Üdvözlünk a Seth.hu-n!
Érezd jól magad!
ESP-ülés, 1971. február 2.
Csevegés Sethtel
A hit azt jelenti, hogy bízunk nagyobb valóságunkban
ESP-osztályülés, 1971. február 2.
Mármost, hacsak nem juttok közös nevezőre saját, önmagatokkal kapcsolatos kétségeitekkel, fogalmatok sem lesz arról, hogy micsoda a hit, és amikor a hit szót használom, nem vallásos fogalmak szerint beszélek. Amikor fizikai valóságotokra tekintetek, és látjátok, mi az, ez nem igényel hitet; egyszerűen fizikai észlelés kérdése a dolog. Amikor mindazonáltal elkezdtek betekintést nyerni a valóság természetébe, és felismeritek, hogy többek vagytok, mint amiről tudtok, hogy most vagytok, akkor hitet igényel, hogy ezt a belső képet valamilyen valósághoz közelítsétek, a ti fogalmaitok szerint. Mindannyiótokat kétségek akadályoznak, más szavakkal.
Mármost, egyedül működő fizikai észleléseitek gyakran felelősek ezekért a kétségekért, ugyanis azt gondoljátok, hogy csupán azok vagytok, amit önmagatokból láttok, vagy azt gondoljátok, hogy életetek csupán annyi, amit jelenleg észleltek belőle. S így, ha egyedül fizikai érzékeitekben bíztok, csakugyan tele kell, hogy legyetek kétségekkel, ugyanis ösztönösen tudjátok, hogy többek vagytok annál a szelfnél, melyet jelenleg képesek vagytok materializálni, vagy melyet jelenleg képesek vagytok kifejezni. Ha az általad ismert fizikai szelfnek megfelelően ítéled meg magad, akkor minden bizonnyal ismételten kétségek töltenek el, mert, ismétlem, ösztönösen tudod, hogy több vagy.
Mármost, amikor elkezded érzékelni a belső, láthatatlan szelfet, akkor fizikai fogalmak szerint elkezdesz annak nyomán cselekedni, amit hitnek nevezel – bizalomnak abban, ami ezen a ponton nem valós fizikailag.
A hit mindazonáltal nem azt jelenti, hogy valótlanságba vetsz bizodalmat: azt jelenti, hogy olyan valóságokban bízol, melyeket ezen a ponton nem tudsz észlelni fizikailag. Azt jelenti, hogy saját személyiséged olyan részeire építesz, melyeket érzel, de szokványos tükörben nem látsz. Azt jelenti, hogy a láthatatlan szelfre építesz, melyet még nem vagy képes valóssá tenni a fizikai valóságban. Mármost, a maga módján mindegyikőtök bensőségesen ismeri önmagának ezt a láthatatlan részét, különösen az álomállapotban. Mármost, a világotok fogalmai szerint, lehetsz realista, és mondhatod: „Én az a szelf vagyok, aki lát, szagol és tapint. Én az a szelf vagyok, akit a szokványos tükörben látok, és ez minden.” Vagy felismerheted, hogy a tükör csupán egy kis részét ragadja meg teljes képmásodnak. Hogy sokkal több van, amit nem mutat a tükör, és amit nem látnak más szemek, és választhatod azt, hogy olyan képességekre építesz, melyekről tudod, hogy bennerejlően a sajátjaid.
Mármost, annak tagjaiként, amit most egyszerűen az emberi fajnak neveztek, a ti képességeitek ezek. Bennerejlő képességek ezek, melyek a tudathoz tartoznak, függetlenül attól, hogy milyen formát vesz fel az. Belenézhetsz a tükörbe, és magától értetődőnek tekintheted képmásodat; megmoshatod a fogad, s azt gondolhatod: „Csakugyan sajnálatos képem van”; vagy: „Egész szép valami vagyok”, és mosolyoghatsz, de bármelyik eset álljon is fenn, magától értetődőnek tekinted, hogy csak a fizikai észleletek valósak.
Kritériumotok a fizikai valóságra a fizikai materializáció. Úgy neveltek benneteket, hogy ezt fogadjátok el a létezés kritériumaként, s mégis, ösztönösen mindannyian tudjátok, hogy sokkal többek vagytok ennél, s ti, akik itt vagytok, egészen jól felismeritek ezt, és így fizikaiaktól eltérő eszközökhöz vezettettek. Arra vezettettek, hogy az általatok ismert valóság alatt találjátok meg önmagatok valóságát, és ahhoz, hogy ezt megtegyétek, azon a valóságon keresztül kell dolgoznotok, melyet ismertek, s azon a szelfen keresztül, melyet ismertek. Bízni abban, hogy van ott valami, amiért dolgozol, egyet jelent a hittel. Felismerni, hogy több vagy, mint amit fizikailag észlelsz, egyet jelent a hittel. Nem azt mondom neked, hogy figyelmen kívül kellene hagynod a testet. Nem azt mondom neked, hogy veszítsd el érintkezéseteket a saját érzéseiddel, sem azt, hogy tagadd meg őket. Tested a jelenlegi észlelési módszered. De azt igenis mondom neked, hogy ha teljes valóságodat a testeddel azonosítod, akkor a depresszió és levertség súlyos érzései felé tartasz, s emellett jövőbeli meglepetéseknek teszed ki magad.
Mint tudjátok, nem vagytok bezárva a formába, melyet viseltek. Mármost, nincs ok arra ennélfogva, hogy be legyetek zárva abba, amikor már nincs szükségetek erre a formára. Mindannyian már most felszabadíthatjátok saját tudatotokat, kitágíthatjátok tudatosságotokat az identitásról, és a magatok módján el is kezditek ezt.
Mármost, csendes pillanataitokban még mindig a testtel azonosultok, és azt gondoljátok: „Ez a test vagyok én, és be vagyok zárva ebbe; s amikor ez nem lesz, akkor nekem végem”, s ezek a gondolatok akadályozzák szabadságotokat. A halál idején is akadályozni fog ez benneteket, ugyanis amilyen mértékben fenntartjátok őket, érzelmeitek olyan mértékben ragaszkodnak majd a húshoz, amikor ehelyett szabadnak kellene lennetek tőle.
Mármost, ebből semmi sem új számotokra, s mégis: nem mondható el túlontúl gyakran. Szabadság van abban, ha ismered magad, amilyen vagy, és amilyen voltál, a ti fogalmaitok szerint, hiszen a múltat tudjátok észlelni, s most ismét a ti fogalmaitok szerint beszélek csak. Ma reagáltok a jövőre. Egyszerűen csak nem gondoljátok, hogy ezt teszitek, és mai cselekedeteiteket nem kapcsoljátok össze azzal az információval, amit holnap fogtok észlelni, s így saját reakcióitok elkerülik a figyelmeteket.
Mármost, bizonyos mértékben hozzá vagytok szokva ahhoz, hogy prekognitív információt keresve tanulmányozzátok álmaitokat, és hogy az álomeseményeket összehasonlítsátok a jövőbeli eseményekkel, de ahhoz nem vagytok hozzászokva, hogy a mai ébrenléti állapotban adott reakcióitokat összehasonlítsátok azzal az információval, amiről holnap fogtok értesülni. Nem szabad elfelejtenetek, hogy nincsenek felosztások múlt, jövő és jelen között, és hogy nem egyszerűen a jelenre reagáltok. Reakcióitok sokdimenziós kontextusban történnek, akár tudjátok, akár nem.
Ford.: Nic, 2005.
Utolsó frissítés: 2005. 12. 20.