Arra a felgyorsulós eltűnésre nem emlékszem, de arra igen, hogy Seth 2. kategórikusan kijelentette, Jane-nek el kell hagynia a fizikai keretrendszert. Ez mellbe is vágott, amikor először olvastam.

Akkor hasonlóan működünk, mert miután leírtam azt a hsz-t, meg már kicsit előtte is, éreztem, hogy belül valami konfliktus kezdődik, hasonlóan, hogy ez túl könnyű, meg nem is lehet így, stb..

Volt egy nap könnyű letargiám is, aztán azt gondoltam, nem, nem fogok visszamászni. És tudatosan arra gondoltam, milyen csodás érzés, amikor benne van az ember ebben a "tök könnyű az élet" állapotban. Ma már jött is a következő kívánság-beteljesülés:) sőt egy másik "szerencsés" dolog is mellé.

Nagyon örülök különben, hogy beindultak Nálad a dolgok!:) Ismerős, amit írsz:) Kicsit félelmetes tud lenni a "minden könnyű". Ez elég abszurd, ha belegondolunk.

Azt hittem, ez eddig csak nekem jutott eszembe. :)

Sok éve vannak ilyen gondolataim. Ha meg tudnám tenni ezt v. azt akkor már igazából bármit megtehetnék. Viszont akkor már nem lenne itt semmi dolgom, itt kéne hagynom ezt a világot ahol annyi érdekes dolog van. :o

Mostanában nekem is el kezdett menni a valóságteremtés, könnyedén bevonzottam dolgokat, pillanat alatt javultak a tanulási képességeim, nyugodtabb lettem, a belső érzékem is erősödött. Olyan egy hete, viszont leálltam. Egyrészt túl könnyűnek éreztem a dolgot ("Nem lehet ilyen egyszerű!"), másrészt még nem tudom merre menjek, milyen célt tűzzek ki.

Visszatérve az eredeti kérdéshez. Szerintem nincs olyan korlátozás, h ha túl jó vagy akkor automatikusan felsőbb osztályba kell lépned. Ha élvezed az itt létet akkor biztosan maradhatsz még. Ugyanakkor lehet, hogy az entitásoddal is egyeztetni kellene a dolgokat, hogy ő is támogassa ezt. Ilyenkor mindig eszembe jutnak azok az emberek akik pszichésen túlságosan "felgyorsultak" és egyszerűen eltűntek ebből a világból. (Úgy emlékszem ezt Seth említi vhol.)

Én is örülök! (Lehet, hogy nem is olyan rossz gyerek az entitásod.) :)

Köszi!:)

A minap egyre jobban kirajzolódott előttem egy belső félelem. Pár hónapja tettem egy nagy ugrást az életemben, és azóta mint valami csodalétben élem meg a mindennapjaimat. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mégis mintha valami más dimenzióba kerültem volna. Nevezhetjük talán más tudatállapotnak is? Nem tudom. A lényeg, hogy valamilyen módon egy olyan áramlatban sikerül maradnom folyamatosan, amiben így vagy úgy, de mindig kialakulnak olyanformán a dolgok, ahogy szeretném. Vagy jönnek olyasmik sorban, amikre vágyom. Csupa jó ember vesz körül és minden új ismeretség egy új kellemes élmény, mindegyik hoz magával valami ajándékot. Kezdem a külső körülményeket is automatikusan mint valami "játékszert" kezelni. Nagyon úgy érzem, hogy ott van a "tudatom küszöbén" valami erőteljes fejlődési lehetőség, de itt jön be az elcsípett félelmem. Felismertem egy belső ellenállást, ami azt mondja belül, ha nagyon messzire megyek, itt kell hagynom ezt a világot. Merthogy már nem lesz itt dolgom vagy tanulnivalóm. Pedig sosem féltem a haláltól, nem is ragaszkodom annyira "az élethez". És persze ne legyek már úgy eltévedve magamról, hogy már nincs mit tanulnom, nem is erről van szó, mégis ott van ez a fék bennem.

Van esetleg valakinek ehhez valami gondolata? Előre is köszi.

igenigenigenigen!!!! Nagyon örülök:)

Úgy látszik, tudat alatt jót akartam magamnak, mert igen enyhe ítéletet kaptam. Remélhetőleg most már vége ennek az önsanyargatásnak. Kösz mindenkinek a tanácsokat.:!:)

Ja, és most jöttem rá, hogy tényleg az.

Az életnek könnyűnek kellene lenni.

Nincs idézőjelben, mert csak emlékezetből írom, de mintha így mondta volna Seth.

Hm.Hm.Hm.

Igaz, hogy nem használom a fizikai érzékszerveimet, amikor mondjuk arra figyelek, hogy milyen érzelmek jelennek meg bennem, de ezt mégsem sorolnám abba a fajta belső érzékelés kategóriába, ami a Seth-féle belső érzékelés. De ez most egy érdekes kérdés, mert ha az érzelmeim érzékelése belső érzékelés, akkor az is az, hogy a gondolataimat "érzékelem"? Vagyis mondjuk az elme működésének "használata" is belső érzékelés?

Nekem ez most nagyon megfoghatatlan, nem fér bele a fizikai érzékszervek és belső érzékszervek közti különbségek eddig elképzelt tartományaiba. Nem tudom hová helyezni.:)

Az zavar az egészben, hogy a belső érzékelést valóban fejleszteni kell, mint pl. más tudatállapotokban ezt azt érzékelni, ami az "ismeretlen valóságot" illeti, de az érzelmek érzékelése, gondolatok érzékelése egy eléggé mindennapos, rutinszerű képességünk, és igazából nem az egó, a személyiséglét ismert tartományain kívüli dolgok érzékelési körébe tartozik. Nem tudom jobban körülírni, talán érthető, mire gondolok:)

En is Sethnel maradnak:) hiszen sokszor bebizonyosodott hogy tenyleg "igazat" mond ha van olyan hogy igazsag:)

Hogy mitol erzek az hogy a belso erzelmi allapotot figyelem? Pont atto,l hogy belulre figyelek , nezd meg, ha magadat figyeled akkor a fizikiai erzekek "atcserelodnek" es maskent pulzalnak.

Ha az erzelmi allapotodra figyelsz akkor abszolut nem a fizikai erzekeidet hasznalod. Ez egyertelmu , probald ki:)

Ja es kekeckes volt ez a hsz:)))))))

En is Sethnel maradnak:) hiszen sokszor bebizonyosodott hogy tenyleg "igazat" mond ha van olyan hogy igazsag:)

Hogy mitol erzek az hogy a belso erzelmi allapotot figyelem? Pont atto,l hogy belulre figyelek , nezd meg, ha magadat figyeled akkor a fizikiai erzekek "atcserelodnek" es maskent pulzalnak.

Ha az erzelmi allapotodra figyelsz akkor abszolut nem a fizikai erzekeidet hasznalod. Ez egyertelmu , probald ki:)

Ja es kekeckes volt ez a hsz:)))))))

Én maradnék Sethnél:)

Örül az ember, mikor "hasonló" dolgokat hall, de ezek csak töredékek, amik aztán jobban belemenve zsákutcákba torkollnak. Nekem persze:) Most itt a gnosztikus irányzatokról beszélek, amikbe egy időben kicsit belenézegettem.

És nekem kicsit furcsa, hogy a fizikai érzékszervekkel a belső érzelmek megfigyelését állítja párhuzamba, mintha utóbbi valamiféle belső érzékelés lenne. De nem az.

"benső önmegfigyelés érzékével" - az meg mi?:) mitől érzék az, hogy az érzelmi állapotainkra odafigyelünk vagy nem? Szerintem ez csak annyi, foglalkozunk valamivel, vagy nem. Vagy nagyon kekec vagyok?:)

http://www.vopus.org/hu/gnozis/pszichologia-es-onmegismeres/a-leny-szintjei.html

ja igy egyszerubb:)

Mit szoltok a gondolataihoz? Mar ha elolvassatok:)

Figyelni és önmagunkat megfigyelni két teljesen különböző dolog, mindamellett mindkettőnél figyelemre van szükség.

A figyelésben a figyelem kifelé fordul, a külvilág felé, az érzékek ablakain keresztül.

Az önmegfigyelésben a figyelem a bensőnk felé fordul, és ezért a külső érzékelés szervei nem állnak szolgálatunkra, ami több mint elégséges ok arra, hogy a neofitának nehéz legyen a belső pszichikai folyamatait megfigyelni.

A hivatalos tudomány kiindulópontja gyakorlati vonatkozásban az, ami megfigyelhető. Az önmagunkon való munkálkodás kiindulópontja az saját magunk.

Kétségkívül, ez a két kiindulópont, amit most említettünk, két teljesen különböző irányba vezet bennünket.

Egy ember megöregedhet a hivatalos tudomány kérlelhetetlen dogmáiba merevedve, külső jelenségeket tanulmányozva, sejteket, atomokat, molekulákat, csillagokat, üstökösöket stb. figyelve, anélkül hogy önmagában bármiféle gyökeres változást érne el.

Az olyanfajta ismeret, amely egy személyt bensőleg megváltoztat, soha nem érhető el külső megfigyeléssel.

Az igazi ismeret, amely valóban egy alapvető változás forrása lehet a bensőnkben, önmagunk közvetlen megfigyelésének az alapján áll.

Haladéktalan elmondanunk Gnosztikus tanulóinknak, hogy meg kell figyelniük önmagukat, milyen értelemben és miért kell megfigyelniük önmagukat.

A megfigyelés egy módszer, hogy módosítsuk a világ mechanikus viszonyait. A belső önmegfigyelés egy módszer, a belső változáshoz.

Mindezek velejárójaként vagy következményeként kijelenthetjük, és nyomatékosan ki is kell jelentenünk, hogy az ismereteknek két kategóriája létezik: külső és belső. Habár megvan bennünk az a mágneses központ, amely meg tudja különböztetni az ismeretek minőségét, a két sík vagy gondolatmenet keveredése zavarhoz vezethet minket.

Magasztos pszeudo-ezoterikus Tanok, amelyek kimondottan mélyen tudományosak, a megfigyelhető területéhez tartoznak, mégis sok aspiráns belső ismeretnek fogadja el őket.

Mi tehát két világ között helyezkedünk el, a külső és a belső között. Az elsőt, ezek közül, a külső érzékszerveinkkel fogjuk fel; a másodikat csakis a benső önmegfigyelés érzékével észlelhetjük.

A gondolatok, eszmék, érzések, kívánságok, remények és csalódások stb., a belsőnkben léteznek, láthatatlanok a megszokott, közönséges és mindennapi érzékeknek. És mégis, számunkra ezek valóságosabbak, mint az étkezőasztal, vagy a szalon foteljei.

Biztos, hogy mi sokkal inkább a benső világunkban élünk, mint a külsőben. Ez tagadhatatlan, megcáfolhatatlan.

A mi Benső Világainkban, a titkos világunkban, szeretünk, kívánunk, gyanakszunk, magasztalunk, átkozódunk, sóvárgunk, szenvedünk, örvendünk, becsapottnak, vagy jutalmazottnak érezzük magunkat stb.

Kétségkívül, a két világ, a belső és a külső, kísérletileg vizsgálhatóak. A külső világ megfigyelhető. A belső világ ön-megfigyelhető, önmagunkban, a saját bensőnkben, itt és most.

Aki valóban meg akarja ismerni a Földbolygó, a Naprendszer, vagy a Galaxisunk „Belső Világait”, előbb meg kell, hogy ismerje saját belső, egyéni életét, a saját „Benső Világait”. „Ember, ismerd meg önmagad, és megismered a Világegyetemet és az Isteneket.”

Minél inkább kutatjuk ezt a „Benső Világot”, amit „Önmagam”-nak hívunk, annál inkább meg fogjuk érteni, hogy egy időben, két világban, két valóságban, két térben élünk: a külsőben és a belsőben.

Ahogyan mindenki számára elengedhetetlen, hogy a „külső világban” megtanuljon járni, hogy ne essen szakadékba, hogy ne tévedjen el a város utcáin, hogy megválogassa a barátait, hogy ne egyen mérget stb.; hasonlóan, az önmagunkon való pszichológiai munkálkodásnak köszönhetően, megtanulunk járni a „Belső Világunkban” is, amely az önmegfigyelés módszerével fedezhető fel.

Valójában, a saját magunk önmegfigyelésének érzéke el van sorvadva a hanyatló emberi fajban, amely ebben a sötét korszakban él.

Amilyen mértékben egyre kitartóbban figyeljük önmagunkat, a benső önmegfigyelés érzéke fokozatosan ki fog fejlődni bennünk.

Samael Aun Weor, Forradalmi pszichológia  -  XX. fejezet: "Két világ"

http://www.origo.hu/archivum/20050526makezdodik.html

"A marsallbot tényleg mindenkinél ott van, de van, aki rossz tréfának tartja, van, aki leadja a talált tárgyak osztályán."

A bagoly misztikus állat, régen, amikor irracionális tapasztalataim voltak, rendszeresen megjelentek baglyok is a közelben, egyszer egy meg is ijesztett, amikor egy kapu tetején ült, ahova a kapu alá bemenekültünk a rossz élmények elől. Óriási volt és félelmetes.:)

Olyan regen irtam hogy beremegett a kuldesnel a kezem:))

Bocsi

Sziasztok!

Egy amolyan erdekesseg felet szeretnek elmeselni ami igazabol nem is olyan erdekes.Csak jopofa:)

Szoval ahol lakunk itt a kornyeken nincsenek erdok es emiatt nincs a kornyeken olyan mint bagoly.

Es megis ennek ellenere ha az emberek azt akarjak hogy ne piszkitsanak a madarak - foleg a siralyok - a medencebe vagy a hajokikotobe a hajora vagy akkor a Condok amik az oceanparton vannak oda is az erkelyekre kiraknak egy muanyag vagany bagoly figurat. ami ugye elet nagysagu es ezert nem mennek oda a madarak mert az O nemzettsegukben ezekszerint a bagoly a mumus:)

Azert jo mert igy vegre tenyleg bebizonyosodott a krumkplimoso majmok sztorija vagy aza bizonyos kritikustomeg elmelet.

Nem nagyon hiszem hogy valaha talalkozott volna egy siraly egy bagollyal es megis tart tole.Raadasul ugy hogy muanyag kacat nem is rendelkezik semmi vitalitassal aminek a rezgeset masok erzekelik.

Vagy csak az tortenik hogy a kedves hajotulajnak mar mindene kivolt azzal hogy tiszta piszok a hajo es hallott egy babonat hogy rakj ki egy kamubaglyot oszt meglatod majd. Ugye itt jon hogy milyen szandekkal tesszuk ki ez lesz az erzelmi toltes. Haaat szitkozodassal es bizakodassal hogy bevalik majd.ezzel oda is bigyeztettem egy indulattal teli gondolatformat a vedeni kivant objektum fele es ebbe ugye mar van vitalitas hiszen indulatok kozott hataroztuk el hogy tartsa tavol a nemkivantakat.Ezt meg erzekelik az arra repulok:)

Vagy valoban komoly ertelme es misztikus toltese volt annak a bizonyos Twin Peaksben elhangzott mondatnak :

A BAGLYOK NEM AZOK AMIKNEK LATSZANAK:)

Sziasztok!

Egy amolyan erdekesseg felet szeretnek elmeselni ami igazabol nem is olyan erdekes.Csak jopofa:)

Szoval ahol lakunk itt a kornyeken nincsenek erdok es emiatt nincs a kornyeken olyan mint bagoly.

Es megis ennek ellenere ha az emberek azt akarjak hogy ne piszkitsanak a madarak - foleg a siralyok - a medencebe vagy a hajokikotobe a hajora vagy akkor a Condok amik az oceanparton vannak oda is az erkelyekre kiraknak egy muanyag vagany bagoly figurat. ami ugye elet nagysagu es ezert nem mennek oda a madarak mert az O nemzettsegukben ezekszerint a bagoly a mumus:)

Azert jo mert igy vegre tenyleg bebizonyosodott a krumkplimoso majmok sztorija vagy aza bizonyos kritikustomeg elmelet.

Nem nagyon hiszem hogy valaha talalkozott volna egy siraly egy bagollyal es megis tart tole.Raadasul ugy hogy muanyag kacat nem is rendelkezik semmi vitalitassal aminek a rezgeset masok erzekelik.

Vagy csak az tortenik hogy a kedves hajotulajnak mar mindene kivolt azzal hogy tiszta piszok a hajo es hallott egy babonat hogy rakj ki egy kamubaglyot oszt meglatod majd. Ugye itt jon hogy milyen szandekkal tesszuk ki ez lesz az erzelmi toltes. Haaat szitkozodassal es bizakodassal hogy bevalik majd.ezzel oda is bigyeztettem egy indulattal teli gondolatformat a vedeni kivant objektum fele es ebbe ugye mar van vitalitas hiszen indulatok kozott hataroztuk el hogy tartsa tavol a nemkivantakat.Ezt meg erzekelik az arra repulok:)

Vagy valoban komoly ertelme es misztikus toltese volt annak a bizonyos Twin Peaksben elhangzott mondatnak :

A BAGLYOK NEM AZOK AMIKNEK LATSZANAK:)

A chatet én kértem, a szokás szerinti akut problémáimhoz való tanácsadásra.

Oké. Írtam, igaz, csak beköszönőt.:)

Igazabol , miert is jobb ha cseten beszelunk es nem itt a forumon?

A cseten is max 3-4 lennenk csak mint a forumon:)

Vagy netan atmegyunk uderground sethitakba?:))

Sziasztok!

Dede , meg aktiv a cimem csak mostanaban en nem annyira:) Hetente kabe 2-3x nyitom csak meg.

De mintmar irtam ujra pc-n potyogok - modernkutyukrol nem lehet irni -  es igy talan visszatudok billeni a napi eszmecserekhez:)

Kár, hogy Vanyai Tomi régi email címe már nem él.:(

Richárd, a chaten vagyok, ha gondolod....

Közben Tida írt a chatre, hogy benéz ma este 9-kor, belépek kicsit, várok.:)

Valamelyik este 9 óra tájban jó lenne, az már úgyis "bevált", csak a napot kellene belőni. De ma pl. egész tűrhetően voltam, de azért szívesen átbeszélném, köszi.

Mikor? (Bár szerintem jó tanácsot adni nagyon nehéz dolog.)

Valamelyik este tarthatnánk egy chatet, nekem kellene tanács szokás szerint, hogy hogy kezeljek egy helyzetet. Nem bírom a seth-elveket alkalmazni a helyzetre, akárhogy erőlködöm-biztos az is baj, hogy erőlködöm-. Na majd meglátjuk, összejön-e, pár tanács jól jönne.

Ja, és Vanyai jól eltűnt, mi lehet vele.:(

Egy kis chat 9-kor? Csak gondoltam rendszeresíthetnénk is akár, ha épp ráérős a helyzet egyikünknél-másikunknál. Én felnézek 9-kor.

Én még sajnos benne vagyok az erős politizálásban, bár próbálok kiszállni, mert csak rossz hatásokat szül, ezt már megtanultam, de még bele-belevisz a vérem.

Azon gondolkodtam, hogy A személyes valóság természete II.-ben leírt "a személyes problémák átterelése" gyakorlatot végeztem buzgón ezzel a politikai kiakadással.

Nem vettem direkt politizálásnak, de még ha az is lenne és a felek képesek civilizáltan megvitatni, miért lenne kifogásom? Idegesíteni magad felesleges rajta, csak rontana úgyis a helyzeten. Magyarországon már úgyis épp elég kapcsolatot és társaságot szakított ketté a politikai elit manipulatív játéka ahhoz, hogy egy képzelt, ott és akkor fontosnak tűnő helyzeten acsarkodva elfelejtsék az emberek, hogy mi az igazán fontos.

De még az igazán fontos is csak relatív fogalom, mint tudjuk. :)

• Nagyon erős tükröt tartasz nekem. = Annyira kiakasztó vagy, hogy legszívesebben pofán dörgölnélek egy féltéglával!
• Észrevettem, hogy benyomtál nálam pár nyomógombot. = Vérlázítóan paraszt módon viselkedsz velem!  
• El kell engedjelek, hogy külön-külön is meg tudjuk élni magunkat és fejlődhessünk. = Kicsit uncsi veled, jó lenne már mással is kavarni. 
• Szeretném megtapasztalni veled a közös energetikai rezgést és a kundalini áramlását. = Szexelni akarok veled! 
• Értem… = Az, amit mondasz akkora baromság, hogy inkább válaszra sem méltatom. 
• Komoly folyamat zajlik nálam éppen. = Annyira készen vagyok, hogy legszívesebben felkötném magam.
• Mostanában rengeteget dolgozok magamon. = Mivel fogalmam sincs, hogy másszak ki a depressziómból, tekintélyes összegeket költök sámánokra, jósokra, gurukra és terapeutákra, hátha ők megoldják a problémáimat.
• Rábízom magam a Teremtő intelligenciára. = Kifogytam az ötletekből, hogyan oldjam meg a gondjaimat.
• Az új kapcsolatom még rámutat a régi mintáimra. = Már megint egy őstulokkal randizom…
• Az új párommal minden szinten sikerült összehangolni a rezgéseinket. = Szex után még beszélgetni is tudunk…
• A fentiek új kihívásokat küldtek, hogy fejlődhessek. = Dobott a párom / Kirúgtak a munkahelyemről / Elvitte a házam a bank / Elgázolt egy kombájn… stb.
• Jó lenne összejönni, hogy kicsit dolgozzunk a fejlődésemen. = Lelki szemetesládának akarlak használni.
• Teljes elengedésben vagyok. = Iszonyú pancsernek érzem magam, minden és mindenki kicsúszik a kezeim közül.
• Érzem, hogy ettől a beszélgetéstől rossz irányba tolódik el az energetikám. = Egy rohadt energiavámpír vagy!
• Mit mutat neked ez a helyzet? = Unom hallgatni az önsajnáltató dumádat.
• Bennem rossz érzéseket vált ki, amit mondasz, de tudom, hogy ez az én csomagom. = Egy igazi fafejű barom vagy, és nincs kedvem veled tovább vitatkozni!
• Meditálnom kell, hogy feltöltődjek a belső erőforrásaimból. = A t@k@m is tele van már veled, legalább egy órán át ne is szólj hozzám.
• Új energia jelent meg a morfogenetikus mezőmben. = Totál rágerjedtem Gizikére a számvitelen.
• A párom generációs mintái komoly kihívásokat jelentenek a kapcsolatunkban. = Az anyósom megérett egy boszorkányégetésre!
• Mostanában az elfogadást gyakorlom. = Egész héten kizárólag retardáltak bírtak megtalálni.
• Az Univerzum a türelem gyakorlására tanít. = Dögunalom az életem.
• Egész hétvégén flow-ban voltam. = Képszakadásos tivornyát nyomtunk a haverokkal.
• Sikerült megélnem a női oldalam. = Egyedül maradtam otthon, és a tükör előtt pózoltam az asszony fehérneműiben.
• Hatalmas tanítóm vagy nekem! = Kevesen voltak még hozzám annyira szemetek, mint Te.
• Jó kis programra számíthatsz, erőteljes oldásokkal. = Hozz magaddal egy százas pzs-t, mert órákon át fogsz ordítva bőgni.
• Úgy látom neked a felsőbb csakráid vannak túlműködésben. = Egy álmodozó, életképtelen alaknak tartalak.
• Elakadásaim vannak a bőség áramoltatásában. = Tragikusan csóró vagyok.
• Mostanában úgy érzem jó lenne földelnem magam kicsit. = Brutál kocsmatúrára készülök a cimbikkel / unom a vega kosztot, ide a csülökkel!
• A tisztulási folyamataim testi szinten is megmutatkoztak. = Hánytam, mint a lakodalmas kutya / rámtört a szapora.

https://www.youtube.com/watch?v=oihj6wfNPmg

Így vagyok én most a politikai helyzettel.:) Ki kell kopogni.:)

Remélem én is, hogy elmúlik.:)

Sehogy. Majd elmúlik magától.

A pszichológus válaszol című rovatunkat olvasták.

Hogy lehet egy politikai sokkot kezelni? Nekem a választások most az volt. Tudom, régebben velük szimpatizáltam, de az mmár rég volt. Most kultúrsokkot kaptam. Ez kellett még a többi szarság mellé, ami körülvesz. Nyilván pofonegyszerű leválasztódni a politikai eseményekről, csak nekem az ilyesmi sosem megy könnyen, és az ügyem is kárát látja. Remélem Lucas nem tekinti ezt most direkt politizálásnak, nem annak van szánva alapvetően.

Nagyon érdekes. Eddig nem is értettem meg, hogy a Planck-hosszúság milyen picike is a valóságban.

na már írni sem tudok:)

Teljesen K.O. vagyok, most fejeztem be a munkát, de ez a link egészen felrázott:) bámulatos, nem is találok szavakat. Az a mondat jutott eszembe Seth-től, nem akarom, hogy jelentéktelennek érezzétek magatokat:))

A másoktól való húzódozás és az önmagunk lenni kérdés nekem nem tiszta. Túl dok összefügés kapcsán merülnek fel még bennem kérdések. De amit írsz, az tényleg úgy van:) előfelételezésen alapul végül is a húzódozás:)

Köszönöm válaszod, jó volt olvasni :)

Amikor írtad, hogy ´mennyire merünk önmagunk lenni´ ez teljesen igaz! Tulajdonképpen ha feltételezem, azt hogy valami olyasmit kapok, amelyet el kell kerülnöm, akkor ez egy önbeteljesítő jóslat.
És valóban jól emlékszel! És tényleg én azt figyeltem meg, ha egésznap tudatos vagyok - ami inkább gyöngéden érek el - akkor biztosabb leszek magamba estére, jobb ötleteim, jobb hozzászólásaim lesznek, sőt önmagától helyre jön számtalan dolog, vidámabb vagy nyitottabb. Még annyit, hogy valóban a határok önkényesek, szimplán arra kell figyelni ami jó és az növekszik meg :)

keresek majd nektek egy tök jó képet. egy rajzolt szem előtte áll egy ember és alatta, fölötte pedig szöveg van. elmondja hogy 130 millio receptor van a szemben és mindegyik receptorban több atom van egyenként, mint az egész Milky Way Galaxisban. viszont erről beugrott egy tök jó link.

http://apod.nasa.gov/apod/ap120312.html

stumbleupon-on találtam!

"érthető volt vagy zagyva? ebben is változni szeretnék érthetően szépen akarom kifejezni magam."

Akkor jó úton haladsz, ez már sokkal érthetőbb volt:)

Nem tudom, mit értesz rendszerezés alatt, ha struktúrálást, akkor az elme amúgy is struktúrál, nélkülünk is. Talán inkább a struktúrák átalakítására gondolsz, feltárására, tisztázására, tudatosítására, alakítására. Ami szintén egy állandó változásban van, nem lehet konstans rendszerré tenni a hiteket.

Te hogyan szeretnéd, hogy támogassunk?:)

Igen, próbálunk alkalmazkodni valamennyire a környezethez, ha elég tudatosak vagyunk, azért résen lehetünk, mennyire haggyuk magunknak átvenni a gondolatmintákat, viselkedésformákat.

Amely során az is kérdés, mennyire merünk önmagunk lenni.

És végül is a létezés egy kísérletezés, a viselkedésmintákkal is kísérletezünk, kipróbálunk mindenfélét. És "szocializálódunk".

Van Sethnek az a mondata, ha igazán önmagunk leszünk, nem húzódozunk embertársainktól. Remélem, jól emlékszem:) Ezt sokszor figyelem magamon, hogyan is működik, vagy mi az összefüggés a kettő között.

