Nem volna ellenemre, ha nem csak én csinálnánk ilyesmit:))

Nekem is nagyon tetszett! Több ilyen miniprejektet is csinálhatnánk amúgy.. :)

Szívesen!:) Reméltem, nem csak nekem lesz érdekes.

Köszönöm a fordítást! Ez a hangokról szóló rész rendkívül érdekes volt.

forrás: sethforum.de

605. ülés, 1972. január 17.  21:24

21:20-kor Jane azt mondta, a közelben érezte Sethet. „Egy vagy két szót kapok éppen a fejemben” Éppen egy kis vacsorát ettünk. Jane olvasta az előző ülés anyagát, miközben evett. A kezdésnél a tempója nagyon lassú volt.

Seth: „Jó estét.”

Rob: „Jó estét, Seth.”

Seth: „Nos. Vannak átszivárgások (bleedthroughs) az időben és térben, ahogyan ti képzelitek. Emlékezzetek, minden idő egyidejű. Az ideák nem függnek előzetes elképzelésektől. Téves azt gondolni, hogy az ember nem tud olyasmit elképzelni, amit így vagy úgy nem tartalmaz a tapasztalatainak összessége. Az ideák szabadok tértől és időtől. Csak a ti meghatározott, a ti időkoncepciótokra irányuló fókuszotok zár el benneteket sok ideától, melyek amúgy hozzáférhetőek volnának.

A ti szavaitokkal, ezek az átszivárgások megjelenhetnek úgy a múltban, mint a jelenben, és ideák átszivároghatnak a múltba, vagy más időbe. Az ideák aktualizálódnak, vagy felvesznek egy hasznosítható formát, és a vele szembeni viselkedésetekhez alkalmazkodnak.
A magasan fejlett, kifinomult művészetek némelyike a múltból származik. A létezésük eredményezi az átszivárgásokat, és a jelenetekbe visszatérnek. Elméletileg az úgynevezett elveszett civilizációkról minden információ elérhető számotokra, ahogy számukra is a most rólatok szólók. Egy zárt elme mindamellett semmit nem vesz ebből.
A ti fogalmaitok szerint az emberiség a problémáin és a 20. század kihívásain dolgozik, ugyanúgy, ahogy a régi sumér civilizációk fogalmai szerint. Egyszerűen csak különböző szerveződési struktúrákat választotok és különböző alapfeltevéseket – mindezt azonban a fizikai létezésre irányuló egyetemes beleegyezésen belül.

(Szünet 21:35-kor, egy a sok közül)

A régi sumérok (betűzve) most dalolják a verssort, és ugyanabban az időben, amiben Roburt a ti fogalmaitok szerint megpróbálja lefordítani. Szerettem volna, hogy benyomást kaphassatok az idő e nagyszerű átlátszóságáról, hogy az ő dimenziójukat megtapasztalhassátok. Bizonyos szempontból „még nem” fejlődtetek a hangok vonatkozásában olyan mesteri tudásra, mellyel képesek volnátok épületszerkezeteket létrehozni, ahogy azt az előző ülésen leírtuk.

Mégis léteznek ezek a szerkezetek a ti mostotokban is, átszivárognak, hogy elgondolkodtassanak benneteket, másképp fogalmazva emlékeztessenek benneteket. Sok fizikai struktúra létezik a ti fogalmaitok szerint ugyanabban a térben, melyet most egy apartman ház foglal el. Mégsem lehetséges számotokra az alapfeltevéseitek miatt ezeket érzékelni, nemhogy azokat, amik „utána” következnek. Minden szerkezet mégis ugyanolyan érvényességgel létezik, mint az apartman ház.

Meghatározott koordinátákban oszlanak meg. E koordináták ismerete természetesen nagyon fontos volna, de ezek a más valóságok továbbra is nemvalóságok maradnának számotokra, amíg az elsődleges fókuszotokat meg nem változtatjátok. Ha ezt megteszitek, nem szükséges többé értenetek, mik a koordinátapontok. A belső szelf mindezt tudja. Azokat az információkat és adatokat keresi és választja ki nektek, melyek számotokra fontosak, és ezt a vágyaitoknak megfelelően teszi elérhetővé.

(21:42) Ha erősen érdeklődtök történelmi példák iránt, akkor minden információt odaszállít hozzátok a saját forrásaiból, melyekre szükségetek van. Bizonyos körülmények között át is csempészhet benneteket a koordinátákon, és újraélhetitek azt a kort, mely érdekel benneteket.
A tudatos szándék mindazonáltal irányítja a kapott anyag jellegét. Ha nincs érdeklődésetek ilyen dolgok iránt, nem fognak ilyen jelenségek elég erősen felbukkanni ahhoz, hogy a fizikai ébrenléti állapototokban benyomást kapjatok róla. Egészen lehetséges, hogy amikor egy civilizáció után ástok, melyet a ti fogalmaitok szerint éppen tanulmányoztok, olyan feliratokat próbáltok értelmezni, melyet talán ti magatok írtatok, és olyan utat ástok ki, melyet ti építettetek.

Ez a ti időtökre ugyanúgy áll, mint másokra. Más nézőpontokból a ti civilizációtok természetesen éppen a múlt, míg megint másikból még nem létezik. Az átszivárgások (bleedthroughs) azt jelentik, hogy minden nép, közmegegyezésben a sajátosságával, érdeklődésével, aktivitásával, meghatározott elképzeléseket vesz magára a jövőről, és a múltról, és ott működnek állandó kölcsönhatások. Ebből kifolyólag a múlt, ahogyan azt elképzelitek, soha nem zárt és teljes, hanem a jelenetek és jövőtök által szakadatlanul változik.

(Hosszú szünet 21:49-től 21:50-ig)

Nebene tehát a jelenlegi cselekedeteitek által megváltozik, ugyanúgy, ahogy ti az ő látszólagos múltja által. Barátotok Sue azt mondta, hogy ez ilyen esetben csak szabad cselekedetek folytán létezik az egész vonalon, és ez egy megfelelő leírás.
A piramisok ugyanúgy léteznek, mint más fizikai anyagok, de ez csak az a fizikai anyag, amit érzékeltek. Különböző fontos vitás kérdések vannak a piramisokkal kapcsolatban, melyeket még mindig nem értetek. A jelek rajta arra lettek kigondolva, hogy hangokat hozzanak létre. A hangok visszhangot váltottak ki. Egyesek ezek közül automatikusan egy csomó ajtót nyitottak, felfedezetlen rejtélyekhez vezetve – de csak olyanokhoz, melyek a hangok használatára értendők. …………

Tartsátok meg a szüneteteket.”

 (21:52 Jane tempója felettébb lassú volt, és úgy vélte, tudja. Általában nincs tudatában a tempónak, az idő múlásának, stb.
Nebene a neve annak a személyiségemnek, aki feltehetőleg Kr. előtt az első évszázadban Jeruzsálemben élt. Keveset tudunk erről az életről. ………..Seth néha utalást tesz Nebene-re……………

 (22:10 Jane azt mondta: „Ülök itt és várok. Ma este, úgy tűnik, nem olyan jó a kapcsolat.”
„Kérdeztem már, zavar-e ez abban, hogy tovább csináljuk” - mondtam.
„Megcsinálom. Nem tűnik túl rossznak.” Tovább vártunk. 22:15-kor: „Az volt az érzésem a szünetben”- mondta Jane- „hogy Seth elment, jobban, mint amikor a közelben van, ahogy általában teszi – miközben információt vagy valami mást hagy maga mögött. Ennek ellenére teljesen biztos vagyok benne, hogy folytassuk az ülést.”

Aztán: „Most kaptam egy mondatot”- mondta. „Valamit arról, hogyan készítik elő először a levegőt egy piramis létrehozásához…..Megmaradt egy érzés egy borzasztó nagy embertömegről, ezrek közülük énekeltek, ennek még mindig a piramisokhoz volt köze. Igazán vicces érzés, mintha a lárma a szoba közepén be tudna törni”- mondta Jane. Én mondtam, arra gondoltam, mit tesz Seth az anyag fényében, amit kaptunk. Adott Jane-nek egy tapasztalatot a régi időről és a mi jelenünkről, megmutatta neki, hogy mindkettő egy időben létezik. Jól passzolt ez a tapasztalat az anyaghoz.

 „Úgy érzem, egy egész embertömeg egy piramis képzetét mintázza” – mondta Jane – „majd ének és meghatározott magánhangzók és hangmagasság használatával ténylegesen megváltoztatják a levegőt, ahová a piramisnak kerülnie kell. Létrehoznak egy elhatárolást a levegőben” – mondta, miközben szélesen gesztikulált, „egy kötőerőt a képzet-struktúrának. Aztán voltak bizonyos fajtájú hangvilláik, és valamiféle eszközük. Ennek az éneknek a hangzása olyan volt, mint valami olyasmi, mint amit a műszer bekapcsolására használnának – amint az ének elért egy bizonyos magasságot, bekapcsolta az eszközt és erősítette és fókuszálta valahogyan a hangot olyasmihez, amit mi egy hihetetlen energiatömegnek neveznénk – megszakította, majd egy bizonyos irányba állította.”

„Nagyon nehéz tárgyakat lehetett evvel mozgatni. A tárgyak lebegtek – a levegőbe emelkedtek függetlenül attól, milyen nehezek voltak. Csak az volt fontos, hogy néhány személy egy bizonyos pontig vezesse. Sok emberre volt szükség az irányításához, de az emeléséhez és szállításához nem. A hangeszköz olyan fantasztikus hatással bírt, hogy össze tudott kötni atomokat és molekulákat.”
(22:25) „Emellett körben felépítettek az eszközök töltéseket és objektumokat, amiket mi még nem értünk, amiket úgy hoztak létre, mint a piramisokat”- folytatta Jane. Most gyorsabban beszélt, mint az ülés alatt. „A piramison belül ajtókat és járatokat megfelelő üzenetekkel és jelekkel nyitottak és biztosak voltak benne, csak nyitásra jó, ha ezeket a jeleket adják. Ezek a hangok igazán különösek (különlegesek) voltak. Voltak láthatatlan piramisok is – csak nem láthatjuk azokat.”

Mondhatom, Jane nem tudta, mit lehet ezekkel az adatokkal kezdeni; hezitált is, hogy közölje-e velem.
„Ezeket a piramisokat olyan módon építették, hogy mindent vissza tudtak tükrözni, azaz ha az ember rájuk nézett, nem objektumként látta. Várj, nem jól kapom ……. tökéletes álcák voltak bármilyenek is akartak lenni, de bizonyos hangmagasságok láthatóvá tették. Van néhány láthatatlan terem is, mint a szabályos piramisokban.”

 (Szünet 22:30-kor) „Ezek olyan struktúrák, melyek a Földünkön extrém ügyességgel fejlesztettek ki. A hangmintákat fizikailag materializálták, de ha a minták nem adottak, ezek a struktúrák azon kívül találhatóak, amit általában (szokásosan) fizikainak nevezünk. Ezek teljesek, azaz amint ezek a minták átadásra vagy kimondásra kerülnek.” – mondta Jane.

„Olyan, mintha be lennének fagyasztva – ez nem jó szó – olyan stádiumig, amíg átadódnak. (Szünet) Minden objektumnak megvan a maga hangmintája, mely a forma struktúráit éppúgy segítik, mint az atomok és molekulák.”

Szünet 22:35-kor) „Szünetet akartam tartani” – mondta Jane. „Még soha nem hallottam ilyesmit. Olyan őrülten hangzott, alig akartam kimondani ezeket a láthatatlan piramisokat. Az ének mindenhol itt volt.” Balra gesztikulált, miközben a hintaszékében ült; ismét a 4 ab apartmanban tartottuk az ülést a dolgozószobájában. ………….
 „Fogtam néhányat ezek közül az énekek közül, de nem jöttek át teljesen. Seth egyáltalán semmit nem magyarázott ebben, csak egyszerűen hagyta, hogy történjen.”

(22:43) „Egyszerűen várok, mi történik ezután. Nem igazán erős, de úgy érzem, egy sorompó (akadály) van ott” – és megint balra gesztikulált – „amin egyszerűen nem tudok átjutni. De ez mind onnan jön. Valami ezekről az eszközökről, az atomokat és molekulákat szorosabbá tenni, valahogy meghatározott dolgokat tettek ezekkel…..” Majd 22:45-kor visszajött Seth.

Seth: „Nos. Az információk alapvetően korrektek, amiket Jane kapott.
Tudjátok, hogy egy effektus hangjai élő dolgokra hatnak. Csontot tudnak gyógyítani. Struktúrák újraélesztésére is használhatóak. Kezdeti stádiumban vagyunk csak a sumari-nyelvvel – remélhetőleg a hangok természetének közelebbi megértéséhez vezetnek,  nem mintha (humorral) abban a helyzetben lennétek, hogy egy piramist építsetek a hátsó kertben.

(Rob: „Értem”)

Seth: „Nos, szeretnélek megkérni benneteket, csukjátok be a szemeteket, vagy hagyjátok nyitva, ha úgy jobb nektek. Engedjétek a különböző belső hangokat, a hangzás emlékeit a tudatotokba lépni, melyek lehetnek megnyugtatóak számotokra vagy nem megnyugtatóak is. Próbáljátok elképzelni, hogy ezek a hangok képek, gondoljatok kifejezetten a piramisokra, és fogjátok fel, mely hangok jutnak el hozzátok.”

(22:50 Miközben Seth beszélt, természetesen tovább írtam, hogy később vissza tudjam olvasni az anyagot. Végül nyugodtan ültem. Jane éppen csinálta, a szemei csukva voltak; ismét nem voltam benne biztos, Seth elment vagy nem. Becsuktam a szemem, és hagytam az áradást.
Pár pillanat múlva egy piramist vizualizáltam, mely azon a képen alapult, melyre Egyiptom tipikus épületeiként emlékeztem. Nagyon kellemes volt. Úgy tűnt, ezek felett az épületek felett vagyok és felülről nézek le rájuk. Ez a kép valószínűleg inkább szubjektív volt, mint objektív. Majd egy mélyen csengő, gongszerű hangot éreztem, mely nagyon hosszú volt. Néhányszor ez megismétlődött. Aztán éreztem és hallottam egy láthatatlan csoport néhány énekét, úgy tűnt, a látómezőmön kívül vannak. Az ének mély volt és monoton. A hangsoron felmentek és lefelé, de csak egyes hangjegyek. Az volt az érzésem, addig tudna ez ismétlődni fáradhatatlanul, amíg ebben az állapotban vagyok. Élveztem a tapasztalást és meg voltam lepődve az eredményen.

Kinyitottam a szemem. Jane kinyitotta az övéit, és így láthattam, Seth jelen van. Leírtam, amit éppen tapasztaltam, nem tudva, nem létrehoztam-e valamit, amit szándékoztam. „Nem tudom hogyan” – fűztem hozzá – „de a piramis négyszögletű alapjának feleltettem meg a gongeffektust. Olyan volt, mintha különösen jól ismerném ezt a formát, miközben ezt a gonghangot figyeltem, mely tényleg meglehetősen hosszú volt. Úgy tűnt, maguktól ismétlődtek. Ahogy ezek az énekek, melyek meglehetősen monotonok, néhány hang föl és le a skálán. Nem is voltak nagyon magasak.”)

Seth: „Ez egy jó kezdés volt”

(Rob: „Nem tudom, hogyan használjam ezt a gong szót” – mondtam. Nem tudnám utánozni. Arra gondolok, van egy vicces asszociáció régi filmekhez. …………

(22:56) Seth: „Kérlek benneteket, hogy néhány ilyen dolgot magatok fedezzetek  fel, és úgy, ahogy ezt a speciális gyakorlatot kiválasztottam. Csak azt szeretném közölni veletek, hogy a gonghangokról való érzéseitek nagyon ritkán bizonyulnak helyesnek.

Mindkettőtöket arra kérlek, hébe-hóba nézzetek egy tárgyra (objektumra) és próbáljátok meg hallani a hangját. Ez egy kis tréning volna, ami feltétele, hogy több eredményt érjetek el. Ez egyébként vonatkozik a test  különböző szerveire és a testre magára is. Aztán hagyjátok a hangokat felszállni, ahogy természetes módon is történik. Létezik egy különös összefüggés a hangok és egy olyan között, amiről azt gondoljátok, az az idő. Az idő „meg tud jelenni” folyamatosan hangként. Hangokat be lehet ültetni, hogy egyes elemeket elválasszanak másoktól, hogy izoláljanak egyeseket másoktól, másrészről össze is lehet kötni vele elemeket. Ebből a nézőpontból gondoljatok talán úgy a hangokra, mint vonalakra, melyekkel rajzol az ember.

 (23:01) A dallamok és hangok természetének megértése még várat magára. Következésképp különösen hangsúlyozni akarom, hogy a hangok elemek összekötésére és elválasztására használhatóak.

És evvel zárom a mai ülésünket. Gondoljatok a hangokra az általatok festett képekkel összeköttetésben is, a zengésekre, melyek a képeket magukat lényegesen vitálisabbá és az anyagot hosszabb életűvé teszik. És evvel magatokra hagylak benneteket.”

(Rob: „Nagyon köszönjük Seth. Ez felettébb érdekes volt. Jó éjszakát.”)

 (23:04 Jane azt mondta, míg én az effektusaimat érzékeltem, úgy érezte, teljesen el volt különülve Sethtől. Embercsoportokat látott „mint képeket, melyeket Egyiptomról láthat az ember. Láttam a sötét bőrüket – színesben – rövid talárok mellett. Csoportban énekeltek.”
Látta a piramisforma egy struktúráját. Az az érzése volt, hogy „…nehezebb hangok hátul voltak. Ezek formálták a piramisok alapját (bázisát).” Megpróbálta nekem többször elmagyarázni. Nagyon fontos, mondta, hogy a nehezebb hangok a szerkezet alapjánál voltak. …………)

forrás: sethforum.de

Seth a hangokról, piramisokról, sumérokról és földönkívüli látogatókról

604. ülés, 1972. január 12. szerda, 21:19 óra



„Nos, a ti emberi fajotok nem egészen a ti bolygótokról származik. Ezt soha nem mondtam nektek. Ebből a szempontból a származásotok valóban sokrétű. Néhány információt, melyet a könyvemben adtam nektek, ki kell egészítenem az érthetőség kedvéért.”

Seth: „Az evolúció, ahogy az ember elképzeli, sok különböző aspektust foglal magába ebben az összefüggésben. Három vagy négy kezdőidőpont volt. Tudtok követni?”

Rob: „Igen”.

Seth: „Voltak látogatók más naprendszerekből. Ez teljesen normális. A saját relatív elszigeteltségetek az átlagtól távol eltűnik. A legendák, sok közülük, ezért természetes tudósítások nagyon is legitim, pszichés történésekről, melyek ezeket a jelenségeket jellemezték, amihez az ember nem rendelkezett megfelelő szókinccsel. Kényszert éreztek annak leírására, amit ők láttak, összehasonlítva azokkal az objektumokkal és történésekkel, amikben jártasak voltak.”

 „Néhányan e látogatók közül, a ti fogalmaitok szerint, jóval fejlettebbek voltak másoknál. Superman-eknek tűnnének olyan civilizációval kontrasztban, melyet ismertek. Volt néhány átgondolt kísérlet, melyek a kísérletező számára felettébb veszélyesek voltak, melyek során újra és újra megkísérelték ilyen vagy olyan módon az emberi tudatot előrehajtani. Ennek megközelítése nem olyan egyszerű, bárhogy is nézzük. Nem létezik egypólusú fejlődés. Az idő folyamán ezek az intergalaktikus térutazások gyakorlatilag kivitelezhetővé váltak, a pszichés képességek nagymértékben fejlődtek. Egyik a másik számára szükséges. Ezért vált ez elérhetővé a földi embernek az álomállapotában, amikor a természetes félelemreakciója egy bizonyos pontig csökken, és ahol a látogató számára is kisebb a veszély.”

Seth: „Testen kívüli találkozások természetesen használatosak. A látogató fel tud tűnni és el tud tűnni anélkül, hogy ez félelmet vonna maga után. A civilizációkat gyakran figyelmeztetik természeti katasztrófákról, melyek a látogatók számára az ő nagyobb rálátásuk miatt felismerhetőek.”

„Az ilyen figyelmeztetéseket a földi emberrel álomállapotban közölték. Azért történik az ilyen közlés biztonságos úton, mert a látogatókat gyakran megrohanják. Ebben a korban, a ti fogalmaitok szerint, a Beszélők közvetítőként ténykedtek. Gyakran nem követték (az emberek) a katasztrófákról történt figyelmeztetéseket. Néhány figyelmeztetést félreértettek, Istenek büntetéseként értelmezték morális bűnökért.”

 (21:36) ”Ez az egész morálelképzelés eredetileg az aktuális szituációra volt rászabva olyan fogalmakban kifejezve, melyeket az akkori emberek meg tudtak érteni.”

„A piramisok óriási sziklatömbökből létesültek (gondolom, Seth Baalbek-re utal itt; nem szakítottam félbe, hogy rákérdezzek). Ezek mindegyike ilyen vagy olyan módon, a tér koordinátapontjainak (Seth saját könyvében ad erről leírást) és hangok alkalmazásával készültek. Voltak eszközök (hangszerek?), melyek a hangokat szabadon bocsátották, melyek, mondhatjuk, azonos módon továbbították, ahogyan egy lézersugár teszi a fénnyel. Léteznek rajzok e folyamatok némelyikéről primitív, sumér, újra felfedezett barlangokban, ezek a rajzok azonban félrevezetések, az eszközöket valami másra használták. Senki nem tudja, hogyan kell használni ezeket az eszközöket. Egyesek léteznek, a ti fogalmaitok szerint, még mindig.”

A sumérok létezésükre való emlékezetként a sumér kultúrát hagyták hátra. (Ez az a kapcsolat, amit Jane és én nem tartottunk létezőnek) Felépítették a kultúrát, és noha nem irányították minden aktivitásukat, mégis felelősek voltak a tanításuk elferdítéséért, mely gyakran előfordult. Van egy különbség a sumérok és a könyvekben lévő kultúra között. A ti sumérjaitok a kultúra mögött vannak – ők indították el ezt a speciális civilizációt.

Világosabbá teszem: A ti sumérjaitok mutatták meg ebben az időben a földieknek, hogyan kommunikálhattak, hogyan kezd az ember kézi eszközöket használni, minden alapot megadtak, melyre egy civilizációt alapozni lehet. A sumérok, a ti sumérjaitok, abban az időben nem emberi eredetűek voltak.

Nos. A sumérjaitok, a ti felfogásotok szerint, egy másik időben voltak emberek. Nem volt szándékukban egy bennszülött törzset sem átvenni (alapítani?). Egyszerűen csak megértették az individuális létezés természetét. Ezért voltak abban a helyzetben, hogy különböző fiikai rendszerek közül válasszanak, melyben szeretnének tapasztalni. Elérték a belső tudásukat és integritásukat, és minden adott rendszerbe beleszülettek. Folyamatosan használják az eredeti képességeiket és tehetségüket, hogy segítsék a rendszert, azon kívül keményen dolgoznak pszichés és kreatív kihívásokon.

Talán szükségtelen megjegyeznem, hogy tudatában vannak a kapcsolatnak. Ez egy egyéni dolog. Ők gyakran feltalálók, állandóan új ideák fejlesztésével, vagy felfedezésekkel foglalatoskodva. Minden ilyesmi belső mintát követ, melyek a ti szavaitokkal speciálisan emberiek. Az emberiségnek ezért megvannak a saját tulajdonságai és nem tud mindez „külső befolyásra” másképp történni, hanem ezekkel kell az embernek dolgoznia.

Ha úgy látszik, nagy felfedezések jönnek, majd az idő folyamán eltűnnek, talán újra felfedezésre kerülnek, ez egyszerűen azt jelenti, az egyéni természet nem volt avval összhangban, tehát célirányosan nem volt használható. Ha az agresszió bármikor is túl rossz irányba terelődött, ez automatikusan kiváltotta az erő és a felfedezés elvesztését, melyek a bolygó elpusztulásához vezettek volna. Ez egy természetes aspektus, az önvédelmi alap (elv, princípium), mely a földi életen belül, ahogy azt ismeritek, működik.  Egy szó, mint száz, felfedezések létrejöhetnek idő előtt, és azonnal elveszhetnek, hogy csak évszázadokkal később fedezzék fel őket.

Probléma akkor keletkezik, ha megpróbáljátok a tudatot vagy a létezést kategorizálni. A testen kívüli állapot, tágabb értelemben, egy sokkal természetesebb állapot, mint a testben létezés. Fogtok egy testet és formáljátok azt. Anélkül teszitek ezt, hogy egyáltalán tudnátok, hogyan teszitek ezt, de egy test létrehozható bármely adott rendszer álcájából, egyszerűen, ha tudjátok, hogyan.

Az űrruhák következésképp tökéletlen, ügyetlen emlékezések egy belső képességre, a belső szelfet avval felöltöztetni, amit az álca éppen felkínál, hogy a környezet elemeivel ilyen módon egybe lehessen olvadni, ami egy élő részetekké válik.

 A sumérok – a ti sumérjaitok – ezt tették, amikor a kultúrát, ahogy a könyveitekben írva van, bevezették. Az ő időérzékelésük teljesen más, mint ami számotokra veleszületett. Nehéz ezt elmagyarázni, de egy több évszázadnyi idős civilizációnál maradva, a ti időszámításotok szerint, azonos időtartam és fáradozás azt hozza magával, hogy egy embernek öt-tíz év időtartam szükséges egy foglalkozáshoz, tehát az idő relativitása ebben a kontextusban fontos.

Tartsátok meg a szünetet.

 (22:01 – Jane tempója nagyon jó volt, a transza ugyanúgy. Néhány percig nehézségeim voltak annak eldöntésében, melyik írásmódot alkalmazzam – Sumérok vagy Sumerianok; …………)

Seth: „Nos, készen állsz?”

Rob: „Igen”

Seth: „Alapvetően – a ti fogalmaitok szerint – nem létezik olyasmi, mint egy elszigetelt, független, földi eredet, a tudatból, a bolygótok fizikai viselkedéséből vagy tulajdonságaiból, vagy egy másikéból, hirtelen kiszökkenve. Amint tudjátok, előbb a tudat jön, aztán jönnek létre a fizikai materializáció formái. Minden tudat, mely a fizikai materializációt választja, meghatározott feltételek alatti ténykedés mellett dönt, mely számotokra egy faj természetes tulajdonságait is jelenti. (A tudatok) akceptálnak bizonyos tulajdonságokat, és amíg a létezést tapasztalják, azon belül azt az utat kell követniük, amit választottak. Ezért beszéltem az emberiség természetes hajlamáról, azokéról, akik a létezést a ti speciális, planetáris léteteken belül választották.

A tudat nem helyhezkötött és nem is lesz az soha.”

„Ti mindig sumarik voltatok. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a ti tudatotok önmagában bizonyos hajlamokat, érdeklődést, képességeket és specializációkat birtokol. A sumari szó a tudat egy bizonyos fajtáját jellemzi, mint az azonosítás eszköze, ahogyan ti neveznétek. Mondtam nektek egyszer, hogy tudatcsaládok vannak. Ez nem jelenti azt, hogy a tudat ne volna egyedi és különálló, hanem hogy egy nagyszerű képessége van a csoportosulásra, kapcsolódásokat elérni, tudást és tapasztalatot megosztani és önmagát mindig változó mintákba szervezni, miközben alapvető identitását és integritását megőrzi.

Rólatok ezt elmagyarázni még nem lett volna lehetséges, amikor elkezdtük az ülést. (szünet) Adjatok nekünk pár percet. (hosszú szünet) A tér és az idő gondolati konstrukció. Nem fizikailag jelennek meg, mondjuk, mint asztal és szék, mégis mindkettő definiálhatónak tűnik, azonban nem tudja az ember elképzelni a bútordarab egy részét például időn és téren kívül létezőnek. Az idő és a tér különböző módokra és különböző rendszerekre konstruálódott. Egyes rendszerekben mint természetes jelenség tűnnek fel, pl. mint különböző objektumok, másokban mint hang és fény variációja. Nagyon nehéznek találjátok, hogy egyáltalán téren és időn kívül gondoljatok a létezésre, mégis, a tudat alapvetően független mindkettőtől. A tér és idő elképzelése csak akkor merül fel, ha a tudat álcát vesz fel, csak ha össze van kötve, más szavakkal, egy fizikai létezési móddal. Tér és idő, mindkettő tudati alkotás, más szóval, és a kifejeződésének hordozói.

Az anyag egy …..? Ahogy a könyvemben elmagyaráztam, használható különböző koncentrációs szinteken mint emelvény? , a fókuszotokat más idősémákba vezetni. Az idő olyan, mint a szín. Csak egyre fókuszáltok.

Jelenlegi civilizációtok és a „régi” sumér civilizáció egy időben létezik, tehát szimultán, de ahhoz, hogy erről nektek beszélni lehessen, egy időszekvenciát kell használnom, melyet ti megértetek. Ha megértitek, hogy ezek a civilizációk egy időben léteznek, nem fogtok annyira csodálkozni, hogy lehetőségük volt olyan építményeket létesíteni, amilyeneket ti a ti mostotokban nem tudtok építeni. A ti mostotok és az ő mostjuk most létezik.

A jelenlegi fizikai környezetben, melyben a ti civilizációtok egyetlennek tűnik, ez a civilizáció még mindig létezik. Nem találkozhattok vele, pedig ugyanazon a helyen álltok, mert az időről való elképzelések elválasztanak benneteket. A civilizációk virágzásukban és romjaikban egyidejűleg léteznek. Az élő, régi sumérok elmennek a modern turisták mellett anélkül, hogy látnák őket, és miközben a turisták a régi sumér piactéren sétálnak, csak a romokat látják.
Sokat ebből matematikai képletekkel lehetne elmagyarázni, melyek benneteket jelenleg elkerülnek. Saját tudatotok a régi Sumerianokéval (betűzve), ugyanúgy, mint jelenlegi önmagatokkal, a ti fogalmaitok szerint, egyidős.

 (22:46) Képzeljétek el az országaitokat a bolygótokon egyidejűleg. Vannak különbségek nyelvben és kultúrában, és egy csomó időbe telne a téren átutazni és meglátogatni őket. Azonos módon létezik egyidejűleg minden idő, bizonyos szokásaitokon belül és a fogalmaitokban azon a területen belül, amit ismertek. Megtanultátok, hogyan húz az ember utakat a téren keresztül, de nem az időn keresztül – tudatos szinten. Vannak kereszteződési pontok az időben és térben, ami számotokra még nem ismert. A ti fogalmaitokkal beszélek, reményeim szerint egyszerűbbé téve ezt. (szünet) Az idők tehát természetesen ugyanúgy léteznek, mint a helyek. Időre gondoltok, amikor valahol elmozdul valami a téren keresztül valamin, ami relatív szilárd. De az nem tűnik fel nektek, hogy időkbe éppen úgy tudtok közlekedni, mint helyekre.

(Szünet 22:53-kor)

Mindezt nehéz elmagyarázni. Én pl. nem gondolom, hogy az idő, minden pillanat, lezárt és elintézett dolog, ami úgy értendő, az idő folyamán nem egy maghatározott irányba halad tovább.  A ti szavaitokkal, minden pillanat kirobban, vagy berobban minden irányba. Tér és idő, ahogy ti értitek, szitál össze vissza egymáson keresztül. Nem úgy viselkednek, ahogy ti gondoljátok. Jelenleg csak úgy értelmezitek a létezéseteket, ahogyan az három dimenzióban kifejeződik. Saját aktivitásotok ugyancsak létezik sok más dimenzióban is. A Sumari ezért jelenik meg vagy szivárog be egy más dimenzióból a háromdimenziós rendszerbe.

Most tarthattok szünetet, vagy befejezhetjük az ülést, ahogy kívánjátok.

(Rob: „Szünetet tartunk.”)

