéve, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne is higgyen, na az a szép feladat:))

Én is erős kételyeket érzek, ahogy halad előre a dolgom. Viaskodnak a valóságteremtési elvek és a "történések". Konfliktusban álló hiedelmeim vannak.:(

" Bizonyos idore atmenetileg felfuggesztem mindazt , amit ezen a teren hiszek , es tudatosan keszakarva azt a hiedelmet fogadom el , amelyik illik a vgyamhoz. Ugy teszek , mintha hipnozis kozben lennek , ahol en magam vagyok a hipnotizor es az alany. Erre az idore eggye lesz a vagyam es a hiedelmem. Nem lesz konfliktushelyzet , mivel tudatosan es keszakarva cselekszem igy. Meg ha csendben es mozdulatlanul ulok is , az elmemben ugy cselekszem , mintha teljesen az enyem volna a kivant hiedelem.

Ismetlem, tiz percnel nem kell tobbet forditanod a gyakorlatra.

Ha odaadoan vegrehajtod , a tapasztalatodban egy honapon belul elkezdenek megvalosulni az uj korulmenyek.Idegrendszered automatikusan reagalni fog. Felebred a tudattalan , es a maga merhetetlen erejevel meghozza az uj eredmenyeket."

Szem.Val.Ter II 183. oldal

Most erre akadtam a konyvben.Valahogy e gyakorlat felett mindig elsiklottam.

Vagy a masik amit mar akartam gyakorolni , ismetelni hogy " csak a konstruktiv sugallmakra hallgatok"

Köz a tapasztalat megosztását, kitartás.

Igen, ez a lényeg.:)

Az az érdekes ebben, hogy én például most folyamatosan emlékeztetem magam a sikereimre és látom magam előtt, mint ellentmondó adatokat, mégis halványak, mint a ködbe vesző táj, és a jelenlegi kudarc (ami egyébként nem is az én hibám, úgy értve, "hivatalosan"), mint egy reflektor, világít a pofámba:) És úgy érzem, nekem befellegzett, és soha többé nem fog semmi simán és jól menni.

Sajnos, ragaszkodom ahhoz a hitemhez, bizonyos emberek milyen szemetek, és szivatnak is, mint állat:)

" Mindannyian talaltok rendszeresen felbukkano gondolatmintakat az eletetekben , amelyeket a beloluk kovetkezo cselekedet tamogat - ez lenne a kondicionalt viselkedes - , es ezek reven folyamatosan megerositik a negativ megnyilvanulasokat , az ellentmondo adatok kizarasaval csakis ezekre koncentraltok , igy a termeszetes hipnozissal a tapasztalatotok korebe vonjatok.

Sokan nagy hatalmat tulajdonitanak a hipnotizoroknek , jollehet mindenki majdhogynem hipnotizorkent mukodik, aki egy masik ember osztatlan figyelmeben reszesul.Amikor kizarolag a magad osztatlan figyelmeben reszesulsz , egyszerre vagy hipnotizor es alany. Folyamatosan ellatod magad "poszthipnotikus" szuggesztiokkal , mindenekelott , amikor a jelenlegi korulmenyeket kivetited a jovobe."

Szem.Val,Ter II   174. oldal

Nálam meg úgy megy, hogy csodásan jönnek azok a történések, amit szeretnék, aztán rettenetbe fordulnak. Most épp teljes kimerülésben és mindenféle szintű kudarcban és kilátástalanságban leginkább meghalni vágynék:) Csak hogy ne az legyen, hogy "másoknak mindig olyan jól megy", írok ilyet is:)

:) és hogyan akarod értelmezni őket?:)

Ez így nagyon jól hangzik:)

Ez tetszik!

En ezt az erzekeleses dolgot egy kalap ala veszem az egyidejuseggel.Vagy amit Seth is mindig hangoztat hogy nincsenek hatarok minden egybe olvad es megis mindennek meg van a sajat tudata.Lasd sejtek.

Valamelyik angol nyelvu Seth forumon garazdalkodtam es raakadtam egy idezetre amit a Szem.Val.Ter-bol volt ollozva.Az allt benne hogy a hiedelmeid stimulaljak / kapcsoljak be azokat receptorokat az agyadban amik megteremtik az adott hiedelemhez tartozo tapasztalatot/korulmenyeket.Bar erre a mondatra vagy ehhez hasonlora nem emlekszem a magyar kiadasban:(

En azt tennem a helyedben hogy nem masznek ilyan magasra:) meg.Ha valami nem tiszta akkor nyomozz utana.Amikor merulsz az legyen a fokuszodban hogy milyen az erzekeles , hogyan erzekelek.Es csak figyelj magad kore , ugyis tortenik majd valami:)

De hogy bonyolítsam, ezen pontos frekvenciával meg is teremtik azt, amit érzékelnek.:)

De annyira, hogy a mai impulzusból két elem pozitív, kető meg negatív. Türelempróba.

A léleknél van olyan megfogalmazása is, hogy teremtő energiaegység, nem pontosan így, de ez a lényege. Hol ezt, hol azt az elemet hangsúlyozza.

Én meg mostanában -ma is-impulzusokat kapok, markánsakat, de ha akarom így, ha akarom úgy értelmezem őket. Én most ilyet játszom.:) Bár pici előrelépés ez is a folyamatos negatív élményekhez képest.

Azt hiszem a teremtés-érzékelés páthuzamba vonható a mozgás-identitás kérdéssel. Teremt, mozgást generál, "majd érzékeli", mint identitás. Az érzékelőszervek teremtése szerintem annyiból áll, hogy azok lövik be a pontos frekvenciát, amelyen belül az érzékelés történik, az érzékelés végtelen mezőiből.

Sajnálom.:/ Vagy fel nem fedett hiedelem vagy egy régebbinek a tovanyúló hatása, nekem ilyen tapsztalatom szokott lenni ("a mozgásba hozott energiát meg kell fékezni").

Én ezeket úgy ösztönösen-épp most-átlátom. Valószínűleg az érzékelés és a teremtés teljesen össze vannak szövődve, és így hol ezt, hol azt az elemet hangsúlyozza.

Most különben én is olyat játszom, amit Te szoktál, totál az ellenkezője történik, mint amit "szuggerálok". És kezd elegem lenni:)

Én mostanában kezdem elveszteni a hitem Seth-ben:) Nagyon nem értem, miközben azt nyomatja, te teremted a valóságod, közben az érzékelésről beszél, ami szerintem teljesen félreérthető így, és csak mellesleg jegyzi meg valahol, hogy ja, hát a fizikai érzékszerveid tulajdonképpen nem "érzékelnek", hanem létrehozzák azt, amit érzékelni vélsz. (konkrétan a hagról mondja, hogy a fül nem érzékeli a hangot, amit hallasz, hanem létrehozza, amire emlékszem) Aztán jön a lélekről szóló eszmefuttatás, ami "elsősorban érzékel", és annyira ki van hangsúlyozva ez az érzékelés.

(Biztos bennem van a hiba, de most totál hablatynak érzem az egészet:))

na jó, azért mond jó dolgokat:))

Jó kérdés.:)

Látszik, hogy nem emlékszel rá:)

Jaj, tényleg:) Node.... a belső érzékekkel mi a helyzet?:)

Az érzékszervekkel teremted a valóságot, majd érzékeled, oda-vissza.:)

Nem tudom ismeritek e Ken Wilbert , tetszik a latasmodja.

http://youtu.be/PUMp4Qvxrzw

Nem emlekszem a filmre de a kerdesedre igen a te hibad:)

Bar hogy ezzel valaki egybol szembesul lehet hogy megijed attol hogy a valosagkepe egy kicsit:) atrendezodik es ezert eloszor konnyebb neki ugy hogy nem a te hibad de ahogy megy befele akkor majd kesobb rajon hat ja az en hibam.

Na ja  , a tyuk vagy a tojas esete:)

Termeszetesen csak a linearis gondolkodas mondatja azt hogy ok-okozat.Ahogy Seth mondja az elso kimondott szavak meg mindig zengenek:) 

Nem tudom, láttátok-e a Good Will Hunting c. filmet.

Emlékeztek-e a jelentre, amikor a pszichiáter azt mondogatja, "nem a te hibád".

Seth nyomán bennem folytonosan egy olyan hang szól: A te hibád.

Mit gondoltok erről?

Vagy a "teremtés" akkor a "materializációra" vonatkozik csak? Nem materializált "dolgok" szintjén más a helyzet?

Ha először érzékelsz, akkor nem az van, hogy te teremted a saját valóságod. Az érzékelt dolog is a saját valóságod, amint érzékelsz.

Szerintem nincs határa, egybefonódik a kettő.

En azon vagyok eloszor erzekelsz aztan teremtesz.Ha en megteremtek egy pszeudokepet format akkor ugye elkuldom neked - odagondolom - akkor te azt eloszor telepatia szintjen erzekeled es ha befogadod akkor megteremted a sajat formadat a sajat valosagodnak megfeleloen.

Mostanában azt nem tudom helyretenni, hol van a teremtés és az érzékelés határa. Vagy ez a kettő hogyan követi egymást, vagy kapcsolódik egymáshoz.

Nagyon erős érzelmi koncentrációval létre tudsz hozni egy formát, és ki tudod vetíteni egy másik embernek, aki aztán érzékelheti is.

Mert azt tudjuk, hogy bármilyen formáról van szó, mindenki megteremti magának a saját formáját, amit érzékel. Ha x kivetít egy formát, gondolom y előbb szintén megteremti - aztán érzékeli. Ha nem így volna, akkor beszélhetnénk "objektív, tőlünk független valóságról".

Es itt van a tudatfolyamos gyakorlat.

""Te" alapvetően nem vagy elvágva a többi tudatfolyamtól, csak a figyelmed fókusza választ el tőlük és a velük kapcsolatos eseményektől. Ha azonban saját tudatfolyamodat átlátszónak képzeled, akkor megtanulhatsz keresztülnézni rajta, és megpillantani más folyamokat, amelyek a valóság más rétegeiben találhatók. Ugyancsak megtanulhatod, hogyan emelkedj jelenlegi tudatfolyamod fölé, és megpillanthatsz másokat, amelyek - ezt csak a hasonlat kedvéért mondom - párhuzamosan futnak vele. A lényeg a következő: csak akkor vagy az általad ismert Énre korlátozva, ha azt hiszed, hogy ez az igazság; ha nem ismered fel, hogy ez az Én messze van teljes identitásodtól. "

Seth konyve 79