Ez lesz az, köszi.:)

Hm?

Köszi, ezek is jók, de nem az, amit keresek, ott ilyen kis kockában volt a galaxisunk és ilyen irdatlan nagy kocka lett a végére az egész világegyetemből, azután visszazoomoltak a galaxisra, igen látványos és plasztikus volt.:)

Két videó jutott eszembe:

és a másik:

Valaki egyszer betett egy videót arról, hogy mekkora az univerzum léptéke, a galaxisuktól távolodott a kép, majd közeledett ismét vissza rá, elképesztő méreteket láthattunk. Ha eszébe jutna valakinek és betenné megint, azt megköszönnm. (sok reményt nem fűzök hozzá).

Most én jártam úgy, hogy a tévedésből az én egyik hivatali tartómba betett levelet, ahogy kivettem, automatikusan a saját nevemet olvastam egy iraton, miközben egy az enyémre igen hasonló nevű embernek szólt, tényleg a tudat határozza meg, hogy mit lát az ember.:) (utána meg értetlenkedtem, hogy milyne levél ez, nekem nincs is ilyen ügyfelem:)

Akárki is az, aki ezt mondja, mindenkinek érdemes volna naponta meghallgatni, sokkal könnyebb lenne mindenki élete:)

:)) Ez mekkora válasz!:D

Szerintem simán az entitás szót használja rá. Entitás-identitás ebben az összefüggésben ugyannanak tűnik.

Szép gondolat. Jó meglátás. Seth fogalmai szerint mi az identitás?

:) Az ilyen viselkedés a bejósalhatatlanságban való őszinte hitre utal. :)

A tudat terhét nem a tudat hordozza. A tudat terhét az identitás hordozza. Ez most állt össze a fejemben valamelyest.

:) Na igen, újra és újra megpróbálni valamit ugyanúgy, arra várva, hogy más legyen az eredmény. Én ezeket szeretem.

:)

Érdekes, hogy az ember annyira biztos benne, hogy jól csinálja, hogy nem is nagyon próbálja meg másképp. Azt hiszem, az élet más területein is előfordulhat ilyesmi.

Jó, ez nem ugyanaz:)

:DDD

Ilyet én is csináltam!!!!:)) Ráadásul egy évek óta használt telfonnal. Egyszer miután lemerült, jóégtudja miért, egy másik gombbal akartam bekapcsolni, mint addig évekig. Na mondom, bekrepált a telefon, vagy az akku. Vittem a bótba, hogy mennyibe kerül egy akku, elveszik a telefont, és a bekapcsolják. Jóez, mondják. Hát gondolom, akkor hülye vagyok. A következő lemerülésnél ismét másik gonbot nyomogatok. Nade akkor gyanússá vált a dolog, és eszembe jutott, hol kell nyomni:))

4 napig nem tudtam bekapcsolni a telefonomat. Elvittem a szervízbe, ahol egy pillanat alatt bekapcsolták, ellenőrizték, semmi baja nem volt. Hazahoztam megint nem tudtam bekapcsolni. Megnéztem a használati utasítást harmadszorra is. Végre kiderült: rossz gombot nyomkodtam. :DAnnyira megvoltam győződve, hogy melyik gombbal lehet bekapcsolni, hogy hiába néztem meg 2x az utasítást, mindig azt olvastam amiben én hittem. A szervízben is azt láttam, amit én akartam: szerintem azt a gombot nyomta meg a szakember amit én is.

Amellett, hogy újból megállapíthattam: nincs ki a négy kerekem, azt hiszem némi párhuzam lehet az életem más területein, valószínűleg találok még néhány téves hitet. :)

A depresszió a nagy motivációtörő elem.:) Egyébként semmi gond, oké. Mindenki azt mondja, mozogjak, kíváncsi leszek, mikor fogom rávenni egyszer magam.

Remélem, nem bántódtál meg, amit írtam, nem azt jelenti, hogy nem érzem át a dolog nehézségét, de ha tényleg nem teszel semmit, mert azt mondod, nincs motivációd, az azt jelenti, egyáltalán nem törődsz magaddal, ha törődnél, az lenne a motiváció. A kifogást konkrétan erre értettem.

A mentális feszültségre legjobb gyógyszer a fizikai mozgás. Nem volt jó szó különben a panaszkodás, mert nem panaszkodtál, de valld be, magadban sajnálod magad. Én is voltam ám depressziós, és voltak rohadt helyzetek az életemben, úgyhogy nem onnan beszélek, ahol a kibicnek semmi sem drága.

A dilemmáról meg tényleg nehéz általánosságokban beszélni.

Ebben tamáskodom, ilyen stresszhelyzetem -remélhetőleg-nem lesz utána, ez nem kifogások, hanem a probléma mélységéből fakadó helyzetek, tehát nem független a helyzettől, elvileg lehet hogy az, de gyakorlatilag nálam nem. Remélem, ilyen mélységű problémám nem lesz ezután, márpedig akkor leteszem a gyógyszereket.

Azért nem is akartam felhozni, csak megint belesodródtam, mert nyavalygásnak tűnik, miközben egy élő, eleven, virulens belső dilemma. Na de mindenki valósága más, a kihívások is mások és az is, hogy hogyan dolgozza fel. Így egy évekig elhúzódó belső dilemma egy olyan lelki alkat mellett a másiknak simán csak kifogásnak tűnik. Mindig belesodródom a részletekbe, pedig eredetileg tényleg csak az egós vagy egótól függetlenített nézőpontról szerettem volna beszélni.

Én is azt írtam, csökkentsd:) és már most borítékolom neked, nem fogod abbahagyni az ügy lezárása után. Csak akkor fogsz nekiállni csökkenteni és abbahagyni, ha belátod, hogy nincs szükséged rá, és ez a belátás teljesen független az időtől vagy az eseményektől. Ha eseményekhez kötöd, minidg találsz valami idgesítőt, szoronganivalót, amiért mégsem találod "időszerűnek" elhagyni.

Azt mondod, nem akarod megélni, miközben azt éled. Ne innen közelítsd a megélést, hanem a feléfordulás felől, az önmagadban való megfigyelés felől. És hagyd abba a kifogásokat:) Ha tenni akarsz valamit az ügy érdekében, tegyél, ha nem, akkor meg ne panaszkodj:)

:)

A tudatalattim neked ad igazad, mert ahogy a mozgásról, testedzésről beszélgettünk, elkezdtem ezt a dalt dudolászni hosszan:

"Egy kicsi mozgás mindenkinek kell,

akarosszékből álljanak most fel,

egy kicsi mozgás néhány percen át,

ne tessék félni, senkinemk sem árt"

És most ezt dudolázza az elmém.:))

Ja, hogy nem is szemlélni, mással foglalkozni, na az már keményebb dió nálam, nehezen köt le bármi, eléggé bele van szűkülve a tudatom az egészbe, néha tudok csak kikapcsolni, valamelyest minden nap nyomaszt, nem végig, csak amikor eszembe jut, de arra van alkalom bőven.:) Tudom, sportolni kellene, de a depi motiválatlanná tesz ezügyben, még egy-egy film ki tud kapcsolni.

Ezek jó szempontok. Szemlélni csak, nem akarni befolyásolni, ez olyan Moojis, akit nagyon kedvelek amúgy is.:) Megélni már annyira nem akarom a depit, elég volt már belőle, persze értem, mit mondasz, Seth szerint is meg kell élni az érzést a maga érzésvalóságában, és akkor megszelídül.

Elméletben sok minden megy, csak az a fránya gyakorlat.:) A gyógyszerekről csak fokozatosan fogok tudni lejönni, szerintem az ügy befejezáése után, mert teljesen rájukszoktam, ahogy vége lesz, akkor lehet majd-fokozatosan-leállni velük, így egyik napról a másikra azért nem ajánlatos, ha már addiktív valaki, márpedig én már az vagyok.

Mi lenne, ha nem szemlélnéd sehogy a veled történő eseményeket? Foglalkozz mással, menj el úszni, vagy tornázz, vagy csinálj valamit.

Vagy merülj el teljesen a depresszióban, kedvetlenségben, és ne hadakozz ellene, éld meg minél teljesebben, merülj el benne, és néha csak figyeld, mi van benned, vagy csak figyeld a gondolataidat, mint valami felhőket az égbolton és ne akarj velük semmit csinálni, csak figyeld. Jó lenne csökkenteni a gyógyszereket. Tulajdonképpen, ha így is úgy is szarul vagy, minek szeded?

Valószínűleg nem nézek eléggé magamba, igen. Ennek oka, hogy még mindig teljes tudatbeszűkítésben tart a folyamatban levő ügyem, van, hogy olyan depressziós vagyok, hogy napokig, vagy egy hétig még Sethet olvasni sincs erőm-kedvem. Csak enm akarok már semkit untatni a részletekkel, eleget beszéltem már róla. Biztos, hogy ebben benne van, hogy nyugtatózom, antidepresszánsozom, és azok sem segítik a tisztánlátást, ezt mondja Seth is.

Szóval valahogy úgy kellene az egótudat fölé emelkednem, hogy a velem történő eseményeket mintegy kívülről szemlélve, kicsit a belső én felé fordulva vagy mágikus megközelítéssel kellene szemlélnem, és minél erősebben, de állandóan megy nálam a kifordítom-befordítom játék, hol sikerül felülemelkedni a bezsűkült tudatállapoton, hol nem. pedig valahogy át kell lendüljek a kétségeimenn, félelmeimen, mert fogy a "nemlétező" időm, és egyáltalán nem vagyok megelégedett, ahoögy szemlélem vagy felfogom az eseményeket. Igaz, annyit szenvedtem lelkileg az elmúlt másfél évben, hogy ez nem csoda, de valahogy át kellene tudnom fordítani a szemléletet. Lehet, hogy nem hiszek eléggé a teremtő erőmben, valami ilyen hiedelem lehet mögötte. A seth-kötetek olvasása sokat segít, de ingázik a dolog, a hangulatom, az érzéseim jobbra-balra, hol így érzem, látom, hol úgy. Ezt kellene megstabilizálnom a jobbik állapotban valahogy, nem csípőből-egósan szemlélni az eseményeket, erre gondoltam.

Én a gagyit is ki szoktam próbálni, ha érdekel vagy vonz valamiért:) És hat lóval nem lehet odavonszolni valami szuperüberértékesmagasszintűhöz, ha nem érdekel, vagy nem vonz.

Mit jelent neked az egó szempontjai fölé emelkedni? Egóból dolgozni? Vagy Seth-elvek szerint megélni a mindennapokat?

Tudnánk másból dolgozni, mint egóból? Egótudatunk van, emberek vagyunk:) Csak kérdés, mennyire beszűkült az az egótudat, vagy milyen anyaggal tud dolgozni. Ha megváltozik a nézőpont, megváltozik az értékelés, más alapanyag jön létre, amivel dolgozhat az egó. De attól még marad egó.

Egyébként én sem tudok annyira tudatos lenni, mint szeretnék. Sok esetben nem megy ez másképp - nekem-, mint hogy folyton ébrenlétben kell tartanom a "memóriámat", hogy beugorjanak a dolgok egy adott szituációban. Most olyasmire gondolok, mondjuk felbosszant valaki, és pl. ha eszembe jut Mooji, akkor nem az embert nézem, hanem mögé látom a teljes énjét, aminek ő egy ugyanolyan kis bukdácsoló része, mint én az enyémnek. És minél többet csinálom ezt, annál inkább automatizmussá válik.

Lehet, hogy ez nem volt válasz, de annyira általánosak a kérdések, hogy nem nagyon tudom mihez kötni:)

Lehet, hogy csak olvasol, de nem nézel magadba? Mert azt mondja, nem elég olvasni, magatokba kell nézni, hogy megértsétek. Ez főleg a Személyes valóságra igaz szerintem.

kicsit kreón-szagú, elismerem:) dns, meg lélektárs...de az tetszik, hogy elismerik, hogy a hitrendszeren kell változtatni és talán nem érezném annyira egyedül magam, a hiteimbe zárva. 

Nem vagyok az a fajta, aki kapva kap a ´gyógyítsd magad´ típusú tanfolyamokon. de találtam egy ilyet, 

http://theta-healing.hu/theta/kezdo-tanfolyam/

Ők alapvetően arra építenek, hogyan dolgozzunk a hitrendszereinkel, hogyan ismerjük meg és változtassunk rajtuk. ehhez használják a theta agyhullámokat. ez kapcsolódik némiképp Richárd bejegyzéséhez, hogy ´egósan´ vizsgáljuk a hitrendszereinket eleve. nekem továbbra sincs gondom az egómmal, nem akarok föléemelkedni vagy ilyesmi, de azt látom, hogy meglehetősen szűk a tudatállapotom, amikor csak úgy elhatározom, hogy megvizsgálom őket tudatosan. lehet, hogy erre jó egy ilyen. mit gondoltok? gagyi? vagy lehet benne vmi? lehet kipróbálom...

(emlékszem, Tida írta nemrég, hogy milyen nosztalgikusan olvasott bele a Személyes valóság természetébe, nekem meg még mindig ad napi olvasnivalót ez a két kötet:)

Valahogy le kell választanom az ént a hiedelmeiről, nekem ez úgy látszik, évekig elhúzódó folyamat, míg másnak megy, mint a karikacsapás.:)

Van olyan köztetek, akinek sikerül az egó szempotjai fölé emelkednie a mindennapokban? Persze biztos van, így a kérdés költői, bizonyos értelemben, csak arra lennék kíváncsi, ki mennyire dolgozik egóból, vagy sikerül a Seth-elvek szerint megélnie a mindennapokat, tudatosan. Én egózom folyamatosan, kivéve, ha mindennap olvasom a Személyes valóság terészetét, főleg az első kötetet, akkor sikerül kimozdítanom a nézőpontomat, de valahogy mindig visszatér az egós gondolkodás, érzékelés. Úgy látszik, nehéz eset vagyok.:)

Okés:)

A csatlakozás talán nem a legjobb szó, legalábbis amit leírtál azt mutatja, hogy félreérthető. Másképp: az én egyik lehetséges valóságom, keresztezni fogja a te azon lehetséges valóságodat melyben megjelent a vágyott köny (s ami nem mellesleg Lucas ama lehetséges valósága, amiben megjelenteti a könyvet).

Nocsak, ez a Yoda is tudja, amit én?:)))

Igen, igazad van, úgy kezdtem, de az még egy koncentrációról szóló kósza ötlet volt, amit aztán továbbgondoltam:)

Még tovább gondolva, miszerint csatlakozol hozzám, az a helyzet, hogy nem kell csatlakoznia senkinek hozzám. Elég, ha én követem ezt a lehetségességet, és nekem kell csatlakozni azokhoz a szelfekhez, akik szintén ezt követik, vagyis, nem kell, ez egyszerűen csak bekövetkezik.

Ez úgy fog történni, hogy én egyszerűen abban a valóságban fogom találni magam, ahol azok a szelfek "vannak", akik szintén ezt választották. Ott is ott leszek egy másik szelfemmel, ahol nem ez a lehetségesség fog megvalósulni, úgyhogy senki semmit nem fog ebből észrevenni, mindössze én nem erre a vonalra leszek a továbbiakban "tudatos".

Vagyis, így történhetne, csak egy bibi van, hogy mindezt leírtam ide:)

Na itt megállt a tudomány:) Bár végtelen számú Seth-fórum-valóság van, és lehet, hogy minden pillanatban egy bizonyosban találjuk magunkat, attól függően, melyik lehetségességet választjuk, de nem tudjuk tudatosan nyomon követni a többit. (Vagyis lehetséges volna betekintést nyerni, ha csinálnánk az erre vonatkozó Seth-gyakorlatot:))

Van olyan fórum, ahol most épp élénk vita folyik valamiről, van olyan, ahol már rég több további magyarul megjelent könyvről folyik a beszélgetés, és talán van olyan is, ahol még az első kötet sem jelent meg, és mindig azt követjük tudatosan, amit legvalószínűbbnek hiszünk, és leginkább el tudunk fogadni, vagy egyszerűen választunk egy utat a sok (vagy adott pillanatban kettő) közül, mert kénytelenek vagyunk választani, egyszerre csak egyet tudunk tudatosan követni.

Nem kell senkinek csatlakozni semmihez, csak aki szintén ezt szeretné megtapasztalni, ezt a lehetségességet kell választania, elfogadnia, mint "hivatalos" valóság, és ezt a lehetségességet kell a továbbiakban követnie a tudatával.

Most már azt sem látom bibinek, hogy leírtam ezt:)

Ja, persze. Yoda tanítása: ´Ne próbáld! Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld!"

Csak úgy kezdted: "Ma reggel az az ötletem támadt, mi lenne, ha megpróbálnánk..."

Pillanatnyilag sajnos nem tudom alkalmazni a mágikus megközelítést, de hamarosan csatlakozom hozzád abban a lehetségességben ahol a könyv megjelenését választottad. :)

Nem, így nem lehet hozzáállni:)

Választani nem lehet próbálni, hanem választani kell;)

Ez akkor most egy kísérlet? Na, megpróbáljuk? :)

Természetesen a második kötetre gondolok:)

Ma reggel az az ötletem támadt, mi lenne, ha megpróbálnánk arra a lehetségességre koncentrálni, amelyben belendül az "Ismeretlen" valóság kiadásának folyamata, és amelyben a jelen állapothoz képest a lehető legrövidebb "idő" alatt megjelenik. Nem kell tudnunk, hogyan, miként, csak azt kell tudnunk, hogy minden lehetőség megvalósul valamelyik párhuzamos valóságban, és azt, hogy azon múlik, melyik szelfelágazódásban maradunk, melyik eseményt fogadjuk el "valóságnak".

Azt képzelem el, semmivel nem valószínűbb a nem megjelenés, vagy a még évegik húzódó folyamata ennek, mint a gyors lezajlás, vagy azt, hogy van Lucasnak és más résztvevőknek olyan szelfje, aki olyan belső elvárásokkal és döntésekkel viszi tovább az ügyet, amik által a lehető leggyorsabb megjelenés valósul meg, és én ezekhez a szelfekhez kapcsolódom a további választásokban, ami a lehetségességek közüli választásokat illeti.

Sőt, nektek is van olyan szelfetek, akik együttműködnek ebben, és hasonlóan választanak. Ezekkel a szelfjeitekkel szeretném tovább követni történelmi linearitásban való tapasztalásomat.

:)

Vagyis nem élő, hanem hús-vér, mivel meghalt 1976-ban.

A fészbuk a megalakulásának 10. évfordulójára minden felhasználóról csinált egy egyperces kisfilmet a legjellemzőbb pillanatairól. Én két Heidegger kép között vagyok látható. Ezt nem tartom véletlennek, az öreget tartom a valaha élt egyik legnagyobb, sőt a XX. század legnagyobb - élő, és nem médium-filozófusának.:) Vagy azt hitték, hogy a fater vagy a nagyfater és azért tettem ki annyi képet róla.

nagyon klassz történet, köszi, hogy megosztottad!

Nekem is érdekes volt. :)

Érdekes dolog történt tegnap, de lehet, hogy csak nekem érdekes:)

Van egy befogadott kiscicánk, és tegnap este hosszú órákra lelépett, először a kis élete folyamán, láttam, hogy egy másik macska után eredt a szomszéd kert mélye felé. Éjfélkor még hiába hívogattam, és nagyon ideges voltam, mi lesz vele egész éjjel, ha lefekszem, és kint marad a mínuszokban. Nem is nagyon tudtam aludni, többször felkeltem, kinéztem, hívtam, semmi.

Aztán elaludtam, és egy nagyon éles képre ébredtem, őt láttam, hogy az ajtó előtt van. Felkeltem, kimenetem, és ott volt:) Ami érdekes volt, hogy amikor az "álombeli kép" után közvetlenül megláttam a valóságban, a valóság tűnt olyan furcsán meglepőnek és valószínűtlennek.

Nagyon tetszenek ezek a festmények, olyan "varázslatosak":) Mintha álom és ébrenlét határán lebegnének.

http://www.behance.net/gallery/architecture-1/9493557

Ha nem azoknál az "egyetemes igazságonknál" maradok, amikről Seth is beszél, akkor viszont elég zagyva mesék benyomását kelti nekem, amiket olvasok Kryontól.

Mintha egészen mást tekintene pl. "istennek", mint Seth. Seth mondja valahol, sok helyen a saját interpretációját mondja, és valószínűleg más tanítók is így vannak evvel:) Ahogy a mindenféle dimenziókban más-más meséket kreálnak a "tudatgestaltok", a tanítók is így lehetnek evvel:)

Így keletkeznek az univerzumok:) Minden lehetőség kiaknázódik, és mindenki megteremtheti azt a mesét valóságnak, amit el tud hinni, és amit szeret vagy akar valamiért:)

A seth korszakom előtt én is olvastam kryont, a magyarországi hanganyagot is meghallgattam. emlékszem mennyire beszippantott akkoriban. amikor seth után ültem neki, hogy megnézzem mi újság mostanában a mágneses ráccsal és egyebekkel, azt éreztem nincs türelmem hozzá. de van olyan barátnőm, akinek sethhez nem volt türelme, nehezen felfoghatónak érezte. ha jól emlékszem seth azt mondja, h az angyalok, arkangyalok is energia gestalltok. szóval mihály arkangyal serege is létezik ilyen módon. másnál ez verné ki a biztosítékot...épp ma olvastam azt a részt, h seth azt mondja, a halál után is vannak tanítók és ezek között is vannak, akik mgasabb szintű tudást adnak át van aki kevéssé. de attól még nem kóklerek. 

Köszi az infót.:)

Nem vagyok szakértője:), és mindig is idegenkedtem tőle, és hát itt a honlapon sincs jó szemmel nézve;) Amennyit eddig tudok róla, hogy sok könyv megjelent a közvetítéseiről, és több országban jártak, egy amereikai pasas a médium, úgy emlékszem azt mondta, 23 éve beszél. Tanítónak mondja magát a "mágneses szolgálattól":) Korántsem olyan "intellektuális" mélységű és részletes dolgokat ad át, mint Seth, de nagyon sok átfedés van a mondandókban, pl. a sokdimenziósság, az egyidejűség, az energia, a linearitásból való kivezetés, stb. Egy "családként" jellemzi magát, nem entitásként, és sosem volt ember, amolyan felvigyázó-tanítónak tűnik nekem nagyon leegyszerűsítve.  Azt állítja, Seth is ebbe a családba tartozik, amelyikbe ő, Mihály arkangyal családjába......:) Sok minden tetszik, amit mond, pl. ahogyan "ő" interpretálja a "gonosz" nemlétezését, vagy a fény-sötétség metafórája szerintem brilliáns:) És hétköznapi kérdésekre válaszolgat, amitől friss és aktuális. (ha meg tudunk közben bírkózni az angyalok, Gaja, kristályrács és hasonlók világával - bár ő az emebereket is angyaloknak tekinti, mindenkit, aki "isten" része)

Misi szereti nagyon, nem tudom, ő hová tűnt időközben:(

Ma olyanom volt, hogy végighallgattam a belinkelt hanganyagot, és nagyon jólesett....:)

Ki ez a Kryon, honnan "jött" és mit közvetít? Már ha zanzásítva elmondható.

Nekem mindig előítéleteim voltak a Kryon közvetítésekkel kapcsolatban, főleg a sok ezoterikus és vallásos színezetű kifejezés miatt, ahogy a fénymunkás és mágneses szolgálat kifejezések is kifejezetten taszítanak... Azt hiszem, mivel sokféle hitrendszer van jelen, ezekhez igazodva beszélnek a különböző "tanítók", mert a tudás nem egyféle hitrendszerű embercsoporthoz kell eljusson, hanem minél többhöz, a maga módján. Mindezeket a számomra "idegen" kifejezéseket félretéve (helyén kezelve) olvasom mostanában Kryont:) Nagyon érdekesnek találtam a Magyarországon történt közvetítés egyes elemeit, az alábbi linken a harmadik letölthető hanganyag kifejezetten a magyaroknak szól, és ezen kívül egy szerintem nagyon jó - újabb megközelítés hallható az egyidejűségről. Engem elég mélyen megérintett, és mindenféle energiák táncoltak bennem, mialatt hallgattam:)

http://www.kryon.com/cartprodimages/download_budapest_09.html

http://superiorhirek.hu/ez-tortenik-az-agyadban-az-olvasast-kovetoen-megdobbento/

Hümm, a Seth könyvek olvasása ezek szerint fizikai agyi gimnasztika. kiváncsi lennék a Seth könyv olvasók agyi huzalozásában vajon kimutatható hasonlóság?:)

:)

A Seth-közösség félelmetes kritikus. ;)

Majdnem azt írtam, két fronton támad, csak akkor megkaptam volna a kioktatást itten, hogy rossz a hozzáállásom.:))

Igen, csak a belső énem két fronton tanít, most nemsokára fognak eltiltani a szakmámtól, ez egészen bizonyos, semmi máshoz nem értek, tehát munka nélkül albérletbe menni, anyámat itthagyva a bizonytalanba...vannak itt még mindenféle gubancok, meg kérdések, amik árnyalják ezt.

csak egy javaslat: gondolkozz az elköltözésen. ha a lelkiismeretfurdalásod tart vissza és azt érzed, hogy rosszabb lenne, ha elmenél, cserben hagynád anyukádat és ezzel még több támadási felület érné őt, és emiatt még rosszabbul éreznéd magad, akkor nem a legjobb ötlet persze. de talán jobb lenne ha úgy támogatnád, ha lenne hova hazamenned, ahol nyugalom van. vagy legalábbis csönd, ahol a saját életedet el tudnád különíteni attól, amelyik nem a tied. tudom, hogy rettentő önzőnek tűnik ez a verzió...

Eddig nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan használták tárgyak mozgatására, gépek meghajtására a hangot. Most már értem a dolgot.

Illetve hát ha jól emlékszem az egyiptomi piramisok építésére illetve tárgyak szállítására is használták a hangot. Útóbbi kezdeti lépései köszönnek éppen vissza ebben a kisfilmben.

Japán tudósok...

Seth is beszélt arról a Seth Könyve 15. fejezetében, hogy egy korábbi civilizáció a hangot használta gyógyításra vagy háborúra, illetve, hogy azzal hajtson meg gépeket vagy mozgasson tárgyakat.

Valahogy olyan semminek érzem a boldog új évet kínságokat, mert ettől úgysem lesz boldogabb:) vagy nem ettől lesz boldogabb,

de egy öregúr azt mondja, jó az nekünk, ha a lelkünkkel is részt veszünk az emberiség nagy ünnepeiben, még ha képmutatásnak is látjuk, úgyhogy

Boldog Új Évet Mindenkinek!:)

Ez már nekem is eszembe jutott, de mivel tiszta hülye lesz, ha iszik, így nem lesz könnyű megvalósítani, főleg az állandó pocskondiázó, agresszív beszéde miatt, amivel egyelőre irritál (állandóan olyasmivel támad, amiben nincs igaza). Szóval ebben a megváltoztatandó hozzáállásban meglesz nekem a kihívás. Ma már nem leszek, megyek vendégségbe. BUÉK!:)

Tudod mi az izgalmas ebben?:) Írtad, hogy közös "energiakör"-ben van ilyenkor a család minden tagja. És én azt vettem észre, amikor megváltoztattam a hozzáállásom, megértés alapon, a család többi tagjának a viszonyulása, viselkedése is változott. És nem megbeszélés alapján, csak úgy magától.:)

Igen, világos teljesen.:) (ettől még az igazságérzetem folyamatosan lázad egyelőre, majd ezt is le kell szerelni valahogy).

Másfajta odafigyelés és tudatosság kell-ez nagyon klassz gondolat.:) Hárítás is van bennem egyébként, rendesen, igyekszem nem tudomást venni róla, és valóban, ez is kisugárzódik, nyilván.

És még az is benne van a pakliban, szerintem nálad is, hogy az igazságérzet lázad. És komoly dilemma volt számomra, hogy ha kedvesen leszerelgetem a hülyeséget és az igazságtalanságot, akkor hol van az őszinteségem, meg az igazságérzetem. És ez megint butaság, mert abban az állapotban, ahol ő van, nem ilyenek a játékszabályok. Nem tudom, ennyiből érthető-e, mire gondolok:)

Szívesen:) Én sem az "akció"-ban:) tudtam pozitív gondolatokat intézni felé, az első a felháborodás és a harag volt. És nem vagyok az elfojtások híve:) Csak picit később gondolkoztam el a dolgokon, és jutottam arra, mi értelme haragudni valakire, aki azt sem tudja, mit beszél, és gondolkodni sem tud tisztán. És mi értelme ezt elvárni tőle.

Az egyébként még most jutott eszembe, az előzményben benne volt részemről egy elzárkózás, amiről Roy is beszélt, annyira nehezen viseltem, hogy igyekeztem inkább nem tudomást venni róla, nem direktben, de nyilván érezhető volt a személyének a hárítása részemről.

Szóval a hozzáállás több szinten befolyással van a dolgokra. Egészen másképp kell kezelni egy ilyen embert, mint amit általában megszoktunk. Másfajta odafigyelés és tudatosság kell ehhez, mint "normál" emeberekhez, engem például erre tanított ez az időszak. Nem könnyű, az biztos. De a hajlandóság sokat segít ebben.

Köszi, értékes gondolatok.:) Biztos, hogy kihívásként kellene kezelni, úgy jobb eredményeket lehetne elérni. Nehéz magát kontrollálnia az embernek, ha agresszív szitkozódást hall órákon át, ezt még gyakorolnom kell. Nem tudom, képes leszek-e pozitív gondolatokat intézni felé, mert eléggé haragszom most már rá, bírkózom ezzel a haragérzetemmel, meg kell majd szelídíteni valahogy. Ő magától agresszív, amikor az, tele van sérelmekkel (vélt sérelmekkel leginkább), és így jön ki belőle. Szerintem nem nagyon emlékszik másnap, hogy mit tombolt össze előtte előző nap, illetve tudatalatt emlékszik, nyilván, de tudatosan nem, engem szokott gyanúsítgatni, hogy kijárok a hátul levő ivóhelyiségébe éjszaka, és ott összekutyulom az italait, amit persze ő tett meg előző este teljes részegen...szóval nem könnyű. Most épp csendben van ma, hál istennek, már ennek is tud az ember örülni. Kösz mégegyszer a szempontokat.:)

Jelen pillanatban éppen nagyon hasonló érintettség folytán tudok együttérezni veled.

Bár én nem élek együtt alkoholistával, de nemrég időlegesen így hozta a sors. Mostanában egyébként több okból kifolyólag kezdem átértelmezni a "te teremted a valóságod" tételt, szerintem nem mindig közvetlenül a hiteinkkel van a baj, hanem kihívásokkal kerülünk szembe, amik által lehetőségünk van "gyakorolni valamit", vagy más nézőpontokat találni. Persze, végső soron ezek is a hiteinkkel állnak összefüggésben, csak kicsit indirektebb módon.

Én például a magam esetében arra jutottam, nem szabad komolyan venni egy "elmebetegség" tüneteit produkáló ittas ember szavait. Nem szabad (vagy nem okos dolog) úgy kezelni, mintha azok között a "játékszabályok" között működne, mint egy józan, "normális" ember. Mert nem úgy működik, nem abban a keretrendszerben játszik éppen. Elvárni sem lehet tőle, és ha az ember mégis elvárja, összezavarodik az amúgy is "zavart" állapotban, és agresszívvé válik, mert nincs olyan eszközök birtokában, amit elvárnak tőle. Lehet persze, hogy másképp van, ez csak az én gondolatom erről.

Nekem egyébként amúgy is szokásommá vált a sajnálom, szeretlek kántálása:), ebben a helyzetben is gyakran tettem, ami azért is jó nekem, mert ha rögtön erre kapcsolok, fel sem merülnek negatív gondolatok a másik felé, amik, mint tudjuk, tudat alatti szuggesztiókká válnak, és ha fogékony rá, elfogadja, és annak megfelelően cselekszik, vagyis még rosszabb lesz a helyzet.

Plusz, küldtem tudatosan olyan gondolatokat, hogy hidd, el, tudsz ezen változtatni, bízz magadban, én is bízom benned, stb.... komolyan is gondoltam, persze:)

Végül is az átmeneti "létállapot" ebben számomra konszolidálódott, bár a helyzetet magát nem oldja meg, de jóval elviselhetőbbé tette mindannyiunk számára. Azt nem tudom tartósan mennyit vagy hogyan tudnak ilyesmik változtatni, de ha elég elszánt az ember, sose lehet tudni:)

Szerintem se Te tehetsz róla, hogy valaki alkoholista a családodban, de az ebből származó Téged érintő kellemetlenségeken lehet szerintem ilyen hozzáállással változtatni. A saját hozzáállásunk megváltoztatásával. Tudod, ha kihívásnak tekintünk egy ilyen helyzetre és nem problémaként, könnyebb lehet:)

Egyébként, ha nem emlékezetvesztéses állapotban van egy alkoholista ilyenkor, nagyon is tudja, mit csinál, és lelkiismeretfurdalása is van, még akár közvetelenül az agressziója után is, és tényleg csak bántjuk vele, ha ráolvassuk ilyenkor a dolgot, épp elég nehéz neki anélkül is.:(

És lehet ennek mindenféle egyéni változata, de az biztos, nem jókedvében lesz valaki alkoholista:(

És azt sem árt megfigyelni, mitől lesz agresszív, lehet, hogy tulajdonképpen "igaza van", ha mondjuk cseszegetik, bántják valamivel, stb... van persze olyan eset, amikor alaphelyzetben is antiszociális valaki, és az alkohol ezt felerősíti, ilyenkor nem tudom, mi van, de a hozzáállásnak biztosan van szerepe ilyen helyzetek megszelídítésében is, ha nincs más megoldás, mint maradni.

Ezek a személyes egyéni tapasztalataim, meglátásaim, hátha tudsz használni valamit ebből.:):(

Köszi az ötleteket.:) A kórház nem működik, mert magától nem megy be, és amíg nem ön és közveszélyes (márpedig nem az), addig kényszergyógykezeltetni nem lehet. Elköltözés: agyaltam már rajta, de nem tudom, itt hagyjam-e anyámat vele kettesben, itt bejönnek felelősségérzeti szempontok is. A nem leszúrás az biztos jó gondolat, kár másnap szembesíteni, mit csinált, én nem is szoktam, anyám szokása inkább. A hiedelmeimet azért hoztam elő, mivel ugye mi teremtjük a valóságunkat, akkor minden válsághelyzetet is mi teremtünk, vagy legalábbis közös teremtésben azokkal, akik részt vesznek benne. Leginkább elkeseredett, cinikus megjegyzés volt.

Ma már jobb kicsit, tegnap kialvatlan voltam, és este, ahogy hazaértem, a műsor fogadott, és elengedett az idegrendszerem, kiakadtam egészen egyszerűen.

Majdcsak leszb valahogy, úgy még sosem volt, hogy sehogyse lett volna, hátha konszolidálódik kicsit a helyzet, mert most áll át a nyugdíjaslétre, és hátha kicsit később megszokja az új helyzetet és kicsit jobban reagál.

Az tényleg elég kellemetlen, hogy magával az élethelyzettel egyszerűen nem tud mit kezdeni az ember, nincs a kezében a megoldás.

Kösz mégegyszer a tippeket.:)

A legfontosabb: nem gondolom, hogy bármit meg tudnék oldani más valóságában..

Második legfontosabb: nagyon meg tudom érteni a helyzetet: az ember tanácstalan, mert már mndent kiprbált. Szeretne segíteni, mert mégis csak egy fontos ember az életében, de nem tud. Úgy érzi, ő mndent megtesz, de a másik féltől nem ezt látja. Kemény.

Mégis pár gondolat: nem hiszem, hogy bárkinek jót tudunk tenni akarata ellenére, ha ő ezt nem fogadja el. Az alkoholizmus betegség. Kemény függőség, ami, ha olyan stádiumban van, erős motivációval gyógyítható vagy legalább is tünetmentessé tehető (absztinnencia). Sajnos van az az állapot, amikor már nem, főleg ha, ahogyan írod, nincs betegségbelátás és változásra való motiváció. A szövődményekről nem is beszélve.

Ha pszichotikus, akár így, akár úgy: kórház. Csupán a környezetváltozás is lehet jótékony. Ettől lehet nem hagyja abba, de indukálhat változást.

Ha megtehető, és nem jelent embertelenséget: elköltözés. És emellett napi kapcsolat, ellátás stb.  Mindenkinek jobb ez így.

Semmiképpen nem fejmosás, amiért így viselkedett. Mert hogy nem hat.

Végiggondolható, milyen következményekkel jár egy-egy ivásos epizód, és máshogy csinálni mostantól, mint ami akkor történik. A teljesség igénye nélkül: ha leszúrtuk miért ivott, nem leszúrni. Ha elzárkózunk előle utána józanon is, mert már józanul sem bírjuk elviselni - nem elzárkózni. Ha már leszoktunk a közös vacsorákról - együtt vacsorázni. Ha már nincs közös téma - néha beszélgetni. Ilyenek. Talán. Nem tudom. :)

Az viszont érdekes lehet, miért gondolod, hogy baj van a hiedelmeiddel? Miért gondolod, hgy te tehetsz erről? Tényleg a leggyengébb képességű valóságteremtő lennél? :) Persze hogy nem. vagy mégis? :) És végül: miért kérsz elnézést? :)

Üdv :)

Mit lehet egy teljesen alkoholista, és amikor iszik, pszichotikus, az őrület jeleit mutató (kötözködő, szóbeli agresszív, túlérzékeny, irracionális beszédű, stb.) közvetlen hozzátartozóval kezdeni? Hogyan lehet ezt a helyzetet kezelni? Az illető most megy nyugdíjba, és innentől reggeltől estig inni fog, és lemegy a napi két órás műsor. Ugyanakkor nem ön és közveszélyes, kényszerkezeltetni nem lehet, betegségtudata nincsen, józanon tagadja az alkoholizmusa tényét is. Én a másik dolgom mellett ezt már soknak tartom, nem tudom, hogy fogom ezt elviselni, egyáltalán kezelhető-e a szituáció. Ha elköltözöm, akkor itthagyom a másik szülőmmel, és akkor rajta tölti ki egyedül. Van valami energiakör is nyilvánvalóan hármunk között. Tanácstalan vagyok és kétségbe vagyok esve. Minden nap Seth, Mooji és Tolle tanításokat fogok olvasni, nézni, hogy el tudjam viselni ezt a dupla terhelést. Én nem tudom, hogy milyenek lehetnek a hiedelmeim, hogy ilyen élethelyzetek sűrűjében találom magam, amiből egy is sok lenne. Én lehetek a világegyetem leggyengébb képességű valóságteremtője. Bocs mindenkitől, de ennek most ki kellett jönnie, mégegyszer elnézést.

Pardon, Eckhart Tolle.

Az első 10-20 perc után válik igazán érdekessé, mondjuk Eckhardt Tolle nem kis név, az tény.:)

http://vimeo.com/52742195

Belső békés? Ez aranyos. :) Köszönöm!

Áldott Karácsonyt kívánok mindenkinek!

Boldog Karácsonyt!

Belső békés, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!

https://www.youtube.com/watch?v=sLmk_SN4u1s

Ez is egy komoly Mooji darab.

Szerintem sem. Sok minden mást írtam, de azt, hogy az anyagiak vezérelnék, nem:)

Szerintem leginkább a skype-kapcsolat nehézkessége miatt volt zavarban. Jellemzően engem annyira zavart az akadozó kommunikáció, hogy végig sem tudtam nézni.

Sztem Moojit nem az anyagiak vezetik, ő úgy van vele, hoogy elérakja az isteni természet, amire szüksége van.

Azért érdekes volt látni, ahogy Mooji arcizmai is befeszültek, amikor a skype-os videóban a kötözködővel beszélgetett.

Felmerült bennem, milyen más dolog az, ha egy ilyen "felébredett" embernek csak annyi a dolga ezek után, hogy a benne hívőknek elmesélgesse ezeket a dolgokat, és ebből élhet, mint az, hogy valakinek a "hétköznapi életben" kell tovább élnie.

Mert azon gondolkodom, én már rohadt sokszor "felébredni véltem magam":), de ugyanannyiszor el is felejtettem ezt:) Ha egy felébredés után mással sem tölteném az időmet, mint erről beszélnék, lehet, hogy nehezebb lenne megfeledkezni róla.:)

Nekem ez a gondolatom most annyira tetszik:))

Úgy értem, ezt a "nemkimozdulást" fordítja le "mozdulatlanságra".

Nekem úgy tűnik, erről beszél Mooji:

"Hogy megértsd önmagad, illetve ami és aki vagy, meg kell tanulnod, hogyan tapasztalhatod meg magad közvetlenül, függetlenül az önmagadról alkotott hiedelmeidtől."

A személyes valóság természete I. 48. oldal

Itt viszont mégiscsak felbukkan nála az egó:) "egós identitás"

Furcsa ez a "mozdulatlanság" kifejezés. Szerintem azt akarja kifejezni evvel a szóval, hogy a "belső Én" nem mozdul ki a szeretetből, a harmóniából, persze ezek csak olyan szavak, amik nekünk jelentenek valamit, szóval mintha nem egy "befejezettség mozdulatlanságáról" lenne szó, hanem a mi "elfordulásunktól, mint mozgástól" való mentességről. Ahhoz képest érzékelhető egy, a szeretettől, békétől, egységérzéstől nem-elmozdulás, amit az az egós énünk érzékel, mint elmozdulás ettől.

Mindig is dilemma volt egyébként számomra, mehet-e ennél tovább a tapasztalásban egy emberi létezésben tapasztaló tudat (Mooji is ilyennel rendelkezik), mint "saját felismerés", Seth azt mondja, egyszerűen nem elég fejlett a tudatunk ahhoz, hogy olyasmiket érzékeljünk vagy átlássunk, amikről ő (ezen túl) beszél.

http://uniomystica.hu/interju-moojival-2-resz/

Itt a csendről beszél Mooji, hogy vannak teljesen csendes üléseik is, beszéd nélkül.

http://index.hu/tudomany/2013/12/12/szimulaciok_szerint_a_vilagegyetem_egy_hologram/

Ő statikus, örök, állandó, mozdulatlan belső énben hisz, Seth meg dinamikusban, mozgóban.

Szerintem kb. azt mondaná, hogy az igazságot nem lehet elpusztítani.

Lehet, hogy megáll, de lehet, hogy van, amikor valakinek arra van szüksége, amit mond. Végülis azt is mondja, hogy isten (vagy a belső én, ez értelmezés kérdése) gondoskodik mindenről, ami kell.

Szerintem nevetne egyet.:)

Lehet, hogy most nem értem, amit mondani akar (persze értem:)), de ha minden semmi és semmi sem valami, akkor az ő beszéde is semmi, és Papaji története, amit mesél, szintén semmi, esetleg ilyenkor valaki felállhatna a hallgatóságban és suhinthatna egyet a karjával, hogy ez semmi, hallgasson el:)

Szerintem a belső Én nézne nagyot, ha valaki lesemmizne mindent, ami annak "megnyilvánulása", és amiben annyi rengeteg melója van :)) Nekem ez kicsit a ló túloldala:) Mert ha minden semmi, akkor minek ez a fizikai létezés? Minek használja ez a balga belső Én a "fizikai síkot"?

Nekem nagyon tetszenek Mooji gondolatai, meg amire irányul a látásmódja, de mindig van egy olyan érzésem, valahol megáll, és onnan nem tud tovább látni. Kérdés persze, hogy tudna-e bárki, magától, ha nem olvasná el Sethet, és nem "hinné el", amiket ő mond.

Nem, én minden szavát roppantul élvezem. Kérdés, mennyire megvalósítható. Élj a belső énben, ez az üzenete lefordítva Sethre. Nem tudom, mennyiben működhet.

Ezek szerint téged nem csóváltat:)