Oldalainkat jelenleg 37 látogató olvassa
Regisztrált tagjaink száma: 1187

A világ legkülönösebb terapeutája

Dr. Joe Vitale, 2005.

Két évvel ezelőtt tudomást szereztem egy hawaii terapeutáról, aki egy egész kórteremnyi elmebeteg bűnözőt gyógyított meg – ráadásul anélkül, hogy valaha is találkozott volna velük. A pszichológus úgy járt el, hogy áttanulmányozta az egyes bennlakók kórlapját, majd magába tekintett, hogy lássa, hogyan teremtette az adott személy betegségét. Amint saját magán korrigált [improved], a páciens állapota is javult [improved].

Amikor először hallottam ezt a történetet, modern mesének gondoltam. Hogyan gyógyíthatna meg bárki is egy másik embert azáltal, hogy önmagát gyógyítja? Hogyan gyógyíthatna meg akár a legjobb önművelő [self-improvement] mester elmebeteg bűnözőket?

Semmi értelme nem volt az egésznek. Logikátlannak tartottam, ezért annyiban is hagytam a dolgot.

De egy évvel később megint hallottam róla. Úgy értesültem, hogy a terapeuta egy hawaii gyógyító eljárást alkalmazott, amit így hívnak: ho "oponopono. Korábban még nem hallottam erről, mégsem tudtam most kiverni a fejemből. Ha igaz egyáltalán a sztori, hát többet kell tudnom róla.

Korábban úgy értettem a „teljes felelősséget”, hogy azért vagyok felelős, amit gondolok és teszek. Másba nincs beleszólásom. Véleményem szerint a legtöbben így gondolkodnak a teljes felelősségről. Felelősek vagyunk azért, amit teszünk, de azért nem, amit bárki más tesz. A hawaii terapeuta, aki a szóban forgó elmebetegeket meggyógyította, egy fejlettebb, új perspektívát tanított nekem a teljes felelősségről.

Dr. Ihaleakala Hew Len az illető. Úgy egy órát beszélgettem vele telefonon első alkalommal. Megkértem, hogy mesélje el az egész történetet; hogy miként dolgozott terapeutaként. Elmondta, hogy négy évig dolgozott a Hawaii Állami Kórházban. Veszélyes volt az a kórterem, ahol az elmebeteg bűnözőket tartották. Havonta mondtak ott fel a pszichológusok. A személyzet gyakran jelentett beteget, vagy egyszerűen otthagyta az állást. Az emberek úgy mentek át a kórtermen, hogy falnak szorították a hátukat, mert féltek, hogy megtámadják őket a betegek. Nem volt épp kellemes hely arra, hogy valaki ott éljen, dolgozzon, vagy akár hogy odalátogasson.

Dr. Len elmondta, hogy sosem látta a pácienseit. Amikor elfogadta a posztot, azt vállalta magára, hogy a kapott irodában átnézi az aktáikat. Miközben átnézte ezeket, dolgozott önmagán. S ahogy önmagán dolgozott, gyógyulni kezdtek a páricensek.

– Azoknak a pácienseknek, akiket korábban le kellett szíjazni, pár hónap múlva már meg lehetett engedni, hogy szabadon járkálhassanak – mesélte. – Mások, akiket korábban erősen gyógyszerezni kellett, megszabadultak a gyógyszereiktől. S végül olyan pácienseket engedtek ki, akiknek korábban esélyük sem volt arra, hogy valaha is kikerüljenek.

El voltam képedve.

– A személyzet ráadásul elkezdett örömmel munkába járni – folytatta. – Megszűntek a hiányzások, a felmondások. Végül már nagyobb volt a személyzet, mint amekkorára szükségünk volt, mert egyrészt kikerültek a páciensek, másrészt az egész személyzet bejött dolgozni. Mára már bezárták azt a kórtermet.

Muszáj volt feltennem itt az egymillió dollárt érő kérdést:

– Mit tett önmagában, ami változást idézett elő az emberekben?

– Egyszerűen csak önmagamnak azt a részét gyógyítottam, ami teremtette őket – felelte.

Nem értettem.

Dr. Len elmagyarázta, hogy ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, ez azt jelenti, hogy az életedben minden – egyszerűen azért, mert az életedben van – a te felelősséged. Szó szerint az egész világ a te teremtményed.

Hűha! Ezt aztán nehéz megemészteni! Egy dolog felelősnek lenni azért, amit teszek vagy mondok. Megint egy másik felelősnek lenni azért, amit mindenki tesz vagy mond az életemben. Az igazság mégis ez: ha teljes felelősséget vállalsz az életedért, akkor minden, amit látsz, hallasz, ízlelsz, tapintasz, vagy bármi más módon megtapasztalsz, a te felelősséged, mert a te életedben történik.

Ez azt jelenti, hogy a terrorista tevékenység, az elnök, a gazdaság esetén – bármi esetén, amit tapasztalsz, és nem tetszik – rajtad áll a gyógyítás. Bizonyos tekintetben nem léteznek ezek, csak belőled származó kivetítésekként. Nem velük van probléma, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltoztasd őket, magadat kell megváltoztatnod.

Tudom, hogy nehéz ezt megérteni, nemhogy elfogadni vagy ténylegesen eszerint élni. Sokkal könnyebb vádaskodni, mint teljes felelősséget vállalni, de ahogy dr. Lennel beszélgettem, kezdtem ráébredni, hogy számára és általában a ho "oponopono-ban azt jelenti a gyógyítás, hogy szereted önmagad. Ha javítani akarsz az életeden, az életedet kell meggyógyítanod. Ha meg akarsz gyógyítani valakit – akár egy elmebeteg bűnözőt –, azáltal teszed ezt, hogy önmagad gyógyítod meg.

Megkérdeztem dr. Lent, hogyan gyógyította önmagát. Pontosan mit tett, amikor átnézte a páciensek aktáit?

– Ezt mondogattam magamban: „Sajnálom”, és hogy: „Szeretlek” – felelte.

Ennyi az egész?

Ennyi.

Úgy tűnik, önmagad szeretete a legjobb módja annak, hogy javíts [improve] magadon, s amint javítod magadat, javítod a világod. Hadd adjak itt egy hevenyészett példát arra, hogy hogyan is működik a dolog: egyik nap valaki küldött nekem egy emailt, ami felbosszantott. A múltban úgy kezeltem volna a dolgot, hogy a tüskékkel foglalkozom, melyeket az eset okozott bennem, vagy megpróbáltam volna észérvékkel hatni a csúnya üzenet feladójára. Ezúttal úgy döntöttem, kipróbálom dr. Len módszerét. Csendben mondogatni kezdtem magamban: „Sajnálom”, és hogy: „Szeretlek”; nem címeztem különösebben senkinek. Egyszerűen felkeltettem magamban a szeretet szellemét, hogy meggyógyítsam magamban azt, ami a külső körülményt teremtette.

Egy órán belül emailt kaptam a szóban forgó személytől. Bocsánatot kért korábbi üzenete miatt. Ne feledjük, nem hajtottam végre semmiféle külső cselekedetet ezért a bocsánatkérésért. Még csak vissza sem írtam neki. De azáltal, hogy azt mondogattam: „Szeretlek”, valahogy meggyógyítottam magamban azt, ami őt teremtette.

Később meglátogattam egy ho "oponopono workshopot, amit dr. Len vezetett. Ma már 70 éves, afféle atyai sámánnak tekintik, és kicsit visszavonultan él a világtól. Dicsérte a The Attractor Factor című könyvemet. Azt mondta, hogy amint fejlesztem [improve] magam, úgy emelkedik a könyv vibrációja, és ezt mindenki érezni fogja, amikor olvassa. Röviden, amint fejlődöm, úgy fejlődnek majd az olvasóim is.

– De mi a helyzet azokkal a könyvekkel, melyeket már megvettek, és odakint vannak? – kérdeztem.

– Nincsenek odakint – felelte, s ismét lenyűgözött misztikus bölcsességével. – Most is önben vannak.

Dióhéjban fogalmazva: nincs olyan, hogy odakint.

Egy egész könyvet is kitenne, ha olyan mélységeiben taglalnám ezt a fejlettebb technikát, amilyet megérdemel. Elegendő legyen itt annyit mondani, hogy amikor javítani akarsz valamin az életedben, egyetlen helyre tekints csak: önmagadba.

– Szeretettel nézz, ha nézel.

Ford.: Nic, 2006.

A cikk forrása: Vitale, Joe, Dr., The World"s Most Unusal Therapist, 2005, http://www.mrfire.com/article-archives/new-articles/worlds-most-unusual-therapist.html

Utolsó frissítés: 2006. 08. 31.



© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség