Szép video. Nekem kicsit sántit a fotoszintetizálós példázata. "A fotoszintetizáló központhoz vezető úton a fény fotonoknak más részecskékkel kellene összeütközniük" nem értek nagyon a biológiához, de aki ezt leírta még nem látott áttetsző, átlátszó anyagokat? "Ha bármely lehetőséged fának ütközne, a szuperpozíció összeomlana, és ez lenne a véged" ez meg valahogy Seth tanításával nem vág egybe.

https://www.youtube.com/watch?v=UnV6uD3IBuY&feature=youtu.be

Ó, igen és mennyi új feladatot is hozott! :)

Az nagyon jó, ha nem haragszol magadra. Ugye, milyen jó, hogy történt ez az eset? Mennyi mindenre rávilágított:)

Akkor itt az idő:)

Én pont azzal vagyok elégedetlen, hogy a spontán megérzésemre nem hallgattam. Illetve csak egy ideig hallgattam. Ugyanakkor az is lehet, hogy közben a megváltozott körülmények miatt nem is kellet arra a megérzésemre hallgatni. Nehéz dolog, ha az ember - sethi értelemben - tudatosabban akar élni. Vagy éppen könnyű dolog, ha épp abban hisz az ember. :)

Egyébként már nem is haragszom magamra, sok új lehetőség és kérdés merült fel a hibám eredményeként. Kicsit félelmetes, hogy most egyszeriben nem érzem annyira fontosnak, hogy kontroláljam az érzelmeimet és gondolataimat.

Nagyon érdekes a Seth idézeted! Újabb lehetőség egy kiadós önvizsgálatra. :)

Ó, igen itt valóban nem kéne megállni. Egyébként most rájöttem, hogy ez az önfeladás/önfeláldozás gondolatkör egyáltalán nem új nálam. Már évek óta előkerült, de valahogy nem oldottam meg. Olyenkor meg nehezen vehető észre, hiszen alaphitem, az pedig mivel hite teljesen természetes az embernek, ha beleütközik akkor is természetesnek veszi.

"Sok egyén fél attól, hogy elsöprik a belső felfedezések, hogy legyűri őket ez a téboly, pedig a test fizikai állapota és a személyiség erős gyökerekkel rendelkezik ezekben a másfajta szerveződésekben. Nincs semmi baj a tudatos elmével. Egyszerűen csak korlátozzátok azt, nem engedélyezve, hogy egy bizonyos foknál tudatosabb legyen. Azt mondjátok: „Itt biztonságos dolog tudatosnak lenni, itt pedig már nem.”

Sokan úgy tartják, hogy atombombát készíteni biztonságos dolog, az álmaitokat egy másfajta módszerként a mindennapi élet befolyásolására felhasználni viszont őrültség; vagy hogy minden rendben van azzal, ha tudatában vagytok a vírusaitoknak, a háborúitoknak és a katasztrófáitoknak, viszont az nincs rendben, ha tudatában vagytok az Én egyéb részeinek, amelyek képesek megoldani ezeket a problémákat.

Az elgondolás tehát nem az, hogy megsemmisítsétek a hagyományos tudatosságot, hanem hogy szó szerint kiterjesszétek azt azáltal, hogy fókuszát a valóság olyan más szintjeire emelitek, amelyeket az valóban képes érzékelni és felhasználni." [Seth]

(Jane Roberts: A psziché természete, 56. o.)

Ezt a "Tudat ébredése..." Faceboock-os oldalról emeltem át, a második bekezdés eléggé idevág:)

Másrészről viszont:

"Ha igazán spontán módon, elfojtások nélkül élnénk, állítja Seth, nem kellene a pozitív szuggesztiókkal foglalkoznunk, mert természetünkből fakadóan lennénk egészségesek."

Seth megszólal 13. fejezet

"Amit másokban látsz, az a materializációja annak, ami vagy - kivetülése annak, amit önmagadról gondolsz. Például, ha másokat hazugnak, csalárdnak látsz, ennek az az oka, hogy becsapod önmagad, és ezt vetíted ki a többiekre."

Seth megszólal 13. fejezet

Nem hiszem el, hogy csak most jött el az idő, hogy ezt a dolgot helyretegyem magamban. Mindig zavart okozott bennem ennek a félreértelmezése. Szó szerint értelmeztem, hogy amit másokban látok, az én vagyok, de sokszor akárhogy vizsgáltam magam, nem stimmelt. És csak most tűnt fel az a nagyon nem elhanyagolható különbség, hogy mi az, ami vagyok, és amit gondolok magamról.

Vagy hogy ha valamilyen módon becsapom önmagam, az nem teljesen azt jelenti, hogy hazug csalárd ember vagyok. (Pontosabban hazugul és csalárdul viselkedem másokkal rendszeresen)

A szlogen, hogy a világ egy torz tükör, nálam most ennek fényében egész más értelmezést kapott.

Nekem is első gondolatom az volt, ez meg hol volt eddig elrejtve. De ezek szerint új.:)

"Félelmetesen" egyszerű módszer:) Nekem is jól jött éppen, mint megerősítés, ismétlés, ami sosem árt:)

Na ezt szépen kibogoztad:)

De ha a pszichiátered lennék, nem állnék itt meg. Mindenféle keresztkérdéssel bombáználak, hogy pl. egyáltalán miért is jutott eszedbe olyan, hogy fel kell adni magad egy másik ember érdekében. Vagy minek is az érdekében igazából? stb.stb. Érdekes hitláncolatra derülne fény:) Persze maga is felteheti magának mindenki ezeket a kérdéseket.

Nem, új fordítás. A napokban futottam bele, nekem is nagyon jól jött és úgy láttam, hogy jó helye lesz nálad is. Illetve a FaceBookos megjelenést is el lehetett vele indítani. :)

Köszönöm szépen! Máris kezdem alkalmazni. :)

Ez régen is fent volt? Egyáltalán nem emlékszem rá, igaz, jó régen olvastam végig a Seth-idézeteket.

Nos, az ugrott be erről, hogy igazából az én hitem az, hogy egy kapcsolatban fel kell adnom magamat, alá kell rendelni az érdekeimet a másiknak. A barátom lehet, hogy nem is igényelte ezt tőlem, sőt észre se vette. Én kivetítettem rá, ő meg elfogadta. Mélyen persze nem hiszem, hogy le kéne mondanom az igényeimről, ezért a két hitem belső konfliktusba került. :)

Hú, Tida jobb vagy mint egy pszichiáter! És sokkal olcsóbb is. :)

Javaslom, olvasd el ezt, segíthet:

Negatív képek kicserélése konstruktívakra

Nagyon érdekes, amit írsz:)

Ha tényleg mélyen hinnél abban, hogy az oké, ha feladod a saját érdekeidet és igényeidet, akkor nem keletkezne ebből benned konfliktus, mert gondolom, nem az önfeladásodból lett sértődés.

Vagy rosszul gondolom?

Én nem gondolnám barátomnak azt, aki elvárja, hogy feladjam a saját érdekeimet, és én sem várnám el ezt egy barátomtól. Szóval hogy is van ez?:) Most csak hangosan gondolkodom, nem szétcincálni akarlak:)

Csak abból gondolom, hogy hülyeség, hogy mindig ugyanaz a végeredménye, amit én sose élvezek. Nagyon érdekes, hogy pont ezeket írod. Ma már igazán csak azt bánom, hogy nem hallgattam az "entitásomra". Az utolsó lépésemet amiből a sértődés lett már nem bánom. Tettem amit tettem, a másik fél pedig megdöbbent és persze most ő van az erkölcs magaslatán. Jó ez a "dehülyevagyok" stressz faktor. :) Most nálam is megvolt ez a faktor, de már nem igazán szégyellem. Igen, ez tényleg egyfajta önelfogadás és most valahogy még jól is esik. Szembesít azzal, hogy olyan hitem van, amely szerint a barátság akkor lesz jó, ha abban feladom a saját érdekeim és igényeim.

Jókat írsz:)

Még az jutott eszembe, egészen biztos, hogy hülyeség, amit csináltál?:) Vagy csak a tudatos éned értékítéletei alapján az. Ami azért nem 100%-osan mértékadó, ha nagyobb léptékben nézem a dolgokat.

Én szoktam úgy lenni, hogy akkor is teszek valamit, ha "hülyeségnek" vagy "elítélendőnek" lehet értékelni bizonyos szempontokból. De nem érdekel, csinálom, mert ez jön belőlem, és vállalom a következményeket. Tulajdonképpen ez valamiféle önelfogadás, és nem terhelődik még rá a "dehülyevagyok" külön stresszfaktora.

Meg aztán, hogyan tanuljak, ha nem élem meg a dolgokat úgy, ahogy vannak, és nem "materializálódik" szépen a belső dolgok következményeként a valóság. Még akkor is, ha az nem épp kellemes adott esetben:)

Talán inkább a "téves" gondolataim a jelentősebb hatásúak. Értelem és érzelem (hogy plagizáljak) eléggé együtt mozdulnak bennem ez ügyben. Több érzelmi és gondolati szál is összefonódik itt. Azonban volt egy olyan - jobb híján érzésnek mondanám - szál ami jelentősebb volt. Ezt nevezhetném az entitás vezérfonalának. Épp az volt benne a különös, hogy nyugodt és nagyon erős volt, de egyszerre a háttérbe is húzódott. Azonban a félelmeim és reményeim végül is izgalmasabbnak bizonyultak. :)

Tetszik amit az érzelmek befelé megéléséről mondasz. Ebben a helyzetben már többször ki tudtam mutatni például a haragomat, ha vki átlépte a határokat. Viszont máskor úgy elfojtottam, h magam számára is tisztázatlan maradt.

Ha ismét hasonló helyzetbe kerülnék dönthetnék másképp, de a mintázat igazán hatékony módosítása az lenne, ha végre tisztáznám mi sodor mindig ilyen helyzetbe. Ezt a hitet kéne megváltoztatnom.

Nem inkább az érzelmeid (és nem az ézéseid) vittek rá? Arra gondolok, hogy az ember érzi belül, hogy nem kellene megtenni valamit, de az érzelmei, amik persze a gondolatait, hiteit követik, mégis belesodorják - ha nem elég tudatos.

Vagy éppen az a baj, hogy a gondolatokhoz ragaszkodik az ember, amik egyre erősítik az érzelmeket, de ha hagyná az ember, hogy az érzelmeket befelé (nem kifelé) megélje, és utána menne, megtisztulna a rendszer magától. Csak hogy okoskodjak kicsit:)

Mert amúgy hogyan szeretnél változtatni a mintázaton?

Megint csináltam egy hülyeséget. Olyat amit húsz éve időnként megismétlek. Csak az bánt, hogy az entitásom jelezte, hogy ne tegyem meg. Egy ideig nem volt gond, de aztán az eszem és az érzéseim mégis rávittek. Persze ez az én tudatos valóságteremtésem volt. Talán ideje lenne már a mintázaton változtatni.

Most én is aggódok és görcsölök. Túl sokat problémázok azon, hogy egyes dolgokat sikerül bevonzani másokat meg nem.

Van ebben igazság, de azért szerintem ennek nagy része nem az álcarendszer része, hanem a mi elfordulásunk a belső érzékeléstől és egyebektől. Úgy értem, az egység érzékeléséhez és tudatosításához sok minden adott volna, csak nem élünk vele.

Most nehéz lett hirtelen, mert elkezdtem gondolkodni, meg aggódni, meg görcsölni:)))

De ma beszéltem a fejemmel, és már könnyűnek érzem ismét.

Egyébként az fogalmazódott meg bennem, amikor aggódunk a semmin (ha látnánk nagyobb szemszögből, látnánk, hogy semmi ok az aggodalomra), akkor tulajdonképpen hisztizünk.

Ilyenkor analógiaként egy magát földhöz verő hisztis kisgyerek képét látom, aki nem kapta meg abban a pillanatban, amit akart:)

Szerintem úgy, hogy olyan hiteket fogadunk el, amik erre vezetenek:)

Elkezdtem írni a nagy okoskodásomat, de aztán rájöttem, hogy nem értem teljesen a kérdést. :(

Azt szeretnéd, hogy a tudatod a valóság nagyobb része fölött gyakoroljon hatalmat? Vagy valami más?

Sajnálom, hogy rossz a kedved. Ilyenkor mindig a Gyakorlat gond esetére c. Seth féle tanácsot szoktam javasolni. Valóban segít.

A Seth.hu testvéroldala a Steppenwolf.wf, legalábbis annyi magányos farkas van ellefelé, akarom mondani, nem teng túl a közösségi szellem. :) Persze lehet egy kirándulással próbálkozni, de ha lehet, ne ilyen melegben.

Ez így leírva egyszerű, hogy minden egy az entitáson belül, de azért van a tudatos-észlelt-tudás, és van a tudattalan tudás, ami persze a másik oldalról tudatos, csak nem az éber énnek. Így, bár az énen belüli megkülönböztetések látszólagosak, azonban mégis részei az álcarendszerünknek.

Ha előtte kapta volna el a kormányt, akkor tök értelmetlen lenne.
És te vezeted  az autót.
Például a szívedet sem te dobogtatod, mégis tudatalatt - tudatosabban - gondját viseled.
Ez az én vagy az entitásom kérdést fogd meg így: az észlelt én határait (önkényes) nevezed énnek.
Tehát te teszel mindent.

Ebből a következő kérdésem az lenne: hogyan haladhatunk arra, hogy tudatosabban többet birtokoljunk?
most légyszi ne kössetek bele a birtoklás szóba.

amúgy szar kedvem van ilyen - figyeljetek szervezünk egy kirándulást valamerre??

:)

A lényeg a végeredmény. :)

Ezek jó gondolatok.:) Én most elmentem a falig, és az utolsó pillanarban fékeztem le, nem tudom, milyen arányban köszönhetően a hiedelmeimnek és az entitás beavatkozásának.:)

Gyakran csak az utolsó pillanatban rántja el a kormányt az entitás, így épp elkerüljük, h a falnak menjük. Na, de addig kivezette a kocsit, én vagy az entitásom? Én sokszor számítok erre az utolsó pillanatbeli megmenekülésre, azonban nem épp az én hitem teremti ezt? Lehet, hogy e nélkül nem is kerülnék közel az "ütközéshez".

