Üdv:  Misi 

Sziasztok!

Először írok, a végén majd látjátok, miért. Ezek mind megtörténtek velem, és ma már tudom, hogy pusztán a világról alkotott képem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul a felszínre törjenek ezek az érzékelések. Az a világról alkotott kép, mely -ma már tudom- teljességgel hibás volt. Még nem tudom, hova tartok, de már foglalkoztat. És eljutottam oda, hogy nyitottá váltam az impulzusokra. Nem tudom létezik-e valahol olyan személy, vagy bármilyen entitás, aki meg tudja válaszolni a kérdéseimet, de egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy mit kérdeznék.

Gyermekkoromban volt egy érzésem azzal kapcslatban, hogy több vagyok annál, mint amit gondolok magamról. Ebben olyannyira biztos voltam, hogy naponta kísérleteztem vele, hogy milyen speciális tulajdonságom van. Leggyakrabban tárgyak megmozdításával próbálkoztam anélkül, hogy hozzáérnék. Mivel jó darabig nem sikerült, arra gondoltam, talán csak élénk a fantáziám. Így aztán olyan mélyre temettem a dolgot, amilyen mélyre csak tudtam. Jó darabig nem is találkoztam (vagy nem emlékszem) semmi rendkívüli dologgal, a világ épp úgy viselkedett, ahogy én gondoltam, hogy viselkednie kell. Csak annyit vettem észre, hogy az újszerű gondolatok közel álltak hozzám, könnyedén befogadtam elrugaszkodott dolgokat is (pl. szellemlényekkel kapcslatban). Aztán fokozatosan megfigyeltem, hogy az intuícióim nagyon jók. Nem tudtam irányítani őket, de időről időre megmutatkoztak, és jó irányba tereltek. Az autómmal például soha nem voltam képes karambolozni, sokszor mintha előre láttam volna mi fog történni, előbb cselekedtem, minthogy a váratlan esemény bekövetkezett volna. Számtalan alkalommal előfordult, hogy félálomban úgy éreztem, valaki kapcsolatba akar lépni velem. Ez sokszor érzékelhető valósággá is vált, tehát pl hallottam, mintha a nevemet a fülembe suttognák. Tartok tőle, hogy túl sok negatív filmet láttam a paranormális dolgokkal kapcsolatban, ezért soha nem tudtam ezeket az érzékeléseket játékosan felfogni. Rettegtem tőlük, és meggyőződésem, hogy ez tartott távol tőlük. Talán tudattalanul. Nem voltam még kész a befogadásukra. Aztán amikor leültem írni, csak úgy a magam szórakoztatására, annyira kikapcsoltam közben, hogy utólag visszaolvasva olyan volt, mintha először látnám az irományt. Az embereket egyszerűen nem csak láttam, hallottam, de éreztem is. Meg sem kellett szólalni valakinek a közelemben, de tudtam, milyen a kedve, jó ember-e, talán valamiféle kisugárzásuk volt, amihez nekem megvolt a detektálási képességem. Ezzel sem törődtem. Azt éreztem az utóbbi néhány napban, hogy a múltamban lehetnek válaszok, ezért elhatároztam, felkutatom a családfám. Még nem tudom hogyan, azt se miért, de érzem, ezt kell tennem. Ma ott tartok (és a vátás annak köszönhető, hogy a feleségemmel beszéltem ezekről a dolgokról, és nem nyelt le keresztben), hogy sokszor (bár irányítani még nem tudom) előre látok dolgokat. Ne gondoljatok bonyolult dolgokra,eseményekre, csak olyanokra, mint pl a vasúti átjáró pirosra vált, de én előtte már látom. Vagy ami ma történt velem, és ezért vagyok ma itt veletek, elmentem egy könyvesbolt előtt, és éreztem, hogy be kell mennem. Az éreztem, hogy rá kell kérdezzek egy Richard Bach könyv meg van-e nekik. Mielőtt beléptem tudtam, hogy se az a kötet, se semmi egyéb a szerzőtől nincs meg nekik. Ettől függetlenül megkérdeztem az eladót, és láss csodát, tényleg nem volt nekik. De ekkorra tudtam, hogy nem véletlenül jöttem be (a véletlen fogalmát amúgy már réges rég kitöröltem), úgyhogy -mintha tudatosan tenném- odasétáltam az egyik polchoz, és gondolkodás nélkül leemeltem az alábbi könyvet: Jane Roberts-Seth megszólal. Ez ma volt, szóval kb negyedig olvastam el a könyvet, de tudtam, a válaszokat itt találom. Most értem haza, és azonnal levágódtam a net elé, és rákerestem a "seth" szóra. Titeket láttalak meg elsőnek, és eszembe se jutott más lapot megnyitni. Gyorsan beregisztráltam, és most ezt írom. Nem tudom mi történik velem, és nem tudom hogyan éljem meg. Teljesen újszerű, de azt érzem, hogy még messze nem vagyok a legmélyén, de a félelmeim még mindig távol tartanak.

Hali!

Atta és Borzas utóbbi hozzászólása ihlette bennem ezt a pár sort... remélem félig-meddig poénnak veszitek... Ja, és legfőképpen RÁM vonatkozik, mert én is olyan vagyok aki a nem-gyakorlással, lustasággal szabotálja a saját boldogságát..:)

Szóval hozzászóásom lényege (ismétlem, inkább poénnak szánom, de megfontolandó! ;):

"Kevesebb agyalás gyerekek! A sok elméletalkotás pont azt mutatja, hogy nem hisztek/hiszünk (még)  igazán Seth-elvekben... Tudjátok mi kellene Nektek/Nekünk igazán? Egy jó... naaagy... seggberugás..!!" :))

Szeretettel :))

Ycyor

Szia Borzas!

Sajnálom, ha megijesztettelek! Nem szoktam elítélni senkit. Most se bírálat volt ez, csak rá akartam mutatni egy jelenségre. Mert én se vagyok nagy mester a gyakorlásban. Elkezdem, csinálom 2-3 napig aztán abbahagyom. Én mindig csak várom, hogy történjen valami meglepő, de nem teszek érte szinte semmit. Ha meg mégis történik vmi nem akarom elhinni, hisz nem csináltam semmit. Ilyen a hitem :(

Köszönöm a rólam alkotott hiedelmedet! ;)

Én kicsit másképp látom a dolgokat. Úgy vélem túlságosan is csüngünk azon a tényen, hogy mi alkotjuk meg saját valóságunkat. Érzésem szerint, inkább egy együttműködés van a világban. Az egyének összedolgoznak, hogy hiteiknek megfelelően alakuljanak a dolgok. A másik elvárásához igazítom viselkedésemet, de nem kényszeríthet olyan dologra amit nem akarok megtenni. Persze mindig van aki vállalkozik a leghálatlanabb szerepre is. „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.” Na valamit végre én is idéztem a Bibliából :) Tényleg Seth nem említette ezt a részt valahol? Mindenesetre a legutóbbi koicidenciáknál is megemlítettem ezt az elméletemet.

A tegnapi hozzászólás alatt hallottam egy számot. A Fireflight keresztény kemény-rock csapat (kicsit fura nekem, hogy van ilyen) Decide c. szerzeményét. Meghallottam benne ezt a sort „Only love can change your life” Csak a szeretet változtathatja meg az életed. Nagyon megfogott. Azt gondolom, hiányzik belőlem a saját életem szeretetteljes elfogadása.

Azt hiszem ez most talán elég lesz mára. :O)

Tisztelettel,

Atta

Tudom, a saját hitem, hozza csőstül a gondokat. Épp csak megváltoztatnom nem sikerül a hiteimet, egyelőre.

Azért sajnálom az elveszett szöveget. Sikerült benne megoldanom a Seth szövegek összes rejtélyét. Választ  adtam a  Nagy Kérdésre. Ja, és benne volt a Világbéke kulcsa is. :D

Szegény emberiség... :)
 

 Túl hosszan írtam a hozzászólást. A kedves fórum ezért megbűntetett és eltüntette az egészet.

Ne vagyok feldobódva...

 

Csak úgy irogatok most...  Ritkán irogatok a fórumba. Ennek már jóideje...

Idézek:

„ Nem az a célom, hogy megoldjam a problémáidat helyetted, hanem az, hogy érintkezésbe hozzalak saját erőddel. Nem az a célom, hogy közéd és saját szabadságod közé álljak azzal, hogy „válaszokat” adok neked, legyen szó akár a legtragikusabb problémáról. Az a célom, hogy megerősítsem saját erődet, hiszen lényed varázslata végtére is jól felszerelt arra, hogy segítsen értékkiteljesítésre, megértésre, bőségre és békére lelned. „

                                                                                                                                         /seth levele részlet.../

Szia, Atta!

"Engem nagyon megdöbbentett amikor megtudtam, hogy Ruburt meghalt. Én teljesen abban voltam, hogy még ma is alkot :( Nem emlékszem jól, de nem ugyanabban a betegségben halt meg mint amiben az anyja is szenvedett?"

De.

Üdv:

Nic

keleten, sok Budhista és taoista kolostorban az emberek évekig, vagy évtizedekig mást sem csinálnak, csak olvassák a szent iratokat, imátkoznak, meditálnak, és próbálnak megvilágosodni. Néha néha akad egy két ember, aki egyszercsak elégeti az összes iratát, elhagyja a kolostort, és elkezd ÉLNI! Talán nek sikerült megérteni valamit...

Szerintem nem bűn, vagy természetellenes az, ha valami új megtapasztalása érdekében "erőfeszítéseket" teszel. Semmit sem lehet elérni úgy, ha a kisujjunkat sem mozdítjuk. Abban persze van valami, hogy ha ki akarok valamit erőszakkal csikarni, akkor arra a dologra valószinűleg még nem vagyok érett. (És úgysem fog sikerülni.) Csak egyszerűen el kell fogadni az új tapasztalatokat, és nem hátatfordítani nekik. Már ez is egyfajta erőfeszítést igényel a mai világban, mivel nagy az ellenszél.

kaqkk

Nálam sincs könyv, de a multbeli eseményekre is reagálniuk kell :)

Arra hasonlít, amikor egy csomó növény elektromos aktivitását mérték és időnként egyszerre nagyon erős jeleket adott az összes növény. A kutatók nem tudták ezt semmilyen eseményhez kötni :) Lehet, h ilyem szempontból a növények v. a sejtek okosabbak nálunk, de szerintem csak mások.

Engem nagyon megdöbbentett amikor megtudtam, hogy Ruburt meghalt. Én teljesen abban voltam, hogy még ma is alkot :( Nem emlékszem jól, de nem ugyanabban a betegségben halt meg mint amiben az anyja is szenvedett?

szerintem megérteni még meg lehet hozzávetőlegesen, minekután el is fogadhatjuk, hogy az események nem következnek be és nem múlnak el.

Az események pusztán csak vannak, "egyidejűleg léteznek az események"

Kár hogy az idegrendszer által való érzékelésünk során ez kevésbé tűnik fel tudatosan.
De ahogy olvasgatom, a sejtjeink egyenkét ebből a szempontból okosabbak nálunk, és egyaránt reagálnak a múltbeli és jövőbeni eseményekre, bár most nincsn nálam a könyv... és a múlbeli reagálásban nem vagyok biztos

passz, aki tudja javítson ki

Üdv

Üdv,

Köszönöm a választ a kérdésemre.

Én mintha azt olvastam volna valahol, hogy seth befejzte a könyveit, magát a munkáját amit el akart végezni, aztán elment, de volt hogy néha visztért.

A visszatérést én úgy értettem hogy nem más személyben való visszatérése, más médium által, hanem, hogy befejezte a munkáját, elment, aztán néha-néha...

Az amit most olvastam tőled most világosabbá teszi a dolgot.

Tehát seth akkor is beszélt amikor Jane már haldokolt.

Az a benyomásom, hogy legalább is számomra megható seth-nek az erölködése, hogy megmentse jane-t. De úgy vélem, hogy semmiképpen sem szabadna tragikusan felfogni a történteket.

A könyv megjelenése kapcsán meg azt mondom, hogy úgy legyen.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg hasznos infó van benne.

Üdv

Gergely

Lucas, Szerintem a fordításod tökéletesen érzékelteti az ott zajlott dolgokat. Még olvasni is rosz, ahogy a kapcsolat megszakad...

Talán pont Jane Roberts az, aki saját életével mutatja be nekünk, hogy hiába tudod ezeket a dolgokat, hiába olvasod, vagy közvetíted, ha nem megfelelő mértékben építed be az életedbe, akkor sokat nem változtat az alapproblémákon. Pusztán a figyelmedet tereli el más érzékelési minták felé. De igazán boldogabb tőle, vagy egészségesebb nem leszek. csakis akkor, ha az "anyag" megfelelő részére öszpontosítasz. És az pedig szerintem nem az, hogy miként lehet érzékelni különböző, számunkra rejtett dolgokat, vagy hogy tulajdonképpen akkor most ki kicsoda a nagy halmazban, és mindez hogy kapcsolódik össze, és mégcsak nem is az, hogy ki tudjál lépni a testedből, vagy bármilyen zuggesztiót be tudjál mgadnak adni azért, hogy esetleg "spirituális, vagy misztikus (kinek hogy tetszik)" élményben legyen részed. Hanem talán pont az a lényeg, hogy Te, mint egyén, a Te saján Életedet miképpen irányítod öntudatlanul, és miképpen rendeled az egész életedet személyiséged berögzült mintái alá, amik végül összetörnek (vagy nem). És hogy ha ezt felismered, miképpen tudsz úgy változtatni rajtuk, hogy azt tapasztalhasd meg, amit valóban szeretnél.

Számomra legalábbis ez a lényeg. És ezt elmondta már sokszor. rengetegszer. A stílusos, mindent elsöprő zárszó a felvonás végén pedig talán ideillene... de mégsem lenne ennyire megrázó (számomra) egy ilyen csöpögős, na sziasztok jók legyetek, és vegyétek komolyan amit mondtam, majd az ajtón túl találkozunk szöveg, mint az, hogy amikor az a lény, aki nagyonis jó látja a valószínűségeket, az utolsó pillanatig küzd egy ember életéért, akihez szoros kapcsola fűzi...

A JÁTÉKOS TEREMTÉS, A SZABADSÁG ÉS A KREATIVITÁS A LÉNYEG    

és ne feledkezz meg a párhuzamos valóságokról sem!

Most így olvasgatva duju sorait, bennem is vannak hasonbló érzések,

Ez az egész létezés dolog, meg ez a korlátozottság.

seth utal rá, hogy az agy a fizikai fókuszpontj aa tudatnak és nem használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket.

Sokszor elrugaszkodom a hétköznapok valóságától, folyton azon töprengek hogy az entitásom mit gondolhat rólam, és vajon mi a szándéka velem, egyáltalán mit talál ki, milyen keretrendszert hoz létre legközelebb számomra aminek örülni fogok vagy szidom a körülményeket és a pokolba kívánok mindenkit. Már ha lenne pokol...

Figylek körülöttem lévő enbereket, látok valakit hogy depressziós, nincsne életkedve, nem lát túl a saját helyzetén, körülményein, és azt is látom hogy ez az ember a saját jelleme miatt került olyan helyzetbe amilyenben van, aztán mikor valammi kellemetlenség éri, valami komolyabb kellemetlenség akkor meggyőződésem hogy az entitás hozza létre a kellemetlen helyzetet éspedíg azért hogy a szánalmas kis személyiségtöredék tegyen szert a felism,erésre.

Annyi sok ideát fordítunk le mindenféle viciik vacakká.

Az entitásom általam tudomást szerez a valsóágteremtésről azáltal hogy én olvasom seth-et, Általam is fejlődik a gestalt, csak úgy, mint a többi személyiségtöredék által.

Néha még azt is megkérdőjelezem hogy ez a közeg hasznos lenne. Na persze a 2500-as és a 3000-es évek is most léteznek, de ettől még a gestaltom ide fókuszál ami rendkívül zavaró.

Éli az ember az életét, és voltaképpen örül ennek annak amannak, néha rosz kedvű, de hát mire jó ez?

Az egész életed minden kellemetlen és kellemes tapasztalatával együtt akkor nyer csak értelmet miután közevtlenül a halál utáni élményeidben jön egy két felvigyázó és kicsit kioktat hogy mit kellett volna meg hogy kellett volna.

De mivel a halálnak nincsen pontos időpontja a sok lehetséges ebben aközegben megvalósult eseményeknél fogva, akkor végképp mi értelme van ennek az egésznek.

Sokszor azt vallom, hogy hagyni az egészet a francba, úgy is mindegyik lehetséges párhuzamos valóság megvalósul, és amelyik nem ebben a közegben valósul meg annak csak örülhet a tudat.

Mindenesetre a mostani könyvben olvasottak már az azelőtti könyvek kapcsán is felmerültek bennem, pusztán utalásokkal , kisebb megjegyzései elszólásai seth-nek erősen utaltak az alternatív valóságokra, és most meg azt írja seth, hogy nem szeretné megingatni a valóságunkba vetett hitünket, nem szeretné lerombolni a hétköznapjaink stabilitását azzal amit az alternatív valóságokról közölt.

Azért vagyok arra kíváncsi hogy mit mondott seth akkor mikor még későbbiekben felbukkant és beszélt, mert ez nyilvánvalóan korrekció, az ő korigálkása volt abban, hogy befolyásolja azt amit itt ügyködött a könyvei által.

Most így olvasgatva duju sorait, bennem is vannak hasonbló érzések,

Ez az egész létezés dolog, meg ez a korlátozottság.

seth utal rá, hogy az agy a fizikai fókuszpontj aa tudatnak és nem használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket.

Sokszor elrugaszkodom a hétköznapok valóságától, folyton azon töprengek hogy az entitásom mit gondolhat rólam, és vajon mi a szándéka velem, egyáltalán mit talál ki, milyen keretrendszert hoz létre legközelebb számomra aminek örülni fogok vagy szidom a körülményeket és a pokolba kívánok mindenkit. Már ha lenne pokol...

Figylek körülöttem lévő enbereket, látok valakit hogy depressziós, nincsne életkedve, nem lát túl a saját helyzetén, körülményein, és azt is látom hogy ez az ember a saját jelleme miatt került olyan helyzetbe amilyenben van, aztán mikor valammi kellemetlenség éri, valami komolyabb kellemetlenség akkor meggyőződésem hogy az entitás hozza létre a kellemetlen helyzetet éspedíg azért hogy a szánalmas kis személyiségtöredék tegyen szert a felism,erésre.

Annyi sok ideát fordítunk le mindenféle viciik vacakká.

Az entitásom általam tudomást szerez a valsóágteremtésről azáltal hogy én olvasom seth-et, Általam is fejlődik a gestalt, csak úgy, mint a többi személyiségtöredék által.

Néha még azt is megkérdőjelezem hogy ez a közeg hasznos lenne. Na persze a 2500-as és a 3000-es évek is most léteznek, de ettől még a gestaltom ide fókuszál ami rendkívül zavaró.

Éli az ember az életét, és voltaképpen örül ennek annak amannak, néha rosz kedvű, de hát mire jó ez?

Az egész életed minden kellemetlen és kellemes tapasztalatával együtt akkor nyer csak értelmet miután közevtlenül a halál utáni élményeidben jön egy két felvigyázó és kicsit kioktat hogy mit kellett volna meg hogy kellett volna.

De mivel a halálnak nincsen pontos időpontja a sok lehetséges ebben aközegben megvalósult eseményeknél fogva, akkor végképp mi értelme van ennek az egésznek.

Sokszor azt vallom, hogy hagyni az egészet a francba, úgy is mindegyik lehetséges párhuzamos valóság megvalósul, és amelyik nem ebben a közegben valósul meg annak csak örülhet a tudat.

Mindenesetre a mostani könyvben olvasottak már az azelőtti könyvek kapcsán is felmerültek bennem, pusztán utalásokkal , kisebb megjegyzései elszólásai seth-nek erősen utaltak az alternatív valóságokra, és most meg azt írja seth, hogy nem szeretné megingatni a valóságunkba vetett hitünket, nem szeretné lerombolni a hétköznapjaink stabilitását azzal amit az alternatív valóságokról közölt.

Azért vagyok arra kíváncsi hogy mit mondott seth akkor mikor még későbbiekben felbukkant és beszélt, mert ez nyilvánvalóan korrekció, az ő korigálkása volt abban, hogy befolyásolja azt amit itt ügyködött a könyvei által.

 Gratulálok barátunknak, aki feltalálta az expresszionista lélektant. Vagy sethizmus ... ?!
 

Sziasztok,

Elsősorban Nic-re gondoltam, aki valszeg tudna válaszolni a kérdésemre, ellenben mindenki felé intézem.

Arra lennék kíváncsi, hogy Seth hogyan fejezte be a Jane Roberts-en keresztül való beszélgetéseket.

Mert hát már nem beszél... Arra lennék kíváncsi hogy elbúcsúzott-e. Mondott-e valami érdekességet közvetlenül mielőtt elment.
Üzent-e valamit még  hátrahagyva nekünk.
Egyáltalán elbúcsúzott Seth mikor elment?

A másik kérdésem az, hogy említették, hogy még egyszer kétszer megszólalt Jane Roberts-en kersztül. Arra lennék kíváncsi hogy mit mondott akkor amikor hébe-hóba megjelet még párszor.
És hogy vajon milyen okból szólalt meg újra egy-két alkalommal.
Bizonyára oka volt rá hogty megszólaljon...

Örülnék neki ha valaki válaszolni tudna ezekre a kérdésekre.
Sziasztok

Gergely

1. DE TUDOM, ÉLEK. Vagy nem élek.
2. Meghajlok a hajnal el?tt
   

Avval, hogy vagyok, magát a LÉTEZÉST: én ezt úgy fogom föl, mint egy történetet- "mint mikor regényt olvasok, filmet nézek"-, megindul bennem egy kép, egy fogalom, melyet ezek az események váltottak ki (filmnézés, olvasás). Ámbár furcsán, inkább megfoghatatlanul hangzik, mégis van benne egyfajta hasonlóság, mi a múltról szól, s innent?l kezdve ez már csak egy MEGÉLÉS.

Az ÉRZÜLETI HASONLÓSÁG számomra a fontos, mely áll abból:

hogy a piacon kaptam egy szem almát, hogy reggel jövök rá, hogy elfogyott a kávé, hogy hallottam a vallásokról, a tegnapi gyilkosságról, egy újabb háborúról, a szimpla balesetr?l, hogy a buszon rámlépett egy EMBER, hogy megharapott a házi kedvencem, mely egy GÖRÉNY, hogy elfogadták az új projektemet..... meg minden, mit fölfogtam és tapasztaltam. MOSTANRA MÁR CSAK EGY KÉP, EGY FOGALOM.

Talán ÖNÖS MAGAM a megfoghatatlan eszköz, mellyel merítek ebb?l a világból.

ÚGY ÉRZEM, EZT HASZNÁLJA A TUDATOM, DE MÁRA MÁR EZ IS CSAK EGY FOGALOM.