Nem utálat, inkább totális önbizalomvesztés.

És nem léha tiszteletlenség, hanem elkeseredett.:))

(alapvetően igazat és jókat írtok egyébként)

Tehát ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy mindenben igazatok van, hogy össze kell szednem az erőmet, stb, de egyelőre még szédelgek a lórúgástól. persze apró lépésekben belekezdtem már az önjavításba.

(akit fáraszt ez az egész süket duma, nyugodtan ugorja át, és elnézést a fárasztásért.::)

Elmondom, milyen belső képert látok most (végtelenül igazságtalan lesz, és leegyszűrített, és érzelmi, és minden bölcsességet nélkülöző), de mégiscsak egy érzelmi kép.

beszélgetnek a léterők:

-Te, nem bírok hatni erre a Ricsi gyerekre, bárhogy próbálom, nem bírom kivezetni a rossz hiedelmeiből.

-Jó, akkor vezesd oda a harci lóhoz.

Jó...

Gyere Ricsi, itt egy harci ló, paskold meg a fenekét.

-Jó.

Ricsi megpaskolja, a majd öt métert repül hátrafelé és jelenleg a szénában fekszik.

:)))

Olyan értelemben üzletelnek velem, hogy csak az idegrendszerem legszésőségesebb megterhelése révén érnek el nálam komolyabb megértéseket, én ezt üzletnek tekintem (lehet, hogy rossz a szó, akkor nem üzlet, hanem kiszámított hatás). Tudom, hogy nem determinált üzlet, nem kellene így lennie, de mivel egy egészen kivételes fafejű idióta vagyok, így nálam így megy ez.:)

Az erőforrás-dologban igazad van.:)

Igen, az eluralt érzelmekben is igazad van.:)

Nem eredendő lelki gyengeségre gondoltam, csak hogy ott rúgnak meg belülről, ahol a legfájóbb. Nyilván nem gonoszságból, hanem kiszámított módon.

Vizuális képzelőerőm azt hiszem, hogy lényegében nemhogy kiváló, hanem az ellenkezője, alig létezik.:)))

Nem, ők oldották meg helyettem, valószínűleg észlelték a teljes cselekvésképtelenséget +plusz "jóváírták" az addigi -bár inkább elméleti-erőfeszításeimet.

Én akaratot törő helyzetben cselekvésképtelen vagyok. Tudom, hogy elméleti értelemben nincs akaratot törő helyzet, de gyakorlati értelmeben lelkileg gyenge embereknél, mint én, van.:)

Tehát igazad van abban, hogy a hiteim váltották ki, de már annyira konkréttá vált, hogy már magával a konkrétsággal küzdök. persze ez is hiba, de ez van.

Robert Smithre rá fogok menni, köszönöm.

Jó, csak ez így félreérthető volt kicsit. Nekem a legfontosabb valóságteremtési elvek ki vannak jegyzetelve, nem hiszem, hogy egy krízishelyzetben az halogató "olvasgatás" lenne, ha a saját valóságteremtésemről, vagy arról, hogy ha riasztó külső eseményt tapasztalok, kár idegeskedni, mert az esemény nem ott zajlik le, vagy arról, hogy minden valóság pszichológiai, vagy arról, hogy a környezetem az énem kiterjesztése, tehát ha ilyeneket sulykolok, akkor az azért csak nem csak olvasgatás.

Most már nem halogatom, egy kicsit amiatt el vagyok kenődve, hogy borzasztó morbid, amit a belső énem csinál velem, de én főztem ezt a levest, kénytelen vagyok megenni.

Kösz a gyakorlatot, igyekszem megfogadni a benne foglaltakat.

(a tegnap esti állapotom nem volt igazán mérvadó, három nap nyugtatón, az elején egy berúgással, végig kaja nélkül, teljesen szét voltam este idegileg).

A behódolás külüönben érdekes, mert ugye tenni is kell és behódolni is, majd ebben még a belső arányokat meg kell találnom.

Most nem jöhetek le róla. Kellenek a legfontosabb valóságteremtési elvek, most nem tenne jót, ha nem foglalkoznék vele.

Az más kérdés, hogy lehet, hogy túlzottan is mankónak használom, úgy általában, de nem pont krízishelyzetben kell ezen változtatnom, nem hiszem, hogy üdvös lenne. Most nem a létfilozófiai mélységű részek érdekelnek, hanem a valóságteremtés módozatai.

Ez különben, amit a végén írsz, nekem tetszik, lehet benne valami, ha nem is a kiszolgáltatottságát, de valami olyasmi lehet benne, hogy direktbe megéljek dolgokat, hatásokat, belülről kikényszerített módon, ilyen aspektusa lehet.

Gyakorlat gond esetére

Van pár egyszerű lépés, amelyeket követhetsz, amikor nehéz helyzetben találod magad, legyen szó betegségről, stresszes személyes kapcsolatról, anyagi problémáról vagy bármi másról.

Ezek a lépések nagyon kézenfekvőnek és talán túl könnyűnek tűnhetnek – de azonnali enyhülésérzést és lelki nyugalmat eredményeznek, miközben felszabadulnak és aktiválódnak belső tartalékaid. Sokszor említettem már ezeket a lépéseket, mert igen fontosak a tudatos elme kitisztításában és abban, hogy a megkönnyebbülés érzését nyújtsák a rémült egónak.

1. Azonnal kezdj el a jelenben élni, amennyire csak lehetséges. Próbálj meg tudatára ébredni a jelenlegi érzékszervi adatoknak, amennyire csak képes vagy – az összesnek. Amikor például fáj valamid, gyakran koncentrálsz egyedül arra az érzékletre, és figyelmen kívül hagyod a kellemes érzéseket, melyeket más testrészeid érezhetnek; nem vagy tudatában a hangok, látványok és benyomások csoportjának, melyek szintén ott vannak közvetlen környezetedben. Ez az eljárás azonnal csökkenti a probléma nyomását magát, akármi is legyen az, és felfrissít.

2. Utasítsd el az aggodalmaskodást. Ez természetesen automatikusan beleillik az 1. lépésbe. Mondd magadnak, hogy annyit aggodalmaskodhatsz holnap vagy valami más alkalommal, amennyit csak akarsz – de határozd el magad arra, hogy a jelen pillanatban nem aggodalmaskodsz.

3. Amikor a gondolataid mégis érintik adott problémádat abban a jelen pillanatban, képzeld el a lehető legjobb megoldást a dilemmára. Ne tűnődj azon, hogy hogyan, miért vagy mikor érkezik el az ideális megoldás; csak lásd beteljesültnek a lelki szemeid előtt. Vagy ha nem különösebben jó a vizuális képzelőerőd, próbáld meg átérezni a hálaadást és örömet, amit akkor éreznél, ha a probléma teljes megelégedésedre megoldódna.

Ezek a lépések lehetővé teszik, hogy fellélegezz, és csakugyan segítenek minimálisra csökkenteni helyzeted nyomását, bármi legyen is az. Aztán, amikor már megnyugodtál, képes leszel más helyes lépéseket is fontolóra venni, melyek talán közvetlenebbül foglalkoznak konkrét megoldásoddal.

ha már a függőségeket említettétel, lehet, h most egy kicsit Sethről kéne lejönnöd:) lehet, h jót tenne egy kis szünet, más könyveket is olvashatnál (ne tömény létfilozófiát!). nekem az ilyen szünetek mindig arra voltak jók, h a saját, újonnan szerzett tapasztalatam fényében a már ismert seth szövegek is újszerűnek tűntek.

