Ehhez kapcsolódva, Kies, nem azt mondta Seth, nem csak olvasni kell enegem, gyakorlatozni is, hanem hogy nem elég olvasni engem, magatokba is kell néznetek:)

"Ugyanígy, önmagában biztosan nem működik az sem, hogy egyszerűen csak fogadd el, hogy te teremted a valóságod, mikor minden pillanatban az ellenkezőjét tapasztalod (mármint azt, hogy egy tőled független, objektív világban létezel). Szerintem nem találsz olyan élő embert, aki ezt így el tudná fogadni"

Itt vagyok én, és élek:) csak nehezen tanulok, de úgy is mondhatnám, feledékeny vagyok:)

Tavaly volt egy váratlan konfliktusom valakivel, de amikor visszapörgettem a saját gondolataimat ezt megelőzően az illetővel kapcsolatban, szépen kirajzolódott, milyen módon építettem fel szisztematikus munkával ennek bekövetkeztét:) Megváltoztattam a hozzáállásom, és azóta béke van, sőt, meglepő együttműködés. Nem rég szintén volt valaki mással problémám, de elfelejtettm, mi volt tavaly, és bár mondogattam magamnak, én teremtem a valóságom, azért őt hibáztattam:) Még hátravan a magambanézés:)

Nem azt mondom, hogy nem tudok megborzongva rácsodálkozni újra és újra pl. a létezés, a dolgok menetének csodájára, hanem hogy egy adott "velőt rázó" felismerés egy adott dologban nem tud megismétlődni ugyanarra vonatkozóan, mert amit már felismertél, az nem fog még egyszer olyan meglepetésszerű felismerésként berobanni az elmébe, hisz már felismerted egyszer.

Nem kell aggódni szerintem, mindig lesznek új felismernivalók, rálátnivalók és "csodák":) de lehet, hogy a filmek adta katarzisokon már túlléptél:)

Tapasztalatom szerint a szavak nagyon is fontosak, amikor valamilyen szuggesztiót adunk magunknak, vagy valamilyen új hitet kreálunk, a vágyainkhoz igazítva a hiteinket. Egy helyen Seth kifejezetten említi, hogy van, hogy menet közben módosítgatnod kell kicsit az új hited megfogalmazását, amíg azt az eredményt nem hozza, amit tényleg szeretnél.

Épp olyan lényeges itt a pontos megfogalmazás, mint a kérdések feltevésénél. A jól feltett kérdés sokszor már önmagában tartalmazza a választ.

Szerintem van különbség az "élet" és a "valóság" kifejezés között, ha Seth nyomán gondolkodsz. De az is biztos, az a lényeg, neked mit jelent igazán egy-egy szó, kifejezés.

Ez a dolog, hogy a vágyak a világ létezésének okai, szerintem egy olyan pont, ahol Seth filozófiája, a buddhizmus, és más vallásfilozófiák egybevágnak.

Szerintem az elfogadás nem cél, hanem következmény.
Tolle is sokszor hangsúlyozza, hogy fogadjuk el a valóságot olyannak, amilyen, de az az igazság, mikor egy olyan helyzetben vagy, amit a hátad közepére sem kívánnál, ott baromi nehéz bármiféle elfogadást tanusítani, mikor az egész szervezeted teljes erőből ellenkezik.
Ugyanígy, önmagában biztosan nem működik az sem, hogy egyszerűen csak fogadd el, hogy te teremted a valóságod, mikor minden pillanatban az ellenkezőjét tapasztalod (mármint azt, hogy egy tőled független, objektív világban létezel). Szerintem nem találsz olyan élő embert, aki ezt így el tudná fogadni (egyébként Ramana hangsúlyozza, hogy valójában csak azért tapasztalod a máját, mert nem tudod, hogy te az önvaló vagy, és nem az ego - amint ezt a tényt teljes szívvel elfogadod, azonnal átlátsz a máján).
Szóval az elfogadás szerintem követmezmény, és nem hiszem, hogy célravezető lenne az elfogadás növelésével próbálkozni. Ha létezik is ilyen út, szerintem az egyik legnehezebb lehet.
Amivel viszont lehet, hogy érdemes lenne próbálkozni, a lemondás. Ezt a szót nem szeretjük, mert senki nem szeretne lemondani semmiről. De ez itt most mentális lemondást jelent. Szerintem nem véletlen az, hogy az önátadást (bhakti), a lemondást majd´ minden vallás annyira hangsúlyozza. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ha te nem akarsz semmit a világtól, akkor a világ sem akar tőled semmit sem. Keletiesen fogalmazva, a mentális hajlamok (vászanák) megszüntethetők a lemondással.
Azt is sokszor hangsúlyozzák keleti körökben, hogy a vágyak az okai a szenvedésnek, tehát ha nincsenek vágyak, nincs szenvedés. Ugye a vágy azt jelenti, hogy te valamit akarsz a világtól, tehát a vágyakkal megteremted a világhoz történő ragaszkodást. Ha nincs vágy, nincs akarat és ragaszkodás, az elme megtisztítható - a világ így el fog tűnni, és ami hátramarad, az a tiszta tudat (Ádi Sankaránál ez elég hangsúlyosan jelenik meg, másoknál nem annyira). De szerintem nekünk, elkényelmesedett nyugatiaknak nem a lemondás a legmegfelelőbb út, és nem is biztos, hogy jó választás lenne.

Amúgy abban igazad van, lehet, hogy elfogadás volt a dolog hátterében. Én arra gondolok, a belső érzékek használata.

Seth-es megközelítésből: "De azért van különbség aközött, amit megmondtak neked és amit tudsz. A tudás belülről jön. Ha tudsz valamit, nincs szükséged rá, hogy megmondják — és ti képesek vagyok szert tenni ilyen tudásra."

Jó kérdés, hogy mi a különbség a belülről fakadó, és a kívülről jövő tudás között, vagyis inkább az, hogy ilyen betekintések esetében hogyan tudod megkülönböztetni a kettőt? Ez a kérdés nagyon messzire vezet. Szerintem az alapprobléma az, hogy elkülönítjük magunktól a máját a, és azt gondoljuk, hogy az egy tőlünk különálló dolog. Pedig tudjuk, hogy mi teremtjük a valóságunk, tehát nyilvánvalóan nem lehet valami tőlünk távoli, idegen dolog a fátyol. Mi teremtjük azt is (és ezért mondta Buddha is, és Maharsi is, hogy már minden megvilágosodott, ill. hogy a megvilágosodás mindenki számára kész tény - Sethül: "Most is lélek vagy.").
Ráadásul az illúziónak nincs önmagában vett, valódi szubsztrátuma. Seth füstpamacsnak, meg transznak nevezi, és állítja, hogy csak el kell fordítani róla a figyelmed. Ennélfogva én arra következtetek, hogy ha valakinek ilyen élménye van, és azt érzi amit én éreztem az idő valódiatlansága kapcsán, akkor ott a máján történő átlátás történt (még ha nagyon minimálisan is). Más szóval, mivel nincs tőlünk független valóság, ezért amit érzünk és gondolunk, az meghatározza a valóságunk, tehát ha úgy érezzük, hogy átlátunk a máján, akkor az valószínűleg úgy is van.
Mert ha elkülönítjük egymástól a belső és a külső valóságot, akkor meg ugyanott vagyunk, ahol a part szakad, sőt ha akarunk eljuthatunk arra a következtetésre is, hogy mivel nem tudjuk mi a valódi és mi nem, így mindent valódinek, vagy mindent illúziónak minősíthetünk.

Az élményed kapcsán az jut még eszembe, hogy az szokott eszembe jutni, hogy Seth, most nem idézem pontosan, de vmi ilyet mond, hogy ha teljességgel el tudnánk fogadni, hogy mi teremtjük a valóságunkat és a hatalompon a jelen, akkor...Szóval ilyen sethi értelmezésben arra gondolok, hogy te akkor ott nagyon mélyen elfogadtad ezt a hitet tudást. És amikor ezt gyakoroljuk, akkor az élmény intenzitása az elfogadás mértékétől függ. De hogyan lehet "növelni" az elfogadás mértékét?:) ez egy ilyen nyugati megközeltésű gondolodás tudom. :)

Tudom, hogy Buddha is hasonlót mondott amikor megvilágosodott, meg Maharsi is szokta mondani, és nem tudom, hogy ez a felismerés nekem az eddigi olvasásélményeim által jött el, vagy intuitívan valahonnan mélyebbről.

Igazából erre gondoltam, amikor az illúzió kapcsán írtam, hogy átugorhatunk lépcsőfokokat. Mi van, ha valaki a tanításokból eredő olvasményélmény hatása érezheti, hogy én már átlátok ennek a malyának a fátylán és valójában nem átlát csak megpróbál átlépni rajta. Képzavar, de talán értitek mire gondolok. Ez a kérdés bennem is felmerült ilyen spirituális élményekkapcsán. 

Vannak azonban olyan nagyon saját élményeim, álmok, sorsszerű véletlen találkozások például, amikor úgy érzem mos totál autentikus az élmény. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az "általánosabb" jellegű tapasztalások nem lehetnek nagyon is autentikusak.

A rutin:) De mi van, ha ez nem más, csak egy akadályozó hit? 

Én a filmek kapcsán gondoltam valamikor erre, hogy mikor is volt utoljára, hogy vmi katarzisfélét éltem át? nem mostanában...most vagy szar filmeket nézek vagy kezdek katarzisképtelenedni:) meg kéne próbálnom ezt is szuggerálni: "nyitott vagyok a katarzisra, a hétköznapi csodákra" Szóval nem lenne jó, ha megmaradnék ezen a metaszinten, mert hajlamos vagyok rá. hogy jaa, igen. Hopp egy csoda. Ja mer ez így szokottt:) 

Lehet a korral kapcsolatos hiedelmekhez is köze van. Ha visszakonvertálnám a gyermekkori vagy a kamasz teremtménylétem rálátását, lehet könnyebb lenne.

Igen, az öröm az nekem is jó visszajelző.

Azt vettem észre, hogy most, hogy felcseréltem az "életem" szót a "valóságom"-ra, valahogy árnyalódott a kép. Pl. van egy komplikált élethelyzet és akkor alkalmazom ezt a szuggesztiót, akkor azt érzem, hogy az, hogy ezt milyen valóságként élem meg, rajtam áll. Hogy reagálok, hogy értelmezem. Míg az "élet" az vhogy olyan tényszerű. Ilyenkor eszembe jut Seth, hogy azért érzem magam így egy helyzetben, mert azt hiszem, hogy így kell éreznem magam. Szóval nekem ezek a szavak mögötti hiedelmek:)

Elképzelhető, nem tudom. Én azt vettem észre, hogy ezek a nagyobb megtapasztalások akkor érkeznek, amikor a gondolatok kölcsönhatása ezt lehetővé teszi. Annál az estnél, amit írtam, ott is valami ilyesmi volt, a gondolataim valahogy úgy alakultak, hogy létrejöhetett ez a felismerés.

Egy másik esetet is leírok, ott jobban érzékelhető, mire gondolok.
Tudni kell, hogy ezek a guruk két dolgot el szoktak mondani:
1. az egos tudat önmagában nem képes tenni semmit sem a lényeg megtapasztalásához, ehhez külső segítség kell - ezt szokták egyesek isteni kegyelemnek, mások a guru hatalmának, megint mások a karmának vagy a sorsnak nevezni, ki miben hisz.
2. az a legjobb, ha az elme csendben tud maradni. Ez azt jelenti, hogy az abszolút erőfeszítés mentesség állapotában meg fogja tapasztalni a lényeget, minden ezzel ellentétes törekvés csak hátráltatja ezt.
Na, én itt kerültem valamiféle gondolatspirálba - ha a csend állapotát kell elérni, akkor azért tenni kell, de ha bármit is teszel, az már a csenddel ellentétes lesz, mert az már erőfeszítés. És itt bezárult a kör, vége.
És amikor ezek a gondolatok keringtek a fejemben, volt egy pillanat, amikor azt hiszem (de csak hiszem!), hogy ez a két ellentétes gondolat "összeért", és megint megjelent ez a megáll-az-idő effektus, meg a csend & békesség effektus. Azt hiszem, hogy egy pillanatra megállt az elmém, de ezt azért nem merném biztosra kijelenteni.
Csak jött egy meglátás, hogy ego-szinten azért nincs mit tenni, mert egyszerűen nem szükséges mit tenni, ugyanis már minden meg van téve. Tudom, hogy Buddha is hasonlót mondott amikor megvilágosodott, meg Maharsi is szokta mondani, és nem tudom, hogy ez a felismerés nekem az eddigi olvasásélményeim által jött el, vagy intuitívan valahonnan mélyebbről.
Igazából az a baj, hogy az ember sosem tudhatja igazán, hogy mi az, ami valódi, és mi az ami csak elmeszülemény. Mert egy ilyen élménynél sem tudod, hogy csak az elméd játszik veled valami hülye játékot, vagy az elmén túlról jönnek a dolgok?

Szerintem a mögöttes érzelemnek van jelentősége. Nem a szavak számítanak, hanem a szándék, a vágy, stb.

Szerintem annak van inkább jelentősége, mit hiszünk erről úgy igazán, nem annyira a szavaknak. Csak "reméljük", hogy esetleg igaz, vagy annyira hisszük, hogy nem izgulunk, hanem szinte "elvárjuk", hogy így működik a dolog.

Seth a szuggesztiót és az elvárást uyganabban az értelemben használja, vagy érti. Nekem ez sokat segített. Amíg szugerálni akartam, addig túl sok akaratot tettem a folymatba: akartam, hogy valami megtörténjen (ami rajtam kívül áll és én küzdök érte). Ha pedig sikerül elvárás üzemmódba állnom az adott témával kapcsiolatban, akkor nincs jelen az akarat, hanem  abiztos tudás kezd megjelenni, és az ennek megfelelő kellemes érzés (öröm jellemzően). Ennek az érzelemnek a megjelenése jó visszajelzés, hogy jól sikerült a szuggesztió. 

Én néhány hete jöttem rá, hogy a hatalompont szuugessziót nem biztos hogy jól használtam korábban. Eddig azt momdtam magamnak, hogy "hatalompontom a jelen, én hozom létre saját életemet". Olvasom, hogy a hivatalos verzió, hogy "én teremtem saját valóságomat". Szerintetek ennek a különbségnek van jelentősége? 

Nagyon érdekesek és hasznosak ezeknek az élményeknek a leírásai! Köszi, hogy megosztottad, részemre inspiráló tud lenni nagyon! :)

Én azt veszem észre, bizonyos aspektusokban történő ilyen intenzív "rálátások", megtapasztalások nem ismétlődnek meg többé. vagy már nem lesznek olyan "hűha" élmények, mint elsőre. Olyan ez, mint a csodák. Amikor rádöbbensz, hogyan történnek a dolgok, többé nem tudod csodának látni, tapasztalani, amit korábban ámulattal itatott érzelmi töltéssel tapasztaltál, mert már tudod, ismered, nem lesz olyan intenzív meglepetés többé.

Nagyon érdekes. Köszönöm, h ezt megosztoddad velünk!

Nem sikerült. Voltak más élményeim is, de azok nem voltak ennyire intenzívek.

Okés.

Én szeretném ezt a témát elengedni.

Köszi:)

És azóta sikerült visszahozni ezt az élményt meditációban vagy egyéb gyakorlatokkor? hasonló intenzitással? 

Tényleg nem könnyű erről beszélni, soha nem is meséltem még senkinek.
Szóval, az egyik legemlékezetesebb élményem tavaly télen történt. Ugyanígy kint ültem a konyhában, mint most, csak akkor telefon volt nálam, nem laptop. Robert Adams-et olvastam (valamiért sokkal nagyobb hatással van rám ez az ember, mint öt másik tanító együttvéve, nem tudom miért). Szóval, olvastam a könyvet, közben gondolkodtam, és akkor valami hirtelen - puff, betalált. Nem tudom máshogy mondani, csak így. Mint amikor csont nélkül gurul be a billiárdgolyó a lyukba, olyan szinten helyére "esett" valami a fejemben. Mint ha odabenn valami ezeréves szerkezet lenne, ami hirtelen megmozdul és a helyére kattan valami.
Nehéz megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor. Egyrészt azt éreztem, hogy az, amit múltnak és jövőnek nevezünk, nem létezik. Hogy csak a MOST van, a múlt és a jövő pedig csak elmekonstrukciók. De ezt annyira határozottan és annyira intenzíven éreztem, hogy szinte nevetett bennem valami, ha arra gondoltam, hogy vannak akik hisznek a múltban vagy a jövőben. Egyszerűen tökéletesen tisztában voltam vele, hogy csak a MOST van, semmi más, és MOST van minden. És ezt nem is tudtam, hanem inkább éreztem, vagy inkább intuitív tudás volt. Ezzel együtt eltűnt MINDEN negatív és pozitív érzelem a múlttal vagy a jövőben kapcsolatban. Minden aggódás, minden szorongás, minden kellemes múltbeli/jövőbveli érzés eltűnt, mármint nem úgy értem, hogy elfelejtettem őket, hanem egyszerűen nem voltak valódiak. Abszolút tisztában voltam vele, hogy ezek csak az elmémben léteznek, és nincsenek semmiféle hatással rám.
Másrészt ahogy kinéztem az ablakon, láttam azt a tipikus szürke, kopasz, hideg téli tájat, ahogy a lámpák megvilágítják a házak között a tereket... de közben azt éreztem, hogy emögött a látvány mögött nem tél és hideg van, hanem valamilyen vibrálás, vagy vitalitás, vagy nem is tudom micsoda. Hogy amit látok, az mögött olyasmi van, amit nem látok, de érzem, hogy AZ van ott. Nem tudom, mi az az AZ, valamilyen VAN-ás, vagy létezés, vagy tudat, vagy valami hasonló. Egyszerűen a lét van, csak ez a valódi, semmi más.
Nagyon nem tudom ezt most írásban átadni, de amilyen hirtelen jött ez az élmény, és amilyen intenzív volt... döbbenetes. És végig volt bennem valamiféle tágasság-érzés, mint egy tudat-tágulás, és mély csend és nagyon nagy béke, ja és nem igazán volt időérzékem, nem tudtam volna megmondani, hogy meddig tartott ez a dolog. Nagyából 10 és 30 perc közötti intervallumot éltem így meg, aztán lassan lecsengett. Később is éreztem a hatását, másnap reggelre sajnos teljesen eltűnt.

Itt ülök másfél órája a gépnél, és arra készülök, hogy leírjam az élményeimet :)
Még gyűjtök egy kis erőt, aztán nekiesek.

Köszi, hogy mgosztottad, bár személyes élményekről nem nagyon írtál de megértem. Valaki egyszer azt mondta előbb beszélne a szexuális szokásairól, mint a mély spirituális élményeiről:) 

Én vagyok meditáció: https://www.youtube.com/watch?v=jhczmAyLkqQ

Vagyok gyakorlat: https://www.youtube.com/watch?v=WaARV9AsubA

Az önfigyelés és az önvizsgálat különféle változatai (pl. az átma-vicsára):

"Hogyan csendesíthető le az elme?

A »Ki vagyok én?«-vizsgálódás segítségével. A »Ki vagyok én?«-kérdés gondolata az összes többi gondolatot elpusztítja, s miként a halottégető máglya piszkálására használt bot, végül maga is megsemmisül. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.

Hogyan lehetséges folyamatosan kitartani a »Ki vagyok én?« gondolata mellett?

Ha más gondolatok bukkannak fel, az embernek nem szabad követnie azokat, hanem a következő kérdést kell feltennie magának: »Kinek a gondolatai ezek?« Hogy mennyi gondolat bukkan fel, az ezúttal érdektelen. Amint egy gondolat felbukkan, késlekedés nélkül fel kell tenni a kérdést: »Kinek a gondolata ez?« Az erre adandó válasz: »Az én gondolatom.« Ha ezek után az ember felteszi azt a kérdést, hogy, »Ki vagyok én?«, akkor az elme visszatér saját forrásához, a felbukkanó gondolat pedig elenyészik. Ha az ember kitartóan folytatja ezt a gyakorlatot, akkor az elme jártasságra fog szert tenni abban: miként maradjon meg saját forrásánál." (Maharsi)

"Most, nincs válasz a “Ki vagyok én? ”-re. Amikor a válaszhoz érsz ott egy üresség lesz, egy űr lesz. A nem-született leszel. De ez nem úgy űr, ahogyan te gondolod. Nem úgy üresség, ahogyan te gondolod. Mert jobb szó híján nevezheted azt isteniségnek, nirvánának, szat-csit-ánandának, boldogság  tudatosságnak, abszolút valóságnak. Nem számít, minek nevezed. Azzá fogsz válni, és nem lesz magyarázat. Csupán Azzá fogsz válni, és olyan mélységes békét fogsz érezni, amilyet azelőtt soha nem éreztél. Olyan boldogságot fogsz érezni, amely minőségek nélküli. Megpróbálod majd elmagyarázni magadnak és a barátaidnak, de nem fogod tudni. Mert a véges nem tudja megérteni a végtelent. Nincsenek hozzá szavak.
Azt a módszert használd! Az önkutatást. Kövesd az én-gondolatot a forrásába!" (Robert Adams)

"Egyszerűen ismerd el önmagadnak, hogy létezel! Ez az igazság. Létezel, nemde? Tehát mondd magadnak, hogy “Én létezem. Biztosan tudom. Én létezem. Én létezem. Ez minden, amit tudok. Nincs tudomásom semmi másról, de tudom, hogy létezem, mert itt vagyok.” És ahogy folyamatosan mondogatod magadnak, hogy “én létezem”, kezdesz több teret tenni az “én” és a “létezem” közé." (Robert Adams)

"Figyeld önmagadat! Válj ismerőjévé érzéseidnek, érzelmeidnek! Az valóban te vagy? Valóban az érzelmeid vagy? Valóban a megfigyelt érzéseid vagy? Honnét jönnek ezek az érzések? Kérdezd magadat, “Ki vagyok én? Honnét jönnek az érzéseim? Honnét jönnek a gondolataim? Honnét jön az életem? Ki játssza a játékot? Ki az aki él? Ki az aki felnő, megöregszik és meghal? Ki játssza ezt a játékot? Ki az én aki ezt a játékot játssza? Ki vagyok én?" (Robert Adams)

"Tehát, két dolgot kell tenned. Amikor a szemed kinyitod, megkérdezheted magadtól, hogy “Honnét jött az ‘én’? Ki vagyok én, aki aludt az éjjel? Ki vagyok én, aki éppen felébredt? Ki vagyok én, aki most létezik?” Vagy gondolkodhatsz a négy princípiumról. Amelyik kényelmes a számodra." (Robert Adams)

Meg úgy általában a vizsgálódás és a fő gondolatokon való meditáció:
"A látó az, aki azt mondja, hogy ezek jönnek és mennek. A látó és a látott együttesen alkotja az elmét. Vizsgálja meg, hogy tulajdonképpen létezik-e az, amit mi elmének nevezünk! Akkor az elme belemerül az Önvalóba, és ott nincs többé sem látó, sem látott." (Maharsi)

"Nincs ember, aki ne mondhatná el: »Vagyok.« Az összes baj oka az »én vagyok a test« téveszméje. Szabaduljon meg e téveszmétől! Ez a megvalósítás. A megvalósítás nem valami új megszerzése, nem egy új képesség. A realizáció nem más, mint annak feltárása, amit addig lepel borított. A végső igazság annyira egyszerű! Az embernek csupán eredeti állapotában kell maradnia. Ez minden, amit erről tudni kell." (Maharsi)

"A világra úgy kell rátekintenie, mintha csupán egy álom volna." (Maharsi)

"A tudat mindig Ön-tudat. Ha ön tudatában van bárminek, lényegében önmagának van tudatában. Az öntudatlan tudatos létezés [ang. unselfconscious existence] önellentmondás." (Maharsi)

---

Ezeket napközben, amikor csak tudom, és lefekvés előtt csinálom.

"Now, “There is no place to go" if you know what is truly meant by that statement. It is also true that there are as many places to go as you wish to find. You always create the places and the destinations at which you arrive. There are no places, and there are infinities of places. The inner self forms all systems and all places. On the one hand you can indeed call them illusion. On the other hand, these illusions are quite real. They are the clothing over the basic reality.

The basic reality is indeed within the illusions. Look beneath them and within them and you will feel it. But they are themselves composed of it, and you cannot really separate the two. Words are inadequate to explain what I mean here."

—The Early Sessions 7; Session 305 November 30, 1966

"Remember also that if physical reality is in a larger sense an illusion, it is an illusion caused by a greater reality. The illusion itself has a purpose and a meaning."

—Seth Speaks Chapter 3: Session 519, March 23, 1970

Aki átlépi az illúziót, az nyilván már végigment a lépcsőfokokon, máskülönben nem tudná átlépni.

Mi a homlokegyenest ellenkezője? Nem értelek.

Nagy része erről szól:) a belső valóság megismeréséről, a külső, kivetített valóságon keresztül. A személyes belső valóság megismerésére, tesztelésére nincs más mód, és az energiák kezelésének megtanulása sem megy kivetített valóság nélkül.

A homlokegyenest ellenkezőre azért nem igazán megfelelő meghatározás a "nem pontosan ugyanaz". Ha lehet ne folytassuk ezt a diszkurzust, nem sok értelmét látom.

Seth az illúzióról. Ha jól emlékszem, valami olyasmit mond, hogy nem negatív értelemben az, szóval nem átverés, szivatás. Illúzió abban az értelemben egyrészt, hogy mi teremtjük, tehát nem kötött. Másrészt, hogy nem jó csak legyinteni, hogy áh, illózió, lépjünk át rajta, hanem kezdeni kell vele vmit, különben fontos lépvsőfokokat hagyunk ki. Na nem idézek szó szerint, némi saját interpretáció, de emlékeztek erre a részre? 

Ha most újra elolvasod, valójában mit állítottam, majd magadba nézel, pontosan arról fogsz benyomást kapni, hogyan teremtesz magadnak egy illúzió-valóságot a saját magadból való kivetítésekkel.

A felületességet arra, értettem, hogy azt állítod, ez egy passziv dolog, pedig valójában nem az. Meg azt is állítottad, hogy nem mondanak semmit az egóról, meg a valóságteremtésről. Pedig mondanak :)
De mindegy, nem fontos.

Nem, miért? Hogy nem pontosan ugyanazt állítják?
Minden tanító máshogy adja át a dolgokat, másra helyezik a hangsúlyokat, mást tart fontosnak, stb. De maga az anyag főbb vonásaiban szerintem többé-kevésbé megegyezik.

"Pl. arra gondolok, hogy Seth sokszor hangsúlyozza, hogy a fizikai valóság csak illúzió. Én ennek megtapasztalását lényegesnek tartom, de a Seth-féle gyakorlatok során ezt nekem szinte semmilyen szinten nem sikerült megtapasztalnom."

És Maharsi nyomán sikerült? Mesélsz róla?

"Én meg pont azt mondom, hogy lehet, hogy Maharsi mögött is állt valaki, valamilyen entitás."

Aki másképp tudja a dolgokat, mint Seth?:)

"szerintem felületesen látod ezeket a dolgokat."

Attól, hogy nem tértem ki mindenféle részletekre összehasonlító elemzésekbe bocsátkozva, hanem csak a legfontosabb, leglényegibb különbséget fogalmaztam meg, még nem biztos, hogy ezt felületességnek kell minősíteni:)

"A fizikai teremtésről és a fizikai valóság megváltoztatásáról valóban nem írnak, mert ugye ennek a dolognak pont az a lényege, hogy illúziónak tekintik a mentális-fizikai valóságot, így nem törekszenek annak direkt megváltoztatására."

Éppen ez egy sarkalatos különbség, és éppen erre vonatkozóan írtam a passzivitás vs. aktivitás különbséget. De benne is volt a mondatomban, hogy a "teremtés"-re értem.

Kiegyezni ebben nem fogok, legfeljebb elfogadom, hogy más erről a véleményed:)

"Seth pont ezt teszi, mit tenne mást. :) Végig azt hangsúlyozza, menj és fedezd fel a saját tudatod. PONT ezt mondja :)"

Igen, csak az ember hajlamos inkább csak olvasgatni, mint csinálni a gyakorlatokat. Szerintem ezt jól tudja Seth is, ezért is hangsúlyozza annyira a gyakorlás fontosságát (egy helyen még alá is van húzva).

Osho-nak csak a nevét hallottam, semmilyen szinten nem éreztem egy pillanatra sem semmilyen érdeklődést iránta, pedig nem is tudtam róla ezeket. Tolle egy videójába néztem bele egyszer, nekem annyira vontatott volt, hogy mentem is tovább.

Szerintem egyébként teljesen fölösleges minősítgetni bármilyen "tanítót", egyszerűen az egyediség játszik itt is, kinek mire van éppen szüksége, vagy nincs, kit ki fog meg érzelmileg, vagy nem, stb. Nyilván mindenkinek és mindennek megvan a helye és létjogosultsága valamilyen szempontból, mindenkinek más tud éppen segíteni valamiben, vagy olyan információkat adni, amikre épp akkor épp olyan formában tud rezonálni, vagy befogadóvá válni valaki. Ami egyiknek érték, a másiknak nem, ezért jobb lenne a tényszerű vélemény nyilvánításoknál maradni a bárkire is sértő minősítések helyett. Ezt persze nem neked címezve írtam:)

Igen. Seth-et olvasunk, nem Jane-t. Én meg pont azt mondom, hogy lehet, hogy Maharsi mögött is állt valaki, valamilyen entitás. 

Javítás: "nem fognak tudni olyan belső fejlődést elérni, mint akik mondjuk Seth tudását (is) alkalmazzák"

Szerintem egyezzünk ki abban, szerintem meg igen :)

"Na ezekről - és még sok minden másról - nem esik egy szó sem a "keleti guruk" tanításaiban, mert nem tudnak róla."
Ilyet ne írj le légyszíves, mert ez így ebben a formában egyszerűen nem igaz. Nagyon szép kis magyarázatot találsz pl. arra, hogy miért van ego, mi a célja, stb. (bár az igaz, hogy kissé más definíciója van az ego-nak Seth-nél, mint keleten). A fizikai teremtésről és a fizikai valóság megváltoztatásáról valóban nem írnak, mert ugye ennek a dolognak pont az a lényege, hogy illúziónak tekintik a mentális-fizikai valóságot, így nem törekszenek annak direkt megváltoztatására.

Nem érzem sértőnek, amit írtál, csak azért válaszoltam a hozzászólásodra, mert szerintem felületesen látod ezeket a dolgokat.

"A teljes passzivitás itt az irányvonal, ami szöges ellentétben áll az aktív, cselekvő részvétellel a teremtésben."

Ez a teljes passzivitás vs. aktív részvétel egy jó kérdés.
Abból szempontból nem igaz, amit mondasz, hogy az az állapot, amit el kívánunk érni, nagyon komoly belső munkát feltételez, pláne ha a kereső éretlen. (Sokan választják a szellemi torna mellett a jógát is, aminek ugye fizikai része is van.)
Abból a szempontból viszont igaz, hogy aki a legmagasabb szintet eléri, az azt mondja, hogy ott már nincs erőfeszítés.
De értem én, hogy mire gondolsz, és tudom hogy ebből a dologból a passzivitás jön át. De ha jobban belenézel, több olyan gyakorlatot is találsz, amik úgy a leghatásosabbak, ha egész nap végzed őket. Szóval ez egy nagyon aktiv dolog.

Az való igaz, hogy ezeknél a guruknál messze nincs annyi elmélet és olyan sokféle gyakorlat, mint Sethnél. De ez teljesen szándékos, mivel ugye pont arra törekszünk, hogy az elmét ne bővítsük plusz infóval, hanem "lebontsuk" (értsd jól, tehát nem úgy, hogy hülyét csinálunk magunkból), azért, hogy mögé lássunk, mert az elme takarja el azt, amit keresünk. Ezt most azért hangsúlyozom, mert nem teljesen igaz az sem, hogy az egot le kell bontani. Igazából nem kell, csak mögé kell látni, és ha ennek a módszerét megtanulja valaki és tartósan tudja hozni, akkor már nem számít az sem, hogy van-e ego vagy nincs, van-e elmemunka, vagy nincs.

"nem fognak tudni olyan belső fejlődést elérni, mint akik mondjuk Seth tudását (is) alkalmazzák"

Szerintem egyezzünk ki abban, ...

"Az nem lehet, hogy neked épp keveset sikerült gyakorlatban alkalmazni belőle? Mert én pl. tele vagyok tapasztalatokkal általa:)"

Rosszul fejeztem ki magam... nem a tapasztalatok mennyisége a problémám, hanem a lényegi, a számottevő, jelentős tapasztalatok mennyisége. Nem tudom, érhető vagyok-e? (Az persze jó kérdés, hogy kinek mi a lényegi tapasztalat - mondom én, hogy ebben a kérdésben alighanem túl radikális vagyok!). Pl. arra gondolok, hogy Seth sokszor hangsúlyozza, hogy a fizikai valóság csak illúzió. Én ennek megtapasztalását lényegesnek tartom, de a Seth-féle gyakorlatok során ezt nekem szinte semmilyen szinten nem sikerült megtapasztalnom.

Igen, ezt ő mondja.
Nekem alapvetően nincs azzal semmi problémám, amit Seth állít.

"Miből gondolod, hogy Maharsi nem kapott külső iránymutatást? Jane is kapott, a transzok előtt is, álmában és költi ihletként is."

Ne keverjük a szezont a fazonnal, nem Jane tanításait olvassuk, hanem Seth-ét. Ő maga a külső iránymutatás. Maharsi nem az. Ne haragudj, hogy ezt mondom Mario, rettentő zavarosnak tűnsz mostanság.

"Bölcs döntés.. :)"

Volt;)

Pontosabban nem Seth is mondja, hanem ezt ő mondja:)

Seth-től vett tudással érvelgetünk, majd kijelentjük, hogy ő csak mesedélutánt tart. Érted:) Biztos ez a spiritualitás.

Igen Seth is hangsúlyozza, hogy lehet őt olvasni, de mit sem ér az egész, ha nem próbáljuk ki az általa írt gyakorlatokat és hát abból van bőven...Lehet, ha egy olyan világban élnénk, ahol lennének csoportos Seth gyakorlatozó központok, könnyebb lenne, mert lenne benne közösségi élmény.Emiatt pedig talán lelkesebben és kitartóabban csinálnánk. Na itt csak a magam nevében beszélek. Lenne hitvizsgáló részleg, meg álommal dolgozók csoportja és szaruskapus szugikra specializálódott is:) és így tovább. értitek mire gondolok. Én pl olvastam erről a szaruból készült kapuk gyakorlatról, de olyna furának tűnt, hogy talán egyszer csináltam, egy este erejéig és hagytam is. Most, hogy többen vagyunk vhogy jobbanmegengedem magamnak és nem nézek furán saját magamra, hogy te jó ég mit csinálok itt:)

Én végülis annyiban tudnék kapcsolódni Mariohoz, hogy nekem a jóga az, ami ilyen Seth-rendszeren kívüli gyakorlat. Vannak helyzetek, amikor nem tudok igazán koncentrálni és az, hogy leülök és a jelen a hatalompont-gyakorlatot csinálom nem tud úgy kimozdítani. A testi gyakorlással egybekötve van, amikor könnyebb kimozdulni és a jelenre fókuszálni. A jógával Seth előtt ismerkedtem meg, benyelve egy az egyben a jóga tanításokat. Seth után hanyagoltam a gyakorlást, majd ismét visszatértem, de már egy alapvetően más hozzáállással. Seth is említi valahol, hogy sámánok pl alkalmaznak különböző módszereket, hogy kimozdítsanak és a jelenre fókuszáljunk és akkor jöhetnek be a különféle szuggesztiók is. Most már a jóga egyszerűen ennyi számomra; segít ajelenben lenni. Szóval kell a hókuszpókusz néha:) azért írom, mert Seth említi a hipnózis kapcsán, hogy nincs szükség rá, egyszerűen csak fókuszálni kell, de néha meg jól jönnek a szertartások a kizökkenés miatt. Úgyanígy a vezetett meditációkkor, mikor mondják, hogy engendjem el ezt v azt a testrészt és képzeljem el, ahogy szertefoszlik és marad a pjúr tudat, akkor emlékeztetem magam a test helyénvalóságára, nem foszlatom szét inkább csak figyelmet szentelek nekik, hogy integráltabban legyek a fizikai síkon is.

Amúgy Marió által említett gyakorlatok kapcsolahtók eddig számomra Sethhez. Mesélsz arról, hogy mi az, ami még bejött neked és mik a tapasztalatok? Máriónak címezve a kérdést:)

Átküldenéd ezt a gyakorlat kivonatot? Jó lenne látni egyben, köszi előre is:)

Erre nem is tudok mit mondani, és nem is akarok:) 

Bölcs döntés.. :)

"Másrészről az intuitív tudás sok szempontból magasabb rendű, mint az intellektuális"

Na ehhez látod maximálisan tudok csatlakozni, és teljesen elfogadom. :)

Szerencsére Seth is számtalanszor pont ugyanezt mondja. :)

"Roy: Robert Adams könyvével (Szív csöndje) voltam úgy, hogy a háromnegyedénél letettem, mert egész végig ugyanazt mondja, de én azt mondom, ez a jó tanító!! Nem az, aki arra inspirál, hogy olvasd el a 28. könyvét is, hanem aki arra indít, hogy menj és fedezd fel magad a saját tudatod! És velem ezt tette Robert."

