Név: Regisztráció
Jelszó:

Blog

Nincs menekvés
Lucas - 2007.1.12., Péntek
Látom már, hogy nincs menekvés a problémák megoldása elől. Elképesztő, hogy hogyan bukkan fel újra, meg újra ugyanaz a probléma, csak más köntösben.
 Gondom volt/van apámmal, a hatalmaskodásaival és cezaromániájával. Nem tudtam vele dűlőre jutni, hogy emberszámba vegyen, folyamatos bizonyítási kényszerem volt és ez még párosult azzal, hogy ő meg állandóan a földbe döngölte az önbizalmamat. Szinte minden nap. Menekültem előle, próbáltam kitérni, kerültem minden konfliktust, nem mertem megmondani a véleményem. Vele szemben azt sem tudtam kijelenteni, hogy egyáltalán ember vagyok. Biztos mindenkinek megvan a maga mumusa, hát nekem ő volt. Mivel képtelen voltam megoldani a helyzetet, ezért azt választottam, hogy egyáltalán nem találkozok vele. Már jó ideje nem láttam, amikor felfigyeltem rá, hogy valahogyan mindig visszakúszik maga a probléma - az önbizalomhiány bizonyos fontos esetekben - az életembe. Más embereken, más szituációkon keresztül, de valahogy ugyanarról szól a mese.
 Éreztem, valamit tenni kell, így nem maradhat. A legutolsó csepp a pohárban ez volt:
 Elmentem dolgozni egy olyan munkahelyre, ahol a főnököm mintha csak az apám lett volna. Persze, nem azonnal, hanem úgy 2 hónap elteltével, szóval nem ismerhettem fel azonnal. (Vagy - kis kitérő Seth felé -, az is lehetett, hogy a fickóban meglévő, addig látens személyiségjegyeket én aktíváltam. Vagy valami más. :) ) Elkezdte hozni azokat a stílusjegyeket, mint apám, és elkezdett úgy is sértegetni, megalázni és igazságtalan szitukba hozni, mint régen apám tette. Megdöbbentő, de a szófordulatai és mozdulatai is megegyeztek már a végén. A legszebb pedig, hogy egy rohadt szót nem szólhattam vissza, csak alig, hiszen a főnököm volt, amit minden nap éreztetett is. Szinte megszólalásig hasonló szituációba hoztam magam, csak más szereplőkkel. (Ide beszúrnám, hogy Castaneda: Belülről izzó tűz című könyvében leírt "vacak kis zsarnokocska" tökéletesen ráillik erre az egészre, amiről itt ömlengek.) Mára már semmi nem maradt abból a baráti viszonyból, amivel indultunk.
 Úgyhogy elhatároztam, hogy helyre rakom a viszonyt apámmal. Majd meglátjuk, mi lesz, mindenesetre már több munícióval vágok neki a küzdelemnek. :)

Kommentek
atta
Szia Lucas!

Remélem sikerrel jársz! Nagyon érdekes, hogy amit nem tudunk megoldani az másképp újból megtalál minket. Talán egy kicsit most én is ilyesmiben járok. Lehet, hogy a helyzet amiben most vagyok kissé vagy épp alapjaiban más mint egy előző, de az eseményekre adott válaszaim megdöbbentően hasonlóak.

Elolvastam a Castaneda részletet és nagyon elgondolkoztatott. Mostanában történnek velem olyan dolgok, melyek miatt értéktelennek, bűnösnek érzem magam. Szöveg rádöbbentett: bizony az önhittségemnek is szerepe van ebbe.

Üdv,
Atta
2007.01.12. 18.47
atta
Szomorúan jöttem haza, de Lucas és Castaneda sorait elolvasva megnyugodtam. Köszönöm! ;)
2007.01.12. 19.24
Lucas
Szia Atta!

Szerintem nagyon sokan járunk hasonló cipőben, csak nem kötjük össze az eseményeket, vagy nehezen nevezzük meg az eredőjüket. Én abban látom a saját problémámat, hogy a második/sokadik esemény megoldása nem jelent feltétlenül megoldást az első, induló eseményre, ami mintha koncentráltan tartalmazná mindazt, amit meg kell oldani. Ahogy egyre többet gondolkozom rajta, egyre több réteg kerül elő, ami így-vagy-úgy, de előkerült már más megvilágításban, megoldásra várva, valamilyen esemény rész problémájaként.

Annak viszont örülök, ha segítettem valamennyit a postommal vagy az idézettel, nem szabad engedni, hogy az ember értéktelennek érezze magát. Mindenki értékes bizonyos tekintetben, és mindenki meg tudja szerintem találni azt a környezetet és embereket, akik értékesnek tartják és akiket ő is értékeseknek tart. Legyen szép napod! :)
2007.01.17. 01.51
A kommentezéshez be kell jelentkezned!


© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség