Nem az enyém, Sethtől kölcsönöztem, az elmúlt hónapokban rendesen forgattam ám A személyes valóság természetét,hogy a gondjaimra megoldást találjak, és pár ilyen fontos gondolata belémivódott.:)

Az a kijelentés, hogy az érzékszervek hozzák létre a valóságot, tehát a szem a képet, a fül a hangot, és így tovább, onnan származik-ha jól emlékszem-, hogy ezzel magyarázza Seth, hogy a végtelen széles spektrumú valóságból miért pont az adott behatárolt területet "fogjuk be". Tehát a szem spektruma determinálja a látott képet, a fül spektruma a hallott hangot, stb. Emellett az is egy szempont, ahogy emlékszem, hogy mivel a valóság belülről kifelé generálódik, így a szemen át és a fülön át "vetítjük" magunknak a képet, illetve generáljuk magunknak a hangot, így válik a belső külsővé, az érzékszerveken keresztül, de mégis irányítottan. Azután lehet, hogy zavaros, ahogy ezt most levezettem.:)

Szia,

engem is értek hasonló tapasztalatok idén, igaz, nem pénzügyi, hanem más vonalon(khmm, kb. rendkívül kellemetlen hatósági vizsgálatok címszóval tudnám körülírni). Én visszafejtettem a jelenséget arra, hogy a létbevetettségi érzésem, a kiszolgáltatottsági érzésem, mint meghatározó hiedelem dolgozott az események mögött (rengeteg munkám van benne egyébként, mire felfejtettem a mozgatórugókat, de rákényszerítettem magam a kellemetlen eseményekkel). Az biztos, hogy ha kitelepíti az ember az alapvető erőforrásait magából, akkor kellemetlen külső eseményekként is tud a valóság viselkedni, a kapcsolt egyéb hiedelmek függvényében, talán így lehet a pénzügyek területén is.

A tegnapi környezeti katasztrófáról ez a szám jutott eszembe: (Cromagnoni Cola:Vörös földek)

http://www.youtube.com/watch?v=F0e9xLWoQ0A

"...a szellem nem üres éleselméjűség, sem az elmésség semmire nem kötelező játéka, sem pedig az értelemszerű distinkciók parttalan hajszolása, s még kevésbé a világész: a szellem a lét lényegéhez kötődő, eredeti módon hangolt, tudó eltökéltség" Martin Heidegger-Rektori beszéd

"Filozofálni annyi, mint a rend-kívülire kérdezni. Mivel azonban, ahogy először csak jeleztük, ez a kérdés visszahat önmagára, nemcsak az rendkívüli, amire kérdezünk, hanem maga a kérdezés is. Ezzel a következőket akarom mondani. Ez a kérdezés nem hever az úton, hogy egy szép napon észrevétlenül vagy éppenséggel tévedésből benne találjuk magunkat. Nem rejlik benne a mindennapok szokásos rendjében sem úgy, hogy azután valamiféle követelmény vagy éppenséggel előírás alapján rákényszerülnénk. E kérdezés nem rejlik az uralkodó szükségletekről való sürgős gondoskodás és azok kielégítése körében. A kérdezés maga kívül van a renden. Teljesen szabadon vállalt, teljes egészében és sajátlag a szabadság titokzatos alapjára állíttatott, arra, amit ugrásnak neveztünk...A filozofálás-így mondhatnánk most- nem más, mint a rend-kívülire való rend-kívüli rákérdezés." Martin Heidegger-Bevezetés a metafizikába

Vizsgáljuk meg most az elsődleges gondolatformát a másodlagos gondolatformával szemben, a tiszta és egyszerű gondolatformát a lelkesített gondolatformával szemben, a mentális képet az asztro-mentális képpel szemben, vagyis a gondolatformát az alsóbb asztrális síkon. Hogyan jön ez létre, és mi is ez? Hogy a korábban említett jelképet használjuk, akkor jön létre, amikor a kigondolt Ige kimondott Igévé válik; a lélek kileheli a gondolatot, a hang pedig formát hoz létre az asztrális anyagban. Ahogyan az Egyetemes Értelem gondolatai kilehelve megnyilvánult világegyetemmé válnak, úgy válnak az emberi értelem mentális képei kilehelve teremtőjük megnyilvánult világává. Az Egyetemes Értelem környezetét a térben saját világával népesíti be. A mentális kép rezgései hasonló rezgéseket idéznek elő a sűrűbb asztrális anyagban, és ezek hozzák a másodlagos gondolatformát, amit asztro-mentális képnek neveztem. A mentális kép, – amint már megbeszéltük, – teremtőjének tudatában marad, de rezgései e tudatból kilépve lemásolják a formáját az alsóbb asztrálsík sűrűbb anyagában.

Egyetemes Értelem = Minden Létező?

"te most akkor hol járkálsz?:)"

Fenetudja, de biztosan jó helyen! :)
Szerintem is fókuszváltás a legjobb szó erre az érzésre.
Sikerültek az esti szuggesztiós kísérleteim. Május vége óta munkanélküli vagyok, a héten jópárszor szuggesztáltam magamnak elalvás előtt, hogy még ezen a héten lesz munkám.
És lett is :)
Egyébként tegnap éjjel olyan intenzív álmom volt, ami egy évben egyszer fordul elő. Elmesélve eléggé bizarull hangzana, így nem mesélem el, de egyébként az álomélmény nagyon érdekes és élvezetes volt.

naughty!

Nálam ugyanez :)
Én csak úgy szimplán szeretek élni újabban. Annyira érzem, hogy a kezemben van az életem, hogy nagyon... bár érteni én sem igazán értek semmit, de nem is baj...

Go Csie go!! :)

Az az ösvényes gyakorlat, amit Seth javasolt az Ismeretlen valóság I. kötetében, nagyon jó!
Valahogy úgy szól, hogy "képzeld el, hogy ahol most állsz, az a tudatosság ösvénye, ...".
Ez érezhető, bár tényleg minimális tudatmódosulást eredményez!

„A szem vetíti és fókuszálja a belső képet (az ideát) az anyagi világra, ugyanúgy, ahogy a vetítőgép vetít a vászonra.”

Egy buta kérdés ezzel kapcsolatban: ha becsukom a szemem, akkor nincs anyagi világ? :)

Egyébként azt hiszem, jól haladok, csak azt nem tudom, miben is :)
Mert napok óta minden egyes reggel sikerül visszaemlékeznem az aznap esti álmomra. Eléggé intenzív álmaim vannak, de van, hogy ébredés után érzem, hogy szöknek az emlékek (Seth írt is erről valami olyasmit, hogy rajtakaphatom magam, amint próbálom elfelejteni az álmaim), és napközben villanak be egyes jelenetek.
Többnyire a családommal, a bátyámmal, és valamelyik volt barátnőmmel álmodom.

Dejó!

És tudsz különbséget tenni köztük? Honnan tudod, mikor melyikbe vagy?

Én két dolgot figyeltem meg ezzel kapcsolatban.

a., úgy emlékszem, Seth néha használja az "átlépés" szót ezen szintek közt. Én úgy éreztem kísérleteim alatt, hogy ez tényleg olyan, mint egy átlépés.
Azaz, pontosabban fogalmazva, amikor egy "magasabb" szintről belépsz egy "mélyebbre", mondjuk A-1-a-ról A-1-b-be, az olyan, mint egy lassú átfolyás. Viszont ha valami megzavar, akkor hirtelen eloszlik a "köd", és tényleg olyan, mint ha egy lépéssel átlépnél egy küszöböt, és egyik szobából a másikba lépnél.

b., hőveszteség.
A szintek közti átlépéskor a test termikus energiát használ el, azaz lehűl. A külső hőmérséklet nem változik, de a test hőmérséklete lejjebb esik, ergo elkezdesz fázni. Hirtelen hűvös lesz a szoba.

Namármost, nem kizárt, hogy nagy hülyeséget írok, és keverem az alvás fázisaival a dolgot, ez esetben bocsánat!
És bocs a buta megfogalmazásért, csak így tudom leírni.

nem baj, ha én zenélek itt közben kicsit?:)

szerintem jobb, mint az eredeti... sanax-pótlónak is jó lehet...

MIndegy...

A tudati szintekkel próbálkozott már valaki? A-1, A-1-a, A-1-b stb.?