Nem ismerem Robert Adamst, de mindenképpen érdekes, ha egész könyvében ugyanazt mondja. :) Értem és elfogadom, hogy számodra ez a jó tanító, ismétlem, nem tudok a témához érdemben hozászólni, mert nem ismerem, és mostanában nem is lesz időm mélyebben tanulmányozni.

Nem az, aki arra inspirál, hogy olvasd el a 28. könyvét is, hanem aki arra indít, hogy menj és fedezd fel magad a saját tudatod!

Seth pont ezt teszi, mit tenne mást. :) Végig azt hangsúlyozza, menj és fedezd fel a saját tudatod. PONT ezt mondja :)

Maximum annyi vád érheti, hogy nem CSAK ezt szajkózza, hanem mellette még leír olyan valóságfelfogást, konkrét magyarázatokat ad jelenségekre stb., amit előtte és utána más nem tudott és nem is tudhatott ilyen formában. Ez szerintem ténykérdés, csak tanulmányozni kell a szövegeket. (És mellette, igen, gyakorolni.) :)

Az hogy most kiemelünk az egyik könyvéből amúgy érdekességként megemlített jelenséget, hogyan mozgattak régen tömeget hang segítségével (másik hsz-ben írod), teljesen irreleváns a fő tanításai szempontjából szerintem. Nem ez a mondanivalójának a lényege. :)

Nem tudom, a 28 könyvre vonatkozó említést kire értetted célzásként, Jane-re-e vagy más gurukra általában. :)

Az, hogy a TE-k éppen merre járnak és mit csinálnak, meg a hanggal épült piramisok, meg a 3D-s szögek - ez mind nagyon szép ugyan, de ez csak a dolog mese része. Nincs ezzel semmi baj, ha valaki erre vágyik, töltsön magának egy csésze meleg teát, lapozza fel valamelyik Seth-könyvet és nyújtózzon el a karosszékben, és kezdődhet a mesedélután.ó :)
De aki igazán megélni akarja a spiritualitást, annak ez édeskevés lesz. Ez olyan, mint ha hegedűlni akarnék, ezért elkezdenék olvasgatni a hegedűkről :)
Nem állítom, hogy Seth-nél nincs tapasztalat, mert van, de az személy szerint nekem kevés volt. Lehet, hogy e téren túl radikális vagyok.

Nehéz nekem ehhez úgy kapcsolódnom, hogy ne kezdjen el bennem megszólalni az értetlenség :)

Nem kell az összes Seth szöveget elolvasni, elég a magyarul Seth könyve címen két kötetben megjelentet, hogy abban is legyenek olyan gyakorlati leírások például a tudatállapotokról, amiknek jóval kisebb hányada sem található meg más tanítóknál. 

Amikor (kényszerűen nevesítve A-1, A-2 stb. néven) Seth leírja melyik tudatszinten milyen jellegű információkhoz lehet hozzáférni, külön hangsúlyozva, melyiket könnyebb szinte mindenkinek kis gyakorlással elérnie, melyiket pedig nagyon nehéz az átlagembernek. (Lásd 19. fejezet: Alternatív jelenek és a többszörös fókusz). De ez csak egy példa volt.

Ezen kívül nekem van egy 123 oldalas Seth gyakorlatokból álló PDF fájlom. 75 vagy 76 db gyakorlat, eredeti Seth szövegekből, szívesen átküldöm, ha szeretnél gyakorlati dolgokat :) Sajnos angolul van, de gondolom az nem jelent problémát, ha külföldi tanítókat olvasol, hallgatsz. :)

A következő könyvekből vannak benne kivonatok:

Seth Speaks (magyar cím: Seth könyve)

The Individual and the Nature of Mass Events (magyarul nem jelent meg)

The Early Sessions, Book 1 (magyarul nem jelent meg)

The Nature of Persoanal Reality (magyar cím: Személyes valóság természete)

The Nature of the Psyche (Magyar cím: a Psziché természete)

The "Unknown" Reality, Volume I (magyar cím: Ismeretlen valóság, első kötet)

The "Unknown" Reality II (magyarul nemjelent meg)

The Way Towards Health (magyarul nem jelent meg)

Ezek után, hogy most már ezt így tudom, én sem olvasnék tőle semmit 16-20 évvel ezelőtt.. :)

Remélem érzitek az idősíkokkal való kreatív játékot :D

"aki egyetemista csajokat drogoz be azért, hogy aztán mindenféle ezoterikus dumával az ágyába csalja őket, meg akinek 88 Rolls Royce-a van, hát köszönöm, én ilyen embertől nem szeretnék tanulni semmit sem :)"

Ez tényleg elég durván hangzik.. Látszik, hogy nem igazán követtem az eseményeket, nem hallottam róla (nálam Sethnél megáll az érdeklődés nagyrészt :) )

Nem tudom, lehet, hogy Tolle unalmas Neked, ízlések és pofonok.:) Osho konkrét státusát nem tudom, de akkora a botrány körülötte, hogy még egy dokusorozatot is forgattak róla:

https://www.imdb.com/title/tt7768848/

Ettől még lehet, hogy érdekes, amiket ír, én soha nem olvastam tőle semmit, azok után, amiket róla olvastam.

"Ez igény kérdése talán, van, akinek ennyi nem elég, mert inkább a tudásvágy hajtja, mint valami belső nyugalom elérése"

"Van, akinek a tudás nem elég, hanem a tapasztalat megélése hajtja :)
Az, hogy a TE-k éppen merre járnak és mit csinálnak, meg a hanggal épült piramisok,...."

Nagyon nem erre gondoltam.:) arra gondoltam, nagyon nem mindegy, le akarod húzni a WC-n az egót, vagy tisztába kerülsz annak tudásával, mi a szerepe a fizikai létezésünkben. Vagy hogy tudsz-e arról, hogyan teremtődik a saját valóságod, hogyan van evvel összefüggésben a gondolataid, hiteid, érzelmeid aktuális vagy rögződött csomagja. Hogy hogyan tudod mindezt megváltoztatni tudatosan, mentálisan tevőlegesen. Hogy mivégre ez az egész, stb. stb. Na ezekről - és még sok minden másról - nem esik egy szó sem a "keleti guruk" tanításaiban, mert nem tudnak róla. A teljes passzivitás itt az irányvonal, ami szöges ellentétben áll az aktív, cselekvő részvétellel a teremtésben.

Remélem, nem érzed sértőnek, amit írtam, de tényleg azt gondolom, akik csak önvalóról meditálnak, amellett, hogy ez nem baj és nyilván hasznos és eredményes bizonyos vonatkozásokban, nem fognak tudni olyan belső fejlődést elérni, mint akik mondjuk Seth tudását (is) alkalmazzák.

"ha valaki erre vágyik, töltsön magának egy csésze meleg teát, lapozza fel valamelyik Seth-könyvet és nyújtózzon el a karosszékben, és kezdődhet a mesedélután.ó :)"

Erre nem is tudok mit mondani, és nem is akarok:)

"Nem állítom, hogy Seth-nél nincs tapasztalat, mert van, de az személy szerint nekem kevés volt. Lehet, hogy e téren túl radikális vagyok."

Az nem lehet, hogy neked épp keveset sikerült gyakorlatban alkalmazni belőle? Mert én pl. tele vagyok tapasztalatokkal általa:)

"Ez olyan, mint ha hegedűlni akarnék, ezért elkezdenék olvasgatni a hegedűkről :)"

Ha csak olvasgatnék pl. Maharsit, ugyanezt mondhatnám arról is.

Tulajdonképpen, ha elolvasom ezt a hsz-edet, azt kérdezem magamtól, vajon mit keresel itt?:)

Én Osho-t nem akarom tovább gyalázni, de aki egyetemista csajokat drogoz be azért, hogy aztán mindenféle ezoterikus dumával az ágyába csalja őket, meg akinek 88 Rolls Royce-a van, hát köszönöm, én ilyen embertől nem szeretnék tanulni semmit sem :)
Még akkor is, ha esetleg mond bölcs dolgokat. Szerintem nem véletlenül tiltották ki egy rakat országból.

Roy: Robert Adams könyvével (Szív csöndje) voltam úgy, hogy a háromnegyedénél letettem, mert egész végig ugyanazt mondja, de én azt mondom, ez a jó tanító!! Nem az, aki arra inspirál, hogy olvasd el a 28. könyvét is, hanem aki arra indít, hogy menj és fedezd fel magad a saját tudatod! És velem ezt tette Robert.

Én is örülök, hogy ilyen dolgokról is lehet itt beszélni :)

Érdekesek a nézőpontjaitok.

Mooji annakelőtte tanár volt, fiataloknak tanított művészetet a Brixtonon. Ebből is adódik, hogy a tanítói szerep kiváló a számára, szerintem ezért is szeretik sokan. Ő egy cuki tanító bácsi, akit kellemes hallgatnui. Nekem az a problémám vele, hogy megnézel 100 Mooji videót, és tök jó meg minden, de ha utánad felteszed magadnak a kérdést, "ok és akkor most mit kell csinálnom ahhoz, hogy én is elérjem ezt?", nem kapsz választ. Mooji nem igazán ad válaszokat, csak szórakoztat, mint egy stand up comedy.

"minden ilyen keleti "guru" át van itatva valamilyen vallással, innen kezdve határt szab a saját tudásának"

A beszélők is vallásalapítók voltak.
Egyébként az oly sokszor lenézett vallásokban sokkal több van ám, mint gondoljátok, csak általában a dolognak nem ezt a részét domborítják ki. 14 éves koromig hetente jártam misére, ministráltam, voltam elsőáldozó, bérmálkoztam, stb. Aztán 16 évesen kinyitottam egy Bibliát, és meglepődtem, hogy mennyire másképp jön át az üzenet, mint ahogy a misén előadták. Ég és föld a különbség. Aki keres, az még a kereszténységben is megtalálja az igazság magvait. Amióta pedig a Védákat is olvasom, azóta látom, hogy mennyi mindent elmondták már 1500 évvel ezelőtt is (és nyilván korábban is), de mivel a mai európai ember számára nehezen fogyasztható szemlélettel íródtak, nem is igazán jut el hozzánk.

"én nem hiszem, hogy külső iránymutatás nélkül bárki is rájönne magától a saját egó-tudata, hitrendszere kalitkájában (rendszeren belülről) olyasmikre, amiket pl. Seth elmond (rendszeren kívülről)"

Miből gondolod, hogy Maharsi nem kapott külső iránymutatást? Jane is kapott, a transzok előtt is, álmában és költi ihletként is.
Másrészről az intuitív tudás sok szempontból magasabb rendű, mint az intellektuális, a megvilágosodás pedig a tudat egyik funkciója.
Egyébként egyes vallásokban, mint pl. a hinduizmusban évszázadok óta MŰKÖDŐ módszerek vannak az ego tudat felderítésére, ott arrafelé ez messze nem olyan különleges dolog, mint nálunk. Maharsi ismerte ezeket a módszereket, bár ő maga épp azért volt különleges, mert neki nem szabott határokat a vallása, ő átlápte a vallás szabta kereteket, és saját felfogása szerint magyarázta a Védákat, ill. új gyakorlati módszert vezetett be.

"Ez igény kérdése talán, van, akinek ennyi nem elég, mert inkább a tudásvágy hajtja, mint valami belső nyugalom elérése"

Van, akinek a tudás nem elég, hanem a tapasztalat megélése hajtja :)
Az, hogy a TE-k éppen merre járnak és mit csinálnak, meg a hanggal épült piramisok, meg a 3D-s szögek - ez mind nagyon szép ugyan, de ez csak a dolog mese része. Nincs ezzel semmi baj, ha valaki erre vágyik, töltsön magának egy csésze meleg teát, lapozza fel valamelyik Seth-könyvet és nyújtózzon el a karosszékben, és kezdődhet a mesedélután.ó :)
De aki igazán megélni akarja a spiritualitást, annak ez édeskevés lesz. Ez olyan, mint ha hegedűlni akarnék, ezért elkezdenék olvasgatni a hegedűkről :)
Nem állítom, hogy Seth-nél nincs tapasztalat, mert van, de az személy szerint nekem kevés volt. Lehet, hogy e téren túl radikális vagyok.

Hát, kicsit úgy vagyok Seth-tel, mint a sorozatokkal. Nem vagyok nagy sorozatfaló, de rögötn a legjobbakkal (szerintem) kezdtem, (Twin Peaks, Black Mirror) és ezeknek olyan erős az atmoszférája, hogy most bármi mással próbálkozom, beleunok mert vhogy ezek megemelték az ingerküszöbömet:) 

Nem tudom, lehet rugalmasabb is lehetnék. Úgy értem nem akarok Seth-dogmatista lenni és biztosan lenne egy csomó inspiráló godolat ezekben a tanításokban. Valójában vágyom is rá, csak megijedek attól, hogy valójában, amit kínálnak az fájdalomcsillapítás amputációval. Tudom kicsit radikális és cáfoljatok meg, ha nem így van. A kísérletképpeni egómentesítés koncepcióját értem akkor, de Seth csomót ír ennek a veszélyeiről és ezért vagyok ezzel annyira távolságtartó. 

Próbálkoztam nemrég egy nehét estén újra Hamvas Bélával is. Mert van benne mélység, szépség, de annyira gyepálja az emberiséget. Hiányzott Seth elnéző, bátorító humora. 

Örülök nektek, mert hozzám képest befogadóbbak vagytok, kívülről, kritikusan is tudjátok nézni, ami ritka.

Oshoval mi történt, nem követem a "pályafutását", túlszerette a zsét? :) Régen-régen, amikor még olvastam "Nemseth"-et, nekem nagyon bejött Osho egy könyve.. csomót jegyzeteltem belőle, gondoltam attól majd nagyon bölcs leszek.. :) Viszont érdekes, Tolle nekem nagy csalódás volt. A Most hatalma c. könyvét (jól emlékszem a címére?) ovastam, de nem bírtam, mert végig egy gondolatot ismételt csupán benne, szinte papagájszerűen, hogy csak a MOST van.. ami végül is igaz.. :) , de valahogy annyira nehezen emészthetően és (uram bocsá´) unalmasan ismételgetve írta le..

Lehet mostani énem jobban értékelné? :)

Jane ma lenne 89 éves :) Egy alternatív valóságban talán.. :)

"lezárok minden olyan tanítás előtt, ahol a személyiséget vagy az egót kárhoztatják és felszámolásra ítélik."

Háhá, egy rokonlélek:)

Dettó.. :) Csatlakozhatok a Klubhoz harmadiknak? :)

Ketté választanám. Egyrészt Tolle gondolatai remekül túlvezetnek az egón, annak korlátain, ilyen szempontból szenzációs a pali, brutális őszinteséggel és elég mélyen mászik bele az egóból való gondolkodás problémáiba, másrészt a "csak a jelen létezik" gondolata tejesen megfeleltethető Sethnek, tulajdonképp a "a te teremted a valóságod" is lényegi tanítása, ráadásul nyugati, tehát könnyebb befogadni is. Mooji meg egy nagy mackó, maga a szeretet, egy advaita gondolkodó, így azután bár valóban állandóan bekever a képbe a látezés-nemlétezés-önreflexió-keleties-buddhista" gondolatkör, de annyira őszinte és kedves és bölcs, hogy nálam elfér, amiben ütközik Seth-el, ott nem kívánom feloldani, mert nem vagyok erre hivatott személy. Nyilván Seth a mélyebb rálátású, a nagyobb entitás, de emberi testben klassz teljesítmény, amit Mooji csinál. Számomra megnyugtató és jó hallgatni őt. Egyikük sem fogható Oshohoz, aki sokkal kétesebb volt emberileg, és magatartásában, és erkölcsiségében és egyáltalán. Az a baj, hogy Osho annyira meghatározó, hogy minden keleti modern metafizikát megkérdőjelez a pénz imádatával, meg az egész életstílusával...

"lezárok minden olyan tanítás előtt, ahol a személyiséget vagy az egót kárhoztatják és felszámolásra ítélik."

Háhá, egy rokonlélek:)

Moojit én szeretem valamiért, van valami a személyiségében, ami nagyon szimpatikus. (Lehet, hogy mert ő azt hiszem, jamaikai születésű:)). Meg a hétköznapi józanságát, humorát is szeretem. Rám valahogy hatással tud lenni, annak ellenére, hogy persze, minden ilyen keleti "guru" át van itatva valmilyen vallással, innen kezdve határt szab a saját tudásának, ill. a tudása kiterjesztésének. Oké, hogy olyan tudati képességeket fejlesztenek ki, amik egy hétköznapi európai számára csodának minősülnek akár, vagy olyan szemléletet, belső nyugalmat, ami mindenki vágya volna, de én nem hiszem, hogy külső iránymutatás nélkül bárki is rájönne magától a saját egó-tudata, hitrendszere kalitkájában (rendszeren belülről) olyasmikre, amiket pl. Seth elmond (rendszeren kívülről).

Ez igény kérdése talán, van, aki megelégszik evvel, amit ők tudnak az egészből - és ez nem kevés egyébként egy átlag európaihoz képest -, van, akinek ennyi nem elég, mert inkább a tudásvágy hajtja, mint valami belső nyugalom elérése. Vagy a kettő együtt:)

"Vagy rosszul látom? nem ezt mondják?"

Szerintem jól látod, idáig terjed a tudásuk és a hitrendszerük. Ha Moojit hallgatom, az ilyenekre legyintek, mert én másképp hiszem, de ettől függetlenül pl. Seth "mágikus megközelítését" nagyon jól tudja interpretáni gyakorlati szinten, más fogalmakkal.

Igen, ez igaz. Ezek a tanítások sokkal radikálisabbak, mint Seth, olyan értelemben, hogy az ego eltüntetésére törekszenek, míg Sethnél ilyen törekvés nincsen. De én ezt annak tudom be, hogy a tudattal kapcsolatos összes ismeretnek nagyon a kezdetén vagyunk. Még az agyi funkciók működését sem ismerjük igazán, a fizikai test nélküli tudat létezése meg konkrétan kuruzslásnak számít a tudomány szemében. Olyanok vagyunk, mint a tinik, akik még nem ismerik a világot annyira, mint a felnőttek, és néha hibás válaszokat adnak az élet kihívásaira. Ez a ego-kiírtás pont egy ilyen szélsőséges válasz. Seth nagyságrendekkel fejlettebb entitás, mint mi, az ő tudata bőven átfogja az ego, a belső én, a lélek, stb. létezését és működését. Ő lazán kijelenti, hogy tisztában van vele, hogy a tudata csak egy eszköz, és úgy használja, mint mi a szemünket, miközben mi azt sem tudjuk igazán, mi is az a tudat. Idővel szerintem el fog jutni az emberiség is oda, ahol most Seth van, és mi is megtanuljuk kezelni a tudat dolgait, de addig is tanulunk és így hibázunk is néha. A kisgyerek is sokszor elesik, míg megtanul biciklizni.
Szerintem ez az ego-mentesítés egy jó módszer arra, hogy egyáltalán legalább megtapasztaljuk a tudat mibenlétét. Nyilván vannak más módszerek is, mint pl. a Seth-féle gyakorlatok meg mittudomén micsodák.

Tollet és Moojit csak felszínesen ismerem, mert vhogy lezárok minden olyan tanítás előtt, ahol a személyiséget vagy az egót kárhoztatják és felszámolásra ítélik. Vagy rosszul látom? nem ezt mondják? ha igen, ti ezt hogy egyeztetitek össze Seth-tel? oké Seth is mondja, h túlszeparáltuk az egót és jó lenne, ha visszatérne a gyökerekhez, de mindig hangsúlyozza az egó, a személyiség egyediségének helyét és fontosságát a rendszerben. 

(bocs a sok elütésért)

(bocsánat, hogy keresztbe válaszolok, más kommentek után. Spira is ilyen, Mooji, Tolle és Spira számomra elképzelhetetlen, hogy pénzért, hírnévét vagy dicsőségért beszélnének. Mind elképesztő komoly és mély tudati világú emberek. Adyashantit (lehet, hogy rosszul írom a nevét) valahogy nem kedvelem-túl szigorú nekem vagy a fene tudja, de a tudati tisztaságát szintén nem tudom megkérdőjelezni). Ezek azszolút szubjektív meglátások, a tévedés jogát fenntartom. )

Szeretném elmondani, hogy hálás vagyok nektek, hogy vagytok, és hogy itt vagytok, azáltal hogy egy kicsit itt nyüzsögtünk, beleolvasgattam ebbe-abba, megnéztem egy Mooji videót, belekerültem ismét valami olyan erőtérbe, ami egészen helyretett. Köszönöm:)

Szerintem az általad név szerint említettek pont hitelesek, már amennyiben a videóikból ez szubjektíve levehető. Mooji rendszeresen ad elő élőben a fészen, hát, számomra ő vagy Tolle 100%, hogy nem a pénzért csinálja.

Jó nagyon. bizonyos helyzetekben életmentő:) 

Hát szerintem nyilvánvaló, hogy a gurul 90%-a csak a hírnévért és a pénzért csinálja. Remélem nem bántok meg senkit azzal, ha azt mondom, ennek Osho a tökéletes példája.
Aztán van 5%, akiben van ugyan némi bölcsesség (vagy legalább is azt hiszi magáról), de semmi olyasmit nem mondd, amit igazából ne tudnánk, vagy amiket mondd, azok lehet hogy nem butaságok, de akkor csak ilyen elcsépelt közhelyes vackok. Az ilyen jellemzően igencsak szeret reflektorfényben tetszelegni.
Aztán van 4%, akiknek már volt spirituális betekintésük, vannak köztük gyakorlottabbak is, akik akarnak és tudnak is hasznosat mondani, velük nincs is baj, de általában nincsenek olyan magas szinten. És ott az az 1%, akik tényleg igazi guruk. Ilyen volt pl. Maharsi és Papaji.
Talán a nyugatiak közt is van ilyen, de őszintén szólva, akiket eddig tanulmányoztam (Eckhart Tolle, Rupert Spira, Mooji, Adyashanti, meg nem is tudom kik még), hát vannak kétségeim velük kapcsolatban. Azt szokták mondani, az igazán élelmes spirituális kereső elolvas 5 könyvet, a hatodikat meg már ő írja :) A zsé $$$ meg csak ömlik majd :)
Amúgy alapszabály, hogy a nagyon népszerű gurukat érdemes kerülni :)
Mondjuk a vízenjárás pont olyan dolog, aminek szerintem nincs értelme. Sokan úgy mennek ezekhez a gurukhoz, hogy húú most akkor lesznek természetfeletti képességeik, és az milyen jó lesz... de én pont azért szeretem ezt a témát, mert nem arról szól, hogy hogyan legyünk sikeresebbek/hatalmasabbak/gazdagabbak... az ilyen dolgok, mint a vízenjárás és hasonló "kisstílű" dolgok szerintem pont szembemennek ennek az egésznek az alapbeállítottságával. Nekem ilyen vízenjárós guru nem is kéne, szerintem az az igazi guru, aki rámutat valódi természetedre, a tudatra/lélekre/vitalításra.

Abban azért van jó is, hogy mi más kultúrális közegben nőttünk fel. Pl. Ramana Maharsit nagyon sokan azért értették félre, mert a hindu felfogásból indultak ki. Ott is van önvizsgálat nevű gyakorlat, a neti-neti, és amikor Maharsi az önvizsgálatról beszélt, erre gondoltak, pedig a neti-netit Maharsi sosem tartotta sokra. Meg ugye a "Ki vagyok én?" kérdésre sokan reflexből az "én Brahman vagyok" választ adták, mert a hinduizmusban van egy ilyen gyakorlat.
De aki "belül" van, az nyilván másként látja a dolgokat, mint a külső szemlélő. Engem sem vonz különösebben az indiai kultúra meg a szokásaik, szerintem a legtöbb európai számára ezek elég idegenek. Egyik barátom szokta mondani, hogy nem érti, mire fel kéne hasra esni a hinduizmustól meg buddhizmustól... elég csak megnézni, mi van Indiában: kosz, tehénsz*r mindenhol, fertőzések, stb. Ez igaz, de ha elmész az ashramba, nyilván nem így nézed az egészet. Én még nem voltam ilyen helyen, de a Ramanashram szívesen elmennék, bár lehet, hogy az égvilágon semmi érdekeset nem látnék ott :)

És jó a mindfulness? Hogy érzed?

A "vagyok" gyakorlat egy nagyon egyszerű kis gyakorlat, annyi a lényege, hogy nyugalmi állapotban arra koncentrálsz, hogy "vagyok". Csak ennyi, hogy "vagyok". Ha bármilyen gondolat merül fel benned, lazán elhessegeted, és visszatérsz a "vagyok"-hoz. Ez arra jó, hogy tudatosodjon benned a kondícionálatlan létezésed, mentesen mindenféle mentális címkétől, végső soron segít abban, hogy felismerd ego-mentes én-ed. Az én-ben tartózkodás a Ramana Maharsi-féle "Ki vagyok én?" gyakorlat, más néven az önvizsgálat. Ez annyi, hogy megragadod a benned lévő "én" érzetet, tudatot fókuszában tartod, és belemész és vizsgálgatod. Ennek a gyakorlatnak az a célja, hogy meglásd az ego valótlanságát, és amint szertefoszlik az ego, megjelenik az önvaló.

Fura ez az elhagyatottság-érzésed. Én inkább a végtelen tudatosságot érzem, ami egyfajta pozítiv érzet vált ki bennem, nem is tudom megfogalmazni, de mindenképpen nagyon jó :)

"a világ csak az én elmémben létezik..."

Kikérem magamnak:)

Amindfulnesst már régóta gyakorlom. Tulképp a vipassana meditáció, csak kapott most brandet. 

Mi az a "vagyok" gyakorlat pontosan? És az "én-ben tartózkodás"?

Én olyan végtelenül elhagyatottnak érzem magam ettől a gondolattpl, hogy a világ csak az én elmémben létezik...:)

Igy van, ahoigy irod hogy a gondolat figyeles az tobb ezer eves technika. Nekem szemely szerint, azert tetszik jobban Seth mint a guruk mert -ahogy emlitetted -ok mindenre azt mondjak/tanacsoljak jarjal utana. Pontosabban annyit hogy merulj el benne es figyeld, aztan meg tanulj abbol amit tapasztaltal(persze sarkositva irom). Egyet nem szabad figyelmen kivul hagyni hogy a guruk most speciel az indiaikrol beszelek , naluk mar -marmint az indiai emberekre ertem- pl az hogy lelek vandorlas es nem a testem vagyok ,ego , szellemiseg apolas stb ezek veluk szuletett dolgok .Ami magatol ertetodik szamukra es ez a felfogas/nezopont alap termeszetu szinte. Ellenben amikor pl egy europai embernek- tobbnyire-  ezeket eloszor fel kell fogni meg kell talani:) Ezert hagynak ugymond magadra a guruk. Bar az hogy guru ez is mar el csepelodik lassan hiszen annyi "igazhitu es tudasu" guru van mar Indiaban hogy ihajjj:) De meg egyiket sem lattam pl vizen jarni:) az egyiknek van 5millio kovetoje a masiknak 3millio stb  .Egyik ismerosom egyik ilyen "kozismert" guruhoz jar , mutatott egy felvetelt amikor Tenesseebe az egyik Ashramjaban voltak haaaat......apam az nekem inkabb egy beavatasos "feketemagias" szertartashoz hasonlitott.Nekem nagyon nyomaszto volt amikor megneztem a felvetelt engem abszolut "osszezsugoritott" ellenbenm amikor Sethezek az pedig merhetetlen tagassagot ad.

Seth fele gyakrolatok nalam szinte elemi erejuek.Pl a szinpados amikor szep lassan egyedul maradsz ott Ha emlekszel ra .

Pontosan azert is emlekszel az almaidra jobban mert ezek a gyakorlatok a fokusz tartasra vannak igen nagy hatassal es igy hogy ugy mondjam kint tartja a fejedet a katyvaszbol:) tudod mint a Matrix filmbe amikor Neo az urhajoval felmegy a felhok fele es ott ragyog a Nap es tokre idilli minden:)

Jaja, Papajit is szeretem! Róla és Maharsiról feltétel nélkül elhiszem, hogy valódi guruk.
Az a gyakorlat, amit Seth is javasolt, hogy figyeljük a gondolatainkat, ez ugye egy több ezer éves, tradícionális meditációs forma (a mindfulnesst próbálta valaki?), és ez megvan az advaitában is.
De szerintem az a legjobb az egészben, hogy minden további nélkül kimondja, hogy a világ csak a te elmédben létezik, és ehhez következetesen tartja is magát Maharsi. Akármit kérdezel tőle, a válasz mindig az, hogy kutasd az én-t :)
Ez a filozófia, aminek a középpontjában az "én" van, és az egész világ az elmében létezik csak, és ha nincs ego, akkor nincs megnyilvánult valóság... ez annyira "tiszta", logikus és egyszerű, mentes mindenféle torzítástól, ez nekem tetszik.
Seth-nél sokkal több az emlélet, egy rakat kérdésre választ ad. Maharsi nem igazán ad válaszokat, de épp ezért gyakorlatiasabbnak érzem, mint Seth-et.
Mellékhatás pedig az, hogy mióta ezeket a gyakorlatokat csinálom (a "vagyok" gyakorlat, meg az én-ben tartózkodás), szinte minden álmomra emlékszem, akkor is ha éjszaka alszom, vagy ha délután. Volt olyan éjszaka, hogy kétszer ébredtem fel, összesen három álmom volt, és reggel mindháromra tisztán emlékeztem!

Igy van ,ahogy irod rengeteg hasonlatot lehet talalni.Amugy en is Papajis vagyok /voltam:)Szeretem ahogy kozli a dolgokat.Igen melyrol jon az biztos.

"a saját tudatunk kutatása, az önmegismerés, önvizsgálat, mindenkinek egyedileg vagy akár csoportosan a legfontosabb, fontosabb mint bármely más anyag"

Ez az alap szerintem is. Amikor a szemelyiseg elkezd befele figyelni , keres kutat hogy mi is a szitu valojaban.Ebben az a szep hogy szinte ez egy amolyan "kod" lehet bennunk ami aktivalodik magatol is fuggetlenul a figyelemtol.(pl a 33. ev)

de el lehet jatszani a gondolattal hogy amit kutatunk hogy mi a tudat es mire kepes ha talalkozik "fokuszalt figyelemmel" megis csak a Szellemnek az egyik "tulajdonsaga/eszkoze" es meg van masis a tarhazaba.Ahogy Seth is emliti.Ha belegondounk minden fejlodik nincs lezart rendszer.Es minden hatassal van mindenre.Ezos nyelven meg az Orangyalom is fejlodik,minosegben emelkedik az en "foldi eletem soran" Mint ahogy a MindenLetezo is.Ezzel csak azt akaartam mondani siman letezhet valoban a Tudaton kivul mas "jatszoter" is :) ja persze szerintem.

Nem sokat vagyok facebookon, könyvet olvasok, Ramana Maharsit, Papajit, Robert Adams-et, tehát ilyen neoadvaita írásokat. Ez is nagyon érdekes, és még érdekesebb összehasonlítani Seth-et az non-dualizmus filozófiájával. Nem mondom, hogy nincsenek különbségek, de engem ezek nem zavarnak :)
Szerintem Seth-nek két vezérgondolata van, 1) te egy vagy a selffel - belső éneddel - a lélekkel - végső soron tiszta tudat vagy 2) te teremted a saját valóságod. E két gondolat, illetve hát főképp az első, képezi az advaita alapját is, a kisebb-nagyobb különbségeken pedig nem kell fennakadni :)
A fentiekből adódik, hogy a saját tudatunk kutatása, az önmegismerés, önvizsgálat, mindenkinek egyedileg vagy akár csoportosan a legfontosabb, fontosabb mint bármely más anyag, pl. a korábbi civilizációk, vagy a tárgyak hanggal történő mozgatása, stb. Az is nagyon érdekes téma, nem mondom, hogy nem... a kísérlet jó ötlet, remélem találsz hozzá  résztvevőket!

Ami engem illet ,  engem maga a Seth nezopont /filozofia valtoztatott meg. Ha jobban belegondolunk akkor ha Sethet oilvasol maris hipnozis ala kerulsz:)

Pedig hát Seth egy örökzöld.:) A fb elszívja az embereket:)

Az értékeség hit is örökzöld. Arra épül minden. Olyan mint a C vitamin. Nem lehet túladagolni.

Most elég kevés látogató van. Voltak termékenyebb időszakok is, mostanában nincs akkora érdeklődés Seth felé. Pedig tudom, hogy vannak Seth-olvasók, egynéhánnyal találkoztam már, de ők nem aktívak itt.
Nekem is volt egy spirituális oldalam, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, de egyszerűen nem volt időm csinálni. Az elején legalábbis az a napi néhány kell neki, amíg lesz belőle valami; aktívnak kell lenni a közösségi oldalakon, stb.
Ez a kísérlet egyelőre nem tűnik túl népszerűnek :)
Majd ha nyugdíjas leszek, naphosszat ilyenekkel fogok kísérletezni, mostanában csak meditálgatok.

Lehet.

Egyébként van olyan köztetek, aki Seth módszerével, a természetes hipnózissal jelentős változást élt meg az életében? A hitei és ezáltal a valósága területén?

Ahogy elnézem, elég üres topik volna.

További javaslatom, h az elfogadást egészítsük ki értékességünk voltának, mint fontos alaphitnek a megerősítésével. Atta így jobb?vagy még csavarjuk?:)

Érdemes lenne talán létrehozni egy külön topicot erre..

Sziasztok!

Én is csatlakoznék! Mikor kezdjük? Mit csináljunk pontosan? 

Srácok én benne vagyok.

Hozzunk egy kis mókát.

Én benne vagyok, bár kissé általános jellegűnek tűnik a kísérlet. :)

BUÉK! :)

Békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Sziasztok!
Régen jártam itt, gondoltam beköszönök! Egyben nagyon szép, meghitt Karácsonyi Ünnepeket kívánok mindenkinek. :)

Bónuszként felvetnék egy kérdést: lenne kedve pár embernek egy rendkívül egyszerű fapados valóságteremtős kísérlethez?

Ha igen nemsokára jelentkeznék a részletekkel (Tulajndonképpen csak egy nagyon egyszerű fél - egy perces tudati ráhangolódás arra, hogy elfogadjuk az adott napon az örömöket, szép dolgokat, a nap ajándékait, és aztán figyeljük, mi lesz belőle. Teljesen önkéntesen lehetne megosztani az esetleges élményeket, akár szelektálva, mi az ami bevállalható nagyközönség előtt mi nem.)

Kommentek hajrá :)

https://mno.hu/eletmod/hogyan-jutunk-el-a-mocsartol-a-szunyogban-eloskodo-egysejtuig-2433850

Ez csak azért érdekes cikk, mert Csányi a hiedelmet, mint fogalmat tulajdonképpen erősen Sethhez hasonló értelemben használja benne, bár kétségtelenül annak társaldalmi, nem egyéni vonatkozásait emeli ki, de nem is dolga, hiszen etológus.

Több jel is arra mutat, amit Seth már sok évvel ezelőtt elmondott.

Úgy todom godolni, hogy akkor teremtem tisztára a süteményt, ha semmiféle olyan gondolatom nem társul hozzá nyomokban sem, hogy lehet, hogy az nem tiszta. Viszont feltételezhetem valamiről, hogy ilyen-olyan, aztán mégsem olyan.:) Pedig azt is én teremtem, ráadásul előfeltételezéssel. Vagy van, amikor tömegesen betegek lesznek valamilyen kajától, pedig nem hinném, hogy minden megbetegedőnek társult egy "nem oké" gondolata hozzá. Itt persze biztos egy kollektív tervről van szó.

Vagy talán nem is lényeges egyáltalán, hogy tiszta vagy nem, nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy mit hiszek a tisztátalanságról, vagy hogy éppen nekem hol van a tisztaság határa, lehet, hogy másnak egész máshol. Az undor a tisztaság-tisztátalanság ismérveimből eredhet, ahogy mindenki másnak.

Seth legfőbb kijelentése: mi teremtjük a saját valóságunkat. Ez abból is látszik, hogy ezzel van a legtöbb problémánk. :) Azt hiszem nem mondta el elég jól hogyan kell csinálnunk ezt a valóság teremtést.

Biztosan teremthetnéd másképp, csodálatos tisztára azt a süteményt, de hogy miképp arra én is kiváncsian várom a válaszokat. :) Gondolom, nem véletlenül teremtetted így a süteményt, ám mindig az okokat keresni szerintem elég macerás.