Szerintem valamiféle idegrendszeri rövidzárlatot, amikor egyszerűen nem uralod az érzéseidet, vagy akár a viselkedésedet, mert nem tudod kontrollálni.

köszönöm.:)

Hát, annyiban összefügg, hogy az aktív depresszív állapot ki tud csúcsosodni idegösszeomlásokban, szerintem.

"Az önbecsülés érzése teljes mértékben szükséges a jólét [*] igazi érzéséhez; semmilyen szempontból nem (aláhúzva) erényes letorkolni vagy megbüntetni magad, mert úgy érzed, hogy valamikor nem a legjobb formádat nyújtottad."

Honlapról való idézet

Persze, hogy Seth a hibás! Ki más lenne? Talán én?! :D

Mintha Seth azt mondta volna valahol, hogy a psziché nem tud összeomolni. Talán épp Richárd idézte be egyszer. Furcsa, ha megpróbálom elképzelni, hogy az idegek összeomolnak.

Egyébként mit hívnak pontosan idegösszeomlásnak?

Seth a hibás:)

Az idegösszeomlás nem tréfadolog. :( Jobbulást kívánok.

Hogy hány gyakorlatot csináltam? Mondjuk úgy, hogy prímszámmal kifejezhető a számuk. ;)

Nem értek hozzá, de az idegösszeomlás meg a depresszió nem különböző dolgok?

:)) Én orvosi segítséget kértem, mert idegöszeomlásom lett, holnaptól elkezdek antidepresszáns gyógyszert szedni, bár Seth szerint ez csak felületi kapargatás, de rá vagyok kényszerítve, nem tudom uralni jelenleg az idegrendszeremet.

Én most válaszút előtt állok, kb. kettő az, amit lehetőségnek gondolok. Elég intenzíven vizualizáltam mostanában az egyiket, ami felé jobban húz a szívem, de aztán arra jutottam, nincs erőm azt megvalósítani, különböző gyakorlati okok folytán. Úgyhogy visszatértem a másik verzóhoz, melynek sokáig fennállt lehetőségei időközben bezárultak...... Most kezdhetem elölről.

Hány gyakorlatot csináltál mostanában?:)

Ez nem hangzik jól. :(

Valahogy úgy tűnik, hogy Seth nem adott olyan gyakorlatokat a kezünkbe amik egy könnyű utat biztosítanának. Vagy csak valamit nem jól csinálunk.

Tényleg, akiknek nagyon jól megy a "pozitív" valóságteremtés nyithatnának egy topicot Sikertörténetek címmel. Ilyesmikről olvasnék szívesen: "Egy reggel 3 kg platinát találtam a WC-ben", vagy "Hogyan nyitottam sikeres BMW kereskedést az Antarktiszon", esetleg: "2-es voltam matekból a suliban, de ma már parciális differenciál egyenlettel számolom a visszajárót" stb. :)

Azt hiszem, lényegileg egy olyan valóságot teremtek folyamatosan, ami húz lefelé egy örvényben, és tudom, hogy én teremtem, és nem bírom a pörgését lecsillapítani. nem is tudom, mi lesz ebből. a helyzet egyelőre katasztrófális.:)

Kiegyensúlyozatlan kiegyensúlyozott.:))

http://www.youtube.com/watch?v=N85sCRAlG9Y

Most épp kiegyensúlyozott.:)

Én ezt most a lehetőségekhez képest egészen derűsen viseltem. Úgy voltam vele, hogy az erős belső feszkóim így manifesztálódtak, és manifesztálódhattak volna rosszabbul is. Kiegyeztem ezzel. Most akkor pesszimista vagyok vagy optimista?

Kíváncsi volnék, ha a Dalai Lámával történne ilyesmi, teljesen nyugodt maradna-e, mert ugye kár a problémákon idegeskedni, vagy van megoldás, és akkor minek, vagy nincs, és akkor is minek.

Seth azt mondja (olyasmit mond), vegyük a problémákat kihívásnak. Meg hogy a megoldás a probléma másik oldala. Richard Bach meg azt mondja, minden probléma ajándékot tartogat számodra.

Lehet választani:)

Ma levizsgázott az autóm. Hazaúton felcsapódott a motorháztető, összetörte a szélvédőt és a motorháztetőt is cserélni kell.:P:)

"Akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje Rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem. "

Dalai Láma

´Ha haragot dédelgetsz, az olyan, mintha mérget innál,és azt várnád, hogy a másik haljon meg."-Buddha. Bocs a sok Buddha-buddhista idézetért, de valahogy bejönnek.:)

"Nem érdemes az embernek magát stresszelni, mert vagy van egy problémára megoldás, és akkor miért izgatod magad, vagy nincs és akkor is minek?"
(Dalai Láma)

Ez persze nem teljesen Seth-konform, de őszentsége mindig megnyugtatóan bölcseket tud mondani valahogy.:)

Értettem az utalást elsőre is, csak elvicceltem. Ha viszont azt mondom, hogy az entitásom/belső énem szereti az izgalmakat, és mivel én nem teremtem meg az életemben, így ő megteremti nekem helyettem, akkor azt mondod, hogy a valóságteremtési felelősségemet hárítom. Bonyolult dolgok ezek.:)

(mellesleg ez a film a Sundance, a viláég legnagyobb független filmes fesztiválját megnyerte, tehát nem csak szerintem nagyon jó:)

Ja, nem gyönyörűnek, csodálatosnak írtad:)

"na de ne a filmízlés döntse már el az emberrel történteket.:)"

Csak azért asszociáltam erre, mert nemrég tettél be egy filmet, hogy az milyen gyönyörű:) Elolvastam a tartalmát, és lapoztam is:) No persze egy film sok szempontból lehet gyönyörű, de az eredeti témánál maradva, arra gondoltam, ha valaki vonzódik a drámákhoz és élvezetet talál benne, ha ilyesmit néz, ez valamit mutathat a belső világáról is olyan értelemben, hogy belül, vagy akár tudat alatt nem véletlenül "szereti" a drámát, és elképzelhetőnek tartom, hogy a saját életében is "megteremti" valamilyen visszacsatolás által.

Társadalmi hatásoktól függetleníteni magam: elvonulni, elmélkedni, dolgozgatni közben, a megszokott napi rutint élni, ami most évek óta nem sikerül ilyen-oylan okokból. Mindig is iygykeztem, sőt hiedelemszinten igyekeztem elkerülni a társadalmi hatások sűrűjét.

Táradalmi hatások? Mindenféle emberi, szervezeti, társadalmi szerveződési hatások, sűrűen. A haláleset talán kicsit kilóg ebből, nem jó példa, magam is elismerem.

Tény, hogy szeretem a konfliktusos, drámai filmeket, na de ne a filmízlés döntse már el az emberrel történteket.:) Szeretem azért a "szép", filmeket is egyébként.

"míg én igyekszem a társadalmi hatásoktól függetleníteni magam"

Miért akarod a társadalmi hatásoktól függetleníteni magad? És mi az, hogy "társadalmi hatás"?

"állandóan valami dráma közepében találom magam, haláleset, Shakespeare-i ármány"

Ha meghal valaki a környezetedben, az társadalmi hatás?

(Egyébként csak kíváncsiságból, hány olyan filmet néztél meg egy év alatt, ami drámáról, társadalmi drámáról, ármánykodásról, stb. szól? És hányszor beszéltél, gondoltál ilyesmikre?

És mennyire intenzív élményt jelentettek ezek a filmek, gondolatok, beszélgetések számodra?

És hány jajdeszépazélet filmet láttál az elmúlt évben?)

Arra nem tudok rájönni, miért társadalmizál engem állandóan az identitásom. És nem is csak a mostani izémizékre gondolok, már évek óta tartó markáns jelenség, hogy míg én igyekszem a társadalmi hatásoktól függetleníteni magam, természetesen csak egy ésszerű mértékig, addig az identitásom ezt nem hagyja, állandóan valami dráma közepében találom magam, haláleset, Shakespeare-i ármány, a mostani zűrzavar, mindenféle nagyon erőteljes hatások. Most hogy ezeket a hatásokat milyen előlem rejtett hiedelmeim idézhetik elő, tényleg passz. Állandóan szembesít, én meg valahogy nem tudatosodom megfelelően, mert szembesít az egyik területen, soknak érzem, határig terhelődöm, megyünk tovább, akkor szembesít a következőn, soknak érzem, megyünk tovább. Egyelőre stabilan ez a jelenség figyelhető meg. Passz.:/

:(

Valamit rosszul csináltam a tízmilliószoros napon, mert ma a munkahelyemen merő igyekezetből csináltam egy nagy hülyeséget. Látszik, hogy nagyon profi valóságteremtő vagyok. :o

"Egy problémát sosem lehet avval a gondolkodásmóddal megoldani, amelyik létrehozta."

Albert Einstein

Ez nekem most rengeteget segitett:) Ujabb hiedelmeket tudtam felismerni.

"Legközelebb, amikor egy ehhez hasonló élményben lesz részetek, amelyben szabadon áramlanak az asszociációk, figyeljetek oda jobban, mit is tesztek. Próbáljátok meg érzékelni az események képlékenységét; látni fogjátok, hogy a történések nem szükségszerűen a megszokott idő-rendi sorrendbe szerveződnek, sokkal inkább az emocionális tartalmuk meghatározta szabályrendszerben jelentkeznek.
Például ha a következő születésnapotokra gondoltok, az egyszerre azt eredményezheti, hogy visszaemlékeztek az ezt megelőzőre, vagy egy csomó kép juthat eszetekbe a huszadik születésnapotokról, vagy a har-madikról, a hetedikről egy csakis rátok jellemző sorrendben. Ezt a sor-rendet az érzelmi asszociációk határozzák meg - és ugyanez történik álmotokban is.
Milyen ruha volt rajtatok három nappal ezelőtt? Mit reggeliztetek egy hete? Ki ült mellettetek az óvodában? Mi ijesztett meg titeket utoljára? Féltek elaludni? Bántottak titeket a szüleitek? Mit csináltatok tegnap ebéd után? Milyen színű cipőt viseltetek három napja? Csak jelentős eseményekre és részletekre emlékeztek. Az érzelmeitek életre hívják az emlékeiteket, és azok rendszerezik az asszociációitokat. Az érzelmeite-ket a hiedelmeitek hívják életre. Ezek össze vannak kapcsolva, így bi-zonyos hiedelmek és érzelmek szinte rokon értelműnek tűnnek."

Psziche termeszete 67 es 68 teteje

Kösz a megértést, együttérzést, sajnos ez van.:/ Az elviselhetőség határán tartanak a belső tartalmaim, kíváncsi vagyok, kiszámolták-e, meddig bírom.:)

:(   Ismerős az érzés, a helyzet amiről írsz.

Hm,, hát akkor eddig tartott a küzdés, bizonyos értelemben bevégeztetett. Marad a legkedvezőbb rosszra koncentrálás a fennmaradt opciók közül. Tényleg álomszerűek a sűrű léttörténések, szinte kívülről látja magát az ember, ahogy nem tudja a teljes erővel rámozduló (álca)gépezetet megállítani. Klassz és hatalmas kihívás, remélem, az entitásom (vagy a belső énem) élvezi, hiszen csak az élmény intenzitása számít, az előjele nem. Az csak a személyiségtöredéknek jelentene valamit. Nem tudtam átfordítani, hát nem tudtam. Ennyire futotta.:):(

Egy perces meditáció:)

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=1hcRdX3y3zs&NR=1

Tárgytalan, a jobb oldalon megtaláltam egy sávban a többit, csak rossz napom van, azért nem vettem észre eddig.

Megint kérnék linket a kikopogós ember videóihoz, Tida egyszer már küldött privátban, csak onnan nem tudok a további magyar feliratosokhoz eljutni, meg a neve sem jut eszembe az embernek, köszönöm előre is.

Továbbra is "szuper" a valóságteremtési kszségem.:((

Ez is, tetszik.:)

Ez jó elgondolás.:)

Még az jutott eszembe, az is egy belső ellentmondás, feszültség, hogy tetszik is meg nem is. :)

Felteszem, mindkét "álláspont" nemtetszéssel és hárítással tekint egymásra, itt a hárítást úgy értem, nem-elfogadással. Úgyhogy avval kellene kezdeni, hogy elfogadni mindkét belső álláspontot, mert mindkettőnek nyilván megvan a maga létjogosultsága és indoka. Aztán össze kellene békíteni őket, (szeretettel és megértéssel).:)

Azt gondolom, nem annyira kell itt Augustusokban gondolkodni (főleg, ha egyszerre látod, vagyis átlátsz az egyes "összetevőkbe"), egyszerűen mindenki személyiségében sokminden ötvöződik.

Nyilván megvannak a belső elgondolások a "tetszés" hátterében, és ezek a Te elgondolásaid:) Csak meg kell kérdezned magadat, miért tetszik. Vagy mi változna, ha magától értetődőnek vennéd azokat a képességeket, amik most valamiért bezavarnának neked tetsző elgondolásokba magadról, vagy a helyzetedről.

Van egy általam elcsípett személyiségrészem is, aki élvezi, tehát van igazságod. Néha elkapom magam, ahogy tetszik a dolog, miközben, alapvetően, ego-értelmezésben nem tetszik. Van egy ilyen energia-szegmensem, akinek tetszik, és nem "entitás-szinten". Csak nehezen tudok vele mit kezdeni, mert a személyiségem-gondolkodásom 90%-ának nem tetszik. Nyilván kommunikálnom kellene ezen személyiségrészemmel. Bár most is vigyorog, tehát ismerem én ezt a dolgot, csak hétköznapi értelemben nem szeretem.

Na gondoltam:)

Élvezni biztos nem élvezem, illetve hogy ebben a gondolati körben válaszoljak, szerintem az entitásom élvezi.:P:D

Csak azért cukkollak, mert időről időre előadod, hogy neked ehhez nincs képességed, ahhoz nincs képességed, mert neked ilyen különc máshajlamú entitásaid vannak, persze aztán mindig kiderül, hogy dehogynincs ilyen-olyan képességed, de mintha élveznéd, ha nem lenne:)

Igen, és ezt Seth is hangsúlyozza, csak itt most semmi könnyedség nincsen. Biztos ez is hiedelem, sőt, nyilvánvalóan az, ezen a területen még van min dolgoznom.:)

Akkor csak be kell vetni ezeket a képességeket a jelen helyzetben:)

Meglepő módon igen.:P Ha van időm, nem feszített az élethelyzet, akkor eljátszom egyes hiedelmeimmel-hiteimmel, és alakítgatok rajtuk, nem mindegyiknél működik, de van olyan, amelyiken sikerül.:)

Remélem, hogy így van.:)

Nocsak. Neked vannak ilyen képességeid?;)

Szerintem a hitek nem önmagukért vannak, hanem a te "védelmezőid". Nem ellened "harcolnak", hanem az a dolguk, hogy úgy viselkedjenek, ahogy a tudatos (vagy épp nem tudatos) elme szervezte őket. Ezek biztonsági hadműveletek az érdekedben. Nem olyan "okosak", hogy tudják, mi folyik itt, csak teszik a rájuk bízott feladatot. Ha kidobod őket, örömmel utaznak át más dimenziókba:) (Ez most egy tida-féle meseátirat volt)

Játékosság-könnyedség-természetesség.

Milyen spontaneitás?

...az adott túlélni akaró hiedelemcsoport bevonzza az információt.:P (de tényleg amúgy)

Minek olvasol újságot?:)

Persze, csak abban mindig volt spontaneitás, a tudatos erőfeszítéses megváltoztatás mindig nyögvenyelősebb.

Nem erről van szó,c sak nálam markánsan próbálnak a korábbi hiedelemstruktúrák életben maradni, és új igazolási módszereket keresni maguknak. Persze az irányítás nálam van, nem vitás, csak mégis érdekes tapasztalat, amikor egy régi hiedelem elkezd újabb képzelet-és gondolati köröket futni, elég az újságban olvasni valamit, ami egybevág a hiedelemvilággal, és már indul is a képzeleti játék. Meg lehet fogni, csak nagy erőfeszítés, pláne amikor az érzelmi világ is húzza alá a kontrát.:))

Olyat tapasztaltál már, hogy megváltoztattál egy látásmódodat, hitcsoportodat?

Igen, erre emlékeztem én is:) Hát akkor tedd fel a kezedet, nem rajtad múlnak a dolgok, Seth is megmondta.:)

Nem "szélsőségesítem", csak most épp ilyesmiket tapasztalok.

elírás, felülkerekedjenek

hhhhhhhhhhhhhhhhh

Igen, nekem is beugrott valami ilyesmi Sethtől, de szerintem nem szabad ezt annyira szó szerint érteni. És még fordítási hiba is lehet benne, tán csak nüansznyi, de attól máris más lehet a mélyebb értelme. Egy ilyet bezzeg azonnal elhiszel szóról szóra, mert jól beleillik a koncepciódba, miszerint te nem tehetsz semmit, csak az entitás, meg a hit-identitások, meg miegymás uralja a terepet.

" Maguk a csoportok bizonyos értelemben ugyanúgy élnek, mint a sejtek, védelmezik a maguk érvényességét és azonosságát. A hasonló hitekkel táplálod őket. Ha megvizsgálsz egy iylen hiedelmet, azzal nyilvánvalóan a struktúra épségét veszélyezteted. Feltűnnek majd érdekes, új igazolási módszerek, hogy eltérítsenek vagy felülemelkedjenek rajtad." A szem. val. term. I. 84. oldal

Pedig ez Seth, Szem. val. term, mindjárt megpróbálom megkeresni.

Te Richárd. Az egy dolog, hogy hajlamos vagy önmagadon kívül helyezni entitásokat, meg ilyeneket, de hogy már a hiedelmeidet is úgy tekinted, mint önálló identitással bíró, tőled független akarattal rendelkező micsodákat, az már azért túlzás.

Igen. Münchausen-báró szindróma. Higgy, hitetlen, hogy ne legyél hitetlen.:))

Lehet, kizárni nem tudom, nem lenne ésszerű, hiszen azért láthatatlan. Talán inkább mégis létbizalomhiány vagy továbbélő korábbi hiedelem-struktúra, amely védi a saját identitását más gondoaltokkal szemben. Már annyit forgattam bizonyos nézeteket, hogy komolyan fáradtnak érzem magam tőle. Lehet, hogy ez a gyógyír alapja, hogy eddig el kellett jutnom.:)

A nézőpont akkor válik látásmóddá. ha hittel gyakorolja az ember.:) Főleg az ilyen hitetlen gyauroknál, mint Te vagy

Talán valami alaphit az, ami mellett elmész. Ami annyira erős, hogy fel sem merül benned megkérdőjelezni.

Azt hiszem, írok erről egyszer egy tanulmányt, "az állandó nézőpont hiánya, mint állandó nézőpont" címmel.:)

De úgy tud menni körbe-körbe, mint ahogy az egér fut a futkosójában.:) Meg kell álíltsam, mert metafizikai megszédülést érzek.:))

Mostanában érzek olyat, hogy egy adott hiedelmet feloldottam, de kolbászol-mászkál a fókuszpontom, nem akar beállni egy új, stabil nézőpontra. Vagy akár ütköző hiedelmes oda-vissza mozgást tapasztalok. Csak valahogy itt sem olvasok hasonló tapasztalatot, azt nem mondom, hogy más esetleg nem bírkózik ilyen hiedelem, meg fókuszpontbeállási problémákkal, de ezt így leírva még nem olvastam. Mindenesetre érdekes, hogy tudom is, hogy ez zajlik, de azért zajlik. Persze nyilván az a megoldás, hogy fogalmazzam meg pontosan a hioedelmeimet, meg az érzelmeimet, meg a hozzáállásomat a világhoz meg magamhoz, csak van, amikor maszatolós az egész. Na, szólok valami jövőbeli szuperszelfnek, hogy segítsen. Komolyan.:)

Jézus, miket írtam. Színpad, természetesen.

Mostanában próbálgatom a pszi-időben levést, ami eléggé összecseng egyébként szerintem a kivilágított szimpad-gyakorlattal. Nem nagyon történik semmi a "gyakorlatozás" alatt.

Teljesen tisztán hallottam ma apám hangját, hogy a nevemen szólít. Csak egy bevillanás volt.

Felhívtam, és szokatlanul nagyon megörült nekem. Azon panaszkodott a tesóm nem hívja. Úgy látszik, éppen nagyon vágyott rá, hogy valamelyikünk felhívja.:)

Mostanában próbálgatom a pszi-időben levést, ami eléggé összecseng egyébként szerintem a kivilágított szimpad-gyakorlattal. Nem nagyon történik semmi a "gyakorlatozás" alatt.

Teljesen tisztán hallottam ma apám hangját, hogy a nevemen szólít. Csak egy bevillanás volt.

Felhívtam, és szokatlanul nagyon megörült nekem. Azon panaszkodott a tesóm nem hívja. Úgy látszik, éppen nagyon vágyott rá, hogy valamelyikünk felhívja.:)

:) Aggasztó ez a filozófus bűnözés. :)

:)

Aha, emlékszem erre:)

http://hircsarda.blog.hu/2013/01/22/paradigmavaltot_lottek_le_a_vaci_utcaban?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2013_01_22&utm_campaign=index

Heidegger azt mondja, hogy a világ=jelentésesség. Ez csak eszembe jutott, rárímel az információ, mint isten gondolatra.:)

Magam is így vagyok az Ismeretlen valósággal, a TE-k és a valószínűségekről szóló részeknél csak lesek.:))

Én nem pókhálónak képzelem el, hanem látom, ahogy belőlem kivetül a valóság, és akkor más lehetséges események végtelenjéből magához vonzza az aktuális tapasztalatot. Persze nem mindig látom, csak ha rákoncentrálok. Idegesen meg egyáltalán nem.

Isten az információ összessége.:)

Ezt akartam azzal a hszemmel erzekeltetni hogy mennyire kell is nekunk valojaban finomodnunk hogy ezeket a pillanatokat amikor "atkattanunk" a masik tudatallapotba megerezzuk.Az egysegerzetet mint irtam mar szamtalanszor atelte mindannyiunk.Csak olyan ropke picike "pillanat" az amikor bele lepunk es tovabb haladunk mint egy pislogas.Nem vesszuk eszre.Csak ahogy finomodsz ezek a pillanatok csak ugy tagulnak es "hosszabbnak" erzekeled de igazabol olyankor kilepsz az idobol es azert erzed hosszabbnak.

Jut eszembe, Mario azt mondta egyszer erre, biztos valami koordinátapontnál lakom, de már elköltöztem onnan - újra egy koordinátapontra?:)

Most jobban belegondoltam, lehet, hogy hülyeséget írtam. Valamilyen képet nyilván alkotok ilyenkor mentálisan vagy érzelmileg a "kívánt" vagy egészséges állapotról, vagy akár a változás folyamatáról, csak olyan gyorsan és olyan magától értetődően, hogy észre sem veszem.....

"Ezek a tudatallapotok addig jatszanak szerepet amig nem tudod allandositani
azt az allapotot vagy azt a frekit vagy azt a rezgest vagy azt a tudatifokuszt ami
az Egysegelmenyt jelenti vagy azt a tudati tartomanyt."

Nem mintha tudnám, hogy mikor épp hány Hz-en rezeg a tudatom:), de én semmiféle frekire nem váltok ilyenkor - bár ki tudja -, csak egyszerűen tudom, hogy erre képes vagyok, és megcsinálom. Ennyi. Olyan, mint hogy tudom, hogy ha felemelem a kezem, megfogom a poharat, és arrébb rakom, az arrébb kerül. Anélkül, hogy különböző tudatállapotokban végeznék mindenféle manipulációt, vizualizációt a pohárral kapcsolatban, hogy elképzelem, hogy az most másik helyre kerül, stb. Bár lehet, hogy ez, amit írtál, nem a kérdésemre volt válasz.:)

"Ezek szerint Isten is egy informacio"

Hát ez nagyon eredeti gondolat:))

Bocs, ezt nem vettem észre, amikor írni kezdtem az utána lévőt, még nem volt itt:)

Igen, ez jó láncszem a dologhoz, köszi! Valahogy úgy vagyok most evvel a témával, ahogy Te is szoktad írni, hogy bevillan valami intuitíven, aztán elillan, és nem tudom igazán megragadni, ahányszor visszatérek hozzá intellektuálisan, vakfolt van bennem újra:)

En meg egy masik oldalon szoktam taborozni a canadahun-on es ott V.T. fedonevvel futok:)

Ezek a tudatallapotok addig jatszanak szerepet amig nem tudod allandositani
azt az allapotot vagy azt a frekit vagy azt a rezgest vagy azt a tudatifokuszt ami
az Egysegelmenyt jelenti vagy azt a tudati tartomanyt.Ha beletudsz merulni nyakig ebbe
akkor nem lesz szukseged tenyleg semmire.Marmint gyogyitasra vagy akarmilyen jelzos
boldogsagra.
Mivel atazonosulsz arra a bizonyos pokhalora es egyszeruen ott minden egeszseges.
Itt eled meg magat a Letseget vagyis a Vitalitast.
Nincs hiany semmibe.Ha megis amolyan tudati-tudos vagy aki mentalisan barangol akkor
persze ezt is tudod es nem kell tankonyv vagy akarmi iromany.
Amikor kint ulsz a padon es nezed a kertet vagy csak ugy nemvagyott:) akkor nem lehetsz
beteg nem fazhatsz meg hiszen pontosan azok amik ezeket megteremtik ott abban
a pillanatban jegelve vannak.

En annyit tennek hozza hogy most olvasom az Ismeretlen Valosagot es elegge lassan haladok vele mert a homlokom mar tokre voros a sok "aha" es "basszus" elmenyektol es a gyorsabb olvasas mar egyenlo lenne az onbantalmazassal.:)

Szoval ott volt egy olyan resz ami azt mondta hogy maga az informacio az nem mozog.Hanem a tudat szandeka vonza oda hozza az infot.

Ez nalam igen nagyot rugott.Ahogy ez egy villamkent vegig rohant az agyamon egybol jott vele a kepek sorozata.En ugy gondolom hogy amikor Seth a mozgast emliti akkor valojaban a tudat sajat magaba valo fordulasat emliti.Ami persze allando olyan mint ha allandoan magaba bele gomolyodna a fust:)  (A vegeert elnezest nagyon kemeny igy vissza olvasva ) En mint tudat ott ulok egy lathatatlan pokhalon - ez legyen a Matrix - es amikor a tudatom fokusza mozgasba lendul azt megerzi ez a pokhalo es a kivansagomat teljesiti ugy hogy az en teremtesi tudatossagommal megegyezik az eredmeny.

Erre a pokhalora vagyunk Tudatok felregadva es ami ugye egy nagy TudatGestalta all ossze.Es amit Seth mond hogy ez sajat magat generalja a resztvevok altal.Az egesz nagyobb mint a reszeinek az osszege:) Ami maganak koszonheti a tagulasat es igy el is ertunk az istenkephez is.Miert van O bennunk.

Vagyis olyan mintha egyhelyben allnank es kozben a dolgok valoban csak "illuziok" hiszen nincs ter es se ido mert ott allunk a rohadt nagy Mostba.Amire fokuszalunk azt eljuk meg.

Ezert is mondhatja azt a Biblia hogy nem kell keresni Isten mert O jon el hozzad.Ezek szerint Isten is egy informacio hiszen ugy viselkedik mint a tobbi info:)

Na és hogy állsz a kísérletezgetésekkel? (Amúgy ma olvasgattam egy másik fórumon, és szerintem téged is olvasgattalak többek között, úgyhogy nem véletlen, hogy megjelentél, erős tudati rezzzzzegés ment feléd ennek kapcsán:))

Visszatérve a másik topikban írtakhoz, még az is eszembe jutott, mostanában három kisebb öngyógyítási feldattal is ellátott a belső Én, csak hogy ne hagyjon kisunnyogni ebből az "áramlatból":) Régen ezt úgy csináltam, hogy "döntés", holnapra elmúlik és kész, vagy szimbolikus terület megkeresése "lelki" síkon, és annak átgondolása.

Most nekiálltam tudatállapotot keresni, hogy mi okozza, meg hogy "manipuláljam az anyagot", ahogy Seth leírja a tudatállapotoknál, hát sehol semmi. Aztán eszembe jutott, hogy ez most akkor egy energia-elakadás, meg a Robert Smith jutott eszembe, rákoncentráltam a fájdalomra, a helyre, vettem egy mély lélegzetet, hogy feloldom, elengedem, és kész. Kb. tizedére csökkent a fájdalom (fog) hirtelen, rögtön. Másnapra semmi nem volt, pedig előtte jó pár napja fájt.

