Richard Bach: Jonathan, a sirály
Bach, Richard, Jonathan Livingston Seagull, The Macmillan Company, New York, New York, 1970.
Magyar kiadás: Bach, Richard, Jonathan, a sirály (Jonathan Livingston Seagull), Édesvíz Kiadó, Budapest, 1997.
Legendás a Sirály fogantatásának módja: 1959-ben a szerző séta közben hangot hallott, mely leszögezte a kés?bbi könyv címét („Jonathan Livingston Seagull”). Senki nem tartózkodott a közelben. Bach elképedése csak fokozódott, amikor hazatértét követően azt tapasztalta, hogy a hang képeket mutat neki, melyek háromdimenziós formában ábrázolják a leendő könyv nagy részét. Az élmény hirtelen megszakadt, s Bachnak nyolc évet kellett várnia a folytatásra: 1967-ben egy napon váratlanul arra ébredt, hogy ismét hallja a hangot, és vele együtt érzékeli a könyv hátralévő részét – amit magától képtelen volt megírni. E különös tapasztalat keltette fel érdeklődését a Seth-anyag iránt.
Már e könyve is mutat néhány hasonlóságot Seth koncepcióival. Az allegorikus kisregény a testi halál után is folytatódó létezést feltételez; a reinkarnáció érvényességét vallja, s azt mint tanulási folyamatot fogja fel. Bár e folyamatot Bach lineárisnak, a tökéletességhez vezető útnak képzeli el, a könyvben felbukkan az a gondolat is, hogy a valódi természetre az egyidejűség jellemző. A könyv emellett a gondolat látható formájaként írja le a testet, s az egyént Isten képmásának tekinti.
Olvasmányos, elsősorban a lélekre ható mű a Sirály. Bevezetőnek ajánljuk a Seth-szövegekhez.
Nic, 2005.
Utolsó frissítés: 2005. 12. 20.