Remélem, h nem fogsz visszamászni. :) Szerintem egyébként némi letargia nem árt. Csak nem kell elfelejteni, hogy nem vagyunk azonosak az érzéseinkkal. :) Örülök, h a "tök könnyű az élet" állapotban vagy.

A minden nehéz sokkal ismerősebb, megszokottabb, nem csoda, h ahhoz ragaszkodik az ember. :)

Nálam még elég féloldalas a dolog, van sok minden amiben semmilyen "haladást" nem érek el. Azt hiszem, még van némi feldolgozni valóm itt. :)

Köszi.:) Nem rossz gyerek, csak erősen szembesít, de a végén mindig kimentett eddig, isten tartsa meg a jó szokását.:)

Arra a felgyorsulós eltűnésre nem emlékszem, de arra igen, hogy Seth 2. kategórikusan kijelentette, Jane-nek el kell hagynia a fizikai keretrendszert. Ez mellbe is vágott, amikor először olvastam.

Akkor hasonlóan működünk, mert miután leírtam azt a hsz-t, meg már kicsit előtte is, éreztem, hogy belül valami konfliktus kezdődik, hasonlóan, hogy ez túl könnyű, meg nem is lehet így, stb..

Volt egy nap könnyű letargiám is, aztán azt gondoltam, nem, nem fogok visszamászni. És tudatosan arra gondoltam, milyen csodás érzés, amikor benne van az ember ebben a "tök könnyű az élet" állapotban. Ma már jött is a következő kívánság-beteljesülés:) sőt egy másik "szerencsés" dolog is mellé.

Nagyon örülök különben, hogy beindultak Nálad a dolgok!:) Ismerős, amit írsz:) Kicsit félelmetes tud lenni a "minden könnyű". Ez elég abszurd, ha belegondolunk.

Azt hittem, ez eddig csak nekem jutott eszembe. :)

Sok éve vannak ilyen gondolataim. Ha meg tudnám tenni ezt v. azt akkor már igazából bármit megtehetnék. Viszont akkor már nem lenne itt semmi dolgom, itt kéne hagynom ezt a világot ahol annyi érdekes dolog van. :o

Mostanában nekem is el kezdett menni a valóságteremtés, könnyedén bevonzottam dolgokat, pillanat alatt javultak a tanulási képességeim, nyugodtabb lettem, a belső érzékem is erősödött. Olyan egy hete, viszont leálltam. Egyrészt túl könnyűnek éreztem a dolgot ("Nem lehet ilyen egyszerű!"), másrészt még nem tudom merre menjek, milyen célt tűzzek ki.

Visszatérve az eredeti kérdéshez. Szerintem nincs olyan korlátozás, h ha túl jó vagy akkor automatikusan felsőbb osztályba kell lépned. Ha élvezed az itt létet akkor biztosan maradhatsz még. Ugyanakkor lehet, hogy az entitásoddal is egyeztetni kellene a dolgokat, hogy ő is támogassa ezt. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az emberek akik pszichésen túlságosan "felgyorsultak" és egyszerűen eltűntek ebből a világból. (Úgy emlékszem ezt Seth említi vhol.)

Én is örülök! (Lehet, hogy nem is olyan rossz gyerek az entitásod.) :)

Köszi!:)

A minap egyre jobban kirajzolódott előttem egy belső félelem. Pár hónapja tettem egy nagy ugrást az életemben, és azóta mint valami csodalétben élem meg a mindennapjaimat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mégis mintha valami más dimenzióba kerültem volna. Nevezhetjük talán más tudatállapotnak is? Nem tudom. A lényeg, hogy valamilyen módon egy olyan áramlatban sikerül maradnom folyamatosan, amiben így vagy úgy, de mindig kialakulnak olyanformán a dolgok, ahogy szeretném. Vagy jönnek olyasmik sorban, amikre vágyom. Csupa jó ember vesz körül és minden új ismeretség egy új kellemes élmény, mindegyik hoz magával valami ajándékot. Kezdem a külső körülményeket is automatikusan mint valami "játékszert" kezelni. Nagyon úgy érzem, hogy ott van a "tudatom küszöbén" valami erőteljes fejlődési lehetőség, de itt jön be az elcsípett félelmem. Felismertem egy belső ellenállást, ami azt mondja belül, ha nagyon messzire megyek, itt kell hagynom ezt a világot. Merthogy már nem lesz itt dolgom vagy tanulnivalóm. Pedig sosem féltem a haláltól, nem is ragaszkodom annyira "az élethez". És persze ne legyek már úgy eltévedve magamról, hogy már nincs mit tanulnom, nem is erről van szó, mégis ott van ez a fék bennem.

Van esetleg valakinek ehhez valami gondolata? Előre is köszi.

igenigenigenigen!!!! Nagyon örülök:)

Úgy látszik, tudat alatt jót akartam magamnak, mert igen enyhe ítéletet kaptam. Remélhetőleg most már vége ennek az önsanyargatásnak. Kösz mindenkinek a tanácsokat.:!:)

Ja, és most jöttem rá, hogy tényleg az.

Az életnek könnyűnek kellene lenni.

Nincs idézőjelben, mert csak emlékezetből írom, de mintha így mondta volna Seth.

Hm.Hm.Hm.

Igaz, hogy nem használom a fizikai érzékszerveimet, amikor mondjuk arra figyelek, hogy milyen érzelmek jelennek meg bennem, de ezt mégsem sorolnám abba a fajta belső érzékelés kategóriába, ami a Seth-féle belső érzékelés. De ez most egy érdekes kérdés, mert ha az érzelmeim érzékelése belső érzékelés, akkor az is az, hogy a gondolataimat "érzékelem"? Vagyis mondjuk az elme működésének "használata" is belső érzékelés?

Nekem ez most nagyon megfoghatatlan, nem fér bele a fizikai érzékszervek és belső érzékszervek közti különbségek eddig elképzelt tartományaiba. Nem tudom hová helyezni.:)

Az zavar az egészben, hogy a belső érzékelést valóban fejleszteni kell, mint pl. más tudatállapotokban ezt azt érzékelni, ami az "ismeretlen valóságot" illeti, de az érzelmek érzékelése, gondolatok érzékelése egy eléggé mindennapos, rutinszerű képességünk, és igazából nem az egó, a személyiséglét ismert tartományain kívüli dolgok érzékelési körébe tartozik. Nem tudom jobban körülírni, talán érthető, mire gondolok:)

En is Sethnel maradnak:) hiszen sokszor bebizonyosodott hogy tenyleg "igazat" mond ha van olyan hogy igazsag:)

Hogy mitol erzek az hogy a belso erzelmi allapotot figyelem? Pont atto,l hogy belulre figyelek , nezd meg, ha magadat figyeled akkor a fizikiai erzekek "atcserelodnek" es maskent pulzalnak.

Ha az erzelmi allapotodra figyelsz akkor abszolut nem a fizikai erzekeidet hasznalod. Ez egyertelmu , probald ki:)

Ja es kekeckes volt ez a hsz:)))))))

En is Sethnel maradnak:) hiszen sokszor bebizonyosodott hogy tenyleg "igazat" mond ha van olyan hogy igazsag:)

Hogy mitol erzek az hogy a belso erzelmi allapotot figyelem? Pont atto,l hogy belulre figyelek , nezd meg, ha magadat figyeled akkor a fizikiai erzekek "atcserelodnek" es maskent pulzalnak.

Ha az erzelmi allapotodra figyelsz akkor abszolut nem a fizikai erzekeidet hasznalod. Ez egyertelmu , probald ki:)

Ja es kekeckes volt ez a hsz:)))))))

Én maradnék Sethnél:)

Örül az ember, mikor "hasonló" dolgokat hall, de ezek csak töredékek, amik aztán jobban belemenve zsákutcákba torkollnak. Nekem persze:) Most itt a gnosztikus irányzatokról beszélek, amikbe egy időben kicsit belenézegettem.

És nekem kicsit furcsa, hogy a fizikai érzékszervekkel a belső érzelmek megfigyelését állítja párhuzamba, mintha utóbbi valamiféle belső érzékelés lenne. De nem az.

"benső önmegfigyelés érzékével" - az meg mi?:) mitől érzék az, hogy az érzelmi állapotainkra odafigyelünk vagy nem? Szerintem ez csak annyi, foglalkozunk valamivel, vagy nem. Vagy nagyon kekec vagyok?:)

http://www.vopus.org/hu/gnozis/pszichologia-es-onmegismeres/a-leny-szintjei.html

ja igy egyszerubb:)

Mit szoltok a gondolataihoz? Mar ha elolvassatok:)

Figyelni és önmagunkat megfigyelni két teljesen különböző dolog, mindamellett mindkettőnél figyelemre van szükség.

A figyelésben a figyelem kifelé fordul, a külvilág felé, az érzékek ablakain keresztül.

Az önmegfigyelésben a figyelem a bensőnk felé fordul, és ezért a külső érzékelés szervei nem állnak szolgálatunkra, ami több mint elégséges ok arra, hogy a neofitának nehéz legyen a belső pszichikai folyamatait megfigyelni.

A hivatalos tudomány kiindulópontja gyakorlati vonatkozásban az, ami megfigyelhető. Az önmagunkon való munkálkodás kiindulópontja az saját magunk.

Kétségkívül, ez a két kiindulópont, amit most említettünk, két teljesen különböző irányba vezet bennünket.

Egy ember megöregedhet a hivatalos tudomány kérlelhetetlen dogmáiba merevedve, külső jelenségeket tanulmányozva, sejteket, atomokat, molekulákat, csillagokat, üstökösöket stb. figyelve, anélkül hogy önmagában bármiféle gyökeres változást érne el.

Az olyanfajta ismeret, amely egy személyt bensőleg megváltoztat, soha nem érhető el külső megfigyeléssel.

Az igazi ismeret, amely valóban egy alapvető változás forrása lehet a bensőnkben, önmagunk közvetlen megfigyelésének az alapján áll.

Haladéktalan elmondanunk Gnosztikus tanulóinknak, hogy meg kell figyelniük önmagukat, milyen értelemben és miért kell megfigyelniük önmagukat.

A megfigyelés egy módszer, hogy módosítsuk a világ mechanikus viszonyait. A belső önmegfigyelés egy módszer, a belső változáshoz.

Mindezek velejárójaként vagy következményeként kijelenthetjük, és nyomatékosan ki is kell jelentenünk, hogy az ismereteknek két kategóriája létezik: külső és belső. Habár megvan bennünk az a mágneses központ, amely meg tudja különböztetni az ismeretek minőségét, a két sík vagy gondolatmenet keveredése zavarhoz vezethet minket.

Magasztos pszeudo-ezoterikus Tanok, amelyek kimondottan mélyen tudományosak, a megfigyelhető területéhez tartoznak, mégis sok aspiráns belső ismeretnek fogadja el őket.

Mi tehát két világ között helyezkedünk el, a külső és a belső között. Az elsőt, ezek közül, a külső érzékszerveinkkel fogjuk fel; a másodikat csakis a benső önmegfigyelés érzékével észlelhetjük.

A gondolatok, eszmék, érzések, kívánságok, remények és csalódások stb., a belsőnkben léteznek, láthatatlanok a megszokott, közönséges és mindennapi érzékeknek. És mégis, számunkra ezek valóságosabbak, mint az étkezőasztal, vagy a szalon foteljei.

Biztos, hogy mi sokkal inkább a benső világunkban élünk, mint a külsőben. Ez tagadhatatlan, megcáfolhatatlan.

A mi Benső Világainkban, a titkos világunkban, szeretünk, kívánunk, gyanakszunk, magasztalunk, átkozódunk, sóvárgunk, szenvedünk, örvendünk, becsapottnak, vagy jutalmazottnak érezzük magunkat stb.

Kétségkívül, a két világ, a belső és a külső, kísérletileg vizsgálhatóak. A külső világ megfigyelhető. A belső világ ön-megfigyelhető, önmagunkban, a saját bensőnkben, itt és most.

Aki valóban meg akarja ismerni a Földbolygó, a Naprendszer, vagy a Galaxisunk „Belső Világait”, előbb meg kell, hogy ismerje saját belső, egyéni életét, a saját „Benső Világait”. „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered a Világegyetemet és az Isteneket.”

Minél inkább kutatjuk ezt a „Benső Világot”, amit „Önmagam”-nak hívunk, annál inkább meg fogjuk érteni, hogy egy időben, két világban, két valóságban, két térben élünk: a külsőben és a belsőben.

Ahogyan mindenki számára elengedhetetlen, hogy a „külső világban” megtanuljon járni, hogy ne essen szakadékba, hogy ne tévedjen el a város utcáin, hogy megválogassa a barátait, hogy ne egyen mérget stb.; hasonlóan, az önmagunkon való pszichológiai munkálkodásnak köszönhetően, megtanulunk járni a „Belső Világunkban” is, amely az önmegfigyelés módszerével fedezhető fel.

Valójában, a saját magunk önmegfigyelésének érzéke el van sorvadva a hanyatló emberi fajban, amely ebben a sötét korszakban él.

Amilyen mértékben egyre kitartóbban figyeljük önmagunkat, a benső önmegfigyelés érzéke fokozatosan ki fog fejlődni bennünk.

Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia  -  XX. fejezet: "Két világ"

http://www.origo.hu/archivum/20050526makezdodik.html

"A marsallbot tényleg mindenkinél ott van, de van, aki rossz tréfának tartja, van, aki leadja a talált tárgyak osztályán."

A bagoly misztikus állat, régen, amikor irracionális tapasztalataim voltak, rendszeresen megjelentek baglyok is a közelben, egyszer egy meg is ijesztett, amikor egy kapu tetején ült, ahova a kapu alá bemenekültünk a rossz élmények elől. Óriási volt és félelmetes.:)

Olyan regen irtam hogy beremegett a kuldesnel a kezem:))

Bocsi

Sziasztok!

Egy amolyan erdekesseg felet szeretnek elmeselni ami igazabol nem is olyan erdekes.Csak jopofa:)

Szoval ahol lakunk itt a kornyeken nincsenek erdok es emiatt nincs a kornyeken olyan mint bagoly.

Es megis ennek ellenere ha az emberek azt akarjak hogy ne piszkitsanak a madarak - foleg a siralyok - a medencebe vagy a hajokikotobe a hajora vagy akkor a Condok amik az oceanparton vannak oda is az erkelyekre kiraknak egy muanyag vagany bagoly figurat. ami ugye elet nagysagu es ezert nem mennek oda a madarak mert az O nemzettsegukben ezekszerint a bagoly a mumus:)

Azert jo mert igy vegre tenyleg bebizonyosodott a krumkplimoso majmok sztorija vagy aza bizonyos kritikustomeg elmelet.

Nem nagyon hiszem hogy valaha talalkozott volna egy siraly egy bagollyal es megis tart tole.Raadasul ugy hogy muanyag kacat nem is rendelkezik semmi vitalitassal aminek a rezgeset masok erzekelik.

Vagy csak az tortenik hogy a kedves hajotulajnak mar mindene kivolt azzal hogy tiszta piszok a hajo es hallott egy babonat hogy rakj ki egy kamubaglyot oszt meglatod majd. Ugye itt jon hogy milyen szandekkal tesszuk ki ez lesz az erzelmi toltes. Haaat szitkozodassal es bizakodassal hogy bevalik majd.ezzel oda is bigyeztettem egy indulattal teli gondolatformat a vedeni kivant objektum fele es ebbe ugye mar van vitalitas hiszen indulatok kozott hataroztuk el hogy tartsa tavol a nemkivantakat.Ezt meg erzekelik az arra repulok:)

Vagy valoban komoly ertelme es misztikus toltese volt annak a bizonyos Twin Peaksben elhangzott mondatnak :

A BAGLYOK NEM AZOK AMIKNEK LATSZANAK:)

Sziasztok!

Egy amolyan erdekesseg felet szeretnek elmeselni ami igazabol nem is olyan erdekes.Csak jopofa:)

Szoval ahol lakunk itt a kornyeken nincsenek erdok es emiatt nincs a kornyeken olyan mint bagoly.

Es megis ennek ellenere ha az emberek azt akarjak hogy ne piszkitsanak a madarak - foleg a siralyok - a medencebe vagy a hajokikotobe a hajora vagy akkor a Condok amik az oceanparton vannak oda is az erkelyekre kiraknak egy muanyag vagany bagoly figurat. ami ugye elet nagysagu es ezert nem mennek oda a madarak mert az O nemzettsegukben ezekszerint a bagoly a mumus:)

Azert jo mert igy vegre tenyleg bebizonyosodott a krumkplimoso majmok sztorija vagy aza bizonyos kritikustomeg elmelet.

Nem nagyon hiszem hogy valaha talalkozott volna egy siraly egy bagollyal es megis tart tole.Raadasul ugy hogy muanyag kacat nem is rendelkezik semmi vitalitassal aminek a rezgeset masok erzekelik.

Vagy csak az tortenik hogy a kedves hajotulajnak mar mindene kivolt azzal hogy tiszta piszok a hajo es hallott egy babonat hogy rakj ki egy kamubaglyot oszt meglatod majd. Ugye itt jon hogy milyen szandekkal tesszuk ki ez lesz az erzelmi toltes. Haaat szitkozodassal es bizakodassal hogy bevalik majd.ezzel oda is bigyeztettem egy indulattal teli gondolatformat a vedeni kivant objektum fele es ebbe ugye mar van vitalitas hiszen indulatok kozott hataroztuk el hogy tartsa tavol a nemkivantakat.Ezt meg erzekelik az arra repulok:)

Vagy valoban komoly ertelme es misztikus toltese volt annak a bizonyos Twin Peaksben elhangzott mondatnak :

A BAGLYOK NEM AZOK AMIKNEK LATSZANAK:)

A chatet én kértem, a szokás szerinti akut problémáimhoz való tanácsadásra.

Oké. Írtam, igaz, csak beköszönőt.:)

Igazabol , miert is jobb ha cseten beszelunk es nem itt a forumon?

A cseten is max 3-4 lennenk csak mint a forumon:)

Vagy netan atmegyunk uderground sethitakba?:))

Sziasztok!

Dede , meg aktiv a cimem csak mostanaban en nem annyira:) Hetente kabe 2-3x nyitom csak meg.

De mintmar irtam ujra pc-n potyogok - modernkutyukrol nem lehet irni -  es igy talan visszatudok billeni a napi eszmecserekhez:)

Kár, hogy Vanyai Tomi régi email címe már nem él.:(

Richárd, a chaten vagyok, ha gondolod....

Közben Tida írt a chatre, hogy benéz ma este 9-kor, belépek kicsit, várok.:)

Valamelyik este 9 óra tájban jó lenne, az már úgyis "bevált", csak a napot kellene belőni. De ma pl. egész tűrhetően voltam, de azért szívesen átbeszélném, köszi.

Mikor? (Bár szerintem jó tanácsot adni nagyon nehéz dolog.)

Valamelyik este tarthatnánk egy chatet, nekem kellene tanács szokás szerint, hogy hogy kezeljek egy helyzetet. Nem bírom a seth-elveket alkalmazni a helyzetre, akárhogy erőlködöm-biztos az is baj, hogy erőlködöm-. Na majd meglátjuk, összejön-e, pár tanács jól jönne.

Ja, és Vanyai jól eltűnt, mi lehet vele.:(

Egy kis chat 9-kor? Csak gondoltam rendszeresíthetnénk is akár, ha épp ráérős a helyzet egyikünknél-másikunknál. Én felnézek 9-kor.

Én még sajnos benne vagyok az erős politizálásban, bár próbálok kiszállni, mert csak rossz hatásokat szül, ezt már megtanultam, de még bele-belevisz a vérem.

Azon gondolkodtam, hogy A személyes valóság természete II.-ben leírt "a személyes problémák átterelése" gyakorlatot végeztem buzgón ezzel a politikai kiakadással.

Nem vettem direkt politizálásnak, de még ha az is lenne és a felek képesek civilizáltan megvitatni, miért lenne kifogásom? Idegesíteni magad felesleges rajta, csak rontana úgyis a helyzeten. Magyarországon már úgyis épp elég kapcsolatot és társaságot szakított ketté a politikai elit manipulatív játéka ahhoz, hogy egy képzelt, ott és akkor fontosnak tűnő helyzeten acsarkodva elfelejtsék az emberek, hogy mi az igazán fontos.

De még az igazán fontos is csak relatív fogalom, mint tudjuk. :)

• Nagyon erős tükröt tartasz nekem. = Annyira kiakasztó vagy, hogy legszívesebben pofán dörgölnélek egy féltéglával!
• Észrevettem, hogy benyomtál nálam pár nyomógombot. = Vérlázítóan paraszt módon viselkedsz velem!  
• El kell engedjelek, hogy külön-külön is meg tudjuk élni magunkat és fejlődhessünk. = Kicsit uncsi veled, jó lenne már mással is kavarni. 
• Szeretném megtapasztalni veled a közös energetikai rezgést és a kundalini áramlását. = Szexelni akarok veled! 
• Értem… = Az, amit mondasz akkora baromság, hogy inkább válaszra sem méltatom. 
• Komoly folyamat zajlik nálam éppen. = Annyira készen vagyok, hogy legszívesebben felkötném magam.
• Mostanában rengeteget dolgozok magamon. = Mivel fogalmam sincs, hogy másszak ki a depressziómból, tekintélyes összegeket költök sámánokra, jósokra, gurukra és terapeutákra, hátha ők megoldják a problémáimat.
• Rábízom magam a Teremtő intelligenciára. = Kifogytam az ötletekből, hogyan oldjam meg a gondjaimat.
• Az új kapcsolatom még rámutat a régi mintáimra. = Már megint egy őstulokkal randizom…
• Az új párommal minden szinten sikerült összehangolni a rezgéseinket. = Szex után még beszélgetni is tudunk…
• A fentiek új kihívásokat küldtek, hogy fejlődhessek. = Dobott a párom / Kirúgtak a munkahelyemről / Elvitte a házam a bank / Elgázolt egy kombájn… stb.
• Jó lenne összejönni, hogy kicsit dolgozzunk a fejlődésemen. = Lelki szemetesládának akarlak használni.
• Teljes elengedésben vagyok. = Iszonyú pancsernek érzem magam, minden és mindenki kicsúszik a kezeim közül.
• Érzem, hogy ettől a beszélgetéstől rossz irányba tolódik el az energetikám. = Egy rohadt energiavámpír vagy!
• Mit mutat neked ez a helyzet? = Unom hallgatni az önsajnáltató dumádat.
• Bennem rossz érzéseket vált ki, amit mondasz, de tudom, hogy ez az én csomagom. = Egy igazi fafejű barom vagy, és nincs kedvem veled tovább vitatkozni!
• Meditálnom kell, hogy feltöltődjek a belső erőforrásaimból. = A t@k@m is tele van már veled, legalább egy órán át ne is szólj hozzám.
• Új energia jelent meg a morfogenetikus mezőmben. = Totál rágerjedtem Gizikére a számvitelen.
• A párom generációs mintái komoly kihívásokat jelentenek a kapcsolatunkban. = Az anyósom megérett egy boszorkányégetésre!
• Mostanában az elfogadást gyakorlom. = Egész héten kizárólag retardáltak bírtak megtalálni.
• Az Univerzum a türelem gyakorlására tanít. = Dögunalom az életem.
• Egész hétvégén flow-ban voltam. = Képszakadásos tivornyát nyomtunk a haverokkal.
• Sikerült megélnem a női oldalam. = Egyedül maradtam otthon, és a tükör előtt pózoltam az asszony fehérneműiben.
• Hatalmas tanítóm vagy nekem! = Kevesen voltak még hozzám annyira szemetek, mint Te.
• Jó kis programra számíthatsz, erőteljes oldásokkal. = Hozz magaddal egy százas pzs-t, mert órákon át fogsz ordítva bőgni.
• Úgy látom neked a felsőbb csakráid vannak túlműködésben. = Egy álmodozó, életképtelen alaknak tartalak.
• Elakadásaim vannak a bőség áramoltatásában. = Tragikusan csóró vagyok.
• Mostanában úgy érzem jó lenne földelnem magam kicsit. = Brutál kocsmatúrára készülök a cimbikkel / unom a vega kosztot, ide a csülökkel!
• A tisztulási folyamataim testi szinten is megmutatkoztak. = Hánytam, mint a lakodalmas kutya / rámtört a szapora.

https://www.youtube.com/watch?v=oihj6wfNPmg

Így vagyok én most a politikai helyzettel.:) Ki kell kopogni.:)

Remélem én is, hogy elmúlik.:)

Sehogy. Majd elmúlik magától.

A pszichológus válaszol című rovatunkat olvasták.

Hogy lehet egy politikai sokkot kezelni? Nekem a választások most az volt. Tudom, régebben velük szimpatizáltam, de az mmár rég volt. Most kultúrsokkot kaptam. Ez kellett még a többi szarság mellé, ami körülvesz. Nyilván pofonegyszerű leválasztódni a politikai eseményekről, csak nekem az ilyesmi sosem megy könnyen, és az ügyem is kárát látja. Remélem Lucas nem tekinti ezt most direkt politizálásnak, nem annak van szánva alapvetően.

Nagyon érdekes. Eddig nem is értettem meg, hogy a Planck-hosszúság milyen picike is a valóságban.

na már írni sem tudok:)

Teljesen K.O. vagyok, most fejeztem be a munkát, de ez a link egészen felrázott:) bámulatos, nem is találok szavakat. Az a mondat jutott eszembe Seth-től, nem akarom, hogy jelentéktelennek érezzétek magatokat:))

A másoktól való húzódozás és az önmagunk lenni kérdés nekem nem tiszta. Túl dok összefügés kapcsán merülnek fel még bennem kérdések. De amit írsz, az tényleg úgy van:) előfelételezésen alapul végül is a húzódozás:)

Köszönöm válaszod, jó volt olvasni :)

Amikor írtad, hogy ´mennyire merünk önmagunk lenni´ ez teljesen igaz! Tulajdonképpen ha feltételezem, azt hogy valami olyasmit kapok, amelyet el kell kerülnöm, akkor ez egy önbeteljesítő jóslat.
És valóban jól emlékszel! És tényleg én azt figyeltem meg, ha egésznap tudatos vagyok - ami inkább gyöngéden érek el - akkor biztosabb leszek magamba estére, jobb ötleteim, jobb hozzászólásaim lesznek, sőt önmagától helyre jön számtalan dolog, vidámabb vagy nyitottabb. Még annyit, hogy valóban a határok önkényesek, szimplán arra kell figyelni ami jó és az növekszik meg :)

keresek majd nektek egy tök jó képet. egy rajzolt szem előtte áll egy ember és alatta, fölötte pedig szöveg van. elmondja hogy 130 millio receptor van a szemben és mindegyik receptorban több atom van egyenként, mint az egész Milky Way Galaxisban. viszont erről beugrott egy tök jó link.

http://apod.nasa.gov/apod/ap120312.html

stumbleupon-on találtam!

"érthető volt vagy zagyva? ebben is változni szeretnék érthetően szépen akarom kifejezni magam."

Akkor jó úton haladsz, ez már sokkal érthetőbb volt:)

Nem tudom, mit értesz rendszerezés alatt, ha struktúrálást, akkor az elme amúgy is struktúrál, nélkülünk is. Talán inkább a struktúrák átalakítására gondolsz, feltárására, tisztázására, tudatosítására, alakítására. Ami szintén egy állandó változásban van, nem lehet konstans rendszerré tenni a hiteket.

Te hogyan szeretnéd, hogy támogassunk?:)

Igen, próbálunk alkalmazkodni valamennyire a környezethez, ha elég tudatosak vagyunk, azért résen lehetünk, mennyire haggyuk magunknak átvenni a gondolatmintákat, viselkedésformákat.

Amely során az is kérdés, mennyire merünk önmagunk lenni.

És végül is a létezés egy kísérletezés, a viselkedésmintákkal is kísérletezünk, kipróbálunk mindenfélét. És "szocializálódunk".

Van Sethnek az a mondata, ha igazán önmagunk leszünk, nem húzódozunk embertársainktól. Remélem, jól emlékszem:) Ezt sokszor figyelem magamon, hogyan is működik, vagy mi az összefüggés a kettő között.

Nagyon szépen köszönöm! :) 

Az a helyzet, hogy később rájöttem hogy ez még ennél is jobb: hiszen ezzel a rálátással konrtuktívan hozzájárulsz egy pszichés változáshoz. Ne felejtsük el, hogy a laptop éppúgy egy jelképe a valóságomnak, mint bármi más. Nem szilárd, nem állandó. A változás állandó, és figyelmeddel kíséred ezt. :)

Szeretném a közeljövőben leírni a teljes világnézetemet. Tesze ezt azért, mert rendszerezni szeretnék. Van egy mondat az ´Ismeretlen valóság´ c. könyvben: 
´melyet most nem találok :D ´ 
Ha egy törzs lennénk, minden egyes tagja a törzsemnek kik önálló individumok, hatással vannak az egészre. 
Repülj a sasokkal´! Segíts másoknak, és magadban érzett öröm a jutalom - kívéve ha van egy hited, hogy emiatt karmikusan például jót tesznek veled. Minden a hiteiden múlik. Ezeken kell dolgoznunk. értsük meg az alapfeltevéseket. rendszerezzük, és a rendszert állítsunk szolgálatunkban, mindenki eldönti maga hova akar eljutni, számomra a korlátokon való felülemelkedés, önmagam végtelen erejének használata, mint játék :) 
Álljunk össze és tegyünk és támogassuk egymást és haladjunk.

Fontos megfigyeltem(ez is egy hit): hogy ailyen környezetben vagy, onnan átveszed a gondolatmintákat, átveszed valahogyan a cselekvéseket értékrendet. Így hát: ki disznók közé keveredik megeszi a korpa. :DD vagy na nem így van :D fordítva.
Nem kell sem jónak, sem rossznak lenned. Szerintem ápolni kell önmagaddal a kapcsolatot, tudatossággal és aszerint dönteni. 


érthető volt vagy zagyva? ebben is változni szeretnék érthetően szépen akarom kifejezni magam.

"Nem a megtett út számít, hanem az hogy hogyan tekintesz rá, és erről minden esetben te döntesz."

Hogy ez milyen jó gondolat:) van az a "nem a cél számít, hanem az oda vezető út" mondás, ennek továbbfejlesztett változata a Tied:) És tényleg, az út is attól olyan, amilyen, ahogyan látjuk. És ez tényleg rajtunk múlik.

Hogy a külvilág mennyire befolyásol, azon én is szoktam gondolkodni. Attól is függ, ki mennyire befolyásolható, ki mennyire önálló és magabiztos, vagy nem. Vagy miben igen, miben nem.

A "hullámok" kérdése.... egy időben elkezdtem sportot űzni abból, hogy az "ellendrukker" megjegyzések nemhogy gyengítsenek, hanem egyenesen erősítsenek. Érdekes, meg lehet csinálni, csak egy belső elhatározás kérdése, talán, mint minden:) Furcsa, de elkezdtem érezni, ahogy egy "ellenerő" még nagyobb erőt adott. Csak mert így fogtam fel.

A hullámokra viszatérve azért nem mindegy, milyen közegben van az ember. A közös teremtésekhez közös szándék és hit is kell. Széllel szemben meg nem lehet pisilni. Nem véletlenül mondja Seth, hogy ha megváltoztatod a hiteidet, könnyen lehet, a környezeted ellened fordul. És vagy kiesnek a tapasztalatodból olyan emberek, akik nem tudnak követni a megváltozott hitek terén, vagy neked kell kiejteni őket a tapasztalatodból. Vagyis, meg kell szakítanod a kapcsolatot, másképp nem lesz közös teremtés az új hitek alapján.

Elnézzük, hogy zavarosan fogalmazol, de neked is el kell akkor nézned, hogy nem értjük, amit mondani akarsz.:)

Mármint a szokásom szerinti molyolós elméleti kérdésekkel nem, a valóságteremtéssel azért igen.

Bocs, a többire azért nem válaszoltam, mert most sem elméleti, sem gyakorlati kérdésekkel-kísérletekkel nem nagyon foglalkozom.:)

heyhey szívesen :)

figyeljetek amikor feljöttem 112 látogató volt egy nem egészen másfél perc múlva már 140 and counting :D
am szerintem jó ez így teljesen. most nem kell vele foglalkozni és majd megoldodik vagy ha van rá időtök foglalkoztok vele

kellemes napot addig ! :)

Kösz, de már megtalálták nekem az eredeti videót, amit kerestem, de azért kösz, ebben is ott van valóban 3 percnél a kedvenc részem.:)

https://www.youtube.com/watch?v=impZ7krcPzI
ennek a zenéje, amúgy tökre tetszik :)

előzöekre visszatérve ne vegyük annyira komolyan.

"Azt szeretném tehát, ha mindenkit bemutathatnék önmagának.
Önmagadat nem úgy találod meg, ha szaladgálsz egyik tanítótól a másikig, egyik könyvtől a másikig. Nem úgy találod meg önmagadat, ha valamely meghatározott, specializált meditációs módszernek veted alá magad. Ha csöndesen, nyugodtan a mélyére nézel az általad ismert Énnek, megtapasztalhatod saját valóságodat, megis- merheted a kapcsolatot, amely a jelenlegi, közvetlen Ént összefűzi a belső, sokdi- menziós identitással.
Meg kell lennie benned a szándéknak, a beleegyezésnek, a vágynak. Ha nem szá- nod rá az időt, hogy megvizsgáld saját szubjektív állapotaidat, akkor ne panaszkodj, ha sok kérdésedre nem leled meg a választ. Nem rakhatod át másra a bizonyság ter- hét; nem várhatod el sem tanítótól, sem mástól, hogy igazolja neked létezésed érvé- nyességét. Az ilyen eljárás óhatatlanul egyik csapdából a másikba vezet.
A belső ajtók nyitva vannak most is, hogy ezt a könyvet olvasod. Nem kell mást tenned, mint a lehető legteljesebben megtapasztalnod a pillanatot, amilyennek éppen érzékeled – ahogyan fizikailag jelen van a szobában, az utcán, a városban, ahol élsz.
Jane Roberts: Seth könyve – A lélek örök érvényessége    677
Képzeld el, éld át az időnek ezt a pillanatát, amint egyszerre van jelen szerte a földke- rekségen, aztán igyekezz megcsodálni saját szubjektív élményedet, amely az adott pillanatban létezik, de túl is terjed rajta – és ezt az élményt megsokszorozza minden- ki, aki él.
Ez a gyakorlat felnyitja érzékelésedet, felerősíti tudatosságodat, és automatikusan rávezet, hogyan értékeld saját létezésedet.
Az a "te", aki ilyen tág érzékelésre képes, sokkal kreatívabb és többdimenziós kell legyen, mint amilyennek eredetileg képzelted. A könyvben korábban adott apró gya- korlatok is hozzásegítenek ahhoz, hogy megismerkedj saját valóságoddal, közvetlen tapasztalattal szolgálnak saját lelkedet vagy entitásodat érintően, és kapcsolatba hoz- nak lényednek azokkal a részeivel, amelyekből életerőd, vitalitásod fakad. Lehet, hogy találkozol saját reinkarnációs és lehetséges személyiségeiddel, de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy rajtakapod önmagad, amint éppen átlépsz egyik tudatszintről a másikra, de az is lehet, hogy nem."

Nem a megtett út számít, hanem az hogy hogyan tekintesz rá, és erről minden esetben te döntesz.
+ Innen egyaránt a jövődre és múltadra is rátekintesz.

Amikor valamiért elkezdesz munkálkodni - akkor vedd alapul, hogy az egész univerzum együtt mozog veled. Az elöző videótól a millió klaszterektől egészen a legkisebbekig.
EE egységek.
Seth egyszer említ egy ilyet ez ugrott be: hihetetlen számítások mennek végbe, melyet az emberi agy nem képes felfogni.

https://www.youtube.com/watch?v=pIJHJzDQcRM

3 perc környékén van amit Richárd (the Great :) - bocs nem tudtam megállni először Ricsinek akartalak írni) kértél, hogy távolodik a csillagoktól az atomokig.

Szerintem alaposabban kéne azon elgondolkozni, hogy te vagy a közepén a mindennek. Semmi sem létezik önmagad nélkül.
Minden tézis, amelyet itt megbeszélünk egyszerre hazugság és igazság. Nézőpontok vagyunk, SZEMélyiségek jellemes jelmezbe bújva :)  A strúkturát amit kialakítunk - életre kell. (L)élek, szemlÉlő.
A rendszer értelmét vagy a rendszertelenség értelmét számtalan szempontból találhatjuk érdekesnek. Például a videó és rajta a zene, ami tetszik. Értéket teremt és mint a hullám - elindul minden irányba, márha modellezni akarjuk képileg.
Kicsit humortalanul és komolyan írtam :)
Mostanában én is elgondolkozok azon, hogy befolyásol-e a külső. ´Megöli´, elfolytja-e a kibontakozást bizonyos rendszerekben, ahol a szemlélők ilyen hullámokat táplálnak. Ettől függetlenül útat, kútat talál a kibontakozásnak. Kutat-ás. Nagyon okos a magyar nyelv, bár el fogok innen költözni.
A példabeszédek sokat adhatnak: Jézus beszél ( mint parabola, példabeszéd semmi több - az amit bele látunk. ) A rendszer elfolytása a ´ mag hogy hova esik a mustármag. A szmelélők hogy mire figyelnek - farizeusok kenyere, a kovász miatt megdagad a tészta.
Valamint a 3 szolga, aki úrától kapott különböző mértékben és nem feltétlen az jár a legjobban aki legtöbbet kapja.
Ma sétáltam a 4 metrónál és innen jutott a legutolsó elképzelés az eszembe: sok helyen tapasztalom, hogy pár teremtésem - emberekkel való találkozás( sok 10-15 példát is tudok az elmúlt 2 hónapból, amikor valakire rágondoltam csak elméláztam és másnap vagy aznap találkoztam vele minden megbeszélés nélkül. pénztalálás 7kor azon filozok mennyire jó amikro találsz valamit(erre majd visszatérek) 10körül Hauzolban állok egy ezresen )
Tehát szintén pénzt akartam találni és van pár egyéb személyes projektem, ahogy élni szeretnék, de nem jön létre. Arra gyanakszom, hogy a KÖRnyezet különböző mértékben kiüti vagy táplálja a teremtéseket. DE - mivan ha ezt is én keltettem életre, ha ez így van először a környezetemben kell felkutatni azokat a pontokat, jellemvonásokat - amelyek érzésem szerint olyan dolgokat vonzanak magukhoz, amelyek segítik saját útamat.
Tehát visszatérve a 3 szolga példabeszédhez: kreatívan meg kell találnod azokat a pontokat ahol a DÖNTés arra felé sodorja az áramlatot. VAGY én vagyok a középpont és strúkturát hoztam létre mely életre kelt, tehát tévedtem az imént. Talán mindkettő igaz.
Fogok mesélni még pár TAPA(D)sztalatomról.
Szeretném, ha többet várnák el magamtól. Ez nekem fontos.
Benne vagytok olyanban, hogy nyitunk egy külön fórumot és elkezdünk fordítani egy könyvet - 300. ülés környékét: tudatos álmodás vagy később amikor maga a SETH könyvek párhuzamos valóságáról beszél és arról hogyan fejeződik ki. (Az oldalon találtam erről leírást - köszönet Attának, Tidának vagy bárkinek! :) )
Jah még valami írtad, hogy ML - MindenLétező szereti meglepni magát - Ez nem jelent bizonytalanságot, elviekben minden pillanatban az atomok kilengtek azon a spektrumon ott ahol most vagyunk és akkor több ezer év is letelhetett egy másik rendszerben és mindez a múltamra és jövőmre is kihatással volt, de nem hiúsította meg a cselekedeteimet. Valóban letudom írni ezt a mondatot :) - Ismeretlen valóságból jön ez létre.
Néha zavarosan fogalmazok, kérlek nézzétek el nekem, többen mondják - abból adódik, hogy általában csak kiragadott képeket közlök és alapnak veszem, hogy amit mondok vázlatszavakban, az másnak is ugyanaz - de nem :D a dolgot nehezíti hogy rengeteget beszélek, néha órákon át hülyéskedek :D
Felejtsétek el a jót és rosszat. Te látsz rá, úgy ahogy szeretnél ám önmagadra látsz rá. Tehát bármely adott képesség, legyen az képzeletbeli önmagadból vagy fizikai külvilágból, adott számodra - mert a Szellem áthatja a teret, mivel határtalan - ezért a meghatározott már most létezik. Belépő pont a jelen.
Megprobálok aludni.
Alkossunk csapatot. Mindenkinek legyen egy képe, egy határozott képe, hogy hova szeretne eljutni a Seth tanítások által.

https://www.youtube.com/watch?v=1tjwM7cSmRg

Igyekszem...

http://www.origo.hu/egeszseg/20120514-mit-okoz-a-meditacio-hosszu-tavon-az-agyban.html

Nem akarnál végre nekiállni valamiféle belső béke, gondolatkikapcsolásos "meditációknak"? Tudom, te egy különleges ember vagy, akinek ez nem megy:), de mi volna, ha kitartóan nekiállnál minden nap 10 percet, akkor is, ha nem megy először.... mert senkinek sem megy elsőre, szerintem:)

,,Aki a gyakorlatokban elmélyed, annak az eredmény bizonyosan megjön. Vajon hogyan tudna eredményt elérni az, aki nem végzi a gyakorlatokat? Mágikus erők nem szerezhetők meg a jógakönyvek olvasgatása által. Nem a jógázó viselete, s nem a jógáról való fecsegés, hanem egyedül a fáradhatatlan gyakorlás a siker eszköze. Efelől nem lehet kétség.”  (Hatha-jóga pradípika)

Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez nem valamiféle "elszállt" érzés. Nem is az érzelem hiánya. Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába. (...) A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak." (Dalai Láma)

"Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, azt mondom magamnak: nekem, és nem az eseményeknek áll hatalmában a mai napomat boldoggá, vagy boldogtalanná tennem. Én döntök, hogy melyik valósul meg. A tegnap már elmúlt, a holnap pedig még nem jött el. Így csak egy napom van, a mai nap, és én boldog leszek benne." (Julius Henry)

Jó neked, nálam a reciproka van.

http://hvg.hu/tudomany/20140327_Elkepeszto_NASAfoto_Tejutrendszerunkrol

Mostanában olyan mély béke van a lelkemben, és nem tudom, miért.

Lenyűgözőek voltak.