Nézőpont kérdése.

Nálam az erős szalonspicc ihletett,intuitív,megértő,értő állapotokat eredményez,csak nehéz a mértéket megtartani azon a szinten.:)

Hát ha a sörnek tudattágító hatása van, akkor én most eléggé tádult tudattal írok ide:D
Szerintem inkább tudamodosító, de nem tágító.

Öhmm...
Véleményem szerint a tudatmodosító szerek nem feltétlen vannak a kárunkra, mivel azok által egy "újabb" valóság ismerhető meg.

Ne haragudj,de 6 vagy 7 kötet mondandóját ezzel a beidézéseddel nem tudom elintézni...

Uff,most meg én beszéltem.:D

Két apró megjegyzés:az ominózus dörgedelmes mondat az LSD használata kapcsán hangzik el,szerintem.

A másik,a normál tudatállapot szempontjából vett,tudattágító szerek általi "kikényszerített"élmények kizárólag negatív megitélése szerintem túlzás,vannak ott pozitív vonatkozások is.

De tényleg mindenki magából indul ki,aki nem él efféle dolgokkal,az harcosan ellenzi,aki él/mint pl.én a sör tudattágító hatásának használata kapcsán/,az meg megértőbb.

Igazad van,nem fejtettem ki részletesen.

Az LSD kapcsán hosszan értekezik arról Seth,hogy a mesterséges,kémiai úton előállított drogok mennyire veszélyesek,mert szétzúzzák a pszichét,a természetes védelmi rendszer nem tudja kezelni a kialakult helyzetet.

Ugyanakkor a most általad beidézett szövegből is kiderül,hogy megfelelő keretrendszer és tudatosság esetén a természetes szerek ésszerű használatát nem ellenzi,és szerintem ugyanez igaz az alkoholra is,nyilván a mérték is döntő lehet.

Válaszolj nyugodtan,mindenesetre marihuána túladagolásba egyik életedben sem halnál bele,úgy gondolom.:)

Kösz a kiegészítést,ez valóban így tűnik pontosnak.

Ennek fényében igazolva látom azt a teóriámat,hogy Sethnél az ún."kemény"drogok a kifejezetten ellenjavalltak,míg a temészetes anyagok használatát kevésbé szigorúan ítéli meg.

Én köztes megoldásként úgy látom,hogy Seth kapcsán nincs ilyenfajta szükségszerűség a tudatmódosító szerek,azok használata tekintetében,az egyénre van bízva ez is,mint szinte minden.

De bizonyos kultúrákban,/és erősen metafiziára hajazó kultúrákban/bizony a tudatmódosító szerek szerves,elválaszthatatlan részei a tapasztalatnak,lásd a mexikói Jaki indiánokat/Juan Matus varázsló Carlos Castaneda írásaiban/.

Szisztok!

Olyanom van... :) hogy szeretnék tőletek egy-több fontos dolgot kérdezni:

Én még csak a "Seth könyve" c. könyvet olvastam Jane R./Seth -től. De nagyon megtetszett az írói páros világa. Kérdésem az volna hogy tapasztalatotok szerint melyik könyvet, könyveket érdemes mindenképp átlapozni. Úgy értem kinek melyik volt a legtöbbet mondó, tanítő és az sem utolsó hogy egyáltalán be lehet -e szerezni magyarországon... (Középfokúnak mondható angol nyelvtudásom van, de az még kevés, ezért inkább magyarul olvasgatok  ))

Sziasztok!

Ez egy régebbi hozzászólás, de muszáj beleugatnom :-)

Volna egy észrevételem. Vajon mit szólnál Atta, ha a probléma gyökere a munkahelyeden valami olyasmi, ami nem tőled függ? Ha mondjuk a kapcsolatok rendszere olyan, amit nem tudsz egyedül megoldani? Elképzelhető ez?

Szerintem igen. Ebben az esetben a megérzésed, vagy gondolatod a problémával kapcsolatban nem előidézte azt, hanem egyszerűen előre informált a probléma lehetőségéről. Ebben az esetben ez nem teremtő gondolat volt, hanem prekogníció, jövő érzékelés. Ez persze tűnhet úgy, hogy csak játszom a szavakkal, de a lényeg sokszor abban van elásva, hogy tudjuk valójában miről van szó.

Szerintem a tudatmódiosító szereknek teljes létjogosultsága van az ezotériában, és a pszicghológiában. No persze nem azért, hogy szenvedélyévé váljon az embernek, hanem abban az értelemben, hogy segítse a tudat módosítást. Ez szélesíti a látószöget, de kétségtelen, hogy vigyázni kell vele. Olvassatok Feldmár Andrást, ha hozzáfértek, és ugye a sámánokról már nagyon nem is kell beszélni.

Gorgo

Nem minden fekete és fehér...

Szerintem ha a részleteket megismerjük, egypár ellentmondás eltűnik ;)

Azért ilyen ellentmondásokat jelezhetnétek,akár a dilemma topikban,mert hasznos lenne átrágnunk magunkat rajta,hátha legalább részlegesen értelmezni lehetne.

Én is találtam már ilyet egyébként,de most nem jut eszembe,de ha beugrik,meg  fogom írni.

Szerintem ez az ellentmondás feloldható azzal,hogy Seth éles különbséget tesz a természetes tudatmódosító szerek/fű,peyoté,stb/és a mesterségesen előállított kemikáliák között.

Az én olvasatomban a természetes anyagok,és persze akár az alkohol is mértékkel használhatóak,a mesterségeseket pedig erősen ellenzi,valahol ír is arról,hogy utóbbiak szétzúzzák a psziché természetes rendszerét,rendkívül károsak.

Csak én látom sokszor olyan ellentmondásosnak Sethet?

Nos igen, igazad van, így egészségesen könnyű osztani a bölcsességet, de csak azért mertem felhozni a témát, már úgy érzem, nyitott az ilyesféle dolgok felé. Ezért is mertem vele erről a dologról beszélni, egyébként ha testi fogyatékossal találkozom, sosem faggatom, hogy mi merre hány méter...

A minden szó hiába részt úgy értettem, hogy gyakran csak úgy felhívom, mert kiváncsi vagyok rá hogy épp milyen hangulatban van, vagy ha épp nincs semmi dolgom, de sokszor mondvacsinált indokokkal hárítja el a közeledésemet (:

Ezek a testi és lelki fogyatékosságok most nálam valamiért nagyon előtérbe kerültek, sokat gondolkodom ilyesmiken. Azt vettem észre, hogy tök apró dolgok (mármint nekünk apróságnak tűnő dolgok) mennyire tönkre tudják tenni egy ember életét. Pl. van egy csaj ismerősöm aki dadog. Szép, fiatal, aranyos, humoros jófej csaj, de alig jár emberek közé, nagyon visszahúzódó. 
Nincs igazsság... (:

Én tudok írni, sőt ha egyszer belekezdek, akkor elég nehéz leállítani engem:D
Most is szembe jutott valami...

Olvasta valaki Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlás című könyvét?
Én most olvasom, és van egy olyan érzésem, hogy a könyvben leírt flow érzés hasonlít a Seth által elmondott vitalitáshoz.
Pl. a flowra is jellemző az Én-tudat elvesztése, amiről Seth többek közt az Ismeretlen valóságban beszélt, a TE-ről szóló részben ("ezek az egységek tudatosak, de nem megszemélyesítettek" - ha jól emlékszem, valahogy így hangzott a mondat).
Alátámasztani nem tudom semmivel, ez csak egy intuíció, nem vagyok benne biztos, hogy a két dolog megfeleltethető-e egymásnak.

Idézetek a könyből: "Így hát az Én-tudat elvesztése nem egyenlő az Én hiányával, még kevésbé a tudatosság hiányával, csak az Énről való tudás hiányzik. Az Én fogalma csúszik le a tudatküszöb alá, az az információ, amelynek segítségével önmagunkat szoktuk megjeleníteni."

"Amikor valaki minden pszichikai energiáját egy adott kapcsolatnak szenteli – legyen az egy másik személy, egy hajó, egy hegy vagy egy zenemű -, akkor ténylegesen része lesz egy olyan cselekvésrendszernek, amely nagyobb, mint addigi Énje volt. Ez a rendszer a tevékenység szabályaiból meríti a formáját, energiáját pedig az adott személy figyelméből nyeri. De a rendszer maga igazi – szubjektíve épp annyira igazi, mint amikor valaki egy család, egy cég vagy egy csapat része –, és a részét alkotó Én, kitágítja a határait és összetettebb lesz, mint előtte volt."

Ha valakit érdekel, adok letöltési linket a könyv pdf változatához.

Bíztató amit írsz, Misi, én is szoktam neki mondani, hogy így is lehet teljes életet élni... sajnos gyakran azt látom, hogy hiába minden szó, nem tudok segíteni neki.

Ma tapasztaltam, hogy működik a "te teremted a saját valóságod" elv.
Röviden: tegnap egy levelezőtársammal az emberektől való félelemről beszélgettem (enyhén szociofóbiás vagyok, de már úgyahogy sikerült leküzdenem). Volt egy mondata, ami megfogott: "az emberek megérzik a félelmet, mint a farkasok".
Tegnap éjjel ezen gondolkodtam, mert valahogy nagyon valósnak éreztem. Visszagondoltam, hogy a múltban mennyi sérelem ért, csak mert nagyon sokszor szinte rettegtem az emberektől.
Ma reggel pedig újra visszatért az a régi, ismerős érzés, az emberektől és a közösségtől való félelem. Már több éve nem éreztem ilyet, de most megint.
Erre mi történik? Úton hazafelé egyedül mentem, és néhány "ittas állapotú" srác belémkötött... nem részletezem, lényeg hogy nem történt semmi komoly (személyi sérülés nem történt, úgy is mondhatnám:))
Szerintem ez elég szép példája a valóságteremtésnek (mellesleg a vonzás törvénye is ugyanezt mondja ki). Fura, hogy ilyen sosem történik velem, amikor lelkileg jó állapotban vagyok, csak amikor ilyen félelmek és ilyen negatív gondolatok uralkodnak a fejemben.

Senki nem tud hozzáfűzni semmi építőjellegűt, vagy ez tipikusan az a kérdés, amire földi halandó nem tud válaszolni?:))

Szeretném megismertetni Seth-et a sráccal, és szerintem ha az ő problémájára kihegyezve mutatom be neki, akkor valószínűleg elég nyitottan tud majd hozzáálni.

Írhatnékom van:))

Röviden: van egy ismerősöm, aki enyhe testi fogyatékkal él (ajak-és szájpadhasadék). Sokat gondolkodom azon, hogy ő miért így született? Seth azt mondta, hogy mindenki maga választja meg a születési körülményeit, stb. Megkérdeztem magamtól, hogy a srác miért választhatta magának ezt a betegséget, talán a személyisége fejlődése érdekében.
Igen ám, de a srác egyébként elég érzékeny lelkületü, magányos, nem igazán vannak barátai, mesélte hogy haverjai sincsenek, sem barátnője, és elmesélte, hogy már többször megfordult a fejében az öngyilkosság... hát picit megijedtem, szerintem jó fej, meg értelmes is, tényleg kár lenne érte:S
Nah mindegy, arra akarok kilyukadni, hogy ha esetleg sikerült volna megölnie magát, akkor fejlődött-e volna a személyisége...?
Most asszem 21 éves a srác, sokszor próbálok neki Seth-ről beszélni, talán segít rajta... szóval a kérdés, hogy vajon miért választ valaki magának ilyen betegséget, és ha neadjisten nem sikerül megbírkóznia vele, akkor mi értelme?

Lucas, a blogot folytatod még?
Csak mert ma végigolvastam, és vannak benne érdekes dolgok, és már elég régi az utolsó bejegyzés.

Utolsó kérdésedre eszembe jutott valami,miszerint a "kibocsátott energiát nem lehet visszavonni".

Ez igaz lehet a gondolatokra és érzésekre is,tehát szerintem egyszerre kívülállóak is és nem is,de ez a szubjektív véleményem.

Üdv.: Gorgo  

Rám meg azt mondják az entitás bácsik,hogy lassan poszt-30-as depresszióban szenvedek:D

/Remélem nem megy félre,a poén célja kizárólag önmagamon ironizálni./

Bennem meg az motoszkál, hogy mi értelme is van ennek az egésznek...?

Nem Sethnek, hanem úgy az egész életnek, a világnak... posztpubertás depresszió vagy mifene az, amit mondtak rám, pedig csak néha kicsit rosszul érzem magam:S
Ilyenkor jó olvasni Seth-et, egy pici vigaszt nyújt...

Most épp az alábbi gondolat motoszkál bennem:"Az élet egy egzisztenciális oroszrulett."

Persze valszeg inkább egy hangulat,mint egy intellektuális meggyőződés van mögötte.

Szia!

Nincs semmi gond,én voltam nagyon egzaltált tegnap,igazából ilyenkor nem is tud megfelelő stílusban írni az ember.