 (22:58. Jane transza ismét nagyon jó volt. Most többet mesélt arról, amiről az előző szünetben beszéltünk, a hangelőállító eszközök segítségével hogyan tették megmunkálhatóvá a köveket. Csak nagyon megválogatott eszközöket használtak erre, mondta, a kőzetnek csak a felső rétegét felpuhítva, ami mintegy „fagyasztó” hatott, a munkát könnyebbé téve. Az eszköz (hangszer) mindkettőt tudta, felpuhítást és vésést. „De mindenekelőtt” - mondta, ahogy tovább beszélgettünk-, „arra használták az eszközt, hogy a kő felső rétegét izolálja, hogy a többi rész ne gyengüljön.” A nagyon nehéz és terjedelmes faragásokról beszéltünk, Baalbek romjainak kapuívére gondolva – nem a csillagképmunkákról a kőtömbökön, stb.
Ack-a-sonda. Ez a fonetikus interpretációm egy szóra, amit Jane a kérdéshez kapcsolódva az eszközről kapott, Sethtől vagy nem, azt nem tudta megmondani az utolsó szünetben. A hang emberi füllel nem volt hallható. „Az eszköz úgy nézett ki formailag – nem tudom igazán kifejezni -, mint egy nagyon durva pisztoly. Minden, amit tenni kellett vele, a célzás. Ez csak kis dolgok számára volt.”

(Újrakapcsolódás 23:15-kor)

Seth: „Nos, az anyagot hanggal manipulálták. Néhány űrhajó maradványt lepecsételtek. Néhány látogatót láttak halottan feküdni, majd később ismét újra látták őket, ennek következtében az egyiptomiak biztosak voltak benne, hogy az egyén túléli a halált. A világűrutazások során egy látogató mint fiatal ember tűnhetett fel, és 40 év múlva még mindig úgy tudott kinézni, mint egy fiatal ember, ez vezetett a halhatatlanság és az istenek örök fiatalságának elképzeléséhez.”

(Ilyen hatások merültek fel az Einstein által rögzített relativitáselmélet kapcsán, stb.)

 „Az Olympos istenei voltak az ember legszórakoztatóbb próbálkozásai, hogy az űrutazókat isteniesítsék. Nagyon erősen összekutyulták itt az istenekről való elképzelést földi asszonyokkal való párosodással.” (szünet)

„Többféle szempontból ezek voltak a felelősek – a hangok felettébb lelkes használatára utalva -, a bibliában vagy más irodalmi művekben említett özönvízért is. Volt alapja, hogy sokszor történtek figyelmeztetési kísérletek az előrelátható katasztrófákról. A hangok használata különböző időpontokban volt fontos, száraz vidékek vízzel való ellátására, amikor szó szerint vizet fakasztottak a sziklákból.”

(23:22) „Vannak különböző tulajdonságok (jellemzők), amikre nehéz rámutatni. Gyakran szó szerint tovább terjedtek a hangok, mint a szándék volt, olyan következményeket okozva, melyek nem voltak betervezve. Nagy finomságok kérdésesek voltak. Hangokat használtak öntözés után a növények növekedésének gyorsítására is, más területekre való áttelepítés könnyítésére, ahogy gyógyászati célokra is, különösen csont- és agyoperációknál. A verbális hangokat gyakran sztereotipizálták, mert a hang testre gyakorolt hatását megértették. Sok idea, mely hihetetlennek számított, egy rendkívül legitim alappal rendelkezett. Hangokat használtak lokalizálásra is, …..pl. gáztelepek lokalizálására.

Ez egy nehéz téma. A tonnányi sziklák mozgatására pl. különböző technikákat alkalmaztak, a hangok használata és a precíz matematikai számítások fontosak voltak. Sok civilizáció termékeny területen nőtt és virágzott, mert az emberek egyszerűen tudták, hogyan kell termékennyé tenni és fenntartani.

Most be kell fejeznünk az ülést. Szívélyes jókívánságaim mindkettőtöknek.”

(Rob: „Köszönjük Seth. Ez igazán érdekes volt. Jó éjszakát.”)

Ó, remek, köszönöm:)

Akkor bevezetésként, ebbe a topikba egy német nyelvű honlapon olvasható két, könyvben ki nem adott ülés szövegének fordítását másolom be. Nem teljes terjedelmében, a bevezetőt, és egyéb köztes beszélgetéseket, Robert megjegyzésit többnyire kihagytam. Fordítási hibák könnyen előfordulhatnak! Szóval ezt csak úgy magunknak, de több, mint a semmi, és érdekes lehet.

Ahol ...... van, ott hiányzik egy rész, vagy egy szó, amivel nem tudtam megbirkózni, nem tudtam értelmezni.

Szia Tida! Itt az új topic. :)