Nagyon szépen köszönöm! :) 

Az a helyzet, hogy később rájöttem hogy ez még ennél is jobb: hiszen ezzel a rálátással konrtuktívan hozzájárulsz egy pszichés változáshoz. Ne felejtsük el, hogy a laptop éppúgy egy jelképe a valóságomnak, mint bármi más. Nem szilárd, nem állandó. A változás állandó, és figyelmeddel kíséred ezt. :)

Szeretném a közeljövőben leírni a teljes világnézetemet. Tesze ezt azért, mert rendszerezni szeretnék. Van egy mondat az ´Ismeretlen valóság´ c. könyvben: 
´melyet most nem találok :D ´ 
Ha egy törzs lennénk, minden egyes tagja a törzsemnek kik önálló individumok, hatással vannak az egészre. 
Repülj a sasokkal´! Segíts másoknak, és magadban érzett öröm a jutalom - kívéve ha van egy hited, hogy emiatt karmikusan például jót tesznek veled. Minden a hiteiden múlik. Ezeken kell dolgoznunk. értsük meg az alapfeltevéseket. rendszerezzük, és a rendszert állítsunk szolgálatunkban, mindenki eldönti maga hova akar eljutni, számomra a korlátokon való felülemelkedés, önmagam végtelen erejének használata, mint játék :) 
Álljunk össze és tegyünk és támogassuk egymást és haladjunk.

Fontos megfigyeltem(ez is egy hit): hogy ailyen környezetben vagy, onnan átveszed a gondolatmintákat, átveszed valahogyan a cselekvéseket értékrendet. Így hát: ki disznók közé keveredik megeszi a korpa. :DD vagy na nem így van :D fordítva.
Nem kell sem jónak, sem rossznak lenned. Szerintem ápolni kell önmagaddal a kapcsolatot, tudatossággal és aszerint dönteni. 


érthető volt vagy zagyva? ebben is változni szeretnék érthetően szépen akarom kifejezni magam.

"Nem a megtett út számít, hanem az hogy hogyan tekintesz rá, és erről minden esetben te döntesz."

Hogy ez milyen jó gondolat:) van az a "nem a cél számít, hanem az oda vezető út" mondás, ennek továbbfejlesztett változata a Tied:) És tényleg, az út is attól olyan, amilyen, ahogyan látjuk. És ez tényleg rajtunk múlik.

Hogy a külvilág mennyire befolyásol, azon én is szoktam gondolkodni. Attól is függ, ki mennyire befolyásolható, ki mennyire önálló és magabiztos, vagy nem. Vagy miben igen, miben nem.

A "hullámok" kérdése.... egy időben elkezdtem sportot űzni abból, hogy az "ellendrukker" megjegyzések nemhogy gyengítsenek, hanem egyenesen erősítsenek. Érdekes, meg lehet csinálni, csak egy belső elhatározás kérdése, talán, mint minden:) Furcsa, de elkezdtem érezni, ahogy egy "ellenerő" még nagyobb erőt adott. Csak mert így fogtam fel.

A hullámokra viszatérve azért nem mindegy, milyen közegben van az ember. A közös teremtésekhez közös szándék és hit is kell. Széllel szemben meg nem lehet pisilni. Nem véletlenül mondja Seth, hogy ha megváltoztatod a hiteidet, könnyen lehet, a környezeted ellened fordul. És vagy kiesnek a tapasztalatodból olyan emberek, akik nem tudnak követni a megváltozott hitek terén, vagy neked kell kiejteni őket a tapasztalatodból. Vagyis, meg kell szakítanod a kapcsolatot, másképp nem lesz közös teremtés az új hitek alapján.

Elnézzük, hogy zavarosan fogalmazol, de neked is el kell akkor nézned, hogy nem értjük, amit mondani akarsz.:)

Mármint a szokásom szerinti molyolós elméleti kérdésekkel nem, a valóságteremtéssel azért igen.

Bocs, a többire azért nem válaszoltam, mert most sem elméleti, sem gyakorlati kérdésekkel-kísérletekkel nem nagyon foglalkozom.:)

heyhey szívesen :)

figyeljetek amikor feljöttem 112 látogató volt egy nem egészen másfél perc múlva már 140 and counting :D
am szerintem jó ez így teljesen. most nem kell vele foglalkozni és majd megoldodik vagy ha van rá időtök foglalkoztok vele

kellemes napot addig ! :)

Kösz, de már megtalálták nekem az eredeti videót, amit kerestem, de azért kösz, ebben is ott van valóban 3 percnél a kedvenc részem.:)

https://www.youtube.com/watch?v=impZ7krcPzI
ennek a zenéje, amúgy tökre tetszik :)

előzöekre visszatérve ne vegyük annyira komolyan.

"Azt szeretném tehát, ha mindenkit bemutathatnék önmagának.
Önmagadat nem úgy találod meg, ha szaladgálsz egyik tanítótól a másikig, egyik könyvtől a másikig. Nem úgy találod meg önmagadat, ha valamely meghatározott, specializált meditációs módszernek veted alá magad. Ha csöndesen, nyugodtan a mélyére nézel az általad ismert Énnek, megtapasztalhatod saját valóságodat, megis- merheted a kapcsolatot, amely a jelenlegi, közvetlen Ént összefűzi a belső, sokdi- menziós identitással.
Meg kell lennie benned a szándéknak, a beleegyezésnek, a vágynak. Ha nem szá- nod rá az időt, hogy megvizsgáld saját szubjektív állapotaidat, akkor ne panaszkodj, ha sok kérdésedre nem leled meg a választ. Nem rakhatod át másra a bizonyság ter- hét; nem várhatod el sem tanítótól, sem mástól, hogy igazolja neked létezésed érvé- nyességét. Az ilyen eljárás óhatatlanul egyik csapdából a másikba vezet.
A belső ajtók nyitva vannak most is, hogy ezt a könyvet olvasod. Nem kell mást tenned, mint a lehető legteljesebben megtapasztalnod a pillanatot, amilyennek éppen érzékeled – ahogyan fizikailag jelen van a szobában, az utcán, a városban, ahol élsz.
Jane Roberts: Seth könyve – A lélek örök érvényessége    677
Képzeld el, éld át az időnek ezt a pillanatát, amint egyszerre van jelen szerte a földke- rekségen, aztán igyekezz megcsodálni saját szubjektív élményedet, amely az adott pillanatban létezik, de túl is terjed rajta – és ezt az élményt megsokszorozza minden- ki, aki él.
Ez a gyakorlat felnyitja érzékelésedet, felerősíti tudatosságodat, és automatikusan rávezet, hogyan értékeld saját létezésedet.
Az a "te", aki ilyen tág érzékelésre képes, sokkal kreatívabb és többdimenziós kell legyen, mint amilyennek eredetileg képzelted. A könyvben korábban adott apró gya- korlatok is hozzásegítenek ahhoz, hogy megismerkedj saját valóságoddal, közvetlen tapasztalattal szolgálnak saját lelkedet vagy entitásodat érintően, és kapcsolatba hoz- nak lényednek azokkal a részeivel, amelyekből életerőd, vitalitásod fakad. Lehet, hogy találkozol saját reinkarnációs és lehetséges személyiségeiddel, de az is lehet, hogy nem. Lehet, hogy rajtakapod önmagad, amint éppen átlépsz egyik tudatszintről a másikra, de az is lehet, hogy nem."

Nem a megtett út számít, hanem az hogy hogyan tekintesz rá, és erről minden esetben te döntesz.
+ Innen egyaránt a jövődre és múltadra is rátekintesz.

Amikor valamiért elkezdesz munkálkodni - akkor vedd alapul, hogy az egész univerzum együtt mozog veled. Az elöző videótól a millió klaszterektől egészen a legkisebbekig.
EE egységek.
Seth egyszer említ egy ilyet ez ugrott be: hihetetlen számítások mennek végbe, melyet az emberi agy nem képes felfogni.

https://www.youtube.com/watch?v=pIJHJzDQcRM

3 perc környékén van amit Richárd (the Great :) - bocs nem tudtam megállni először Ricsinek akartalak írni) kértél, hogy távolodik a csillagoktól az atomokig.

Szerintem alaposabban kéne azon elgondolkozni, hogy te vagy a közepén a mindennek. Semmi sem létezik önmagad nélkül.
Minden tézis, amelyet itt megbeszélünk egyszerre hazugság és igazság. Nézőpontok vagyunk, SZEMélyiségek jellemes jelmezbe bújva :)  A strúkturát amit kialakítunk - életre kell. (L)élek, szemlÉlő.
A rendszer értelmét vagy a rendszertelenség értelmét számtalan szempontból találhatjuk érdekesnek. Például a videó és rajta a zene, ami tetszik. Értéket teremt és mint a hullám - elindul minden irányba, márha modellezni akarjuk képileg.
Kicsit humortalanul és komolyan írtam :)
Mostanában én is elgondolkozok azon, hogy befolyásol-e a külső. ´Megöli´, elfolytja-e a kibontakozást bizonyos rendszerekben, ahol a szemlélők ilyen hullámokat táplálnak. Ettől függetlenül útat, kútat talál a kibontakozásnak. Kutat-ás. Nagyon okos a magyar nyelv, bár el fogok innen költözni.
A példabeszédek sokat adhatnak: Jézus beszél ( mint parabola, példabeszéd semmi több - az amit bele látunk. ) A rendszer elfolytása a ´ mag hogy hova esik a mustármag. A szmelélők hogy mire figyelnek - farizeusok kenyere, a kovász miatt megdagad a tészta.
Valamint a 3 szolga, aki úrától kapott különböző mértékben és nem feltétlen az jár a legjobban aki legtöbbet kapja.
Ma sétáltam a 4 metrónál és innen jutott a legutolsó elképzelés az eszembe: sok helyen tapasztalom, hogy pár teremtésem - emberekkel való találkozás( sok 10-15 példát is tudok az elmúlt 2 hónapból, amikor valakire rágondoltam csak elméláztam és másnap vagy aznap találkoztam vele minden megbeszélés nélkül. pénztalálás 7kor azon filozok mennyire jó amikro találsz valamit(erre majd visszatérek) 10körül Hauzolban állok egy ezresen )
Tehát szintén pénzt akartam találni és van pár egyéb személyes projektem, ahogy élni szeretnék, de nem jön létre. Arra gyanakszom, hogy a KÖRnyezet különböző mértékben kiüti vagy táplálja a teremtéseket. DE - mivan ha ezt is én keltettem életre, ha ez így van először a környezetemben kell felkutatni azokat a pontokat, jellemvonásokat - amelyek érzésem szerint olyan dolgokat vonzanak magukhoz, amelyek segítik saját útamat.
Tehát visszatérve a 3 szolga példabeszédhez: kreatívan meg kell találnod azokat a pontokat ahol a DÖNTés arra felé sodorja az áramlatot. VAGY én vagyok a középpont és strúkturát hoztam létre mely életre kelt, tehát tévedtem az imént. Talán mindkettő igaz.
Fogok mesélni még pár TAPA(D)sztalatomról.
Szeretném, ha többet várnák el magamtól. Ez nekem fontos.
Benne vagytok olyanban, hogy nyitunk egy külön fórumot és elkezdünk fordítani egy könyvet - 300. ülés környékét: tudatos álmodás vagy később amikor maga a SETH könyvek párhuzamos valóságáról beszél és arról hogyan fejeződik ki. (Az oldalon találtam erről leírást - köszönet Attának, Tidának vagy bárkinek! :) )
Jah még valami írtad, hogy ML - MindenLétező szereti meglepni magát - Ez nem jelent bizonytalanságot, elviekben minden pillanatban az atomok kilengtek azon a spektrumon ott ahol most vagyunk és akkor több ezer év is letelhetett egy másik rendszerben és mindez a múltamra és jövőmre is kihatással volt, de nem hiúsította meg a cselekedeteimet. Valóban letudom írni ezt a mondatot :) - Ismeretlen valóságból jön ez létre.
Néha zavarosan fogalmazok, kérlek nézzétek el nekem, többen mondják - abból adódik, hogy általában csak kiragadott képeket közlök és alapnak veszem, hogy amit mondok vázlatszavakban, az másnak is ugyanaz - de nem :D a dolgot nehezíti hogy rengeteget beszélek, néha órákon át hülyéskedek :D
Felejtsétek el a jót és rosszat. Te látsz rá, úgy ahogy szeretnél ám önmagadra látsz rá. Tehát bármely adott képesség, legyen az képzeletbeli önmagadból vagy fizikai külvilágból, adott számodra - mert a Szellem áthatja a teret, mivel határtalan - ezért a meghatározott már most létezik. Belépő pont a jelen.
Megprobálok aludni.
Alkossunk csapatot. Mindenkinek legyen egy képe, egy határozott képe, hogy hova szeretne eljutni a Seth tanítások által.

https://www.youtube.com/watch?v=1tjwM7cSmRg

Igyekszem...

http://www.origo.hu/egeszseg/20120514-mit-okoz-a-meditacio-hosszu-tavon-az-agyban.html

Nem akarnál végre nekiállni valamiféle belső béke, gondolatkikapcsolásos "meditációknak"? Tudom, te egy különleges ember vagy, akinek ez nem megy:), de mi volna, ha kitartóan nekiállnál minden nap 10 percet, akkor is, ha nem megy először.... mert senkinek sem megy elsőre, szerintem:)

,,Aki a gyakorlatokban elmélyed, annak az eredmény bizonyosan megjön. Vajon hogyan tudna eredményt elérni az, aki nem végzi a gyakorlatokat? Mágikus erők nem szerezhetők meg a jógakönyvek olvasgatása által. Nem a jógázó viselete, s nem a jógáról való fecsegés, hanem egyedül a fáradhatatlan gyakorlás a siker eszköze. Efelől nem lehet kétség.”  (Hatha-jóga pradípika)

Tapasztalatom szerint az igazi boldogság legfőbb jellemzője a béke: a belső béke. Ez nem valamiféle "elszállt" érzés. Nem is az érzelem hiánya. Ellenkezőleg, a béke, amiről beszélek, a másokkal való törődésben gyökerezik, és nagyfokú érzékenységet és érzelmet foglal magába. (...) A boldogság legfőbb jellemzője tehát a belső béke. Ez megmagyarázza azt a paradoxont, hogy míg vannak emberek, akik minden anyagi jólét ellenére elégedetlenek, addig mások a legnehezebb körülmények között is boldogok maradnak." (Dalai Láma)

"Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, azt mondom magamnak: nekem, és nem az eseményeknek áll hatalmában a mai napomat boldoggá, vagy boldogtalanná tennem. Én döntök, hogy melyik valósul meg. A tegnap már elmúlt, a holnap pedig még nem jött el. Így csak egy napom van, a mai nap, és én boldog leszek benne." (Julius Henry)

Jó neked, nálam a reciproka van.

http://hvg.hu/tudomany/20140327_Elkepeszto_NASAfoto_Tejutrendszerunkrol

Mostanában olyan mély béke van a lelkemben, és nem tudom, miért.

Lenyűgözőek voltak.

Ez lesz az, köszi.:)

Hm?

Köszi, ezek is jók, de nem az, amit keresek, ott ilyen kis kockában volt a galaxisunk és ilyen irdatlan nagy kocka lett a végére az egész világegyetemből, azután visszazoomoltak a galaxisra, igen látványos és plasztikus volt.:)

Két videó jutott eszembe:

és a másik:

Valaki egyszer betett egy videót arról, hogy mekkora az univerzum léptéke, a galaxisuktól távolodott a kép, majd közeledett ismét vissza rá, elképesztő méreteket láthattunk. Ha eszébe jutna valakinek és betenné megint, azt megköszönnm. (sok reményt nem fűzök hozzá).

Most én jártam úgy, hogy a tévedésből az én egyik hivatali tartómba betett levelet, ahogy kivettem, automatikusan a saját nevemet olvastam egy iraton, miközben egy az enyémre igen hasonló nevű embernek szólt, tényleg a tudat határozza meg, hogy mit lát az ember.:) (utána meg értetlenkedtem, hogy milyne levél ez, nekem nincs is ilyen ügyfelem:)

Akárki is az, aki ezt mondja, mindenkinek érdemes volna naponta meghallgatni, sokkal könnyebb lenne mindenki élete:)

:)) Ez mekkora válasz!:D

Szerintem simán az entitás szót használja rá. Entitás-identitás ebben az összefüggésben ugyannanak tűnik.

Szép gondolat. Jó meglátás. Seth fogalmai szerint mi az identitás?

:) Az ilyen viselkedés a bejósalhatatlanságban való őszinte hitre utal. :)

A tudat terhét nem a tudat hordozza. A tudat terhét az identitás hordozza. Ez most állt össze a fejemben valamelyest.

:) Na igen, újra és újra megpróbálni valamit ugyanúgy, arra várva, hogy más legyen az eredmény. Én ezeket szeretem.

:)

Érdekes, hogy az ember annyira biztos benne, hogy jól csinálja, hogy nem is nagyon próbálja meg másképp. Azt hiszem, az élet más területein is előfordulhat ilyesmi.

Jó, ez nem ugyanaz:)

:DDD

Ilyet én is csináltam!!!!:)) Ráadásul egy évek óta használt telfonnal. Egyszer miután lemerült, jóégtudja miért, egy másik gombbal akartam bekapcsolni, mint addig évekig. Na mondom, bekrepált a telefon, vagy az akku. Vittem a bótba, hogy mennyibe kerül egy akku, elveszik a telefont, és a bekapcsolják. Jóez, mondják. Hát gondolom, akkor hülye vagyok. A következő lemerülésnél ismét másik gonbot nyomogatok. Nade akkor gyanússá vált a dolog, és eszembe jutott, hol kell nyomni:))

4 napig nem tudtam bekapcsolni a telefonomat. Elvittem a szervízbe, ahol egy pillanat alatt bekapcsolták, ellenőrizték, semmi baja nem volt. Hazahoztam megint nem tudtam bekapcsolni. Megnéztem a használati utasítást harmadszorra is. Végre kiderült: rossz gombot nyomkodtam. :DAnnyira megvoltam győződve, hogy melyik gombbal lehet bekapcsolni, hogy hiába néztem meg 2x az utasítást, mindig azt olvastam amiben én hittem. A szervízben is azt láttam, amit én akartam: szerintem azt a gombot nyomta meg a szakember amit én is.

Amellett, hogy újból megállapíthattam: nincs ki a négy kerekem, azt hiszem némi párhuzam lehet az életem más területein, valószínűleg találok még néhány téves hitet. :)

A depresszió a nagy motivációtörő elem.:) Egyébként semmi gond, oké. Mindenki azt mondja, mozogjak, kíváncsi leszek, mikor fogom rávenni egyszer magam.

Remélem, nem bántódtál meg, amit írtam, nem azt jelenti, hogy nem érzem át a dolog nehézségét, de ha tényleg nem teszel semmit, mert azt mondod, nincs motivációd, az azt jelenti, egyáltalán nem törődsz magaddal, ha törődnél, az lenne a motiváció. A kifogást konkrétan erre értettem.

A mentális feszültségre legjobb gyógyszer a fizikai mozgás. Nem volt jó szó különben a panaszkodás, mert nem panaszkodtál, de valld be, magadban sajnálod magad. Én is voltam ám depressziós, és voltak rohadt helyzetek az életemben, úgyhogy nem onnan beszélek, ahol a kibicnek semmi sem drága.

A dilemmáról meg tényleg nehéz általánosságokban beszélni.

Ebben tamáskodom, ilyen stresszhelyzetem -remélhetőleg-nem lesz utána, ez nem kifogások, hanem a probléma mélységéből fakadó helyzetek, tehát nem független a helyzettől, elvileg lehet hogy az, de gyakorlatilag nálam nem. Remélem, ilyen mélységű problémám nem lesz ezután, márpedig akkor leteszem a gyógyszereket.

Azért nem is akartam felhozni, csak megint belesodródtam, mert nyavalygásnak tűnik, miközben egy élő, eleven, virulens belső dilemma. Na de mindenki valósága más, a kihívások is mások és az is, hogy hogyan dolgozza fel. Így egy évekig elhúzódó belső dilemma egy olyan lelki alkat mellett a másiknak simán csak kifogásnak tűnik. Mindig belesodródom a részletekbe, pedig eredetileg tényleg csak az egós vagy egótól függetlenített nézőpontról szerettem volna beszélni.

Én is azt írtam, csökkentsd:) és már most borítékolom neked, nem fogod abbahagyni az ügy lezárása után. Csak akkor fogsz nekiállni csökkenteni és abbahagyni, ha belátod, hogy nincs szükséged rá, és ez a belátás teljesen független az időtől vagy az eseményektől. Ha eseményekhez kötöd, minidg találsz valami idgesítőt, szoronganivalót, amiért mégsem találod "időszerűnek" elhagyni.

Azt mondod, nem akarod megélni, miközben azt éled. Ne innen közelítsd a megélést, hanem a feléfordulás felől, az önmagadban való megfigyelés felől. És hagyd abba a kifogásokat:) Ha tenni akarsz valamit az ügy érdekében, tegyél, ha nem, akkor meg ne panaszkodj:)

:)

A tudatalattim neked ad igazad, mert ahogy a mozgásról, testedzésről beszélgettünk, elkezdtem ezt a dalt dudolászni hosszan:

"Egy kicsi mozgás mindenkinek kell,

akarosszékből álljanak most fel,

egy kicsi mozgás néhány percen át,

ne tessék félni, senkinemk sem árt"

És most ezt dudolázza az elmém.:))

Ja, hogy nem is szemlélni, mással foglalkozni, na az már keményebb dió nálam, nehezen köt le bármi, eléggé bele van szűkülve a tudatom az egészbe, néha tudok csak kikapcsolni, valamelyest minden nap nyomaszt, nem végig, csak amikor eszembe jut, de arra van alkalom bőven.:) Tudom, sportolni kellene, de a depi motiválatlanná tesz ezügyben, még egy-egy film ki tud kapcsolni.

Ezek jó szempontok. Szemlélni csak, nem akarni befolyásolni, ez olyan Moojis, akit nagyon kedvelek amúgy is.:) Megélni már annyira nem akarom a depit, elég volt már belőle, persze értem, mit mondasz, Seth szerint is meg kell élni az érzést a maga érzésvalóságában, és akkor megszelídül.

Elméletben sok minden megy, csak az a fránya gyakorlat.:) A gyógyszerekről csak fokozatosan fogok tudni lejönni, szerintem az ügy befejezáése után, mert teljesen rájukszoktam, ahogy vége lesz, akkor lehet majd-fokozatosan-leállni velük, így egyik napról a másikra azért nem ajánlatos, ha már addiktív valaki, márpedig én már az vagyok.

Mi lenne, ha nem szemlélnéd sehogy a veled történő eseményeket? Foglalkozz mással, menj el úszni, vagy tornázz, vagy csinálj valamit.

Vagy merülj el teljesen a depresszióban, kedvetlenségben, és ne hadakozz ellene, éld meg minél teljesebben, merülj el benne, és néha csak figyeld, mi van benned, vagy csak figyeld a gondolataidat, mint valami felhőket az égbolton és ne akarj velük semmit csinálni, csak figyeld. Jó lenne csökkenteni a gyógyszereket. Tulajdonképpen, ha így is úgy is szarul vagy, minek szeded?

Valószínűleg nem nézek eléggé magamba, igen. Ennek oka, hogy még mindig teljes tudatbeszűkítésben tart a folyamatban levő ügyem, van, hogy olyan depressziós vagyok, hogy napokig, vagy egy hétig még Sethet olvasni sincs erőm-kedvem. Csak enm akarok már semkit untatni a részletekkel, eleget beszéltem már róla. Biztos, hogy ebben benne van, hogy nyugtatózom, antidepresszánsozom, és azok sem segítik a tisztánlátást, ezt mondja Seth is.

Szóval valahogy úgy kellene az egótudat fölé emelkednem, hogy a velem történő eseményeket mintegy kívülről szemlélve, kicsit a belső én felé fordulva vagy mágikus megközelítéssel kellene szemlélnem, és minél erősebben, de állandóan megy nálam a kifordítom-befordítom játék, hol sikerül felülemelkedni a bezsűkült tudatállapoton, hol nem. pedig valahogy át kell lendüljek a kétségeimenn, félelmeimen, mert fogy a "nemlétező" időm, és egyáltalán nem vagyok megelégedett, ahoögy szemlélem vagy felfogom az eseményeket. Igaz, annyit szenvedtem lelkileg az elmúlt másfél évben, hogy ez nem csoda, de valahogy át kellene tudnom fordítani a szemléletet. Lehet, hogy nem hiszek eléggé a teremtő erőmben, valami ilyen hiedelem lehet mögötte. A seth-kötetek olvasása sokat segít, de ingázik a dolog, a hangulatom, az érzéseim jobbra-balra, hol így érzem, látom, hol úgy. Ezt kellene megstabilizálnom a jobbik állapotban valahogy, nem csípőből-egósan szemlélni az eseményeket, erre gondoltam.

Én a gagyit is ki szoktam próbálni, ha érdekel vagy vonz valamiért:) És hat lóval nem lehet odavonszolni valami szuperüberértékesmagasszintűhöz, ha nem érdekel, vagy nem vonz.

Mit jelent neked az egó szempontjai fölé emelkedni? Egóból dolgozni? Vagy Seth-elvek szerint megélni a mindennapokat?

Tudnánk másból dolgozni, mint egóból? Egótudatunk van, emberek vagyunk:) Csak kérdés, mennyire beszűkült az az egótudat, vagy milyen anyaggal tud dolgozni. Ha megváltozik a nézőpont, megváltozik az értékelés, más alapanyag jön létre, amivel dolgozhat az egó. De attól még marad egó.

Egyébként én sem tudok annyira tudatos lenni, mint szeretnék. Sok esetben nem megy ez másképp - nekem-, mint hogy folyton ébrenlétben kell tartanom a "memóriámat", hogy beugorjanak a dolgok egy adott szituációban. Most olyasmire gondolok, mondjuk felbosszant valaki, és pl. ha eszembe jut Mooji, akkor nem az embert nézem, hanem mögé látom a teljes énjét, aminek ő egy ugyanolyan kis bukdácsoló része, mint én az enyémnek. És minél többet csinálom ezt, annál inkább automatizmussá válik.

Lehet, hogy ez nem volt válasz, de annyira általánosak a kérdések, hogy nem nagyon tudom mihez kötni:)

Lehet, hogy csak olvasol, de nem nézel magadba? Mert azt mondja, nem elég olvasni, magatokba kell nézni, hogy megértsétek. Ez főleg a Személyes valóságra igaz szerintem.

kicsit kreón-szagú, elismerem:) dns, meg lélektárs...de az tetszik, hogy elismerik, hogy a hitrendszeren kell változtatni és talán nem érezném annyira egyedül magam, a hiteimbe zárva. 

Nem vagyok az a fajta, aki kapva kap a ´gyógyítsd magad´ típusú tanfolyamokon. de találtam egy ilyet, 

http://theta-healing.hu/theta/kezdo-tanfolyam/

Ők alapvetően arra építenek, hogyan dolgozzunk a hitrendszereinkel, hogyan ismerjük meg és változtassunk rajtuk. ehhez használják a theta agyhullámokat. ez kapcsolódik némiképp Richárd bejegyzéséhez, hogy ´egósan´ vizsgáljuk a hitrendszereinket eleve. nekem továbbra sincs gondom az egómmal, nem akarok föléemelkedni vagy ilyesmi, de azt látom, hogy meglehetősen szűk a tudatállapotom, amikor csak úgy elhatározom, hogy megvizsgálom őket tudatosan. lehet, hogy erre jó egy ilyen. mit gondoltok? gagyi? vagy lehet benne vmi? lehet kipróbálom...

(emlékszem, Tida írta nemrég, hogy milyen nosztalgikusan olvasott bele a Személyes valóság természetébe, nekem meg még mindig ad napi olvasnivalót ez a két kötet:)

Valahogy le kell választanom az ént a hiedelmeiről, nekem ez úgy látszik, évekig elhúzódó folyamat, míg másnak megy, mint a karikacsapás.:)

Van olyan köztetek, akinek sikerül az egó szempotjai fölé emelkednie a mindennapokban? Persze biztos van, így a kérdés költői, bizonyos értelemben, csak arra lennék kíváncsi, ki mennyire dolgozik egóból, vagy sikerül a Seth-elvek szerint megélnie a mindennapokat, tudatosan. Én egózom folyamatosan, kivéve, ha mindennap olvasom a Személyes valóság terészetét, főleg az első kötetet, akkor sikerül kimozdítanom a nézőpontomat, de valahogy mindig visszatér az egós gondolkodás, érzékelés. Úgy látszik, nehéz eset vagyok.:)

Okés:)