Üdvözlünk a Seth.hu-n!
Érezd jól magad!
Blog
| Mesék álomországból |
| Lucas - 2006.9.22., Péntek |
| Hátborzongató tudatos álmom volt. Egy mezőn voltam először is, a mező bal oldalán egy út, ami lankásan vitt lefelé. A bal oldalon volt egy házikó, ami fából készült. Mindent összevetve nagyon kellemes környék volt. Ahogy ott nézelődtem, egy páran körém gyűltek és üdvözöltek. Az egyikük azt mondta, hogy másik világban vagyok, nagyon nem kell megijednem, de kicsit máshogy működnek itt a dolgok, mint ahogy én megszoktam. Ebből kikövetkeztettem, hogy álmodom, de őszintén szólva meglepett, hogy egy álomszereplő ilyenekkel jön. Ezek után elkezdtek beszélgetni arról, hogy milyen üzenetet kellene nekem átadni, amit el kellene vinnem a saját világomba. Itt volt kis nézeteltérésük, és vitatkoztak egy ideig, hogy mi lenne a megfelelő. Ezalatt én nézelődtem az út felé, ahol békés járókelők sétáltak mindkét irányba, hegynek fel és le is. Na, kitalálták, hogy mi legyen az üzenet, ami egy bizonyos férfinek szól, akit nem ismerek, de eljut hozzá az üzenet. Egy plakátra mutogattak mindannyian, amin a következő állt: SAX, illetve alatta egy szaxofon volt, és erre mondogatták mindannyian, hogy: "Nem jó, nem jó!". (Megjegyzem, fogalmam sincs, hogy kinek jelent ez bármit is, de leírtam, ahogy volt.) Ezt követően az egyikükkel a csoportból elkezdtem sétálni a lankás részen lefelé. Miközben beszélgettünk, folyamatosan változtatta az alakját. Hol öreg, hol fiatal, néha csúnya, néha szép arcú volt. Megkérdeztem tőle, hogy miért csinálja mindezt? Azt válaszolta, hogy alkalmazkodik az ő kinézete az én hangulatváltozásaimhoz, és azt látom, ami leginkább megfelel nekem. Ebből azt vontam le, hogy igen hullámzó a hangulatom. :) Megkértem, hogy mi lenne, ha felvenné az én arcomat, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan nézek ki valójában, mert csak tükörben látom magam, és az ugye egy fordított kép. Ekkor átváltozott egy fekete maszkos, fekete páncélban lévő lénnyé, de nem csak ő, hanem a körülötte lévő tízegynéhány társa is, és elkezdtek felsorakozni. (Itt megjegyzem ismét, hogy akkor csalódott voltam, hogy nem láthattam magam, most viszont eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha teljesítette a kérésem, és így néztem ki?). Miután felsorakoztak, felém fordultak és elkezdtek fenyegetően viselkedni. Megindultak felém, amire először ijedséggel reagáltam, majd azt mondtam magamnak, hogy: "Na, nem! Olyan frankó, tiszta, tudatos álmom van, és olyan érdekes helyen vagyok, hogy egykönnyen nem szabadulnak meg tőlem." Kipróbáltam, tudok-e repülni. Tudtam. Felrepültem, és az úton landoltam, őket pedig békés emberekké akartam változtatni. Elég gyorsan sikerült. Az úton lévő járókelők azonban elkezdtek mind rám figyelni, és úgy látszott, mintha most ők szeretnének elüldözni, mert megkaptam az üzenetet, most már menjek, ahova akarok, de el onnan. Erre úgy reagáltam, hogy aki elkezdett felém közeledni, annak megváltoztattam a külsejét kissé, vagy csináltam vele valamit. (Mindenki elég puccos, barokkos ruhákban volt egyébként, nagy kalapokkal, meg fodros ingekkel.) Arra emlékszem, hogy egyikükre rámutattam, és arra gondoltam, hogy megcsavarintom az orrát, miközben köröztem a felé mutatott mutatóujjammal. Erre elkezdett nőni és csavarodni az orra, amiből a végén egy hal nézett ki, majd tűnt el. Egyébként elég mókásnak találták ezeket a mutatványokat a többiek, és békén is hagytak. Itt egy intermezzo következett, ami hétköznapi álom volt. Egy turistaházban voltam, nagyon hasonlóhoz ahhoz, amiben a Bükkben voltam idén nyáron. Legalább annyira lepattant is volt. Nyáron egy éjszakát aludunk ott, egy sípálya szomszédságában. Ezt azért mondom el, mert itt is aludni szerettem volna. Megvolt a fekhelyem, meg is volt ágyazva, de két szobával arrébb találtam egy almát és egy almaszeletet a földön. Megpöcköltem, és kiderült, hogy rengeteg zümmögő kis hernyószerűség van alatta. Úgy éreztem, ki kell füstölnöm őket, és kerestem Chemotoxot. (KItűnő cég, hogy sikerült az álomvilágba is exportálnia a termékéből. :) ) Találtam is belőle, és ahogy visszamentem, és le akartam fújni a kukacokat, egy kis jelenet játszódott le előttem. Egy férfi fejét láttam nagyon közelről, úgy hogy csak a szája és az orra látszott. Fehér füstszerű levegőt lélegzett be, amiben volt egy pár ezekből a kukacokból. Tudtam, hogy önkéntelenül is belélegzi az ember ezeket, ha ilyen környezetben van, ezt akarja megmutatni ez a szituáció. Viszont itt következett egy érdekes rész, ami meglepett. A fickónak a tarkóján egy kis cső jött ki és futott bele a harmadik csigolya környékén a nyakába. Átlátszó volt a cső, teljesen úgy nézett ki, mintha a testének a szerves része lenne. Mivel át lehetett látni rajta, láttam, hogy egy két kukac már ott úszkál a csőben lévő folyadékban. Erre eszembe jutott, hogy lehet, hogy az én fejemből is jön ki ilyen cső? Hát jött. Ha nem hátul lett volna, azt mondanám, valami csakraszerűség volt, de ilyenről a tarkómon nem tudok. Viszont itt már tudatos voltam megint, szépen lassan átcsúsztam az események alatt a tudatosságba, és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megrángatnám kicsit a csövet alulról fölfelé. Hát leírhatatlan érzés volt. Megpróbálom érzékeltetni. Olyan volt, mintha a saját gerincemet rángattam volna meg, de nem volt igazán fájdalmas, csak mintha rengeteg ponton rögzített csövek ágaztak volna el ebből az egyből, és a derekamhoz közeledve egyre több és több volt, egyre szerteágazóbban. Még most, hogy írom ezeket a sorokat is megmaradt ez az érzés a hátamban, a gerincemnél, pedig már jó egy óra is eltelt azóta. Ekkor visszaváltott a táj a mezőre, de már csak a házikó volt ott, én pedig az autónkban ültem, és elindultam lefelé a dombon, azzal az elhatározással, hogy bemegyek a hegy aljában lévő városba. Az út egy rövid idő után elkezdett brutális módon leejteni, és nekem baromira nyomni kellett a féket, hogy ne lóduljon meg nagyon az autó. Plusz olyan álomszerűen, valahogy nem tudtam rendesen nyitva tartani a szemem, kinézni az ablakon, és így próbáltam az úton tartani a kocsit, meg kerülgetni az akadályokat. A végén valamilyen betonozott parkolóban, ami eléggé üres volt, sikerült megállnom kézifékkel, de eléggé durva volt a lélekvesztő. Itt nem volt semmi érdekes, úgyhogy elhatároztam, hogy visszamegyek a kunyhóba. Előzőleg megismerkedtem a tulajdonossal, egy kedves, öreg néni volt, akinek valamilyen vidám, Münchhausen báró kinézetű kedvese volt. Amikor először láttam őket jól megvoltak, viccelődtek. Most, ahogy beléptem az ajtón a faházba, teljes csend volt, és mindenfelé fehér dunyhák voltak. Ott aludtak a paplan alatt mind a ketten, de az volt a furcsa, hogy egy csomó, fehér lepelkével letakart fából készült manó is aludt mindenfelé mellettük. Megsimogattam az egyiket, mire felébredtek, és szóvá tették, hogy mit keresek én még ott, már rég el kellett volna mennem. Mivel tudatomnál voltam, mondtam nekik, hogy szerettem volna még maradni és körülnézni. Morogtak kicsit, mintha valami annyira nem kívánatos rokon volnék, de végül is felkeltek. Megkérdezte a hölgy, hogy kérek-e inni valamit, mert tud készíteni egy kis kakaót, ha gondolom. Kértem. Ő kiment a konyhába, és egyedül maradtam a szobában. Közben folyamatosan beszélt mindenféléről azzal kapcsolatban, hogy mióta élnek itt, meg milyen idegenek szoktak beesni hozzájuk, de most nem ez a helyzet, mert engem ismernek. Annyira valóságos volt az egész, hogy feltettem magamnak a kérdést, hogy mi történhetett, meghaltam álmomban, és most éppen már a halál utáni dolgok zajlanak, vagy mi a helyzet? Eléggé megijedtem, ahogy ez a gondolat belém hasított. Megpróbáltam arra koncentrálni, hogy kinyissam a fizikai szemem. Kinyitottam, és ott feküdtem a szobámban. Gyorsan visszacsuktam megnyugodva, és még hallottam, ahogy a nő beszél hozzám. Arra koncentráltam, hogy visszakerüljek oda hozzájuk, ami végül sikerült is, és folytatódott a tudatos álom. Megkaptam a kakaómat, iszogattam, közben pedig beszélgettünk. Kérdeztem tőlük, hogy mivel foglalkoznak, mire azt válaszolta a nő, hogy dolgoznak, mint mindenki más. Itt már egyébként teljesen hétköznapi emberi kinézete volt mindkettőjüknek, egy alvóvárosbeli ház mellett beszélgettünk, nem is olyan távol már ébredezett a nagyváros. Meglepődve kérdeztem, hogy itt, ebben a rendszerben is dolgoznak? Azt válaszolta, hogy: "Persze, nekik is kell." Mondtam, hogy nem fognak örülni ennek a hírnek az "otthoniak". Erre nevettünk, majd arra lettem figyelmes, hogy a bögre ráragadt az arcomra, és nem tudtam levenni onnan. Kérdeztem, hogy ilyenkor mi a helyzet, mire azt felelték, hogy lassan vége az itt tartózkodásomnak, és jönnek értem, hogy hazavigyenek, ezért kezd szétesni a valóság köröttem, és ez is annak a jele. Elköszöntem, mondván, hogy nem akarom megvárni, amíg kitoloncolnak, inkább megyek önszántamból. Megint arra koncentráltam, hogy kinyissam a szemem, és voilá, ki is nyílt. Otthon voltam. És mi történt utána? Felkeltem, felöltöztem, beültem az autóba, és elmentem Nic-ért. Miután felvettem, meg kellett állnom még, egy anyagot magamhoz venni. Nem beszélgettünk, nem mondtam semmit az álmomról. Kiszálltam az autóból, mert be kellett rakni még egy fém rudat a csomagtartóba. Mikor visszamentünk az autóhoz, akkor láttam, hogy füstöl, fel van törve a motorház teteje és a motor egy része hiányzik. Ekkor jöttem rá, hogy még mindig álmodom, és ebben a pillanatban valóban felébredtem. Majdnem elájultam a gondolattól, hogy én eddig teljesen abban a hitben éltem, hogy már felébredtem. Hát ennyi volt az álom, végig megdöbbentően tiszta, és semmilyen különbség nem volt a megszokott valóságom kinézete, és ennek az álomvalóságnak a kinézete között. Az összes történés egyébként jó 3-4 órán keresztül zajlott. Kis kivétellel végig tudatomnál voltam, tisztában voltam az eseményekkel, és mondhatom eléggé otthonosan mozogtam már benne. Egy érdekesség még a végére: amikor felébredtem tényleg, és az órára néztem, akkor derült ki, hogy valójában csak 20 percet aludtam. Elképesztő tapasztalat volt. Annyit még hozzátennék, hogy három vagy négy napja annyit mondtam magamnak lefekvés előtt, hogy: "Legyen tudatos álmom." Hát lett. :) |
| Kommentek |
| borzas |
| Üdv, Engem nagyon megragadott az álomban az arész amikor az üzenet átadásáról van szó annaka személynek akitnem ismersz. Szerintem ez elég konkrét, bár én nem értelmezhetem az álmod, mert ezek nem az én szimbólumjaim. Lehet hogy az a személy akinek az üzenet szólt ezen veboldal olvasója? üdv Borzas |
| 2006.09.22. 15.57 |
| atta |
| Nagyon érdekes. |
| 2006.09.23. 20.55 |
| A kommentezés le van tiltva ennél a bejegyzésnél! |