Oldalainkat jelenleg 51 látogató olvassa
Regisztrált tagjaink száma: 1187

A Kendall-komplexus, avagy erkölcsi okok miatt vagyok szegény

„Nem új szabályok vagy regulák ideje ez, s még csak dogmák kedvelésére sem alkalmas az idő. A ti fogalmaitok szerint korábban már átestetek ezen. A maga módján mindegyikőtök megteszi majd kreatívan a maga dolgát az anyaggal, a Sumari-vel vagy a saját értelmezésével róla; és ez jó. Ez a célja. Azért adjuk nektek, hogy tetszésetek szerint használjátok. De nem lesz új szervezet, új egyház, új kultusz. Hogy mi lesz? Olyan férfiak és nők testvérisége, akik ismerik önmagukat, s akik saját valóságuk természetét kutatják, szubjektíven és objektíven egyaránt!”

Seth pauzát tartott átadásában, s felszólalt Allen Demming, aki korábban egy Seth-iskola mellett érvelt. „Tényleg azt mondod nekünk, hogy a valóság teljesen elszigetelt az egyénben?” – kérdezte. „Ha igen, ez – úgy tűnik – azt jelenti, hogy nem lehetségesek örömteli összejövetelek, mert…”

„Mármost, az esőcseppek lehullnak” – vágott közbe Seth. „Mind egyéniek. Nem állnak meg gondolkodni: ’Mindünknek a New York állambeli Elmirára kell esnünk együttesen, ma délután négy órakor!’ De azáltal, hogy önmaguk, mégis üdeséget és vitalitást kap tőlük a fű és a virágok, ahogyan a cseppek hullnak.

Nem különíthetitek el önmagatokat sem másoktól, sem a világotoktól” – jelentette ki Seth az osztálynak általában. „Csakugyan, nem is merítheted önmagad, mint tudod, másokba. De azáltal, hogy teljesen önmagad vagy, automatikusan azt teszed, amit te magad tenni akarsz: beteljesíted a célt, ami a sajátod, s csatlakozol másokhoz, akiknek hasonló a céljuk. S ennélfogva természeti erővé válsz, és miközben bízol abban az erőben, ami önmagad, természetes módon áramlasz a szóban forgó területekre, melyek téged és másokat érdekelnek.

Testvériség vagytok; nem kell megformálnotok azt! Alvás közben találkoztok másokkal [más Sumari-kkel]. Egyikőtöknek sincs szüksége személyi igazolványra!

Mármost, megértem történelmi létezésed miatt fennálló szükségedet a külső szervezetre” – folytatta Seth ezúttal lágy, gyengéd hangon. „De én azt mondom neked, hogy belül vannak az igazi szervezetek. S amikor alaposan megérted ezt, nem lesz szükség külső szervezetekre, ugyanis természetes módon megjelennek majd, ahogy az esőcseppek jelennek meg természetes módon; s meg fogjátok változtatni önmagatokat és a világot, ahogy az esőcseppek is megváltoztatják a világot minden egyes alkalommal, amikor lehullnak.”

Seth úgy fejezte be ezt a kifejtést, hogy közben Richie Kendallre bámult, aki Mary mellett ült a kék kanapé szélén, s szemmel láthatóan alig várta, hogy esélye nyíljon a kérdésfeltevésre. Most egymásra vigyorogtak Sethtel, s Richie belefogott a maga ismerős, játékos intenzitásával.

„Szóval – kezdte Richie, s minden egyes szót széles gesztusokkal hangsúlyozott –, gyakorlatilag szólván, ha vágyom egy szép házra, díszes ruhákra, szép kocsira, et cetera, et cetera, és beteljesítem ezt a vágyat, akkor, gyakorlatilag szólván, úgy cselekszem valamiképp, hogy ténylegesen enyhítek egy olyan jövőbeli helyzeten, mint amilyen Indiában létezik az éhezőkkel. Igaz?”

Az osztály nevetésben tört ki. Richie vég nélkül aggodalmaskodott lehetséges anyagi javakon, melyekkel nem rendelkezett. („Ami valószínűleg az oka volt annak, hogy miért nem rendelkezett velük” – jegyezte meg Jane évekkel később.)

„Még nekem is nehéz követnem ezt az érvelést!” – dörgedezte Seth humorral.

„Nos, azáltal, hogy spontán vagyok – kiabálta túl Richie a nevetést és hahotát –, akármerre is visz a spontaneitásom – Jól van, emberek, kussoljatok már! – Ha spontán vagyok, akkor természetes módon segítek a világnak, aminek automatikusan a része vagyok, igaz?”

„Csakugyan!” – felelte Seth.

„Rendben, tehát bár vannak éhezők Indiában, és lehetne pénzt küldeni az etetésükre, ha a spontaneitásom arra vezet engem, hogy szép házat vegyek, meg szép kocsit, szép –”

„Ha szabadjára engeded a spontaneitásodat, teljesen boldogan meglehet bármid, amit csak akarsz!” – zengte vissza Seth. „De a spontaneitás elvezet olyan gondolatokhoz is, hogy szeress másokat; elvezet a felismerésig, hogy nem zsákmányolhatod ki a bolygót; és elvezet ahhoz a felismeréshez is, hogy amíg egyetlen személy is éhezik, addig te éhezel olyan módokon, melyeknek felismeréséhez túlzottan is mit sejt? vagy!”

Richie arcáról nem olvadt le a vigyor. „Ühüm!” – felelte. „Persze! Ez totál világossá teszi a dolgot!”

„Richie mindjárt fogja magát, és új ruhákra költi az összes pénzét” – jegyezte meg valaki nevetve.

„Seth – szólalt meg ekkor Warren Atkinson, s hangjának komolysága elvágta az összes zajt –, kommentálnád ezt a dolgot, ami a Közel-Keleten zajlik – ahol, úgy tűnik, sok energiánk fókuszálódik, amikor néhány ezer mérfölddel keletre ott van ez a széls?séges méreteket öltő aszály, és meghalnak azok az emberek?”

„Bizonyos mértékben, és – elismerem – nem túl világosan, de taglalom ezt a jelenlegi könyvünkben” [1] – felelte Seth. „De a ti fogalmaitok szerint a világ minden egyes részének van bizonyos jelentése, és természetesen az emberek elfogadják a saját valóságukat, és formálják azt.

Minden egyes terület – az a terület, amiről te beszélsz, és például ez a terület a ti országotokban – ezek a területek fontos gyújtópontok; mindegyik nagyított formában bont ki bizonyos hiteket. Ha gondolkodsz, eljönnek hozzád azok a hitek, és érteni fogod, miért léteznek az egyes területeken olyan állapotok, amilyenek.

Seth visszavonult, s az osztály megpróbálta – ügyetlenül – elmondani Jane-nek a történteket. „Hát ettől egész egyszerűen kikészülök” – jelentette ki Richie még mindig a kanapé széléről. „Ha tényleg igaz, amit Seth mond, akkor ez azt jelenti vajon, hogy tényleg oké, ha mész, és csak veszel és veszel, meg eldobsz, és még többet veszel, meg hogy csinálsz tizenkét gyereket, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy az összes fát kivágod az építkezésekhez, hogy mindenki szép házban lakhasson –” A mondat közepén megállt; Jane ismét levette szemüvegét. „ – Az egészet totálisan spontán, persze!” – tette hozzá Richie sietve.

„Bőség áll fenn” – jelentette ki Seth, Richie-re hunyorítva Jane sötétebbre vált szemeit. „Az a tény is fennáll, hogy fizikai bolygón éltek. A szeretet és azonosulás érzésével a túlélésről alkotott ideátok nem foglalná magába más fajok megsemmisítését azért, hogy ti éljetek. Megértenétek, hogy mindannyian osztoztok ezen a valóságon, és hogy mindannyian össze vagytok kötve egy kreativitás-gestaltban…

Az állatok, ismervén saját bájukat, örömmel és spontaneitással szaporodnak, ami ismeri a maga rendjét. Az ellő tehén tudja, hány hernyó van egy réten vagy mezőn vagy kontinensen; és csak a ti fogalmaitok szerint – a többi faj bájosan akklimatizálódik. Olyan bájjal egyezkednek, amit ti csak most kezdetek felismerni. Nem falánkak!

Ti eltérő fajtájú tudatot választottatok. Ez a fajta tudat eltérő fajta kihívást tett szükségessé, hogy újfajta elméletekkel eltérő válaszutakhoz érkezzetek. Együtt járt ezzel, hogy elfelejtettétek, amit az állatok tudnak. De az eltérő fajta tudattal együtt járt az is, hogy diadalmasan tudatára ébredtek, csak éppen máshogyan, az állatok áldott tudásának, s újféleképpen, tudatos teremtőtársakként használjátok azt újra. Még nem értétek el ezt a szintet, de efelé dolgoztok.

Ez részleges válasz a kérdésedre” – közölte Seth ismét Richie felé fordulva. „Nagyszerű tudatos reveláció jöhet el mindegyikőtökhöz és fajotok összes tagjához minden valószínűségben, melyben megértitek saját bájotok természetét és kapcsolatotokat Minden, Ami Van-nal az általatok ismert valóságban; s ekkor sok mindenre rá fogtok ébredni.

Amikor nem úgy határozzátok meg a létezést, hogy az csak fizikai, akkor nem fogjátok úgy érezni, hogy szaporodnotok kell nyakra-főre, mert azt mondták nektek, hogy szaporodjatok, vagy mert úgy érzitek, hogy a halhatatlanságotok függ a magvaktól, melyeket elpotyogtattatok a Földön. Ráébredtek a saját halhatatlanságotokra, s ennélfogva szabadon élvezitek halandóságotokat, és bájosan működtök közre mint teremtőtársak, tudatos szinten, a fizikai valóságotokban lakó összes tudatos és tudattalan lénnyel…

Itt [az osztályban] önmagad integritásához, öröméhez és kreativitásához fordítunk téged vissza, s itt nyugszik a világ reménysége – a te lényedben, és nem az enyémben; a te valóságodban, és nem az enyémben; az önmagadba vetett hiteidben, és nem a belém vetett hiteidben.

[1] Utalás Az „ismeretlen” valóságra, de kibontja a témát Seth két újabb könyve is, A psziché természete: Emberi kifejeződése (11. fejezet), valamint A tömeges események természete és az egyén is.

ESP-ülés, 1974. június, ? in Sue Watkins: Beszélgetések Sethtel

„Nem segíthetsz magadon, és nem segíthetsz a fajodon sem azzal, hogy a saját gyengeségeddel vagy fajod gyengeségével azonosulsz. Amikor biztonságban vagy, akkor biztonságban vagy, az erő pozíciójában vagy, s békés nyugalom pozíciójában tudsz lenni. Akkor megvan az energiád és jóléted ahhoz, hogy világosan gondolkodj és érezz, és hogy segíts másokon.

Amikor a biztonság pozíciójában vagy, nem segítesz azzal, hogy azt színleled: nem vagy biztonságban, sem azzal, hogy magadra veszed mások agóniáját. Valóságod, amikor biztonságban vagy, biztonság jellemezte valóság. Ebből a keretrendszerből kiindulva van erőd, érvényességed, bájod, jóléted – pótlólagos energiád, amit kiküldhetsz, hogy megérintse más emberek szívét és valóságát.

Ha nagyon félsz olyan valóságoktól, melyek nem is a sajátodéi, ha olyan tragédiákat veszel magadra, melyek nem léteznek a valóságodban, a te pillanatodban, akkor gyengíted a pozíciódat, és gyengíted azok pozícióját, akikről úgy gondolod, hogy segítesz nekik. Körülnézel, és csak segítség és remény nélküliséget látsz. Az újságok tragédiáival összhangban szervezed a valóságod!

Az újságok tragédiái szimbólumok. Ezek a szimbólumok „valódi” tragédiákat reprezentálnak, de ezek a tragédiák nem a te pillanatodban léteznek, hacsak nem veszel részt bennük. Azok, akik bevonódnak az ilyen tragédiákba, reménytelenség-érzést éreznek, s az erő csökkenését a jelenben – te pedig nem segítesz nekik azzal, hogy magadra öltöd a reménytelenség köntösét!

Valóban leegyszerűsített, amit ma este mondok… de erőből, és nem gyengeségből kiindulva kell működnöd. Amikor szilárd talajon állsz, kinyújthatod a karod azért az emberért, aki alatt folyós homokként beomlik a talaj. Nem segíthetsz neki azzal, hogy beugrasz mellé a folyós homokba, hisz így biztosan lesüllyedtek mindketten. És nem fogja megköszönni neked!”

„Akkor hát ezt tesszük nemzetként?” – kérdezte Warren.

„Egyénileg. Ahogy az újságodat olvasod, ahogy nézed a televíziót – felelte Seth –, amikor csak körülnézel, és kijelented: ’A többi ember bolond’; amikor csak körülnézel, és kijelented: ’A faj romba dönti önmagát – eszetlen’, akkor ugyanazt a dolgot teszed – beugrasz a folyós homokba, és nem tudsz segíteni.

Szervezd a valóságod az erőddel összhangban; szervezd a valóságod a játékosságoddal összhangban; az álmaiddal összhangban; az örömöddel összhangban; a reményeiddel összhangban – és akkor segíthetsz azokon, akik a félelmeikkel összhangban szervezik a valóságukat.”

Seth most Lauren DelMarie felé fordult, aki nemrég tért vissza egy kaliforniai útról. „Vannak, akik nagy holocaustot jövendölnek, ami kipusztítja majd a fajt” – mondta Seth. „Vannak, akik felettébb bizonyosak abban, én kedves Pan-em, hogy Kalifornia mint a bűn és romlottság új állama eltöröltetik majd a Föld színéről. Vannak, akik azt jövendölik – s jövendölték már az idő kezdete óta –, hogy sosem jön el a holnap, mert annyira bűnösek vagytok – mert ilyen idióták vagytok! Nincs különbség! Elítélhetitek magatokat, mert bűnösek vagytok, s a Sátán leányai és fiai. Vagy mondhatjátok: ’Ez értelmetlenség. Nem vagyunk bűnösök, sem a Sátán leányai, fiai nem vagyunk. Hanem a természet idióta selejtjei vagyunk. El fogjuk pusztítani a bolygónkat. Nem azért vagyunk romlottak, mert a Sátán fiai vagyunk, hanem azért, mert eszetlen, eltévelyedett atomok és molekulák!’ Csak a megfogalmazás más!

Hiszi-e ténylegesen bármelyikőtök, hogy kozmikus véletlen a létezésetek? Hiszi-e valóban bármelyikőtök, hogy véletlen e pillanat integritása? Hiszitek-e valóban, hogy az egész természet épeszű, csak ti nem – hogy a természetnek a maga szent létében jó esze volt, csak akkor nem, amikor a férfiakat és nőket teremtette, és csak ekkor tévelyedett el?

Ha ezen a módon szervezitek a valóságotokat, akkor a folyós homokban vagytok! Ha segíteni akartok, álljatok kreativitásotok és lényetek szilárd talaján! Csak akkor vagytok bolondok, ha levetitek a ruhátokat, és a lábatok alól kicsúszó talajba ugratok! Kinek van szüksége olyan kézre, ami hamarosan elsüllyed az ingoványban? Jó kis segítség az ilyen!

Ennélfogva, ismétlem, a józan észhez utallak benneteket, a józan örömhöz, a józan integritáshoz, amiről mindannyian tudjátok, hogy a sajátotok. És ha ez sátáni, akkor mennyire értelmes a sátánizmus; tanulhatna is tőle néhány jó spirituális emberünk! De szegény Sátán ott áll a láb alól kicsúszó piszok közepén! Ez pedig kár, mert a koncepció fontos… s az [a koncepció] nem más, mint a tiltakozás joga – az egyszerű jog arra, hogy kijelentsd: ’Nem hiszem el, bárki bármit mond is!’

Nem számít, miért utasítod el a hitet – tudatlanságból, hülyeségből vagy büszkeségből. Jogod van Nem!-et mondani. És, egészen keresztényi fogalmak szerint, Sátán Nem!-et mondott. Isten pompájára tekintett – ahogyan azt, mármost, Bibliátoknak megfelelően értik – és most a ti fogalmaitok szerint beszélek, nem pedig az enyémek szerint – ahogy a Bibliát értik, s ahogy a Bibliát értelmezik, s egyáltalán nem valóságként. De a történet fogalmai szerint így szólt Isten: ’Igazságos vagyok. Én irányítom az univerzumot. Én vagyok az igazság. Én vagyok a valóság.’

Lucifer pedig ott állt, és így szólt: ’Nem, nem vagy!’ Isten így szólt: ’Kifelé!’ Lucifer pediglen kiment. S e fogalmak szerint – és teljességgel tudatában vagyok annak, hogy elragadóan félre lehet értelmezni ezt –, de e fogalmak szerint így felelt Lucifer: ’Senki nem teremtheti meg helyettem a valóságomat!’

Mármost, Lucifer nem volt gonosz, de a történet fogalmai szerint Jehova sem volt jó! Lucifer nem küldött árvizeket egész népességek kiirtására! Lucifer nem változtatott embereket sóbálvánnyá! Lucifer ezt mondta: ’Figyelj oda a természetre, és talán tanulsz is valamit.’

De ezek régi legendák. Régi, ősi legendák, s Isten és Lucifer – Jehova és Lucifer, e fogalmak szerint – egyaránt gyengécskére sikerült. Gyenge a jellemábrázolás!…”

„Nem-osztály”- találkozó, 1977., ?, in Sue Watkins: Beszélgetések Sethtel

Hinned kell abban, hogy amikor kérést „nyújtasz be”, valóban meghallgatásra talál a kérésed, nem számít, mennyire személytelennek is tűnik időnként az univerzum.

Rá kell ébredned arra, hogy ugyanolyan természetes módon nő ki személyes szelfed abból az univerzumból, mint – más fogalmak szerint – bármely csillag, bármely virág vagy bármely tölgyfalevél. Része vagy annak a rendszernek. És amikor kérést nyújtasz be, valóban mozgásba lendíted az univerzumot, hogy a kérés meghallgatásra találjon! S így segítséget is nyújtasz másoknak, gyakran még akkor is, amikor nem vagy tudatában ennek, mint ahogy egy virág segítséget nyújt valakinek egyszerűen azért, mert szép.

ESP-ülés, 1974., ?, in Sue Watkins: Beszélgetések Sethtel

Kiállhatsz magadért, és kijelentheted: „Önmagam vagyok, jó vagyok, és elutasítom, hogy elfogadjam mások hiteit, melyekkel nem értek egyet!” Ekkor… a tiéd az irányítás. Meg kell hoznod azt a döntést! Mindig a tiéd a döntés.

Hunyászkodj meg hitek előtt, melyeket már nem fogadsz el, hunyászkodj meg a múlt előtt – vagy hangsúlyozd egyéniségedet és lényedet a jelenben – lényed teljes isteni természetét, ami magába foglal tudatos elmét – és utasítsd el a meghunyászkodást az úgynevezett múlt bármely eleme előtt – és új kezdetet nyitsz! A lehető legnagyobb fontossággal bír ez mindegyikőtök számára.

Amíg hiszel az ember alapvető gonoszságában, addig nagy büntetést kell magadra vetítened. Elpusztítottnak kell látnod a világodat, s így lesznek próféták, akik ezt is mondják neked, s így az igazságot fogják beszélni, ugyanis a saját hiteidből beszélnek, melyeket a saját gonoszságodról alkotott ideádba vetsz.

Mármost, nincs holocaust, hacsak nem hisztek abban, hogy annyira gonoszak vagytok, hogy meg kell büntetnetek magatokat. De mindig lesznek olyan nyájas, öreg szellemek, mint én, akik elmondják nektek, hogy bár rosszak vagytok, tökéletesen rosszak vagytok, és teljességgel szépek, és semmi sem pusztíthat el benneteket, hacsak nem vagytok meggyőződve afelől, hogy annyira gonoszok vagytok, hogy el kell pusztítani benneteket! S még ekkor is csak azok vesznek majd részt abban a valószínűségben, akik így hiszik; azok közületek, akik elutasítják e hit elfogadását, ehelyett – mint mondtam – szeretetteljes technológiát tanulnak majd meg, és megtanulják, hogyan bánjanak az univerzummal és a Földetekkel technológiával, de szeretettel. Szeretetet lélegeztek majd gépeitekbe, és az a szeretet igazságot hoz majd.

Igazat beszélnek a próféták, akik a pusztulásról beszélnek. Igazat beszélnek, amikor olyan keretrendszerből beszélnek, ami hisz a pusztulásban. De az a keretrendszer puszta valószínűség, ami csak a gonoszságba vetett hitből nyeri erejét. A próféták tehát érzik ezt a hitet, s érzelmileg megértik, hogy míg ez a hit fennáll, ki is fogja fejezni önmagát. S így őket magukat szörnyen megragadják ezek a hitek; és gyászos képeket festenek, melyek egyénileg ott lakoznak minden egyes személy pszichéjében, aki átkozottnak érzi magát.

Azt mondom neked, hogy tele vagy bájjal. A bolygód tele van bájjal. Amikor ezt megérted, nem lesz szükséged arra, hogy elpusztítsd önmagad vagy a bolygódat. Szeretetettel együtt élhetsz magaddal és a bolygóddal!

Vannak irányok, melyekbe elindulhat a tudat, s én megpróbálom elmondani nektek, mik ezek az irányok. És ha követitek ezeket az irányokat, akkor a ti fogalmaitok szerint – a ti fogalmaitok szerint – csakugyan újfajta faj születik – olyan faj, mely megérti áldott teremtménységét, s olyan faj, mely megérti biológiai spiritualitását; olyan faj, mely tudatosan olyan valóságot teremt, melyre csakugyan büszke lehet; olyan faj, mely nem teszi tönkre a bolygóját, hanem szent bolygónak tekinti; olyan faj, mely tudatosan és szándékosan megteremti azt a fajta világot, amit egy épeszű isten teremtene; olyan faj, melynek tagjai olyan istent teremtenek, aki: önmaguk; olyan istent, akinek nincs szüksége mennyre és pokolra!

Felejtsd el a jelenről és múltról alkotott ideáidat! Felejtsd el az okkult badarságot, amit tanultál, és tekints a jelenre egy új szelf csodálkozó szemeivel!

ESP-ülés, 1974., ?, in Sue Watkins: Beszélgetések Sethtel

Ford.: Nic, 2005–2006.

Utolsó frissítés: 2006. 02. 21.



© 2003-2017. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség