Ok, akkor ezt valamelyik másik napra tegyük, mert ma tényleg sörözés lesz, mindjárt indulok. Valamelyik nap megpróbálhatunk kísérletezni ezzel, bár tartok attól, hogy én jelenleg bármilyen szinten el tudok-e lazulni, mert az elmúlt öt napban még 5 laza percem sem volt.:)) De ezeket majd akkor holnap vagy a napokban pontosítjuk.

Köszönök előre mindent, Hálás vagyok, nagyon rendesek vagytok.:)

Illetve a tudatalatti félelem bizonyos kellemetlen helyzetektől eképzelhető, hogy minden tudatos szándékot felülír, lévén el van temetve a tudat alá, és erősen is dolgozhat.

(ma már nem nagyon leszek, egy óra múlva megyek találkozni egy barátommal, ha később este sok betűhibás hsz.-t írnék, akár egyet is, arra már nem érdemes válaszolni, mert akkor ott már a sör fog dolgozni).

Igazából első körben majd jó lesz Tidával és ha mások becsatlakoznak még, velük átbeszélni, hogy egyáltalán ő(k), mint objektív szemlélő(k), hogyan látják az egész szitut, mert annyit azért már én is megtanultam, mióta Sethet olvasok, hogy a túlhúzott idegrendszer nem jó tanácsadó és egyszerűen vakként viselkedik minden egyéb impulzussal szemben. Tehát ahhoz, hogy egyáltalán képbe kerüljek, kell majd ez a beszélgetés.

Magáról erről az energiaküldésről az a véleményem, ismerve magamat, hogy ez nálam csak álomban működhet, Éberen én túl izgága, vagy nem ilyenfajta imaginációkban gondolkodó ember vagyok. Egyébként a belső erőket meg szoktam azért szólítani elalvás előtt, csak ugye semmilyen tudatos visszacsatolás nincsen, biztos szintén a jelenlegi lelki körülmények miatt, tehát fogalmam sincs, hogy dolgoznak-e a háttérben, illetve annyi bizonyosra vehető, hogy dolgoznak, természetesen. Ami kétellyel tölt el, a munkájuk kapcsán, hogy este írtam, hogy én egy rossz impulzus miatt erre egy ideje rá voltam állva, és mégis az ellenkező hatást váltottam ki, mint amit szerettem volna. Tehát vagy egy konkrét, nagyon erős akadályozó hiedelem van, ami rejtett, vagy egyszerűen úgy döntöttek a belső tartalmak, hogy most olyan helyzet elé állítanak, ahol rákényszerítenek a belső erőkben való teljes hitre, az irántuk való totális bizalomra. Ezt a jelen szakaszban nem tudom eldönteni, ahogy azt sem, hogy az aggodalmam abszolút túlhúzott vagy azért érdemes jócskán résen lenni. Ezek majd ki fognak derülni.

Még magával ezzel a gömb és energia-küldéssel kapcsolatban van egy olyan kérdésem, hogy ezt le kell egyeztetni, hogy akkor ekkor és ekkor elkészül a gömb és majd megy, vagy elkészül, és amikor alkalmasak a fogadásra a körülmények, akkor egész egyszerűen célbajut. Mert ugye nem mindegy, az első esetben például egy nem sörözős alvást kell belőni (mert bár igyekszem visszafogni magam, most lelkizek néha egy-egy nagyon jó baráttal, és ott becsúszik adott esetben sörözés is), míga a másodikban nincs jelentősége, mert az energia- vagy nyugalom- vagy stabilitásgömb célbaér, amikor célba kell neki.

Mindenesetre kösz mindent, a sok hülye kérdés amiatt van, hogy én még soha életemben semmi ilyen külső energetizálásban nem vettem részt. illetve ez sem igaz, mert a belső énem vagy valamilyen belső erő folyamatosan cirógatja energiával a sejtjeimet, egyes testtájékaimat, gondolom a sejtekkel kommunikál, a lehetségességekkel számol és játszik ilyenkor(ami ugye az atomi és sejtszint sajátja) de ennek eredményéről megint nem sok tudatos tudás jön fel az éber tudatomba.

Mégegyszer kösz, rendesek vagytok nagyon.:)

képzeljétek, mit álmodtam ma: elalvás előtt mondtam magamnak, h emlékezni akarok a ma éjszakai álom/álmokra. és reggel először csak homályosan jelent meg az infó majd kikristályosodot:

Richárd, tida, meg én "rendszeren kívüli outsiderek" vagyunk (ez a kifejezés, ami benne vlt az álomban) és ez az egész egy teszt, hogy ennek ellenére, hogy boldogulunk az itteni világban:)

ezt vki mondta, tehát azt tudtam, h nem én gondolom, de ilyenkor sem arc sem hang nem kapcsolódik az info forráshoz. nah, mit szóltok?:) lehet, h túl sok fórumot olvasgattam mostanság? vagy mégsem erről van szó?:)

Köszi, megvan, ugyan elbújt a cc  gomb a videó alá, de kis kereséssel sikerült megtalálnom. Be van bújva alulra, tehát nem  emelkedik ki, de azért elcsíphető. de ma már nem nézem meg, későre jár.

Köszönöm.:) Igazából a teljes zavart az okozza, hogy a legkellemetlenebb területen ér, amitől mindig totális pánikba és idegi szétcsúszásba esek, így azután nem is tudom a tényleges komolyságát megítélni. A saját elvárásaimhoz képest a legirritálóbb a betegség vagy hozzátartozó betegsége után, ami történhet, annyi bizonyos. Hátha kis segítséggel és persze saját erőfeszítéssel stabilizálni tudom a helyzetet.:) Már elkezdtem a legfontosabb Seth-gondolatokat olvasni, amik ideillenek (valóságteremtés, nincs az eseményeknek hatásuk felettem, az események elfogadott fikciók, minden valóság pszichológiai), szóval hangyáni hatás már van. A kettőség abban van, hogy eddig is ezek szerint gondolkodtam, de mégis van valami negatív hiedelem, ami notóriusan belekever ezekbe. de hátha majd beszélgetéssel sikerül tisztázni. rendesen elveszi az ember önbizalmát, ha hetekig dolgozik valamin, teljes erőbedobással, és sethizálással, és mégis bekövetkezik, én hoosszú hetek óta ezen dolgoztam, mégsem sikerült ellenhatást kiváltanom. Biztos valami hülye hiedelem lehet, ami elbújt előlem. Mégegyszer köszönöm Neked is a támogatást, az energiaküldést is nagyon jó ötletnek tartom és köszönöm, de gondolom ezzel meg kell várni, míg képes leszek ellazulni, mert a feszült pszichére-elmére nem tud a hatás átmenni, de remélem eljutok oda is, amikor már menni fog kissé az ellazulás, és akkor jelzek és egyeztetünk róla. Köszönöm mégegyszer.:)

Nem utálat, inkább totális önbizalomvesztés.

És nem léha tiszteletlenség, hanem elkeseredett.:))

(alapvetően igazat és jókat írtok egyébként)

Tehát ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy mindenben igazatok van, hogy össze kell szednem az erőmet, stb, de egyelőre még szédelgek a lórúgástól. persze apró lépésekben belekezdtem már az önjavításba.

(akit fáraszt ez az egész süket duma, nyugodtan ugorja át, és elnézést a fárasztásért.::)

Elmondom, milyen belső képert látok most (végtelenül igazságtalan lesz, és leegyszűrített, és érzelmi, és minden bölcsességet nélkülöző), de mégiscsak egy érzelmi kép.

beszélgetnek a léterők:

-Te, nem bírok hatni erre a Ricsi gyerekre, bárhogy próbálom, nem bírom kivezetni a rossz hiedelmeiből.

-Jó, akkor vezesd oda a harci lóhoz.

Jó...

Gyere Ricsi, itt egy harci ló, paskold meg a fenekét.

-Jó.

Ricsi megpaskolja, a majd öt métert repül hátrafelé és jelenleg a szénában fekszik.

:)))

Olyan értelemben üzletelnek velem, hogy csak az idegrendszerem legszésőségesebb megterhelése révén érnek el nálam komolyabb megértéseket, én ezt üzletnek tekintem (lehet, hogy rossz a szó, akkor nem üzlet, hanem kiszámított hatás). Tudom, hogy nem determinált üzlet, nem kellene így lennie, de mivel egy egészen kivételes fafejű idióta vagyok, így nálam így megy ez.:)

Az erőforrás-dologban igazad van.:)

Igen, az eluralt érzelmekben is igazad van.:)

Nem eredendő lelki gyengeségre gondoltam, csak hogy ott rúgnak meg belülről, ahol a legfájóbb. Nyilván nem gonoszságból, hanem kiszámított módon.

Vizuális képzelőerőm azt hiszem, hogy lényegében nemhogy kiváló, hanem az ellenkezője, alig létezik.:)))

Nem, ők oldották meg helyettem, valószínűleg észlelték a teljes cselekvésképtelenséget +plusz "jóváírták" az addigi -bár inkább elméleti-erőfeszításeimet.

Én akaratot törő helyzetben cselekvésképtelen vagyok. Tudom, hogy elméleti értelemben nincs akaratot törő helyzet, de gyakorlati értelmeben lelkileg gyenge embereknél, mint én, van.:)

Tehát igazad van abban, hogy a hiteim váltották ki, de már annyira konkréttá vált, hogy már magával a konkrétsággal küzdök. persze ez is hiba, de ez van.

Robert Smithre rá fogok menni, köszönöm.

Jó, csak ez így félreérthető volt kicsit. Nekem a legfontosabb valóságteremtési elvek ki vannak jegyzetelve, nem hiszem, hogy egy krízishelyzetben az halogató "olvasgatás" lenne, ha a saját valóságteremtésemről, vagy arról, hogy ha riasztó külső eseményt tapasztalok, kár idegeskedni, mert az esemény nem ott zajlik le, vagy arról, hogy minden valóság pszichológiai, vagy arról, hogy a környezetem az énem kiterjesztése, tehát ha ilyeneket sulykolok, akkor az azért csak nem csak olvasgatás.

Most már nem halogatom, egy kicsit amiatt el vagyok kenődve, hogy borzasztó morbid, amit a belső énem csinál velem, de én főztem ezt a levest, kénytelen vagyok megenni.

Kösz a gyakorlatot, igyekszem megfogadni a benne foglaltakat.

(a tegnap esti állapotom nem volt igazán mérvadó, három nap nyugtatón, az elején egy berúgással, végig kaja nélkül, teljesen szét voltam este idegileg).

A behódolás külüönben érdekes, mert ugye tenni is kell és behódolni is, majd ebben még a belső arányokat meg kell találnom.

Most nem jöhetek le róla. Kellenek a legfontosabb valóságteremtési elvek, most nem tenne jót, ha nem foglalkoznék vele.

Az más kérdés, hogy lehet, hogy túlzottan is mankónak használom, úgy általában, de nem pont krízishelyzetben kell ezen változtatnom, nem hiszem, hogy üdvös lenne. Most nem a létfilozófiai mélységű részek érdekelnek, hanem a valóságteremtés módozatai.

Ez különben, amit a végén írsz, nekem tetszik, lehet benne valami, ha nem is a kiszolgáltatottságát, de valami olyasmi lehet benne, hogy direktbe megéljek dolgokat, hatásokat, belülről kikényszerített módon, ilyen aspektusa lehet.

Gyakorlat gond esetére

Van pár egyszerű lépés, amelyeket követhetsz, amikor nehéz helyzetben találod magad, legyen szó betegségről, stresszes személyes kapcsolatról, anyagi problémáról vagy bármi másról.

Ezek a lépések nagyon kézenfekvőnek és talán túl könnyűnek tűnhetnek – de azonnali enyhülésérzést és lelki nyugalmat eredményeznek, miközben felszabadulnak és aktiválódnak belső tartalékaid. Sokszor említettem már ezeket a lépéseket, mert igen fontosak a tudatos elme kitisztításában és abban, hogy a megkönnyebbülés érzését nyújtsák a rémült egónak.

1. Azonnal kezdj el a jelenben élni, amennyire csak lehetséges. Próbálj meg tudatára ébredni a jelenlegi érzékszervi adatoknak, amennyire csak képes vagy – az összesnek. Amikor például fáj valamid, gyakran koncentrálsz egyedül arra az érzékletre, és figyelmen kívül hagyod a kellemes érzéseket, melyeket más testrészeid érezhetnek; nem vagy tudatában a hangok, látványok és benyomások csoportjának, melyek szintén ott vannak közvetlen környezetedben. Ez az eljárás azonnal csökkenti a probléma nyomását magát, akármi is legyen az, és felfrissít.

2. Utasítsd el az aggodalmaskodást. Ez természetesen automatikusan beleillik az 1. lépésbe. Mondd magadnak, hogy annyit aggodalmaskodhatsz holnap vagy valami más alkalommal, amennyit csak akarsz – de határozd el magad arra, hogy a jelen pillanatban nem aggodalmaskodsz.

3. Amikor a gondolataid mégis érintik adott problémádat abban a jelen pillanatban, képzeld el a lehető legjobb megoldást a dilemmára. Ne tűnődj azon, hogy hogyan, miért vagy mikor érkezik el az ideális megoldás; csak lásd beteljesültnek a lelki szemeid előtt. Vagy ha nem különösebben jó a vizuális képzelőerőd, próbáld meg átérezni a hálaadást és örömet, amit akkor éreznél, ha a probléma teljes megelégedésedre megoldódna.

Ezek a lépések lehetővé teszik, hogy fellélegezz, és csakugyan segítenek minimálisra csökkenteni helyzeted nyomását, bármi legyen is az. Aztán, amikor már megnyugodtál, képes leszel más helyes lépéseket is fontolóra venni, melyek talán közvetlenebbül foglalkoznak konkrét megoldásoddal.

ha már a függőségeket említettétel, lehet, h most egy kicsit Sethről kéne lejönnöd:) lehet, h jót tenne egy kis szünet, más könyveket is olvashatnál (ne tömény létfilozófiát!). nekem az ilyen szünetek mindig arra voltak jók, h a saját, újonnan szerzett tapasztalatam fényében a már ismert seth szövegek is újszerűnek tűntek.

rólad az jut eszembe, h vannak azok az emebrek, akik földrengéses helyekre születnek, h így szembesüljenek a természetnek való kiszolgáltatottság révén a teremtménylétükkel. a sok elméletiség nekem azt sejteti, h te ezt az egész mélyértelmű illúziót inkább csak tanulmányozni szereted, megfigyelni és nem átélni (ha emlékszel a párbeszédre ott szerepel ez). szóval alapvetően a teretőségedet, annak aspektusaival szeretsz foglalkozni a teremtménylét a háttérbe szorul. ls ahogy a földrengéses népek természeti viharokat élnek át, te úgy ilyen mentális viharokat teremtesz, h megélhesd a teremtménylét kiszolgáltatottságát. (ez e legyen meg a te akaratod és társai). lehet, h neked erre van szükséged, nem tudom.

Alakul már hangyányit, most megkértem az entitásomat, a belső énemet és mindenkit, hogy segítsen. meglátjuk, van-e kedvük, érdeklődésük, okuk foglalkozni velem.  Talán az idegi összeomlást elkerülöm most már. Rájuk bízom magam, legyen meg az ő akaratuk.

Ez csapda ilyenkor átadni az irányítást, mikor teljesen elveszttnek és elsodort önállú akaratúnak érzi az ember, tehát ők úgy vannak vele, hogy oldd meg vagy segítenek vajon. nektek mi a tapasztalatotok? Tudom, én ilyen entitásmániás hülye vagyok, de mindenkinek saját módszerei vannak. Ti kértetek máűr közvetlen segítséget az entitástól, vagy belső éntől, és volt eredménye?

(mindenkitől elnézést ezért az egészért, eluralta ez az idiótaságom most a fórumot, igyekszem majd nem terhelni belnneteket vele)