Szerintem igen, már a halálesettel is nevelt, de úgy látszik, ott nem haladtam abba az irányba, amerre remélte, és akkor jött a következő kemény zakó (természetesen a hiedelmeim hatására).

Nincsenek, sőt most rámmosologtak a léterők álmomban a problémám kapcsán, nagyon bíztatóan és kedvesen, csak kérdés, hogy ezt mennyiben lehet készpénznek venni.:)

Erre azért nem válazolok, mert nem biztonságos a netre írni semmit sem. Mindenesetre felvettem a Bean Bond nevet játékból. A nevem Bond. Bean Bond, kb. ilyen a szitu.

De akkor ezekszerint vegig rossz uton jartal es most telt be nala a pohar?

Voltak vagy vannak ful problemaid? Mar mint arra ertem hogy nem hallod meg a belso hangodat es ennek a kivetulese a fizikai sikon a ful problema.Dugulas, zugas, fajas, gyulladas?

Akkor ezt ugy kell erteni hogy tele lett a Belso Enednek a hocipoje a dolgaiddal es ugy szervezte az egeszet  na majd most eszbe kap majd?

Ami meg az eszembe otlott az az hogy mivel Sethet olvasol - mar eleg regota - es O csak azt hangoztatja hogy dontsd le a korlatokat es  eljel onfeledten es a sponteneitast helyezd eloterbe es ezek mellett ha  azt nezzuk ugyvedkent dolgozol pont abba a szakmaban ahol meg vannak a keretek ahol mozoghatsz - sponteneitas kilove- es mindent egy elore megszabott uton kell veghezvinni , - ha ezeket teszed akkor buntetes ha ezeket a dolgokat teszed akkor ejtjuk a vadat -  szerintem ez is okozhatja nalad a diszharmoniat.

Bar ez lehet hogy nalam a szabalykovetes elleni lazadas.

Ez egy totális hitpróba, világkép hit szintén. A legkeményebb, kellemetlenebb részen át kapta el a belső énem a grabancomat, na most hiszel vagy bajba kerülsz, B+, ennyi a zanzásított lényege.:)

Szerintem igen, régi tévút van mögötte. Ezt annyira a hátam mögött szervezte le -természetesen a hidelmeim hatására-, hogy mire észleltem, már megfékezhetetlen volt. Természetesen még most is megfékezhető, csak most már nagyon erős hit és gyakorlatok kellenek hozzá, kérdés, képes leszek-e rá.:)

Richard!

Ha a gondolkodasod es a tetteid azt a 10 honapos szivatast eredmenyezik amit , akkor miert a masnak - belso en , entitas - nyakaba akarod varrni?

Tida belinkelt egy jo videot Abrahamtol amikor azt taglalja ho0gy a belso en csak akkor "beszelget" veled ha "felmesz" az O szintjere.Aki szorong, beteges,problemas stb egyszeruen nincs osszecsatlakozva vele.Es ez igy igaz is lehet.Hiszen ha tanit teged akkor nem fog lemenni a problemak szintjere.hanem arra osztokel hogy gyere onnan ki emelkedj "feljebb" es talalkozzunk nalam.Ha nem igy tenne akkor minden tre szituban azt mondhatjuk hogy a belso enem akarta ezt vagy azt.A feleloseg csakis a mienk minden szituacioba amibe belesodrodunk!! Ezt hatarozottan allitom!Biztosra veszem hogy mar szamtalanszor visszaporgetted a filmet ami ezt a szitut mutatja.Es megis talaltad azt ami okozta ezt.Csak ilyenkor eloveszed a belso ent mint aki tanitas celjabol ezt okozzta.De szerinted egy olyan belso en , aki az eletet mint tapasztalast elvezi bele sodorja azt abba aki altal tapasztal???Foleg ugy hogy a jo a motivacio? Mert annyira figyel az ember hogy most mi lesz es pont ezert nem vesszuk eszre. Szabad akarat? azt teszel amit akarsz.ezt O is tiszteletbe tartja nem? Miert okozna neked fajdalmat ha tudja hogy ezzel magad alatt vagod a fat.Vagy ezek szerint mar eleg regota tevuton vagy es ezt nem birja mar toleralni?

Azért ha 10 hónapnyi adag szívatást előre leszervezetten megszerveznek az ember hiedelmei a belső énnel együtt, úgy, hogy közben végig tehetetlen a jelenlegi személyiség, mivel olyan hatalmi és társadalmi játszmákba sodorja bele, egyébként egyfajta Mr. Bean-ként, amelyek menet közben megfékezhetetlenek, akkor arra nehéz azt mondani, hogy ezt nem a belső én szervezte meg, ezt a drámát.:)

Ez klassz összefoglaló volt, köszi:)

Valamikor csupa kellemetlen, rossz dolog történt velem, sorozatosan, és akkoriban állandóan a "rossz hiedelmeimmel/hiteimmel" voltam elfoglalva gondolatban. Totálisan erre fókuszáltam. Hogy jaj, mennyi szarság van bennem, és hogy fogok ezekre rájönni. És amikor jöttek az újabb rossz tapasztalások, újra az volt bennem a gondolat, már megint a rossz hiteim, és sehogy sem tudtam "látni" az összefüggést, vagyis meglátni a belső hiteket, amiknek a szimbolikus kivetülései a tapasztalatok.

Akkor jött egy gondolat - ezt be is írtam ide egyszer -, hogy de nehogy már csak rossz legyek, van bennem egy csomó jó dolog is, vetüljön most már ki az a tapasztalatomba, azoknak ugyanolyan látjogosultságuk van. Mi az, hogy csak a rossz dolgok vetülnek ki? Kikérem magamnak:) És elkezdtek jó dolgok történni.

Szóval hihetném, hogy a belső énem szivatott, meg tanítani akart, meg akármit, de én voltam az, aki annyira fókuszált valamire. Másrészt még ha hiszek is abban, hogy a belső én tanítani akar és szembesíteni, hihetek abban is, hogy mindezt lehet játékosan, szelíden, szeretettel. Kérdés, hogy én miben hiszek, amikor mondjuk én tanítanék valakit, hogyan csinálnám. Ha abban hiszek, hogy tanítani csak drámákkal, keményen, szivatással lehet, akkor persze hiába gondolnám, hogy én így hiszem, de majd a belső énem másképp csinálja, miközben az én hiteim vetülnek ki az én tapasztalatomban. A belső énem hihet akármiben, az én személyes hiteim fognak kivetülni, nem az övé, ha már muszáj így szétválasztani a kettőt.

Szóval talán told el a fókuszodat egy olyan irányba, ahol a benned lévő jó dolgokra (rengeteg van) is figyelsz, vagy a jó hiteidre. Az önmagad szeretete felé, az önbecsülés felé, az önmagadnak való megbocsátás felé, "irgalmasság" felé, szelídség felé, játékosság felé, az önmagadba vetett hit felé, és próbáld meg nem kívetíteni, rátestálni a belső énre a saját egó-elképzeléseidet.

Ahol a belső én van, ott szeretet van.

A hatalompont pedig a jelen.

És "sajnos" ebbéli hitét évek óta nem hajlandó megváltoztatni:( bár az entitás időközben belső énné alakult.

Ez volt már, de nagyon aranyos:

http://www.youtube.com/watch?v=oihj6wfNPmg

Megvan:)

http://www.youtube.com/watch?v=nf56IpQMMf4&playnext=1&list=PLFF861C3933E5995A&feature=results_video

Keresek egy Robert Smith videót, kifejezetten a jogi problémák megoldásáról van szó benne. Sajnos nem találom, ha valami meglelné, azt megköszönném.

Igen, plusz a rossz bhiredelmeim (ellenmtmondásos hiedelmeim) közül kiválasztotta ma legéltetőbbeket, és szédítő revelációkat okozott.:(

De azt akarod mondani hogy ezt a szitut a belso ened hozta letre a tanitasod erdekeben??

Szerintem brutálisan élesben teszteli a belső énem, hogy hiszek-e a valóságteremtésemben. Másra nem tudok mgondolni. Fekete-fehér helyzetet teremtett.

mogott:))) Ugy latszik a tegnapi teli Hold kiutott:)

cselekedeteid kozott

Hat konnyen szajalok innen mivel sosem voltam ilyen szituban.Lovesem sincs hogy ezt hogyan lehetne kivedeni.Ugye ez a gondolkodas/nezopont valtoztatas nem vonja magautan azt hogy elfelejtodik az egesz dolog ami korul vesz most.Arra kell rajonni hogy mi vezetett idaig hogy ez kialakult.De ezt igen melyen kell vizsgalni.Szoval nem   Tibi a hibas mert ezt es azt mondta rolam.Milyen erdek,cel,erzes,vagy,alom,terv,elgondolas volt a cselekedeid mogott amik ezt generaltak amiben most vagy.

Valami ilyesmi kutatasra gondolok.

Valahogy a végtelen lehetségességek mentén kellene szemlélnem, gondolom.

Majd igyekszem eltolni a fókuszpontot. Csak merre, hogyan szemléljem?

 Szomoruan olvasom a soraidat:(

Hat szepen kerekedett a sztori amiota nem jartam erre. Tida egyszer beirt egy jo idezetet Eisteintol : A problemat nem lehet megoldani azzal a gondolkodassal ami azt letre hozta."

Ugyhogy mar regesregen kellett volna aza bizonyos fokuszpont eltolas nalad.En ugy gondolom hogy ebben tanacsot igy hsz formajaban nem lehet.Ez azert mar komolyabb dolog.

Csak hogy mindenki értse, most kértek börtönt rám, bár ezt ők is olvassák, de már nem érdekel.

(vagy sikerül gyökeresen átalakítani a gondolkodásomat, vagy rámegyek. Bekeményített az identitásom.)

Köszi.:) Igyekszem:)

Sajnálom, ami veled történik:( Sajnos nem tudok segíteni, amiket írogatni szoktam itt, az nagy valószínűséggel tök fölösleges.

Én biztos vagyok benne, hogy mindenki számára nyitott a lehetőség, hogy egyszer csak másképp kezdjen gondolkodni, látni, mint ahogy addig tette, és abban is bízom, hogy meg is teszi ezt egyszer mindenki. Te is:)

Annyira igazságtalan, annyira embertelen, annyira konspiratív, annyira ármány, annyira tehetetlen vagyok, hogy ez most választóvíz lesz, hogy egyáltalán túl jutok-e rajta.

Ezt már egyszerűen nem tudom elhinni, ami zajlik. A hiedelmeim és a belső énem kemény szemebítése a hiedelmeimmel most már komolyan a szakadék szélre taszítottak. Ha valaki ezt elmondaná nekem, ami zajlik, nem hinném el. Egyszerűen elképesztő:(

:))

Akkor a másik felére mondtam:)

Ez legalább fele részben önirónia. Ha valaki állhatatosan olyan kellemetlen valóságot teremt magának, mint ami nekem mostanában sikerült, akkor egy idő után önirónikus lesz, szerintem ez egy fokkal jobb, mint az elkeseredés vagy önsajnálat egyébként.:) (utóbbiakból épp most lábadozom:)

Mert elméletben nagyvonalakban értem, csak a gyakorlatban nem tudom alkalmazni.:)

Van egy sanda gyanúm egyébként, hogy Nálad komoly gátakat képeznek a saját magadról alkotott kategorizálásaid. Egy csomó dologban eldöntöd, Te milyen vagy és milyen nem vagy, mit tudsz és mit nem tudsz, mindehhez komolyan ragaszkodsz is, és evvel eleve megakadályozod, hogy bármiben is "változhass" az eddigiekhez képest.

"(pusztán elméletileg írom, a gyakorlatban én vagyok a megtestesült nemjátékos karakter)."

Akkor ahhoz képest elég sokat tudtál beszélni arról, amiről fogalmad sincs:))

És akkor ugye mindannyian be vagyunk kötve ebbe a játékos sokdimenziós énünkbe, és emiatt lenne érdemes játékosabban szemlélnünk az egészet. (pusztán elméletileg írom, a gyakorlatban én vagyok a megtestesült nemjátékos karakter).

De mondjuk Seth írta magáról, hogy mindig is a játékos létezésben hitt, tehát ez entitásonként eltérő képet mutathat, de gondolom alavető jellemzője minden sokdimendiós tudatnak, egyszerűen a végtelen lehetségességek kihozzák a játékosságot a tudatból, amikor már átlátja.

Valamiféle sokdimenziós játékosság ez, az önreflexió részeként.

A Személyes valóság természetében beszél róla, hogy a tudatos elme (és így gondolom a belső én is) meglehetősen játékos természetű, szeret eljátszani önnön tartalmaival, és így nem ajánlja, hogy azzal a mentális szigorral tekintsünk önmagunkra, amivel szoktunk, mert nem célravezető. A kreativitás és a játékosság összefügg, tehát én nem konkrét játékosságnak képzelem el, hanem mentális könnyedségnek, játékosságnak, kreativitásnak.:)

Csak tudnám, mit ért játékosság alatt a hitek vizsgálata szempontjából.

Képzeljem el, hogy elfutok, meg visszafutok megnézni egy hitet, közben cigánykereket hányok, vagy néhány indiánszökellést beiktatok, vagy mi?:)

Igen, Seth alapján ez egy jó módszer. Volt, hogy nálam is működött. Ha valamire nagyon erőlködve koncentrálok, azt többnyire nem érem el. Szerintem ilyenkor az "energia" a feladatra való összpontosításra és nem a célra fordítódik.

:))

hát én mindenféléről be tudnék számolni. sikerről, sikertelenségről, részsikerről, részsikertelenségről. a legviccesebb, amikor vmi megvalósul, de annyira abszurd módon, mintha egy tim burton filmben lennék. tudjátok van az, amikor valami történik napközben és álomszinten meg összezagyválódik és vmi tök fura jön ki belőle, ami nyomokban hasonlít a nappali történéshez. na nekem vannak ilyen valóságteremtéseim csak fordítva. hogy amit "megálmodok" az szépen meg van szerkesztve, ami nappal történik, az meg egy káosz:)

mostanában ott tartok, hogy ha van vmi, amit szeretnék, akkor nem arra a valamire összpontontosítok, hanem magamra. seth mondja, hogy ha van vmi, amit szeretnénk, felfedezhetünk olyan mélyebben fekvő hiteket, amik ezt megakdályozzák. pl az érdemtelenség. úgyhogy én eleve így indítok: arra fókuszálok, hogy megérdemlem azt a valamit. tök fura egy gyakorlat. nem tudom biztosan, de tény, h több hónapos sikertelen álláskeresgélés után (pedig minden alkalommal tisztán elképzeltem, h munkavállaló engem akar) az ominózus interjú előtt azt mondtam magamnak:"anyátok, vegyetek fel, akit akartok, ettől függetlenül én megérdemlem, h egy szép napon legyen olyan melóm, amit szeretek. és ebbe a gondolatba belecsúsztam. nem az anyátok részébe, hanem az érdemesség tudatába. na és ez akkor összejött. ezért vagy sem? nemtom.

Kitaláltam magamra egy oximoront: antidepresszánst szedő tudathívő. Csak jólesik hülyéskedni vele kicsit.:)

Ezek klassz idézetek.:)

"Folyton emlékeztessétek magatokat arra, hogy egy probléma legkedvezőbb megoldása legalább olyan valószínű, mint a legkedvezőtlenebb „megoldás”. Emlékeztessétek magatokat arra is, hogy összes aggodalmaskodásotok ellenére az élet szelleme maga csakugyan folyamatosan belül van a tapasztalatotokon, és ez formálja fizikai testeteket."

honlapról

"Mármost, játékosan – játékosan – vizsgáld meg a hiteidet, mert ezek formálják valóságodat. És ha erősen hiszel abban, hogy nagy erőfeszítéssel kell dolgoznod a megvilágosodért és az örömért, akkor kövek és mindenféle akadályok állják majd utadat. De ismerd fel, hogy... öröm rejlik saját természetedben, és hogy az akadályokba vetett hit már önmagában arra késztet, hogy letérj az utadról, és azokat keresd. Ne csak természeted szigorában bízz, hanem a játékosságban is, ami benned van!"

honlapról

Köszönöm!:)

Értem, jobbulást!

Nálam abban jelentkezett, hogy egyre vadabbakat ittam, már teljesen kontrollálhatatlanul (nem mindennap, de amikor ittam, akkor elképesztő kiakadtan), majd amikor kijózanodtam, kezdett határozott suicid hangulatom lenni, ez most volt az utolsó hetekben. Úgy gondoltam, most már lépni kell, ezt csak lehet valamiféle lappangó idegösszeomlásnak tekinteni.:)

Szerintem valamiféle idegrendszeri rövidzárlatot, amikor egyszerűen nem uralod az érzéseidet, vagy akár a viselkedésedet, mert nem tudod kontrollálni.

köszönöm.:)

Hát, annyiban összefügg, hogy az aktív depresszív állapot ki tud csúcsosodni idegösszeomlásokban, szerintem.

"Az önbecsülés érzése teljes mértékben szükséges a jólét [*] igazi érzéséhez; semmilyen szempontból nem (aláhúzva) erényes letorkolni vagy megbüntetni magad, mert úgy érzed, hogy valamikor nem a legjobb formádat nyújtottad."

Honlapról való idézet

Persze, hogy Seth a hibás! Ki más lenne? Talán én?! :D

Mintha Seth azt mondta volna valahol, hogy a psziché nem tud összeomolni. Talán épp Richárd idézte be egyszer. Furcsa, ha megpróbálom elképzelni, hogy az idegek összeomolnak.

Egyébként mit hívnak pontosan idegösszeomlásnak?

Seth a hibás:)

Az idegösszeomlás nem tréfadolog. :( Jobbulást kívánok.

Hogy hány gyakorlatot csináltam? Mondjuk úgy, hogy prímszámmal kifejezhető a számuk. ;)

Nem értek hozzá, de az idegösszeomlás meg a depresszió nem különböző dolgok?

:)) Én orvosi segítséget kértem, mert idegöszeomlásom lett, holnaptól elkezdek antidepresszáns gyógyszert szedni, bár Seth szerint ez csak felületi kapargatás, de rá vagyok kényszerítve, nem tudom uralni jelenleg az idegrendszeremet.

Én most válaszút előtt állok, kb. kettő az, amit lehetőségnek gondolok. Elég intenzíven vizualizáltam mostanában az egyiket, ami felé jobban húz a szívem, de aztán arra jutottam, nincs erőm azt megvalósítani, különböző gyakorlati okok folytán. Úgyhogy visszatértem a másik verzóhoz, melynek sokáig fennállt lehetőségei időközben bezárultak...... Most kezdhetem elölről.

Hány gyakorlatot csináltál mostanában?:)

Ez nem hangzik jól. :(

Valahogy úgy tűnik, hogy Seth nem adott olyan gyakorlatokat a kezünkbe amik egy könnyű utat biztosítanának. Vagy csak valamit nem jól csinálunk.

Tényleg, akiknek nagyon jól megy a "pozitív" valóságteremtés nyithatnának egy topicot Sikertörténetek címmel. Ilyesmikről olvasnék szívesen: "Egy reggel 3 kg platinát találtam a WC-ben", vagy "Hogyan nyitottam sikeres BMW kereskedést az Antarktiszon", esetleg: "2-es voltam matekból a suliban, de ma már parciális differenciál egyenlettel számolom a visszajárót" stb. :)

Azt hiszem, lényegileg egy olyan valóságot teremtek folyamatosan, ami húz lefelé egy örvényben, és tudom, hogy én teremtem, és nem bírom a pörgését lecsillapítani. nem is tudom, mi lesz ebből. a helyzet egyelőre katasztrófális.:)

Kiegyensúlyozatlan kiegyensúlyozott.:))

http://www.youtube.com/watch?v=N85sCRAlG9Y

Most épp kiegyensúlyozott.:)

Én ezt most a lehetőségekhez képest egészen derűsen viseltem. Úgy voltam vele, hogy az erős belső feszkóim így manifesztálódtak, és manifesztálódhattak volna rosszabbul is. Kiegyeztem ezzel. Most akkor pesszimista vagyok vagy optimista?

Kíváncsi volnék, ha a Dalai Lámával történne ilyesmi, teljesen nyugodt maradna-e, mert ugye kár a problémákon idegeskedni, vagy van megoldás, és akkor minek, vagy nincs, és akkor is minek.

Seth azt mondja (olyasmit mond), vegyük a problémákat kihívásnak. Meg hogy a megoldás a probléma másik oldala. Richard Bach meg azt mondja, minden probléma ajándékot tartogat számodra.

Lehet választani:)

Ma levizsgázott az autóm. Hazaúton felcsapódott a motorháztető, összetörte a szélvédőt és a motorháztetőt is cserélni kell.:P:)

"Akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól. Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál. Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés. Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje Rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem. "

Dalai Láma

´Ha haragot dédelgetsz, az olyan, mintha mérget innál,és azt várnád, hogy a másik haljon meg."-Buddha. Bocs a sok Buddha-buddhista idézetért, de valahogy bejönnek.:)

"Nem érdemes az embernek magát stresszelni, mert vagy van egy problémára megoldás, és akkor miért izgatod magad, vagy nincs és akkor is minek?"
(Dalai Láma)

Ez persze nem teljesen Seth-konform, de őszentsége mindig megnyugtatóan bölcseket tud mondani valahogy.:)

Értettem az utalást elsőre is, csak elvicceltem. Ha viszont azt mondom, hogy az entitásom/belső énem szereti az izgalmakat, és mivel én nem teremtem meg az életemben, így ő megteremti nekem helyettem, akkor azt mondod, hogy a valóságteremtési felelősségemet hárítom. Bonyolult dolgok ezek.:)

(mellesleg ez a film a Sundance, a viláég legnagyobb független filmes fesztiválját megnyerte, tehát nem csak szerintem nagyon jó:)

Ja, nem gyönyörűnek, csodálatosnak írtad:)

"na de ne a filmízlés döntse már el az emberrel történteket.:)"

Csak azért asszociáltam erre, mert nemrég tettél be egy filmet, hogy az milyen gyönyörű:) Elolvastam a tartalmát, és lapoztam is:) No persze egy film sok szempontból lehet gyönyörű, de az eredeti témánál maradva, arra gondoltam, ha valaki vonzódik a drámákhoz és élvezetet talál benne, ha ilyesmit néz, ez valamit mutathat a belső világáról is olyan értelemben, hogy belül, vagy akár tudat alatt nem véletlenül "szereti" a drámát, és elképzelhetőnek tartom, hogy a saját életében is "megteremti" valamilyen visszacsatolás által.

Társadalmi hatásoktól függetleníteni magam: elvonulni, elmélkedni, dolgozgatni közben, a megszokott napi rutint élni, ami most évek óta nem sikerül ilyen-oylan okokból. Mindig is iygykeztem, sőt hiedelemszinten igyekeztem elkerülni a társadalmi hatások sűrűjét.

Táradalmi hatások? Mindenféle emberi, szervezeti, társadalmi szerveződési hatások, sűrűen. A haláleset talán kicsit kilóg ebből, nem jó példa, magam is elismerem.

Tény, hogy szeretem a konfliktusos, drámai filmeket, na de ne a filmízlés döntse már el az emberrel történteket.:) Szeretem azért a "szép", filmeket is egyébként.

"míg én igyekszem a társadalmi hatásoktól függetleníteni magam"

Miért akarod a társadalmi hatásoktól függetleníteni magad? És mi az, hogy "társadalmi hatás"?

"állandóan valami dráma közepében találom magam, haláleset, Shakespeare-i ármány"

Ha meghal valaki a környezetedben, az társadalmi hatás?

(Egyébként csak kíváncsiságból, hány olyan filmet néztél meg egy év alatt, ami drámáról, társadalmi drámáról, ármánykodásról, stb. szól? És hányszor beszéltél, gondoltál ilyesmikre?

És mennyire intenzív élményt jelentettek ezek a filmek, gondolatok, beszélgetések számodra?

És hány jajdeszépazélet filmet láttál az elmúlt évben?)

Arra nem tudok rájönni, miért társadalmizál engem állandóan az identitásom. És nem is csak a mostani izémizékre gondolok, már évek óta tartó markáns jelenség, hogy míg én igyekszem a társadalmi hatásoktól függetleníteni magam, természetesen csak egy ésszerű mértékig, addig az identitásom ezt nem hagyja, állandóan valami dráma közepében találom magam, haláleset, Shakespeare-i ármány, a mostani zűrzavar, mindenféle nagyon erőteljes hatások. Most hogy ezeket a hatásokat milyen előlem rejtett hiedelmeim idézhetik elő, tényleg passz. Állandóan szembesít, én meg valahogy nem tudatosodom megfelelően, mert szembesít az egyik területen, soknak érzem, határig terhelődöm, megyünk tovább, akkor szembesít a következőn, soknak érzem, megyünk tovább. Egyelőre stabilan ez a jelenség figyelhető meg. Passz.:/

:(

Valamit rosszul csináltam a tízmilliószoros napon, mert ma a munkahelyemen merő igyekezetből csináltam egy nagy hülyeséget. Látszik, hogy nagyon profi valóságteremtő vagyok. :o

"Egy problémát sosem lehet avval a gondolkodásmóddal megoldani, amelyik létrehozta."

Albert Einstein

Ez nekem most rengeteget segitett:) Ujabb hiedelmeket tudtam felismerni.

"Legközelebb, amikor egy ehhez hasonló élményben lesz részetek, amelyben szabadon áramlanak az asszociációk, figyeljetek oda jobban, mit is tesztek. Próbáljátok meg érzékelni az események képlékenységét; látni fogjátok, hogy a történések nem szükségszerűen a megszokott idő-rendi sorrendbe szerveződnek, sokkal inkább az emocionális tartalmuk meghatározta szabályrendszerben jelentkeznek.
Például ha a következő születésnapotokra gondoltok, az egyszerre azt eredményezheti, hogy visszaemlékeztek az ezt megelőzőre, vagy egy csomó kép juthat eszetekbe a huszadik születésnapotokról, vagy a har-madikról, a hetedikről egy csakis rátok jellemző sorrendben. Ezt a sor-rendet az érzelmi asszociációk határozzák meg - és ugyanez történik álmotokban is.
Milyen ruha volt rajtatok három nappal ezelőtt? Mit reggeliztetek egy hete? Ki ült mellettetek az óvodában? Mi ijesztett meg titeket utoljára? Féltek elaludni? Bántottak titeket a szüleitek? Mit csináltatok tegnap ebéd után? Milyen színű cipőt viseltetek három napja? Csak jelentős eseményekre és részletekre emlékeztek. Az érzelmeitek életre hívják az emlékeiteket, és azok rendszerezik az asszociációitokat. Az érzelmeite-ket a hiedelmeitek hívják életre. Ezek össze vannak kapcsolva, így bi-zonyos hiedelmek és érzelmek szinte rokon értelműnek tűnnek."

Psziche termeszete 67 es 68 teteje

Kösz a megértést, együttérzést, sajnos ez van.:/ Az elviselhetőség határán tartanak a belső tartalmaim, kíváncsi vagyok, kiszámolták-e, meddig bírom.:)

:(   Ismerős az érzés, a helyzet amiről írsz.

Hm,, hát akkor eddig tartott a küzdés, bizonyos értelemben bevégeztetett. Marad a legkedvezőbb rosszra koncentrálás a fennmaradt opciók közül. Tényleg álomszerűek a sűrű léttörténések, szinte kívülről látja magát az ember, ahogy nem tudja a teljes erővel rámozduló (álca)gépezetet megállítani. Klassz és hatalmas kihívás, remélem, az entitásom (vagy a belső énem) élvezi, hiszen csak az élmény intenzitása számít, az előjele nem. Az csak a személyiségtöredéknek jelentene valamit. Nem tudtam átfordítani, hát nem tudtam. Ennyire futotta.:):(

Egy perces meditáció:)

http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=1hcRdX3y3zs&NR=1

Tárgytalan, a jobb oldalon megtaláltam egy sávban a többit, csak rossz napom van, azért nem vettem észre eddig.

Megint kérnék linket a kikopogós ember videóihoz, Tida egyszer már küldött privátban, csak onnan nem tudok a további magyar feliratosokhoz eljutni, meg a neve sem jut eszembe az embernek, köszönöm előre is.

Továbbra is "szuper" a valóságteremtési kszségem.:((

Ez is, tetszik.:)

Ez jó elgondolás.:)

Még az jutott eszembe, az is egy belső ellentmondás, feszültség, hogy tetszik is meg nem is. :)

Felteszem, mindkét "álláspont" nemtetszéssel és hárítással tekint egymásra, itt a hárítást úgy értem, nem-elfogadással. Úgyhogy avval kellene kezdeni, hogy elfogadni mindkét belső álláspontot, mert mindkettőnek nyilván megvan a maga létjogosultsága és indoka. Aztán össze kellene békíteni őket, (szeretettel és megértéssel).:)

Azt gondolom, nem annyira kell itt Augustusokban gondolkodni (főleg, ha egyszerre látod, vagyis átlátsz az egyes "összetevőkbe"), egyszerűen mindenki személyiségében sokminden ötvöződik.

Nyilván megvannak a belső elgondolások a "tetszés" hátterében, és ezek a Te elgondolásaid:) Csak meg kell kérdezned magadat, miért tetszik. Vagy mi változna, ha magától értetődőnek vennéd azokat a képességeket, amik most valamiért bezavarnának neked tetsző elgondolásokba magadról, vagy a helyzetedről.

Van egy általam elcsípett személyiségrészem is, aki élvezi, tehát van igazságod. Néha elkapom magam, ahogy tetszik a dolog, miközben, alapvetően, ego-értelmezésben nem tetszik. Van egy ilyen energia-szegmensem, akinek tetszik, és nem "entitás-szinten". Csak nehezen tudok vele mit kezdeni, mert a személyiségem-gondolkodásom 90%-ának nem tetszik. Nyilván kommunikálnom kellene ezen személyiségrészemmel. Bár most is vigyorog, tehát ismerem én ezt a dolgot, csak hétköznapi értelemben nem szeretem.

Na gondoltam:)

Élvezni biztos nem élvezem, illetve hogy ebben a gondolati körben válaszoljak, szerintem az entitásom élvezi.:P:D

Csak azért cukkollak, mert időről időre előadod, hogy neked ehhez nincs képességed, ahhoz nincs képességed, mert neked ilyen különc máshajlamú entitásaid vannak, persze aztán mindig kiderül, hogy dehogynincs ilyen-olyan képességed, de mintha élveznéd, ha nem lenne:)

Igen, és ezt Seth is hangsúlyozza, csak itt most semmi könnyedség nincsen. Biztos ez is hiedelem, sőt, nyilvánvalóan az, ezen a területen még van min dolgoznom.:)

Akkor csak be kell vetni ezeket a képességeket a jelen helyzetben:)