Nyilván rengeteg racionális dolog,meg Seth tanítás,továbbá érzelem jön elő ilyenkor az emberből.

Tényleg nincs semmi gond,sőt valahol a tegnapi idézeted még segített is valahogy elfogadni a dolgot.

Köszi tida, kikeresem az említett részt a személyes valóság természetéből.

Fura, én még sosem álmodtam olyasmit, amiben fizikailag lehetetlen dolgot műveltem volna. Soha nem volt zuhanós álmom, soha nem repültem álmomban. Kiskorom óta van egy olyan vágyam, hogy legalább álmomban repülhessek, de még sose jött össze.

Nah de, fizikai képtelenség volt a mai álmom is: egy csoport lila elefánt (olyan lila, mint a milka-boci:)), és volt egy közöttük ami kétszer olyan magas és hosszú volt mint a többi, de nem lila volt, hanem növényből volt, tehát egy fa-elefánt volt:)

Attejóisten.Már vagy két hónapja a halál tényén morfondírozgattam,erre rokon és most egy nagyon jó barátom is elment.

Padlón vagyok,beszélnem kell Seth-el vagy az entitással/ha sikerül/mert meg vagyok rogyva rendesen.

 Namármost, ha se a testünk, se a gondolataink, se az érzéseink nem mi vagyunk, akkor kik vagyunk? Mert ha belegondolok, én pl a testemen, a gondolataimon és az érzéseimen kívül nem tudok felmutatni semmit, ami én lennék... picit olyan ez mint a halála (az egó halála talán?), valamiféle identitásvesztés...

Én ezt mostanában úgy képzelem el, hogy egy bizonyos csoport tudatának az összegzése vagyok. Valahol Seth is ír ilyesmit (csoporttudatról), és ez a gondolat valamiért most tetszik nekem, idézni nem tudok.

(Bocs a pongyola fogalmazásért, kevés az időm.)

Bocs, lehet hogy nem kéne ide kevernem az agykontrollt, de annyi hasonlóság van közte és a Seth által leírt valóságteremtés közt, hogy lehet érdemes rá odafigyelnünk:

http://www.youtube.com/watch?v=89tC6caN_Kk

"Ha mi teremtjük a saját valóságunkat akkor meggondolandó hogy igazából mit is teremtünk."

Seth úgy mondja, hogy olyannak teremtjük meg a testünket, amillyenek hisszük magunkat (vagy valahogy így).
Ez felvet egy nagyon egyszerű kérdést, hogy mi van a csúnya emberekkel, vagy azokkal, akik valamilyen testi fogyatékkal élnek (azért érdekel ez, mert én is érintett vagyok ebben).

Miért teremtjük magunkat olyannak, amilyen esetleg problémát okozhat nekünk? Ez valami hiba, vagy valami nagyon mély elhatározás lehet?

"Ha az álmokra gondolok, egy álombeli történés során sincs olyanfajta testtudatunk, mint az ébrenléti állapotban, mégsem ijedünk meg ettől, és tudjuk, hogy mi vagyunk, akik az álomban mi vagyunk."

Most hogy mondod, ez igaz is, bár álmunkban azért tudjuk, hogy van testünk, és látjuk is azt.

Én nem így interpretálom.

Szerintem a gondolatokat,érzéseket nem birtokoljuk,hanem a mieink,csak nem azonosal velünk.Ez nagy különbség szerintem.

Tehát nem a gondolataink,érzéseink és a testünk vagyunk,hanem valami,ami ennél több,de ezek is a részei.

Sziasztok!

Az asztrálprojekcióról gondolkodtam tegnap, belegondoltam milyen érzés lenne egy test nélküli utazás, és arra jutottam hogy valószínűleg én nagyon megijednék, mivel test nélkül nem tudnék rámutatni arra a valakire, aki "én" vagyok.

Ráadásul Seth egy másik fejezetben azt mondja, hogy az érzéseink és a gondolataink sem mi vagyunk, csak birtokoljuk azokat. Namármost, ha se a testünk, se a gondolataink, se az érzéseink nem mi vagyunk, akkor kik vagyunk? Mert ha belegondolok, én pl a testemen, a gondolataimon és az érzéseimen kívül nem tudok felmutatni semmit, ami én lennék... picit olyan ez mint a halála (az egó halála talán?), valamiféle identitásvesztés...