Név: Regisztráció
Jelszó:

Blog

Visszajelzések
Lucas - 2006.8.15., Kedd
 Azon problémáztam nem is olyan régen, hogy mi a helyzet a másokkal való interakcióval, szolipszizmus van-e vagy nincs, és úgy tűnik, a valóságom most egy bizonyos választ adott a feltett kérdésekre. Arról van ugyebár szó, hogy mivel én teremtem meg a saját valóságom, ezért a benne lévő emberek is ahhoz igazodnak. Automatikusan azt az oldalukat mutatják nekem, ami megfelel a hiteimnek. Ha bunkónak gondolom az embereket, jön a visszajelzés, hogy bunkón viselkednek velem, ha kedvesnek gondolom őket, és ilyen hitet tartok róluk, akkor kedvesek velem. Baromira egyszerűen működik a dolog, így első ránézésre, még talán túl egyszerűen is. De most nem erről akartam értekezni, hanem arról, hogy az történt, hogy én kerültem olyan helyzetbe, amikor azt ismertem fel, hogy én igazodok a másiknak a szerintem rólam kialakított hitéhez. Egy kicsit a saját farkába harapó kígyó esete, de kicsit belegondolva annyira nem bonyolult. Egy bizonyos szintig. :)
 Tehát, én azt gondolom mondjuk Józsiról, hogy Józsi szerint én topa vagyok. Józsi hozza az erre utaló jeleket, mert olyan kijelentéseket tesz és olyan cselekedetei vannak, miszerint én topa vagyok. Erre én elkezdek tényleg topán viselkedni Józsi társaságában, noha egyébként nem vagyok ilyen. Na, itt a puding, hogy akkor kinek a hitei szerint megy a dolog. Mondhatjuk akkor, hogy közösen hoztuk létre az eseményt, a viselkedésemben beállt változásokat, hiszen Józsi valóságában én tényleg topa vagyok, és még akkor is ha felismerem, hogy csak Józsi társaságban vagyok topa, akkor is csinálom. Ez meg utal kicsit arra, hogy ha ismerjük a jövőt, akkor meg tudjuk-e változtatni, vagy mindenképpen azt cselekedjük, ami annak a jövőnek, amit ismerünk a megvalósulásához vezet. Érdekes benne lenni a folyamatban úgy, hogy tudatában vagyok annak, hogy miért csinálom, de mégis csinálom. Viszont itt meg a szabad akarat kérdése jön be a képbe, hiszen bármikor megtehetném, hogy nem csinálom, de mégsem akarom nem csinálni.
 Na, ezeket jól megfogalmaztam, nyelvtanból elégtelen, leülhetek. :) De nagyjából mindenki láthatja most, hogy mi is történt.

 Még egy kis szinkronicitás eset: Arnold Schwartzenegger üldöz. Múlt héten találtam egy filmet elfekvőben, az Utolsó Akcióhőst. Mondom, megnézem, nem nagyon emlékszem, miről is szól. Elkezdtem nézni, belealudtam. Másnap elhatároztam, hogy na, akkor majd ma megnézem, abba is belealudtam. Harmadnap már nem akartam megnézni, mondván, úgyis elalszom rajta, bekapcsoltam az RTL Klubot, hogy mi megy ott. Hát nem az Utolsó Akcióhőst nyomták éppen? :) De akkor már direkt nem néztem meg. Várom a következőt. :)
Kommentek
bogg
szia!
sz.tem ez amiről írsz, teljesen olyan, mint a déja vu: amikor benne vagyok, tudom (vagy inkább sejtem/érzem), hogy mi fog történni, de tudom vhogy azt is, hogy nem fogok másképp cselekedni. Különleges pillanatok ezek, de olyan még nem volt, hogy egy déja vu helyzet kimenetelét meg tudtam volna változtatni. Lehet, akkor már nem is lett volna déja vu :-)
2006.08.15. 20.12
ycyor
Szia Lucas! :)

Nagyon szuper dologról írsz.. Szerintem mindannyian más és más arcunkat, énünket mutatjuk a különböző emberek felé. Egyesekkel szemben magabiztosak vagyunk, másokkal szemben minden látszólagos ok nélkül félénkek, megint mások esetleg túl felületesnek tarthatnak bennünket stb., stb. Érdekes, én azt figyeltem meg magamon, már amikor olyan éleseszű és éles szemű tudok lenni ilyen helyzetekben (ált. csak utólag... :) ), hogy a legtöbb esetben megvan számomra az előnye, amiért éppen úgy viselkedem az adott emberrel, ill. amiért ő olyannak lát engem amilyennek. Talán ezért kötünk tudat alatt olyan egyezséget, hogy belemegyek a játékba és olyannak tűnök majd felé, ami számára és számomra is előnyös bizonyos hiedelmeink fenntartása érdekében. Még szerencse, hogy ezek a hiedelmek változtathatók, különben nem is tudom mit csinálnék magammal néha-néha nagy-nagy melléfogásaim után.. :)) Elkeseredésemben talán rárontanék Schwarzira.. Tudat alatti öngyilok gyanánt.. :)

Ja, Seth mondja, gyakran ismételgessük magunknak, hogy "Csak konstruktí sugalmakra reagálok". Én ezt mostanában próbáltam újra elkezdeni.. Remélem sikerrel::)

U.i.: 200*120-as Arnold poszterek eladók, ugyanitt a mester által 1987. okt. 12-én egy forgatáson kiköpött rágógumi igen jutányos áron kapható..
2006.08.16. 14.21
Richárd
Üdv,Bogg,akkor Te más keretrendszerű szinkronicitást tapasztalsz meg ilyenkor,mint legalábbis én.Nekem a déja vu érzés annyi szokott lenni,hogy a fenébe,ez már megtörtént velem,ezt a helyzetet,szituációt ismerem...Tehát megtörténik,mire észlelem.
2006.08.17. 03.56
bogg
Lehetséges, mert ált.ban folyamatában érzékelem, de úgy, hogy az idő is lelassul néha. Szóval nem csak a végeredménykor van az, hogy jé, ez már mintha lett volna, hanem maga az egész szituáció megtörténése, mintha egy filmen látnám magamat.
2006.08.17. 08.53
ycyor
"Na, itt a puding, hogy akkor kinek a hitei szerint megy a dolog" -írja Lucas, (aki mellesleg nyelvtanból elégtelen, leülhet :D), de ez a pudingos beszólás jóóóó... nagyon jó, tetszik...:)
2006.08.17. 23.39
A kommentezéshez be kell jelentkezned!


© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség