Egy perces meditáció:)

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=1hcRdX3y3zs&NR=1

Tárgytalan, a jobb oldalon megtaláltam egy sávban a többit, csak rossz napom van, azért nem vettem észre eddig.

Megint kérnék linket a kikopogós ember videóihoz, Tida egyszer már küldött privátban, csak onnan nem tudok a további magyar feliratosokhoz eljutni, meg a neve sem jut eszembe az embernek, köszönöm előre is.

Továbbra is "szuper" a valóságteremtési kszségem.:((

Ez is, tetszik.:)

Ez jó elgondolás.:)

Még az jutott eszembe, az is egy belső ellentmondás, feszültség, hogy tetszik is meg nem is. :)

Felteszem, mindkét "álláspont" nemtetszéssel és hárítással tekint egymásra, itt a hárítást úgy értem, nem-elfogadással. Úgyhogy avval kellene kezdeni, hogy elfogadni mindkét belső álláspontot, mert mindkettőnek nyilván megvan a maga létjogosultsága és indoka. Aztán össze kellene békíteni őket, (szeretettel és megértéssel).:)

Azt gondolom, nem annyira kell itt Augustusokban gondolkodni (főleg, ha egyszerre látod, vagyis átlátsz az egyes "összetevőkbe"), egyszerűen mindenki személyiségében sokminden ötvöződik.

Nyilván megvannak a belső elgondolások a "tetszés" hátterében, és ezek a Te elgondolásaid:) Csak meg kell kérdezned magadat, miért tetszik. Vagy mi változna, ha magától értetődőnek vennéd azokat a képességeket, amik most valamiért bezavarnának neked tetsző elgondolásokba magadról, vagy a helyzetedről.

Van egy általam elcsípett személyiségrészem is, aki élvezi, tehát van igazságod. Néha elkapom magam, ahogy tetszik a dolog, miközben, alapvetően, ego-értelmezésben nem tetszik. Van egy ilyen energia-szegmensem, akinek tetszik, és nem "entitás-szinten". Csak nehezen tudok vele mit kezdeni, mert a személyiségem-gondolkodásom 90%-ának nem tetszik. Nyilván kommunikálnom kellene ezen személyiségrészemmel. Bár most is vigyorog, tehát ismerem én ezt a dolgot, csak hétköznapi értelemben nem szeretem.

Na gondoltam:)

Élvezni biztos nem élvezem, illetve hogy ebben a gondolati körben válaszoljak, szerintem az entitásom élvezi.:P:D

Csak azért cukkollak, mert időről időre előadod, hogy neked ehhez nincs képességed, ahhoz nincs képességed, mert neked ilyen különc máshajlamú entitásaid vannak, persze aztán mindig kiderül, hogy dehogynincs ilyen-olyan képességed, de mintha élveznéd, ha nem lenne:)

Igen, és ezt Seth is hangsúlyozza, csak itt most semmi könnyedség nincsen. Biztos ez is hiedelem, sőt, nyilvánvalóan az, ezen a területen még van min dolgoznom.:)

Akkor csak be kell vetni ezeket a képességeket a jelen helyzetben:)

Meglepő módon igen.:P Ha van időm, nem feszített az élethelyzet, akkor eljátszom egyes hiedelmeimmel-hiteimmel, és alakítgatok rajtuk, nem mindegyiknél működik, de van olyan, amelyiken sikerül.:)

Remélem, hogy így van.:)

Nocsak. Neked vannak ilyen képességeid?;)

Szerintem a hitek nem önmagukért vannak, hanem a te "védelmezőid". Nem ellened "harcolnak", hanem az a dolguk, hogy úgy viselkedjenek, ahogy a tudatos (vagy épp nem tudatos) elme szervezte őket. Ezek biztonsági hadműveletek az érdekedben. Nem olyan "okosak", hogy tudják, mi folyik itt, csak teszik a rájuk bízott feladatot. Ha kidobod őket, örömmel utaznak át más dimenziókba:) (Ez most egy tida-féle meseátirat volt)

Játékosság-könnyedség-természetesség.

Milyen spontaneitás?

...az adott túlélni akaró hiedelemcsoport bevonzza az információt.:P (de tényleg amúgy)

Minek olvasol újságot?:)

Persze, csak abban mindig volt spontaneitás, a tudatos erőfeszítéses megváltoztatás mindig nyögvenyelősebb.

Nem erről van szó,c sak nálam markánsan próbálnak a korábbi hiedelemstruktúrák életben maradni, és új igazolási módszereket keresni maguknak. Persze az irányítás nálam van, nem vitás, csak mégis érdekes tapasztalat, amikor egy régi hiedelem elkezd újabb képzelet-és gondolati köröket futni, elég az újságban olvasni valamit, ami egybevág a hiedelemvilággal, és már indul is a képzeleti játék. Meg lehet fogni, csak nagy erőfeszítés, pláne amikor az érzelmi világ is húzza alá a kontrát.:))

Olyat tapasztaltál már, hogy megváltoztattál egy látásmódodat, hitcsoportodat?

Igen, erre emlékeztem én is:) Hát akkor tedd fel a kezedet, nem rajtad múlnak a dolgok, Seth is megmondta.:)

Nem "szélsőségesítem", csak most épp ilyesmiket tapasztalok.

elírás, felülkerekedjenek

hhhhhhhhhhhhhhhhh

Igen, nekem is beugrott valami ilyesmi Sethtől, de szerintem nem szabad ezt annyira szó szerint érteni. És még fordítási hiba is lehet benne, tán csak nüansznyi, de attól máris más lehet a mélyebb értelme. Egy ilyet bezzeg azonnal elhiszel szóról szóra, mert jól beleillik a koncepciódba, miszerint te nem tehetsz semmit, csak az entitás, meg a hit-identitások, meg miegymás uralja a terepet.

" Maguk a csoportok bizonyos értelemben ugyanúgy élnek, mint a sejtek, védelmezik a maguk érvényességét és azonosságát. A hasonló hitekkel táplálod őket. Ha megvizsgálsz egy iylen hiedelmet, azzal nyilvánvalóan a struktúra épségét veszélyezteted. Feltűnnek majd érdekes, új igazolási módszerek, hogy eltérítsenek vagy felülemelkedjenek rajtad." A szem. val. term. I. 84. oldal

Pedig ez Seth, Szem. val. term, mindjárt megpróbálom megkeresni.

Te Richárd. Az egy dolog, hogy hajlamos vagy önmagadon kívül helyezni entitásokat, meg ilyeneket, de hogy már a hiedelmeidet is úgy tekinted, mint önálló identitással bíró, tőled független akarattal rendelkező micsodákat, az már azért túlzás.

Igen. Münchausen-báró szindróma. Higgy, hitetlen, hogy ne legyél hitetlen.:))

Lehet, kizárni nem tudom, nem lenne ésszerű, hiszen azért láthatatlan. Talán inkább mégis létbizalomhiány vagy továbbélő korábbi hiedelem-struktúra, amely védi a saját identitását más gondoaltokkal szemben. Már annyit forgattam bizonyos nézeteket, hogy komolyan fáradtnak érzem magam tőle. Lehet, hogy ez a gyógyír alapja, hogy eddig el kellett jutnom.:)

A nézőpont akkor válik látásmóddá. ha hittel gyakorolja az ember.:) Főleg az ilyen hitetlen gyauroknál, mint Te vagy

Talán valami alaphit az, ami mellett elmész. Ami annyira erős, hogy fel sem merül benned megkérdőjelezni.

Azt hiszem, írok erről egyszer egy tanulmányt, "az állandó nézőpont hiánya, mint állandó nézőpont" címmel.:)

De úgy tud menni körbe-körbe, mint ahogy az egér fut a futkosójában.:) Meg kell álíltsam, mert metafizikai megszédülést érzek.:))

Mostanában érzek olyat, hogy egy adott hiedelmet feloldottam, de kolbászol-mászkál a fókuszpontom, nem akar beállni egy új, stabil nézőpontra. Vagy akár ütköző hiedelmes oda-vissza mozgást tapasztalok. Csak valahogy itt sem olvasok hasonló tapasztalatot, azt nem mondom, hogy más esetleg nem bírkózik ilyen hiedelem, meg fókuszpontbeállási problémákkal, de ezt így leírva még nem olvastam. Mindenesetre érdekes, hogy tudom is, hogy ez zajlik, de azért zajlik. Persze nyilván az a megoldás, hogy fogalmazzam meg pontosan a hioedelmeimet, meg az érzelmeimet, meg a hozzáállásomat a világhoz meg magamhoz, csak van, amikor maszatolós az egész. Na, szólok valami jövőbeli szuperszelfnek, hogy segítsen. Komolyan.:)

Jézus, miket írtam. Színpad, természetesen.

Mostanában próbálgatom a pszi-időben levést, ami eléggé összecseng egyébként szerintem a kivilágított szimpad-gyakorlattal. Nem nagyon történik semmi a "gyakorlatozás" alatt.

Teljesen tisztán hallottam ma apám hangját, hogy a nevemen szólít. Csak egy bevillanás volt.

Felhívtam, és szokatlanul nagyon megörült nekem. Azon panaszkodott a tesóm nem hívja. Úgy látszik, éppen nagyon vágyott rá, hogy valamelyikünk felhívja.:)

Mostanában próbálgatom a pszi-időben levést, ami eléggé összecseng egyébként szerintem a kivilágított szimpad-gyakorlattal. Nem nagyon történik semmi a "gyakorlatozás" alatt.

Teljesen tisztán hallottam ma apám hangját, hogy a nevemen szólít. Csak egy bevillanás volt.

Felhívtam, és szokatlanul nagyon megörült nekem. Azon panaszkodott a tesóm nem hívja. Úgy látszik, éppen nagyon vágyott rá, hogy valamelyikünk felhívja.:)

:) Aggasztó ez a filozófus bűnözés. :)

:)

Aha, emlékszem erre:)

http://hircsarda.blog.hu/2013/01/22/paradigmavaltot_lottek_le_a_vaci_utcaban?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2013_01_22&utm_campaign=index

Heidegger azt mondja, hogy a világ=jelentésesség. Ez csak eszembe jutott, rárímel az információ, mint isten gondolatra.:)

Magam is így vagyok az Ismeretlen valósággal, a TE-k és a valószínűségekről szóló részeknél csak lesek.:))

Én nem pókhálónak képzelem el, hanem látom, ahogy belőlem kivetül a valóság, és akkor más lehetséges események végtelenjéből magához vonzza az aktuális tapasztalatot. Persze nem mindig látom, csak ha rákoncentrálok. Idegesen meg egyáltalán nem.

Isten az információ összessége.:)

Ezt akartam azzal a hszemmel erzekeltetni hogy mennyire kell is nekunk valojaban finomodnunk hogy ezeket a pillanatokat amikor "atkattanunk" a masik tudatallapotba megerezzuk.Az egysegerzetet mint irtam mar szamtalanszor atelte mindannyiunk.Csak olyan ropke picike "pillanat" az amikor bele lepunk es tovabb haladunk mint egy pislogas.Nem vesszuk eszre.Csak ahogy finomodsz ezek a pillanatok csak ugy tagulnak es "hosszabbnak" erzekeled de igazabol olyankor kilepsz az idobol es azert erzed hosszabbnak.

Jut eszembe, Mario azt mondta egyszer erre, biztos valami koordinátapontnál lakom, de már elköltöztem onnan - újra egy koordinátapontra?:)

Most jobban belegondoltam, lehet, hogy hülyeséget írtam. Valamilyen képet nyilván alkotok ilyenkor mentálisan vagy érzelmileg a "kívánt" vagy egészséges állapotról, vagy akár a változás folyamatáról, csak olyan gyorsan és olyan magától értetődően, hogy észre sem veszem.....

"Ezek a tudatallapotok addig jatszanak szerepet amig nem tudod allandositani
azt az allapotot vagy azt a frekit vagy azt a rezgest vagy azt a tudatifokuszt ami
az Egysegelmenyt jelenti vagy azt a tudati tartomanyt."

Nem mintha tudnám, hogy mikor épp hány Hz-en rezeg a tudatom:), de én semmiféle frekire nem váltok ilyenkor - bár ki tudja -, csak egyszerűen tudom, hogy erre képes vagyok, és megcsinálom. Ennyi. Olyan, mint hogy tudom, hogy ha felemelem a kezem, megfogom a poharat, és arrébb rakom, az arrébb kerül. Anélkül, hogy különböző tudatállapotokban végeznék mindenféle manipulációt, vizualizációt a pohárral kapcsolatban, hogy elképzelem, hogy az most másik helyre kerül, stb. Bár lehet, hogy ez, amit írtál, nem a kérdésemre volt válasz.:)

"Ezek szerint Isten is egy informacio"

Hát ez nagyon eredeti gondolat:))

Bocs, ezt nem vettem észre, amikor írni kezdtem az utána lévőt, még nem volt itt:)

Igen, ez jó láncszem a dologhoz, köszi! Valahogy úgy vagyok most evvel a témával, ahogy Te is szoktad írni, hogy bevillan valami intuitíven, aztán elillan, és nem tudom igazán megragadni, ahányszor visszatérek hozzá intellektuálisan, vakfolt van bennem újra:)

En meg egy masik oldalon szoktam taborozni a canadahun-on es ott V.T. fedonevvel futok:)

Ezek a tudatallapotok addig jatszanak szerepet amig nem tudod allandositani
azt az allapotot vagy azt a frekit vagy azt a rezgest vagy azt a tudatifokuszt ami
az Egysegelmenyt jelenti vagy azt a tudati tartomanyt.Ha beletudsz merulni nyakig ebbe
akkor nem lesz szukseged tenyleg semmire.Marmint gyogyitasra vagy akarmilyen jelzos
boldogsagra.
Mivel atazonosulsz arra a bizonyos pokhalora es egyszeruen ott minden egeszseges.
Itt eled meg magat a Letseget vagyis a Vitalitast.
Nincs hiany semmibe.Ha megis amolyan tudati-tudos vagy aki mentalisan barangol akkor
persze ezt is tudod es nem kell tankonyv vagy akarmi iromany.
Amikor kint ulsz a padon es nezed a kertet vagy csak ugy nemvagyott:) akkor nem lehetsz
beteg nem fazhatsz meg hiszen pontosan azok amik ezeket megteremtik ott abban
a pillanatban jegelve vannak.

En annyit tennek hozza hogy most olvasom az Ismeretlen Valosagot es elegge lassan haladok vele mert a homlokom mar tokre voros a sok "aha" es "basszus" elmenyektol es a gyorsabb olvasas mar egyenlo lenne az onbantalmazassal.:)

Szoval ott volt egy olyan resz ami azt mondta hogy maga az informacio az nem mozog.Hanem a tudat szandeka vonza oda hozza az infot.

Ez nalam igen nagyot rugott.Ahogy ez egy villamkent vegig rohant az agyamon egybol jott vele a kepek sorozata.En ugy gondolom hogy amikor Seth a mozgast emliti akkor valojaban a tudat sajat magaba valo fordulasat emliti.Ami persze allando olyan mint ha allandoan magaba bele gomolyodna a fust:)  (A vegeert elnezest nagyon kemeny igy vissza olvasva ) En mint tudat ott ulok egy lathatatlan pokhalon - ez legyen a Matrix - es amikor a tudatom fokusza mozgasba lendul azt megerzi ez a pokhalo es a kivansagomat teljesiti ugy hogy az en teremtesi tudatossagommal megegyezik az eredmeny.

Erre a pokhalora vagyunk Tudatok felregadva es ami ugye egy nagy TudatGestalta all ossze.Es amit Seth mond hogy ez sajat magat generalja a resztvevok altal.Az egesz nagyobb mint a reszeinek az osszege:) Ami maganak koszonheti a tagulasat es igy el is ertunk az istenkephez is.Miert van O bennunk.

Vagyis olyan mintha egyhelyben allnank es kozben a dolgok valoban csak "illuziok" hiszen nincs ter es se ido mert ott allunk a rohadt nagy Mostba.Amire fokuszalunk azt eljuk meg.

Ezert is mondhatja azt a Biblia hogy nem kell keresni Isten mert O jon el hozzad.Ezek szerint Isten is egy informacio hiszen ugy viselkedik mint a tobbi info:)

Na és hogy állsz a kísérletezgetésekkel? (Amúgy ma olvasgattam egy másik fórumon, és szerintem téged is olvasgattalak többek között, úgyhogy nem véletlen, hogy megjelentél, erős tudati rezzzzzegés ment feléd ennek kapcsán:))

Visszatérve a másik topikban írtakhoz, még az is eszembe jutott, mostanában három kisebb öngyógyítási feldattal is ellátott a belső Én, csak hogy ne hagyjon kisunnyogni ebből az "áramlatból":) Régen ezt úgy csináltam, hogy "döntés", holnapra elmúlik és kész, vagy szimbolikus terület megkeresése "lelki" síkon, és annak átgondolása.

Most nekiálltam tudatállapotot keresni, hogy mi okozza, meg hogy "manipuláljam az anyagot", ahogy Seth leírja a tudatállapotoknál, hát sehol semmi. Aztán eszembe jutott, hogy ez most akkor egy energia-elakadás, meg a Robert Smith jutott eszembe, rákoncentráltam a fájdalomra, a helyre, vettem egy mély lélegzetet, hogy feloldom, elengedem, és kész. Kb. tizedére csökkent a fájdalom (fog) hirtelen, rögtön. Másnapra semmi nem volt, pedig előtte jó pár napja fájt.

Meg mi is volt még, nem jut eszembe, csak az, hogy azt mondták, ez csak gyógyszerrel, és sok idő. Gondoltam magamban, na persze, nyomtam egy kamillateát, mert az jutott eszmbe, hogy azt kívánja most a szervezetem, elalvás előtt kézrátét, melegítés, és másnapra hűlt helye volt. (Ja, közben eszembe jutott, erős felfázás, erős alhasi fájdalmakkal - és még azt is hozzá tenném érdekességképpen, hogy heteken át üldögéltem kint a hidegben a csupasz deszkán, mínuszokban is, semmi bajom nem volt, aztán gondolat!, hogy vajon ez azért nem sok már?:) - és aznap jöttek a tünetek:))

Mindezt azért írtam le, mert tudom, nálad a gyógyítás téma erősen játszik, és kíváncsi vagyok a véleményedre, mert dilemma nálam, hogy mire ez a sok hókuszpókusz, hogy tudatállapot, meg így meg úgy, nekem ez sosem megy, ha így próbálom, ilyen egyszerűen meg igen. Sethnél sem értem, ahogy magyarázza ezeket a tudatállapotokat, meg kideríteni az okát, és akkor belemenni abba a testrészbe, meg módosításokat végrehajtani, meg hasonlók. Vélemény, gondolat?:)

Na és hogy állsz a kísérletezgetésekkel? (Amúgy ma olvasgattam egy másik fórumon, és szerintem téged is olvasgattalak többek között, úgyhogy nem véletlen, hogy megjelentél, erős tudati rezzzzzegés ment feléd ennek kapcsán:))

Visszatérve a másik topikban írtakhoz, még az is eszembe jutott, mostanában három kisebb öngyógyítási feldattal is ellátott a belső Én, csak hogy ne hagyjon kisunnyogni ebből az "áramlatból":) Régen ezt úgy csináltam, hogy "döntés", holnapra elmúlik és kész, vagy szimbolikus terület megkeresése "lelki" síkon, és annak átgondolása.

Most nekiálltam tudatállapotot keresni, hogy mi okozza, meg hogy "manipuláljam az anyagot", ahogy Seth leírja a tudatállapotoknál, hát sehol semmi. Aztán eszembe jutott, hogy ez most akkor egy energia-elakadás, meg a Robert Smith jutott eszembe, rákoncentráltam a fájdalomra, a helyre, vettem egy mély lélegzetet, hogy feloldom, elengedem, és kész. Kb. tizedére csökkent a fájdalom (fog) hirtelen, rögtön. Másnapra semmi nem volt, pedig előtte jó pár napja fájt.

Meg mi is volt még, nem jut eszembe, csak az, hogy azt mondták, ez csak gyógyszerrel, és sok idő. Gondoltam magamban, na persze, nyomtam egy kamillateát, mert az jutott eszmbe, hogy azt kívánja most a szervezetem, elalvás előtt kézrátét, melegítés, és másnapra hűlt helye volt. (Ja, közben eszembe jutott, erős felfázás, erős alhasi fájdalmakkal - és még azt is hozzá tenném érdekességképpen, hogy heteken át üldögéltem kint a hidegben a csupasz deszkán, mínuszokban is, semmi bajom nem volt, aztán gondolat!, hogy vajon ez azért nem sok már?:) - és aznap jöttek a tünetek:))

Mindezt azért írtam le, mert tudom, nálad a gyógyítás téma erősen játszik, és kíváncsi vagyok a véleményedre, mert dilemma nálam, hogy mire ez a sok hókuszpókusz, hogy tudatállapot, meg így meg úgy, nekem ez sosem megy, ha így próbálom, ilyen egyszerűen meg igen. Sethnél sem értem, ahogy magyarázza ezeket a tudatállapotokat, meg kideríteni az okát, és akkor belemenni abba a testrészbe, meg módosításokat végrehajtani, meg hasonlók. Vélemény, gondolat?:)

Erre az jut eszembe, hogy azt mondja Seth, hogy információ nem létezik önmagában, csak kontextusban értelmezhető (az információ és az azt  befogadó-előhívó viszonyában). Persze hogy ez most előbbre viszi-e a dolgot, nem tudom. Mindenesetre az információt is ilyen áramlásban látom, mint a teremtést.

Igen, de ebbe próbáltam beleilleszteni az információt magát, nem sok sikerrel:)

A buborék megközelítéssel sincs baj.:) nekem meg matematikai füzetbe rajzolt egymásba érő halmazok, a matematikai gondolkodásom megragadt általános iskola alsó tagozatán.

En is igy latom . Csak nekem mindig a buborekok jonnek elo:)

Jó, de átálltunk a saját teremtés-közös teremtés vonalra, én legalábbis így láttam:)

Nagyjából értem, mire gondolsz, de az információhoz konkrétan nem nagyon tudom kapcsolni:)

Még az jutott eszembe, hogy amit megteremtek, az cserébe megteremt engem. Tehát az érzékelés folytán megererősítődik a belső kibocsátás. Mondjuk anyámmal élek egy háztartásban. Én megteremtem őt, ő engem (mindkettőnk olvasata a másikról eltérő, és érvényes különálló valóság), mégis van egy közös keresztmetszet, amelyben a valóságaink, teremtéseink találkoznak, és közös érzékelési mezőt hoznak létre, és ez kiadja a folytonos téridő-valóságnak a képzetét, abban a részében, ahol a tapasztalatunk találkozik. és ez így lehet minden tudat esetében, akivel osztozunk a tapasztalatban. (így tudatalatti módon egy kő tapasztalata és teremtése az én tapasztalatom és teremtésem között is lehet metszéspont, amelyet viszont csak tudatalatt, a tudatos elmével érzékelünk)

Tudom, hogy ez más megközelítés volt a részedről, de a "nincs olyan, hogy valaminek vége van" gondolatra eszembe jutott valami, amit nem ellent mondásként, csak érdekességként idézek be:

Minden mozgás valaminek a vége, a befejezése, amint arról korábban beszéltünk már. És mégis: e befejezés nélkül az identitás megszűnne létezni, mert a mozgás nélküli, változatlan tudat nem volna többé tudatos.

Seth megszólal 16.fej.

Igazából az információ mibenlétén töprengtem, de azt hiszem, nem sikerült megfogalmaznom, milyen aspektusból.

Köszönöm a válaszokat!

Erre a problémára nehéz jó választ adni, de én a Richárd-féle értelmezés felé hajlok. Egyébként én úgyy értem, Tida te is ilyesmiben gondolkozol.

Valami olyasmi jutott most erről eszembe, hogy nincs olyan, hogy valaminek vége van valahol, behatárolható módon és utána meg kezdődik valami más, ír is erről Seth, hogy minden mindennel összefügg, így lehet ez a valóságteremtéssel is, egymásba érő halmazok végtelen hálózatának képzelem most el, az egyetlen biztos pont tulajdonképp az ember tudata, ami csoda, hogy önmaga, és nem valami más, de mégis számtalan más rendszer részeként létezik.

Nehezen válaszolok erre, mert nálam ez az egyéni teremtés/közös teremtések dolog elhelyezkedik, iylen értelemben nem érzek benne dilemmát. Sokm mindent maga teremt az adott tudat, és renngeteg mindent közösen másokkal. Ráadásul, amikor maga teremt, sem maga teremt, mivel mindig be van kötve a nagyobb mezőkbe is általa. Tehát egy könyvre nem szoktam úgy gondolni, hogy kifejezetten én teremtettem, illetve ha nagyon fontos számomra a tartalma, akkor persze felvethető ez a szempont is.

Hm.:) Most belegabalyítottál:) Még jobban:))

Az oké, hogy egy szavak általi közlést (annak eredeti tartalmiságát) mindig átalakítunk, ahogy mi értjük. Így mondható talán, hogy Seth közlésének tartalma közös teremtés, attól a pillanattól kezdve, ahogy mi befogadtuk, a magunk módján. Az a tartalom, ami bennünk visszatükröződik abból a tartalmiságból, ami Seth-é volt, már egy közös teremtés ilyen értelemben. Vagy másképp értetted?

De arra gondoltam inkább, mi az, amit "igazságnak" nevez, amit átad nekünk, mint információt.

És közben arra jutottam, persze, hogy teremtés az:) Így lett kitalálva M.L. ? által. Igazából most nem is tudom, mi volt bennem a kérdés:) Ja, de.

Szóval, hogy amit ő "tud", az igazából az ő teremtése, ill. közös teremtés más tudatokkal (akiktől ő is tudja pl.), és így tovább......

Mármint, hogy Seth mások "teremtéseit" adja vissza információként? Vagy Seth csak a mi "teremtéseinket" mondja vissza nekünk? Az információt mindig függ a befogadótól is, így inkább közösen teremtjük Seth-tel együtt.

Közben én egy olyan kis apróságon molyolok magamban, mi az, hogy információ.

Mert a teremtésünk a könyv, a papírlapok, amin nyomtatott betűk, szavak, mondatok vannak, papír és festék, de a mögöttes tartalom az nem ugyanaz.

Tárgyakkal vagy személyekkel kapcsolatban értem, hogy mindannyian kivetítünk magunknak egy képet ezekről, tudattalan közmegegyezéseken keresztül, de egy "információt" nem tudok jelen pillanatban belehelyezni ebbe a metódusba.

Vagy azt, hogy tudás. A lélek, a tudat teremt, aztán tapasztal. Mondhatom információcserének két tudat "kommunikációját", miközben megosztják egymással tapasztalataikat - ami igazából mind a saját teremtésük. Nevezhetem tudásnak, ha tudok arról, mit tapasztalt egy másik tudat, miután elmondta nekem. De e tudás eredője ismét egy teremtés alapvetően, egy másik tudat teremtése. Oda akarok kilyukadni, hogy amit mondjuk Seth elmond, az sem más, mint más tudatok tapasztalatként érzékelt teremtése?

Közben találtam is egyet:)

Tud valaki más fórumról, ahol Sethről beszélgetnek? (magyarul)

Kösz, így már dereng, tegnap valahogy olyan újdonságnak tűnt az érzékelés-teremtés párhuzam, nem tudom, miért. Pedig az "érzékszerveitek teremtik a valóságot" most megint teljesen ismerősnek tűnik.:)

Neked sem? Pedig kb. százszor olvastuk már ezeket:)

„A lényeg a következő: az érzékek nem azért alakultak ki, hogy általuk tudomást szerezzünk a már eleve létező anyagi világról, hanem hogy megalkossák azt...”

Seth megszólal, Bevezetés

A fizikai érzékszervekről elmondható, hogy ezek teremtik a fizikai világot, amennyiben arra kényszerítenek, hogy a rendelkezésre álló energia egy meghatározott tartományát fizikai anyagként érzékeljétek, és erősen specializált mintát kényszerítsetek a valóságnak erre a szeletére. A fizikai érzékszervek használatával a valóságot más módon nem is érzékelhetitek.

Seth könyve 527.ülés

A teremtés és az érzékelés között sokkal szorosabb az összefüggés, mint azt a tudósaitok bármelyike gondolja.
Az az igazság, hogy fizikai érzékszerveitek teremtik a világot, amelyet érzékelnek.

Seth könyve 515.ülés

A testetek például nemcsak hétévenként változik meg tökéletesen. Állandóan cserélődik, minden lélegzetvétellel.

Seth könyve 520.ülés

Folyamatosságérzeted tehát a tudat pulzálásának minden második lüktetéséből tevődik össze.

........Az említett lüktetés oly rövid időtartamú, hogy tudatotok vidáman átsiklik fölötte, bár a fizikai érzékelés a pulzálás leghosszabb szakaszait nem képes áthidalni. Ez az az időszak, amit halálként érzékeltek. 

Seth könyve 535.ülés

Mert a lélek mindenekelőtt érzékel és teremt. 

........A valóságban az érzékelő és a látszólag érzékelt dolog között nincs határvonal. Az érzékelt dolog sok szempontból az érzékelő meghosszabbításának tekinthető.
a gondolat teremti a valóságot. Aztán a gondolat teremtője megszemléli a tárgyat, és nem érti az összefüggést önmaga és e látszólag különálló dolog között.

Seth könyve 527.ülés

Sokdimenziósat.

Ez egy jó gondolat, ilyen megközelítésből még nem jutott eszembe.:)

"érdekes lenne megvizsgálni, hogy hányan lennének, akik tudatalatti impulzusból vennék észre"

Milyen vizsgálati módszert javasolnál?:)

És ilyenkor annyira hülyének tudom érezni magam:)) felteszem a kérdést, mi van, ha mindig újra teremtjük. Hát az van, hogy az van:)

Merthogy az észlelés - érzékelés egyben teremtés.:)

elütés, általánostól eltérő

Igen, az észlelés-szelektálás megváltoztatja magát az információt. Jó eséllyel ezért tudnak a Seth-könyvek számunkra újra és újra újat mondani.:)

Itt az az érdekes, aki észreveszi, mivel akkor más szekvencia mentén szelektál, és nem hagyja magát a tömeges egyssíkúsítú tudati kibocsátások ááltal befolyásolni.:)

Mert ha valaki észreveszi, akkor neki az általánostól evárható szelektivitási mintái vannak (kivéve persze, ha felismeri az előadót). De érdekes lenne megvizsgálni, hogy hányan lennének, akik tudatalatti impulzusból vennék észre, mert bejeleznének nekik a tudatalatti tudattartalmak, hogy itt valami fontos zajlik, és akkor öntudatlan-tudatosan oda fordítanák a figyelmüket..)

Igen, és hogy minden információ abban a pillanatban meg is változik, amikor találkozik egy tudattal. Szóval ezek az információk, könyvek állandóan változnak:))

Ez tetszik, helyzetidegen. Nekem az jutott eszembe, nincs mindennek mindig épp ott az ideje. Másrészt abból, hogy nem állok meg valami mellett, nem következik, hogy nem is vettem észre, vagy nem értékeltem akár. Harmadrészt a viselkedés sokszor nem is mutatja a valódi belső gondolatokat, érzéseket.

De az is biztos, az eset jól tükrözi azt is, mennyire működik a "csordaszellem", az előítéletek szerinti értékelés, stb.:)

És végül is Farkas is valami olyasmit írt, a szösszenet rendezői azt látták bele, ahogy ők látják a világot, ha jól értettem.

Tényleg elgondolkodtató volt.:) (Hogy honnan lehet tudni biztonsággal, hogy egy gyerek éppen három éves, azt azért megkérdezném tőlük;))

Erre rárímel az a rész is, ahol azt fejtegeti az egyik könyvében, hogy nincs objektív információ, hanem az információ és a tudat, amelyiknek szüksége van rá, hatnak egymásra, vonzzák egymást. Bár most meg nem tudnám mondani, melyik könyvben van, talán valamelyik A Személyes valóság természetében.

Az előbb Farkasnak pontosítottam, nem konklúzió szempontjából tettem be az írást, pusztán érdekességként.

Mondjuk itt elkövettem azt a hibát, hogy minden kommentár nélkül beemeltem ezt a szösszenetet máshonnan, miközben számomra teljesen más az eseménysor konklúziója, mint a szerzőnek. Egyáltalán nem érzem, hogy minden szépség mellett elmennénk, vagy pláne hogy a felhozott példa ennek az ékes bizonyítéka lenne, számomra sokkal inkább az volt az érdekes benne, hogy mennyi inger éri az embert,-pláne a nagyvárosi embert- manapság, és azon beül hogyan válogat vagy hogyan szűrődik meg az információ. Ilyen értelemben még természetes is, hogy ez zajos aluljáróban nem veszik észre az emberek, ha egy világhírű zenész zenél éppen, mert nem is kell hogy a figyelmükbe essen a jelenség, mivel ott és akkor egyszerűen "helyzetidegen". Összességében elgondolkodtatónak találtam az írást, érdekesnek, azért tettem be ide.

Azóta sem jut eszembe a megfelelő kifejezés, amit erre mondanék:)

Viszont, nem emlékszel véletlenül, hol beszél Seth erről a szédülésről, amiről nem olyan rég írtál?

Mostanában én is gyakran furcsán szédülök, bár inkább valami fizikai gubanc lehet, mert általában - nem mindig - köthető mozdulatokhoz (lefekvés, felkelés, elfordulás). Ugyanakkor a furcsa "bevillanások" is gyakoriak. Nemrég pl. kicsit elbambulós állapotban avval egyidőben, de az is lehet, hogy picivel előtte, hogy a frigó kattant egyet, egy nagy szikrát láttam sötét háttérrel, sárga piros villózással. Rendesen megijedtem tőle. Vagyis a hangtól, amit a frigó kiadott, mintha sokkal hangosabb lett volna, mint igazából volt. Mondjuk, sokat foglakoztat gondolatban a "belső, másik valóság".

És nagyon gyakran látom "rezegni" a "levegőt", olyan, mint amikor a fűtőtest fölött látni kicsit a légvibrálást, de kint látom ezt nagyon gyakran, a szabadban. Filmekben szokott ilyen lenni, amikor azt próbálják ábrázolni képileg, ahogy mint egy zselé, vibrálni kezd egy másik valóság kapuja, ha hozzáérnek, ami egyébként láthatatlan.

(Azért remélem, nem az van, hogy elgurult a gyógyszerem:))

Ma el kellett mennem valahová, ahol nem sűrűn járok, és visszafelé kerestem egy bizonyos féle boltot. Megkérdeztem egy járókelőt, tud-e ilyet a környéken. Egy uutcába irányított, hogy ott van, de gyalogolni kell kicsit. Nekiindultam, de már egy csomót mentem, és sehol a bolt. Közben az futott át az agyamon, vajon miért kellett nekem bejönni ebbe az utcába. Aztán gondoltam, mindegy, most már végigjárom, ki tudja, valamiért ide kellett jönnöm, bár többször latolgattam, hogy visszafordulok.

Egyszer csak megláttam a boltot. Aztán továbbmentem az utcán, gondoltam, most  már erre megyek haza. Megláttam egy antikváriumot és bementem. Csak úgy. Eszembe jutott, hogy valamit régebben keresek, de pontosan nem emlékeztem a címére. Viszont ajánlott az eladó valami mást ebben a témában, ami szintén ritkaság, és nagyon megörültem neki. Aztán beszélgetni kezdtünk, többek között megemlítette, ő milyen témában gyűjti a könyveket. Jaj, mondom, ebben a témában is kellene nekem valami épp, jó ideje tervezem, hogy veszek valamit, de ha nem mondta volna, eszembe sem jut. Pont azt a könyvet nyomta a kezembe, amelyiket láttam valakinél, és az jelent meg mindig az elmémben, amikor erre gondoltam.:)

Szóval ezért kellett bemennem abba az utcába. Mondják, Isten útjai kifürkészhetetlenek:))

Kell hozzá valami egész más cél, egy ismeretlen járókelő, egy kis beszélgetés egy újabb ismeretlennel, és a vágyott dolgot valaki a kezünkbe nyomja, anélkül, hogy keresnénk:)

Ezek a dolgok mindig olyan ámulattal vegyes örömmel és a kifürkészhetetlen iránti bizalommal töltenek el:)

Bennem felmerült párszor már, hogy mi van, ha időről időre "újrateremtjük" a könyveket. Egy párszor már határozottan volt olyan érzésem, hogy korábban nem ez volt ide leírva, mint most:)

Ez azért is motoszkál továbbra is bennem, mert valamelyik cikkben itt a honlapon olvastam egy olyan gondolatot, hogy az író könyve nincs "odakint". Fejlődik, ahogy az olvasók is fejlődnek vele, vagy valami ilyesmi, lehet, hogy fordítva volt....

Kritikus elemző énem inkább csendben marad:) És itt ez az énem elnyomja a többit.

Nekem erről az jutott eszembe, hogy a saját ideáikat vetítik rá a szépségre, a zenére, a zenészre, a járókelőkre és az egész világra :D

Kinek mi a szép?Kinek mi a szép zene?
És aki nem állt meg az milyen ember is, ugye?
Aztán aki elolvassa ezt és amúgy is ilyen színben látja a világot, hát még jobban megerősíti... "lám-lám milyenek is az emberek, tudtam én"!

Amúgy lehetne kísérletezni azzal, hogy milyen zenére figyelnek fel a legtöbben egy aluljáróban...De mivel ide írok, így azt is mondom, hogy úgyis csak azok, akiknek éppen ott és akkor dolga van azzal a zenével, vagy aki kedvet kapott hozzá :)

Most olvasom az Ismeretlen valóság I.-et, többedszerre, és a TE-k, és az idő mélysége részeknél teljesen el vagyok képedve-pozitív értelemben- az információkon, miközben legalább ötödszörre olvasom. No de Sethnél így megy ez.:)))

"Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt perce...n keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?