Nálam sincs könyv, de a multbeli eseményekre is reagálniuk kell :)

Arra hasonlít, amikor egy csomó növény elektromos aktivitását mérték és időnként egyszerre nagyon erős jeleket adott az összes növény. A kutatók nem tudták ezt semmilyen eseményhez kötni :) Lehet, h ilyem szempontból a növények v. a sejtek okosabbak nálunk, de szerintem csak mások.

Engem nagyon megdöbbentett amikor megtudtam, hogy Ruburt meghalt. Én teljesen abban voltam, hogy még ma is alkot :( Nem emlékszem jól, de nem ugyanabban a betegségben halt meg mint amiben az anyja is szenvedett?

szerintem megérteni még meg lehet hozzávetőlegesen, minekután el is fogadhatjuk, hogy az események nem következnek be és nem múlnak el.

Az események pusztán csak vannak, "egyidejűleg léteznek az események"

Kár hogy az idegrendszer által való érzékelésünk során ez kevésbé tűnik fel tudatosan.
De ahogy olvasgatom, a sejtjeink egyenkét ebből a szempontból okosabbak nálunk, és egyaránt reagálnak a múltbeli és jövőbeni eseményekre, bár most nincsn nálam a könyv... és a múlbeli reagálásban nem vagyok biztos

passz, aki tudja javítson ki

Üdv

Üdv,

Köszönöm a választ a kérdésemre.

Én mintha azt olvastam volna valahol, hogy seth befejzte a könyveit, magát a munkáját amit el akart végezni, aztán elment, de volt hogy néha visztért.

A visszatérést én úgy értettem hogy nem más személyben való visszatérése, más médium által, hanem, hogy befejezte a munkáját, elment, aztán néha-néha...

Az amit most olvastam tőled most világosabbá teszi a dolgot.

Tehát seth akkor is beszélt amikor Jane már haldokolt.

Az a benyomásom, hogy legalább is számomra megható seth-nek az erölködése, hogy megmentse jane-t. De úgy vélem, hogy semmiképpen sem szabadna tragikusan felfogni a történteket.

A könyv megjelenése kapcsán meg azt mondom, hogy úgy legyen.
Biztos vagyok benne, hogy rengeteg hasznos infó van benne.

Üdv

Gergely

Lucas, Szerintem a fordításod tökéletesen érzékelteti az ott zajlott dolgokat. Még olvasni is rosz, ahogy a kapcsolat megszakad...

Talán pont Jane Roberts az, aki saját életével mutatja be nekünk, hogy hiába tudod ezeket a dolgokat, hiába olvasod, vagy közvetíted, ha nem megfelelő mértékben építed be az életedbe, akkor sokat nem változtat az alapproblémákon. Pusztán a figyelmedet tereli el más érzékelési minták felé. De igazán boldogabb tőle, vagy egészségesebb nem leszek. csakis akkor, ha az "anyag" megfelelő részére öszpontosítasz. És az pedig szerintem nem az, hogy miként lehet érzékelni különböző, számunkra rejtett dolgokat, vagy hogy tulajdonképpen akkor most ki kicsoda a nagy halmazban, és mindez hogy kapcsolódik össze, és mégcsak nem is az, hogy ki tudjál lépni a testedből, vagy bármilyen zuggesztiót be tudjál mgadnak adni azért, hogy esetleg "spirituális, vagy misztikus (kinek hogy tetszik)" élményben legyen részed. Hanem talán pont az a lényeg, hogy Te, mint egyén, a Te saján Életedet miképpen irányítod öntudatlanul, és miképpen rendeled az egész életedet személyiséged berögzült mintái alá, amik végül összetörnek (vagy nem). És hogy ha ezt felismered, miképpen tudsz úgy változtatni rajtuk, hogy azt tapasztalhasd meg, amit valóban szeretnél.

Számomra legalábbis ez a lényeg. És ezt elmondta már sokszor. rengetegszer. A stílusos, mindent elsöprő zárszó a felvonás végén pedig talán ideillene... de mégsem lenne ennyire megrázó (számomra) egy ilyen csöpögős, na sziasztok jók legyetek, és vegyétek komolyan amit mondtam, majd az ajtón túl találkozunk szöveg, mint az, hogy amikor az a lény, aki nagyonis jó látja a valószínűségeket, az utolsó pillanatig küzd egy ember életéért, akihez szoros kapcsola fűzi...

A JÁTÉKOS TEREMTÉS, A SZABADSÁG ÉS A KREATIVITÁS A LÉNYEG    

és ne feledkezz meg a párhuzamos valóságokról sem!

Most így olvasgatva duju sorait, bennem is vannak hasonbló érzések,

Ez az egész létezés dolog, meg ez a korlátozottság.

seth utal rá, hogy az agy a fizikai fókuszpontj aa tudatnak és nem használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket.

Sokszor elrugaszkodom a hétköznapok valóságától, folyton azon töprengek hogy az entitásom mit gondolhat rólam, és vajon mi a szándéka velem, egyáltalán mit talál ki, milyen keretrendszert hoz létre legközelebb számomra aminek örülni fogok vagy szidom a körülményeket és a pokolba kívánok mindenkit. Már ha lenne pokol...

Figylek körülöttem lévő enbereket, látok valakit hogy depressziós, nincsne életkedve, nem lát túl a saját helyzetén, körülményein, és azt is látom hogy ez az ember a saját jelleme miatt került olyan helyzetbe amilyenben van, aztán mikor valammi kellemetlenség éri, valami komolyabb kellemetlenség akkor meggyőződésem hogy az entitás hozza létre a kellemetlen helyzetet éspedíg azért hogy a szánalmas kis személyiségtöredék tegyen szert a felism,erésre.

Annyi sok ideát fordítunk le mindenféle viciik vacakká.

Az entitásom általam tudomást szerez a valsóágteremtésről azáltal hogy én olvasom seth-et, Általam is fejlődik a gestalt, csak úgy, mint a többi személyiségtöredék által.

Néha még azt is megkérdőjelezem hogy ez a közeg hasznos lenne. Na persze a 2500-as és a 3000-es évek is most léteznek, de ettől még a gestaltom ide fókuszál ami rendkívül zavaró.

Éli az ember az életét, és voltaképpen örül ennek annak amannak, néha rosz kedvű, de hát mire jó ez?

Az egész életed minden kellemetlen és kellemes tapasztalatával együtt akkor nyer csak értelmet miután közevtlenül a halál utáni élményeidben jön egy két felvigyázó és kicsit kioktat hogy mit kellett volna meg hogy kellett volna.

De mivel a halálnak nincsen pontos időpontja a sok lehetséges ebben aközegben megvalósult eseményeknél fogva, akkor végképp mi értelme van ennek az egésznek.

Sokszor azt vallom, hogy hagyni az egészet a francba, úgy is mindegyik lehetséges párhuzamos valóság megvalósul, és amelyik nem ebben a közegben valósul meg annak csak örülhet a tudat.

Mindenesetre a mostani könyvben olvasottak már az azelőtti könyvek kapcsán is felmerültek bennem, pusztán utalásokkal , kisebb megjegyzései elszólásai seth-nek erősen utaltak az alternatív valóságokra, és most meg azt írja seth, hogy nem szeretné megingatni a valóságunkba vetett hitünket, nem szeretné lerombolni a hétköznapjaink stabilitását azzal amit az alternatív valóságokról közölt.

Azért vagyok arra kíváncsi hogy mit mondott seth akkor mikor még későbbiekben felbukkant és beszélt, mert ez nyilvánvalóan korrekció, az ő korigálkása volt abban, hogy befolyásolja azt amit itt ügyködött a könyvei által.

Most így olvasgatva duju sorait, bennem is vannak hasonbló érzések,

Ez az egész létezés dolog, meg ez a korlátozottság.

seth utal rá, hogy az agy a fizikai fókuszpontj aa tudatnak és nem használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket.

Sokszor elrugaszkodom a hétköznapok valóságától, folyton azon töprengek hogy az entitásom mit gondolhat rólam, és vajon mi a szándéka velem, egyáltalán mit talál ki, milyen keretrendszert hoz létre legközelebb számomra aminek örülni fogok vagy szidom a körülményeket és a pokolba kívánok mindenkit. Már ha lenne pokol...

Figylek körülöttem lévő enbereket, látok valakit hogy depressziós, nincsne életkedve, nem lát túl a saját helyzetén, körülményein, és azt is látom hogy ez az ember a saját jelleme miatt került olyan helyzetbe amilyenben van, aztán mikor valammi kellemetlenség éri, valami komolyabb kellemetlenség akkor meggyőződésem hogy az entitás hozza létre a kellemetlen helyzetet éspedíg azért hogy a szánalmas kis személyiségtöredék tegyen szert a felism,erésre.

Annyi sok ideát fordítunk le mindenféle viciik vacakká.

Az entitásom általam tudomást szerez a valsóágteremtésről azáltal hogy én olvasom seth-et, Általam is fejlődik a gestalt, csak úgy, mint a többi személyiségtöredék által.

Néha még azt is megkérdőjelezem hogy ez a közeg hasznos lenne. Na persze a 2500-as és a 3000-es évek is most léteznek, de ettől még a gestaltom ide fókuszál ami rendkívül zavaró.

Éli az ember az életét, és voltaképpen örül ennek annak amannak, néha rosz kedvű, de hát mire jó ez?

Az egész életed minden kellemetlen és kellemes tapasztalatával együtt akkor nyer csak értelmet miután közevtlenül a halál utáni élményeidben jön egy két felvigyázó és kicsit kioktat hogy mit kellett volna meg hogy kellett volna.

De mivel a halálnak nincsen pontos időpontja a sok lehetséges ebben aközegben megvalósult eseményeknél fogva, akkor végképp mi értelme van ennek az egésznek.

Sokszor azt vallom, hogy hagyni az egészet a francba, úgy is mindegyik lehetséges párhuzamos valóság megvalósul, és amelyik nem ebben a közegben valósul meg annak csak örülhet a tudat.

Mindenesetre a mostani könyvben olvasottak már az azelőtti könyvek kapcsán is felmerültek bennem, pusztán utalásokkal , kisebb megjegyzései elszólásai seth-nek erősen utaltak az alternatív valóságokra, és most meg azt írja seth, hogy nem szeretné megingatni a valóságunkba vetett hitünket, nem szeretné lerombolni a hétköznapjaink stabilitását azzal amit az alternatív valóságokról közölt.

Azért vagyok arra kíváncsi hogy mit mondott seth akkor mikor még későbbiekben felbukkant és beszélt, mert ez nyilvánvalóan korrekció, az ő korigálkása volt abban, hogy befolyásolja azt amit itt ügyködött a könyvei által.

 Gratulálok barátunknak, aki feltalálta az expresszionista lélektant. Vagy sethizmus ... ?!
 

Sziasztok,

Elsősorban Nic-re gondoltam, aki valszeg tudna válaszolni a kérdésemre, ellenben mindenki felé intézem.

Arra lennék kíváncsi, hogy Seth hogyan fejezte be a Jane Roberts-en keresztül való beszélgetéseket.

Mert hát már nem beszél... Arra lennék kíváncsi hogy elbúcsúzott-e. Mondott-e valami érdekességet közvetlenül mielőtt elment.
Üzent-e valamit még  hátrahagyva nekünk.
Egyáltalán elbúcsúzott Seth mikor elment?

A másik kérdésem az, hogy említették, hogy még egyszer kétszer megszólalt Jane Roberts-en kersztül. Arra lennék kíváncsi hogy mit mondott akkor amikor hébe-hóba megjelet még párszor.
És hogy vajon milyen okból szólalt meg újra egy-két alkalommal.
Bizonyára oka volt rá hogty megszólaljon...

Örülnék neki ha valaki válaszolni tudna ezekre a kérdésekre.
Sziasztok

Gergely

1. DE TUDOM, ÉLEK. Vagy nem élek.
2. Meghajlok a hajnal el?tt
   

Avval, hogy vagyok, magát a LÉTEZÉST: én ezt úgy fogom föl, mint egy történetet- "mint mikor regényt olvasok, filmet nézek"-, megindul bennem egy kép, egy fogalom, melyet ezek az események váltottak ki (filmnézés, olvasás). Ámbár furcsán, inkább megfoghatatlanul hangzik, mégis van benne egyfajta hasonlóság, mi a múltról szól, s innent?l kezdve ez már csak egy MEGÉLÉS.

Az ÉRZÜLETI HASONLÓSÁG számomra a fontos, mely áll abból:

hogy a piacon kaptam egy szem almát, hogy reggel jövök rá, hogy elfogyott a kávé, hogy hallottam a vallásokról, a tegnapi gyilkosságról, egy újabb háborúról, a szimpla balesetr?l, hogy a buszon rámlépett egy EMBER, hogy megharapott a házi kedvencem, mely egy GÖRÉNY, hogy elfogadták az új projektemet..... meg minden, mit fölfogtam és tapasztaltam. MOSTANRA MÁR CSAK EGY KÉP, EGY FOGALOM.

Talán ÖNÖS MAGAM a megfoghatatlan eszköz, mellyel merítek ebb?l a világból.

ÚGY ÉRZEM, EZT HASZNÁLJA A TUDATOM, DE MÁRA MÁR EZ IS CSAK EGY FOGALOM.