rólad az jut eszembe, h vannak azok az emebrek, akik földrengéses helyekre születnek, h így szembesüljenek a természetnek való kiszolgáltatottság révén a teremtménylétükkel. a sok elméletiség nekem azt sejteti, h te ezt az egész mélyértelmű illúziót inkább csak tanulmányozni szereted, megfigyelni és nem átélni (ha emlékszel a párbeszédre ott szerepel ez). szóval alapvetően a teretőségedet, annak aspektusaival szeretsz foglalkozni a teremtménylét a háttérbe szorul. ls ahogy a földrengéses népek természeti viharokat élnek át, te úgy ilyen mentális viharokat teremtesz, h megélhesd a teremtménylét kiszolgáltatottságát. (ez e legyen meg a te akaratod és társai). lehet, h neked erre van szükséged, nem tudom.

Alakul már hangyányit, most megkértem az entitásomat, a belső énemet és mindenkit, hogy segítsen. meglátjuk, van-e kedvük, érdeklődésük, okuk foglalkozni velem.  Talán az idegi összeomlást elkerülöm most már. Rájuk bízom magam, legyen meg az ő akaratuk.

Ez csapda ilyenkor átadni az irányítást, mikor teljesen elveszttnek és elsodort önállú akaratúnak érzi az ember, tehát ők úgy vannak vele, hogy oldd meg vagy segítenek vajon. nektek mi a tapasztalatotok? Tudom, én ilyen entitásmániás hülye vagyok, de mindenkinek saját módszerei vannak. Ti kértetek máűr közvetlen segítséget az entitástól, vagy belső éntől, és volt eredménye?

(mindenkitől elnézést ezért az egészért, eluralta ez az idiótaságom most a fórumot, igyekszem majd nem terhelni belnneteket vele)

Köszi.:)

Igyekszem, csak oly mértékben elural a hisztéria jeleneg, hogy pl. még Sethet olvasni sem tudom most. Na majd összekapom magam.:)

Robert Smith az, akiről ömlengünk már itt egy ideje Tamással:)

mondjuk: http://www.youtube.com/watch?v=DBrejpdOvc8&feature=BFa&list=PL7EC734CC4B276E4F

A jó verzióra gondolgass! A végtelen lehetségesség tárházából ezt válaszd, a legjobbat. Mert lehetséges:)

Ezek nagyon jó gondolatok, köszi. Igen, a pánik a legrosszabb benne. Ez a Robert Smith-féle elengedés valahol olvasható? Meg kellene próbálkozzam vele, bár nagyon nem vagyok vizualizálós típus, de hátha.

A másik, amit mondasz, az is jó, azt már végiggondoltam, valóban, tragédia nem lesz, bár egy rossz verzióban más szakma után kell néznem, ez sem tragédia, de csak ehhez értek. No de majd lesz valami.

Én ezekben az esetekben azt szoktam, hogy teljesen átadom a belső énnek a vezérlést, mondom neki, hogy vigye egyelőre ő a "boltot", mert én most nem vagyok rá képes, hogy irányítsak, a pánik miatt, és akkor legyen úgy, ahogy ő akarja. Valamennyire talán működik.:) Meg úgy vagyok vele, hogy én hoztam össze, valamiféle hiedelem-kibocsátás útján, úgyhogy akkor nekem is kell megoldani valahogy a belső erőks egítségével. csak ne lenne ennyire rém kellemetlen.

Köszi, igen, sok az új támpont.:)

Ezt is köszönöm. Nincs gond vele, csak az igazsághoz hozzátartozik, hogy én ezt belülről már eléggé rendberaktam, sokszorosan körüljártam, átrágtam, levontam, amit kellett-így éreztem. És félelem sem volt, legalábbis tudatos, teljesen el volt engedve a dolog részemről. Innentől rejtélyes. Én továbbra is igazi belső erőkben való hit próbának gondolom, Valamiért ez egy ilyen kezelési metodika a belső énem részéről vagy nem tudom. Mindenesetre köszi. Az esemény nem ott történik meg, ahol észleljük, ennyi bizonyos, hanem egy sor belső észlelés és esemény legvégén látjuk magát a konkrét fizikai eseményt. Köszi azért. próbálok mist mindent megfontolni.:)

tegyél ne csak egyél:)

túl sokat olavsol, keveset teszel. sztem ennyi. valahogy váltsd tetté a tudásod, adj belőle másoknak is valamilyen módon. fejezd ki, amit megszereztél örömmel, szerettel, mert benned marad, felhalomozódik, eltorzul különben a kretivitásod.

Nem tudom. Van egy olyan verzió is, hogy a belső énem korábban is egészen komoly ijesztgetésekben részesített, a saját butaságom miatt természetesen, de eddig mindig kirántott a szarből. Kicsit olyan igazi, komoly létpróbának gondolom most ezt. Elhiszed, vagy nem hiszed? Ha elhiszed, rendben lesz minden, ha nem, akkor szívni fogsz.:)

Tényleg igyekeztem apró lépésekkel haladni, amúgy is gyenge valóságteremtő vagyok. De a belső énem fokozza a tempót, az intenzitást. Biztos neki van igaza. Én közben lehet, hogy bekattanok, erős hajlamaim vannak az ideggyengeségre. A legjobb forgatókönyv még az, ha pont addig terhel, amíg terhelhető vagyok, tehát ha kiszámolta. Ki tudja. Ha túlterhel, a vigyorgóban majd látogathattok.

Annyit megírok, hogy megértsétek, hogy jelenleg kemény vizsgálat alatt állok. Namost Seth szerint a múltbeli eseményeknek nincs hatásuk ránk, mivel egyidejűség van, így nincs értelme a büntetésnek, mivel az egyidejűségban a büntetés akár meg is előzheti a tettet. Meg szerinte az eseményeknek nincs hatásuk ránk, az események elfogadott fikciók. Hosszú heteken át sethizáltam az egészet, minden tudati elemet bevetettem, amit tudtam, mégsem volt hatása az eseményekre. Most vagy elhiszem az egészet, vagy nem, és akkor jön a rosszabb forgatókönyv. Éles dilemma elé állított a belső énem. Fogalmam sincs, lesz-e erőm ehhez az egészhez.

Quimdy, úgy értem.

Mintha a Radnóti-féle élmény a kegyelem felismerését mutatná, amikor az én felismeri, hogy a nem-én is ő maga, ugyanez a Quimby-szövegben pedig inkább őrületként jelentkezik...az egyik egy önátadás a teljesebb énnekm, a másik meg egy menekülés

Quimdy, úgy értem.

Mintha a Radnóti-féle élmény a kegyelem felismerését mutatná, amikor az én felismeri, hogy a nem-én is ő maga, ugyanez a Quimby-szövegben pedig inkább őrületként jelentkezik...az egyik egy önátadás a teljesebb énnekm, a másik meg egy menekülés

nekem erről ez:

Egónia

Kérdeztem, de nem vártam,
Megnéztem, de nem láttam!
Nekifutottam és elszálltam,
Rám találtam és szétváltam!

Elvártam és eltűrtem,
Elzártam és megszűntem!
Megkerestem és eltűntem,
Visszamentem és elküldtem

Az én házam, az én pénzem,
Az én vénám az én vérem,
Az én, az én, az én az énképem,
Lehúzom magam a WC-ben!

Az én sarlóm az én kertem,
Az én bolygóm, az én lelkem,
Az én, az én, az én az énképem,
Összevarrom és széttépem

(Quimy)

ha valakinek az ilyesmi:

http://www.youtube.com/watch?v=XxvBgVMB7xo&feature=results_video&playnext=1&list=PLD9AAD85D4F83FF29

KÉT KARODBAN

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

1941. április 20.

/ Radnóti Miklós /

Csevegés Sethtel

A személyes növekedés átugorja a dimenziókat

ESP-osztályülés, 1971. február 16.