Meg mi is volt még, nem jut eszembe, csak az, hogy azt mondták, ez csak gyógyszerrel, és sok idő. Gondoltam magamban, na persze, nyomtam egy kamillateát, mert az jutott eszmbe, hogy azt kívánja most a szervezetem, elalvás előtt kézrátét, melegítés, és másnapra hűlt helye volt. (Ja, közben eszembe jutott, erős felfázás, erős alhasi fájdalmakkal - és még azt is hozzá tenném érdekességképpen, hogy heteken át üldögéltem kint a hidegben a csupasz deszkán, mínuszokban is, semmi bajom nem volt, aztán gondolat!, hogy vajon ez azért nem sok már?:) - és aznap jöttek a tünetek:))

Mindezt azért írtam le, mert tudom, nálad a gyógyítás téma erősen játszik, és kíváncsi vagyok a véleményedre, mert dilemma nálam, hogy mire ez a sok hókuszpókusz, hogy tudatállapot, meg így meg úgy, nekem ez sosem megy, ha így próbálom, ilyen egyszerűen meg igen. Sethnél sem értem, ahogy magyarázza ezeket a tudatállapotokat, meg kideríteni az okát, és akkor belemenni abba a testrészbe, meg módosításokat végrehajtani, meg hasonlók. Vélemény, gondolat?:)

Na és hogy állsz a kísérletezgetésekkel? (Amúgy ma olvasgattam egy másik fórumon, és szerintem téged is olvasgattalak többek között, úgyhogy nem véletlen, hogy megjelentél, erős tudati rezzzzzegés ment feléd ennek kapcsán:))

Visszatérve a másik topikban írtakhoz, még az is eszembe jutott, mostanában három kisebb öngyógyítási feldattal is ellátott a belső Én, csak hogy ne hagyjon kisunnyogni ebből az "áramlatból":) Régen ezt úgy csináltam, hogy "döntés", holnapra elmúlik és kész, vagy szimbolikus terület megkeresése "lelki" síkon, és annak átgondolása.

Most nekiálltam tudatállapotot keresni, hogy mi okozza, meg hogy "manipuláljam az anyagot", ahogy Seth leírja a tudatállapotoknál, hát sehol semmi. Aztán eszembe jutott, hogy ez most akkor egy energia-elakadás, meg a Robert Smith jutott eszembe, rákoncentráltam a fájdalomra, a helyre, vettem egy mély lélegzetet, hogy feloldom, elengedem, és kész. Kb. tizedére csökkent a fájdalom (fog) hirtelen, rögtön. Másnapra semmi nem volt, pedig előtte jó pár napja fájt.

Meg mi is volt még, nem jut eszembe, csak az, hogy azt mondták, ez csak gyógyszerrel, és sok idő. Gondoltam magamban, na persze, nyomtam egy kamillateát, mert az jutott eszmbe, hogy azt kívánja most a szervezetem, elalvás előtt kézrátét, melegítés, és másnapra hűlt helye volt. (Ja, közben eszembe jutott, erős felfázás, erős alhasi fájdalmakkal - és még azt is hozzá tenném érdekességképpen, hogy heteken át üldögéltem kint a hidegben a csupasz deszkán, mínuszokban is, semmi bajom nem volt, aztán gondolat!, hogy vajon ez azért nem sok már?:) - és aznap jöttek a tünetek:))

Mindezt azért írtam le, mert tudom, nálad a gyógyítás téma erősen játszik, és kíváncsi vagyok a véleményedre, mert dilemma nálam, hogy mire ez a sok hókuszpókusz, hogy tudatállapot, meg így meg úgy, nekem ez sosem megy, ha így próbálom, ilyen egyszerűen meg igen. Sethnél sem értem, ahogy magyarázza ezeket a tudatállapotokat, meg kideríteni az okát, és akkor belemenni abba a testrészbe, meg módosításokat végrehajtani, meg hasonlók. Vélemény, gondolat?:)

Erre az jut eszembe, hogy azt mondja Seth, hogy információ nem létezik önmagában, csak kontextusban értelmezhető (az információ és az azt  befogadó-előhívó viszonyában). Persze hogy ez most előbbre viszi-e a dolgot, nem tudom. Mindenesetre az információt is ilyen áramlásban látom, mint a teremtést.

Igen, de ebbe próbáltam beleilleszteni az információt magát, nem sok sikerrel:)

A buborék megközelítéssel sincs baj.:) nekem meg matematikai füzetbe rajzolt egymásba érő halmazok, a matematikai gondolkodásom megragadt általános iskola alsó tagozatán.

En is igy latom . Csak nekem mindig a buborekok jonnek elo:)