Oldalainkat jelenleg 47 látogató olvassa
Regisztrált tagjaink száma: 1187

ESP-ülés, 1971. február 16.

Csevegés Sethtel

A személyes növekedés átugorja a dimenziókat

ESP-osztályülés, 1971. február 16.

Mármost. A fejlődés: utazás a kreativitásban. Szó szerint határtalan mennyiségű energia áll rendelkezésetekre. A ti fogalmaitok szerint, ha úgy tetszik, látens istenek vagytok. Meg kell tanulnotok kezelni és használni ezt az energiát. Teremteni fogtok. Nem tehettek az ellen, hogy már most teremtsetek; nem jobban, mint amennyire az ellen tehettek, hogy lélegeztek, és amikor már nem lélegeztek, akkor is teremteni fogtok. Nem szökhettek el saját teremtéseitek elől. Nem a halál az, ami miatt bármelyikőtöknek is aggodalmaskodnia kell. A saját teremtéseitek azok; és nem vádolhattok semmilyen istent, semmilyen tényt, sem eleve elrendelést a saját teremtéseitekért. Ha Isten fogalmai szerint akartok beszélni, akkor abból a határtalan gestaltból kapjátok az energiát arra, hogy teremtsetek, de mert szabad akaratotok van, azt teremtitek, amit választatok, és a tapasztalat révén tanultok.

K: Akkor mi választjuk saját nehéz helyzeteinket, és nehéz helyzeteink szükségesek?

Seth: Ti formáljátok vagy teremtitek nehéz helyzeteiteket. Néha növekedési célokból választjátok őket; máskor saját tudatlanságotok eredményei bármely adott ponton, és alapvetően nem szükségesek. Ha például szokásod a mélyen negatív gondolkodás, akkor negatív érzéseket vonzol magadhoz, és mély depressziót tapasztalsz majd. Mármost, ha tanulsz ezekből, akkor a te szempontodból növekszel, és előbbre jutsz. De sok ember nem tanul egy darabig, a ti fogalmaitok szerint, és továbbra is ilyen időszakai vannak, amikor pedig nem szükséges ez.

K: A tanulási tapasztalat tehát nem érvényesebb, ha több időt töltenek el depresszióban? Nem jelent több nyereséget a több ezzel töltött idő?

Seth: Nem, csakugyan nem. Ha mindazonáltal személyiséged egyik része nem tanult a tapasztalatból, más részek attól még tanulhatnak belőle. S míg személyiséged egyik része mély depressziós időszakban van, más részek nagymértékben kreatívak lehetnek, melynek te talán nem is vagy tudatában a jelenben, a ti fogalmaitok szerint.

Mármost, tegnap este saját könyvem egyik fejezetében röviden megtárgyaltuk a valószínűségeket, s azt akarom, hogy néhány pontot megértsetek ezen a területen. Mindenekelőtt, előző osztályülésünkön említettem, hogy nem kötődsz neurózishoz, mely múlt életből származik, vagy mert bizonyos kihívásokat magad elé állítottál ebben az életben. Ez nem jelenti azt, hogy nem győzheted le őket, de akarom azt is, hogy tudjátok: jelen gondolataitok, érzéseitek és érzelmeitek nemcsak rátok gyakorolnak hatást, hanem hatással vannak a valószínű szelfekre is, és mégis... (Sue-nak:) ennek emitt: egyetlen valószínű szelf sincs kiszolgáltatva negatív gondolataitoknak.

Minden egyes tudat felelős azokért a gondolatokért és érzelmekért, melyeket elfogad és kezdeményez. A személyiség a maga teljességében magába foglalja ennélfogva a valószínű szelfeket, melyek felől jelenleg tudatlanok vagytok. Ez egyáltalán nem cáfolja annak a szelfnek az érvényességét és integritását, amit ismersz. A felosztások illúziók, és amikor önmagadra, igazi szelfedre ébredsz, akkor tudatában leszel személyiséged e más részeinek. Mármost, a növekedés és fejlődés fogalmai szerint – és egyszerűen beszélve most az idea átjuttatásának érdekében – elméletileg olyan idő felé dolgozol, amikor az a te, akit most ismersz, tudatában lesz a teljes személyiségnek, és identitásodként fogadja el azt. Az egész személyiség nem olyan, mint valami szuperszelf, melyben elveszel, melyben az az identitás, amit most ismersz, eltűnik. Mostanra egyszerűen el kell fogadnod ezt a tényt, míg saját tapasztalatod el nem kezdi egyre inkább bizonyítani. A belső identitás, ami te vagy, sokkal több, mint amit jelenleg felismersz, és a legjobb mód arra, hogy egy ilyen felismerés felé dolgozz, annak a szelfnek az elfogadása, ami most vagy, mégpedig olyannak, amilyen vagy; a spontán szelf mozgásának érzése.

Mármost, rövidesen elköszönök ma estére, de ne feledjétek, hogy a ti univerzumotoknak és valóságotoknak nevezitek ezt, és csakugyan az is, mivel ti formáljátok; s mégis, megvan bennetek más nagy kísérletek tudása is, melyek kipróbálásra kerülnek, más valószínű rendszerek pedig azoknak a kísérleteknek vannak tudatában, melyeket ti próbáltok ki, s most csak a ti fogalmaitok szerint beszélek, ami bizonyos mértékben azt jelenti, hogy csak a felszínt súrolom. Más civilizációk is jártak már utatokon, s néhányan kudarcot vallottak. Néhány föld lakói a ti fogalmaitok szerint mindazonáltal nagyon szép sikerrel jártak, s a jövőtök, a ti fogalmaitok szerint, nincs elrendezve. Bármely utat követhettek, melyet választatok, de amíg minden egyes egyén fel nem ismeri, hogy gyakorlatilag formálja saját személyes életét, és része van az általatok ismert valóság tömeges megformálásában, addig még sok tanulnivaló van hátra, ugyanis olyan lecke ez, melynek megtanulására hivatottak vagytok a fizikai valóságban.

Arra vagytok hivatottak, hogy felismerjétek: a fizikai valóság gondolataitok, érzéseitek és képzeteitek materializációja. Arra vagytok hivatottak, hogy felismerjétek: a belső szelf formálja világotokat. Nem engedhető meg nektek, a ti fogalmaitok szerint, hogy más dimenziókba menjetek, míg meg nem értitek gondolataitok és szubjektív érzéseitek hatalmát. Tehát még amikor azt gondoljátok is, hogy pusztítatok, semmit sem pusztítatok el. És amikor azt gondoljátok, hogy öltök, nem öltök meg semmit. És amikor azt képzelitek, hogy elpusztíthattok egy valóságot, csak úgy pusztíthattok el egy valóságot, ahogy azt ismeritek; maga a valóság továbbra is létezik.

Gondoltok egy gondolatot, és mert nem tudjátok követni, azt gondoljátok, hogy eltűnik, és azon tűnődtök, hová tűnt; leesett valami láthatatlan szakadékról az elmétekben? De mert nem tudjátok követni a gondolatot, s már nem észlelitek azt, mert már nem tudjátok tudatotokban tartani, ez még nem jelenti azt, hogy a gondolat már nem létezik, és nincs meg a maga valósága, ugyanis igenis megvan. S ha egy világ elszökik előletek, és nem tudjátok követni, s azt gondoljátok, hogy elpusztult, akkor ugyanaz érvényes a világra, mint ami a gondolatra. Továbbra is létezik. Mármost, amit mondtam, annak kérdéseket kellene inspirálnia bennetek.

Kellemes jó estét kívánok mindegyikőtöknek, s ami áldást csak adhatok, nektek adom. S amiket nem adhatok, azokat, szükség folytán, vissza kell tartanom.

Ford.: Nic, 2005.

Utolsó frissítés: 2005. 12. 20.



© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség