Pláne, hogy tudjuk, hogy a galaxisok és a csillagok tudati galaxisok kivetülései.:))

http://index.hu/tudomany/2015/02/20/teljesen_atalakitja_a_galaxist_egy_szupereros_fenyu_fekete_lyuk/

"A PDS 456 galaxis szeleinek energiája egyetlen másodpercben nagyobb, mint amennyit egybillió Nap bocsátana ki."-kicsit nagy ez a világegyetem, nem?

https://www.youtube.com/watch?v=ZTk2tsX7Vv8&feature=youtu.be

http://player.hu/tech-3/hihetetlen-kep-az-univerzumrol/

Nos, Kuczka Péter nem a verseiről lett híres... ezért a szuper-diplomatikus megközelítés ;)

Gyengén jó:))) Ez valami nagyon szuper-diplomatikus minőségi kategória:)

Nem igazán tudom megítélni a minőségét, talán erős közepes v. gyengén jó vers. Engem a seth-es párhuzam ragadott meg.

http://444.hu/2015/01/21/a-nasa-elkeszitette-minden-idok-legnagyobb-fenykepet/

Igen, hasonlatos leírás. Hogy átélte-e, csak ő tudja:)

(nem értek a költészethez, de ez jó versnek számít?)

Erről a versről rögtön az jutott eszembe, vajon a költő is átélte ezt amit Jane is leírt? Valószínűleg nem, de jó leírás.

Kuczka Péter: Tegnap este
Tegnap este, hogy kinyújtóztam,
– mint ravatalon a halott,
meghitt és mégis merev pózban,
s tán a szívem is hallgatott, –
íme váratlan nőni kezdtem,
váratlanul és hirtelen,
a házunknál nagyobbra nőttem,
nem tudom, hogy történt velem.
Már nem tudom pontosan hogy volt,
hegynél nagyobb lett a kezem,
szemem a tavaknál nagyobb volt
és átléptem a tengeren.
Mint cseppfolyós gáz ha kiömlik
s párologni kezd a szabad
levegőn, úgy nőttem én is,
az űrbe dugtam karomat.
És nőttem, jobban, egyre nőttem,
tudtam, hogy az ég én vagyok
és tudtam, hogy bennem kerengnek
a nap, a hold s a csillagok.

Ez érdekes: http://rejtelyekszigete.com/reinkarnacio-halalkozeli-elmenyek/keresztul-fenyen/

Különben boldog karácsonyt mindenkinek!

:D

Boldog Karácsonyt kívánok én is! :)

Szia!

Igen, kezdd el, holnap:) vagy ma:)

Hello! :)

Nem terveztem ilyen karácsonyi programot. :)

Heyho!


Elkezdjük fordítani a Mass Events-et? Holnaptól? :)

Köszönöm szépen a magyarázatot. Lehet az is, hogy én asszociálltam tévesen a nagybetűs Minden, Ami Vanra. Igem, szerintem is valószínűbb "mindent, amit látunk, ami létezik számunkra, mi teremtünk". Mindenesetre nagyon jó szöveg és szerintem a fordtás is jó.

Hm. Eszembe se jutott, hogy a nagybetűs M.L.-ről volna szó. A németben minden főnév nagybetű, így nem válik feltűnővé, ha nagybetűs a létező, főleg, ha a "minden" mondatkezdő szó (mint itt). Viszont inkább "minden létezés"-ként kellett volna fordítani, mint "minden létezőként".

Az őt (nőnemben) vagy az őket nem lehet megkülönböztetni, minkettő ugyanaz. És a valóság (realitás) nőnemű, vonatkozhat arra is - megszemélyesítve, de a minden létezésre is - megszemélyesítve. És ha már így meg van személyesítve, lehet, hogy tényleg M.L-ről van itt szó. Nem tudom.

Látni kellene, hogyan fordítják németre a nagybetűs M.L.-t.

Nekem az jött le ebből, hogy mindent, amit látunk, ami létezik számunkra, mi teremtünk. (Mert a lélek érzékel és egyben teremt is)

De előfordulhat, hogy nem is erről van szó:)

Örülök, hogy nem tartogattad karácsonyig. :)

"Minden létező valóság, és én hozom létre őket." - Nos, először is a mondat második felénel többes száma gondolkodtatott el. Az első fele egyes szám, a második többes. Persze a német nyelvet nem ismerem, lehet, hogy abból jön így? Ettől függetlenül is fura, mert én úgy értem, hogy én hozom létre a minden létezőt (Minden, Ami Van). Bár ez tulajdonképp csak elsőre furcsa, aztán viszont nagyon is egyszerű :)

Vagy ha nem merülnénk bele annyira, nem vennénk magunkat olyan közelről körbe a hétköznapi problémákkal, morfondírozásokkal, sokkal szebbnek teremtenénk, és élnénk meg a létezést.

Az jutott eszembe erről a videóról, minél távolabbról szemlélünk valamit, annál inkább csak a szépségeket látjuk.

Örülök, hogy jókor jött, sokkal gyorsabban ment, mint gondoltam, és latolgattam, várjak-e karácsonyig, de úgy döntöttem, nem tartogatom magamnál.:) Ha tartogattam volna, lehet persze, hogy akkor is jókor jött volna:))

És min töprengtél?

Köszönjük szépen a fordítást!

Persze "véletlenül" épp jókor jött. :) Mostanában foglalkoztat a spontenaitás kérdésköre.

Ezen a mondaton eléggé eltöprengtem: "Minden létező valóság, és én hozom létre őket."

Kösz a fordítást!:)

forrás: Sethforum.de

Gondoltam meglepem az angolul nem annyira jól tudókat karácsonyra egy fordítással. Ismét felhívnám a fegyelmeteket, hogy fenntartással kezeljétek a fordítást, meglehetősen hiányos nyelvismeretem okán. Azért remélem, átjön néhány hasznos, segítő gondolat a szavak mögül.

Egyes szavak mellé zárójelben beírtam más lehetséges jelentéseket.

Valóság és felelősség
1986. április 24. csoportülés

Köszöntelek benneteket, és látom, tartalmas estétek van. És ehhez egy játékos megjegyzést szeretnék tenni - játékosat. Olyanok vagytok, mint fiatal kutyák, akik a farkukat kergetik. Saját magatokat tartjátok fogva, hogy lássátok, kik vagytok.

Ne tekintsétek az önmagatokon kívülit objektív valóságnak, mely benneteket támogatna (alátámasztana). Nincs rá szükségetek. Ti vagytok valóság. A válasz a szemetekben van, ahogy rám tekintetek, de engem néztek, nem a saját szemetekbe. És a látás csodájában, a saját szemetekben ott a válasz, kimondatlanul, ott a valóság, mely ismeri önmagát.
Az állatok szeme szelíd és csodálatos. Kitekintenek az univerzumba, és nem úgy látják, ahogy ti látjátok. Az ő világuk tényleg kevesebb ettől? Az ő világukban nem valóságosak a gondolataitok? Nem léteznek ezért? Ki vannak törölve?

De ti sem értitek az állatok gondolatait, melyek nagyon különbözőek, bár úgy tűnik, nem léteznek a ti világotokban. Mi a sziklaszilárd valóság és mi nem az? Milyen az az anyag, amiből lettetek? Mi van ott bennetek, amit nem ismertek, amit kerestek, hogy elérjétek, és mégsem sikerül?  Ez az elevenen csillogó természete a saját valóságotoknak, a létezéseteknek, kreativitásotoknak, örömötöknek, mely után törekedtek, annak ellenére, hogy már birtokoljátok - ha rápillantotok az életetekre.

Próbáljátok megérteni, hogyan használjátok a szavakat, és hogyan válnak végül is újfent használhatatlanná. Ha ugyanis a ti fogalmaitok szerint valami hallucináció, az nem létező, ha összehasonlítjátok avval, amit objektív valóságként (realitásként) fogadtok el.
Ha egyvalaki egy rózsaszín elefántot lát, azt mondjátok: "Aha, hallucinál", vagy be van rúgva, és a rózsaszín elefánt nem létezik. Ha azonban 15.000 ember ezen a Földön egy hegycsúcson egy rózsaszín elefántot lát, akkor újraértékelve, lesz egy elefántistenetek. Ha minden ember megtapasztal ezen a Földön egy pszichológiai valóságot, akkor az valóság.

Más valóságszinten azt mondjátok: Itt van azoknak az embereknek az összessége, akik egy valóságot hallucinálnak, és azt gondolják, fákat látnak, és madarakat és embereket. Aztán jobban körülnéztek, és azt mondjátok: "az istene ennek a világnak én vagyok". És bármelyik ember, aki ott ül, azt kérdezi: "Mi az objektív valóság?" És ismét egy másik, aki ezt a sajátos víziót látja, aki olyan valós (létező), mint az a valóság, melyet én ismerek, ezt mondja erre: "Minden létező valóság, és én hozom létre őket."

És így hozza létre mindenki a saját valóságát. És ha különbségeket akartok a saját valóságotok és az úgynevezett alapvalóság között, az olyan lenne, mintha azt mondanátok: "Az egyes szám korrekt, a kettes szám hamis (téves, hibás, csalfa, helytelen)", vagy hogy "Egy macska nem valóságos, mert egy kutya is van."

Nos, hagylak benneteket e játékos megjegyzéseken gondolkodni, és mellette figyelek rátok.

(Jane kérésére Wade mesélni kezdte, miről beszélt Seth. Seth félbeszakította.)

Egyáltalán nem értettétek a humoromat. ....... Humoros módon akartam elmondani, hogy benneteket saját magatok felé fordítsalak, hogy lássátok, mik vagytok, és közben úgy véltem, hogy jelenleg is egész idő alatt ezt teszitek.

(Diskurzus folyt Seth megjegyzéséről. Jane megkérdezte három vendégünket, van-e valami hozzáfűzni valójuk.  Bill közölte, semmi lényeges mondanivalója, de mindhárman olyan témáról beszélgettek, hogyan lehetne valamilyen konkrét célt adni az életüknek. Bill elmondta, hogy 30-40 év lehet hátra az életéből, és kérdés, melyik irányba kellene haladnia. Seth visszajött.)

Először is Bill felhagyhat a "még 30-40 hátralévő év" gondolatával. Ez már önmagában nagy segítség volna. És mindhárman megpróbálhatjátok elfeledni azt az ideát, hogy ti itt ebben az életetekben vagytok ennyi és ennyi évvel a hátatok mögött és előttetek, és mennyi kemény munka kell még a megértéshez -, mert ez még nehezebbé teszi a megértést. A könyv, melyet most írok (A személyes valóság természete) segíteni fog nektek. De ti magatok is segíthettek magatoknak.

Ezek a válaszok bennetek vannak, ahogyan mindannyian tudtok róla, és nem úgy, ahogy én elmondom. De ezek a válaszok kimondatlanok maradhatnak. Kérdéseitek mindegyike ismét más. Emlékeztessétek magatokat, hogy ezek a válaszok nem foglalhatók szavakba. Ezért most hallgassatok meg egy sumari-dalt, egy dalt a megkérdezetlen kérdésekről.

(A sumari dalt hallgattuk. Aztán beszélgetni kezdtünk Seth korábbi megjegyzéseiről, a dalról, és más témákról. Marjorie "korábbi civilizációkról", "alacsonyabb létformákról" és azok fejlődéséről beszélt. Seth visszatért.) 

Mindnyájatoknak tudomásotok van egy belső humorról (jól ismeritek), ami most következik - ennek ellenére mindannyiótokat meglep. Marjorie ugyanis mindannyiótoknak tette fel a kérdést, mivel ti mind, eredetetek (származásotok) alapján, megpróbáljátok teremtménylétetek örömét, integritását és spiritualitását tagadni és rajongva bámulni (felnézni) egy valóságra, mely gazdagabb, jobb és igazabb, de ugyanakkor nélkülözi azt a szépséget, ami ti vagytok, ami a testi létetek pillanatában és a magatok alkotta valóságban leledzik: saját atomjaitok és molekuláitok öröme, melyek olyan csodálatosan a magatok módján csengenek.

Mi durva (súlyos, vaskos) tehát a testeteken vagy az évtizedeken, melyek rajtatok keresztül és a Földön átvonulnak? Hol van nagyobb gyönyörűség (nagyszerűség) és nagyobb erő, mint abban, ami ti vagytok? És mi van bennetek? Onnan formáljátok minden valóságotokat és minden világotokat, nem abból a ködös, vérszegény horizontból, ahol csak szellem és forma vagytok. Ha a szellem nem akarna formát, akkor nem lenne neki. Nem hozná létre naponta újra a ti képetek és vágyaitok (kívánságaitok) szerint. Nem remegne ujjaitok hegyében, és nem száguldana át csontotok velején.

Teremtménylétetek az isteni létetek és a tudásotok, mert a teremtményléteteken keresztül az isteni létetek fejeződik ki. Ti, akik álmodni hiszitek magatokat, ébren vagytok. Ti, akik ébren lévőnek hiszitek magatokat, álmodtok, mert a szavaknak nincs jelentőségük. Jövőtöket ugyanúgy formáljátok vágyaitokból, ahogyan a jeleneteket vagy a múltatokat formáljátok. A bensőtökben (beleitekben) lévő érzés egy bennetek nevető isten, így örvendeztet meg benneteket. Ha isteneknek nem volna szükségük belekre, nem is csináltak volna maguknak. Ha istenek nem örülnének az ajkaitok nevetésének, nem volna szükségük ajkakra - és az istenek sokkal szegényebbek volnának, ahogy ti is.

Nos tehát tapasztalatotok létetek öröme - és az a szép, intelligens, tiszta természet - mely testetek gyökerén keresztül,  mely testetek tagjain keresztül zubog, mely a saját személyes szemeteken keresztül tekint ki az univerzumra, melyet megalkottatok és jónak találtok. Mi durva van akkor a lényetekben? Csak a ti hiteitek. Sugároztok egy valósággal, mely más univerzumokban csillagként jelenik meg, és az univerzumok azt kérdezik, miféle szépség, miféle távolság és miféle meghatározhatatlan (definiálhatatlan) lét lehet ez?

(A csoportbeszélgetés folyt tovább, középpontban a három vendégünkkel. Valaki csodálkozott, hogyhogy itt vannak. Seth válaszolt.)

Azért vannak itt, mert sumarik.

(Vendégeink beszélgettek tovább, vajon miért vannak itt, és mit keresnek. Seth azt mondta:)

Élvezitek a keresést. Élvezitek a kutatást. Nem akartok válaszokat. És ahogy barátunk, Jonathan Sirály mondaná: "Ha repülsz, ismered a válaszokat." És ha ti a saját egyéni módotokon repültök, ismeritek a válaszokat szavak nélkül. És ez mindnyájatokat meglep: mégis tudnotok kell, a vendégek - minden vendég - egy határozott okkal jelennek meg. Még a piros pulóveres vendégek is meghatározott okkal kerültek ide. Az okoknak velük magukkal és veletek is van dolguk, természetesen a megfelelő kölcsönhatásokkal. Még a hosszú hajú szőke hölgyek és a hosszú hajú fiatalemberek is meghatározott okkal vannak itt. De vaksággal védekeztek a dimenziók csodálatos jellegének vonatkozásában, melyek minden pillanatpontban léteznek bennetek. És ha azt gondoljátok, hogy létezésetek - pszichés teremtménylétetek - durva és goromba volna, összehasonlítva valami mással, ti magatok teszitek átláthatatlanná (áttekinthetetlenné), és aztán vitatkoznotok kell evvel.

Nos hallgassatok ide, ti magatok saját magatokban. Ezeknek a daloknak nem az a célja, hogy bizonyítsák Roburt remek torokkapacitását, hanem hogy szavak nélkül elmagyarázzák nektek önmagatokat, és ehhez a hangok legyenek a  kifejezési eszközök. Ez tehát egy "átlátszó dal". Annyira használjátok, amennyire akarjátok, repüljetek vele, játsszatok vele. Túl komolyak vagytok.

(A sumari dal és az erről folyó beszélgetés után Marjorie ismét az élet értelméről beszélt. Seth a következőt mondta:)

Mint mindannyian tudjátok, de amire mindig újra figyelmeztetni kell benneteket - nem általam, hanem saját magatok által - a spontaneitás ismeri a saját rendjét. Ha nem volnátok önmagatokkal szemben annyira bizalmatlanok (gyanakvóak), akkor nem kellene a felelősség miatt annyira aggódnotok. Ha automatikusan önmagatok vagytok, akkor minden felelősséget beteljesítetek. Az istenek az univerzumot játékosan, örömből és kreativitásból teremtették, nem azért, mert azt gondolták, ezt kellett tenniük. Létetek áldott és spontán, mert van. És ha ti ezt automatikusan természetetek szerint beteljesítitek, akkor beteljesülnek céljaitok is és - a ti szavaitokkal - a felelősségetek is.

Ha az az önmagatok vagytok, akik vagytok, akkor a képességeiteket örömből használjátok. Ha azonban a képességeiteket felelősségérzetből használjátok, akkor eltorzítjátok azokat. Akkor aztán azért segítetek, mert azt gondoljátok, segítenetek kell, és nem azért, mert a segítés létezésetek egy örömteli része. És azt kezditek kérdezni: "Kinek van szüksége leginkább a segítségemre?"

El tudtok képzelni egy napot, aki azt gondolja: "Kinek van leginkább szüksége a segítségemre? Erre a virágra vagy arra a virágra szórjam a sugaraimat? Melyiknek van jobban szüksége a melegemre?" Vagy az esőt,  aki azt kérdezi magától: "Melyik fűcsomót kell inkább megörvendeztetnem a jelenlétemmel?"

Nem, a nap önmaga, és ti önmagatok vagytok, és létezéseteken keresztül megáldjátok önmagatokat és mindenki mást. Ha önmagatok vagytok, bízhattok magatokban és akkor a felelősségetek automatikusan beteljesül. De ha nem bíztok magatokban, nincs olyan feladat, melyet véghezvihettek, és nincs senki, akinek igazán segíthettek.

(Itt szünet következett és Seth halkan kezdett beszélni, lassan és nagyon érthetően, gondosan hangsúlyozva.)

Ha saját valóságotok gyönyörű természetét ebben a különös pillanatban csak megéreznétek (amit jelennek neveztek) - milyen ámulatba esnétek és milyen keveset kérdezősködnétek értelemről.

A valóságotok az értelem, és ezt tudjátok. Micsoda gazdag, definiálhatatlan csoda létezik mindegyikőtökben. Festményeket és költeményeket figyeltek, és nagyszerűnek gondoljátok azokat. Ha saját önvalótok nagyszerű struktúráját csak nyomokban megéreznétek, mennyire le volnátok nyűgözve.

Az elismerésnek belőletek kell megszületni. Azt gondoljátok, tudomásotok van technikákról, melyekről olvastok. De füleljetek testetek csak egyetlen sejtjére, és hallgassátok, milyen magabiztossággal (döntési erővel), integritással és örömmel dalol.
Érintsetek meg egy levelet. És érezzétek gondolataitok azonos természetét. Legyetek önmagatok minden pillanatban - és újra csak - milyen hatalmassá válik ez a pillanat. Megmutatom nektek ezt a hatalmat, de ez a sajátotok, és bennetek van, ez az energia, melyet éreztek.

Ugyanazt az energiát birtokoljátok mindannyian (hangosabb és erősebb hangon) és a létezésetekben dalol. Nem kell szégyenkeznetek emiatt, ez a sajátotok! Nincs szükségetek gurukra, istenekre, Roburtokra, Sethekre. Minden ott van bennetek.

https://www.youtube.com/watch?v=Ip2ZGND1I9Q

Most volt időm kicsit belenézni ebbe, kb. 14 percig. Majd még végignézem egyszer.

Annyira jó, amikor egy orvos szájából hallani ilyesmit.:) az meg külön aranyaos, ahogyan "szakmájából" eredően lények nevezi a vegetatív idegrendszert:) de nem baj, a lényeg, hogy egyáltalán ilyen gondolatokra jut egy alavetően materialista "tudomány" képviselője.

Próbálok mostanában figyelni a belső érzéseimre, amikor hallgatok valakit, ami eddig is működött, de most tudatosan koncentrálva az energiaminőségekre vagy áramlásokra, és itt nagyon erős és vitális energiákat éreztem. Csak nem nagyon tudom differenciáltabban megfogalmazni ezeket az érzeteket. Remélem, majd gyakorlat teszi a mestert:)

Akkor ezt megbeszéltük:) Ment egy másik sorozat is, valamilyen női név a címe, de attól nem voltam elragadtatva, nem volt benne olyan jellegű humor és szatíra, mint a B. & B.-ben.

Nekem az tetszik a legjobban, hogy milyen finom humorral figurázza ki korának társadalmát. Na, meg gyakorlatilag az összes szereplőt is. :) Szerintem a karakterek és a történet is jó.

A kíváncsiság nélkül egy tapodtat sem lépne tovább az emberiség:)

Nekem is:) több százszor megnéztem már. A TV-s verziót. Nem is a történet miatt, hanem annyira zseniálisak a szereplők, mint pl. a papa, meg a mama, meg azok a hibbant lányok, vagy a teleész paprokon. De főleg a beszólások miatt, mint pl. "te csak ne sajnálj engem, Lizi, ideje az életben egyszer felelősséget vállalnom.... úgysem tart sokáig". Vagy valahogy így:) Remek karikatúrája a kor társadalmának, a semmittevés melletti hatalmas problémáknak.:) stb., stb., stb.:)

:) Sajnos gyengeségem a kíváncsiság.  :)

Egyébként nekem Jane Austentól a Büszkeség és balitélet a kedvencem.

Ne kíváncsiskodj, Atta:) Ha egyszer nem vette rá a lélek, hogy leírja:) biztos oka volt rá. Mi ezt nem tudhatjuk.

Szia!

Esetleg a könyv címét is megadod?

(Vagy ez telepátia gyakorlat? )

Üdv,

     Atta

sziasztok!

 már több mint egy hónapja szeretnék írni - több mindenről, de ´nem vesz rá a lélek´ :)

Viszont most rávett és nagyon sokszor felmerül bennem egy író: Jane Austen.
A másik Mark Twain.

Viszont Jane Austen nagyon erősen. - uhh most beugrott még valami, :D konkrétan az egyik könyve címe.

Szeretném, ha ti is megismrnétek, hátha kedveteket lelitek benne !

hey-ho!

http://index.hu/tudomany/2014/09/08/ kozmikus_szomszedsagunk_szazszor_akkora_mint_gondoltak/

Ez már lehet, hogy volt, talán épp én linkeltem...?

http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20140903-laniakea-szuperklaszter-melyebb-szerkezet-formalja-a-tejutrendszer-mozgasat.html

Gyerekek ezt nehogy bevegyetek hiszen ezek mahinalt fotoka photoshoppal.

Mindegyik szinte tukor kep:) A lany a metron ajtonal nala latszik a legjobban:) a Messzebbi" hasonmas mogott a srac ujsagot olvas mint az a kozelebbinel. Vagy amikor a no megy az utcan es taskak vannak a kezeben ott keszult egy kep majd tizmeter utan ujra majd egymasra vagyis egymas ele tettek.

Ez az a kategória, hogy biztos el kell hinnem?:)

Aranyosan szemléltet a végén:)

Igen, eléggé egybevág. Jó és hasznos gondolatok.

https://www.youtube.com/watch?v=Sbsl9ykNmUY

Ez szinte 100%-ig egybevág Seth tanításaival.:)

Sokszor intuitíve tetszenek meg fogalmak, mondatok, így volt ez a szingularitásossal is.:)

http://toochee.postr.hu/hiba-van-a-matrixban?utm_source=origo-nyito&utm_medium=cimlapi_box&utm_campaign=sec

Ha már nem szédülsz, olvass bele kicsit csak wiki szinten a szingularitás, szuperpozíció, foton fogalmaiba;) persze, csak ha van kedved:)

Biztos vannak benne hibák, nekem a szingularitás "megugrása" volt az, ahonnan megfogott. Abban volt valami szédítő..:)

Szép video. Nekem kicsit sántit a fotoszintetizálós példázata. "A fotoszintetizáló központhoz vezető úton a fény fotonoknak más részecskékkel kellene összeütközniük" nem értek nagyon a biológiához, de aki ezt leírta még nem látott áttetsző, átlátszó anyagokat? "Ha bármely lehetőséged fának ütközne, a szuperpozíció összeomlana, és ez lenne a véged" ez meg valahogy Seth tanításával nem vág egybe.

https://www.youtube.com/watch?v=UnV6uD3IBuY&feature=youtu.be

Ó, igen és mennyi új feladatot is hozott! :)

Az nagyon jó, ha nem haragszol magadra. Ugye, milyen jó, hogy történt ez az eset? Mennyi mindenre rávilágított:)

Akkor itt az idő:)

Én pont azzal vagyok elégedetlen, hogy a spontán megérzésemre nem hallgattam. Illetve csak egy ideig hallgattam. Ugyanakkor az is lehet, hogy közben a megváltozott körülmények miatt nem is kellet arra a megérzésemre hallgatni. Nehéz dolog, ha az ember - sethi értelemben - tudatosabban akar élni. Vagy éppen könnyű dolog, ha épp abban hisz az ember. :)

Egyébként már nem is haragszom magamra, sok új lehetőség és kérdés merült fel a hibám eredményeként. Kicsit félelmetes, hogy most egyszeriben nem érzem annyira fontosnak, hogy kontroláljam az érzelmeimet és gondolataimat.

Nagyon érdekes a Seth idézeted! Újabb lehetőség egy kiadós önvizsgálatra. :)

Ó, igen itt valóban nem kéne megállni. Egyébként most rájöttem, hogy ez az önfeladás/önfeláldozás gondolatkör egyáltalán nem új nálam. Már évek óta előkerült, de valahogy nem oldottam meg. Olyenkor meg nehezen vehető észre, hiszen alaphitem, az pedig mivel hite teljesen természetes az embernek, ha beleütközik akkor is természetesnek veszi.

"Sok egyén fél attól, hogy elsöprik a belső felfedezések, hogy legyűri őket ez a téboly, pedig a test fizikai állapota és a személyiség erős gyökerekkel rendelkezik ezekben a másfajta szerveződésekben. Nincs semmi baj a tudatos elmével. Egyszerűen csak korlátozzátok azt, nem engedélyezve, hogy egy bizonyos foknál tudatosabb legyen. Azt mondjátok: „Itt biztonságos dolog tudatosnak lenni, itt pedig már nem.”

Sokan úgy tartják, hogy atombombát készíteni biztonságos dolog, az álmaitokat egy másfajta módszerként a mindennapi élet befolyásolására felhasználni viszont őrültség; vagy hogy minden rendben van azzal, ha tudatában vagytok a vírusaitoknak, a háborúitoknak és a katasztrófáitoknak, viszont az nincs rendben, ha tudatában vagytok az Én egyéb részeinek, amelyek képesek megoldani ezeket a problémákat.

Az elgondolás tehát nem az, hogy megsemmisítsétek a hagyományos tudatosságot, hanem hogy szó szerint kiterjesszétek azt azáltal, hogy fókuszát a valóság olyan más szintjeire emelitek, amelyeket az valóban képes érzékelni és felhasználni." [Seth]

(Jane Roberts: A psziché természete, 56. o.)

Ezt a "Tudat ébredése..." Faceboock-os oldalról emeltem át, a második bekezdés eléggé idevág:)

Másrészről viszont:

"Ha igazán spontán módon, elfojtások nélkül élnénk, állítja Seth, nem kellene a pozitív szuggesztiókkal foglalkoznunk, mert természetünkből fakadóan lennénk egészségesek."

Seth megszólal 13. fejezet

"Amit másokban látsz, az a materializációja annak, ami vagy - kivetülése annak, amit önmagadról gondolsz. Például, ha másokat hazugnak, csalárdnak látsz, ennek az az oka, hogy becsapod önmagad, és ezt vetíted ki a többiekre."

Seth megszólal 13. fejezet

Nem hiszem el, hogy csak most jött el az idő, hogy ezt a dolgot helyretegyem magamban. Mindig zavart okozott bennem ennek a félreértelmezése. Szó szerint értelmeztem, hogy amit másokban látok, az én vagyok, de sokszor akárhogy vizsgáltam magam, nem stimmelt. És csak most tűnt fel az a nagyon nem elhanyagolható különbség, hogy mi az, ami vagyok, és amit gondolok magamról.

Vagy hogy ha valamilyen módon becsapom önmagam, az nem teljesen azt jelenti, hogy hazug csalárd ember vagyok. (Pontosabban hazugul és csalárdul viselkedem másokkal rendszeresen)

A szlogen, hogy a világ egy torz tükör, nálam most ennek fényében egész más értelmezést kapott.

Nekem is első gondolatom az volt, ez meg hol volt eddig elrejtve. De ezek szerint új.:)

"Félelmetesen" egyszerű módszer:) Nekem is jól jött éppen, mint megerősítés, ismétlés, ami sosem árt:)

Na ezt szépen kibogoztad:)

De ha a pszichiátered lennék, nem állnék itt meg. Mindenféle keresztkérdéssel bombáználak, hogy pl. egyáltalán miért is jutott eszedbe olyan, hogy fel kell adni magad egy másik ember érdekében. Vagy minek is az érdekében igazából? stb.stb. Érdekes hitláncolatra derülne fény:) Persze maga is felteheti magának mindenki ezeket a kérdéseket.

Nem, új fordítás. A napokban futottam bele, nekem is nagyon jól jött és úgy láttam, hogy jó helye lesz nálad is. Illetve a FaceBookos megjelenést is el lehetett vele indítani. :)

Köszönöm szépen! Máris kezdem alkalmazni. :)

Ez régen is fent volt? Egyáltalán nem emlékszem rá, igaz, jó régen olvastam végig a Seth-idézeteket.

Nos, az ugrott be erről, hogy igazából az én hitem az, hogy egy kapcsolatban fel kell adnom magamat, alá kell rendelni az érdekeimet a másiknak. A barátom lehet, hogy nem is igényelte ezt tőlem, sőt észre se vette. Én kivetítettem rá, ő meg elfogadta. Mélyen persze nem hiszem, hogy le kéne mondanom az igényeimről, ezért a két hitem belső konfliktusba került. :)

Hú, Tida jobb vagy mint egy pszichiáter! És sokkal olcsóbb is. :)

Javaslom, olvasd el ezt, segíthet:

Negatív képek kicserélése konstruktívakra

Nagyon érdekes, amit írsz:)

Ha tényleg mélyen hinnél abban, hogy az oké, ha feladod a saját érdekeidet és igényeidet, akkor nem keletkezne ebből benned konfliktus, mert gondolom, nem az önfeladásodból lett sértődés.

Vagy rosszul gondolom?

Én nem gondolnám barátomnak azt, aki elvárja, hogy feladjam a saját érdekeimet, és én sem várnám el ezt egy barátomtól. Szóval hogy is van ez?:) Most csak hangosan gondolkodom, nem szétcincálni akarlak:)

Csak abból gondolom, hogy hülyeség, hogy mindig ugyanaz a végeredménye, amit én sose élvezek. Nagyon érdekes, hogy pont ezeket írod. Ma már igazán csak azt bánom, hogy nem hallgattam az "entitásomra". Az utolsó lépésemet amiből a sértődés lett már nem bánom. Tettem amit tettem, a másik fél pedig megdöbbent és persze most ő van az erkölcs magaslatán. Jó ez a "dehülyevagyok" stressz faktor. :) Most nálam is megvolt ez a faktor, de már nem igazán szégyellem. Igen, ez tényleg egyfajta önelfogadás és most valahogy még jól is esik. Szembesít azzal, hogy olyan hitem van, amely szerint a barátság akkor lesz jó, ha abban feladom a saját érdekeim és igényeim.

Jókat írsz:)

Még az jutott eszembe, egészen biztos, hogy hülyeség, amit csináltál?:) Vagy csak a tudatos éned értékítéletei alapján az. Ami azért nem 100%-osan mértékadó, ha nagyobb léptékben nézem a dolgokat.

Én szoktam úgy lenni, hogy akkor is teszek valamit, ha "hülyeségnek" vagy "elítélendőnek" lehet értékelni bizonyos szempontokból. De nem érdekel, csinálom, mert ez jön belőlem, és vállalom a következményeket. Tulajdonképpen ez valamiféle önelfogadás, és nem terhelődik még rá a "dehülyevagyok" külön stresszfaktora.

Meg aztán, hogyan tanuljak, ha nem élem meg a dolgokat úgy, ahogy vannak, és nem "materializálódik" szépen a belső dolgok következményeként a valóság. Még akkor is, ha az nem épp kellemes adott esetben:)

Talán inkább a "téves" gondolataim a jelentősebb hatásúak. Értelem és érzelem (hogy plagizáljak) eléggé együtt mozdulnak bennem ez ügyben. Több érzelmi és gondolati szál is összefonódik itt. Azonban volt egy olyan - jobb híján érzésnek mondanám - szál ami jelentősebb volt. Ezt nevezhetném az entitás vezérfonalának. Épp az volt benne a különös, hogy nyugodt és nagyon erős volt, de egyszerre a háttérbe is húzódott. Azonban a félelmeim és reményeim végül is izgalmasabbnak bizonyultak. :)

Tetszik amit az érzelmek befelé megéléséről mondasz. Ebben a helyzetben már többször ki tudtam mutatni például a haragomat, ha vki átlépte a határokat. Viszont máskor úgy elfojtottam, h magam számára is tisztázatlan maradt.

Ha ismét hasonló helyzetbe kerülnék dönthetnék másképp, de a mintázat igazán hatékony módosítása az lenne, ha végre tisztáznám mi sodor mindig ilyen helyzetbe. Ezt a hitet kéne megváltoztatnom.

Nem inkább az érzelmeid (és nem az ézéseid) vittek rá? Arra gondolok, hogy az ember érzi belül, hogy nem kellene megtenni valamit, de az érzelmei, amik persze a gondolatait, hiteit követik, mégis belesodorják - ha nem elég tudatos.

Vagy éppen az a baj, hogy a gondolatokhoz ragaszkodik az ember, amik egyre erősítik az érzelmeket, de ha hagyná az ember, hogy az érzelmeket befelé (nem kifelé) megélje, és utána menne, megtisztulna a rendszer magától. Csak hogy okoskodjak kicsit:)

Mert amúgy hogyan szeretnél változtatni a mintázaton?

Megint csináltam egy hülyeséget. Olyat amit húsz éve időnként megismétlek. Csak az bánt, hogy az entitásom jelezte, hogy ne tegyem meg. Egy ideig nem volt gond, de aztán az eszem és az érzéseim mégis rávittek. Persze ez az én tudatos valóságteremtésem volt. Talán ideje lenne már a mintázaton változtatni.

Most én is aggódok és görcsölök. Túl sokat problémázok azon, hogy egyes dolgokat sikerül bevonzani másokat meg nem.

Van ebben igazság, de azért szerintem ennek nagy része nem az álcarendszer része, hanem a mi elfordulásunk a belső érzékeléstől és egyebektől. Úgy értem, az egység érzékeléséhez és tudatosításához sok minden adott volna, csak nem élünk vele.

Most nehéz lett hirtelen, mert elkezdtem gondolkodni, meg aggódni, meg görcsölni:)))

De ma beszéltem a fejemmel, és már könnyűnek érzem ismét.

Egyébként az fogalmazódott meg bennem, amikor aggódunk a semmin (ha látnánk nagyobb szemszögből, látnánk, hogy semmi ok az aggodalomra), akkor tulajdonképpen hisztizünk.

Ilyenkor analógiaként egy magát földhöz verő hisztis kisgyerek képét látom, aki nem kapta meg abban a pillanatban, amit akart:)

Szerintem úgy, hogy olyan hiteket fogadunk el, amik erre vezetenek:)

Elkezdtem írni a nagy okoskodásomat, de aztán rájöttem, hogy nem értem teljesen a kérdést. :(

Azt szeretnéd, hogy a tudatod a valóság nagyobb része fölött gyakoroljon hatalmat? Vagy valami más?

Sajnálom, hogy rossz a kedved. Ilyenkor mindig a Gyakorlat gond esetére c. Seth féle tanácsot szoktam javasolni. Valóban segít.

A Seth.hu testvéroldala a Steppenwolf.wf, legalábbis annyi magányos farkas van ellefelé, akarom mondani, nem teng túl a közösségi szellem. :) Persze lehet egy kirándulással próbálkozni, de ha lehet, ne ilyen melegben.

Ez így leírva egyszerű, hogy minden egy az entitáson belül, de azért van a tudatos-észlelt-tudás, és van a tudattalan tudás, ami persze a másik oldalról tudatos, csak nem az éber énnek. Így, bár az énen belüli megkülönböztetések látszólagosak, azonban mégis részei az álcarendszerünknek.

Ha előtte kapta volna el a kormányt, akkor tök értelmetlen lenne.
És te vezeted  az autót.
Például a szívedet sem te dobogtatod, mégis tudatalatt - tudatosabban - gondját viseled.
Ez az én vagy az entitásom kérdést fogd meg így: az észlelt én határait (önkényes) nevezed énnek.
Tehát te teszel mindent.

Ebből a következő kérdésem az lenne: hogyan haladhatunk arra, hogy tudatosabban többet birtokoljunk?
most légyszi ne kössetek bele a birtoklás szóba.

amúgy szar kedvem van ilyen - figyeljetek szervezünk egy kirándulást valamerre??

:)

A lényeg a végeredmény. :)

Ezek jó gondolatok.:) Én most elmentem a falig, és az utolsó pillanarban fékeztem le, nem tudom, milyen arányban köszönhetően a hiedelmeimnek és az entitás beavatkozásának.:)

Gyakran csak az utolsó pillanatban rántja el a kormányt az entitás, így épp elkerüljük, h a falnak menjük. Na, de addig kivezette a kocsit, én vagy az entitásom? Én sokszor számítok erre az utolsó pillanatbeli megmenekülésre, azonban nem épp az én hitem teremti ezt? Lehet, hogy e nélkül nem is kerülnék közel az "ütközéshez".

Remélem, h nem fogsz visszamászni. :) Szerintem egyébként némi letargia nem árt. Csak nem kell elfelejteni, hogy nem vagyunk azonosak az érzéseinkkal. :) Örülök, h a "tök könnyű az élet" állapotban vagy.

A minden nehéz sokkal ismerősebb, megszokottabb, nem csoda, h ahhoz ragaszkodik az ember. :)

Nálam még elég féloldalas a dolog, van sok minden amiben semmilyen "haladást" nem érek el. Azt hiszem, még van némi feldolgozni valóm itt. :)

Köszi.:) Nem rossz gyerek, csak erősen szembesít, de a végén mindig kimentett eddig, isten tartsa meg a jó szokását.:)

Arra a felgyorsulós eltűnésre nem emlékszem, de arra igen, hogy Seth 2. kategórikusan kijelentette, Jane-nek el kell hagynia a fizikai keretrendszert. Ez mellbe is vágott, amikor először olvastam.

Akkor hasonlóan működünk, mert miután leírtam azt a hsz-t, meg már kicsit előtte is, éreztem, hogy belül valami konfliktus kezdődik, hasonlóan, hogy ez túl könnyű, meg nem is lehet így, stb..

Volt egy nap könnyű letargiám is, aztán azt gondoltam, nem, nem fogok visszamászni. És tudatosan arra gondoltam, milyen csodás érzés, amikor benne van az ember ebben a "tök könnyű az élet" állapotban. Ma már jött is a következő kívánság-beteljesülés:) sőt egy másik "szerencsés" dolog is mellé.

Nagyon örülök különben, hogy beindultak Nálad a dolgok!:) Ismerős, amit írsz:) Kicsit félelmetes tud lenni a "minden könnyű". Ez elég abszurd, ha belegondolunk.

Azt hittem, ez eddig csak nekem jutott eszembe. :)

Sok éve vannak ilyen gondolataim. Ha meg tudnám tenni ezt v. azt akkor már igazából bármit megtehetnék. Viszont akkor már nem lenne itt semmi dolgom, itt kéne hagynom ezt a világot ahol annyi érdekes dolog van. :o

Mostanában nekem is el kezdett menni a valóságteremtés, könnyedén bevonzottam dolgokat, pillanat alatt javultak a tanulási képességeim, nyugodtabb lettem, a belső érzékem is erősödött. Olyan egy hete, viszont leálltam. Egyrészt túl könnyűnek éreztem a dolgot ("Nem lehet ilyen egyszerű!"), másrészt még nem tudom merre menjek, milyen célt tűzzek ki.

Visszatérve az eredeti kérdéshez. Szerintem nincs olyan korlátozás, h ha túl jó vagy akkor automatikusan felsőbb osztályba kell lépned. Ha élvezed az itt létet akkor biztosan maradhatsz még. Ugyanakkor lehet, hogy az entitásoddal is egyeztetni kellene a dolgokat, hogy ő is támogassa ezt. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az emberek akik pszichésen túlságosan "felgyorsultak" és egyszerűen eltűntek ebből a világból. (Úgy emlékszem ezt Seth említi vhol.)

Én is örülök! (Lehet, hogy nem is olyan rossz gyerek az entitásod.) :)

Köszi!:)

A minap egyre jobban kirajzolódott előttem egy belső félelem. Pár hónapja tettem egy nagy ugrást az életemben, és azóta mint valami csodalétben élem meg a mindennapjaimat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mégis mintha valami más dimenzióba kerültem volna. Nevezhetjük talán más tudatállapotnak is? Nem tudom. A lényeg, hogy valamilyen módon egy olyan áramlatban sikerül maradnom folyamatosan, amiben így vagy úgy, de mindig kialakulnak olyanformán a dolgok, ahogy szeretném. Vagy jönnek olyasmik sorban, amikre vágyom. Csupa jó ember vesz körül és minden új ismeretség egy új kellemes élmény, mindegyik hoz magával valami ajándékot. Kezdem a külső körülményeket is automatikusan mint valami "játékszert" kezelni. Nagyon úgy érzem, hogy ott van a "tudatom küszöbén" valami erőteljes fejlődési lehetőség, de itt jön be az elcsípett félelmem. Felismertem egy belső ellenállást, ami azt mondja belül, ha nagyon messzire megyek, itt kell hagynom ezt a világot. Merthogy már nem lesz itt dolgom vagy tanulnivalóm. Pedig sosem féltem a haláltól, nem is ragaszkodom annyira "az élethez". És persze ne legyek már úgy eltévedve magamról, hogy már nincs mit tanulnom, nem is erről van szó, mégis ott van ez a fék bennem.

Van esetleg valakinek ehhez valami gondolata? Előre is köszi.

igenigenigenigen!!!! Nagyon örülök:)

Úgy látszik, tudat alatt jót akartam magamnak, mert igen enyhe ítéletet kaptam. Remélhetőleg most már vége ennek az önsanyargatásnak. Kösz mindenkinek a tanácsokat.:!:)

Ja, és most jöttem rá, hogy tényleg az.

Az életnek könnyűnek kellene lenni.

Nincs idézőjelben, mert csak emlékezetből írom, de mintha így mondta volna Seth.

Hm.Hm.Hm.

Igaz, hogy nem használom a fizikai érzékszerveimet, amikor mondjuk arra figyelek, hogy milyen érzelmek jelennek meg bennem, de ezt mégsem sorolnám abba a fajta belső érzékelés kategóriába, ami a Seth-féle belső érzékelés. De ez most egy érdekes kérdés, mert ha az érzelmeim érzékelése belső érzékelés, akkor az is az, hogy a gondolataimat "érzékelem"? Vagyis mondjuk az elme működésének "használata" is belső érzékelés?

Nekem ez most nagyon megfoghatatlan, nem fér bele a fizikai érzékszervek és belső érzékszervek közti különbségek eddig elképzelt tartományaiba. Nem tudom hová helyezni.:)

Az zavar az egészben, hogy a belső érzékelést valóban fejleszteni kell, mint pl. más tudatállapotokban ezt azt érzékelni, ami az "ismeretlen valóságot" illeti, de az érzelmek érzékelése, gondolatok érzékelése egy eléggé mindennapos, rutinszerű képességünk, és igazából nem az egó, a személyiséglét ismert tartományain kívüli dolgok érzékelési körébe tartozik. Nem tudom jobban körülírni, talán érthető, mire gondolok:)

En is Sethnel maradnak:) hiszen sokszor bebizonyosodott hogy tenyleg "igazat" mond ha van olyan hogy igazsag:)

Hogy mitol erzek az hogy a belso erzelmi allapotot figyelem? Pont atto,l hogy belulre figyelek , nezd meg, ha magadat figyeled akkor a fizikiai erzekek "atcserelodnek" es maskent pulzalnak.

Ha az erzelmi allapotodra figyelsz akkor abszolut nem a fizikai erzekeidet hasznalod. Ez egyertelmu , probald ki:)

Ja es kekeckes volt ez a hsz:)))))))

En is Sethnel maradnak:) hiszen sokszor bebizonyosodott hogy tenyleg "igazat" mond ha van olyan hogy igazsag:)

Hogy mitol erzek az hogy a belso erzelmi allapotot figyelem? Pont atto,l hogy belulre figyelek , nezd meg, ha magadat figyeled akkor a fizikiai erzekek "atcserelodnek" es maskent pulzalnak.

Ha az erzelmi allapotodra figyelsz akkor abszolut nem a fizikai erzekeidet hasznalod. Ez egyertelmu , probald ki:)

Ja es kekeckes volt ez a hsz:)))))))

Én maradnék Sethnél:)

Örül az ember, mikor "hasonló" dolgokat hall, de ezek csak töredékek, amik aztán jobban belemenve zsákutcákba torkollnak. Nekem persze:) Most itt a gnosztikus irányzatokról beszélek, amikbe egy időben kicsit belenézegettem.

És nekem kicsit furcsa, hogy a fizikai érzékszervekkel a belső érzelmek megfigyelését állítja párhuzamba, mintha utóbbi valamiféle belső érzékelés lenne. De nem az.

"benső önmegfigyelés érzékével" - az meg mi?:) mitől érzék az, hogy az érzelmi állapotainkra odafigyelünk vagy nem? Szerintem ez csak annyi, foglalkozunk valamivel, vagy nem. Vagy nagyon kekec vagyok?:)

http://www.vopus.org/hu/gnozis/pszichologia-es-onmegismeres/a-leny-szintjei.html

ja igy egyszerubb:)

Mit szoltok a gondolataihoz? Mar ha elolvassatok:)

Figyelni és önmagunkat megfigyelni két teljesen különböző dolog, mindamellett mindkettőnél figyelemre van szükség.

A figyelésben a figyelem kifelé fordul, a külvilág felé, az érzékek ablakain keresztül.

Az önmegfigyelésben a figyelem a bensőnk felé fordul, és ezért a külső érzékelés szervei nem állnak szolgálatunkra, ami több mint elégséges ok arra, hogy a neofitának nehéz legyen a belső pszichikai folyamatait megfigyelni.

A hivatalos tudomány kiindulópontja gyakorlati vonatkozásban az, ami megfigyelhető. Az önmagunkon való munkálkodás kiindulópontja az saját magunk.

Kétségkívül, ez a két kiindulópont, amit most említettünk, két teljesen különböző irányba vezet bennünket.

Egy ember megöregedhet a hivatalos tudomány kérlelhetetlen dogmáiba merevedve, külső jelenségeket tanulmányozva, sejteket, atomokat, molekulákat, csillagokat, üstökösöket stb. figyelve, anélkül hogy önmagában bármiféle gyökeres változást érne el.

Az olyanfajta ismeret, amely egy személyt bensőleg megváltoztat, soha nem érhető el külső megfigyeléssel.

Az igazi ismeret, amely valóban egy alapvető változás forrása lehet a bensőnkben, önmagunk közvetlen megfigyelésének az alapján áll.

Haladéktalan elmondanunk Gnosztikus tanulóinknak, hogy meg kell figyelniük önmagukat, milyen értelemben és miért kell megfigyelniük önmagukat.

A megfigyelés egy módszer, hogy módosítsuk a világ mechanikus viszonyait. A belső önmegfigyelés egy módszer, a belső változáshoz.

Mindezek velejárójaként vagy következményeként kijelenthetjük, és nyomatékosan ki is kell jelentenünk, hogy az ismereteknek két kategóriája létezik: külső és belső. Habár megvan bennünk az a mágneses központ, amely meg tudja különböztetni az ismeretek minőségét, a két sík vagy gondolatmenet keveredése zavarhoz vezethet minket.

Magasztos pszeudo-ezoterikus Tanok, amelyek kimondottan mélyen tudományosak, a megfigyelhető területéhez tartoznak, mégis sok aspiráns belső ismeretnek fogadja el őket.

Mi tehát két világ között helyezkedünk el, a külső és a belső között. Az elsőt, ezek közül, a külső érzékszerveinkkel fogjuk fel; a másodikat csakis a benső önmegfigyelés érzékével észlelhetjük.

A gondolatok, eszmék, érzések, kívánságok, remények és csalódások stb., a belsőnkben léteznek, láthatatlanok a megszokott, közönséges és mindennapi érzékeknek. És mégis, számunkra ezek valóságosabbak, mint az étkezőasztal, vagy a szalon foteljei.

Biztos, hogy mi sokkal inkább a benső világunkban élünk, mint a külsőben. Ez tagadhatatlan, megcáfolhatatlan.

A mi Benső Világainkban, a titkos világunkban, szeretünk, kívánunk, gyanakszunk, magasztalunk, átkozódunk, sóvárgunk, szenvedünk, örvendünk, becsapottnak, vagy jutalmazottnak érezzük magunkat stb.

Kétségkívül, a két világ, a belső és a külső, kísérletileg vizsgálhatóak. A külső világ megfigyelhető. A belső világ ön-megfigyelhető, önmagunkban, a saját bensőnkben, itt és most.

Aki valóban meg akarja ismerni a Földbolygó, a Naprendszer, vagy a Galaxisunk „Belső Világait”, előbb meg kell, hogy ismerje saját belső, egyéni életét, a saját „Benső Világait”. „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered a Világegyetemet és az Isteneket.”

Minél inkább kutatjuk ezt a „Benső Világot”, amit „Önmagam”-nak hívunk, annál inkább meg fogjuk érteni, hogy egy időben, két világban, két valóságban, két térben élünk: a külsőben és a belsőben.

Ahogyan mindenki számára elengedhetetlen, hogy a „külső világban” megtanuljon járni, hogy ne essen szakadékba, hogy ne tévedjen el a város utcáin, hogy megválogassa a barátait, hogy ne egyen mérget stb.; hasonlóan, az önmagunkon való pszichológiai munkálkodásnak köszönhetően, megtanulunk járni a „Belső Világunkban” is, amely az önmegfigyelés módszerével fedezhető fel.

Valójában, a saját magunk önmegfigyelésének érzéke el van sorvadva a hanyatló emberi fajban, amely ebben a sötét korszakban él.

Amilyen mértékben egyre kitartóbban figyeljük önmagunkat, a benső önmegfigyelés érzéke fokozatosan ki fog fejlődni bennünk.

Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia  -  XX. fejezet: "Két világ"

http://www.origo.hu/archivum/20050526makezdodik.html

"A marsallbot tényleg mindenkinél ott van, de van, aki rossz tréfának tartja, van, aki leadja a talált tárgyak osztályán."

A bagoly misztikus állat, régen, amikor irracionális tapasztalataim voltak, rendszeresen megjelentek baglyok is a közelben, egyszer egy meg is ijesztett, amikor egy kapu tetején ült, ahova a kapu alá bemenekültünk a rossz élmények elől. Óriási volt és félelmetes.:)