Oldalainkat jelenleg 38 látogató olvassa
Regisztrált tagjaink száma: 1187

Emlékek Jane-ről

Susan M. Watkins cikke Jane Robertsről

Brass Ring Bookstore Perspectives, 2000., ősz, 3. kötet

A minap egy barátom beszámolóját olvasgattam arról, hogy milyen volt együtt élni egy híres, ma már elhunyt íróval, s közben eszembe jutott egy sokatmondó részlet, amit elfelejtettem megemlíteni Memoár Jane Robertsről [*] című emlékiratomban. Olyan szerves része az emlékeimnek, hogy átsiklottam felette, pedig Jane kreatív fókuszának egyik alapvető elemét szemlélteti. Mint barátom felidézi, John Gardner regényíró „a munkának szentelt, ahhoz igazított” házban lakott: nem volt benne TV, újságok, magazinok, sem egyéb szokásos, szórakozásra alkalmas eszközök, melyek elvonhatnák a figyelmet. Jane és Rob otthoni környezete is ezt a lecsupaszított, munka-orientált jelleget tükrözte, és a funkcionalitás légkörét árasztotta, melyben mindig számításba vették az esetleges zavaró tényezőket.

Igaz, Jane-nek és Robnak volt TV-jük, de csak akkor nézték meg egy-egy kedvenc műsorukat, amikor elégedettek voltak napi munkájuk eredményével. Sosem láttam, hogy Jane a nappali szappanoperák előtt ülne, vagy csatornákat váltogatva keresne valamit, amit éppen leadnak (bár azért szerette a Dallast és a Star Treket). Ő és Rob olvasták az elmirai napilapot, és szerették megfejteni a benne lévő keresztrejtvényeket, de ezek gyakran halmozódtak fel a konyhaasztalukon, mert nem volt rá elég idejük. Nem volt kifejezett hobbijuk, nem gyűjtögettek dolgokat, nem rakták tele apartmanjuk zugait olyan kellékekkel, melyek kívül estek a művészetükön. És persze nem volt otthon számítógép, nem állt lesben az íróasztalon az internet csábításaival, ahol egy klikkelés és egy szeszélyes ötlet nyomán órák repülhetnek el.

De most, amikor Jane-re emlékezve arra gondolok, hogy milyenek voltak azok az emberek, akiket eddigi életemben ismertem, mégis az a legmeghökkentőbb számomra, hogy hozzájuk képest Jane legalábbis nem szokta valami mohón falni a könyveket. Barátságunk tizenhat éve alatt egyszer sem volt tudomásom arról, hogy valamilyen népszerű regényt olvasna. Apartmanjának könyvespolcain saját kiadott művei sorakoztak, és egy régebbi zsebkönyvekből álló, kisebb gyűjtemény; az én házammal ellentétben az övében nem magasodtak a mennyezetig a könyvespolcok marokkószerűen teletömködve kötetekkel, de annyi témában, hogy bárki könnyen összekuporodhatna a kanapémban, és éveket eltölthetne kizárólag azzal, hogy mások szavait olvassa. S akkor még nem is említettem a könyvtári könyvek folyamatos áradatát, amit szintén nem láttam sosem Jane házában.

És, ki merem jelenteni, ez volt a lényeg. Persze hatalmas akaraterejéről és ebből következő fizikai problémáiról is árulkodott, hiszen végül szó szerint nem tudott más tenni, csak ülni és írni. Amikor viszont olvasott, komoly témákat választott, melyek őszintén szólva perceken belül halálra untattak engem: például filozófiát Huxley vagy Phillip Wylie íróktól, vagy pszichológiáról szóló értekezéseket, vagy metafizikai írókat, mint amilyen Gurdjieff, Ouspensky, Oliver Fox. Ami engem illet, sosem értettem, miért azokkal a száraz, régi fickókkal foglalkozik, mikor pedig ott volt az orra előtt saját fantasztikus – arról már nem is szólva, hogy eredeti – anyaga. Én, ha ki akarok kapcsolódni, mindig valami kis silány ponyvára vágyom. Jöhetnek megállás nélkül.

Így hát, míg én esténként faltam a sorozatgyilkos regényeket, Jane és Rob, akik a munkájuknak szentelték életüket, a Seth-anyagot készítették. Természetesen minden ember kreativitása egyedi élettapasztalatból fakad; én csak nemrég kezdtem teljes mértékben becsülni e tekintetben a döntéseimet. De amikor végül mégis rávettem magam pár vaskos kötet elolvasására, melyeket Jane annyira kedvelt, derűsen nyugtáztam, hogy teljesen igazolódott korábbi negatív ítéletem. Szárazak voltak, mint a por, fellengzősek és egydimenziósak; Jane könyvei és ideái akkora vitalitással és gondolatébresztő lehetőséggel szárnyaltak, ami az összeset felülmúlta együttvéve. Ehhez az kellett, hogy úgy fókuszálja idejét és energiáját, ahogy csak kevesen teszik, vagy akár kellene tenniük. Így hát körülnézek zsúfolt, könyvszagú házamban, amiben megférnek a különféle elektronikus szórakoztató berendezések, s aminek gyomos kertje is van pázsittal, amire ráférne már egy fűnyírás, és elgondolkodom az idő egyszerű korlátain és a választás iróniáin, melyek finoman úgy ötvöződnek össze, hogy igazi szándékainkat tükrözzék.

Ford.: Nic, 2006.

A cikk forrása: Watkins, Susan M., Recollection of Jane,

http://brassringbooks.com/perspect/v3fa00a4.htm#RecollectJane, 2000.

[*] Speaking of Jane Roberts. Teljes cím és adatok: Watkins, Susan M., Speaking of Jane Roberts: Remembering the Author of the Seth Material, Moment Point Press, 2000. A memoir. (A ford.)

Utolsó frissítés: 2006. 07. 11.



© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség