:D szuper! Kellemes pihenést! :)

Elkezdtem a következőt, aztán nagyon ismerős kezdett lenni. Na ez az a fejezet, amit már lefordítottam korábban, a tudat-családokról szól. Tehát én most hátradőlök, és lásd a Seth szövegei fórumrészben a Tudat-családok c. topikot :) Sőt, még az azutáni fejezet is ott van lefordítva, vagy egy rész...

Köszönöm szépen, Tida! Kivételesen Seth nem bonyolította agyon ezt a részt. :) A következő is érdekesnek igérkezik. :)

735. ülés fordítás 2.rész

A tragédia legmélyebb érzésének közepette, vagy akár meghiúsulásakor, győzött a komponista. Ezekben az esetekben a tragédia emocionális kontextusként lett választva, mellyel a psziché játszik. Ez nincs rátok kényszerítve, hanem egyenesen a tulajdonságai miatt választjátok – még akkor is, ha kétségbeesésről van szó.
Miközben ezeket a tartalmakat a legvégsőkig kiélvezi, ebből a kontextusból kiindulva felfedezi a psziché a vitalitás és a létezés tüzét, ahogy ebből a specifikus nézőpontból megtapasztalta, és a kétségbeesés élőbb lehet, mint a felfedezetlen, alig megélt öröm. Ugyanígy választhatnak bizonyos személyek olyan élettapasztalatot, és meg is teszik, melyek tragédiát tartalmaznak. De ezeket a tragikus életeket is gyújtópontként használják, melyek által a létezés nagy vitalitását és energiáját lehet megtapasztalni.

(Még mindig ezen az intenzív módon:) Ez nem azt jelenti, hogy egy tragikus élet mélyebb és élőbb, mint egy boldog, egyszerű élet. Csak azt jelenti, hogy minden személy életművészettel foglalkozik. Különböző témák vannak, hangszerek, melódiák – de egyik nagy művészet sem tudja a létezést egyszerű definíciókra leszűkíteni.
Kívülről látszódhat úgy, hogy mondjuk egy fiatal személy ilyen vagy olyan módon meghal, mert elégedetlen az élettel. És normál esetben biztos abból indul ki az ember, hogy az öngyilkosság félelem az élettől. De az öngyilkosoknak vagy potenciális öngyilkosoknak szó szerint olyan nagy kedvük van az élethez, hogy folyamatosan kockára teszik, hogy így erősebb formában megtapasztalják, mi ez. Ugyanez vonatkozik a veszélyes foglalkozású személyekre. Manapság van egy modern felfogás, miszerint ezeknek az embereknek halálvágyuk van.  Ehelyett azonban sokuknak intenzívebb életvágyuk van. Mások számára ez destruktívnak látszik. Egyes embereknek azonban a kockázat kiegészítő vonzereje értékes. Ez a kockázat valójában számukra az élet egy intenzívebb verzióját nyújtja.⁹

Ez természetesen nem minden öngyilkosra vagy potenciális öngyilkosra érvényes. ¹⁰ , vagy mindenkire, aki kockázatokkal teli életet él. De ezek az elemek benne vannak. Egy személy, aki 17 évesen meghal, talán sokkal nagyobb dimenzióit tapasztalta meg az életnek, mint valaki, aki 82 évesen hal meg. Ezek az emberek nem annyira öntudatlanul hozzák meg a választást, mint ahogy látszik.
Tarthatsz szünetet, vagy Roburtnak hozhatsz egy cigarettát, ahogy szeretnéd.
(„Akkor tartunk szünetet.”
23.15-23.31)

Ez nem azt jelenti, hogy tapasztalatotokat bármely adott pontban ne tudnátok megváltoztatni.
Induljunk ki egy feltételezett, Mary nevű fiatal hölgyből, aki az említett fajtájú tapasztalatra hajlamos. Temperamentumából kifolyólag krízishelyzeteket keres magának. Esetleg öngyilkossági kísérletre vállalkozik. Más körülmények között nincsenek ilyen gondolatai, de 17 éves korában meghal. (Erőteljesen) Itt egészen biztosan nem bocsátunk meg a gyilkosnak – pedig itt is úgy van, hogy senki nem öl meg olyan embert, aki nem akar meghalni.
A gyilkos éppoly intenzíven keresi az áldozatot, mint az áldozat a gyilkost. Másrészről az élettel való tapasztalatai rábírhatják Maeyt véleménye megváltoztatására, és így ehelyett 17 évesen egy nehéz betegséggel konfrontálódik, melyből győzedelmesen meggyógyul. Vagy éppenhogy megszabadul a haláltól, ahogy a gyilkos puskagolyója a mellette állót találja el. Egy egészen más síkon, és egészen más módon talán egyáltalán nincs ilyen tapasztalata, hanem krimit ír, vagy ápoló egy sebészeti osztályon. A speciális variációk, melyeket egy ember cselekedhet, végtelenek. Azonban nem kezdhetitek el a kontextus tudatos megváltoztatását, amíg nem világos számotokra, hogy ti alkotjátok azt. A melódia a sajátotok. Nem elkerülhetetlen, és nem az egyetlen, amit játszhattok.

Bizonyos fokig megvalósíthattok részeket az ismeretlen valóságotokból, és behúzhatjátok életetek tapasztalati területébe. Egy zeneművön belül  (kompozíció) egészen nyilvánvaló kapcsolat van az egyik vagy másik hangjegy között. Tekintettel a fizikai családokra és a nagyobb keretekre, a valóságok között létezik egy kapcsolat, melyeket, mint a hangjegyeket, folyamatosan változtatjátok. Bizonyos fokig felfogjátok a kortársaitok valóságát is. Minden téma és életetek fókusza szerint akceptáljátok azokat, vagy nem.
(23.45) Adj egy percet…
( Megszólalt a telefon, ami kb. három méterre állt egy polcon – tulajdonképpen egy halk jelzőhang, mivel az ülés előtt lehalkítottuk. Ennek ellenére megijedtem, hogy Jane-t, aki csendben ült a székében, zavarhatja. Szemei csukva voltak.)
Nem vagytok részei úgymond valamilyen valóságnak, ami nem a tiétek. Ha megosztjátok másokkal, az azért van, mert mások ugyanannak a témának a variációival foglalkoznak. Ez vonatkozik „minden adott időben” a világcélokra is.

(Még mindig csengett a telefon…) Adj egy percet… Például: Bizonyos nézőpontból úgy dolgoztok a kihíváson, ahogyan a világ forrásait legjobban tudjátok hasznosítani. Néhány országnak túltermelése van. Mások túl keveset produkálnak. Úgy tűnik, ellentmondások lépnek fel. Egyes emberek túl sokat esznek, miközben mások éheznek; egyesek túláradó komfortot élveznek, mások alig ismerik azt. Ezek, látjátok, variációi egy témának. Átfogó értelemben a kortársak a kihívások ugyanazon csoportján dolgoznak, még ha adott helyeken fölösleg vagy hiány is mutatkozhat. Azonban a kihívások talán nem is tudnának egyértelműen kikristályosodni a túlzások e mértéke nélkül.
(A telefon elhallgatott – végre) A komplementer aspektusok, akik kortársak, egy meghatározott időbeli keretrendszert választanak maguknak. Egyedül az időforma érthetővé tesz bizonyos gyújtópontokat, melyek, a ti fogalmaitok szerint, nem volna érthető egy másik kontextusban. Amit a jelenetekben az iparról tanultok – „fejlődés” – és a Föld produktumainak igazságos részesedéséről, csak egy összefüggésben lehet megtanulni, melyben megtapasztaljátok és megélitek, hogy az iparosodás túl messzire megy, mely során látjátok és megértitek, hogy a technológia egy növekvő veszélyt jelent.

(Ismét erőteljesen) Elismerem, nehezen leírható értelemben, a történelem folyamán az alkotó megoldások megváltoznak a múltban, úgy, hogy variációk vannak felvéve, és a technológia nem ugyanolyan módon halad tovább, mint ahogy tapasztalatotok által „tette”.
Mondtam már, hogy személyesen megváltoztathatjátok a múltatokat a jelenetekből kiindulva. ¹¹ Ugyanez vonatkozik kultúrákra és civilizációkra.
Befejezem az ülést. Legszívélyesebb jókívánságaim, és szép estét.

(0.01 óra. Ez hirtelen befejezés volt. Jane transza és közvetítése kitűnő volt – erős és vitális. „ A következő ülésen Seth bele fog menni a történelmi lehetségességekbe.” – mondta.  „Most azonnal bele tudnék fogni, olyan jól érzem magam. Probléma nélkül végig tudnék még csinálni egy órát. Van egy csomó dolog a nemzeti komplementer-aspektusokról is.” 12 És miközben írtam ezt a megjegyzést, még több dologról mesélt, amit Sethnél készenlétben van.
Tudtam, hogy folytatná az ülést, ha bátorítanám, de elmúlt már éjfél; 19 órán belül van egy ESP-csoportunk, és közben is sok dolgunk van még. És a kezem is elfáradt.
„Ma volt először olyan érzésem, hogy az „Ismeretlen valóság” a végéhez közeledik” – mondta Jane, „ Seth készen áll befejezni, és a végét összekötni az elejével…nem rögtön; de először van ez az érzésem.”
Valójában sok Seth - csatornája volt nyitva. Úgy tűnt, minden általunk említett téma egy továbbihoz vezet, sőt, Seth készen tart egy „halom anyagot” Jane-ről, rólam, és a zenéről. Tartalmaz információkat a hegedűoktatásról, melyet 8 évesen vettem fel – egy történet,melyre, nekem úgy tűnt, évtizedek óta nem gondoltam már[1927-ben volt], de amire azonnal emlékezni tudtam, ahogy Jane megemlítette.)

Bocs, de erre nincs energiám, hogy a fejezetenkénti fájlokat küldözgessem. Innen CtrlC CtrlV, és már nyomtathatod is:)

Köszönjük és csak így tovább !

( Van még jónéhány könyve ami nem jelent meg magyarul. )

"Vörd"- ben vagy valami nyomtatható verzióban nincs meg neked az eddigi lefordított anyag ?

Kinyomtatnám magamnak.

:) Nem véletlenül nem tudom rávenni magam a jegyzetei lefordítására:)

:) Jellemző.

Rob rendkívül vonzódott a lábjegyzet készítéshez is. Nagyon hasznos tud lenni, de úgy érzem volt ahol túlzásba vitte.

Gondolom, mivel Seth említette, hogy a sumarik tavasszal szeretnek születni, leellenőrizte:)

Nem tudom mire jó egy ilyen statisztika. Hónaptól függ a tudati család?

A szöveg utáni jegyzetekben - amit nem szoktam lefordítani -, csinált valami statisztikát Rob arról, a csoportból hányan melyik hónapban születtek. Úgy látszik, őt érdekli, én nem tartanám olyan fontsnak ezt tudni. Ahogy átfutottam, minden hónapra jutott egy vagy több ember, azt hiszem.

Igen szapora vagy! :))) kiraly

Valahol azt is mondta, hogy majdnem mindenki sumari, tehát feltételezem, hogy van más tudati családból is a pszichés osztályban, de erről nem szól, hanem előadja ezt a ki kinek a komlementere. Nem tudom mit kezdhetet ezzel Jane és Rob. Egyébként a komplementer-aspektus elnevezést se tartom teljesen jónak. A növény leveleiről szóló hasonlatban nem érzem, hogy mitől komplementerek ezek a személyiségek. Eléggé összekavarodott bennem ez az egész, talán újra kéne olvasnom az elejétől.

Már el is olvastad? Nekem is zavaros még ez a komplementer ügy:) Neki ez meg ez, a másiknak ez, de az nem, aztán valahol közli, hogy tulajdonképpen mindenki mindenkinek az. Aztán meg, hogy a komplementer-aspektusok ugyanabba a családba tartoznak. Korábban épp ezen akadtam fenn, hogy ezt gondoltam volna, de mikor Rob fekete nős meg római k.a.-át taglalta, pont hogy teljesen ellentétes volt a jelenlegi habitusa a római tekintélytisztelő szolgalelkűségével. És nem reinkarnációs énekről volt szó.

Amúgy szívesen, a két rövidebb egészen gyorsan ment, meg izgalmasabb is volt számomra, most ez a legutóbbi fél nem annyira, ott is hagytam kicsit :)

Köszönöm szépen, Tida! Nagy munka lehetett ezt lefordítani.
Bevallom, ezeket a komplementer-aspektusokat már egyre kevésbé értem.
Főleg amikor felsorolja, hogy a pszichés osztályban ki kinek a komplementere. :(
A tudati családok koncepcióját viszont érthetően magyarázta el. :)

735. ülés 1975.február 3. hétfő, 21.12  fordítás első rész

(……………………………………. És ma elkezdtünk házat keresni. ²
Az első – egy bungaló a Foster Avenue-n – elbűvölt minket, ami aligha lehet véletlen. Debbi mutatott nekünk róla egy fotót a katalógusban, és világos volt számunkra, hogy meglehetősen hasonlított arra a pennsylvaniai házra, aminek megvásárlását 1974 tavaszán számításba vettük. ³ Eltekintve attól, hogy mindkettő bungaló volt, hasonló idősek voltak, és hasonló színük volt.
Jane és én azt is érdekesnek találtuk, hogy ritkán jártunk a Foster Avenue-n, bár kényelmes távolságra van az apartman házunktól………..; arra sem emlékeztünk, észrevettük-e valaha ezt a házat. …………………………………..Az otthonra való koncentrációnk, természetesen a család gondolatát hozta nekünk, normális családokét, mint pl. Seth tudat-családjai is. a hazaúton a hihetetlen komplikált szerepről és eeseményekről beszéltünk, melyben ezek a különböző szerveeződésformák egyesültek – mellyel kapcsolatban Jane egy nagyon precíz kifejezéssel szolgált: „az események származástana”.nevetett, és hozzáfűzte: Ahogy emberi családoknak, eseményeknek is van származástana”. ⁴
Amíg vártunk az ülés kezdetére, benyomások egész blokkját kapta Jane Seth-től. Két személy személyes hatalmának ellentétes kezeléséről, akikkel múlt szerdán találkoztunk: Az ügyvédnőé, aki múlt szerdán megszakította az ülésünket, és aki annyira félt a hatalmától; és a fiatal klasszikus gitáros, aki tegnap este látogatott meg minket, és dúskált hatalmának pozitív kezelésében. Ezeknek a benyomásoknak vagy az „Ismeretlen valóságba”, vagy a „Pszichés politikába” kell belefolyniuk, ⁵ mondta Jane. Vigyorgott. „Köszönöm Seth”. Aztán elkezdte az ülést, mielőtt ezt a megjegyzést befejezhettem volna. Megtettem az első szünetben.)

Jó estét.
(„Jó estét Seth”)
Diktálás. Adj egy percet…
A sumari tulajdonságok természetesen nem elkülönítve léteznek. Minden tudatcsalád magában hordja többé-kevésbé az összes tudatcsalád tulajdonságait. Ebből következően egy sokféleség létezik itt.
A sumarik képességeinek azonban rendkívül kreatív természetük van. A ti társadalmatokban ez messze el van nyomva. Úgy fejeztem ki magam itt róluk, hogy minden személy fel tudja ismerni, milyen mértékben sumari. A személyiség játékos, kreatív elemei aztán szabadon engedhetők. Ezek a tulajdonságok azért olyan különösen fontosak, mert erősítik más tudatcsaládok alapvető tulajdonságait, mérsékelni vagy elősegíteni tudják.  
(Szünet) Ha „reformerek”, vagy „a lét reformerei” vagytok, akkor a sumari-tulajdonságok, ha láthatóvá válnak, hozzásegítenek komolyságotokat játékkal és humorral oldani, és valóban segítenek, hogy reformjaitok könnyebben utat találjanak. Minden személyben vannak a tudatcsalád-tulajdonságokon kívül, amihez tartoznak, nyomokban más tulajdonságok is. A sumarik kreatív oldala, ha felbátorítanak, minden személyt hasznossá tudnak tenni, egyszerűen azért, mert képzelőerővel megáldott létezésük a tapasztalat minden elemére fényt tud vetni.
A psziché tehát, ahogy ismeritek, e tudatcsaládok keverékéből áll össze. Egyik sem magasabb rendű, mint a másik. Egyszerűen különbözők, és a fizikai élet különböző szemléletmódját fejezik ki. (Szünet.) Egy egész könyvre volna szükség a különböző tudatcsaládok és a psziché dimenziói közti összefüggések elmagyarázásához. Itt csak olvasóim figyelmét szeretném felhívni e pszichés csoportok létezésére. Valójában tudatában vagyok, hogy sok kifejezést használok, és hogy talán nehéznek tűnik megérteni a különbséget a valószínű és reinkarnálódott szelf, komplementer-aspektusok és tudatcsaládok között. Talán vannak itt látszólagos ellentmondások. És talán azt kérdezitek magatokban, hogyan lehettek ebben a sokféle pszichés „variációban”.

Egy alma lehet piros, kerek, ilyen és olyan nehéz, ízletes, fekhet egy kosárban, vagy természeténél fogva egy fán lóghat. Lehet édes vagy savanyú. lehet a földön, vagy egy asztalon, vagy egy konyhában feldolgozva. Egyik sem mond ellent az alma természetének. nem kérdezik: „Hogyan lehet egy időben egy alma piros is és gömbölyű is?”
(Hosszú szünet) megszemlélhettek egy almát, és tarthatjátok a kezetekben, és egészen nyilvánvalóan nincs ellentmondás a formája és a színe között. Azt látjátok, egy alma piros, vagy zöld, vagy mindkettő lehet. Ha azt mondom: „Az almák nyugodtan fekszenek az asztalon”, el kell ismernetek, van ilyen eset. Ha azt mondom: „Az almák egy füves lejtőn gurulnak le”, akkor is egyet kell értsetek. Ha azt mondom: „Az almák a téren át esnek le”, kénytelenek vagytok elfogadni ezt a lehetőséget. Világos volna számotokra, hogy ezek között a kijelentések között nincs ellentmondás, az almák különböző körülmények között különböző módon viselkednek.
(21.40) A tudatotokat azonban nem tartottátok eddig a kezetekben. Ha tehát én a psziché viselkedéséről beszélek, megkérdezhetitek: „Hogyan tud a pszichém egynél több időben egyszerre létezni?” Meg tudja tenni, ahogy az alma az asztalon tud feküdni, vagy a földön, vagy egy fáról lóghat.
(Majd) Változtasd meg az utolsó mondatot: „ahogy egy alma…” (Az én kiemelésem. Seth alkalmanként végez ilyen korrektúrákat az anyagon.)

A tudat belső dimenzióit mindenesetre nem lehet ilyen könnyen leírni. Ha azt kérdezitek: „Hogyan lehet nekem egy időben reinkarnálódott és valószínű énem?”, vagy hasonlóan, mint előbb: „Hogyan lehet egy almának egy időben egy színe és lehet kerek?”
(21.45) Adj egy percet… Tegnap este egy fiatalember volt itt. Kitűnően játszik gitáron. Ahogy játszott, nyilvánvalóvá vált, hogy minden kompozíció az első hangjegyből „nőtt ki”, és benne mindig látensen ott volt. Végtelen számú más „alternatív” kompozíció állt rendelkezésre a hangjegyben egyidejűleg, melyek azonban tegnap este nem lettek eljátszva. A valóságban minden hallott melódia hangtalan részei voltak, és ezek a hallhatatlan variációk adtak csendben a megvalósult zenének szerkezetet és ritmust.
Hasonló módon rejti magában minden psziché a hangok végtelen számát, és minden hangjegy képes a saját végtelen kreatív variációira. Saját szelfetek egyetlen melódiáját követitek, és valamilyen okból úgy vélitek, hogy az igazi, teljes zenekarotok túlharsog vagy elnyom benneteket (hangsúlyozva).

Ha tehát a komplementer-aspektus, vagy reinkarnálódott, vagy valószínű szelf kifejezéseket használom, evvel azt mondom, igazi létezésetek zongorái, oboái, cintányérjai, hárfái vagytok – más szavakkal, élő hangszerek, mellyel saját Énetek játszik. Ti vagytok a zeneszerzők és a szimfónia. Balladákat játszotok, klasszikus darabokat, lírákat, operákat. Egyik alkotó előadás sem mond ellent egymásnak.
Tartsátok meg a szünetet.
(21.58-tól 22.16-ig)
Az élet, ahogy ti gondoljátok, nagyon távol áll attól, hogy rugalmatlan legyen. Visszatérve az alternatív kompozíciókról szóló megjegyzésünkhöz, bármikor behozhattok elemeket valamilyen „alternatív” kompozícióból az élet-kompozíciótokba.
Néhány ember az életét a gyerekei köré szervezi, mások a karrier köré, vagy a szórakozás köré, sőt, van aki a fájdalom köré. Mint már mondtam, ezek egyszerűen bizonyos, általatok választott fókuszok, melyek irányítják a tapasztalatotokat. További fókuszokat is hozzáfűzhettek, ugyanakkor megtartva identitásotokat – igen, ezek valóban gazdagítanak.   
Néha visszatartjátok magatokat, mintha egy képesség a másikkal ellentmondásban állna. Azt gondoljátok: „Nem lehetek egy jó anya vagy apa, és egyszerre jó szexuális partnere társamnak.” Most azokhoz fordulok, akik valóban egy ilyen ellentmondást éreznek. Itt egy nő talán úgy érzi, egy jó anya tulajdonságai egy attraktív szeretőjével teljesen ellentmondásban vannak. Egy férfi olyan meggyőződést ápolhat, hogy az apaság egy kiváló otthont és jövedelmet jelent. Talán úgy véli, e szerep betöltése „agresszivitást” ⁶, versengő gondolkodást, érzelmi tartózkodást követel. Ez aztán ellentétben fog állni egy férjtől megkövetelt tulajdonságokkal, mint szeretet, megértés és érzelmi támogatás. A valóságban természetesen nincs szó ellentmondásokról.
De ugyanilyen módon lehet olyan érzésetek, hogy identitásotok egy bizonyos, nagyon specifikus szereptől függ, míg más, szintén hozzátok tartozó tulajdonságok fenyegetőnek tűnnek. Ezek aztán csaknem életidegennek tűnhetnek számotokra. ⁷
Bizonyos fokig ugyanez az érzésetek van, ha valószínű szelf vagy komplementer-aspektus ideájával konfrontálódtok. Ez olyan, mintha a képességek és tulajdonságok egy végtelen raktára állna rendelkezésetekre, amiből kiszolgálhatnátok magatokat, de féltek ezt megtenni – attól rettegtek, hogy ez a plusz kevesebbé, és nem többé tesz benneteket. Ha mindez fennáll a személyes szinten, ahogy egy melódiát választotok, és azt Én-nek nevezitek, akkor talán fokozatosan elismeritek a kollektív kreatív aspektusokat a kultúrák látható felemelkedése és hanyatlása összefüggésében.

És így visszatekintettek a történelmi múltba. Minden komplementer-aspektus, aki kortárs volt, együtt létrehozott egy zenei kompozíciót abban, amit múltnak gondoltok; és ha ez a multidimenzionális dal felcsendül, a múltja úgymond elillan mögüle, és a jövője „elől” cseng. Ebben az esetben azonban minden hangjegynek meg volna a saját tudata, és szabadsága, hogy a maga részét a melódiából megváltoztassa. Mégis mind ugyanazon az összkompozíción belül léteznek, az „időben”, úgy, hogy az idő maga, mint hangvezető szolgál (gesztikulálva), melyben a darab megírásra kerül – ő a szerkezet, fókusz és keretrendszer választott alapja.
Nos a zenében a szünetek épp olyan fontosak, mint a hangok. A valóságban kiemelik a hangokat, egy keretet adnak nekik. A hangok a szünetek és a csendes pillanatok között elfoglalt helyük alapján kapnak jelentőséget. És így jelentős számotokra a psziché Én-ként általatok elismert része, lényeges és valós a belső szünetek és csendes pillanatok folytán, melyek nem valósulnak meg, de részei nagyobb létezéseteknek.
Képzeljetek el most egy kompozíciót, melyben a szünetek és a csend pillanatai, melyeket nem hallotok, felhangzanak – és a hangjegyek, melyeket hallotok, ehelyett nem hallható belső struktúrává válnak. Az utolsó mondatokban a valószínű én, és renkarnációs én, és komplementer aspektusok egy intuitíven felismerhető „definícióját” vonatkoztassátok Önmagatokra, akit ismertek. Esetetekben azonban, ha akarjátok, megváltoztathatjátok a tempótokat, variációkat fűzhettek hozzá, sőt egy teljesen új kompozíciót is elkezdhettek. Sok ember ezt egészen egyszerű, profán módon megtette, amikor úgy döntöttek, előzőleg ignorált képességeket használni kezdenek. Egy negyvenes író például hirtelen visszaemlékszik az asztalosság iránti régi szeretetére, csináld magad kézikönyveket tanulmányoz, és a házában maga kezd javítási munkákba. Miután az ilyen tevékenységet éveken át méltóságon alulinak tartotta, hirtelen szoros kapcsolatot fedez fel a Földdel és annak javaival, és ez a megbecsülés szavainak, melyek talán korábban porszárazak voltak, új tartalmat kölcsönöz.
(22.48) Ebben az esetben, látjátok, volna egy másik valóságban egy asztalos, vagy ……….., az irodalom iránti látens szeretettel, melyet nem fejez ki – és ez a személy aztán elkezdené fejleszteni magát; talán könyveket olvasna erről, hogyan kell írni, és egy hobbyt kezdene, ……………, melyben kifejezné a Föld és annak javai iránti szeretetét. (Nyomatékkal) A psziché kreativitása azt jelenti, hogy csak egyetlen világból vagy tapasztalatból nem fogadható be. Ezért teremti meg dimenzióit, melyekben aztán megteszi tapasztalatait.
Minden része, akárhogy is nevezzük, látensen magába foglalja az egész potenciálját.  Ha az ismeretlen valóság létezik, az azért van, mert egy melódiát mindig újra és újra ismételtek, és magatokat így azonosítjátok magatokkal, miközben legalább a tudatos szinten minden más variációt kizártok, mely hozzáfűzhető lehetne ehhez a melódiához.
Ad egy percet… Akarod pihentetni a kezed?
(„Nem.”)

Sok fajtája van a zenének. Mondhatnám: „Egy zenedarab győzedelmes” vagy „egy zenedarab tragikus”. Megértenétek, hogy itt nem mondok ellent magamnak. Nem kérdeznétek (viccelődve), legalábbis remélem: „Miért kellett olyan kompozíciót írni valakinek, mint Tschaikowskij Pathetique-je. 8 Miért kell valakinek egy melankolikus hangulat mellett döntenie? Egy zenének megvan a maga lendülete és a maga ereje, és igazából olyan módon szép, aminek nincs köze a jóról és rosszról alkotott valamilyen fogalmakhoz.
(Minden nagyon hangsúlyozva, előrehajolva, a szemek nagyok és sötétek:) Bizonyos módon egy tragikus kompozíció, ha az jó, átlép magába a tragédiába. 

(Az utolsó mondatban említett jegyzet hosszasan azt taglalja, hogy nem kapott választ a kérdéseire:))

734. ülés 1975. január 29. szerda, 21.10

(Lásd a 26. függeléket a tudatcsaládokról, melyet Jane tegnap közvetített Seth-ként az ESP csoportban.
„Most vagyok azon a ponton, hogy tudom, miről fog beszélni Seth.”  mondta Jane pár perccel az ülés kezdete előtt. Vicces érzés erre várni – ideges vagyok és nyugtalan. Talán a szél miatt. Itt van Seth, de nem egészen jön át.” Az idő egész nap drámaian változó volt. Ma este olyan erős vihar lett, hogy tornádóra gondoltam, de nem hallottunk vészjelzést. Ma délután tíz fok fölé emelkedett a hőmérséklet, és most is fagypont felett volt még, amikor a vihar éjjel jóval hidegebbnek tűnt.
Végül:)

Jó estét.
(„Jó estét Seth.”)
Diktálás. Létezik egy kapcsolat a komplementer-aspektusok és a tudatcsaládok között. Ahogy testvéreitek ugyanahhoz a fizikai családhoz tartoznak, ti és komplementer aspektusaitok általában ugyanahhoz a tudatcsaládhoz tartoznak. ¹
Gondoljatok azonban arra, hogy ezek a pszichés egyesülések természetes formációkra hasonlítanak, melyekbe a tudat belefolyni látszik.
Egy bizonyos tudatcsaládhoz való tartozásotok nem szabja meg előre érdeklődési körötöket, vágyaitokat és képességeiteket.
Emeld ki az egész mondatot.

Például nem biztos, hogy játékosak és kreatívak vagytok, mert sumarik vagytok. Sokkal inkább azért csatlakoztok a sumari-csoporthoz, mert játékosak és kreatívak vagytok. A tudatcsaládot tehát nem lehet összevetni valami állatövi jeggyel. Ha a sumarit példának vesszük, szerfelett komoly, nehézkes, vagy egész egyszerűen makacs (merev) sumarik vannak, akik még nem tanulták meg, hogy kreativitásukkal bájosan (kecsesen) és örömmel bánjanak. Mégis rendelkezésükre áll az örömteli használat képessége, vagy ez egy céljuk. Bizonyos történelmi periódusokban, a ti fogalmaitok szerint, egyik vagy másik család uralkodóvá válhat.
(Hosszú szünet. A vihar szokatlanul heves lökésekkel ostromolta az apartmanunkat, és megrázta az egész épületet. Úgy találtam, az „ordító szél” közhely néha nagyon találó tud lenni. )

A pszichés csoportok mindazonáltal átfogóbbak, mint a fizikai vagy nemzeti csoportok. A sumariknak például extrém függetlenségi törekvéseik vannak, és általában nem születnek diktatórikus vezetésű országokba. Ha ott megjelennek, akkor munkájukkal szikrát gyújtanak, melyek változásokhoz vezetnek, de ritkán jelennek meg politikai akciókban részt véve. Kreativitásuk számára az ilyen társadalmak nagyon fenyegetőek.

A sumarik annyiban dolgoznak praktikusan, hogy a teremtő vízióikat a fizikai valóságba behozzák, és az ennek megfelelő életet keresik. Kezdeményezők, vállalkozók, de alig próbálnak meg szervezeteket fenntartani, olyanokat sem, melyeket valamelyest hasznosnak találnak. Adottságukból és nézetükből kifolyólag nem törvényszegők. Nem is reformerek a szó szoros értelmében, de játékos munkájuk gyakran vezet társadalmi vagy kulturális reformhoz. Kitűnnek a művészetekben, de a legátvittebb értelemben is, például megpróbálnak „művészetet” csinálni az életből. A legtöbb civilizációban megtalálhatók, de a középkorban (Kb. 476-1450) tűntek fel a legkevésbé.  Gyakran jutnak nagy társadalmi változásokból teljes erejükbe.
Mások talán társadalmi struktúrákat és szervezeteket építenek fel munkájukkal, és a sumarikat talán örömmel tölti el, de általában nem képesek egy intuitív hozzátartozás-érzést fejleszteni valamilyen strukturált, vagy szervezett csoporthoz. ²

(21.38. A vihar tovább ostromolta a házat. ……………………….)
Nincsenek megfelelések tudatcsaládok és testi adottságok tekintetében. Sok sumari dönt úgy, hogy tavasszal születik, ³ de nem minden tavasszal született ember sumari, és itt nem lehet általános szabályt felállítani. Hajlamuk van bizonyos népcsoportokhoz, de itt sincs különösebb szabály. Sok ír, zsidó, spanyol, és csekély mennyiségben francia sumari – de minden népnél fellelhetők. Általánosságban az USA nem sumari nemzet, és a skandináv országok és Anglia sem. Pszichés szinten a sumarik gyakran úgy szervezik a létezésüket, hogy egy kisebbséget játszanak egy demokráciában, úgy, hogy viszonylag stabil politikai szituációban tudjanak művészetükön dolgozni. Ennek megfelelően egy kormányzatra hagyatkoznak, de különben nem nagyon érdeklődnek iránta. E keretek között az önállóság felé hajlanak. Művészi tevékenységük lehet elismert, és meglehetősen csekély is.

A sumari egy mentalitás, egy beállítottság. Nem harcosok és általában nem lépnek fel erőszakosan egy kormány vagy szokás megdöntésére. A kreativitás természetes módon történő változásában hisznek.
Ennek ellenére gyakran részei kulturális illegalitásnak, egész egyszerűen azért, mert ritkán konformisták. Egy sumari különösen rosszul érzi magát egy nagy kommersz vállalat alkalmazottjaként, főleg, ha a munka szokásszerű vagy unalmas rutint kíván. A futószalag melletti munka boldogtalanná teszi őket. Szívesen játszanak részletekkel – vagy kreatív célokat szolgálnak. Ezen okok alapján gyakran változtatják állásukat vagy hivatásukat.
(21.55) Ha elkezdtek saját létezésetek után nyomozni, és intuitíven az az érzésetek, sumarik vagytok, akkor egy olyan pozíció után kell néznetek, melyben leleményességeteket (találékonyságotokat) bevethetitek. A sumarik például gyönyörködnek az elméleti matematikában, de otthagyják a vacak könyvelést.
A művészet területén Picasso sumari volt.  Adj egy percet… Sok szórakoztató sumari. A politikában ritkán találhatók. És általában nem történészek.
(21.57)
(Hosszú szünet) Közülük kevesen töltenek be valamilyen vallási intézményben pozíciót. De az önállóság iránti hajlamuk folytán megtalálhatók a farmerek között, ahol intuitív módon dolgoznak a földeken. A nemek között azonos módon oszlanak el. A ti társadalmatokban mindenesetre a sumari-tulajdonságok egy férfinél nem sokkal ezelőtt nemtetszést váltottak ki.
Tartsátok meg a szünetet.

(21.01) Nem volt túl mély a transza, mondta Jane, de alábecsülte azt az 51 percet, míg „benne” volt, csaknem a felével. Nyugtalan volt; és még mindig nem volt biztos benne, figyelemreméltó állapotban volt-e a viharos idő miatt.
Két kérdést írtam fel Seth-nek, és felolvastam neki:
1. Seth időelméletét előrevetítve: Általában dönt-e úgy a reinkarnálódó személy, hogy szimultán életeiben különböző tudatcsaládokban tapasztal, vagy inkább „hű” marad egyhez? Az ülés kezdetén mondta Seth, hogy komplementer-aspektusok általában ugyanabba a tudatcsaládba tartoznak, de tudni szerettem volna, a reinkarnációs ének is ezt teszik-e.
2. És  732. ülés végén tett kommentárom alapján: Hogyan illeszkednek a komplementer-aspektus és tudatcsalád teóriába az állatok, vagy más életformák (vagy nem életformák)?

Miután Jane pár percig hallgatta a második kérdésemhez fűzött kommentáromat, azt mondta, legalább részben van rá válasza. Az anyag vélhetően Seth-től jött, de a saját szavaival mondaná el. Alig kezdte el, amikor egy nagy ütés félbeszakította – először a második emeleti apartmanunk külső ajtaja, aztán mindkét belső ajtónk. Egy női hang kiáltott Jane-nek. Vártunk. A tartós lárma, melyet maga a vihar túlharsogott, pontosan azt jelentette, amit sejtettünk: az ülés végét. Amikor kinyitottam az ajtót, egy jól kinéző, de nagyon izgatott nővel találtam szembe magamat, akit Barbarának fogok nevezni. A negyvenes évei elején lehetett. Egy drágának kinéző bőrönd volt mellette.
„Nem tudták, hogy jövök? Seth azt mondta nekem, fognak várni….”

Természetesen se Jane, se én nem vártuk a váratlan látogatónkat, aki egy másik államból jött. Később tudom itt hozzáfűzni, hogy Jane az egész epizóddal részletesen foglalkozik a Pszichés Politika 18. fejezetében [és hogy nagyon érdekes összevetni kettőnk beszámolóját, még ha az enyém sokkal rövidebb is].Engedjék meg, hogy itt csak annyit mondjak, hogy egy meglehetősen képzett személlyel konfrontálódtunk, aki mélyen félt a saját energiájától. E félelem alapján problémákat fejlesztett, melyek olyan súlyosakká váltak, hogy ügyvédi hivatását nem tudta gyakorolni.
Barbara ragaszkodott ahhoz, hogy segítségre van szüksége, de mint már oly sok esetben, amikor Jane és én ilyesmivel foglalkoztunk, olyan intenzíven koncentrált a dilemmájára, hogy nem tudtuk őt befolyásolni, főleg olyan rövid idő alatt, ami rendelkezésünkre állt. Seth-nek sem sikerült, aki végül jelentkezett – egy előzménnyel, amit Jane a fennálló körülmények miatt alig tudott venni. Barbara egyszerűen nem tudta megérteni, hogy ő teremti a saját valóságát. Két frusztráló óra után elkísértem őt egy Motelba. A vihar csillapodott, de az éjszaka sokkal hidegebb lett. Visszatérésemkor közölhettem Jane-nel, hogy Barabara egy döntést hozott: Holnap átrepül a fél kontinensen, hogy egy másik médiummal találkozzon, aki biztosan képes lesz segíteni neki.
És Jane is mondott nekem valamit: Furcsa, egész este tartó nyugtalanságát Barbara feltűnésével tudja magyarázni, mert világos lett számára, annak valóságáról, hogy az ülés megszakadhat, éppen ő gondoskodott. „Természetesen”, mondtuk most, használtuk azt a fontos tulajdonságot, hogy az ember betekintést kap a későbbiekbe. Mégis újra és újra csodálkozunk, ha Jane ilyen módon kap megerősítést a képességeire.
Ami a 22.01-kor lejegyzett kérdéseimet illeti, lásd az anyagot a 4. jegyzetben.)

733. ülés 1975. január 27. hétfő, 21.25

Jó estét.
(Nyugodtan. „Jó estét Seth”)
Diktálás. Ha egy repülőről a bolygón kinéztek, láttok hegyeket, völgyeket, fennsíkokat, városokat, földeket és falvakat. Bizonyos fokig tisztában vagytok vele, hogy a világnak fizikai tartalmai vannak, melyek azonos időben léteznek, de tulajdonságaikban különbözőek. Innen nézve a világ fizikai alkotórészekből áll. Mindazonáltal a „csomagolás” az egyetlen része a képnek, amit láttok.
Pszichésen nézve a világotok tudattartalmakból áll össze. Vannak térképeitek kontinensekről és óceánokról, és az összképben minden rész úgy néz ki, mint egy puzzle darabkái: Minden tökéletesen összeillik, és elegánsan folyik bele a világ természetes struktúrájába. És így létezik minden adott időben egy világtudat, a tudatosság egy tökéletes puzzle-ja, melyben minden identitás, legyen bármilyen kicsi vagy nagy, a saját szerepét játssza.

A fizikai szinten földrengések történnek, és az ember feljegyzéseket készít róla. Vannak a tudatnak belső földrengései is, melyből a fizikai származik – a szellem vagy lét viharai, vulkánkitörések, melyek során a világtudat egy részdarabja, mely valamilyen területen el volt nyomva, egy másikba robban. Ha planétátokat egy másik módon egy járművel körbejárhatnátok, képesek volnátok egy pillantást vetni a pszichés tartalmakra, és messze nagyobb fényben látnátok a világtudatot, mint valamilyen fényvárost. Ki tudnátok kutatni az intenzívebb aktivitás pontját, és biztosan látnátok az új mítoszok születését és a régiek halálát, ahogy egy hegyoldalt vagy egy árhullámot fel tudtok fedezni. A Föld fizikai részei mind viszonyulnak egymáshoz. És így formálja a tudat is, belső struktúrájának sajátos fajtáját, melyből a fizikai ismét előtör. Valójában mind komplementer-aspektusai vagytok egymásnak. De ahogyan a fizikai formák nagy sokfélesége létezik, a komplementer- aspektusok még kiterjedtebb belső szabadságot követnek, mely a jellemzők és tulajdonságok egy még átfogóbb változatosságában találnak kifejeződést.

Biztosan felhívtam arra a figyelmet, hogy a test egy csodálatos organizmus, és még csak a legegyszerűbb struktúráit értitek. ¹ Nem értitek a lélek és a test tulajdonságait és képességeit, de a test megadta nektek, hogy tanulhassatok tőle. A Föld tulajdonságainak el kell benneteket vezetni a lélek természetéhez. Fizikai valóságot teremtetek, anélkül, hogy tudnátok, hogyan csináljátok, ezért a Föld gyönyörű struktúrájának kell elvezetni titeket ahhoz, hogy lelketek forrása felől kérdezzetek. A természet, ahogy őt ti értitek, legyen a tanárotok. Nem vagytok az ő ura. (tulajdonosa)
(Hangosabban) Az alkotó (teremtő) nem tulajdonosa az alkotásának. Csak a teremtője, és ő alkot, mert nem próbál meg uralkodni fölötte.
(21.45) Ha megpróbáljátok a hatalmat vagy embereket kontrollálni, akkor folyvást másoltok. Bizonyos mértékben a világ addig másolja magát, míg van minta. ² De ezek a minták többé-kevésbé állandóan változnak, úgyhogy egy dolog soha nem másolata egy másiknak, még ha azonosnak  nézhetnek is ki.

(Nyomatékkal és vidáman) A ti fogalmaitok szerint a világ minden pillanatban újra egészen más, és a tudat minden kisebb része vég nélkül egy területről (?) választja a valóságát. ³ Az elképesztő kalkulációk, melyek messze a tudatos döntéseitek túloldalán történnek, ahogy erről gondolkodtok, csak a kimondhatatlan szabadság miatt lehetségesek, melyek a koponyátokon belüli apró világokban lakoznak - váltakozó kapcsolatok, komplementer-aspektusok mintái, olyan okosan összeszőve, hogy ezek mindegyike egyedülálló (egyedi), szabad folyásuk van, és egy olyan hatalmas, végtelen együttműködő vállalkozásban vesznek részt, hogy az atomok meghatározott formájukat megtartják, és ugyanazok a csillagok ragyognak az égen.
A megszokott és az idegen a legszembetűnőbb, legegyszerűbb kijelentésetekben is szoros összeköttetésben van. Csodákkal vagytok körülvéve. Miért tűnik akkor a világ oly gyakran keménynek és kegyetlennek? Miért tűnnek teremtőtársaitok néha érzések nélküli szörnyeknek – (hangosan) Frankensteinek, nem a testé, hanem a szellemé, és kedélyé, spirituális idióták, híján a szeretet örökségének bármiféle ismeretének, vagy az igazságnak, vagy csak a bájos lénységnek? Miért tűnik sokatoknak az emberiség, a faj pokolba valónak? (suttogva) Miért van néhányatoknak olyan érzése csendes pillanataitokban, hogy egy ilyen ítélet jogos volna? 4

Ti teremtitek a saját valóságotokat.
Ez a mondat önálló bekezdésként áll.

(Hangosan) Általánosságban szólva, (előrehajolva) közületek a legtöbben a saját világukban élnek, fajtátok más tagjaival. Azok közületek, akik nem hisznek a háborúban, nem fogják azt megtapasztalni. Azok közületek, akik nem hisznek a kapzsiságban, nem szenvedik el annak „következményeit”. Ha mégis ezt érzékelitek, azért, mert része a valóságotoknak. Ha egészen őszintén nem vagytok kapzsik, de mégis kapzsiságot láttok, akkor talán példaként szolgáltok másoknak – de ti teremtitek a valóságotokat.
(22.01) Több világ van, mint feltételezitek, és mindnyájatok személyes tapasztalata hozzájárul a világhoz, melyet ismertek. Ti és komplementer-aspektusaitok együtt formáljátok.  Még a testetek is fel van szerelkezve, hogy jóval többet érzékeljen, mint amit jelenleg megengedtek. A fizikai síkon részei vagytok minden más személynek a Földön, és kapcsolatban (összeköttetésben) vagytok minden levéllel, békával és szöggel.
Megválasztjátok a várost, vagy országot, vagy vidéket, ahol éltek. Senki nem kényszerít benneteket, hogy maradjatok, hacsak nem kerestek valami mentséget ottmaradni. És így választjátok ki a pszichés tájatokat is.  El tudtok utazni egy pszichés tájról egy másikra, ahogy a fizikai világ egy másik részére utazhattok. Néhány nagy utazó sosem hagyta el a szülőhelyét.

(Ismét hangosan) Michelangelo ⁵ végigrótta az évszázadokat, víziókat és ideákat fogadott be, mint mások talán képeslapokat vásárolnak, és egy országon belül utazott idegen vidékre. Az ő géniusza megmutatja nektek, kik vagytok, ennek ellenére ez csak egy utalás a potenciálra, mely fajotok számára lehetséges.
Ilyen ideálok fényében biztosan úgy tűnik nektek, néhány dolog hiányzik – de valóságotokat a legnagyobb szabadság illeti meg.
Ez azt jelenti, teljes játékteret adtatok magatoknak, hogy minden lehetségességet fel lehessen kutatni, és semmi nem marad ki, ami fizikailag gondolható vagy megtehető.
(Ismét hangosan) Ez a faj nem adott magának semmilyen „előre rögzített” tabut.
Az emberi tevékenységben lehetséges végtelen játékterek felfedezésre várnak – és akik ezt az utat választották, azt mondták, idézet: „ Bízni fogunk abban, hogy kreativitásunk megtalálja a saját útját, és ha vannak rémálmok, majd felébredünk belőle. Tanulni fogunk belőlük. Az Én dimenzióin minden területen át merünk hatolni, melybe azelőtt csak Istenek léphettek be – és a megélés, megtapasztalás rendkívüli sebezhetőségén (érzékenységén) keresztül felfedezzük majd az istenséget, mely az értelmet emberiségünknek adományozta. És (suttogva) az együttérzésen keresztül, melyet megtanultunk, képesek leszünk az isteni tévedéseket megérteni, ⁶ melyek születésünket ajándékozták nekünk. Lelkek és molekulák, mind megtanulják, mind megformálják a valóságukat, mind részei egy Istenségnek, melyben minden komplementer-aspektus szerepet játszott.”

(Szünet)
(22.18) Jane transza mély volt, közvetítése gyakran gyors és szenvedélyes. Azt mondta, úgy érezte, egy erős energián nyomul keresztül. Hangerőssége a teljes skálán végigment – szokatlan bemutató, ami az „ismeretlen valóságot” illeti; általában Seth …… és gyakorlatiasan jön át, és a halkabb hang vagy tempó passzolnak a kontextusba.
Jane meglehetősen izgatott volt. „Most nem tudom, mit kellene tennem – mehetnék az ágyba, vagy folytathatnám órákon keresztül…”
Egész nap rockzenei szövegeket írt olyan okból, amit most itt nem kell kifejteni- és ez az aktivitás most egy versre emlékeztette őt, amit 1963 májusában írt, több mint hat hónappal a Seth-ülések előtt. Felidézte az első versszakot:
Magie, ez a második nevem,
Olyan merész és nagy voltam.
Senki nem tudta, ki vagyok,
Legkevésbé én magam.
Jane azelőtt soha nem írt dalszövegeket, nagyon frissítőnek találtam ezt a kreatív tevékenységet.
Az ülés befejezése helyett időt szakított egy mogyoróvajas kenyérre és egy pohár tejre. Majd 23.15-kor: „Várok…” Aztán: „Most különböző dolgokat kapok, de nem világosak, úgyhogy egyszerűen várok.” Aztán 23.20-kor: „Kapok valamit ebből a frusztráló anyagból, olyan nagy – igazán túl masszív, hogy verbalizáljam. Az erőfeszítésről érzek valamit…. Most csak ennyi…”Jane egy fél mosollyal zavartan rázta a fejét. „Meglátom, Rob. Egyszerűen meglátom… „ Rágyújtott egy cigarettára, és levette a szemüvegét. Nyugodtan 23.50-kor:)

Én egy olyan területen élek, mely némiképp közvetlenebb (direktebb), mint a tiétek. Ez egy kép róla. Az Énem nagyobb megismerését biztosítja. Olyan bölcsességgel beszélek, mint amilyennel a sejtjeitek megnyilvánulnának, ha beszélni tudnának. Jobban tudatában vagyok a valóságomnak, mint ti a tiéteknek, de a létnek minden helyen és minden időben azonosak a feltételei. Átfogó tudást hoznak elő minden szelfnek önmagáról. (Hosszú szünet) Roburt éppen megtapasztal valamit, amit masszívként írt le, a tudat egy fizikai és pszichés kitágulását, melyben a szeretett, megszokott világ kicsinek tűnik – és mégis duplán értékesnek. Így mutatkozik meg az én tudatomnak. ⁷
A kicsinyes háborúk, azok is, amik még megvívásra kerülnek, csak vásári emlékek, egykor oly fontosak, de csak mint egy nagyobb ébredésben elsüllyedt rémálmok.  És így van Roburtnak ebben a pillanatban is egy nosztalgikus emlék csendes érzése az életről, melyek jönnek és mennek, ahogy nektek talán kedves álmokra vonatkozóan, melyre alig emlékeztek.
Egy jelenlétet mutatnak be, leírhatatlan egyediségükben, élőn minden tudatban, fontosabban, mint elismeritek. Nincs igazi szabály, melyet követni kellene, hogy előidézzetek egy ilyen találkozást a valóság jelen pillanatával – csak egy bizalom Énetek saját természete iránt. És ez a bizalom bennetek van, akár tudjátok, akár nem (akár ismeritek, akár nem), mert ez ajándékozza nektek jelen tapasztalatotokat; és olyan könnyedén, ahogyan szellemetek kételkedik, biztosan elhozza (hordozza) a lélek nagy kreativitását.
Ez a lélek teremti állandóan a testet, és minden individuum a Föld színén, ebbe a valóságba fekteti most a bizalmát. A bizonyosságnak ez az érzése ugyanaz, amit a növény ismer. Minden ideát, minden alkotó belátást ugyanez a biztos tolóerő hajt.
Vége a diktálásnak. Vége az ülésnek, és legszívélyesebb jó estét.

(„Köszönöm Seth, neked is.”
0.05. Jane azt mondta, a „masszív” érzés eltűnt most. Hozzáfűzte, hogy szerinte semmit nem tartott vissza; ugyanakkor érzett még információkat, melyekre  még nem vagyunk készen – vagy amik, másképp kifejezve, még a jövőnkben lebegnek.)

Gratulalok a turelmedhez Tida! es persze a kitartasodhoz . Jo regen jartam erre es ledobbentem mennyi forditast tettel fel:) van mit olvasnom ,koszonom a munkadat !

"A növényen belül, a részek között, amit ti nem érzékeltek, állandó kölcsönhatás áll fenn. A most meglévő leveleknek megvan a maguk biológiai érvényessége, és a ti fogalmaitok szerint állandó kapcsolatban vannak egymással. De időbeli nézőpontból minden levél tudatában van a növény múltbéli történetének is, és biológiailag nézve ebből a „múltból” származnak. 
Minden levél meghal azután, hogy amennyire lehetséges, teljesen kifejezte levélségét. A levelek felveszik magukba a napfényt, mely segíti a növényt a növekedésben (fotoszintézisen keresztül). A levelek fejlődése a növény létezése szempontjából tehát rendkívül fontos. A növény sejtjei a levelek tapasztalatán keresztül maradnak a környezettel kapcsolatban, és jövőbeli lehetségességek mindig figyelembe vannak véve. A legapróbb fény- és sötét kalkulációk is ismertek. A növény és a levelei élete nem választhatók el egymástól."

nagyon jo!!!!

732. ülés fordítás második rész

(Újrafelvétel 23.02-kor)
Nos: Roburt csoportját példaként használtam, de mint mondtam, ez érvényes minden csoportra. A sumarik féktelenek, bizonyos szempontból fegyelmezhetetlenek, tele energiával. Általában individualisták, és a rendszerek minden formája ellen vannak. Azonban nem „született reformerek”. Nem ragaszkodnak ahhoz, hogy mindenkivel megosszák meggyőződéseiket, de annyiban önfejűek, hogy kitartanak jogaik (igazságuk) mellett, saját elképzeléseik hite mellett, és minden kényszert kikerülnek. A csoportban Emma (Hariston) és Jack (Pierce) komplementer-aspektusok. (Felém fordulva) Te és Jack, komplementer-aspektusok vagytok, de te és Emma nem.
(Szünet) Earl (Williams) és Sam (Garret) k.-aspektusok. Olvasóimnak ezek a nevek semmit nem mondanak. De minden esetben utalnak az említett kapcsolatok belső realizálására és kapcsolatokra. És ugyanezek a realitások fellépnek mindannyiótok életében. Will Petrosky és Ben (Fein) k.-aspektusok. Will (aki a 729. ülésen részt vett) egy nagyon intellektuális fiatalember – és büszke erre, és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megmutassa, hozzá tartozik. Ben másrészről intuíciójára hagyatkozik, bizonyos mértékben azonban fél a nagy energiájától. Sok szempontból olyan, mint egy gyerek, és abszolút spontán.


Will arról álmodik, hogy spontán legyen. Ebben a nyitott csoportban mégis az önuralom hiányának tartja Ben spontaneitását, bár elég szabad, hogy eljátsszon a spontaneitás ideájával, de nem egészen bízik benne. Ben az intellektustól retteg. Fél, hogy „lehúzza”.
Nos, minden csoport felmutat ilyen váltakozó kapcsolatokat.* Magatok is felismerhetitek. Az említett sumari tudatcsaládban nagy sokféleség létezik, ahogy minden fizikai rasszban is, és ez a nagy változatosság ugyanígy megmutatkozik más pszichés családokban is.
*Lásd 12. függelék

(23.14) Egy bizonyos családot választotok ki, melybe beleszülettek, testvéreitekkel, vagy egyedüli gyerekként. És ugyanígy születnek, általánosságban mondva, a komplementer aspektusaitok, mint kortársaitok, ugyanabba a pszichés családba. Ezeket a családokat a következőkben megnevezhetem: Gramada – („Várj”, kértem, „akarod betűzni?” Jane Sethként bólintott. És aztán hirtelen és csaknem ritmikusan, mint egy dalt, betűzött nyolc nevet. ………………..Ahol fontos, a hangsúlyt is jeleztem, hogy tartsam magam Seth közléséhez.)
1. Gra-ma’-da
2. Su-ma’-fi
3. Tu’-mold
4. Vold
5. Mil’- (szünet) u-met
6. Zu’-li
7. Bor-le’-dim, ……(ahogy Jane a „Borledim”-ot betűzte, azt gondoltam, elkezd énekelni)
8. Il’-da
9. És Su-mar’-i
Nos, ezek a kategóriák nem elsődlegesek. Individualitásoknak van elsőbbsége. Meghatározott tulajdonságaitok és jellemzőitek vannak, melyek egy maghatározott pozíciót rendelnek hozzátok. Nem sziklák vagy ásványok vagytok, hanem emberi személyek, és így helyezitek személyes egyediségeteket egy bizonyos családba vagy tudat-nemzetségbe. És ez reprezentálja átfogó valóságnézeteteket.
Örömmel lehetsz egy kezdeményező, vagy követő, vagy egy ellátó (gondoskodó). Örömmel alkothatod meg régi rendszerek variációit. Szívesen foglalkozhatsz gyógyítással vagy információkkal, vagy fizikai adatokkal. Szívesen foglalkozhatsz a látással vagy hanggal, vagy álmokkal, vagy ………………………………Választotok tehát egy meghatározott fókuszt, ahogy előre kiválasztjátok a pszichés családotokat.
(Szünet) Vége az ülésnek. Legszívélyesebb jókívánságaim, és szép estét.
(„Köszönöm Seth, neked is.”)

(23.27. „Néha egészen összezavarodom”, mondta Jane, amikor kijött a kitűnő transzából az ülés végén. „Azt gondolom, az anyag nagyszerű, aztán aggódom, hogyan reagálnak erre az olvasók… Tudtam, hogy ezeket a neveket betűzöm.” Én azt kérdeztem magamtól, vajon a tudatcsaládokhoz kapcsolódó tulajdonságok és foglalkozások, amiket Seth felsorolt, direkt kapcsolatban vannak-e, Jane azt mondta, ez lehet a helyzet. Mégsem tudta egyikünk sem, mi mivel van összefüggésben; talán még kapunk információt, és néhány kapcsolódást helyre tudunk tenni; talán tudok adni az egyik megjegyzésemben egy listát ezekről a korrelációkról.
Jane-nek eszébe jutott, hogy barátunknak, Sue Watkinsnak volt evvel valami dolga, hogy Seth megemlített egy második tudatcsaládot pár évvel ezelőtt, röviddel az után, hogy Jane-nek a sumari koncepció átjött. [lásd 10. jegyzetet] De, ahogy utánagondolt, véleménye szerint „Sue családja” nem volt benne a Seth által felvázolt listában. „Nagyon hasonló volt, mint a Gramada, de nem az volt… Írtam magamnak egy feljegyzést, kérdezzük meg Suet, mert már nem járt rendszeresen a csoportba, mivel nem Elmirában élt. Látni szeretném azt is, mit találunk az ülésekben, hogy megkérjük Seth-et, némi ellentmondásokat tisztázzon.
Miközben ettünk egy keveset, Jane elkapott valamit, vélhetően Seth-től, hogy a pszichés családok olyanok, mint egy „uralkodó alapmegegyezés, melyet hosszú ideig viselünk életünk során….”Amikor ágyba mentünk, egy érdekes megjegyzést tett. Ahhoz a kérdéshez volt köze, amit feltettem Sethnek az én komplementer-aspektusaimról a családomban: „azt gondolom, a család azt célozza, többet törődjünk a reinkarnációs vonatkozásokkal, ahelyett, hogy a komplementer-aspektusokkal foglalkozzunk” Felmerült bennem a kérdés, hogyan függ össze mindez a lehetségességekkel, de aztán túl álmos voltam, hogy valamit kiokoskodjak.
Végül, és talán kissé elhamarkodottan: A Seth anyag eddig sehol nem érintett olyan kérdést, hogy a komplementer-aspektusok és a tudatcsaládok mechanizmusa más fajokat is érintene. Ha ez volna a helyzet, jegyeztem meg Jane-nek, amikor a következő ülésre tippelte. Sethnek evvel összefüggésben különösen érdekes információkat kellene adni állatokról, madarakról, rovarokról, vagy a tengeri világról…. baktériumokról és vírusokról……..; talán vannak szubmikroszkópikus lények is, egészen a molekuláris vagy atomi szintig vannak itt résztvevők. Remélem, hamarosan megkapjuk a kívánt anyagot ezekhez a kategóriákhoz, és hogy Seth információ folyama ilyen témákban az évek során tovább vezet. Elhatároztam, gyakrabban fogjuk emlékeztetni az ilyen vonatkozású kívánságainkra. )

732. ülés 1975. január 22. szerda, 21.10 (fordítás első rész)

(Se Jane, se én nem tudtunk arra emlékezni, miről volt szó az előző hétfői ülésen – noha egy részt ebből felolvastam a tegnapi ESP-csoportban. Csak tippelni tudok.)

Diktálás.
(„Jó estét, Set”)
Jó estét. Nos: Roburt csoportjában a komplementer – aspektusokról beszéltem. ¹ Sokan a résztvevők közül halálosan komolyan törekedtek arra, hogy megértsék a teóriát.
Néhányan azt akarták, nevezzem meg a komplementer-aspektusukat. Egy résztvevő (Fred), egy vállalkozó, keveset mondott. Ehelyett, bár fejben tartotta az alapgondolatokat, szabadon eresztette alkotó fantáziáját. Játszott a koncepcióval. Természetes módon használta a tapasztalatait, mint egy gyerek – nyitottan, kíváncsian, tele lelkesedéssel, melynek következményeként maga fedezte fel néhány komplementer-aspektusát. ²
A legtöbb ember azonban olyan félelmetesen komoly, hogy saját kreativitásában nem bízik. Az a gyanújuk, hogy annak termékei nem reálisak, vagy a fizikai világban nincs érvényességük. Szoros kapcsolat van azonban a között, amit kreativitásnak tekintetek, és a megváltozott tudatállapot között, játék és „spirituális” fejlődés között. Ha egy verset, egy dalt vagy egy képet alkottok, akkor is egy játékos, örömteli, szabad állapotban vagytok. Az a szándékotok, valami mást csináljatok, a valóság egy új verzióját hozzátok létre.  Szeretetből alkotjátok, a tapasztalat akaratából. Csaknem minden ember létrehoz egyszer ilyen tapasztalatot, de a gyerekek gyakran. Az ő belsőjükben dalokat, zenét, festményeket találnak ki. Gyakran változtatják meg tudatfókuszukat. Nem tartják fontosnak, hogy megkérdezzék maguktól, a játék vajon reális vagy releváns.

Fizikai szinten a játék hozzájárul a testi mechanizmus fejlődéséhez. És ez edzi a szellem nagyszerű képességeit is.
(Szünet) Ha azt gondoljátok, kettőspont: „Az élet egy komoly dolog”, és a gyerekes dolgok elhagyása mellett döntötök, gyakran elvesztitek a rálátást saját kreativitásotokra, és olyan halálosan komolyak lesztek, hogy még játszani sem tudtok többé a szellemi síkon. A spirituális fejlődésnek van egy célja, amit el kell érni. A célt jól ki kell munkálni, és amíg ezt gondoljátok, nem értitek meg, mi a szellem és a spiritualitás. Mindig újra visszatérek a természet analógiájához – de a növények nem dolgoznak potenciáljuk fejlődésén. Nem azért szépek, mert kötelességüknek tartják, hogy megörvendeztessék a szemeteket. Azért szépek, mert önmagukat és a szépséget szeretik. Ha ennyire komolyak vagytok, csaknem mindig eltorzítjátok saját szellemetek természetét, amennyire megértésetek erről ………………Nem tudjátok elég hosszan feladni védekező mechanizmusaitokat, hogy felfedezzétek, mi ő. Állandóan tudományos törvényeket, szabályokat, metódusokat kerestek.
Adj egy percet… Folyton új, „világító mestereket” kerestek, vagy egy gurut, aki megmutatja nektek az utat – nagy betűkkel.

A gyerekek a maguk módján teljesen tudatában vannak komplementer-aspektusaiknak és egyedi valóságuk más részeinek. Néha „láthatatlan” kísérőként érzékelik. Ti is gyakran álmodtok komplementer-aspektusaitokkal, de aminek ezek érzékelését a racionális ébrenléti Én tartja, gondoskodik arról, hogy ezeket a kapcsolatokat ignorálja.
Néhány ember levelet írt, és a lélektársról kérdezett. ³ Bizonyos körökben ez az utolsó kiáltás (sikoly). Egy régi gondolatról van azonban szó; ez a komplementer-aspektuson alapul, és ennek a teóriának egy másik variációját vázolja. De épp olyan nagyképű komolysággal van kezelve ismét. (Szünet) Sokan dolgoznak egy olyan felfogással, hogy saját örvendetes képességeiket elrejtsék, ahelyett, hogy felszabadítsák. Sokan töltik az idejüket egy lélektárs keresésével – de ez a zarándokút belebonyolítja őket egy keresésbe lehetetlen kommunikáció bizonyos fajtája után, egyik vagy másik emberrel, melyben minden megkülönböztetés elvész, és melyben mindkét ember egy bebetonozott egységet keres, mely a játék és a kreativitás minden értelmét megfojtja. Nem vagytok egyik része, vagy egyik fele egy másik léleknek ⁴, aki az idők folyamán társát keresi, fogyatékosan, amíg a lélektárson keresztül megtalálja a kiegészítését.
(21.42-kor egy perc szünet, szemek csukva.) Ha buzgón arra törekedtek, hogy megtartsátok realitásotokat, elveszítitek azt, mert megtagadjátok a kreativitást, amin az alapul. (Hosszú szünet) Semmiképp nem vonom kétségbe a józan észt. És semmiképp nem azt mondom, hogy az intellektusotokat ignoráljátok. De sokszor nem veszitek figyelembe az intellektus játékosságát, és arra kényszerítitek, kevesebb legyen, mint ami.
Tartsátok meg a szünetet.
(21.45-től21.55-ig)

Sokatoknak közületek vannak éber álmai, melyben ti magatok látjátok a komplementer-aspektusotokat, és életének részletei keresztüláramolnak rajtatok, miközben a dolgaitokat intézitek.
Kevés figyelmet áldoztok azonban erre. Az gondoljátok, ez csak „fantázia”. Az ismeretlen valóság élő a saját pszichétekben. Minden tapasztalatotokban találhatók erre utalások. Nem volnátok életben, a ti fogalmaitok szerint, ha előtte nem ti magatok képzeltétek volna el. A játék valójában egy a legpraktikusabb túlélési metódusok közül, úgy az egyéni, mint a faj kollektív szintjén. Kontextusán belül található a kreativitás titka, és a kreativitás titkában van a létezés titka.
Az általatok reálisnak tartott élet a fizikai tapasztalatotoknak is csak egy keskeny rétegét mutatja be. Itt most nem más valóságokról beszélek, melyek ehhez a dimenzióhoz hozzájárulhatnak. (Szünet) A játék egy szükséges pihenőfázist nyújt számotokra a személyiségről alkotott eltorzult elképzelésetekben, és a világ sok szép találmánya olyan állapotból jött létre, amikor a feltaláló nem a munkára koncentrált, hanem szórakozott vagy játszott.

(Szünet) Néhány komplementer-aspektusotokkal direkt dolgotok van, miközben mások más országokban élnek, és korkülönbségre vagy kulturális különbségre való tekintettel el vannak választva tőletek – olyan tulajdonságokkal, amikre csak nehezen tudnátok vonatkoztatni. ⁵ Intuitíven tudjátok, mindennapjaitokban ki a komplementer-aspektusotok. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy ilyen kapcsolatnak tudatára ébredtek, feljogosítva érezzétek magatokat, hogy a komplementer-aspektus kultúra egy fajtáját felépítsétek, vagy megkíséreljétek befolyásolni más emberek életét, miközben emlékeztetitek a kapcsolatotokra. Mindenki közületek egy individualitás. Néhány személy, akitől szívből irtóztok, lehet komplementer-aspektusotok. ⁶
Mindegyikőtök ugyanannak a kihívásnak különböző oldalait deríti fel talán.
A családokban nincs semmi ezoterikus. Létrehozzák a kapcsolatok egy formáját, melyet magától értetődőnek tekintetek. Ugyanez vonatkozik a komplementer-aspektusokra, csak ebben a fogalomban vagy teóriában nem bíztok.
Bizonyos családtagok mindazonáltal gyakran speciális szerepet játszanak az egész család számára. Egyik talán az alulról jött, egy másik az, aki mindent elér. Pszichológusok gyakran megkísérlik manapság, hogy az egész családdal foglalkozzanak, melyben elismertetnek minden hozzátartozót, és bizonyos tendenciákat mások rovására erősítenek.
Az alulról jött például merész aspektusokat fejez ki, melyet a többi családtag elnyom. Majd izgalom és feszültség tapasztalatában részesülnek a személy által, mely egyébként blokkolva van. Másrészről az, aki mindent elér, az ilyen fajta impulzusokat teljesen elnyomja, és más családtagok vágyát a „kiválóság” és fegyelem iránt hiteles kifejeződéssel biztosítja. Ugyanez vonatkozhat a komplementer-aspektusokra; és azok, akikkel tapasztalatotok van, eltúlzott formában megmutathatják nektek saját képességeiteket, amire nem akartok koncentrálni. Ebből kifolyólag sokat tanulhattok a komplementer-aspektusotoktól, és ő is tőletek. Azok a komplementer-aspektusok, akikkel találkoztok, többé-kevésbé a saját kultúrátokban dolgoznak és játszanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy hipotetikus egész-én kis részecskéi volnátok.

(Szünet 22.20-kor) Képzeljétek el a pszichét, mint növényt, mely a magjait minden irányba kiszórja és minden növény más feltételek mellett növekszik növénnyé. Növénylétükben aztán ezek is újabb további variációkat küldenek ki. Valamelyik fa egy maréknyi magja talán ugyanarra a hátsó udvarra hullik. Másokat kilométerekre visz a szél, mielőtt landolnak. Általában a fizikai családotokkal éltek, ha nem is mindig; néha különböző országokból jönnek az elődeitek; van tehát egy fizikai támogatási vonal, amit értetek. Gyakran történik a hazatérés egy formája, ha távoli rokonok visszatérnek a hazájukba. Ez érvényes a pszichikai síkra is a komplementer aspektusok tekintetében. Ha bizonyos csoporthoz tartoztok, a legszorosabb komplementer- aspektusotok is a csoporthoz tartozhat.  …………….. Sok politikai, polgári, pedagógiai vagy vallási csoportosulás komplementer-aspektusokból áll össze.
(„És hagyományos családok?” kérdeztem Seth-et. Gondoltam, sok olvasó feltenné itt magában ugyanezt a kérdést.)

Visszatérünk erre. Szándékosan nem említettem ezt.
Ezek a komplementer –aspektusok pszichés családot alkotnak. Egy másik síkon lévő családot reprezentálnak.  Mindenekelőtt az ilyen csoportoknak beépített fókuszuk van – politikai, polgári, vallási, szexuális vagy bármi más. (szünet) Bizonyos csoporttagok kifejezésre juttatják a másokban elfojtott tendenciákat. Mégis mindannyian támogatva vannak a mindenki által érzett összetartozás-érzés által, úgyhogy néha úgy tűnik, a csoportnak saját átfogó identitása van, melyben minden tag szerepet játszik. És minden olvasó könnyen megállapíthatja ezt, ha megnézi azt a csoportot, melybe tartozik.
(22.30) Nos a fizikai síkon vannak rasszok és népek. A rasszoknak és népeknek van pszichés komplementer-aspektusuk is – tudat-családok úgymond - , akik egymással rokonok, de különböző általános tulajdonságaik és specialitásaik vannak. A legtöbb ember, aki Roburt kurzusaira eljön, például sumari. 7 Vannak további ilyen pszichés családok – kilenc összesen. Roburt tanítványai közül egyesek komplementer-aspektusok. Sokan az emberek közül, akik ide jönnek, úgy jönnek, mint akik egy családegyesítésre (pszichés) térnének haza. Megváltoztathatod a neveket, ha akarod.

Peter Smith komplementer aspektusa Josephnek. ⁸ Sue (Watkins) és Zelda komplementer-aspektusa Roburtnak – vagy Robert komplementer –aspektusa Sue-nak és Zeldának. Alan Koch és Roburt k. –aspektusok. Carl Jones ⁹ és Bill Herriman és Bill Granger k.-aspektusok. Norma Pryor k.-aspektusa Josephnek és fordítva. A fiatalember Pennsylvaniából, aki minden második héten jön, k.-aspektusa Roburtnak. De mindez igaz minden csoportra.
Adj egy percet… a Sumarik létükből eredően játékosak – feltalálók és relatív szabadok és fesztelenek (természetesek). Mindamellett türelmetlenek. ¹⁰ A művészi és kevésbé konvencionális tudományos világban találhatók meg.

Az ismeretlen valóság. Belső kapcsolataitok vannak. Milyen fajtájúak? Vázolni fogom a belső pszichés nemzetségeket, és rajtatok áll, megtalálni, melyikhez tartoztok.
(Hangosan és ……..) Tartsátok meg a szünetet, vagy fejezzük be az ülést, ahogy szeretnétek.
(„A szünet rendben van”
22.45 . Sue Watkinson kívül minden név meg lett változtatva. A legtöbb ember részt vesz Jane ESP-csoportjában; néhányan találkoztak bizonyos, nem említett komplementer-aspektusukkal; Jane, Sue, és én vagyunk az egyetlenek, akik mindenkit ismernek. A szünet alatt Jane-nek további pszichés kapcsolatok jöttek át, akiknek itt nem feltétlenül van dolguk. Nem tudta megmondani, a szünet után Seth további k.-aspektusokat vázol-e.
Mondtam Jane-nek, hogy meglepődtem Seth azon kijelentésén, hogy az egész bolygón csak kilenc tudatcsalád van. Túl kicsinek tűnt nekem a szám….. Azt is említettem, megértésem szerint sem ő, sem Seth nem szívesen kategorizálna ilyen definitíven. Jane egyetértett, de nem tudott mit hozzáfűzni azon kívül, hogy érzése szerint minden családnak vannak alkategóriái, illetve kombinálódhatnak egymással, úgyhogy matematikailag nézve egy halom család lehetősége áll fenn. Ez az elképzelés jobban tetszett. Érdekes módon senki nem kérdezte Seth-et más családok neveiről, miután három éve Jane-nek sumari áttörése volt. Lásd azonban az ülés végén a tudatcsaládokról szóló anyagot, melybe valamikor Sue Watkins belecsöppent.)

731. ülés fordítás második rész

Nem lehet azt mondani, hogy elődeitek, mint valamilyen ritka növény, oda fejlődtek, amik ti vagytok, és hogy ti az ő tapasztalataik összességét mutatjátok be. Ők voltak, vannak, ők önmaguk. Ugyanezen okból nem mondható, hogy ti a múltbéli reinkarnációs életeitek összege volnátok. Önmagatokról való tudásból ti magatok nyesegettek, ezért tűnik úgy, hasadások lépnek fel. Egy olyan növényhez vagytok hasonlatosak, amelyik egyszerre mindig csak egy levelét ismeri fel. Egy levél érzi a mélyebb valóságát, mint egy része a növénynek, és hozzájárul saját folytonosságérzetéhez, sőt, az individualitás saját érzéséhez is. De ti gyakran úgy tesztek, mintha egy komikus falevél volnátok, gyökerek nélkül, egy titeket hordozó növény nélkül növekedve.
(Jane a begóniára mutatott, mint Seth, ami a kis asztalon állt közöttünk.)

Ennek a növénynek minden levele tekinthető ellentétes komplementer-aspektusnak; minden levél egy időtéren belül élő és egyedi, mindegyik hozzájárul a maga részével, mégis mindig másfelé néz. Ha egy levél leesik, egy másik veszi át a helyét, és a következő évben az egész növény még mindig élő lesz, levelek teljesen új készletével – e csoport jövőbeli reinkarnációs énjeivel.
Ti nem növény vagytok, de ez egy egyszerű analógia. ………………………………..Tartsátok meg a szünetet.
(23.06-tól 23.25)
A növényen belül, a részek között, amit ti nem érzékeltek, állandó kölcsönhatás áll fenn. A most meglévő leveleknek megvan a maguk biológiai érvényessége, és a ti fogalmaitok szerint állandó kapcsolatban vannak egymással. De időbeli nézőpontból minden levél tudatában van a növény múltbéli történetének is, és biológiailag nézve ebből a „múltból” származnak.
Minden levél meghal azután, hogy amennyire lehetséges, teljesen kifejezte levélségét. A levelek felveszik magukba a napfényt, mely segíti a növényt a növekedésben (fotoszintézisen keresztül). A levelek fejlődése a növény létezése szempontjából tehát rendkívül fontos. A növény sejtjei a levelek tapasztalatán keresztül maradnak a környezettel kapcsolatban, és jövőbeli lehetségességek mindig figyelembe vannak véve. A legapróbb fény- és sötét kalkulációk is ismertek. A növény és a levelei élete nem választhatók el egymástól.

(Hosszú szünet) A növénynek megvan a saját ideája önmagáról, melyben minden levél szerepet játszik. Mégis minden levél rendelkezik látensen az egész növény képességeivel. Gyökereztess meg például egy levelet, és egy új növény fejlődik. Önmagukban* (?) (önálló szelfként?) (betűzve) messze nagyobb szabadságuk van, mint levélként, de maguk is gyökeret tudnak növeszteni, és ezt teszik is. Mint levelek, reinkarnációs önmaguk, ha elhagyják a növényt, és egy új létezési eszközt választanak. Az analógia szerint a fizikai növény lehulló levelei önmaguk és a növény számára beteljesítették saját céljukat és értelmüket. Ezek a szelfek azonban, melyek az idő ágairól lehullanak, gyökeret eresztenek egy másik időben, és új növények lesznek, melyekből ismét csak mások sarjadzanak. („Új növény helyett új szelfre gondolsz?”) Pontosan.

A nagyobb szelf tehát maga szórja szét magát az időben. Ennek folyamán nincs identitás vesztés, és egyik identitás sem ugyanaz, mégis mind állandó kölcsönös kapcsolatban vannak. Így tudjátok tehát a tudatotokat elméletileg olyan messze kiterjeszteni (kitágítani), hogy az elmúlt életeitek ismerete körülvegyen, jóllehet, ezek az életek a tiétek, és mégsem a tiétek voltak. Egy közös gyökerük van, ahogy a növény jövő évi leveleinek a jelenlegi levelekkel. (ismét a begóniára mutatva) Egy ilyen tudás mindenesetre automatikusan befolyásolna minden előző életet. Az ok-okozat elképzelés itt is korlátozhat, mivel azt feltételezitek, a jövő év leveleinek oka az idei levelekben van. ¹⁰ A növény és veleszületett kreatív képességei azonban minden manifesztációjában egy – egy kifejezése önmagának, minden részé más. A „jövőbeli” potenciális levelekről való ismeret most rendelkezésre áll. Ugyanez érvényes a pszichére. Ezen az átfogó valóságterületen belül egy kreatív cserejáték és kölcsönös kapcsolat létezik a személyiség minden aspektusa között.
Vége a diktálásnak és az ülésnek. Szívélyes jókívánságaim, és szép estét.
(„Köszönjük, Seth, jó éjt”  23.49)

731. ülés 1975. január 20., hétfő, 21.38   (fordítás első rész)

Jó estét.
(„Jó estét, Seth”)
Diktálás. (Lassan, és nyugodtan:) Az identitásról alkotott jelenlegi elképzelésetek csupán azért állhat fenn, mert saját valóságotok olyan kis aspektusának adtok érvényességet.
Más szavakkal, a személyiségről alkotott elfogadott teóriátok eltűnne, ha minden egyes szubjektív tapasztalatotokat szignifikánsnak fogadnátok el. „A távollévő szelf” – a távollevő és ismeretlen szelf – része létezéseteknek, melyet normál esetben nem érzékeltek és fogadtok el, bár vágyódtok utána.
Az „ismeretlen valóság” egy nagy része a teóriák feloldásával foglalkozik, melyek hosszú ideje elfogadottak, benneteket azonban korlátoznak  abban, hogy az Én minden távollévő részének hatalmas létezését (természetét) érzékeljétek. Amikor a fizikai valóság egy nagyobb területéből meghatározott részletre koncentráltok, akkor csak saját Éneteknek arra a kis részére koncentráltok, melyet „reálisnak” tekintetek.
Mégis magatokban hordjátok egy tapasztalat mélyebb tudását, mely a ti fogalmaitok szerint korábbi időkből származik, információi azonban sejtjeitekben, mélyebb szellemetekben és ………… jelen idejű.

Adj egy percet….. Az individualitás tobzódó manifesztációkon át pezseg, de ti féltékenyen (irigyen) véditek magatokat az ilyen kreativitástól. Egy bizonyos fokig kromoszómáitokban ¹ hordozzátok elődeitek tudását , mely nem merev, hanem rugalmas mintát mutat be, egy mintát, mely benneteket kódolt formában a szubjektív élettapasztalattal ruház fel, mely a ti fogalmaitok szerint előttetek ott volt. Ahogy Roburt nemrég gyanította, egyes régi kultúrák tudatában voltak ennek. ² Független individuumokként azok tagjai bizonyos fokig azonosultak elődeikkel is, elfogadták őket saját személyiségük részeként. Ez nem azt jelenti, hogy egyéni szelfjük kevesebb volt, hanem hogy saját valóságuknak jobban tudatában voltak. Itt egy egészen más fókusz mutatkozott meg, melyen belül az elődök, amennyire tudtak, hozzájárultak az élők „új” tapasztalataihoz; a fizikailag fókuszált tudat elég világosan megértette, hogy bár a világot saját módján érzékeli, ez azonban mindenki számára tény, aki azelőtt létezett – (vélhetően a nagyobb nyomaték kedvéért hangosabban) miközben az illető személy számára világos volt, hogy ő éppen annyira hozzájárul, mint az előző generációk.  

Az individualitásról alkotott e felfogáson belül az állatokat is ugyanúgy elfogadták, mivel az ő élő tudatminőségüket egészen világosan felismerték. Az állatok az ő tulajdonságaikkal, minőségükkel új módon járultak hozzá az Én tapasztalataihoz ³, amit az „élet” folytatásaként (meghosszabbításaként) értettek. Tedd az előző mondatban az „életet” idézőjelbe.
(Szünet) A Föld nagyszerű ökonómiáján belül e megértés szerint az emberi test addig használatos, amíg belőle, amikor meghal és megsokszorozódik, új formák keletkeznek. Egy csere az adok és kapokban, melyben például az őserdő egy valódi otthon volt, és minden része volt az Énnek ⁴ pszichésen, spirituálisan és fizikailag.

(Szünet 21.57-kor) Hadd nevessenek, ha akarnak, a szellemekről szóló történeteken, melyek fákba vándorolnak ⁵ – biztosan egy leegyszerűsített teória, de egy szimbolikus kijelentése e társadalmaknak: A halottakat hazavitték, a saját környezetükbe, elégették, és később a föld részeivé váltak, melyen a vallási kultuszok nőttek. Itt is nehéz számotokra a szavaimat követni a személyiségről alkotott korlátozott elképzelésetek miatt.
(Nyomatékkal) Nem mondom például, hogy minden személy élő tudata szó szerint visszatérne a földbe, hanem hogy ez által a tudat által élesztett (áthatott) fizikai anyag, melyre ez a tudat rányomta bélyegét, ezt tette és teszi. Mint már mondtam, a sejtek is megőriznek minden tudást minden szövetségről, melybe bekerülnek. Fizikai nézőpontból a tudat ezen a tényen nyugszik, ahogy ti értitek.
Adj egy percet…. ha a személyiség legalább intuitív módon nem érti meg ezt az örökséget, hiányt szenved valamiben. Adj egy percet… Ezt a mély ismeretet mindazonáltal egyezésben bizonyos célokkal, melyeket fajotok kitűzött, ki kell egyensúlyozni, és mégis a pillanat iránt figyelmetlennek maradni (?), hogy más képességek és tulajdonságok fejlődni tudjanak.
Az emberiség tudásvágya nem engedi, hogy hosszú ideig valamilyen hazai tájon tartózkodjon 6 , és így szándékosan szakított az intim meghittség érzésével. Azonban ismét rendkívül fontos lenne, ha a planéta erősen benépesedne, ami jelenleg a helyzet – ezt az eredeti (kezdeti) érzést egy otthonról az egész planétára kiterjeszteni. A „távollevő” részek készek most rá, hogy megjelenjenek. A más, számotokra valószínű tudatirányok vagy vonalak akkor szerephez tudnak jutni. Minden ilyen különböző fókuszirány a valóságotok más aspektusait fogja megmutatni nektek, mint egyénnek, és mint fajnak egyaránt.
Tartsátok meg a szünetet.

(22.13-tól 22.29-ig)
Mondtam egyszer, hogy nem létezik tudás a tudaton kívül. ⁷ Innen nézve a kromoszómák nem közvetítenek semleges információt. A tudat „élő” eszközön keresztül továbbít információt. Akár materializálódik fizikai szinten, akár nem, a tudat birtokolja a tudást. Mindig „individualizálja”, (szünet), ha nem is feltétlenül úgy, ahogy ezt a fogalmat ti értitek. ⁸
Adj egy percet… A kromoszómák által továbbított információ nem általában természetes, hanem különösen specifikus. Kódolt adatokról van szó (önmagában élő), mely tartalmazza az ősök tudásának esszenciáját – módosítja (?) azt az ősök tapasztalatában -, és tartalmazza az ősök speciális tapasztalatát.  Biológiailag nézve valójában magatokban hordozzátok tehát speciális elődeitek emlékezetét. Ezek egy részleges alapját képezik szubjektív és fizikai létezéseteknek, és a szükséges támogatást nyújtják ezért.
Mivel …. örökségetek egy része fizikai természetű, ezek az emlékezetek visszafordítódhatnak érzelmi és pszichés emlékezetre, bár ez a ti kultúrátokban általában nem történik meg. Ezen a módon (ebben a mértékben) hiányzik elődeitek úgynevezett múltbéli tapasztalata, és ………………………. Ez mindenesetre csak egy vonal, melyet a kromoszómák lefednek. Van egy „másik vonalatok”, mely ugyanúgy a jelenleg elismert létezésetek hordozójaként szolgál. Más, egymással összeszövődött fizikai kapcsolatokat tartalmaz, melyek benneteket mindenki mással, aki ugyanazon az idősíkon tartózkodik a bolygón, összeköt. Ez azt jelenti, többé - kevésbé mindenkivel rokonok vagytok, akik a bolygótokon élnek. Kortársak vagytok. Néhányukkal messze szorosabb kapcsolatban vagytok, mint másokkal. Néhányan komplementer-aspektusaitok.

(22.45) Adj egy percet… Ezek közelebbiek lehetnek, mint a családi kapcsolatok, vagy nem, de pszichésen nézve a közös történet egy bizonyos fajtáját birtokoljátok. Össze vagytok kötve egymással a Föld nagy adok és kapok tér-idő sémájának fizikai kontextusa által is.
Egy harmadik vonal, melyet személyiségetek, ahogy azt értitek, hordoz, reinkarnációs. ⁹ Hasonlít kicsit az előd-vonalra (hosszú szünet), és itt találhatóak a tudósok által fel nem fedezett visszatükröződések a génekben és kromoszómákban. Az előd- és reinkarnációs vonalak keverednek egy bizonyos mértékig, hogy úgymond előre megformálják, amit ti a genetikai mintátoknak tartotok. Ez előtt az élet előtt azt választottátok, amit akartatok, ebből a két fő területből.  
A reinkarnációs tapasztalat is átadódik tehát, és visszafordítható (fordítás, mint szöveget lefordítani - ford. megj.)  a biológiailag bevésett kód érzelmi valóságba. De mint már mondtam, ahogy nem vagytok a szüleitek vagy elődötök, úgy nem vagytok a „reinkarnációs énetek” sem.
Itt korlátoznak benneteket időkoncepciók is, mert mindent időbeli fogalmakkal kell elmagyaráznom. Mivel az idő szimultán, más síkokon tudtak az elődeitek a születésetekről, bár az elismert időszámítás szerint már évszázadokkal ezelőtt meghaltak. Ugyanez érvényes a reinkarnációs létezésre, melyek a ti nézetetek szerint a múltban történtek.

Elképzelhető, hogy Roburt és Joseph valamilyen módon befolyásolja az anyagot időnként, hisz valahol arról is szó van, a körülmények is megváltoztatják az ülések menetét, vagy hogy minden információ megváltozik, amint találkozik egy tudattal. Mégis azt gondolom, egy ilyen horderejű tanítás (nekem az, mások számára csak "filozófia") minden olvasót figyelmbe vesz, és sok anyag már előre megvan, ami csak később kerül átadásra. Persze a mi fogalmaink szerint;)

Köszönöm szépen:)

Ami a kritizálhatóságot illeti, biztosan lehetne a fordításaimat:) de úgy vagyok vele, jobb ez, mint a semmi. Annak, aki nincs olyan szinten angolból, hogy az eredetit olvassa.

Hogy a honlapon mi kritizálni való volt, azt nem tudom:) Én mindig is nagyra becsültem a rengeteg egyéb fordítást, információt, és még fórum is van, amit régen jól kihasználtunk:) Arról nem beszélve, semmilyet se tudnék magam csinálni:)))

Nagyra becsülöm a fordításaidat, Tida! Már csak azért is, mert olvastam már Sethet eredetiben és szerintem sokszor kifejezetten nehéz szöveg. Az én nyelvi tudásommal erősen meg kell küzdeni vele. Az biztosan nem könnyít a dolgon, hogy te ennek a bonyolult anyagnak a német fordításából dolgozol.

Szerintem aki komolyan kritizálni akar, az úgy tegye, hogy az eredeti szöveget vegye elő, és akkor még tanulhatunk is a hibákból, amik persze jöhetnek már az angolból németre fordításból is.

Szóval köszönet illet a munkádért! :)

Lucas, köszönjük hogy fentartod a honlapot! Jó, hogy ez a sok anyag, amiben annyi sok munkátok van, még mindig elérhető! Én szinte havonta törlök a könyvjelzőim közül honlapokat, amik megszüntek valamilyen okból. Ezek többnyire hobbiból fenntartott honlapok, sok érdekességgel, de valahogy senki se becsüli meg őket. Nagy szó, hogy a seth.hu még mindig működik. Azt hiszem az emberek sokszor természetesnek veszik, holy ilyen oldalak állnak a rendelkezésünkre, talán nem is gondolnak bele, hogy ezek nem jövedelmezőek, hanem épp folyamatos munkát és befektetést igényelnek.  Kritizálni pedig tényleg könnyű, tudom, mert én is véres tollú kritikusa vagyok könyveknek és filmeknek. :) Egy nem üzleti, hanem "közszolgálati" oldalnál viszont illene segítő szándékkal viszonyulni a szerzőkhöz, hogy még jobb lehessen. Egyébként ez szerintem teljesen profi oldal. ;)

Nos, ebben a részben nem volt igazán szerencsés a hasonlataival. :) Én már sokszor elgondolkodtam azon, hogy Ruburt érdeklődése, ill. világlátása mennyire befolyásolja a Seth szövegeket. Ugyanis időnként úgy érzem, hogy Seth valamilyen témához csökönösen mindig visszatér. Nem zárom ki, hogy Ruburt és Joseph érdeklődési köre hozzájárul ehhez. Itt meg szerintem néha kissé zavaros a mondanivaló: talán Ruburt személyiségén nehezebben mentek át ezek az ideák? Persze lehet, hogy mindezek Seth "személyiségéből" erednek.

Akkor egy szavam se lehet, kritika még nem ért ezért:D (pedig bőven lehetne)

Nem tudom, én megköszöntem-e valaha a munkátokat, de akkor most megteszem, köszönöm!:)

És bár ez biztos nem vigasztal, nagyon sokszor gondolok hálával és elismeréssel Rád, hogy kitartóan üzemelteted saját költségeden ezt az oldalt még mindig. Bármiféle ellenszolgáltatás vagy személyes hozadék nélkül. Nem jellemző világunkban, hogy valaki bármit adjon csak úgy a közösbe, ami érték, főleg hosszú távon, folyamatosan.

Ami engem illet, ez inkább hangosan gondolkodás volt:) Elég visszás dolog köszönetet reklamálni bármiért, főleg amit nem is kért senki:) De ez most így kibuggyant belőlem, oszt ennyi:) Mert tényleg nem jó érzés, akárhogy is. Miközben meg Attának nagyon hálás vagyok az ellenkezőjéért:)

Sajnos ez egy ilyen rossz dolog, Tida, ami úgy néz ki, együtt jár az élettel. Amikor még kezdődött a seth.hu és rengeteg munkát tettünk bele, egy kezemen meg tudom számolni, aki megköszönte és három ujjamon, aki támogatta is. :) Ellenben minden másnap kaptunk kritikát vagy éppen szidalmazást, hogy milyen szar, amit csináltunk, felületes vagy éppen nincs összhangban kozmikus együttállásokkal. Ezzel együtt kitartás, addig csináld, amíg örömet lelsz benne!

Szeretném megjegyezeni, hogy van, aki egyszerű felolvasásokért (hangoskönyv) is anyagi támogatást kér.

Én nem kérek senkitől semmit a fordítások nem kevés munkájáért, amit a közért és mindannyiunk épüléséért teszek, de időnként azoktól, akik olvassák, jól esne egy-egy "köszönöm". Emberből vagyok én is:)

Atta, neked meg nagy respekt, hogy egyedüliként minden alkalommal megteszed ezt, tartalmi visszajelzésekkel is megtoldva, további lelkierőt és lendületet adva nekem a munkához. Köszönöm!:)

Szívesen!:) Szerintem is sok érdekes dologról beszél ebben a két fejezetben Seth. Nekem a magzatról mondottak nem tűntek erőltetettnek, inkább a "40-es évek" - évszakok-rétegek zavarosak kissé számomra:)

Köszönjük szépen a fordításokat! Igen érdekes dolgok vannak bennük. Sethnek tényleg kár volt erőltetnie a magzatos hasonlatot. Szerintem nehézkes lett és igazán új információ nem volt benne.

(Megjegyzés: Vegyétek figyelembe, hogy az "én" vagy "szelf" kifejezés nincs megkülönböztetve a német szövegben, hol így, hol úgy fordítottam, ahogy "jött".)

730. ülés 1975. január 15., 21.17
fordítás

(Amikor a legutóbbi ülés után hétfőn az ágyban feküdtünk, Jane megjegyezte: „Van most valami – gondolom, Seth-től: Egy igazán teljes horoszkóphoz nem csak a születési dátumot, a halál dátumát is figyelembe kellene venni.” Ami némi akadályba ütközne, gondoltam elalváskor….
Ezen az estén Jane-nek sok gondolata és képe volt, mielőtt az ülés kezdődött. „Az asztrológiáról van szó. Úgy vélem, tulajdonképpen a tudat születéséről van szó.”)

Jó estét.
(Jó estét Seth.)
Diktálás.
Általában úgy gondoltok a teljes körű énre vagy tudatra, mint ami a születésnél feltűnik, és a halállal eltűnik. Ehhez jön professzorok nagyon tudományos előadása, amik evvel a témával foglalkoznak. Néhány asztrológus a fogantatás időpontját veszi alapul számításaihoz, mások a születési időt részesítik előnyben. Különböző vallások arra a döntésre jutottak, hogy a „lélek” a fogantatásakor költözik a leendő gyermekbe, miközben mások úgy tartják, a tudatot később, röviddel a születés előtt lehet az emberi léleknek tekinteni.  
Ugyanazt a kérdést teszik fel a skála másik végén: Mikor lép fel valójában a halál? Mindkét vitában a hipotetikus Én vagy tudat a fokmérő.

Adj egy percet… Először is, mint már mondtam, az Én vagy a lélek ebben az esetben nem egy dolog, amit mérni lehet – szükségképpen még csak nem is olyan dolog, ami feltűnik, és aztán újra eltűnik.
A fizikai Én, mint tudjátok, a tudat egy fókusza, mely reakcióként erre a fókuszra egy személyiséget formál. Rendkívül nehéz itt analógiát találni, de amilyen makacs vagyok, meg akarom próbálni. (Szünet) Számotokra az a látszat, hogy egy természetes úton elvetélt magzatnak nincs fizikai élete, hogy az élet számára valamilyen oknál fogva gátolva lett. Ehelyett azonban a magzat egy másik síkot tapasztal: fizikai életet egy másik szinten, mely a ti fogalmaitok szerint a távoli múltba mutatna. Hagyományos evolúció elmélet ¹ szerint, ismétlem, ez egy olyan fázis lenne, melyben a ti tudatfajtátok a vízi környezettel kísérletezik, tüdő helyett kopoltyúval. Bizonyos nézőpontból ez a tudat számára bepillantást enged a faj múltjának bizonyos szakaszába. Ez közvetlen fizikai ismereteket is szállít a direkt síkra. Ahogy már mondtam – nagyon nehéz elmagyarázni! Főleg akkor, ha az ember nem akar közel lépni a ti egyedi személyiség-elképzelésetekhez – de mindannyian, akik élők vagytok, meghaltatok ilyen módon.

Az évezredek során, melyből általában kiindultok, uszonyokkal rendelkező teremtmények indultak ki a tengerekből, melyek részben hüllőkké „váltak”, és végül emlősökké, sokuk nem tette meg ezt az utat, és a „pályán maradtak”. Ebben az értelemben és ennél az analógiánál maradva, a psziché az alkalmazkodásnak és élet-változtatásnak ugyanezt a formáját foganatosítja. Mindannyian léteztetek tehát magzatként, aki „nem csinálta meg”. Nem feltétlenül azért, mert nem akartatok megszületni, hanem mert ezt a tapasztalatot magatokra venni legitim ², és a jelenlegi állapototokban bele van írva fizikai Énetek „emlékezetébe”.

(Nyomatékkal 21.36-kor) Nos ez nem azt jelenti, hogy személyiségetek, ahogy azt ismeritek, sokszor egy méhbe lett volna zárva úgy döntve, hogy ott meghal, vagy hogy egy átfogó (teljes) Én sosem született volna meg. Azt jelenti, hogy pszichétek archeológiai tudása fizikai fókuszálásotokban tartalmazza ezt a tapasztalatot. Az Én nem…. (szünet, szemek csukva) … adj egy percet; keresek egy jó analógiát… Az én nem egy agyagbábú, ami a cserepek kemencéjéből jött, hogy azt mondhassátok: „Aha, itt az Én, melyhez nincs több hozzáfűzni való.” Mindig valószínű szelfként léteztek, akkor is, ha nem vagytok saját egyéni tapasztalatotokból a tudásra fókuszálva.
(Zárójelben: Talán más valóságban nagyon jól fókuszáltak vagytok, de itt a földi létezésetekről beszélek, ahogy azt (meg)értitek. )
Ám minden pontnál jobban önmagatokká válhattok. Így szemlélve állandóan a születés állapotában vagytok. Bizonyos nézőpontból önmagatok részeit magatok tettétek le, így folyamatosan meghaltatok – de mindkettő, a születés és a halál egy időben történik.

Bizonyos fokig az, aki vagytok, benne volt a magzatban látensen, de nincs egyetlen pont, melyben a „lélek teljes tudata beköltözik a húsba”. Ez teljesen fokozatosan történik, sőt már mielőtt a szüleitek megszületnek.
Adj egy percet. (Hosszú szünet) „Születési” időtök eseményének diagramja olyan, mint egy kis pillanatkép valaki hátsó udvarában délután. Ebben az analógiában össze lehetne hasonlítani a teljes földi személyiséget a világgal. Amíg végkövetkeztetéseiteket ebből az egy képből vonjátok le, adódnak ugyan találó összefüggések, de csak ezen a kis speciális területen belül. A ti fogalmaitokkal kifejezve, a személy a születésekor multidimenzionális feltételek által befolyásolt, és a bolygók konstellációja csak egy apró utalás más résztvevő valóságokra. Roburtnak igaza van: Még hagyományos nézőpontból is figyelembe kellene venni egy valós horoszkópnál (a születési idő mellett) a földi valóságotokban történő halál időpontját is.
Figyelmetek fókusza határokat teremt, mely olyan gondolatokra visz benneteket, hogy a tudat, ahogy azt értitek, egy bizonyos ponton feltűnik, és egy másik ponton már nem működik, vagy meghal. Az ilyen elképzelésekről alkotott gondolataitok korlátozzák észleléseteket, mert ha figyelmetek fókuszát megváltoztatjátok, bizonyos fokig olyan érzékelésnek volnátok tudatában, mely a születés és a halál elismert időpontja előtt és mögött van.

Saját fajotokat csak egy lélek illeti meg, úgy, mintha a lelkek egy meghatározott nagyságra lennének szabva, mely csak a ti fajotokhoz passzol. És ez az elképzelés bizonyítja számotokra, melyben hisztek, hogy az állatok alacsonyabb rendű lények, mint ti. Majd kétségtelenül meg kell kérdeznetek magatokat, mikor megy be a lélek a testbe, vagy az idegen magzat mikor lesz a tiétek, és evvel az istenek által áldott, és kapja meg a jogot az életre.
De minden dolognak van tudata, és ebből a nézőpontból egy léleklényt birtokol. A léleknek nincsenek beosztásai vagy fokozati különbségei. A lélek az élet mindenben, ami van. Természetesen van a magzatnak „lelke” - de ha ilyen fogalmakban gondolkodtok, a magzat minden sejtjéhez is ugyanúgy egy lelket kell rendelnetek. (előrehajolva, tréfás hangsúllyal, és mélyebb hangon) A sejtek útja nem előre meghatározott. a sejtek általában nagyon kooperatívak, főként, ha test-struktúrát formálnak. <sup>3

(22.02)</sup> Adj egy percet… De a test egy kontextus, melynek megtapasztalását választották. Miközben önmagukat beteljesítik, a sejtek segítik a ti létezéseteket, de egy vonatkozási kereten belül, melyet kiválasztottak. Mindenesetre elhagyhatják létezésük bizonyos elemeit, megváltoztathatják útjukat, vagy új szövetségeket is köthetnek. Ezen belül, ami a valóságotok kontextusát illeti, nagy a szabadságuk. Miért gondoljátok, hogy ha az ő útjuk nincs előre térképezve, és ha benneteket állandóan ámulatba tudnak ejteni, akkor a ti utatok térképezve lehet, melyet a születésetek időpontjában a csillagok állásából deríthettek ki?
Ami titeket illet, a sejtek nem rendezetlenek, akkor sem, ha fizikai létetek struktúrájának egy részét képzik. Még csak nem is kevésbé tudatosak. (Nyomatékosan:) Ők másképp tudatosak. Nincs alapja „romantizálni” őket, vagy kicsi embereknek elképzelni, de mindegyikük egy magasan fókuszált tudatosságot és öntudatot birtokolnak. Szívesen gondoljátok azt is, hogy csak a ti fajotok rendelkezik az egyéni személyiség tudatával. Különböző fajtái vannak a személyiségnek, és a lehetségességek végtelen sokasága az ön-észlelés megtapasztalásának.

(Nagyon élénken:) Úgy tűnik számotokra például, hogy az állatok nem gondolkodnak saját valóságukról. És biztosan az a látszat, egy sejtnek nincs „objektív” tudása saját létezéséről, kettőspont: Mintha anélkül léteznének, hogy tudnák, kik ők, vagy saját létezésük értékbecslése nélkül. Evvel a végkövetkeztetéssel meglehetősen megtévesztitek magatokat. És nincs feltétlenül fokozati különbség sem, mely szerint egy tudat makacs módon egy alacsonyabból egy magasabb stádiumba fejleszti magát. Minden sejt tudja például prekognitív képességét gyakorlatban használni,⁴ mely előletek eléggé elillan, mégis sokan közületek az ilyen képességet a „magasabban fejlett” lélekhez társítjátok. Az élet minden fajtájának megvan a maga minősége, melyeket nem lehet összehasonlítani egymással, gyakran még kevésbé összevetni.

Nos, mindennek látszólag nem sok köze van a reinkarnációs létezéshez, ahogy azt elképzelitek, vagy a komplementer-aspektushoz, ahogy elmagyaráztam. De döntő jelentősége van abban, hogy a régi elképzeléseket az Énről vagy a lélekről a kukába dobjátok, mielőtt elkezditek megérteni a személyiségetek szabadságát.
Fáradt vagy?
(22.18 „Nem.” Tulajdonképpen az voltam, de Jane olyan jól végezte Sethként a dolgát, hogy semmiképp nem akartam megszakítani az anyag közvetítését. )
Szólj, hogy fejezzem be, amikor szeretnéd.
Ma este Jane néhány (éppen nyilvánosságra hozott) szöveget olvasott delfinekről és bálnákról. Ebben fontos utalások találhatók arra, hogy ezek a teremtmények zsenik, és nagy mértékben képesek az absztrakt gondolkodásra. ⁵ Ez a helyzet a valóságban.

Nos, a delfinek a valóság egy egészen más dimenziójával foglalkoznak. Mostanáig nincs kommunikációs módszer arra, hogy lehetővé tegye számotokra az ő személyiségről, vagy létezésről alkotott (kollektív) nézeteik észrevételét. Ők érzékeny, öntudatos egyedek. Alturisták.  Értik a relativitás természetét, ⁶ és különböző módszereik vannak, hogy fiataljaiknak továbbadják az információkat. Nincsenek magasabban, vagy alacsonyabban a ti fajotoknál. Egyszerűen az egyedi személyiség más fajtáját mutatják.
Nos, legalábbis beszélgetésünk keretein belül van egy bizonyos összefüggés a delfinek valósága és a magzat valósága között. A ti fogalmaitok szerint a magzat egy őskezdeti állapotban él, mely a faj múltbéli fázisára emlékeztet. Ő a saját módján a saját környezetére irányul. Nos, néhány intelligencia számára ez elég. A ti fogalmaitok szerint közületek mindenkinek elég volt. Adj egy kis időt, és pihentesd a kezeidet.

(Szünet 22.25-22.27)
A lélek nem definiálható egység. Ő sokkal inkább definiálhatatlan létezés. Nem lehet széttörni vagy felépíteni, tönkretenni vagy kibővíteni, és meg tudja változtatni kapcsolatait és szervezeti formáit, és tulajdonságait és jellegzetességeit, mégis marad mindig önmaga. A magzat lelke például nem tud egy abortálás által, mint az történni szokott, elpusztulni. Fejlődését nem lehet egy horoszkóppal összefoglalni, mert az ilyen számítások alól mindig ki fogja vonni magát. Története a jövőben van, melyet mindig a múlt alkot.
Tartsatok szünetet.

(22.31. Jane azonnal kijött a kitűnő transzából. „Ez most egy olyan alkalom volt, amikor az anyag olyan nagyszerűen jött át, hogy holnapig tudtam volna folytatni. Ez a szabadságérzés fantasztikus.” – mondta, és megpróbálkozott egy analógiával. „ Olyan szabad vagyok, mint egy nagyszerű futó, aki abban a pillanatban, amikor a mellével átszakítja a célszalagot, világrekordot dönt…”
Nem csak ez: Jane-nek több információs csatorna állt rendelkezésére Seth-től. „Istenemre türelmetlen leszek!” – kiáltott. „De a fizikai valóságban csak egy mondatot tudok mondani, és te csak egy mondatot tudsz egyszerre leírni. ⁷ Ah, felejtsd el, Seth”, mondta félig nevetve. ………………………..Jane felállt, és bement a nappaliba. Aztán amikor a konyhába ment, még több anyagot fogott Seth-től az asztrológiáról.
Amikor a szünet a végéhez közeledett, Jane azt mondta, Seth a további anyagot egy másik csatornán adná, ami ma este nyitva volt. Ez persze teljes mértékben az ő döntése volt, és egy nagyon sikeres testen kívüli élmény által motivált, melyet tegnap éjjel az ESP-foglalkozás végén tett. Jane nagyon boldog volt, hogy ma érdekes vonatkozásokat fedezett fel egy barátnőjéről – aki részt vett a foglalkozáson - szóló kalandja egy részéhez.
Amikor Seth 22.54-kor visszatért, nem csak arra az anyagra tért ki, amit Jane akart, ⁸ hanem meglehetősen sok időt töltött neki szánt információkkal. 23.45-kor fejezete be az ülést.)

729. ülés 1975. január 13. hétfő, 21.16
fordítás

(Csak később tudom hozzáfűzni, hogy ez az egyetlen ülés mindkét kötetet tekintve, amikor harmadik személy is jelen volt. Látogatónk egy fiatalember volt, akit William Petroskynak szeretnék nevezni. Jane ESP csoportjában vesz rész, New Yorkban él, és egy nappal korábban Elmirában járt, egy személyes ügyet elintézni.
Egészen nyilvánvaló okokból, ami minket illet, jobban szeretjük, ha Seth privát keretek között tartja az üléseket, bár Seth rugalmasabb ebben, mint mi. De ahogy Jane mondja, a pszichés szinteken „nyugodtabbak” a dolgok, ha egymás közt vagyunk: Akár transzban van, akár nem, nem tud a harmadik személy jelenlétére való tekintet nélkül a munkára koncentrálni - mert az szükségszerűen kisugározza a saját pszichés tulajdonságait. Az sem játszik különösebb szerepet, hogy ha csendben van, és semmit nem mond; Jane ennek ellenére felfogja ennek a harmadik személynek az elemeit, és reagál rá. Will megjegyezte az este folyamán, hogy Seth az ESP üléseken ritkán szólítja a nevén.)

Jó estét.
(Jó estét Seth, mondtam) És jó estét.
(Will: Jó estét Seth)
(Előrehajolva és mulatva) Williamnek foglak nevezni, és nem állíthatod, hogy nem szólítlak a neveden.
(Will vigyorogva: okay.)
(Szünet) Diktálás. Nos: Amint címkékkel látjátok el magatokat, korlátokat állítotok, akadályokat emeltek, és definiáljátok a pszichétek valóságát – a szokásosnak megfelelő, meglehetősen korlátozott meggyőződésekkel.
Azt gondoljátok, az Énnek valahol kezdődnie kell és valahol véget érni. Egy kerítésnek kell lenni körülötte, az identitás egy védett kertjének, melyben biztosnak érezhetitek magatokat. Sokszor elmondtam, hogy az Énnek nincsenek határai.  Úgy tűnik, féltek attól, hogy a szelf elvérzik, vagy „önmagát” egy labirintusban, melyen keresztül megy minden identitás, elveszti. Mégis világos számotokra, hogy Énetek egy messze nagyobb dimenzió, melyet alapvetően feltételeztek – tehát reinkarnációról beszéltek. Ez engedélyez számotokra egy átfogóbb elképzelést az identitásterületről, miközben teóriátok a saját személyiségetekről érintetlen marad.  Azt gondoljátok, hogy egy szelf vagytok egy másik után, minden identitást évek sora választ el egymástól, egy nyilvánvaló halál és egy nyilvánvaló születés.

A komplenter-aspektus¹ teória bizonyos fokig megrázza ezt az elképzelést, de továbbra is definíciót szeretnétek az énről, hogy tudjátok, hol „álltok”. Annyira el vagytok foglalva a megnevezésekkel és kategóriákkal, hogy sokan vakon ragaszkodtok az asztrológiához. Bizonyos időben, bizonyos helyen, bizonyos feltételek közt születtetek – de a tudat folyamatosan változtatja a feltételeket. Ha bizonyos fokig ez befolyásolja, akkor így kihat rá, ahogyan egy festő egy táj által befolyásolva lesz, melyet maga hozott létre. Tehát, mondjuk úgy döntöttetek, egy adott hónapban születtek, amikor a bolygók így és így állnak. Különösen az évszakot választjátok meg születéseteknél.

Legegyszerűbb módon kifejezve, döntötök a körülményeitekről. Egy ibolya sarjad az élet kertjében, de az ibolyának ott kell maradnia. Teljes növekedése függ a meghatározott hely időjárási körülményeitől, akkor is, ha ezek a feltételek egy összplanetáris aktivitásból adódnak. Ti azonban kiléptek a születésetek idejéből és helyéből, ahogy azt egy virág nem teheti meg.
(21.29) Nos: Átfogó nézőpontból a lehetségességek egy olyan terjedelemből operálnak, amiről talán sejtelmetek sincs.  Egyrészt a fizikai élet minden fókuszpontja a lehetségességek egy keverékéből adódik . Egy tanuló vesz részt az ülésünkön, egy rendkívül intelligens fiatalember (humorosan). Ő segít Roburtnak a levelek megválaszolásában is. Az este írt egy nőnek, akinek ugyanaz a születésnapja, mint Roburtnak. Az előző ülésünkön összehasonlítottam egy évet egy bizonyos hegy-réteggel. Mondtam, hogy az eljövendő és elmúló évszakokkal ott egy időszakot átívelve mindig újra tavaszi virágok nyílnak. Ebben az értelemben minden év olyan, mint egy réteg, vagy lejtő, vagy sziklaterasz.

Induljunk ki ismét 1940-ből. Mindazok, akik 1940-ben egy bizonyos napon születtek, nem feltétlenül születtek „ugyanabban az időben”. 1940, ahogyan gondoljátok, csak egy évszak ezen a síkon, az évszak, amit észleltek (felismertek). Egy év tavaszi virágai „nem látják” a következő tavasz virágait, vagy nem keverednek velük, vagy az előző tavasziakkal. És ugyanúgy nem keverednek tágabb összefüggésben, azok, akik 1940 „bizonyos évszakában” születtek, azokkal, akik ugyanabban az évben születtek.
Az évszak szó itt félrevezető lehet. Adj egy percet… Minden év olyan, mint egy réteg, vagy fekvés, és az ott karakteres „flóra” számos variációját hozza létre. Minden egyes év, az 1940-es, vagy 1920-as, a saját fejlődési vonalát hozza létre. Ebből a szemszögből az idő kiterjed belülről, és kívülről – nem egyszerűen előre lépked. Ahogy már mondtam: Valóságotok olyan, mint egy csillámló platform, egy felület, mely valószínűségeken nyugszik. Olyan öntudatlanul és bájosan követitek, olyan könnyedén úsztok át rajta, hogy nem jut eszetekbe, eredetekre vagy ………. rákérdezni, melyben tapasztalatotoknak létezése van.

Azoknak, akik ugyanakkor születtek, talán még ugyanazon a helyen is, mégsem ugyanaz a „sorsuk”; ezen kívül még csak nem is osztoznak feltétlenül ugyanazokban a feltételekben. Mindannyiukat befolyásolja születésük mellett a saját lehetségességi-rendszerük, és ezek a feltételek drasztikusan változhatnak is fejlődésük természete szerint. Úgyhogy az a gyakorlat, hogy a fizikai születés időpontját a fogantatásra rögzítik, egy hiba. Nincs olyan pont, melyre alapvető értelemben (duplán aláhúzva) azt lehetne mondani, egy egyén élő ², bár praktikusnak találjátok, az élet bizonyos pontját halálként elfogadni. Az igaz, hogy a tér és idő bizonyos pontján feltűntök. Tudatotok azonban már jóval azelőtt önmaga volt.
Még tágabb kontextusban, melyet, tudom, nehezetekre esik követni, a fiú az apjának az apja éppoly érvényes módon, ahogyan ő a fiú, és fordítva.
Ha egyszer csak felszabadítjátok a tudatotokat az időről és szelfről való korlátozott elképzelések alól, elkezdhetitek felfedezni az ismeretlen valóságot, mely az ismeretlen szelf.
(Hangosabban) Megtarthatjátok a szünetet – és (ismét tréfásan) visszajövök, William.

(21.47-től 22.09-ig)
Nos: diktálás.
Ha az asztrológiáról egy konvencionális nézetetek van, az olyan, mintha egy könyv borítóját néznétek, és nem vennétek észre, hogy sok oldala (lapja) van.
A minden sejtes struktúrában aktív tudatosság úgymond kilövi magát az időbe, hogy bizonyos feltételekre reagáljon, másokra pedig ne. Sokan születtetek egy adott évben ugyanazon a napon, és azonos egyetemes időfázisban – és mégis az egyéni kiindulási pillanat egészen különböző lehet, úgyhogy a külső összes feltétel a születésnél többé - kevésbé azonosnak tűnik, a belső reakciók erre azonban teljesen másként jelennek meg. Pont.
Egyes személyek messze erősebben befolyásoltak más valószínűségek által, és szenzibilisebbek azokra – olyan valószínűségekre, melyek például a hagyományos horoszkópokban egyáltalán nem jelennek meg.
Ezek a horoszkópok egyetlen lehetségesség-vonalat hangsúlyoznak mások rovására. A horoszkópokra alapozó jelentéseknek tehát van némi értelmük azok számára, akik azonos valószínű születési körülményeket választottak – de nincs értéke azok számára, akik, bár a ti fogalmaitok szerint, ugyanabban az időben születtek, de más valószínűségrendszereket követnek. ³
(22.07)  Adj egy percet… Ahogyan a sejtek cselekedeteket foganatosítanak a valószínűségek tudatában, és közben fenntartják a fizikai testet a választott rendszerben, a psziché is cselekszik, és sok valószínűségbe „kiszórja” magát. (kiveti magát) Ebben az esetben más fizikai valószínűségekről beszélek – más szavakkal, a világ alternatíváiról, ahogyan azt ismeritek.  Nem mindenki kortárs, vagy tartozik ugyanahhoz a valószínűségi rendszerhez, aki ugyanabban az időszakban él. Ebből a nézőpontból egy összejöveteli helyen tartózkodtok, ahol egyének sok valószínű valóságból találkoznak, kapcsolódnak, és megegyeznek, hogy bizonyos részét ugyanannak a tér-idő-környezetnek elfogadják.

Mivel a tapasztalat hasonlóságaira koncentráltok, és az eltéréseket elbagatellizáljátok, az úgynevezett tapasztalat mélyebb különbözőségei4 teljesen elillannak előletek. Magától értetődően abból indultok ki, hogy a hiányos emlékezőtehetségen múlik, amikor egy személlyel nem egyezik az emléketek adott hely és adott idő eseményére – valamilyen korábbi történelmi múltra - vonatkozóan. Az is magától értetődő számotokra, hogy az esemény értelmezése változik, de meghatározott, egyértelmű események vannak, amik nem változnak.
Ehelyett azonban maguk az események messze nem ilyen konkrétak. Elfogadtok egy lehetséges eseményt. Ehelyett valaki más megélheti ennek az eseménynek egy verzióját, mely aztán e személy érzékelt valósága lesz.

Ezek az események valójában nagyon különbözőek lehetnek, és a különböző interpretációk nagyon érvényes elbeszélései a különböző variációknak. A ti szavaitokkal, egy esemény sokféle módon létezhet. Mindez egy szép teória, ezoterikus, de aligha gyakorlati, amíg nem kezditek el saját gondolataitok természetét megkérdőjelezni (utánajárni), és az ilyen események valóságát, melyekkel szemmel láthatóan találkoztok ⁵, felderíteni.
(22.25) Adj egy percet… (Szünet) Térjünk vissza a virágokról szóló példánkhoz. Minden vadvirág a sziklateraszunkon a hegyen, a saját perspektívájából szemléli az alatta lévő völgyet, és látja a megszokott környezetét maga körül elterülve. Általánosságban mondva, más virágok, amik ugyanabban az évszakban születtek, körülbelül ugyanabban az időben halnak meg. A következő évben az új virágok egy enyhén megváltozott tájat látnak, mégis az általános minta ugyanaz lesz. Ibolyák nőnek, ahol korábban ibolyák voltak. A völgyben a házak ugyanazon a helyen állnak. Ha egy nyáron megszemlélitek ezt a tájat, és a következő évben újra, talán azt mondjátok: „Ah, az ibolyák mindig ott nőnek, és milyen szép ez, és a völgyben, az árnyékban a liliomok ugyanazoknál a szikláknál virágoznak.” Világos számotokra, hogy az a virág, melyet leszakítotok, nem ugyanaz a virág, amit ugyanezen a helyen az elmúlt évben szakítottatok le, de fókuszotok természeténél fogva erre a különbségre csak akkor figyeltek, ha kényszerítve vagytok. Egyébként azt gondoljátok: „Az ibolya az ibolya, és minden tavasszal itt nő”.
A mérhetetlen és érthetetlen különbség, mely fennáll, ami az ibolyát illeti, valami mást is jelent – mert ezen a síkon a virágok, melyeket leszakítotok, teljes mértékben önmaguk a saját világukban, melyből bizonyos fokig ti kivettétek őket. Elképzelhetetlen különbségek adódnának, ha ezek a virágok az előző év táját megszemlélhetnék, és minden általatok ignorált parányi variáció gigantikus volna; a különbség valójában olyan nagy lenne, hogy a virágok a saját síkukon azt gondolhatnák, egy másik valóságról lehet szó. Vannak tehát variációk és mélységesen jelentős valószínűségek, melyek azok között is hatnak, akik ugyanabban a hónapban ugyanabban az évben születtek – nem csak a látható külső, hanem a belső feltételekben is.

A tudat nem csak egyszerűen dönt, hogy a tér- és idő bizonyos helyén megszületik, hanem fel is ruházza a fizikai szervezetét az idő előtt meghatározott belső kioldómechanizmusokkal (kiküldőmechanizmusokkal), melyek rendkívül egyedi módon reagál ezekre a feltételekre.
Itt nem eleve elrendelésről vagy előre meghatározott sorsról beszélek célzásképpen. Engedjetek meg egy másik egyszerű analógiát megpróbálni. Egy mag „tudja”, hogy valaki szobájában egy cserépben fog növekedni. Tegyük fel, ez egy paradicsom magja; és egy háztulajdonos úgy dönt, kezdetektől fel akar nevelni egy növényt. Minden sejtes élet prekognitív, a ti fogalmaitok szerint. A mag tehát tudja, hogy ebben a speciális szobában nyugatról fog sütni a nap. És reagál erre, még mielőtt a hajtás megjelenik.

A hajtás nem egyszerűen reagál arra az irányra, ahonnan a napfény jön, hanem már jóval azelőtt érzi, és a mag érzékenyíti magát „idő előtt” erre a feltételre. Ugyanolyan jól tudna növekedni keleti irányba is. A kiküldőmechanizmus nem a napsütés iránya rá, hanem a növény belső tudása erről az irányról. Nem előre meghatározott például, hogy nyugati irányba nőjön.
(Erősen hangsúlyozva) Ugyanilyen módon ismeri a szelf a választott születése idejének és helyének fényében a legjobb feltételeket fejlődéséhez. Mindamellett szó szerint végtelen lehetőség áll rendelkezésére, melyből választhat, hogy képességeit kiteljesítse és ugyanakkor egy működő egyedi személyiséget fenntartson. ⁶ A tudat a saját növekedési céljaihoz a legjobbat választja a rendelkezésre álló összes feltételből. Aztán úgy készíti elő saját szervezetét (organizmusát), hogy az a születés helyére vagy idejére reagál, vagy nem reagál, elfogadja vagy elutasítja.
Minden, fizikai feltételekben felbukkanó tudat automatikusan megváltoztatja azt – ez egy olyan tény, ami az asztrológusok számára nem világos. Minden gyermek, aki meg fog születni, megváltoztatja az egész univerzumot ⁷, és átalakítja születése és ideje világát, miközben egy olyan hatóerőt hoz bele, ami addig nem volt ott, a ti fogalmaitok szerint, és rányomja az Univerzumra a bélyegét – valósága kitörölhetetlen bélyegét. Minden gyermek kiválasztja egy adott születési dátum saját lehetséges változatát. Ezek az adatok nyilvánvalóan nem csak pontok az időben, a térbe rögzítve. Ráadásul minden idő szimultán, így folyamatosan halálban és születésben vagytok, és későbbi tapasztalatotok befolyásolja születésetek idejét.
Hozzáteszem, a születés napja gyakorlati vonatkozási pontként működik. De ha tisztában lennétek vele, hogy tudatotok ez előtt létezett, akkor emlékezetetek megnyílna, és elfogadott születési dátumotok messze nem tűnne annyira fontosnak számotokra. „Az ágyékból (ölből) előjönni” egy esemény, és egy messze használhatóbb kép a „születés” fogalmához. Átfogóbb nézőpontból – sokkal átfogóbb nézőpontból, mint elképzelitek – tudatában lennétek valószínű „születéseiteknek”, és más családjaitoknak, melyek éppoly érvényesek, mint amit most elfogadtok.
Az Én nem behatárolt. Ennek a kijelentésnek az igazi jelentősége talán egy nap világossá válik. Az egyetlen személyiségről való elképzelésetek még vakká tesz benneteket a nagyobb multiszemélyiségre, mely az igazi valóságotok. Álmaitok gyakran adnak utalást a létezés e módjára.
Tarthattok szünetet.
(22.59-23.18)

Diktálás: A felhőket és az univerzumot, a planétákat és a csillagokat saját fókuszotokból szemlélitek – egy meglehetősen behatárolt fókuszból, bizonyos nézőpontból.
Ráadásul az Univerzumnak csak egy variációjára pillantotok, ahogy észlelésetek pillanatában létezni látszik. Ebből a kis kontextusból nem tudjátok megragadni egy személyiség teljes természetét a maga totalitásában.
A személyiség nem csak a tértől és időtől független, az ebből következő illúziókat is használja saját céljaira. Minden dolog össze van kötve egymással, de nem azért viselkednek valamilyen bizonyos módon, mert a bolygók konstellációja születéseteknél így, vagy úgy állt. Van egy kapcsolat, de ez nem kauzális (okozati) természetű.  
Az a kijelentés, hogy a bolygók azért viselkednek bizonyos módon, mert azok vagytok, akik vagytok, ugyanolyan korrekt volna, mint az általánosan elterjedt fordított kijelentés. A bolygók és a csillagok pozíciója érzéki effektusok – észlelések, melynek csak a ti tudatfajtátok számára van jelentése (jelentősége). Ezek az észlelések nem vesznek rá benneteket, feltételek alapján, melyeknek a tudatotokon kívül nincs jelentőségük, hogy valamilyen meghatározott módon viselkedjetek.

(Szünet) Nos: Az Univerzum létezik, de az alak és a forma, melyet ismertek, csak az észlelésetek feltételezése. A planéták mozgása, valójában az egész észlelt valóságotok, teljesen más okokból létezik.
Adj egy kis időt… Az Univerzumban a tudat különböző formái és fajtái vannak elvetve. Ezek közül egyesek bolygóknak és csillagoknak 8 tűnnek számotokra, amikor a ti valóságsíkotokra „behatolnak”. Mint ilyenek, úgy tűnik, bizonyos módon viselkednek, bizonyos formát fesznek fel, vagy bizonyos hatásuk van. Ti és a csillagok szimultán események vagytok, mind tudatos és észlelő, de a valóság különböző „szintjein” – ahogyan a ti tudatosságszintetek különbözik az ibolyáétól.
A fizikai észlelésen belül természetesen összepasszol az egész kép. Világos számotokra, hogy ha valaki – egy érdeklődő megfigyelő -, aki a Földet egy másik bolygóról egy másik galaxisból szemlélné, azt látná, amit ti a Föld múltjának tekintetek. De mint azt már elmagyaráztam, a Föld jövőjét is láthatná ⁹, az „ő” nézőpontjától függően. Ez kis mértékben megváltoztatná a valóságotokat. A csillagokból, planétákból, és az idősémátokból azonban nem lehet „okozati” kihatásokra való utalásokat kiolvasni. A személyiség egész egyszerűen sokkal átfogóbb feltételek és összefüggések között létezik.

Adj egy kis időt… Ha a hagyományos asztrológiát használjátok, találtok bizonyos kapcsolatokat, mert bizonyos fellépő események valóban kölcsönös kapcsolatban vannak. De sok személy nem fogja tudni a horoszkópnak megfeleltetni magát, mert a választott valószínűségeik egész egyszerűen annyira eltérnek a normától.
Ha az asztrológia működik, az azért van, mert az asztrológus beveti kreatív és médiumi képességeit, majd ezt a tudást egy mintába vetíti………. hogy ezt a tudást meg tudja tartani. A horoszkóp ebben az esetben egyszerűen csak segédeszközként szolgál.
Tudom, hogy itt néhány dolog nehezen követhető. Az egyetlen más menedék azonban mítoszok és mesék ismétlése volna, amiből már kinőttetek. A csillagok és bolygók egyszerűen több helyen vannak egyidejűleg. Hozzáteszem, a ti észlelésetek számára relatív stabilnak tűnnek, és biológiailag az észlelés ezen formájához hangolódtatok. Mint tudjátok, tapasztalatotok az időről és mozgásról relatív, és összehasonlítva a ti relatív rövid életetekkel a bolygók csaknem végtelen életűnek tűnnek. Ez a ti nézőpontotok a ti sziklateraszotokról.

(23.40) Adj egy percet… Más apró teremtmények nagyon jól tudnák a ti jövés-menésetek szerint jelölni (?) életük részeit, és azt gondolni, aktivitásaik születését a ti pozíciótok irányítja. Képzeljétek el, ahogyan horoszkópokat csinálnak, és életüket a ti életetekkel összefüggésbe hozzák. Szokásotok föl-alá járkálni? Egy másik idősíkon hány korszakot tartana látszólag, míg árnyékotok a szoba egyik végéből a másikba vándorolna? A hasonlat messze nem erőltetett (túlzott), mert az árnyékotok csekély mértékben befolyásolja a szoba hőmérsékletét, megváltoztat más feltételeket számotokra soha nem megérthető módon, és egy más szinten lévő tudat számára gigantikus eltéréseket okoz.

Egy elképzelt hangya, filozofikus hajlamokkal, talán itt ül, és a maga módján azon gondolkodik, egy adott időben, mely talán nektek egy évet jelent, milyen gyakran mentetek keresztül a szobán. Talán megpróbálja előre kiszámolni a következő keresztülhaladásotokat, hogy kellő időben elszaladjon „az útból” – milyen okos hangya! - , és ki tudjon térni a lépéseitek elől. Dübörgő lépteitek talán megrázzák apró otthonát a padló bizonyos deszkái alatt vagy a repedésekben. Hozzáteszem, hangyatörténetünk kissé fáradságos számomra, de képzeljétek tovább, a mi kis bajtársnőnk mindenkivel, mondjuk ebben az apartman házban megismerkedik, és megtanul minden lépést megkülönböztetni, melyek a lépcsőn fel- és lejönnek. A mi filozófusunk kapcsolatot tart más hangyákkal, és miután sok időt, munkát, türelmet fordított rá, horoszkópot készít és számításokat végez. Egy hangya, aki délután háromkor született, aztán amikor Miss X a barátjával hazajön, vélhetően nehéz idők várnak rá, mert a pár össze-vissza ricsajozik, rázkódik az épület az alapokig, hogy a belső repedések porzanak.

Itt nem akarom az asztrológusokat hangyához hasonlítani. De próbálom megmutatni, hogy nem vagytok csillagok által uralva, - és hogy ha úgy viselkedtek, mintha mégis ez az eset állna fenn, olyan kevés megértést mutattok valódi pozíciótokról, mint a hangyánk. A csillagokkal összehasonlítva ti is kicsik vagytok, de ha sorsotokat az ő kezükbe akarjátok adni képletesen, akkor úgy tűnhet, mintha kevés befolyásotok volna az életetekre.
(Erőteljesen) Tudatok vagytok a tapasztalat meghatározott pontjain, és a valóság más formáiban úgy ragyogtok, mint a csillagok.  

Ad egy kis időt….  Nos: Lassan befejezzük az ülést. Örülök, hogy eljöttél.
(Will: Én is. )
Nos, nem fogok neked semmit mondani, ami téged mindig egyszerre dühössé és boldoggá tesz. Ehelyett módszereket fogok neked adni, melyeket alkalmazhatsz, hogy megalkosd a saját valóságod, melyben saját akaratodat követed (tréfás hangsúllyal), ameddig csak akarod;a mai ülés és a benne foglalt energia alapján lehetőséged van egy kíváló álomaktivitásra. Akkor is ott lesz, ha emlékszel rá, ha nem, de remélem, emlékezni fogsz. Ne zavard meg.
(Will nevetve: Okay)
Nos ez a vége az ülésnek.
(Jó éjt, Seth – mondtam 23.57-kor. Néhány nap múlva hozzáfűzve, miután legépeltem az ülést: Will az éjszakát az ülés után barátoknál töltötte itt Elmirában. Amikor másnap este az ESP csoportban találkoztunk, nem számolt be különösebb álomaktivitásról.)

Igen.

Semmi sem történt.

Itt a honlapon próbáltad megrendelni?

Amúgy az első kötet nincsen meg valakinek pdf-ben vagy beszkennelve ?

Mert megvenni lehetetlenség.

:D

És mi hálásak vagyunk tidának. :)

Ezeket a fordításokat tida csinálja, fejezetről fejezetre, ha egy kész, bemásolja ide, és ide vannak gyűjtve a topikba:)

Ezek a fordítások amiket Tida bemásol ide, nincsenek meg valahol összegyűjtve ?

:D

Szerintem itt a nézőpontokban van eltérés az egyes tanítások között. Mennyit lehetne erről vitatkozni. ;) Mindenesetre teljesen logikus az itt leírt okfejtés.

Köszönjük a munkádat!

728. ülés, 1975.január 8., szerda, 21.16

(Tegnap este Jane az ESP csoportban tartott egy ülést, mely hosszú, erőteljes, drámai és humorral teli volt. Energiája egész este „csúcson” volt. Az ülés végén sumariul énekelt is. Seth sok érdekes dologról beszélt, és Jane hozzáfűzte az egész ülést kissé rövidített összefoglalásban a Pszichés politika 15. fejezetéhez. Javaslom, nézzék ezt meg az olvasók.
Ennek ellenére itt is adok néhány rövid idézetet öt témához, melyre Seth hivatkozott, és melyek számunkra különösen érdekesek voltak. Mindegyik összefügg természetesen egymással.

1 „Az individum erősebb minden rendszernél, és mindig elsőbbséget kell élveznie.”
2. „ de egy ősi létezés [amilyen az enyém], ha megbocsátotok a kifejezésért, azt hozza magával, hogy a régi barátságok nem állandóak, mert az ember fejleszti a humorérzékét…. A szeretet másfelől – szintén humorérzékkel – rendkívül értékes és olyan átfogó, hogy régi barátságokat is be tud fogadni.”
3. Az életéhez Kr. u. 4. században, mint jelentéktelen pápa: „Egy csekély karrierrel rendelkező vallási politikus voltam.” És: „ …a mi kedves, politikai ambíciókkal rendelkező Gauner pápánk…” Lásd az 588., 590. ülést a Beszélgetések Sethtel 22. fejezetében.
4 Seth azt is mondta, hogy „célszerűtlen” és „unalmas” volna, ha még egyszer élne, mint pápa, és hozzáfűzte: „Ami azt illeti, sok személy dönt úgy, még  egyszer megtapasztalja, amit ti múltbéli életnek neveznétek, hogy aztán annak folyamán azt megváltoztassa.” Egy életnek ez az új tapasztalata azonban valamennyire más volna, mint az eredeti; lásd ismét a Beszélgetések Sethtel
anyag 10. fejezetében az 539. ülést 22.07-nél: „Más szavakkal, tökéletesíthetitek [az előző életet], de nem tudtok belépni a vonatkozási rendszerbe, mint egy teljesen résztvevő tudat, amely, mondjuk úgy, az idő történelmi tendenciájával együttműködik, és rácsatlakozik a tömeghallucinációs létezésre, mely a szelfetek által felhasznált tudat és a kortársaitok terméke volt.
5. A csoport résztvevőihez intézve: „ Ti ti magatok vagytok. Én én magam vagyok. Én nem Roburt vagyok. Roburt nem én. Én én magam vagyok….Halottak vagytok és élők vagytok… Roburt sok dolgot tud, mely engem meglep – amiket én az én múltamban nem tudtam, mert emlékeztek, az új kreativitás a múltból is ered, ahogy az Oversoul Seven-ben [Jane regénye]is le van írva. Az emlékezetem nem tartalmaz olyan előre meghatározott múltat, melyben Roburt létezik. Ő tud olyan dolgokat, melyek az én emlékezetemben erről a létezésről nem fordultak elő, és valóban nem láttam.” [És később hozzáfűzve: Az utolsó három sort az Ismeretlen valóság  2. kötet 18. függelékében idéztem.]
A 4. és 5. pontról beszéltünk, míg vártuk a ma esti ülés kezdetét. Röviddel ezelőtt Seth átjött, mondta Jane, hogy ezekhez a pontokhoz információja van, de nem több időre, mint hogy ezt közölje velem. Ezért reméltem, valamilyen formában szóba kerülnek ezek az ülés alatt.)

Nos diktálás.
(„Igen”)
Miközben a hegyek, a ti fogalmaitok szerint, többé-kevésbé tartósan elfoglalják a helyüket, a vegetációjuk változik a különböző szinteken. Minden tavasszal új virágok bújnak elő. Talán a hegy lábánál a dombos vidéken minden évben találtok többé-kevésbé ugyanazon a helyen egy csokor ibolyát; ez azonban nem ugyanaz az ibolya, mely az előző évben volt ott, vagy a következő évben bukkan fel.
A mintát ezeknek a virágoknak minden új ibolyacsokor magvetése szolgálja. A hegyrétegek alatt a földben is megtalálható minden lehetséges változat. És ha a különböző fekvések a maguk megjelenésével szintén többé-kevésbé azonosak tudnak maradni, ez az azonosság akkor is az apró változások, új fejlődések és évszakonkénti variációk eredménye. Gondoljatok analógiánk kedvéért a hegy különböző részeire vagy rétegeire, mint különböző időperiódusokra. Úgy tűnik számotokra, mintha reinkarnálódott létezések helyezkednének el egymás fölött. Talán látjátok, hogy ezek az életek, ahogy a hegy összességében, egy időben léteznek, szerettek azonban elfeledkezni arról, hogy a hegy minden szintjén végtelen alkotó aktivitás és változás történik. Egy új vegetáció például ugyanúgy keletkezik az alsóbb részeken, mint a magasabb régiókban.

(Egy a sok szünet közül) Az időperiódusok alkotók és természetesek. Olyanok, mint a hegy rétegei, és új életet hoznak létre. Nem tűnnek el, ha ott készen vagytok a növekedésetekkel, hanem közvetítőként (medium) szolgálják a kibontakozást más személyiségek számára.
Adj egy kis időt…. Az időperiódusok tehát, olyasmik, mint „platformok” – természetes platformok -, melyek újra és újra azt szolgálják, friss élet jöjjön létre. A ti nézőpontotokból ezt nagyon nehéz megragadni. Mondjuk, 1940-ben születtetek. És számotokra 1940 a múltnak tűnik, akkor is, ha a születési évetek volt. Ha azonban visszatérünk analógiánkhoz, olyanok vagytok, mint az ibolyák, melyek egy bizonyos hegyrészen születtek, és ezt a helyet nevezzük most 1940-nek. Más emberek most 1940-ben születnek, másik „évszakban”.

Az időn belül csak a saját pozíciótokban vagytok biztosak, saját helyetekben a platformon vagy a hegyrészen, ahogy ezt értitek. ¹ Az időnek ezek a helyei vagy platformjai nem csak egy időben léteznek, hanem létre is hozzák mindenkor a saját személyiség-csoportjaikat a saját különböző évszakaikhoz. Ebben a sokaságban ti csak a saját évszakotoknak vagytok tudatában, és ez a saját fizikai valóságotokra értendő – a speciális valószínű valóságra, melyet relitásnak fogadtok el.
(Hangsúlyozva) Az 1940-es hely azonban még mindig olyan közvetlen, és elérhető és jelenlegi, amilyen akkor volt, amikor megszülettetek.
Mint már mondtam, más személyiségek fognak „ott” születni, de az ő évszakuk vagy valóságuk más, mint a tiétek. Pszichésen nézve egy bizonyos kapcsolat van köztetek, körülbelül úgy, mint az ibolya – ami ebben az évben egy meghatározott helyen nő -, és minden ibolya közötti kapcsolat, mely ebből a helyből (vagy ezen a helyen) valamikor is nő vagy nőni fog. Minden pillanatnak, minden évnek más dimenziója van, amit ti még nem tudtok felfogni. Számotokra minden más személy, aki most 1940-ben születik, egy másik valószínű valóságba születik. De úgymond ugyanazt az ágyat osztjátok meg. Ha egy tárgyat szemléltek, a külsejét nézitek, és ha az időt tapasztaljátok, a külsejét érzékelitek.

(21.43) Adj egy kis időt…. Az 1940-es év tovább létezik, ahogy a hegyréteg tovább létezik, és minden évszakban új kreativitást hoz létre. Az ibolyák a hipotetikus hegyoldalban hozzájárulnak a hegy életéhez, akkor is, ha saját független valóságukat birtokolják; és az évszakok teljes ciklusa szabályozza a hegy és minden manifesztációja növekedését és fejlődését.
(Szünet) Az idő megsokszorozza önmagát önmagából. Ha a reinkarnáció fogalmában gondolkodtok, még mindig nagyon egyszerű időelképzeléssel teszitek. Ha 1940-ben születtek, elfogadjátok egy speciális történelmi szekvenciának: de mások, akik 1940-ben (egy másik évszakban, mint a tiétek) születtek, egy másik történelmi kontextusban vannak, egy másik1940-be, a saját valószínű eseményeikbe születnek bele. A reinkarnációitokat folyton, mint egy történelmi idő előző születését képzelitek el, melyről olvastatok. De minden adott évnek saját variációi vannak. ²

(Különösen nyomatékosan) Ti vetitek ki magatokat úgyszólván az időbe. De úgy is dönthettek, 1940-ben ötször születtek, és minden létezés egészen különösen folyna, miközben a valószínű valóságokat felfedezitek; melyek számotokra ennek a periódusnak a variációiban léteznek.
A fizikai létezésben a valóságotokat a meggyőződéseiteken és gondolati elképzeléseiteken keresztül formáljátok. A psziché, melyből identitásotok felbukkan, független az általatok választott valóságképtől. Pont. Más szavakkal, ti döntötök arról, egy adott világképet fogadtok el, és használtok keretrendszernek, melyen belül a valóságotokat formáljátok.

Ha egy konvencionális nézetetek van a reinkarnációról, akkor nézegettek egy könyvet, melyben minden oldal egy élet számára van fenntartva. Olvassátok a könyvet az elejéről, és azt gondoljátok, hogy az életek, mint a könyv lapjai, egymás után következnek. Jól látjátok, hogy a könyv összességében egyszerre létezik. Átfogó nézőpontból azonban csak egy fogalmilag időszekvenciákban folytatólagosan mesélő könyvről van szó, melyet a psziché olvas.
Ehelyett nem csak olvastok sok ilyen könyvet megélt tapasztalatokról, a létezéseket bemutatva, hanem ti is írjátok őket. Az alkotás végtelen, és a psziché a kreativitás legmélyebb forrása. Képzeljétek el, hogy regényeket írtok, és egy karaktert hoztok létre. Ez a személyiség olyan független, élő és valóságos, hogy ő a maga részéről más karaktereket hoz létre – és ezek közül mindegyik a saját könyvét írja, vagy formálja a saját valóságát. Ez egy korrektebb kép a helyzetetekről.

Fizikai síkon egy növény magjai a földre hullanak. Szülőhelyüktől nagyon távoli helyre kerülhetnek, ahogy a psziché „magjai” más valóságba repülnek. Mindebben azonban egy finom egyensúly létezik a spontaneitás és a rend között. Az ibolyák nem nőnek télen. Csak akkor hozzák létre karakteres megjelenésüket, ha a feltételek adottak hozzá. Ha tehát 1940-ben születtetek, nem kell fáradnotok, hogy magatokkal vigyétek saját időtöket, és beteljesítitek az életeteket minden azonos általános feltétel mellett, melybe beleszülettetek.
A sejtek megőrzik saját formájukat és identitásukat, és többé-kevésbé helyüket a ti szervezetetekben, még ha az atomok és molekulák változnak is bennük. A teljes minta folytatódik, úgyhogy a test a maga meghittségében őrződik. A sejtek egy nézőpontból fejlődési mintaként szolgálnak, miáltal az atomok és molekulák kifejezik önmagukat. Minden rend függ más rendektől. És így tudatotok egy bizonyos fejlődési vonalat követ, mely a tiétek, és ismeri a saját „évszakait”. Utódaitok, a ti fogalmaitok szerint, a tiétektől meglehetősen elválasztva, saját rendjüket követik az időben. Tartsátok meg a szünetet.

(22.10 Jane transza kitűnő volt, a közvetítése gyakran erőteljes, kifejezése nagyon életteli. „Éreztem, hogy ezeket a gondolatokat helyesen próbálta áthozni”, mondta, „és a lehető legegyszerűbb és szokványos képeket használta, hogy érthetővé tegye. Nem tudom, ilyen módon kifejezték-e már, vagy nem. Az ülés előtt nem volt sejtésem erről az anyagról.”
Végül Jane azt mondta, miközben Seth visszatérését vártuk: „ Nos mindenesetre össze vagyok zavarodva – három különböző témát tudnék kapni…” Egy az „Ismeretlen valósághoz „ volt, a másik kettő a 4-es és 5-ös pontra vonatkozik, amit az ülés bevezetőjében megadtam; …………………………………….”Várnom kell, amíg a dolgok tisztázódnak maguktól” – vélte. Nem tartott sokáig. Seth visszatért ahhoz az érdekes témához, amit tegnap az ESP csoportban adott, amit az 5. pontban vázoltam. Újrakezdés 22.35-kor)

Diktálás: A legparányibb növény gyökerei is ismerik a növekedéséhez szükséges feltételeket, és spontán törekednek a fejlődéshez számukra legbeteljesítőbb valószínűségre. Minden pillanatban érzik a pozíciójukat. Ismerik a föld legjelentéktelenebb mozgását is körös- körül. ³ Lefelé nőnek akkor is, ha a szár felfelé nő – és a virág azt a teret, melybe kinő, még sosem látta. Milyen tudás lakozik tehát ebben a gyökérben belül, és milyen prekognitív képesség, hogy a növény maga egy beteljesülés után sóvárog?⁴
Akkor a psziché kevésbé csodálatos és bámulatos? És nincs minden olvasómban ugyanez a veleszületett képesség? Ugyanezt a sóvárgást hordozzátok a legnagyszerűbb kiteljesedésetek után. Azonban multidimenzionálisak vagytok, úgyhogy különböző formákba és valóságokba növekedtek, és virágszirmokat küldtök magatokból más időkbe és más helyekre, és képesek vagytok olyan környezetekben növekedni, melyek nagyon különböznek egymástól.

(Szünet) Csak a ti valóságotok feltételei alatt tűnik úgy, hogy a Föld évszakain keresztül bontjátok ki virágaitokat, és csak a ti fogalmaitok szerint egymás után következő időszakokban. Olyanok vagytok, mint egy virághagyma, mely minden esetben más virágot hoz, és közben egy bizonyos összmintával összhangban van – de minden virág teljesen új. Mivel időszekvenciák fogalmában gondolkodtok, természetesen pszichés eredeteket is így képzelitek el. A hagyma minden virágzó kibontakozása azonban egy más kifejeződést teremt. Nem voltatok tehát az elmúlt „énetek”, bár bizonyos kapcsolatban vagytok.  Pont.
A virághagymát a létezésetekben a saját perspektívátokból látjátok. De mivel multidimenzionálisak vagytok, sok más dimenzióban is virágoztok. Ha egy növényt az asztalon minden nézőpontból meg akartok szemlélni, körbe kell járjátok. Képletesen így járjátok körbe az „időt”, hogy magatokat minden nézőpontból lássátok, és minden teremtéseteket érzékeljétek.

(22.25) Adj egy kis időt… Bizonyos szempontból én például Roburt jövője vagyok, de a „múlt” mindig újra kreatív. Roburt élete, ahogyan ő ismeri, nincs az emlékezetemben, mert én más dolgokat tettem, amikor Roburt voltam. És ő nincs összekötve avval a valósággal, ami az enyém volt. (Előrehajolva, nyomatékosan, de félig tréfásan) van emlékem arról, hogy Roburt voltam, de az a Roburt, aki én voltam, nem az a Roburt, amelyik Roburt a maga valóságában van. Ő meglep engem, és reakciói megváltoztatják az én múltamat. Az ő fogalmai szerint egy jövőbeli én vagyok, messze átfogó tudással, de ő használja ezt a tudást, hogy megváltoztassa a maga jelen valóságát; és amikor én Roburt voltam, nem rendelkeztem evvel a tudással.
Mondhatnátok, hogy a saját múltamat változtatom, de Roburt jelenlegi tapasztalata megváltoztatja az én jelenlegi tapasztalatomat is – és így működik egy végtelen kölcsönös kicserélődés. ⁵

Ugyanazok a kölcsönhatások állnak minden most élő individumra, a ti fogalmaitok szerint, és ez tudatosan érzékelve vagy anélkül történik. Roburt tehát tanulmányozza az időt, ha a saját pszichéje valóságát kutatja.
Minden vizsgálódást a saját nézőpontotokból, vagy hegycsúcsotokról kell kezdenetek, de a személyes élő tapasztalatotok az információitok fő forrása.
Minden iránymutatás, melyre szükségetek van, bennetek van, ahogy ismeritek magatokat, ha csak hajlandóak vagytok utánamenni; és ez nem töri szét fizikai valóságotok szövetét, hanem ehelyett világosabban mutatja a csodálatos mintájának struktúráját.
Adj egy kis időt…. Vége a diktálásnak.
(23.01 De mégsem az ülés vége. Seth közölte, milyen volt nemrég az erkölcs (?), és néhány oldal anyagot más témákban, amik nem tartoztak az „ismeretlen valósághoz”.  Vége 23.30-kor)

És most jön a kegyelemdöfés. A reinkarnációs éned nem te vagy. Pont.

727. ülés, 1975. január 6., hétfő, 21.11

(Jane az „ismeretlen valóság” utolsó ülését három hete tartotta. Két nappal később, december 18-án egy privát ülést tartott, és azóta – kivéve az ESP csoportot – a médiumi munkát kipihentük. Egész idő alatt bizonytalanok voltunk, Seth befejezte-e az 5. részt.
Mióta ezt a pihenőidőt tartjuk, a belső kalandjaim is teljesen megszűntek, mintha egy színpadi függönyt húztak volna le. Eddig nem jelentkeztek újra, és hiányzik…………………….)

Jó estét. („Jó estét Seth”)
Diktálás. A következő rész (6) ezt a címet viseli: Reinkarnáció és komplementer-aspektusok, kettőspont: A múlt a tudat mozaikjain keresztül nézve.
Adj egy kis időt… A ti fogalmaitok szerint a táj változik az idő múlásával. Hegyek és szigetek keletkeznek, majd eltűnnek, hogy új formában tűnjenek fel. Az óceánok is emelkednek és süllyednek, és egyes esetekben egy óceán feneke a bolygó felszíne lesz, aztán egyszer csak vízzel telt lesz.
Mégis megtart a Föld ezen változások során egy vidéket, és a ti célotoknak elég biztonságos és állandóak a karakteres jellemzői. (szünet) Így emelkednek ki a szigetek, amikről az előző ülésen beszéltem, a tengerből. Sőt, „dialógusuk” közben meg is változnak. Hasonló módon küld ki magából a psziché komplementer –aspektusokat, mindegyiket más jellemzőkkel vagy tulajdonságokkal felruházva. Ahogy a Föld fizikai sajátosságai egy bizonyos módon a bolygó felszínén eloszlanak, úgy oszlanak el a földorientált psziché sajátosságai. Pont.
Ahogy minden fizikai anyag minden időben vagy érában egymással összekapcsolódik, úgy van összekötve minden létezés individuális tudata minden másikkel összekötve. Ez a tudat minden formájára vonatkozik, ahogy ti értitek a fogalmat.

Egy hegy sok kőzetrétegből áll össze, melyek, ahogy ti értitek, az alapjául szolgálnak. A hegy csúcsa a jelent mutatja be, és a kőzetek lent a múltat. A hegy maga mégsem ez a kőzetszint, amiből látszólag összeáll. Van egy kapcsolat a hegy és más különböző hely között, de a „hegy” kifejezés tőletek származik. Átfogó értelemben a hegy és minden része természetesen egy időben létezik. Megvizsgálhatjátok a kőzetszerkezet különböző rétegeit. A geológusok azt mondhatják, a meghatározott lerakódások időben nézve mikor keletkeztek.
A kőzet maga létezik a geológusok időbeli jelenében, különben nem tudnák vizsgálni. E nélkül az „alap” nélkül a hegy nem volna hegy. De mint már mondtam, ő nem ez a valamilyen kőzet.
Nos: Hasonló módon a szelf, amit ismertek, a hegy, és a kőzetrétegek az elmúlt életei.
Ti nem vagytok egy ezek közül a múltbéli szelfekből, akkor sem, ha ők részei a ti történelmeteknek. Ők önmaguk az ő idejükben és terükben. Ők szimultán léteznek a ti életetekkel, ahogy a kőzetrétegek szimultán léteznek a heggyel.
Jelenlegi létezésetek mindenesetre mélységesen össze van kötve a személyiség minden más síkjával. Minden, ami a hegy csúcsán történik, befolyásol mindent, ami alatta történik; így minden, amit tesztek, hatással van a személyiség más területeire, és ehhez jön egy állandó kölcsönös cserélődés.

A fizikai körülmények nagyon különbözőek lehetnek a völgyben, a hegy lábánál, vagy a hegycsúcson. A klíma és a vegetáció jelentősen különbözhet, mégis szorosan összeszövődik az egész területen belül az élet és a vegetáció.
Az élet minden rétege, melyből a hegy összeáll – („Akarod itt az „élet” szót használni?” Ez azon kevés eset egyike volt, amikor megszakítottam Seth diktálását.)
Igen… Az élet, melyből a hegy összeáll, ugyanolyan fontos és értékes, és mindegyik a saját valóságára koncentrál a saját síkján.

Ahogy a hegynek, nektek is van a jelent tekintve egy történetetek (történelmetek), mely a tietek, mégsem a tietek. Nem birtokoljátok, mert megváltoztatjátok minden gondolatotokkal és cselekedetekkel, ahogy minden mozgás a hegycsúcson megérinti az alapot. De az alap rétegei is állandóan változnak, úgyhogy az egész terület egy kölcsönös mozgást képez.
(Szünet 21.43-kor) A fizikai világban a szigeteknek, medencéknek, hegycsúcsoknak, kontinenseknek és óceánoknak megvan a maga helye, és hozzájárulnak valóságotok fizikai alapjának képzéséhez. Minden fűcsomó segít az élet formálásában a Földön. Így minden tudat, legyen bármilyen apró, az ő helyén és idejében nélkülözhetetlen.
Minden virág egy hegyi lankán a maga egyedülálló nézőpontjából tekint ki a világra, és minden tudat ugyanezt teszi, és beteljesít egy helyzetet (pozíciót), melynek beteljesítése egy másik tudat számára lehetetlen volna.

(felettébb nyomatékosan) Csak az idő értelmében van egy titkos archeológiai jelentősége a saját természeteteknek. Hogy ezt felfedezzétek, nézzetek „keresztül” saját énetek síkjain keresztül, hogy ott saját személyiségetek rétegeit megtaláljátok, melyek a ti világotokban a saját énetek múltját mutatják be, melyből felbukkantatok.
Pszichikailag (pszichésen) nézve azonban éppoly kevéssé vagytok ez az én, mint fizikai nézőpontból az anyátok vagy az apátok. Megkülönböztetitek tehát magatokat ezektől a reinkarnációs énektől, ahogy a szüleitektől megkülönböztetitek magatokat, akkor is, ha bizonyos háttérben vagy meghatározott jellemzőkben és tulajdonságokban osztoztok is.
Könnyen megállapíthatjátok, hogyan befolyásolják a szüleitek az életutatokat, bár idősebbek, mint ti. Ugyanilyen módon befolyásol benneteket a reinkarnációs családotok.

(Szünet) Ha esik az eső, zúdul le a víz a hegyről, és az áradat magával hozza az élet és energia minden részét. Hasonló módon folynak le tapasztalataitok minden más idő évszázadainak repedéseibe és réseibe, melyekből a jelenlegi életidőtök összeáll.
(Egy nevetéssel) Mindenesetre van egy meglepetésem számotokra. Úgy beszéltem rólatok, mint egy hegy csúcsáról – és számotokra ez biztosan azt jelenti, a csúcson vagytok. Ehelyett nézőpontotok és fókuszotok olyan, hogy nem tudjátok a fejeteket elfordítani, hogy magasabbra láthassatok. Talán inkább egy szép, napsütötte szirthez hasonlítotok a hegy oldalában, mely kiemelkedik, lefelé néz a völgy felé, és nem veszi észre, hogy a hegy maga felfelé folytatódik. Olyan szituációban vagytok tehát, mint valamilyen sík „lentebb”, ahonnan sokan gondolják, ők a hegy csúcsai, és csak lefelé néznek.
Meg vagytok győződve róla, hogy nem láthatjátok a jövőt, és ez azt jelenti – legalábbis az analógiánk fogalmai szerint -, nem láthattok felfelé a saját időtökből. Amíg ez a meggyőződésetek fennáll, addig a reinkarnációt mindig a múlt egy eseményének fogjátok tartani.

(22.02 nagyon határozottan) Gondoljatok ehelyett úgy az én-rétegekre, hogy mind egy időben léteznek. Fizikailag nézve a magzat magában hordja a „múltja” emlékeit. ¹ A ti fogalmaitok szerint evolúciós stádiumokon keresztül utazik, mielőtt felveszi az emberi formát. Ő azonban eljut ehhez az alakhoz, mert egy jövőbeli időre ², egy fizikailag még nem megalkotott, jövőbeli énre reagál.
A magzat a fogantatás előtt reagál egy énre, mely fizikailag még nem lépett fel; és a jövőt alkotja, innen nézve, egy új életet a múltból. a személyiség egy valóságát, egy a még megformálatlan jövőben még nem materializált ideát, lenyúl a múltba, és ezt a jövőt létrehozza. A sejtekbe bevésődnek az idő és tér ³ fogalmairól való információk, de ezek az információk egy olyan valóságból jönnek, melyben az idő és tér formálódik.  
(És a második kérdésemre, melyet ezen az estén tettem fel, Seth azt válaszolta, a „formálja” kifejezést akarta mondani, ahogy azt megadta.)
A lehetségességekről⁴ való tudás hozza elő a jelen időt és valóságot. A hangok a géneken és kromoszómákon keresztül beszélnek, melyek a jövőt és a jelent egyensúlyba hozzák, ahogy a jelen időt ismeritek. A személyes psziché története és a faj kollektív tapasztalata, mint már mondtam, minden individumon belül ott lakoznak. A múlt archeológiája és a jövő egy időben élő a tudatrétegekben, melyből a ti létezésetek összeáll.
Tartsátok meg a szünetet.

(22.13-tól 22.31-ig)
Nos….Adj egy kis időt. Sokféle nézőpontból van a nyelveteknek ⁵ magának egy története, melyet nem értetek. A múlt nyilvánvalóan időbeliségben van beépítve a szavaitokba. Ha egy bizonyos szót kimondotok, valószínűleg nem ismeritek a változások történetét, mely az idő során végbement, mégis tökéletesen kimondjátok. Ritkán világos számotokra, hogy a jelenben beszélt nyelvetek, bármi is legyen az, mások számára egy napon egy archaikus verzió lesz. Itt is úgy képzelitek ismét, ……, ti vagytok a hegy csúcsa. A ti fogalmaitok szerint a nyelv egy bizonyos szellemi fejlődést feltételez, és ha a nyelvre gondoltok, mindkét aspektust összehozzátok. Vannak nyelvek, melyeknek nincs közük a szavakhoz – vagy a gondolatokhoz, ahogyan azt értitek. Néhány ezek közül a közléseitekben mégis sokkal precízebbek.

A sejtes közlés például sokkal pontosabb minden verbális nyelvnél, és ilyen módon komplikáltabb információt közölnek, hogy minden nyelveteket összevéve ⁶ sem tudna olyan komplexicitást nyújtani. Ez a kommunikációs forma olyan információkat továbbít, melyet ezer ábécé sem tudna lefordítani. Ezen a módon tudja a test minden része, mi történik a másik részekben, és a test, mint egész, ismeri saját pontos pozícióját a bolygó felszínén. Ez biológiailag minden benneteket körülvevő létforma közös nevezőjére igaz, a legkisebbekig.
Ez érvényes a jövőre ugyanúgy, mint a jelenre. A test ismeri például a víz- és táplálékforrásokat. Bennszülöttek, akiknek nincs dolguk a ti technikátokkal, tanulmányozzák, vadállatok is milyen sikeresek ezen a bolygón, és az azon elfoglalt helyzetükben.

Egy egyszerű fa foglalkozik a lehetségességek természetével, amikor új magvakat terem. Folyamatosan számítások mennek végbe benne, és ez a belső kommunikáció egy belső nyelvformát tartalmaz, szimbólumok és hangok nélkül.
A fa ismeri a jelenlegi és a jövőbeli történetét, ⁷ a ti fogalmaitok szerint, és megért egy olyan jövőt, ami még nem következett be. Érzi saját erejét a jelenben, miközben megtervezi ezt a jövőt. Mélyebb értelemben felismerik a fa magjai is, hogy létezik egy jövő – jövők sokfélesége, melyeket tapogatózva keresnek.
A magzat is érti, hogy reagálni tud egy stimulálásra – minden stimulálásra (elősegítés), amit a lehetséges jövők sokféleségéből kiválaszt. Így tapogatjátok ti is le tudattalanul a lehetséges jövőket, melyek többé - kevésbé továbbgördítenek.
(Hosszú szünet 22.50-kor) Adj egy kis időt…. (22.52) Kiválasztjátok a jövőtöket, de a múltatokat is kiválasztjátok. Korlátozva vagyok a kifejezésmódomban, mert egy verbális nyelvvel szolgálok, ……………………
Ez a könyv, ha követitek az útját, szerkezeténél fogva egy belső nyelvet……. Ez magától feloldja a sablonos elképzeléseiteket, és felszabadít az idő diktatúrája alól. Néhány itt megadott gyakorlat ezt célt szolgálja.  

Egy archeológus vagy geológus egy kőzetréteg vizsgálata során „halott” fosszíliákat talál, ahogy a ti nézőpontotokból „halott” múlt életeket fedeztek fel, ha a pszichétekben „lefelé” néztek. Látszólag befejezett reinkarnációs létezéseket szemléltek, ahogy a geológusok az ő jelenükből csak egy kőbe zárt, élettelen fosszíliát fedeznek fel. A geológus egyszerűen csak nincs ráhangolódva az életterületükre.  És így a reinkarnációs életek mennek tovább, de ők egy része a ti létezéseteknek. Ők nem ti vagytok, és ti nem vagytok a ti reinkarnálódott múltatok. Egy jövőbeli énnek (szelf), aki nem felvilágosultabb, mint ti, holtként és élettelenként tűntök fel – egy nehéz emlékként. Ha a ti nézőpontotokból kitekintetek az univerzumba, látszólag a múltat látjátok.8 A tudósok azt mondják nektek, hogy egy nagyon távoli galaxis már halott, amikor a ti fényetek eljut oda.  
És ilyen az élet, amit talán homályosan láttok, ha a pszichétekben „visszatekintetek” – az elmúlt élet – már eltűnt. Hogy lehet, hogy a tudósaitok eszközei nem engednek betekintést a jövőbe, még meg nem született világokba, ha a múlt észlelésére olyan jól funkcionálnak? És hogy van az, hogy a reinkarnációról szóló összes elképzelésetekben oly keveset mondanak a jövőbeli életről?⁹

A válasz kiabál: A nyelvetek korlátozott. A verbális nyelvetek – mert a biológiai kommunikációs lehetőségetek teljes mértékben tudatában van a valószínű jövőbeli eseményeknek, és a test folyamatosan a lehetségességek egy labirintusában …………..
(23.05) Adj egy kis időt, és pihentesd a kezed.
(Ez volt a vége a könyvdiktálásnak aznap. Seth még fél oldal információt adott egy másik témában, majd lezárta az ülést 23.11-kor.)

Köszönjük az újabb fordítást! Talán nem a legszerencsésebb volt ez a "szigetek szellemei" hasonlat, de szerintem jól érthető és viszonylag szemléletes volt. A családtagokról adott elemzés is érdekes volt. Jane és Rob is elég jól érzékelte, hogy "Az ismeretlen valóság" nem fog olvasói csúcsot dönteni. :) /Bár lehet, hogy elég sokat eladtak belőle, de szerintem a bonyolultsága okán nem került a legnépszerűbb Seth könyvek közé./ Ez az ülés viszont egész jól érthető és követhető volt. :)

:D Ez egy sajátos művészeti irányzat. Ma is művelik páran. :)

Persze. :)

726. ülés, 1974. december 16., hétfő, 21.43

(„Egy csomó képet kapok. Szigetekhez van közük”, mondta Jane 21.40-kor. „Nem tudom, miért, de az utóbbi időben így csinálom. Aztán Seth felhasználja, amit ilyenkor kapok…. Okay: Gondolom, készen vagyok.” Rágyújtott egy cigarettára.)

Nos: diktálás. (lassan és szelíden) Az ismeretlen valóság. Nem lehet az ismert tudás kellemes fogalmaival kifejezni, ezért muszáj vennetek a fáradságot a képzelőerőtökkel, fel kell rázni magatokat a mentális letargiából, és merészen kidobni a régi, dogmatikus, kényelmes takarót.
Képzeljétek el, egy kis homokos tengeri szigeten vagytok, melynek partja enyhén lejt (szünet), pálmafákkal és pihenőhellyel a költöző madarak számára. Képzeljétek el továbbá, hogy teljesen elégedettek vagytok, még ha néha egyedül is vagytok. Egy könnyű köd van felettetek, de nem takarja el a napot. Meglehetősen függetlennek érzitek magatokat, és a ködre úgy gondoltok, mint selyemgubó, mely egy végtelen tenger elképesztő messzeségeitől megvéd benneteket.
Aztán azonban feltehetőleg elkezdtek más szigetekről gondolkodni, melyek, ahogy tudjátok, a látótereteken kívül léteznek. Olyanok, mint a tiétek? Kérdésetekre egy apró ablak nyílik a ködben, és keresztülnéztek rajta. Meglepetésetekre felfedezitek, egy keskeny korallszirttel össze vagytok kötve a következő szigettel, mely a ködben egyre inkább kitáguló ablakon keresztül csillogóan a szemetek elé tárul. Ki tudja megmondani, hol végződik a tiétek és hol kezdődik a másik sziget?

És csodálkoztok, és egyre nagyobb meglepetéssel megállapítjátok, hogy tőletek más korallzátonyok is kiindulnak minden irányban. Ezek más szigetekhez vezetnek. „Ez mind én vagyok”, gondoljátok, még ha mindegyik más is. Az egyiken talán nincs egy fa sem, és egy másikon egy vulkán magasodik. Egyesek puha fűvel borítottak, és nincs ott homok.
Nos, ez az első sziget valóban nagyon ravasz, és úgy küldi ki szellemét, hogy a következő verzióhoz kirándul, és azt mondja: „Te én vagyok, de homok és pálmák nélkül.”
A szomszéd azt mondja: „Tudom. Te én vagyok magasodó vulkán nélkül, a folyó láva dübörgő csodája nélkül, nyugodtan és meglehetősen együgyűen ahhoz (kifejezően), hogy az igazságot mondd.” Mindkét sziget szelleme elindul együtt egy harmadik szigethez, és ott felfedeznek egy gazdag vidéket, egyik végétől a másikig ritka madarakkal, rovarokkal, állatokkal van zsúfolva, melyeket otthon egyikük sem ismer. Az első sziget szelleme szól a harmadikéhoz: „Te én vagyok, de elviselhetetlenül szociális. Hogy tudod ezt elviselni, hogy ennyi különböző létformát táplálj?”

És a második sziget szelleme azt mondja: „Te én vagyok, csak az én izgalmam, az én örömöm és szépségem a vulkánjaim csodájára koncentrál, és te evvel ellentétben az izgatott csicsergésért vagy – madarak, és állatok, és rovarok -, mely messze kevesebb nagyszerű stílust kölcsönöz a te hullámzó tájadnak.”
(Szünet) A harmadik sziget meglepődve válaszol: „ Én én magam vagyok. És ti valószínűleg az én valóságom tökéletlen verziói vagytok. Épp oly kevéssé szeretnék egy buta sziget lenni pálmafákkal és homokkal, vagy egy neurotikus vidék égő lávákkal, mint amennyire egy csiga szeretnék lenni. Az én életem messze a legjobb, ti ketten csak siralmas, bizonytalan másolataim vagytok.”

(Szünet 22.09-kor) Az első sziget válaszol a hipotetikus beszélgetésünkben: „Én úgy vélem (hirtelen hangosabban), hogy mindannyiunknak igaza van. És ebből kifolyólag azt kérdezem magamtól, tulajdonképpen valóban szigetek vagyunk-e.”
A második azt mondja: „Tegyük fel, az én szellemem meglátogatja a te szigetedet egy időre, felkutatni, milyen lehet pálmákat, pár madarat, egy nyugalmas partot birtokolni. Egy időre feladom a vulkánomat, és megpróbálok egy becsületes véleményt alkotni, ha te az én szigetemre jössz, és megígéred, előítélet nélkül szemléled meg. Talán akkor megérted majd az én egzotikus világom nagy magasztosságát és robbanékony erejét.” A harmadik sziget így szól: „Ilyen értelmetlenségekhez túl elfoglalt vagyok. Gondoskodnom kell a sok fajról, ami a vidékemen szaladgál, és ha ti a valóságotokat fel akarjátok cserélni, jó és szép, de engem hagyjatok ki a játékból.”

Az első sziget szelleme meglátogatja a második szigetet, és egészen meglepődik. Érzi a végtelenül áradó és ösztönző erőt, mely a mélyből felszökken, és mindig új formákban tör ki. Mégis önmaga marad, és összehasonlítja a tapasztalatait avval, amit ismert. Ha a szüntelenül kitörő vulkán békére vágyik, akkor a szellem az első szigetre gondol az ő saját csendes hazai partjaival. A vulkán egy új leckét tanul meg: Erejét minden vágyott irányba fordíthatja, kitörhet vele, vagy csendben pihenni hagyhatja. Valóban aludhat, és évszázadokig álmodhat.
(Lassan) Ha akarja, puha homokot teremthet, és bájosan a kihűlt lávára fektetheti.
Közben a vulkáni sziget szelleme az első szigetet látogatja meg, és elcsodálkozik a csendes vizeken, melyek a parton lubickolnak, a szelíd madarakon, és a kevés pálmán. Mégis úgy tűnik, a pálmák, a madarak, a homok már évszázadok óta álmodnak. ¹

Egy napon egy madár az első szigetről messzebb repül, mint valaha, egy másik szigetre, és egy idegen maggal tér vissza, ami kiesik a csőréből. A mag növekszik. A sziget számára egy teljesen új és ismeretlen növényfaj nő ki belőle; és a növény virágokat hoz, pollennel, gyümölcsöket és illatokat (betűzve), melyek egy egészen más, de még mindig hagyományos kreativitásból fakadnak. Így hív elő a második sziget szelleme olyan elemeket az első szigeten, melyek korábban nem voltak aktívak, de honvágya van, és végül visszatér a saját szigetére.
(Szívélyesen) Micsoda vándorlás! Felfedezi, hogy most a vulkánja földet és pollent hoz létre, és izgatottsága millió különböző módon fejeződik ki. Találkozik az első sziget szellemével, és azt mondja: „Micsoda változás! Egy sokkal különlegesebb színjátékot szeretnék. A virágok nem elég színesek és vadak. Minden túl jámbor, ha megbocsátasz, mégis mindenben csodát idéztél elő. Most azonban egy kulturális cserét szeretnék olyanokkal, akiket még nem ismerek; és azt kívánom, ha nincs ellenedre, hogy menj haza. (Suttogva) Mert végül is ez én vagyok, és ez az én vidékem.”

Az első sziget szelleme így szól: „Nagyon élveztem a kalandot, és megtanultam, hogy a kreativitás nagy kirobbanásai jók – de ahh, vágyakozom a saját, nyugodt, zavartalan partjaim után; és ha nincs ellenedre, vissza szándékozom térni oda.” És ezt is teszi – hogy a vidékét mégis egy kicsit megváltozva találja. A homok még csillogón terül ott el, de a köd eltűnt. A szeretett madarak megsokasodtak, és a régi megszokott egyhangúságban most egy újabb, visszafogottabb, de pompásabb refrén csendül fel: új fajok összhangban a régiekkel, de erőteljesebbek. Az első sziget szelleme felismeri, hogy a régi helyzetet most meglehetősen unalmasnak találná, és az új változások örömteli izgatottsággal töltik el, és a kihívás érzésével. Micsoda csodálatos kicserélődés. Mert a szellem meg van róla győződve, hogy a második sziget helyzetét egészen határozottan jobbá tette, és semmi kétség afelől, hogy a második sziget szelleme az első szigetet nagymértékben segítette.

(22.39) Időközben a harmadik sziget szelleme elgondolkodott. Az első és második sziget szelleme egyáltalán nem fogadta őt el. Eldöntötte, hogy megtartja a saját identitását. De ő is egyedül érezte magát, és nézte a végtelen korallzátonyokat, melyek belőle indultak. A szellem követte az egyik zátonyt, és egy sivatagszigetet talált, ahol semmi nem nőtt. Meg volt döbbenve. „ Hogy tudsz elviselni egy ilyen egyhangúságot?” - kiáltott a negyedik sziget szellemének. Ez a szigetszellem így válaszolt: „Már a kérdésed vehemenciája is beteggé tesz. Úgy érzem, egy túlnépesedett és turbulens vidékről jössz, ami a homokomat még halványabbá tenné, és a szikláim csontját elsápasztaná.”
A harmadik sziget szellem azt mondta: „Te én vagyok, csak teljesen érzésnélküli, és halott, és sivár.”

A sivatagsziget szelleme így válaszolt: „én én magam vagyok, te valamilyen komplementerem lehetsz, érzésektől mámoros, és nem ismered fel az én meztelen ürességem tisztaságát.”
Így álltak egymással szemben, félrenézve, mert egyikük sem tudott a másik szemébe nézni. Micsoda ellentétek, micsoda kontraszt – micsoda bűvölet! És megállapodnak egy alkuban. A pusztasziget szelleme mondja: „Teljes tévedésben vagy. Elmegyek a te vidékedre, és be fogom bizonyítani, és te itt maradhatsz, és élvezheted a békés létezésem örömeit – és remélhetően megtanulod megérteni az egyszerűség jelentőségét.”
És a negyedik sziget szelleme elutazik abba a másik valóságba, ahol minden létező életforma a parton és a hegyekben csoportokban hemzseg, és a harmadik sziget szelleme meglátogat egy világot egy olyan békével, hogy minden mozgás megállásnak tűnik.
Micsoda béke! Mégis, ebben a békében micsoda erő van. és fokozatosan kis kaktuszok nőnek ott, ahol nem voltak, törékeny bimbók nyílnak, vízzel telve. A harmadik sziget szelleme rögtön elkezdi bejárni a pusztaszigetet. Nagy változások mutatkoznak, és az erő zápora – erős felhőszakadások, az energia robbanó áradatai.

Közben a pusztasziget szelleme tisztogat, legyőzve az életformák félelmetes tolongását a harmadik szigeten, és ezután meglátogatja a vulkanikus szigetet; és amikor a vulkán megijed a saját energiájától, így szól a pusztasziget szelleme: „Béke. Rendben van, ha alszol, rendben van, ha álmodsz. Nem kell annyit aggódnod az energiád miatt. Lehet hirtelen, lehet lassan folyó, álmokban hullámzó, mely évszázadokig tart. Csináld, amit akarsz.” És a vulkán további új módok alkotásába veti az energiáját, miközben a pusztasziget a nyugalmát dalolja.
De ez az új élet is zavarba hozza, és a régi, nyugodt otthonába való visszatérés után sóvárog. A harmadik sziget szelleme megélte az ottani lehetőségeket, és most csendes növényekkel virágzik, melyek eddig nem voltak ott. „Találkozik a két szellem. Mindkét sziget átalakult. „Komplementer aspektusai vagyunk egymásnak, mégis mindketten sérthetetlenek vagyunk.”
És a vulkanikus sziget azt mondja az első sziget szellemének: „A vulkánom most már tudja, hogyan használhatja legjobban az energiáját. Nagyszerű színjátékot emelhet az égbe, vagy épp ilyen hatalommal belebújhat a Föld legkisebb repedésébe.”

És az első sziget szelleme válaszol: „Megtanítottad a szigetemet, hogy nem kell az élettől félni, akkor sem, ha az nem az általam megszokott, szelíd formában fejeződik ki.”
Ez a vége az analógiánknak. Mind a négy sziget szelleme sértetlen maradt, és a csere egymással szabad választás volt. Ti nem vagytok szigetek egyedül magatoknak, kivéve, ha így akarjátok. Minden komplementer-aspektus a saját nézőpontjából szemléli a valóságot, és nem létezik valamiféle invázió.
Tartsátok meg a szünetet.

(23.04  „Tudtam, hogy ennek az őrült analógiának a végéig nem kapunk szünetet.” – nevetett Jane, miután kijött egy jó transzból. „ Mindenesetre azt gondolom, néhány olvasót elveszítünk ennek a könyvnek a folyamán, túl nehéz követni. Azt is gondolom, hogy két kötet lesz belőle. Még nem volt kedvem utánanézni, hány anyagunk van már.”
Még én sem néztem utána. Jane már másodszor említi meg három héten belül, hogy ez a könyv két kötetes lesz; lásd a 721. ülés bevezető megjegyzését. ………………….Mondtam neki, ne aggódjon azon, hogy az olvasók tudják-e követni a Seth-anyagot, biztos vagyok benne, hogy sok olvasó ugyanolyan kíváncsi, mint mi, hogyan folytatódik.
Egy megjegyzés: Jane azt mondta, a közlés vége felé zavarta őt az utcai zaj. Bár havas a vidék, meleg éjszaka volt, és kinyitottunk egy konyhai ablakot, hogy friss levegő jöjjön be; egész idő alatt tudatában voltam a szüntelen forgalmi zajnak, és többször kellett kérnem egy-egy szó megismétlését. Azon az állásponton vagyunk, jövő tavasszal el kell költöznünk innen. ……………………….egy házat szeretnénk keresni, amit meg tudunk venni. …………………………………
Újrakezdés gyors tempóban 23.40-kor)

Ez nem diktálás. De az analógiánk fogalmai szerint néhányan szigetszellem játékosok. Te és Roburt játékosok vagytok. Mindenekelőtt abban bíztok, hogy az ösztöneitek helyes irányba vezetnek benneteket, és hogy a „csekély esélyek” ellenére, ahogy azt értettétek, „győzni” fogtok. ²
Készséges komplementer-aspektusai vagytok egymásnak (lásd 721. ülés), és voltatok, a ti fogalmaitok szerint, azelőtt is, „ellentétes” oldalon működtetek, mégis közös célokkal összekötve.  
Így voltál te egy évszázadban Nebene, és Roburt tényleg „egy prostituálódott” papnő volt, ³ és így hívtátok ki egymást ellentétesen más módon, ahogy most teszitek, hajlandósággal, mely látszólag ellentmondás, a valóságban azonban különböző megközelítési mód a kihívás ugyanolyan fajtájának eljátszására. Ha meg tudnátok ezt érteni, sok területen segítségetekre volna, amiről most még csak sejtésetek sincs.

(Hozzám intézve) Te az apád komplementer- aspektusainak a valóságát láttad. Ezt a valóságot senki más nem foglalja el. Ahogyan a mai analógiánkban, egyik szigetszellem sem száll meg egy másik szigetet, hanem látta egy pillanatra, és a másik valóságképének engedélyével.
Anyád és apád élnek, ahogy Roburt szülei is, ⁴ de az ő valóságuk nem egy szigethez kapcsolódik, és ők szövetségeket formálnak, de mindig az ő egyedülálló identitásuk nézőpontjából. Saját személyiségetek identitásának nincs szüksége kerítésekre. Ő ő maga. Együttműködhet vagy egyesülhet másokkal, de mindig megtartja az egyediségét és tapasztalatait. Csak a ti elképzeléseitek korlátozzák a megértéseteket erről az alapvető szabadságról.
Anyád egy tudat-kötege – az, amelyikkel neked is dolgod volt -, összekeveredik a te valóságoddal a családi ház iránti érdeklődése miatt.⁵ Más tudat-strangjai a család iránti érdeklődése miatt játszanak szerepet – és mindenekelőtt testvéreid, Linden és Richárd gyermekei iránti érdeklődése miatt.

Nos, bizonyos módon anyád és Roburt komplementer-aspektusok voltak; mert Roburt az egyedi képességek bizalmában él, ami után anyád sóvárgott; és Roburt neked szerelmet ad, melyet anyád – anélkül, hogy feladná az identitását, olyan szívesen adott volna egy férfinak. Anyád megértette a szerelem értelmét és szándékát, és megérezte ezt Jane-ben. És evvel egy időben bosszús volt, amikor észrevette, hogy nem követnéd a (kereskedelmi) művészet iránti tehetségedet, az ő erről való felületes, hibás nézete ellenére. ⁶
Bizonyos mértékig azonosult veled, és egy nem felismert mértékben az ő értelmezésében „csak maszkulin” hatalom alatt állt. Remélem, megérted, mire gondolok; az ő egykori értelmezésében a gyerekek arra valók voltak, hogy hatalomfaktort birtokoljon, ahogy egy férfi valami fegyvert birtokol.⁷
Stella Butts változott és növekedett. De bizonyos szempontból ő volt a család maszkulin centruma, érzelmek ide vagy oda; agresszív volt; és szokásos értemben apád átvette a passzívabb, kreatívabb szerepet. Ez egy magyarázatot ad az (nem nyilvános) információinkkal⁸ összefüggésben a maszkulin és feminin aspektusokról, melyek a szüleidet összekötötték és egymástól elválasztották. Apád „jobban” érezte volna magát nőként, és anyád férfiként. Mégis úgy döntöttek egyéni okok alapján, hogy megismerjék az érem másik oldalát.
Később még több megértést ad ez majd nektek.

(„Azt hiszem, ez egy nagyon jó információ”)
A tudatnak nincsenek határai. Identitások keveredhetnek és szerveződhetnek, és eközben megőrzik sérthetetlen természetüket és emlékezetüket. Mostanra ez minden, de ahogy már mondtam, később megértitek, hogyan függ minden össze, hogyan tudjátok egyéni tulajdonságaitokat és jellemzőiteket kölcsönös egyetértéssel megosztani másokkal, vagy ők az övéket veletek, hogy új valóságaspektusokat alkossatok, hogy új fényt vessetek a közös nézőpontokra és kihívásokra.
Vége az ülésnek.
(„okay”)
És szívből kívánok jó estét.
(„Köszönöm Seth.” 0.01)

Szívesen!:) A halandzsa-éneklés nekem nagyon ment fiatal koromban:)

725. ülés, szerda, december 11., 21.17

(Az előző hétfőre tervezett ülést nem tartottuk meg, így ki tudtuk pihenni magunkat.
Ma este Jane olyan izgatott volt, ¹ hogy kétségeim voltak, meg tudja-e tartani az ülést. De 20.45-kor meg akarta próbálni, mivel már hétfőn sem tartottuk meg. „Lehetne mindenesetre rövid” – mondta. „ Talán nincs diktálnivalója, hanem a mi dolgainkról fog beszélni – a te anyagodról apáddal kapcsolatban [amit az előző vasárnap kezdetem], vagy arról, amit tegnap délután anyádról kaptál. Vagy talán beszél arról is, amit én kaptam újabban anyádról, vagy az én dolgaimról a Pszichés politikához a tudat-kötelekről.”
Jane anyagát a tudatvezetékekről valóban az apámmal kapcsolatos más tudatállapotú tapasztalataim váltották ki. Az epizód kissé megzavart, de Jane kifejtése ebben a témában a Pszichés politikában, és Seth egy-két kommentje az előző esti ESP csoportban segített, hogy objektívebb fényben lássam a dolgot.
Az utóbbi időben ez egyértelműen felgyorsította Jane és az én mentális kalandozásomat. Valóban nehezünkre esett lépést tartani a tapasztalatainkkal, és kevés időnk maradt ezeket átvizsgálni. Egy dologban biztos vagyok: Valamilyen módon kapcsolatban vagyok elhunyt szüleimmel, ahogyan, amíg éltek, nem voltam. És valószínűleg ők sem velem. Mégis, az ilyen belső tevékenységek használatát – vagy legalábbis a tudatukat - biztosan erősen elősegíti egy „élő” család tagjai közötti kommunikáció.)

Nos: Egy nyugodt diktálás (de Jane tempója egyre gyorsabb volt).
(„okay”)
Ez a könyv az ismeretlen valóság természetével foglalkozik, és a módszerekkel, melyekkel ismertté válhat. Ezért ebben a fejezetben különböző gyakorlatokat vázolok olvasóimnak. Ezek biztosan elvezetnek benneteket a megadott gyakorlatok egyéni verzióihoz, vagy saját szellemetek saját módjaihoz, és spontán kedvet csinál nektek ahhoz, hogy olyan eseményeket pillantsatok meg, melyek korábban szó szerint láthatatlanok voltak számotokra.
Esetleg felismeritek az új tapasztalataitok fényében, hogy kedvenc elképzeléseitek tévesek. Mivel ezeknek a felfedezéseknek rendkívül személyes természetük van, itt vélhetően jelenlegi meggyőződéseitek keretrendszeréből indultok majd ki. Talán szimbólumokat használtok, melyek jelentősége a fejlődésetek során megváltozhat. A szimbólumok tehát továbbfejlődhetnek. A könyv kezdetén „figyelmeztettem” az olvasókat, hogy ezeken az üléseken ki szeretném vezetni őket az egy isten és egy szelf ideájából. ³ Mondtam, hogy a személyiségről való elképzelést ki fogjuk terjeszteni. Mialatt mi itt „ Az ismeretlen valóság”-on dolgozunk, Roburtnak és Josephnek megvoltak a maguk tapasztalatai, és felfedezték az ismeretlen valóság természetét a maguk módján.

Josephnek röviddel ezelőtt volt egy tapasztalata, ami megzavarta őt, egyszerűen azért, mert ezek fényében a szelf természetéről való megértését nehezen tudta interpretálni. Nem tudjátok felfedezni a valóság természetét és az ismeretlen aspektusokat annak reményében, hogy felfedezitek ismeretlen aspektusait, miközben meg vagytok győződve róla, hogy ezek az aspektusok össze fognak csengeni az ismert aspektusokkal. Joseph tehát engedélyezett magának némi szabadságot, és az eredmény szinte sokkolta.
Úgy tűnt, a tapasztalata azt jelentette, hogy az apja identitása oly módon megváltozott, és olyan sok fejlődési lehetősége volt, hogy számára az identitás fogalma látszólag elvesztette a határait. ⁴ Mindenekelőtt a „tiszta” identitásnak a ti fogalmaitok szerint nincs formája. Ti egy szelfről egy testben beszéltek, mert csak egy részetekben bíztok. abból indultok ki, hogy minden személyiségnek ilyen vagy olyan módon a fizikaival egyenértékű formájának kell lenni, melyben spirituálisan vagy másképp „tartózkodik”.

(21.34) Az identitás tiszta energiából áll. Nem foglal el teret. Nincs szüksége időre. Mondtam már, hogy vannak láthatatlan részecskék, melyek egy időben egynél több helyen feltűnhetnek. ⁵ Ezt az identitás is tudja. Atomok és molekulák alkotnak, a ti fogalmaitok szerint, anyagblokkokat, akkor is, ha közben az atomok és molekulák elválasztva maradnak. Az asztalnak Joseph és énköztem (Jane a transz közben feltette a lábát a hosszú keskeny asztalunkra) nincs olyan érzése, hogy a láthatatlan részecskék, melyekből összeállt, birtokba
vették őt. Ami azt illeti, azoknak az atomoknak és molekuláknak, melyek ma formálják az asztalt, öt éve semmi dolguk nem volt az asztallal, akkor sem, ha akkor ugyanígy nézett ki.

(Szünet) Hasonló módon meglehetősen különböző identitások kapcsolódhatnak másokkal adok-kapok csere-gestaltokban, melyben az átfogó cél olyan világos, mint az asztal gestaltja. Bizonyos fokig Joseph a belső pszichés szerveződés ilyen formáját érzékelte.
A ti fogalmaitok szerint a Földön minden adott időben egy kimagasló fizikai, spirituális és pszichés együttműködés fejeződik ki, miközben minden tudat kapcsolatban van egymással, és közreműködik az együttes valóságban. A fizikai síkon csak kevéssé értik ezt.
Adj egy kis időt…. (Aztán lassan) Nehéz ezt spirituális vagy pszichés síkon elmagyarázni, anélkül, hogy használnám az identitás-fokok fogalmát, de a ti szavaitokkal kifejezve a legkisebb identitás-részecske is sérthetetlen. Növekedhet, fejlődhet vagy kiterjedhet, szövetségeket vagy összeköttetéseket cserélhet, mégis szerveződik másokkal, nem csak úgy, ahogy a sejtek teszik. (?) (Hosszú szünet) Testeteknek nincs az az érzése, hogy elfoglaltátok. A ti tudatotok és az ő tudatuk keverednek egymással. Mégis a az individuális tudat sokféleségéből tevődik össze, melyet a legparányibb fizikai részecskék alkotnak benne. Ezek a részecskék jönnek-mennek, mégis marad a testetek önmaga. Ami egy éve fizikai részetek volt, ma már nem az. Fizikailag nézve egy másik személy vagytok. Egyszerűen kifejezve, testetek anyaga folyamatosan visszaadódik a Földnek*, ahol újra fizikai megvalósulásra formálódik – de mindig másképp.
*Lásd 24. függelék.

(Hosszú szünet csukott szemekkel. Jane közlése jelentősen lelassult.)
Hasonló módon vándorol az identitásotok állandóan, akkor is, ha állandóságot éreztek. Ez az állandóságérzet átsiklik a vég nélküli átalakulásokon – valójában ettől a fizikai, spirituális és pszichés változástól függ. Például, a ti fogalmaitok szerint, testetek meghalna, ha ez nem következne be állandóan. A sejtek, mint már mondtam, nem egyszerűen apró, praktikus, láthatatlan részecskék, melyek véletlenül összeállítják a szervezeteteket. Van saját tudatosságuk. Ez a tudatfajta alkot minden fizikai anyagot.
Valóban létezik egy kommunikáció, mely a természetben mindent egyesít, egy belső hálózat, úgyhogy a Föld minden része tudja, mit tesznek a többiek. A sejtek szövetségek, melyek állandóan átalakulnak, formálódnak és újra feloldódnak.

(22.00) Adj egy kis időt…. A sejtek természetes formákat alkotnak. Egy identitás nem egy dolog meghatározott mérettel és alakkal, melynek mindig egy adott egyedüli módon kell megjelennie. Ő egy tudatosság, mely mindig önmaga, és sérthetetlen, és mégis szabadon alkothat más szövetségeket, hogy más kombinációban lépjen fel, egyetértésben minden más egységgel, amelyek szintén a részvétel mellett döntöttek. Ahogy a fizikai tárgyaknak formájuk van, az identitások is felvehetnek különböző formákat, és alapvetően ezek a formák sokkal színesebbek és sokfélébbek, mint a fizikai tárgyak sokfélesége.
(Hosszú szünet) Kromoszómákról beszéltek. Tudósaitok a génekben görbült és kódolt örökítő anyagnak írják le, ⁶ egy még meg nem formált identitás tervrajzaként. De vannak pszichés tervrajzok is, ⁷ hogy úgy mondjam, mely minden identitás „történetét” ismeri; és egy ilyen fejlődés következtében kivetíti ezt a történetet. Egy ilyen identitás potenciálja mindenesetre sokkal nagyobb, mint amekkorát valamilyen fizikai egyvágányú forma a fejlődésről ki tudna fejezni. (erősen hangsúlyozva)

Az identitások tehát olyan sok valóságba küldenek ki tudatvezetékeket (strang), amennyibe csak lehetséges, hogy minden adott identitás minden verziója potenciálisan olyan sokféle módon, amennyin csak lehetséges, fejlődhessen.
Talán vesződség számotokra, a magatokról alkotott elképzelésetek mellett, ilyen gondolatmeneteket követni, ugyanúgy, ahogy fáradtságos számotokra a jelenlegi testsejtjeitek „jövőbeli” valóságát követni. (Hosszú szünet) Meg kell értenetek, hogy átfogóbb nézőpontból nincsen nagy és kicsi. Nincsen szenilis (aggkori) vagy törpeszerű identitás. Minden identitás sérthetetlen. És mindegyik kapcsolódik másokkal, megőrizve saját identitását, és fejleszti a saját potenciálját. Egy hegy van. Sziklákból és fákból áll, fűből és kisebb dombokból, és a ti időről alkotott fogalmaitok szerint meg tudjátok nézni, őt, mint olyat érzékelni tudjátok, tudtok egy nevet adni neki, és az ugyanúgy függetlenül létező összetevőit figyelmen kívül tudjátok hagyni hagyni. A fáktól és szikláktól, melyekből áll, érintetlen marad, és ha a fák növekednek és meghalnak is, a hegy maga létezik, mindenesetre az időfogalmatok szerint, ezen változások ellenére. De ezektől a változásoktól függ is. És a ti saját identitásotok is, ahogy erről gondolkodtok, függ ugyanilyen módon, élő tudat-szerveződésektől.

(22.21) Hadd szemléltessem a dolgot egy másik nézőpontból. Emberek, akik úgynevezett „okkult” írásokat olvasnak, engem talán „öreg léleknek” tartanak, mint egy hegyet. Pont. Nagyszerű, ősi módon birtoklom más, meghitt, falusias lelkeken keresztül a saját identitásomat. Ez az identitás mégis összetevődik más identitásokkal; mindegyikük független, ahogy egy hegy összetevődik az ő szikláival, és nélkülük nem létezhetne, még ha oly fenségesen is magasodik a síkság fölé. Az én megértésem azon alapul, ami én vagyok, ahogy a hegy magassága azon alapul, ami ő. Nem attól érzem magam magamnak vagy identitásnak, amiből én állok, megtámadva (?), és ők sem érzik magukat megszállva – ahogy a fák, a sziklák, a gyep sem a hegy által (hangsúlyozva) mellőzve, melyen ők nőttek.

A hegycsúcsnak van egy „további látótere”, kettőspont: Onnan az egész vidék belátható. És így láthatom én a ti valóságotokat, ahogy a hegycsúcs a síkságra és falura letekint. Mindkettőnek, a hegycsúcsnak és a falunak megvan a maga érvényessége.
Szemléljük meg a dolgot még egy másik módon.
Gondolkodó tudatotok, ahogyan azt értitek, a ti hegyetek csúcsa. Bizonyos szempontból „többet” láthattok, mint a sejtjeitek, bár ők is tudatában vannak a valóságotoknak. Ha ők nem volnának az életetekben, nem volnátok a pszichés hegyetek csúcsán. A legmagasabb csúcson is erős gyökereket eresztenek a fák a földbe, és táplálékot, életerőt szívnak abból – és a legapróbb sarj és a legidősebb fenyő között is fennáll egy nagyszerű adok-kapok csere. Minden fűcsomó, mely meghal, befolyásolja az egész hegyet. A fűcsomó energiája a földbe süpped, és a ti fogalmaitok szerint, újjászületik. A fák, sziklák, füvek állandóan cserélik a helyet, ahogy az energia a formáját cseréli (nagyon erőteljesen, előrehajolva, a szemek nagyok és sötétek).
A víz leárasztja a dombot a völgybe, és egy állandó csere létezik a lenti falu és síkság, valamint a hegy között. A transzformáció, változás és együttműködés ugyanilyen módja létezik minden identitás között. Kényelmességből határokat húzhattok, ahol akartok, de minden identitás megőrzi egyéniségét és sérthetetlen természetét az állandó átalakulás során.
Tartsátok meg a szünetet.

(22.37.  Jane transza kitűnő volt, és a közlése folyamatosan gyors. „És még nem voltam biztos benne, hogy meg tudjuk tartani az ülést”, mondta. „ A közlés során leginkább hegytörténeti képeket kaptam. Nagyszerű előadásnak és analógiának tartom. Az egész az apáddal való tapasztalatodból indult – a Miriammal való dologból. Azt gondolom, éppen kapom, hogy minden összeköttetésben van a Föld arculatával – hogy a te tudatod egy hangyában vagy egy sziklában 8 vagy egy fában van, de nem szoktunk hozzá, hogy így gondolkodjunk. ………………………………………………..
Újrafelvétel azonos módon 23.05-kor)

Nos: A fák magokat hoznak. Néhány ezek közül közvetlenül a közelben hullnak le. Más magokat a szél távolabbi vidékekre szállít, melyeket a fa, bármily magas, nem láthat többé.
A fa nem érzi magát kevesebbnek azért, mert ezeket a magokat létrehozta. Hasonló módon dob ki az identitás magokat önmagából. Ezek egészen más környezetben növekedhetnek. Az ő valóságuk semmilyen módon nem fenyegeti a „szülők” identitását. Az identitásoknak szabad választásuk van, és kiválasztják a maguk környezetét és születési helyét. (Hosszú szünet) Mivel egy fának fizikai természete van, fizikai adottságok játszanak szerepet, és a magok meghatározott általános jellemzők szerint növekednek. Az atomok és molekulák néha egy fát alkotnak; és néha részei egy kanapénak; embereket, vagy hangyákat, vagy fűcsomókat alkotnak, mégis mindezen vállalkozások alatt megőrzik saját identitásérzésüket. Sejtek és szervezetek alkotására szerveződnek, és minden ilyen történés által tapasztalatokat szereznek.

Fizikailag és általánosan nézve, testetek füvekből, és hangyákból, és sziklákból, és állatokból, és madarakból állnak, mivel minden biológiai anyag egyik vagy másik módon összeköttetésben van egymással. ⁹ Bizonyos nézőpontból beszélve, bizonyos részeitek repkednek vagy mászkálnak, mint madarak vagy rovarok ¹⁰, és a ti tapasztalataitok által a fizikai tapasztalat nagy gestaltját formálják. Van például az éppen modern mondás: „Az vagy, amit megeszel”; és nem ehetsz például húst, mert evvel állatokat ölsz, és ez jogtalan.” De tágabb nézőpontból fizikailag és biológiailag az állatok a Föld testéből születtek, mely minden más anyag mellett a férfiakat és nőket is alkotja. Az állatok tehát ugyanannyiszor fogyasztanak benneteket, mint ti őket, és ők éppannyira részei a ti emberiségeteknek, amennyire ti egy része vagytok az ő úgynevezett állati természetüknek.  

(Hosszú szünet 23.21-kor. Aztán Jane Seth-ként rendkívül természetes módon közölte a következő anyagot. Egészen nyilvánvaló volt a mély transza.)
A biológiai síkon végbemenő állandó cserélődés azt jelenti, hogy ugyanaz a fizikai anyag, melyből egy férfi vagy egy nő áll, szétszóródik, és később talán egy varangyot, egy tengeri csillagot, egy kutyát, vagy egy virágot alkot. Végtelen számú különböző formára tudja felosztani magát. A tudatnak ez az aritmetikája ¹¹ nem törik szét. Itt megsokszorozódik és nem felosztódik. A minden formában létező tudat minden más kombináció emlékezetét elrejti magába, minden más szövetségbe, miközben az identitás folyamatosan alkotó vállalkozásokat és gestaltokat, rokonsági kapcsolatokat fejleszt. Nincs diszkrimináció, nincs elfogultság.  
Amikor esztek, a táplálékot meg kell emésztenetek, és az emésztés után újra kiválasztjátok. A kiválasztott anyag végül a Földbe tér vissza, ahol hozzájárul minden más élő dolog megformálásához. A „halott” anyag – egy madár teteme, a lebomlott sejtek – aztán nem egy másik madárként lesz hasznosítva (bár előfordulhat ilyen eset), hanem férfiak és nők által. Nincs törvény, mely kimondja, hogy a ti letett sejtanyagotokat csak a saját fajtátok használhatja. Mindazonáltal, a ti fogalmaitok szerint, minden identitás megőrzi a sok formán és szerveződésen keresztül önmagát a saját identitásában.

Ilyen tudat-vezetékeken keresztül a világotokban minden össze van kötve egymással. Identitásod tehát állandóan vezetékeket küld ki magából. Ezek keverednek más vezetékekkel, ha fizikai atomok és molekulák cserélődésére kerül sor. Vannak tehát különböző identitás- szerveződések, melyekben részt vesztek. Roburt ezen a módon kapcsolódik hozzám. És ugyanígy van kapcsolatban egymással minden hangya a hátsó udvarban. Mégis megőrzöm saját identitásomat, a hangya megőrzi identitását, és Roburt is a magáét. ¹² De egyikünk sem tudna létezni a másik kettő nélkül – mert átfogó nézőpontból bármelyikünk valósága előfeltételezi a másik kettő létezését.

(22.35) Adj egy kis időt… Ez nem diktálás: Mindezeknek segítenie kell neked, hogy megértsd az apáddal való tapasztalatodat – és a későbbit anyáddal; és ettől függetlenül Roburt tapasztalatát anyáddal, mert ő (Stella Butts) tudatvezetéket küldött olyan irányokba, melyek érdeklik őt.
(Miután még fél óra anyagot közölt Jane-nek, az alábbi megjegyzéssel fejezte be Seth az ülést.)
Roburt tanulói fontosak, mert……………………
Vége az ülésnek és szívélyes jókívánságaim az estére.
(„Köszönöm, Seth, jó éjszakát.”
Vége 23.45-kor. „ Azért mondta ezt”, magyaráztam Jane-nek nevetve, „ mert sürgősen ennem kell valamit. Éhen halok…”
………………………………

Nagyon köszönöm a fordítást, Tida!

Seth nyelvi szemléletével egyetértek, én is így gondolkodom róla.

Végre egy könnyed és játékos Seth gyakorlat! Ritkaság az ilyen. :) Néha amúgy is szoktam kitalálni idegen szavakat, csak szórakozásból, úgyhogy ez könnyen megy. :)

Régebben, nagyon ritkán énekeltem én is halandzsa nyelven. Főleg amikor kamasz voltam és nagy bánat ért akkor így könnyebb volt kiadni, megélni ezt az érzést.

Kedves Marone, megtennéd, hogy a nem szorosan a topik címéhez tartozó témákat a fórum másik részében, (Seth-közösség) pl. az "olyanom van" topikban vetnéd fel? Köszönöm, ha megteszed. :) Egyébként engem személy szerint jó érzéssel tölt el, hogy ilyen gondolataid vannak:)

Ehhez kellene egy kiadó is ami az egészet felvállalná. A költségekben a fordítás, a jogdíj és a kiadással kapcsolatos egyéb tételek is megjelennének. És persze az adó, azt majdnem elfelejtettem. :) Mivel a jogtulajdonos amerikai (legalábbis az volt), és egy igen jelentős műről van szó, a jogdíj várhatóan viszonylagosan magas lenne. Sajnos nem valószínű, hogy akár ezer fizető vevőt is lehetne találni, így a költségek megtérüléséhez nagyon magas árat kéne meghatározni. (Tudomásom szerint régebben a jogok akkori tulajdonosa minimális példányszámot is meghatározott, aminek elérése hazánkban nem egyszerű.)

Olyasmin is gondolkodtam hogy meg lehetne keresni azt a személyt aki pl. fordította valamelyik M.o.-on kiadott könyvét, és megkérdezni mennyiért fordítana le egy még ki nem adott könyvet. Aztán ha elfogadható ár, akkor összedobnánk. Lehet lenne 1-2 ezer ember akit érdekelne, és akkor nem lenne nagy összeg fejenként.

Persze lehet hogy ez nem ilyen egyszerű, szerzői jogok, stb.

Nekem most egy olyan érzésem lett, talán azért "magyaráz túl" Seth dolgokat, hogy a mondanivalója lényegéből nagyobb eséllyel maradjon meg valami az ide-oda fordítások során. (is)

723. ülés, 1974. december 2., hétfő, 21.42

Jó estét.
(„Jó estét Seth”)
Diktálás: A világnézetetek a személyre szabott (egyediesített) interpretációtok a fizikai világról.
A hazai állomásotok ¹ nem egyszerűen szolgáltat egy programot, hogy megnézzétek. Sokkal inkább részesei vagytok természetesen ennek a programnak a létrehozásában, akkor is, ha magatok is egy része vagytok ennek. Egy valamilyen délutánon „adottak” bizonyos tapasztalati elemek durván vázolva. Vannak bizonyos támpontok a díszlet felépítéséhez, kettőspont: Lehet például egy havas, nedves, vagy egy napos, száraz nap; a hely talán egy nagyváros vagy egy kisváros. Ezeken a laza kereteken belül azonban a nap programját saját világnézetetek szerint teremtitek.
Ha ez a nézet messze kíváncsi, tapasztalataitok teremtésénél jóval nagyobb játékteretek van. Olyan helyzetben vagytok, hogy úgy mondjam, hogy nagyobb mélységet tudtok adni a karakternek. Más szavakkal, használni tudjátok az ismeretlen valóságot, miközben engedélyezitek, hogy gazdagítsa a hazai-adótokat.
Álomállapotban kifelé mozogtok a világnézeteteken keresztül. Olyan helyzetben vagytok, hogy más érdeklődéseket és aktivitásokat vonjatok a gyújtópontba. Ezek az ébrenléti életben háttérben maradhatnak – vagy persze dönthettek úgy, felhasználjátok álomaktivitásotokat, és kitágítjátok világnézeteteket. Sok itt bemutatott gyakorlat ezt célozza.

Mivel a fizikai valóságban nem egyedül vagytok, világképeteket nyilvánvalóan befolyásolja mások világlátása, és ti ismét csak szerepet játszotok az ő tapasztalataikban. Az ébrenléti állapotban egy állandó adok-kapok zajlik.  Ugyanez történik azonban álomállapotban is. Álmaitokon keresztül ugyanannyira befolyásoljátok világotokat, ahogyan azt az ébrenléti állapototokban aktivitásotokon keresztül teszitek. Átfogóan nézve egy egész hullámra volt szükség, amíg különböző fizikai nemzetségek fejlődtek és beértek.
Ez egy belső indítékra való reakcióként történt. A sok ma ismeretes nyelv eredete egy nem-éber valóságban van, ahogy ti, saját nézőpontotokból azt neveznétek. Mint már mondtam, a szavak idegi struktúrákhoz kapcsolódnak, és a nyelvek ezt a mintát követik.  Álomállapotban a kommunikáció sok formája fordul elő, és a fordítás a belső síkon zajlik. Két ember, aki különböző nyelvet beszél, bizonyos álmokban könnyen beszélgethetnek, tökéletesen értve egymást. Képesek az ő mindenkori …….nyelvükre lefordítani.

Ez alatt azonban léteznek alapvető belső hangok, melyen az összes nyelv alapul, ahol bizonyos képek előhozzák a saját hangjukat, és hang és kép együtt adnak egy képmást (portré) világos, precíz jelentéssel. ² Régebben mondtam egyszer, a nyelv nem létezhetne telepatikus kommunikáció ³ nélkül, mint alapvetés nélkül – és hogy a kommunikáció mikroszkopikus képekre és hangokra van felépítve. Ezek kerülnek különböző nyelvekre lefordításra. Tudatos szinten is befolyásolja tehát a világnézeteteket kultúrátok vagy országotok nyelve.  Bizonyos hangok, hangsúlyok és kifejezések összességükben többé - kevésbé precíz jelentéssel bírnak. Ez a jelentés normál esetben meglehetősen specifikus és gyakran iránymutató. Egy nyelv szavainak nem csak az a feladatuk, hogy definiálják, mi egy meghatározott tárgy, hanem az is, mi nem. ⁴

(22.05) Álomállapotban bizonyos mértékig függetlenek vagytok ilyen kulturális tendenciáktól. Valójában a legvalóságosabb álmokban történő tapasztalatok annyira közvetlenebbek, mint amennyire egy csekély mértékben nyelvi koncepciók által korlátozottak. Ébrenléti állapotban általában szavak által ismerkedtek meg a gondolataitokkal, melyeknek mentális természetük van, miközben automatikusan szavakra fordítjátok le a gondolataitokat. Így a gondolataitok előre gyártott formákban jelennek meg bennük. Álomállapotban a gondolatok gyakran közvetlenül tapasztalhatóak, kettőspont: „kiélitek” azokat. Azok lesztek, amik a gondolataitok. Azonnal, és ezen a módon kerülnek projektálásra.  Kivonják magukat a korlátozás alól, melyet olyan gyakran rátesztek. Gyakran ezért olyan nehéz, hogy emlékezzetek verbális formában az álmaitokra, vagy azokat a szokásos nyelv kifejezési formákra átültetni. Pont. A nyelvetek a jelentést gyakran szándékosan visszatartja.

Adj egy percet… Bizonyos fokig a nyelv az ismeretlent ismertté és felismerhetővé teszi. Útvezetőt alkot, melyet az adott kultúrán belül mindenki felismer. Ezen a módon azonban előjogot ad bizonyos jelentéseknek, és ignorál másokat. Vegyük például a „szikla” szót. A tény, melyet evvel a szóval jelöltök, visszatarthat benneteket attól, hogy bizonyos sziklát úgy lássatok, amilyen az, ahogyan minden más sziklától különbözik.
A fény és az árnyék játéka egy sziklán teljesen elkerülheti a figyelmeteket. ⁵ Emellett egyszerűen elmenetek, és egyszerűen besoroljátok a „szikla” kategóriába. Álomállapotban talán egy napsütötte sziklán alszotok, vagy egy jéggel borított szikla körül mászkáltok. Talán egy sziklába zárva érzitek magatokat, miközben tudatotok minden szelet elraktároz. Mindenféle lehetséges dolgot megtapasztalhattok sziklával, melyek mind nagyon felszabadítóak. Ilyen élmények után talán másképp néztek egy sziklára, olyan módon, amit szavakkal nem lehet közvetíteni. Például a sziklák létrehozhatnak hangokat, melyeket nem hallotok; nyelvetek automatikusan korlátozza észleléseteket attól, ami egy szikla. Bizonyos fokig a szavak közétek és a közvetlen benyomásotok közé állnak. Ehelyett minden tapasztalatnak kifejezést kellene adjanak. Tartsátok meg a szünetet.

(22.22  Jane azt mondta, nem volt túl jó a transza. „Minden lehetséges dolog zavart. – legjobban a zaj. Remélem, nem befolyásolta az anyagot. Hangosabb volt, mint szokott?”
Jane-nek kitűnő hallása van, és ha valamilyen okból nem olyan mély a transza, egészen szokványos zajok is zavarják. Mondtam neki, Seth információi ugyanolyan értelmesek voltak, mint mindig. Azt is megjegyezetem, a ház igazából csendesebb volt, mint szokott lenni. Vacsora után nedves hó esett, és becsuktuk az ablakokat, melyek az egyébként állandó forgalmi zajt csökkentették.
Nagyon érdekesek voltak Seth megjegyzései a belső hangokról egy epizóddal kapcsolatban, mely körülbelül 10perccel az ülés kezdése előtt történt. Ahogy a szobában előkészültünk az ülés kezdetére, Jane egy gyenge telefonhangot érzékelt - egy hangot, melyet én nem hallottam. Újra és újra visszatért ehhez a hanghoz, míg felfedeztük a forrását messze fent, egy távoli sarokban. Egy kicsi rovar zizegett a filodendronunk levelei körül. A növény egy magas polcon volt a plafonnál. …………
„Nos, gondolom, ez egy rövid ülés lesz”, mondta végül nevetve. „Nyugtalan vagyok, szívesen sétálnék egyet a hóban, vagy valami ilyesmit csinálnék…” De az ülés röviddel ezután elkezdődött. …………………………)
(22.43)

17. Gyakorlati elem

Az ismeretlen valóság egy része tehát a nyelv mögött van, és a megszokott szavak által rászabott minták mögé rejtve. Szemléljétek meg, mint gyakorlat, a környezeteteket. Találjatok ki más „szavakat” a tárgyakra, melyeket láttok. Vegyetek például valamilyen tárgyat. Időzzetek rajta pár percet, érezzétek a struktúráját, nézzétek meg a színét, és spontán adjatok neki egy új nevet, melyet kimondotok, ahogy jön. Kövessétek, ahogy ezek a hangok a tárgy bizonyos aspektusait kiemelik, melyeket azelőtt többnyire nem vettetek észre.
Az új szó éppannyira passzol, mint a régi, sőt, talán jobban, Folytassátok ezt több tárggyal. Azt is tehetitek e helyett, hogy visszafelé mondjátok ki a tárgy nevét. 6 Ezen a módon bizonyos mértékig feltöritek a megszokott kifejezések automatikus mintaképzését, és így érzékelhetitek az identitást, mely minden tárgyban benne van.

Ahhoz, hogy érzéseitekkel direkt kontaktusba kerüljetek, alkalmanként fejezzétek ki a hangját és tónusát. Érzéseiteket gyakran nem tudjátok nyelvi kifejezésekkel világosan kifejezni, és egy ilyen feloldása a mintáknak adott esetben szabad utat ad azoknak.
Az álomtapasztalat friss elemeinek a direkt természetükkel van dolguk. A ti kulturális világnézeteteknek nincs megértése az álmok természetének, ezért reggel gyakran nem emlékeztek a direkt világos kifejezésükre. (Szünet) Éjszaka benyittok az álomvalóságba, melyben az ébrenléti úgynevezett valóságot kikapcsoljátok, de ugyanazon a módon folytatódik az ébrenléti fókusz-síkotok alatt. Álomban továbbra is tudatában vagytok a mindennapi tapasztalatoknak, de az látszólag perifériára szorul. Ébrenléti állapotban az álomtapasztalat van periférián, de itt kevésbé vagytok tudatában annak. A kettő együtt mutatja be tudatotok dimenzióit, és egyidejűleg léteznek. Az álmokban ki tudjátok dolgozni a mindennapok kihívásait, és ezt gyakran meg is teszitek. Ébrenléti állapotban is gyakran dolgoztok a kihívásokon, melyeket álomállapotban állítottatok magatok elé. Teljesen nyilvánvalóan fel van szerelkezve a tudatotok tehát arra, hogy az ismert és ismeretlen valóságban is működjön, és az általatok húzott határok meglehetősen önkényesek.

(Szünet 23.10-kor)  Talán értitek, hogy álmaitoknak szimbolikus jelentésük van. Elkerülheti azonban a figyelmeteket, hogy a tárgyaknak, melyek körülvesznek benneteket a fizikai életben, ugyancsak szimbolikus jelentésük van – csak ezek háromdimenziósak. Időt szenteltek talán, hogy megkíséreljétek álmaitok természetét és burkolt jelentését megértsétek, de nem teszitek világossá a magatok számára, hogy a fizikai életetek bizonyos fokig egy háromdimenziós álom. Hűen visszatükröződnek az álomképeitek minden időben.

A fizikai és az áloméletetek szorosan össze van kötve ilyen módon, úgy, hogy amit most mondani akarok, félreérthető, kettőspont: Az ébrenléti állapot tapasztalatai az ismeretlen álomvalóságból keletkezik. Egyrészről ez az állítás igaz. Másrészről a belső mechanizmusok szövevénye lehetetlenné teszi a kettő elválasztását. A „valóság” minden esetre lényegében úgy operál, ahogy az álomállapotban világosan érzékel. Függetlenül időtől és tértől, a kommunikáció egy átfogó módja, a tudat nagyobb mozgékonysága – mindezek az álomállapotban tett tapasztalatok adják a valóság alaptermészetét – ellentétben avval, ahogyan az ébrenléti tapasztalataitok határokat alkotnak, melyek csak utalások bizonyos feltételekre. Pont.
Bizonyos mértékig a tudat nagyobb kifejezőkészsége az ébrenléti állapot normál feltételei között felismerhető volna, de csak akkor, ha a személyiség rugalmas, és elég biztos önmagában, hogy a tudatfókuszt megváltoztassa. Ezen a módon elérhetőek volnának olyan adatok, melyek egyébként nem érzékelhetőek. Az ismeretlen valóság nincsen kívül a ti tapasztalati területeteken! Minden tudományos és vallási szakkönyvetek nagy hasznot húzhatna az álomtudatosság felfedezéséből, mert ott létezik a valóság alaptermészete oly világosan, hogy érzékelni tudnátok. A belső álomállapotnak érvényessége van. Ott megtaláltátok magatokat más időkben és helyeken, mert alapvetően sem az idő, sem a tér nem úgy létezik, ahogyan gondoljátok. ⁷

A drogok nélküli tudatmódosítások nem jelentenek veszélyt. De a kulturális meggyőződéseitek miatt mesterséges veszélyek adódnak, mert egy személy nem talál elfogadott keretrendszert, melyen belül a tapasztalatát rendezni vagy megérteni tudná. Megkísérel vallási, vagy tudományos, vagy áltudományos magyarázatokat találni. ⁸
Bizonyos módon az általatok fejlesztett, egyvágányú tudatfajtátok összefügghet valamilyen nyelv szokásával. A tapasztalat programozott, különösen specializált, és ezért egy láthatóan szűk struktúrát tartalmaz, mert (hangsúlyozva) a valóságot olyan erős határok közé szorítjátok. Ebből a szempontból jobb helyzetben vagytok, ha két nyelvet beszéltek, mert akkor a gondolkodásotok két út közül választhat. Biológiailag nézve adott számotokra, hogy minden nyelven beszéljetek, amit a Földön használnak. Teljesítménynek tekintenétek, ha sok nyelvet megtanulnátok. És nem tartanátok ezt fenyegetőnek vagy természetellenesnek, akkor sem, ha magától értetődőnek tartanátok, hogy ez igényel némi gyakorlást. Az egyvágányú tudatfajtátok csak egy a sok „nyelv” közül. A többi éppen olyan ősi, természetes, és biológiailag lehetséges.

(23.18) Roburt ismer egy nyelvet, amit sumarinak nevez (amire a megjegyzésben a szünetben hivatkozom). Ez egy másik tudatfókusz kifejezésmódja, és a tapasztalás egy fajtája, mely a ti hivatalos, egyvágányú tudatfókuszotok mellett található. Először a verbális mintaképzést törte fel. 9 Hangokból és szótagokból áll össze, melyeket Roburt hallott már, és melyet valami mismás római nyelvnek gondolt, ¹⁰ „idegen” nyelvnek, ami azt illeti. Ugyanakkor ezek a hangok, a ti fogalmaitok szerint, régi értelemtartalommal töltöttek, és a faj és a psziché múltjával összefüggő jelentéseket idéznek fel.

(Szünet) Megváltoztatják a fizikai reakciót a jelentéssel bíró hangok. Nem vagytok tudatában, de a nyelvetek valóban strukturálja a tárgyakról való vizuális érzékeléseteket. A sumari feltöri a szokásos mintázatokat, felszabadítja az idegrendszert a meghatározott ingerekre adott strukturált reakcióitól. A hangok evvel ellentétben spontának ugyan, de nem strukturálatlanok. Egyenértékűek egy érzékelt emócióval vagy egy észlelt tárggyal, ez nagyon direkt és közvetlen, és egy legitim összhangra mutatnak rá az érzelemmel vagy a tárggyal.
Ez a friss kifejeződés egy új kapcsolatot létesít az úgynevezett érzékelő és érzékelés között. A sumari tehát egy híd két különböző tudatfajta között; és Roburt képes a szokásos tudatállapotához visszatérve a sumarit angolra fordítani. Eközben az angol maga feltöltekezik, új fogalmakkal frissül, melyek egy, a szavak vonatkozásait megváltoztató, idegenszerűséget hoznak magukkal.
A sumari egy álom – vagy transz-nyelv. A tudatsíkotokon ugyanolyan természetes, mint az angol számotokra – vagy mint egy indián nyelv, vagy egy kínai, vagy bármelyik. A különböző tudatfókuszoknak saját „nyelvük” van. Roburt felfedezte, hogy a sumari mögött mélyebb jelentések állnak. ¹¹ Tudatossá váltak számára a hosszú és rövid hangok, ahogy ő nevezi. Egyesek olyan gyorsan jönnek, hogy nem tudja megjegyezni, vagy nem tud olyan gyorsan beszélni. Mások olyan lassan, hogy olyan érzése van, egy hétbe telne kifejezni egy mondatot. ¹²  Ezek más tudatfókuszok jelzései, melyek a ti tér-idő-rendszereteken átáramlanak?.

(Szünet 23.43-kor) Általában a nyelvek a valóság egy bizonyos fajtáját fejezik ki, melyben a tapasztalatot verbálisan és mentálisan szervezik. Esetetekben itt ismét egy bizonyos neurológiai előfeltételezés működik. Ha testen kívüli tudatosság átfogó példáit tapasztalnátok, a tér és idő verbális kifejezései automatikusan megváltoznának. Ha álomtapasztalataitokra tudatosabbak volnátok, nyelvetek automatikusan kiterjedne. És ugyanolyan automatikusan válnának tudatossá számotokra más neurológiai minták, mint a mostaniak, melyek szolgálnak benneteket.  Ezek aztán (hangsúlyozva), ha aktívak volnának, és tudományos eszköztáratokban regisztrálva volnának, megváltoztathatnák az erről a területről alkotott elképzeléseiteket.

(Hosszú szünet) Sok ember tetten éri magát, hogy ha egyedül van, „halandzsákat” énekel, és megpróbál szabadulni a nyelvi struktúráktól. Gyerekek sokszor játékból kifejlesztik a saját nyelvüket; és a „nyelvvel beszélés” egy gyönyörű példa egy valóság kifejezésének próbájára, mely a túlságosan strukturált szavak zsarnoksága alól mentesít.
A zene egy nyelv. A festészet egy nyelv. A szellemnek meg van a maga nyelve – egy olyan, mely a strukturált szavakba csak gyengén szivárog be.
Adj egy percet…. Másoknak, a ti tudatfókuszotok mellett létezőknek, más időelképzelésük van, és valójában annyiban korrektebbek biológiailag, hogy nagyobb tudásuk van a sejtes és spirituális valóságról. A ti jelenlegi megszokott tudatfajtátok nem „hibás”, nem jobban, mint amikor valaki csak egy nyelvet beszél. De módotokban áll felfedezni, továbbfejleszteni, megteremteni, és ez automatikusan ahhoz fog vezetni benneteket, hogy felfedezzétek a tudat belső tájait; úgy, ahogyan, a ti fogalmaitok szerint, lehetőségetek van a fizikai világ országait felfedezni.
(Hangosabban 23.56-kor) Vége van egy nagyon jó ülésnek.
(„okay”)
Egy pár szó Roburthoz. Változtatja a világnézetét…
(Seth befejezte az ülést, és néhány megjegyzést tett Jane-nek a fizikai környezete változó beállításairól, tett néhány megjegyzést a jegyzeteimhez………..aztán jó hangulatban bezárta az ülést 0.01-kor. Jane azt mondta, a szünet után jóval mélyebb volt a transza; a közlése valóban energiával töltöttebb volt. És ez az energia maradt, mert most sokkal jobban érezte magát.)

Pillanatnyilag nem tudunk ilyen tervről, persze nem látunk bele kiadok belső munkájába. Talán Seth jelenleg nem elég divatos, hogy megérje kiadni. Egy rendes kiadáshoz jó és elhivatott fordító is kellene, sajnos a kiadók ezen is sokszor spórolnak.

Köszi ! Megpróbálom.

Nem tudjátok a többi Seth könyvet nem áll valami kiadónak a szándékában Magyarországon is kiadni ?

Könyvrendelés menüpont alatt lehet rendelni, elvileg. (Seth főmenű alatt)

Sziasztok !

Lehet nem jó topikba írok, de nem tudja valaki véletlenül hogy Az ismeretlen valóság I.-et honnan lehetne letölteni, megvásárolni, vagy valahogy hozzájutni ?

Mert a Google-val esélytelen találni egy eladó példányt, úgy vettem észre. Hátha valaki itt tud segíteni ebben.

Kösz !

Én se vagyok oda a gyakorlataiért. Pedig érdekes tapasztalásokat adott, amikor még közösen csinálgattuk őket. Na jól szétoffoljuk a topikot:)

:) Igen eléggé megharcolunk ezzel.

Bevallom semmilyen spirituális gyakorlatban nem vagyok szorgalmas, de valahogy pont Seth gyakorlatai fognak meg a legkevésbé. A legtöbbjük számomra nem vált be, nem is gyakoroltam őket rendszeresen.

Ez a rész most nagyon feladta a leckét nekem. Nem tudom összeegyeztetni a korábbi kijelentéseivel. Lehet, hogy most tényleg másra gondol.

Nagyon rég olvastam Sethet, már gondolkodtam is hogy újra el kéne kezdeni. :)

Mostanában a Seth megszólalt olvasom újra, érdekes így összevetve a kettő. Ott folyamatosan reinkarnációs énekről van szó.

Az is lehet, hogy ez a komplementer aspektus más. Ahogy a lehetséges én is más. Az arról szól, hogy ugyanabban a valóságban döntéseknél elágazódás történik, és párhuzamos életek zajlanak. A nagyobb énen belül, annak részeként többféle módon vagyunk ének:) Talán.

Mondta, hogy ennél a résznél most harcolunk a személyiségról alkotott elképzelésünkkel:) Így is van:) No meg az időben, linearitásban való gondolkodásunkkal. Ha csináltuk volna szorgalmasan a gyakorlatait, lehet, hogy nem itt tartanánk;)

Az előző résznél kissé érthetőbbnek tűnt ez a szakasz, azonban én se értem igazán. A szervátültetéses részt én nem úgy értem, hogy az entitáson belüli másik komplementer személyre gondol, hanem biológiai (és mentális-spirituális?) összeférhetőségre. (Bizonytalan vagyok, hogy jól értem mire gondolsz. )

Ez most így olyan, mintha semmiféle "reinkarnáció" nem volna, az eddig gondolt "előző élet" nem csak elméletileg a tág jelenben van, hanem konkrétan itt ülhet a szomszédban akár. De az nem is én vagyok. azaz nem az "én másik életem".

Erre gondoltam amikor "lélekvándorlást" írtam, nem arra, hogy hol emberként, hol állatként stb. születik újjá egy ember.

Aztán azt mondja, vannak közülünk, akik sok életet éltek a Földön, utána meg hogy a nagyobb szelf nem "öreg szelfeket" küldöz ki, hanem "frissensülteket". Akkor most MIVAN???

Igen, ez engem is meglepett. Mintha mindent sutba vágott volna. Örökké élünk (Hol? A mennyben?), nem inkarnálódunk. Akiket inkarnációinknak hittünk azok valaójában más szelfek, csak a rokonság miatt ismerjük valamennyire a tapasztalataikat. Mintha eddig nem ezt mondta volna Seth. :)

jézusom...beszélt-e volna.... szóval valaha beszélt-e....

Lélekvándorlásról nem emlékszem, valaha beszélt-e volna SEth, ez inkább buddhista elképzelés, és olyasmit jelent, emberi "lélek" akár valamilyen állatként ölthet újra testet. Ami azért nem lehetséges szerintem, mert egy tudat nem "visszafelé" akar fejlődni. Olyan említésre emlékszem, hogy abban a létformában, amiben Seth van, nincsenek "otthonok", ahová hazamehetnek pihenni, pihenésképpen egy "alacsonyabb létformába" költöznek ideiglenesen.

Szívesen:) Közben egy fejezetet átugrottam:)) de majd jön az is pótlólag.

Egyébként meg jó neked. Engem egyre jobban összezavar. Ha azt mondja, szervátültetésnél sokkal jobban elfogadja a test egy komplementer aspektus szervét, az azt kell jelentse, itt most ebben a tér-idő-létezésben akár találkozhatok olyan személlyel, aki ugyanannak a nagyobb személyiségnek a fizikai létbe kipöckölt része, mint én. Ez most így olyan, mintha semmiféle "reinkarnáció" nem volna, az eddig gondolt "előző élet" nem csak elméletileg a tág jelenben van, hanem konkrétan itt ülhet a szomszédban akár. De az nem is én vagyok. azaz nem az "én másik életem".

Aztán azt mondja, vannak közülünk, akik sok életet éltek a Földön, utána meg hogy a nagyobb szelf nem "öreg szelfeket" küldöz ki, hanem "frissensülteket". Akkor most MIVAN???

És arról sem szól, ez a "nagyobb szelf, aki sosem tapasztal fizikai létezésben, azonos a korábban sokszor emlegetett "Belső-Énnel" vagy nem?

Vagy: tök rossz a német fordítás, amiből én fordítok, vagy én fordítom tök rosszul.

Köszönjük ezt is! Most már kicsit világosabb ez a komplementer dolog. :) Viszont jól értem, hogy most azt mondja, tulajdonképpen nincs is "lélekvándorlás"?! :)

724.ülés,  1974. december 4., szerda, 21.45

(Tegnap délután meglepetésemre újabb vízióm volt egy római komplementer-aspektusommal Kr. után I. évszázadból; emlékeztetett az októberi három rómaimra, de zavaros is volt, mert ezúttal egy másik komplementer-aspektust láttam. A 22. függelékben található a saját anyagom ehhez, és Seth kommentárja erről a tegnap esti ESP ülésen, valamint egy meglehetősen szokatlan „megerősítés” Sue Wathkinstől, a csoport egyik tagjától. És egy másik csoporttag a jamaika-élményemre hivatkozik. „Megkapom ezt az egész anyagot” – mondta Jane 21.34-kor, miközben vártuk, hogy Seth átjöjjön, „de még nem tudom verbalizálni. Mint gondolatok, amiket ki kell bogozzak. Kissé frusztráló…. Különös… Képeket is kapok, de nem tiszta.
Ebből az egyik egy világszínház, mely egy bizonyos évszázadban áll össze.
Ez vicces” - folytatta meglehetősen meglepetten. „Úgy tűnik, vagy magam kaphatom meg, vagy egy Seth-vonalról veszem. Nos, egyszerűbb, ha a dolgot Seth veszi át. Azt hiszem, rágyújtok, és elkezdjük az ülést…”)

Jó estét.
(„Jó estét Seth”)
Ez most annyiban nem könyv-diktálás, hogy nem passzol a szakaszhoz, de ha akarjátok, belevehettek ebből részeket az „Ismeretlen valóság”-ba . Természetesen vannak itt összefüggések. Ismét a személyiségről alkotott korlátozott elképzelésekkel harcolunk itt. Ha azt mondom nektek, ha egy sokkal nagyobb személyiség részei vagytok, akkor szerencsétlen módon azt gondoljátok, ezt azt jelentené, hogy ahhoz képest kevesebbek vagytok, mint amik vagytok.
(Szünet) Minden személynek tudomása van olyan képességek, tehetségek, hajlamok és tendenciák létezéséről, amik messze nem kerülnek kifejezésre. A ti valóságotokban muszáj az idővel operálnotok. Ha például valaki atléta akar lenni, akkor sok edzésre van szüksége, ami automatikusan energiát és aktivitást igényel, és normál esetben egy hasonló mértékű koncentrációt más területen kizár. És ez ugyanúgy vonatkozik egy zenészre, festőre vagy íróra, egy nagy időbeli ráfordításra, ami a figyelmet automatikusan a mindenkori irányba koncentrálja, és megakadályozza a hasonló munkaráfordítást más területre.
Egy ember adott idő alatt tehát csak ennyit és ennyit tud megtenni, és a psziché gazdag forrása alig kerül megcsapolásra egy élet időtartama alatt. Ez világos. A könyv korábbi fejezeteiben utaltam egy igazán beteljesült földi-személy hipotetikus létezésére. ¹ Minden spirituális, mentális és biológiai képesség a lehető legnagyobb mértékben megvalósításra kerül. Minden fizikai test fejlesztené – a saját módján és az egyedi különlegességeit követve - a készségeit, melyeket választott, és kellemesnek tartott.  A testi adottságok mindenesetre akadálytalanul kifejeződnek, úgy hogy egy nő lehet egy nagyszerű futó, vagy egy férfi remekelhet az úszásban. Az olyan testi kitartás, amit rendkívülinek láttok, lehetne a norma. Evvel egy időben ugyanilyen módon realizálódna minden látens spirituális és mentális képesség, úgyhogy a faj minden potenciálja a legmagasabb fokon megvalósulna minden egyes személy tapasztalatában. A tudomány és a művészet minden aspektusa fel volna fedezve.

(Szünet 22.02-kor) Mint már mondtam, ilyen teljesítményeket gyakorlatilag lehetetlen elérni egy élettartam alatt.
Ez nem azt jelenti, hogy másfajta neveltetés ne tudná közelebb hozni hozzátok ezeket az ideálokat. Azt azonban jelenti, hogy egyes személyek olyan választást hoznak, képességeik bizonyos aspektusát fejlesztik, és hogy ez a választás gyakran oda vezet, hogy más adottságok figyelmen kívül lesznek hagyva. A maga sajátos módján a világ minden adott időben az egyedi lények egy szövetsége, akik pszichésen és biológiailag mély kapcsolatban vannak egymással. Mindannyian együtt festetek egy közös világképet. Még ha egyes verziók kicsit mások is, vagy ha néhány furcsának látszik is az egész kontextusában, minden adott „időhöz” létrejön egy világkép.
A valamilyen évszázad alatt élő emberek meghatározott, átfogó kihívásokkal foglalkoznak. Ez azoknak a személyes kihívásoknak az eredménye, melyeket  meghatározott vonatkozási keretek között lehet legjobban kidolgozni. Az idő, ahogy azt ti értitek, fókuszálási módszerként van használva, mint felosztás, ahogy egy térfelosztásnál, csak itt célok és szándékok vannak elhelyezve bútorok helyett. Ha egy „viktoriánus” szobát akartok, akkor nem fogjátok egy spanyol elrendezéssel keverni a berendezést. Ehelyett külön meghatározott stílusban rendezitek be, mint pl. egy múzeumban, ahol különböző termeket az elmúlt évszázadok mindenkori életének szentelnek. A múzeum termei egyidejűleg léteznek. Talán egy hosszú folyosón menetek végig, beléptek egy bizonyos szobába, elhagyjátok ugyanezen az ajtón át, mielőtt eljuttok a következő rendelkezésre álló szobába. Ebben a hipotetikus múzeumban a 18. századi szalon talán a 12. századi kápolna mellett helyezkedik el. De nem juthattok el egyik teremből közvetlenül egy másikba, csak a folyosón keresztül.

(Szünet) A psziché kreativitását nehéz elmagyarázni, miközben ti, mint faj, olyan rögzített elképzeléseket tápláltok erről, de meg akarom próbálni.
Ti a fizikai síkon szaporodtok. Ha van egy gyereketek, nem csökkent ez benneteket. Nem vagytok kevesebbek önmagatoknál. Elfogadtok szülőket és nagyszülőket, egyedi személyeknek látjátok őket, miközben ti magatok is egyedi személyek vagytok, mégis ugyanabból a biológiai magból jöttetek létre.
Ezek a magok alkotják a fizikai rasszokat, népeket, nemzetségeket minden variációjukkal egy témához, vagy ahogy Roburt mondaná, a folyton átalakuló modellek excentricitását. ² Elfogadjátok azt a tényt, hogy család, haza és rasszok értelmében köztetek és a bolygótokon más személyek között biológiai összeköttetés van. A faj úgymond részekre osztja magát, és az egyes népek, rasszok tagjai felosztják magukat a mindenkor adott  időre a különböző kontinenseken és országokban. Hozzá vagytok szokva, hogy rendszereket hozzatok létre. Azt mondjátok: „Ez a nép ez és ez, és régi időkön át tudjuk követni a történelmét.” Vagy: „Ez a rassz vezette be a nyelvet.” Általánosságban mondva bizonyos népeket és rasszokat különös ismertetőjegyek és tulajdonságok alapján osztályoztok. Eközben figyelmen kívül hagytok  más, ellentmondó tendenciákat, melyek nem annyira nyilvánvalóak. Senki sem tartja azonban csökkent értékűnek magát, mert nem egyedül alkot egy rasszt vagy népet.

(22.22) Adj egy kis időt… A gyerekek, akik ágyékotokból származnak, valóságosak. Van saját életük. Részesülnek a tapasztalataitok bizonyos szeletéből, de azt kezdenek evvel a tapasztalattal, amit akarnak. A ti fogalmaitok szerint a fizikai életben előbb léteztek, mint a gyerekeitek. Nos: Más nézőpontból ugyanilyen módon létezik előbb a nagyobb személyiségetek, mint ti. A nagyobb személyiség sok „pszichés” gyermeket szül, akik aztán születésük által női vagy férfi nemű fizikai formát vesznek fel.
E gyerekek mindegyike szeretné a képességeit bizonyos módon fejleszteni, és úgy fordítja le? a földi tapasztalatot, hogy a Föld minden más része ugyanúgy profitál belőle.

Adj egy kis időt… A világ valóban minden időben olyan, mint egy színház, de a darab nincs előre elrendezve vagy bemutatva. Ehelyett ez egy spontán esemény, melyben az átfogó témák előre elfogadásra kerülnek. Minden „nagyobb személyiség” különböző szerepeket vállal, és néhány pszichés gyereket hoz létre, akik aztán mint egyedi emberi lények világra jönnek. Ezeknek a gyerekeknek ugyanolyan beleszólási joguk van a születésüknél, mint nektek, fizikailag nézve, a sajátotoknál volt, és ez a beleszólási jog jelentős.
Megválasztjátok előre a környezeteteket és a célokat. Ennek a nagyobb személyiségnek aztán megvannak a földi komplementer-aspektusai, és minden élő egyén részt vesz minden adott évszázadban ezekben az élő emberi drámákban. Mindenki tanul másoktól, és a komplementer-aspektusok úgy állnak össze, mint mozaik-kövecskék (mozaikdarabkák) – csak hogy ezek a mozaikdarabkák  függetlenséggel és szabad akarattal vannak felruházva. És így illenek össze az egyének, akik a mindenkor adott időben a Földön élnek, olyan csodálatosan, ahogy a testetek sejtjei egy meghatározott időre. (nagyon határozottan)
^{*Lásd 23. függelék}
Tartsátok meg a szünetet.
(22.36-23.00)

Nos: Nem azt mondom, hogy az emberi személyiség olyan jelentőségű, mint egy sejt. Azt mondom, az emberek, akik a Földön élnek, bizonyos értelemben ugyanolyan kapcsolatban vannak egymással, mint a sejtek.
Pszichikailag nézve komplementer-aspektusokból álltok össze, ahogyan fizikailag különböző népekből és rasszokból származtok. Vannak további csoportosításai a komplementer-aspektusoknak, mint hogy népek és rasszok vannak, de ami azt illeti, itt a ti definícióitok önkényesek. Pont. A komplementer-aspektusok inkább családokhoz hasonlíthatók, mert lehet négy vagy öt élő komplementer-aspektusotok is egy évszázadon belül, ahogyan négy vagy öt családtagotok áthidalhat egy ilyen periódust. Alapvetően azonban a komplementer aspektusok olyan beteljesítésekkel és fejlődésekkel foglalkoznak, amik túlmutatnak népeken, rasszokon vagy országokon.
Nos, gondoljatok arra: ti egy földi víziója vagytok a nagyobb személyiségeteknek. Teljes mértékben önmagatok vagytok. A nagyobb identitás jelentős mértékben a tiétek, de ő az a rész, ami nem fejeződik ki fizikailag. A ti tapasztalatotok a tiétek. Rajtatok keresztül azok egy része a nagyobb identitásotok tapasztalata is lesz, de az Ő realitása adta nektek eredetileg a fizikai létezéseteket, ahogyan ti adtok gyermekeiteknek fizikai létezést. A gyermekeitek nem ti vagytok, mégis egykor az anyai öl zárta őket magába. Mégsem az ölből keletkeztetek, hanem petesejtből és ondósejtből.
Adj egy kis időt. Egyéni tapasztalatotok része lesz a saját nagyobb személyiségeteknek, de egyidejűleg ennek a személyiségnek a tudatából alkottok öntudatlanul, és erre a célotokhoz van szükség: Hogy úgy mondjam ivadékok (sarjak) vagytok. Tudat alatt tudatában vagytok a „komplementer-aspektusaitok” tapasztalatainak, ahogy ők is a tieidnek, és felhasználjátok ezeket az információkat saját …….

Adj egy kis időt… Bizonyos képességek könnyebben tudnak fejlődni adott időperiódusokban – például egy magasan fejlett ipar és technológia idejében -, és azok, akik ilyen környezet iránt érdeklődnek, általában nem tűnnek fel az ősember idejében, egész egyszerűen azért, mert az abban az időben élők más kihívásokkal foglalkoztak. Így dönt tehát ez a hipotetikus nagyobb identitás amellett is, hogy különböző időperiódusokban születik meg – történelmileg nézve; és azonos minták szerint születnek meg a komplementer-aspektusok, mint egyének, akik spirituálisan és biológiailag összeköttetésben állnak, de nagy összefonódásban és variációban, ahogy egy családfánál.
A maga módján minden évszázadnak megvan a maga szent egysége minden síkon. Egy ilyen élő személy identitása mindig „vadiúj”. Mégis gazdag pszichés öröksége emlékezeten és tapasztalaton át összeköti őt azokkal, akik „azután” jönnek, vagy „azelőtt” voltak. Egyes családtagokhoz közelebb állsz, mint másokhoz, és néhány komplementer – aspektushoz közelebb állsz, mint másokhoz.
Szüleitek fotók és levelek fizikai formájában mutatják meg emlékezetüket… De tartsátok meg a szünetet.


(23.27 – 23.38)
Nos: Ez az emlékezet nem a tiétek, de mégis határozottan része örökségeteknek. Egyes esetekben szüleitek olyan eseményeket mesélnek nektek korai gyermekkorotokból, amiket elfelejtettetek. Különös módon azonban ez nem a ti emlékezetetek, hanem szüleiteké rólatok. Elhiszitek, hogy ezek az események megtörténtek, akkor is, ha nem emlékeztek.
Új bekezdés. Ezek az esetek azonban tudat alatt megőrződnek, ha volt dolgotok közvetlen tapasztalattal; és például hipnózisban megkaphatjátok. Különböző módjai vannak tehát az emlékezetnek. Vannak bizonyos biológiai hasonlóságok a szüleitekkel, de van más, nem értett biológiai csoportosítás, mely összeköti a komplementer-aspektusokat egy adott évszázadban.
Szervátültetést például könnyebben elfogad a test komplementer-aspektustól; Így tehát egy belső alfaj vagy alcsalád vagytok, ha így nektek szimpatikusabb, mely az általatok elfogadott szabályos fizikai felosztáson belül operál.
Telepatikus üzenetek gyorsabban cserélődnek komplementer –aspektusok között, oda-vissza.
Adj egy kis időt… Néhány emlék a komplementer-aspektusotokról álomállapotban bukkanhat fel, ahol talán mint fantázia tűnik fel.

(Egy perc szünet 23.48 –kor) Ezek inkább pszichikai, mint fizikai pillanatfelvételekre hasonlítanak, eseményeket tartalmaznak, amik részei örökségeteknek – hozzátok tartoznak, de nem a tiétek. Hozzájárulnak ahhoz, amik vagytok. Korrekt információt szállíthatnak nektek a múltról, ahogy szüleitek fotói is tudnak mesélni nektek arról az időről, amiben nem vettetek konkrétan részt (a ti fogalmaitok szerint). A régi fotók azonban megpendíthetnek bennetek egy húrt, ahogy a pszichés emlékezet is.
(Szünet) Mindig ti vagytok az életetek központja. Mint már mondtam, létezésetek, ahogy azt értitek, sosem lesz kioltva, hanem a létezés más útjain fejlődik tovább. Sokan közületek sok életet élt ezen a bolygón, de az „én”, akit ismeretek, egészen új itt, és sosem fog ugyanolyam módon találkozni a térrel és idővel. Ez vonatkozik minden életre, ami ezelőtt vagy ezután történik. …………………………A lélek, vagy ez a nagyobb személyiség nem egyszerűen egy idős szelfet küld új vándorútra ismét időbe és térbe (humorosan), hanem minden alkalommal egy új, frissen sült szelfet, aki aztán fejlődik és megy a maga útján. (Nagy nyomatékkal)
Mégis biztosan viszi?  a szelf a tapasztalat e nagy repülésében………, és érzi magában az összes ilyen másik egyedülálló verziót, melyek az ő útján is a létezésbe zuhannak. És így voltál te Joseph, Nebene és a fekete asszony és a római katona ³, és mégsem voltál egyikük sem. De az ő valóságuk is része a te saját nagyobb szövetségednek.

Nos: Barátunk, Peter (Smith) ugyanabban a földi időperiódusban vett részt. ⁴ Nem voltatok komplementer-aspektusok – vagy nem vagytok komplementer-aspektusok -, de elég szoros összeköttetésben vagytok ahhoz, hogy bizonyos szempontból osztozzatok néhány közös pszichés emlékezetben, mint unokatestvérek, akik egymásra alig emlékezve beszélgettek.
Mindamellett nincsenek véletlen csoportosulások – se biológiailag, se pszichésen, se szociálisan. Nyilvánvaló, hogy bizonyos érdeklődések egyesítenek bizonyos személyeket, vagy csoportokba összehoznak embereket.
Oka van, miért egy adott évszázadba születnek emberek, és hogy miért találkoznak térben és időben. Annak is oka van, ti, te és Peter miért találkoztok, és hogy Roburt kurzusára miért bizonyos emberek jönnek.
Vége a mai anyagnak.
(0.05. Miután Seth még néhány személyes megjegyzést hozzáfűzött Jane számára, az ülés 0.07-kor véget ért. ………………………………)

Ezt a mondatot nem bírom nézni(22.01 után)

Nos: Sok ilyen láthatatlan részecske (TE-k) egyszerre több helyen tudnak lenni – egy tény, amit a fizikailag orientált agyat, mely egy olyan világot észlel, ahol a tárgyak a helyükön maradnak, meglehetősen zavarba hoz.

Javítva: Nos: Sok ilyen láthatatlan részecske (TE-k) egyszerre több helyen tud lenni – ez egy (olyan) tény, ami a fizikailag orientált agyat, mely egy olyan világot észlel, ahol a tárgyak a helyükön maradnak, meglehetősen zavarba hozza.

És ugyanez igaz a tudatcsaládokra is, ott is kiterjeszti az eddigi ismereteket szélesebb körűvé, bár nekem már az éber és álomvalóság közti átszivárgások és időbeli oda-vissza hatások, vagy éppen ugyanazon tudati egységnek az egy időben több helyen tartózkodására vonatkozó részek is nagyon tetszetősek, elgondolkodtatóak voltak.

Szerintem egyszerűen belement egy olyan értelmezési tartományba, amelynek a felfogására az emberi agy igen nehezen képes. Végül is itt is szelfekről, tudati egységekről, éber és álomvalóságról, illetve az identitás állandóságáról/folyamatos változásáról van szó, mint eddig, csak sokkal nagyobb kontextusba helyezve, és valóban jól megbonyolítva. Én intuitíve érteni vélem, de nekem sem könnyű racionalizálni.:))

Biztos vagyok abban, hogy az ilyen rendkívül bonyolult szövegek mögött is tudatosság áll, olyan értelemben, hogy szándékosan beszél ilyen nehezen értelmezhető dolgokról, egyrészt megdolgoztatja az intuitív elmét ( és így a tudatos elmét is), másrészt esetleg akár a jövő tudósainak ad ezzel muníciót, de ez csak tipp.

Ahogy most beleolvasgatok, elég sok hibát vétettem sajnos. De ettől függetlenül nekem is kicsit zavaros az egész. Ebben a fejezetben hirtelen egy csomó számomra is érthetetlen dolgot vázol.

Arra gondoltam egyébként, amikor ecseteli Rob különböző "komplementer-személyiségeit", az egyik gondolkodás nélkül követő, ő maga pedig ennek az ellentéte, megkérdőjelező, és szabályokat felrúgó, kreatív személyiség.

Na, ez nekem le se jött teljesen a szövegből. :) Kissé nehezen fogom fel. :o

Szívesen:) Nekem azért érdekes volt ez a rész. Eléggé ki is ütött egy régi elképzelésemet a tudatcsaládokról. Azt gondoltam, alapból képvisel egy lélek az összes reinkarnálódott személyiségével valamilyen tudatcsaládot, de ezek szerint egyik életben ezt, másikban amazt képviseljük markánsabban.

Köszönöm szépen! Megemelem a kalapom, hogy ezt le tudtad fordítani! :) Úgy érzem, itt Sethnek sikerült túlbonyolítani a dolgot. A magyarázata nem felvilágosítás, hanem inkább elhomályosítás. :)

(Ezt most tényleg fenntartásokkal olvassátok, nagyon nehezen fordítottam, sokszor nem sikerült rájönnöm a többszörösen összetett mondatokban, mi az alany, vagy az állítmány. Néha mintha hiányzott volna egy szó a szövegben...)

722. ülés,  1974. november 27. szerda, 21.18  (fordítás)

(„Gyere már Seth”, mondta Jane türelmetlenül 21.15-kor; 21.00-tól vártuk az ülés kezdetét. „Érzem, hogy itt van az anyag, de még nem tiszta…” Aztán)
Jó estét.
(„Jó estét Seth”)
(Nyugodtan) Mondtam nektek, hogy egy álomban ragadjatok meg egy pillanatot, és próbáljátok meg felfedezni, mi történt ebben az álomban a pillanat előtt.¹
(Még mindig nyugodtan) Igaz, hogy saját álmaitokat ti teremtitek, de az is igaz, hogy álomalkotásotoknak csak bizonyos részeire koncentráltok. Álomállapotban is kiterjed a jelen a saját verziójában a múltból és a jövőből; és innen nézve az álom abban a pillanatban létezik, melyben megalkottátok, saját hátterével, a történelmi múlt saját fajtájával. (?)
Nem szükséges, hogy megtapasztaljátok ezeket a múltbéli álomeseményeket, de ha figyelmeteket ebbe az irányba fordítjátok, előtűnik az álom múltja. Következésképpen a mentális benyomások valamilyen formája nem a tér és idő egy közvetítésében kerül bevésésre vagy leírásra. Egy nagy dimenzionalitásuk van. Múlt és jelen hullámformában mennek ki egy eseményből és  ezt „közvetlenebbül” teszik, mint ahogy látszik.  

Átfogóbb nézőpontból a múlt a jelenből teremtődik. A ti valóságrendszeretekben egyáltalán nem annak az esetnek látszik, amikor elmétek egy elölről hátrafelé irányuló mozgást vetít az eseményre. „Szubatomi részecskék” tűnnek fel azonban jelenetekben – hullámszerűen berepülnek a ti rendszeretek dimenziójába, és megalkotják a saját „nyomukat”, melyeket a tudósaitok megpróbálnak megfigyelni. Tudósaitok tudomásukon kívül egyes esetekben közel vannak ahhoz, hogy az időjelenségek születését megfigyeljék a rendszereteken belül. (Szünet) Mivel agyatok sejtekből, és azok atomjaiból, molekuláiból áll össze, és mivel ezek ismét csak meghatározott láthatatlan részecskékből állnak, ² emlékezetetek már biológiai mechanizmusok által strukturált, amint ez a ti felfogásotok szerint egyáltalán lehetséges. (Zárójelben: A halál után például még mindig van emlékezetetek, akkor is, ha ez nem a fizikai szervezetetek által dolgozik, ahogy ti értitek.)

A fizikai síkon emlékezetetek, ameddig éltek, egy mintát követ a múltból a jelen felé. Innen nézve meglehetősen felfoghatatlannak tűnik, hogy bizonyos
nézőpontból valamilyen jelenbeli esemény egy hasonló esemény emlékezetét, mely azelőtt történt, kioldhat, ahol a valóságban minden egyidejűleg történik.
Adj egy kis időt… Egy esemény függetlensége az időtől, ahogyan ti ezt értitek, álomállapotban szemmel látható lehet. Ha álmotokban éberek és kíváncsiak lennétek, (és ezt meg tudjátok tanulni), el tudnátok csípni, hogyan alkotjátok egyidejűleg egy álom múltját és jövőjét.
Adj egy kis időt…. A fizikusok tudják, a hullámok bizonyos körülmények között részecskeként viselkedhetnek. ³ A pillanatok, ahogyan azokat értitek, olyanok, mint a hullámok, melyek „részecskeként” tapasztalhatók – mint kis hólyagok például: kipukkadnak és újak keletkeznek. A szubatomi részecskék is úgy viselkednek néha, mint a hullámok; normális esetben azonban csak akkor lehet őket érzékelni, amikor részecskeként viselkednek.

(21.41) A fizikusok az atomokat mint részecskéket képzelik el. Hullámtermészetüket nem figyelik meg. Más valóságsíkokon hullámként viselkednek…. adj egy kis időt… Szubjektíven inkább hullámként képzelitek el a gondolataitokat, mint részecskéknek. De az álmok valóságsíkján ezek a hullámok, hogy úgy mondjam részecskékké „törnek szét”. A ti nézőpontotokból ezek pszeudo-objektumokat képeznek. Miközben álmodtok, valóságként fogadjátok el ezt a valóságot. Csak ébredéskor tűnnek az álom-tárgyak irreálisnak vagy képzeltnek. Az idegrendszer fel van fegyverkezve biológiailag a fizikai anyag különböző fokozatainak észlelésére, és léteznek átmenetek (átjárók?) „eközben” olyan impulzusokra, melyeket álomállapotban használ.

A ti nézőpontotokból itt alternatív átjárókról van szó, de ezek teszik lehetővé számotokra olyan tárgyak fizikaiként való érzékelését, melyeket ébrenléti állapotban nem ismernétek fel.
Ahogy már mondtam, az ébenlét álláspontjából ezeket a más neurológiai emlékezet-utakat, mint egy szellemi vagy nyomravezető (?) észlelési metódust lehet elképzelni. Ébrenléti állapotban ezeket többnyire nem használjátok. De a nappali álmodozásnál bizonyos fokig használjátok őket, és a tudatmódosulások meghatározott állapotaiban, ha az eseményeketet valóságnak vagy majdnem valóságnak érzékelitek, melyek nem közvetlenül a ti tér-idő-struktúrátokban léteznek. Adj egy kis időt… Az álomvilág éppen annyira szerevezett, mint ébrenléti világotok, melyből azonban nem minden belső szervezésre fókuszáltok. Álomképeitek és tárgyaitok léteznek. Ugyanolyan valóságosak, mint egy szék vagy egy asztal. Részecskékből állnak össze, melyek csak ébrenléti állapotban láthatatlanok.
A fizikusok csak kezdik felfedezni a láthatatlan „részecskék” tulajdonságait és jellegzetességeit. ⁴ Ezek dacolni látszanak a tér és idő alapelveivel. És éppen ezért alkotják az álomvalóság alapját, pontosvessző; ezért tudnak tárgyak az álomban megjelenni és eltűnni.
Fizikai univerzumotokban ezek a részecskék láthatatlan komponensek, melyekre rá lehet nyitni, de közvetlenül nem lehet velük találkozni. Bizonyos fokig látensek. Egyes más valóságokban azonban az ő jellemzőjük a szabály (norma), és nem a látható részecskék, amiket ti érzékeltek. Az álomképek ebből kifolyólag egy másik anyag-terület.
Megtarthatjátok a szünetet.

(22.01   Jane transza jó volt, mégis zavarta a forgalom beszűrődő zaja. Az apartmanházunk folyosóját is takarította valaki egy meglehetősen lármás eszközzel- „….és az, ahol Seth azt akarta, az anyagot korrektül közvetítsem”, mondta Jane egy kissé sajnálkozva. „Talán jobban leszek, de szükségem van egy finomhangolásra…” Végül nevetett. „ Nem tudom, ki fogja olvasni ezt a könyvet,  de egy csomó tanulnivalójuk lesz.” Újracsatlakozás lassabb tempóban 22.26-kor.)

Nos: Sok ilyen láthatatlan részecske (TE-k) egyszerre több helyen tudnak lenni – egy tény, amit a fizikailag orientált agyat, mely egy olyan világot észlel, ahol a tárgyak a helyükön maradnak, meglehetősen zavarba hoz.
(Szünet) Alapvetően azonban minden ilyen, egy részecske ön-verziójának  megjelenése, bizonyos fokig változtatja a „helyét”. Pont. Így tud egy emberi szelf több helyen egyszerre megjelenni, ⁵ miközben minden megjelenés könnyen változtatja az „emberi” részecskét, úgy hogy minden megjelenés az eredeti szelf egy verziója ⁶, mely mint szelf még sosem jelent meg. Ha  - képletesen szólva – megfigyeltek egy elektront, akkor valaminek a nyomát  figyelitek meg, mely valami egészen más, és ezt a megjelenést nevezitek elektronnak.
És ilyen módon az általatok ismert szelf egy fizikai nyoma vagy benyomása egy ’eredeti” szelfnek, térben és időben, mely maga sosem jelenik meg. Bizonyos módon olyan szellemszerűek vagytok, mint egy elektron.
Az ismeretlen szelf, az „eredeti” szelf, valóságokat köt össze, és kreatív variációkban feltűnik ezekben, és ismét megjelenik, felveszi az adott rendszer tulajdonságait és a környezet jellemzőit, melyben megjelenik. A hullámok és részecskék az energia más természetű viselkedési formái. Ismét ezt a hasonlatot használva – hullámszerűen folytok bele a fizikai, részecskésedett verziókba, melyet testi létezésnek neveztek.

Adj egy kis időt… Megpróbálom olyan egyszerűen, amennyire csak lehetséges, elmagyarázni; azonban ha az „eredeti szelf” egy belső valóságból önmaga egy részeként a háromdimenziós életbe lép, az energiahullámok, melyek azt hordozzák, nem válnak egyszerűen részecskékké, ennél az analógiánál maradva, hanem széttörnek tudatos részecskék egy mennyiségébe. (?) Bizonyos nézőpontból aközben épülnek fel, miközben a rendelkezésre álló közvetítő közeget szolgálják – a Föld biológiai tulajdonságait. Kiterjednek a „kapcsolatpontból”, és egyedi életet alkotnak.
Az évszázadokról való elképzelésetek szerint vannak tehát más komplementer-aspektusai saját magatoknak, melyek ugyanabban az időben más helyeken élnek – ezek mind az eredeti szelf kreatív variációi. A biológiai és fizikai sík minden kreatív verziója között átfogó és szoros együttműködés van, minden létezés között, melyek egy „adott időre” a bolygótokon élnek. Mind össze vagytok kötve belső és külső struktúrák által egymással. És e miatt a belső kapcsolat miatt áll fenn egy bizonyos identitás és egy meghatározott összetartás is.

(22.51) Vannak pszichés struktúrák, melyek ugyanolyan hatékonyak, mint a fizikaiak, és ez az alapja a ti objektív világotok valóságának. A legszebb módon kelnek egybe és keverednek, hogy minden adott „idő”-ben a világ egy belső képét megformálják, akkor is, ha ez a kép állandóan válik valamivé. Átfogóbb nézőpontból ez a kép a világotokról összehasonlítható minden adott időben egy láthatatlan részecske jellemzői és viselkedése általi pozícióval, ahogyan az a
valóságotokba való betörésekor „elcsíphető”. (ezt a mondatot nem tudtam nyelvtanilag rendesen értelmezni)

Álomkalandjaitok, melyek oly izgalmasak is lehetnek, ébrenléti állapototok nézőpontjából „láthatatlanok”. Ahogy már említettem, ⁷ tér és idő kiterjed az álomban, habár olyan módon, hogy fizikailag nem tudjátok rögzíteni.
Valamilyen másik valóság szempontjából a külső teretek egészen azonos módon létezik (nyomatékkal). Ami azt illeti, olyan módfelett kreatívak vagytok, hogy gondolataitok más, egészen legitim rendszereket szülnek, melyekről nincs tudomásotok.
Tartsátok meg a szünetet.

(23.00  Seth szavai, ….”gondolataitok…. szülnek…” kedvenc részemre emlékeztettek  a Seth beszélgetésekből. Amikor az 565. ülésen a valószínűségekről beszélt, azt mondta: „ minden szellemi tett egy új lehetségességdimenziót nyit meg. Bizonyos értelemben legcsekélyebb gondolatotok is világokat szül. „ ⁸ ………………………….
Újra 23.17-kor)
Nos: mindannyian egy meghatározott rasszhoz vagy néphez tartoztok, és e miatt a hovatartozás miatt nem érzitek individualitásotokat korlátozva.
Ezen felül egy fajhoz tartozónak is tekintitek magatokat.
A rasszok és népek a mindenkor adott időben élnek, különböző arányokban, mind együtt a bolygótokon; van tehát, biológiai szempontból, egy fizikai összeköttetés, melyet mind elismertek. Nem érzitek korlátozva magatokat amiatt, hogy speciális rasszotok vagy népetek nem egyedüliként létezik. Vannak belső pszichés rasszok és „népek”, melyekhez tartoztok, vagy hogy úgy mondjam pszichés törzsek, melyek létrehozzák a fizikai variációikat. ⁹
Ebben az értelemben minden élő személynek vannak más komplementer-aspektusai, melyek általánosságban szólva, egy időben élnek, és részesednek a Föld fizikai aspektusában. Vannak pszichés identitás-medencék; és általánosságban mondva, vannak, akik egy adott évszázadban élnek, ugyanolyan részei ennek a belső medencének, mint egy rassz vagy egy nép részei. Egy faj minden tagjának van egy egyedi létezése, és minden pszichés medence tagjának van egy egyedi létezése.

Ahogy már mondtam, a személyiségről való elképzeléseitek gátolnak benneteket ennek a teóriának az átgondolásában. Azt képzelitek, a személyiség mentális részecskék egy fajtája, melynek határokkal kell rendelkeznie, ha nem akarja elveszteni identitását. A legkisebb tudat is mindig fenntartja identitását – de nem behatárolt. Ha el tudnátok képzelni, hogy jelenlegi identitásképetek csak egy formája vagy mozgása egy mozgó részecskének, egy formája egy mozgásnak, mely soha nem veszíti el bevésődését (?) és értelmét (hajlamát), akkor fel tudnátok ismerni, hogyan tudjátok előre vagy hátra követni a formát vagy mozgást, melyet „előtte” vagy „utána” felvett.
Meg tudnátok tartani identitásotokat, ahogyan azt ti ismeritek, és bele tudnátok folyni egy nagyobb valóságtartományba vagy egy nagyobb valósághullámba, mely folytán érzékelhetnétek saját más mozgásaitokat vagy formáitokat vagy verzióitokat. Tudatában lehetnétek egy átfogóbb struktúrának, melyben szintén érvényességetek van, tágíthatnátok tudásotokat és mélyíthetnétek tapasztalataitok dimenzióit. ¹⁰
A legkönnyebb út itt talán az lehetne, hogy álomállapotban figyelitek meg magatokat, mert ott folyamatosan saját verzióitokat hozzátok létre. Holnap legyetek gazdagabbak, ne beszűkültebbek.

Adj egy kis időt… (humorosan felém fordulva) Te az élő verziója vagy a szelfednek térben és időben, mely körül a világod forog. ¹¹ Az ismeretlen szelfben létező nagy potenciál mindazonáltal létrehoz más ilyen fókuszokat is, akár ugyanabban a tér-idő-keretrendszerben. A fekete férfi vagy a fehér asszony, vagy az indián nő, vagy a kínai férfi nem jobban azonosak veled, mint amennyire te azonos vagy velük.
(Hangsúlyozva) Ahogy meghatározott rasszoknak és népeknek megvannak a saját jellemzőik és közös biológiai hátterük, ugyanabból a biológiai medencéből származva, úgy jönnek ki ezek a komplementer-aspektusok ugyanabból a pszichés medencéből, és szóródnak szét a fizikai síkon, mint a mindenkor adott idő rasszainak és népeinek részei. Ezen a módon kapnak a mentális képességek és tulajdonságok egy nagyobb működési területet és oszlanak szét a Földön.
(Szívélyesen) Vége a diktálásnak. És vége az ülésnek, ha nincs még kérdésetek.
(„Azt hiszem, nincs”)
Néhányat megválaszoltam.
(„Igen”. Itt Seth néhány megjegyzésemre utalt a reinkarnáció és komplementer-aspektus vonatkozásában, melyeket a mai vacsoránál Jane-nek átadtam.)
Szívből kívánok nektek szép estét. A legjobbakat kívánom… Minden nap olvastasd vele azt az anyagot, amit az ő részére adtam neki (és ezt az előző ülésből 23.44-nél kihagytuk), amíg legközelebb találkozunk.
(Okay, Seth. Köszönöm. Jó éjszakát.”

23.43 Egy megjegyzés: Az utóbbi időben a megjegyzéseim gépelése elhúzódott, mert a „Dialogues of the Soul and Mortal Self in Time” jegyzeteinek elkészítése annyira lefoglalt.
Jelenleg a 40 tervezettből a tizenkettediknél tartok. Jane a 718. ülés (nov.6.) óta, vagyis csaknem négy hete, nem tudott több ülést elolvasni. Most azt mondta, szeretne haladni vele, és nem rest a gyorsírásomat megpróbálni megfejteni, és hogy „bizonytalan”, ha nem tudja, mit mondott Seth.
………………………………………………)

721. ülés  1974.november 25. hétfő, 21.41 (fordítás)

(A 72. ülés végén ismét vízióm volt a római katonával, ami október vége felé is volt, amikor hozzáfűztem, hamarosan leírok néhány evvel kapcsolatos kérdést. Mielőtt erre sor került, három nappal később, november 16-án egy további médiumi érzékelésem volt, ami további kérdésekhez vezetett. Ez alkalommal nem a római katonáról volt szó, hanem egy sor nagyon életszerű benyomással magamról, mint egy fekete asszony Jamaikából, a Karibi térségben. Az idő a 19. század volt; lásd az 1. megjegyzést.

„Jamaika” egy szombaton történt, és Seth a következő hétfői ülésen röviden beszélt róla. Ez az ülés, ahogy ő kijelentette, egy privát ülés volt és nem könyvdiktálás. Seth a következő este Jane ESP-csoportjában ismét visszatért Jamaikához. Ugyanakkor elkezdett beszélni a „Komplementer-aspektusok”elméletéről, melyet a mai (721.) „Ismeretlen valóság”-hoz tartozó ülésen vezet be formálisan. Az anyaga megvilágítja a rómairól és a jamaikai asszonyról szóló vízióimat, mely engem jelentős fáradtságtól kímélt meg, hogy ha magamnak kellett volna kibogoznom. És nyilvánvalóan sokkal jobban kapcsolta össze a dolgokat, mint én tudtam volna.
Szeretném hozzáfűzni, nem nagyon tudtam véletlennek tekinteni, hogy Seth a rómaival történt tapasztalatom óta egy hónapon belül egy sor információt bevezetett, melyek nyomán időről időre sok kérdésemet megmagyarázta a médiumi kalandjaimmal kapcsolatban. Nem gondolom, hogy ezek az események vezették Seth-et arra, hogy az új anyagát elkezdje, de visszatekintve egyetértünk Jane-nel abban, hogy jelentős szerepet játszottak, mint alap, egy ilyen fejleményben.
Az elmúlt szerdára előirányzott ülés elmaradt, mivel Jane a csoportja után ki akarta pihenni magát. Aztán tegnap, szombaton tartott egy nagyon hosszú saját ülést egy tudóssal, aki meglátogatott minket. Amikor azt mondom, saját ülést, nem csak azt értem alatta, hogy Seth nem jött át, hanem azt is, Jane sem normál tudatállapotban volt, amit azonban nem kifejezetten közölt. Jane tegnapi ülése magától folyónak tűnt, és a szokásos időérzékelésünkön kívül történt. 14.00 órától 0.30-ig tartott, és csak egy könnyű vacsorával és egy kis szünettel szakítottuk meg. Úgy saccoltuk, Jane egy könnyű megváltozott tudatállapotban körülbelül 9 óra hosszat közvetítette a benyomásait.

Nagyon élvezte a közvetítést, és vázlatokat készített, mialatt olyan témákról beszélt, mint az elektronok több aspektusa és viselkedése; az idő és annak változatai; nehézségi erő, annak a mozgás során történő változásai és tulajdonságai a múltban, jelenben, jövőben; fénysebesség; matematikai egyenletek; asztronómia, beleértve a teleszkópokkal való észleléseket a jövőről, mint a múltról; a Földmag szerkezetéről; a földrengésekről és „fekete” hangról/fényről; nyelvről, beleértve saját sumarijai extatikus érthetetlen megnyilatkozásait; piramisokról, koordináta pontokról és így tovább. Vendégünk mindent felvett magnóra, és küldött nekünk is egy másolatot. Jane tervezi, hogy a „Pszichés politiká”-ban2 idéz belőle. A következő sorok az ő anyagából származnak a nehézségi erőről és a korról: „Öregebb objektumokat a nehézségi erő más formája övezi, mint a fiatalokat, de ezt nem észleljük a síkunkon a műszereinkkel. Tudjuk azonban regisztrálni, ha tudjuk, hol keressük.
A kor befolyásolja a nehézségi erőt… Az idősebb tárgyak nehezebbek. Itt a normál nehézségi erőről van szó – nem valamilyen új fajtáról.”

Megkértem Jane-t, írjon  egy bekezdést arról a tudatállapotról, amiben e hosszú ülés során volt, a következőt adta:
„Nekem természetes tudatállapotnak tűnt, mely nem esett nehezemre; magamnak úgy jellemzem, mint „ egy kacsa a vízbe”, úgy kerülök bele, de ezt nehéz elmagyarázni. Ez egy állapot, melyben szinte semmi ellenállást nem tapasztalok; a válaszok egyszerűen ott vannak. Az egyetlen probléma a másik embernek az ő szókincse szerint átadni az információt. Nekem ez a speciális „tudatmódosulás” élvezetet okoz, nem találom idegennek a normál tudatállapotomhoz képest, egyszerűen egy másik állapot.
Ez egy passzivitással kevert, gyorsított állapot; kiegyensúlyozott (balanszírozott). Ha tudósunknak kritikus hozzáállása lett volna, valószínűleg én sem lettem volna olyan jól. (Hozzáfűzéseimet a tegnapi üléshez egy Seth idézettel fejezem be, melyet a 712. ülés végéről kihagytunk. Néhány hete Jane csatlakozott egy tudóscsoporthoz ……………………
Most minden hónapban kap egy dobozt anyagokkal, melyeket össze kell állítania, hogy evvel a hónap tudományos felfedezését…………..Seth: „Roburt felfedeződoboza olyasmi, melyet, a ti forgalmaitok szerint, egy másik valóságból vesz át – ahol minden, ami a tudományról szól, ahogyan ő ismeri, tudható. Ezért boldogul olyan könnyen az elektronok valóságával. ³
És még egy másik pont: A hétvégén nem egyszer említette Jane, hogy az „Ismeretlen valóság” valószínűleg olyan átfogó lesz, hogy két kötetben lehet kiadni – egy lehetséges fejlemény, melyet nem vettem komolyan. ……………..)

Jó estét.
(Jó estét Seth.)
Nos: diktálás. Ha belenéztek egy tükörbe, a tükörképeteket látjátok, de ez nem beszél veletek. Álomállapotban a pszichéteket látjátok a tükörben, és a gondolataitok, félelmeitek, vágyaitok tükörképét látjátok.
Itt azonban beszélnek a „tükörképek”, és felveszik saját formájukat. Van továbbá egy bizonyos szabadságuk, miközben a valóság sajátos formáját veszik fel. Álomállapotban beszélnek hozzátok barátaitok és félelmeitek, játsszák és cselekszik a szerepüket, melyeket hozzájuk rendeltetek.  

Ha azt gondoljátok például, hogy nagy belső gazdagsággal rendelkeztek, egy királyról álmodtok egy szép palotában. A királynak nem feltétlenül kell úgy kinéznie, mint ti, és nem is kell magatokkal azonosítanotok. Ez azonban egy lehetőség lehet, hogy az érzéseiteket szimbolikusan kifejezzétek. A belső gazdagság itt a világi gazdagság felfogásában kerülne kifejezésre. Az álom aztán, egyszer megalkotva, megy tovább a saját útján. Ha a jó és rossz vagy a gazdagság és szegénység elképzelések összefüggésében van konfliktusotok, akkor a király elvesztheti az országát vagy a javait, vagy valamilyen katasztrófa sújtja.
Ha olyan gondolatot tápláltok, hogy a bőség spirituálisan valamilyen veszélyt hordoz, ⁴ a király talán börtönbe kerül vagy megbüntetik. …………………..
Az egész dráma egy érzés vagy meggyőződés „evolúcióját” tartalmazza. Álomállapotban szabaddá teszitek ezt, és figyelitek, mi történik vele, hogyan fejlődik, mi lesz belőle. Elképzeléseitek és mély érzéseitek visszatükröződéseit kivetítitek kívülre egy nagyszerű drámába. Figyelhetitek a játékot, átvehettek egy szerepet, vagy ki- be kapcsolhatjátok magatokat a történésbe tetszésetek szerint. Személyes szimbólumokkal szolgáltok magatoknak, melyek egy pszichés gyorsírást mutatnak be nektek. Összekötnek benneteket személyes kreativitásotokkal, ezért nem fognak nektek bármilyen jelentéstartalom megfejtésében olyan könyvek segíteni, melyekben leírják valamilyen adott szimbólum meghatározott jelentését. A szimbólumok változnak.

Ha a teljes álomtörténelmetek, születésetektől kezdve minden álmotokkal előttetek volna, és mint egy könyvet, elolvashatnátok, felfedeznétek, hogy idővel, vagy amikor nézeteitek megváltoznak, szimbólumaitok jelentése is megváltozik. Egy álom tartalmának sok köze van a módhoz, melybe valamilyen adott szimbólumot belehelyeztek. A király például egyszer lehet nagy belső gazdagság szimbóluma. Lehet nemes, de szegény, amivel kifejeződik, hogy a gazdagság nem feltétlenül világi javakat jelent. Máskor felléphet, mint diktátor, kegyetlen és könyörtelen, mely során egészen más érzés- és jelentéskontextusba kerülne.
Lehet fiatal uralkodó azt a gondolatot fémjelezve, hogy a „fiatalság aduász”. A történet folyamán a király alakja mindig másképp jelenítődik meg. Ahogyan emberek a diktatórikus hatalmak ellen harcolnak, a király az álmokban feltűnhet, mint lenézendő figura, melyet el kell törölni, el kell űzni.

Adj egy kis időt… Hogy egy álomra éppen emlékeztek vagy nem, a saját útmutatások szerint történik bennetek. Mindenesetre hirtelen „felébredhettek”, mialatt még álomállapotban vagytok, és felismerhetitek, hogy a drámát magatok alkottátok. Ezen a ponton világossá válik számotokra a tény, hogy az ilyen valóságosnak tűnő színjáték bizonyos mértékig egy hallucináció. Ha akarjátok, azonnal kiüríthetitek a színpadot, miközben azt mondjátok: „nem szeretem ezt a darabot, és ezért nem alkotom tovább”. Akkor egy üres színpadon találhatjátok magatokat, egy percre a pillanatnyilag hiányzó aktivitás miatt elvesztitek az orientációt és elkezdtek azonnal egy másik álomdarabot, amelyik jobban tetszik nektek.
Ha azonban egyszer csak megálltok és vártok egy pillanatot, fokozatosan bepillantást nyerhettek a környezetbe, amely színpadul szolgál: az álomvalóság természetes tájába. Ha ébrenléti állapotban egy történésből vagy egy helyről ki akartok kerülni, gyakran megpróbáljátok magatokat a helyről eltávolítani. Az álomállapotban más módon történnek a dolgok, és körülöttetek azonnal (egyszerre?) keletkeznek helyek. Ha olyan emberek, történések kísérnek benneteket, amik nektek nem tetszenek, csak a figyelmeteket kell elfordítanotok róluk, és ami a tapasztalati tereteket illeti, el fognak tűnni. A fizikai valóságban viszonylag szabadon mozogtok a térben, de például nem vállalkoztok egy utazásra egyik városból a másikba, ha nem akarjátok. A szándék játszik itt szerepet. ……………………… De ez az a szándék, mely mozgat benneteket a térben, és amely minden fizikai mozgás mögött áll. Használtok autót, hajót, repülőt, mert egy másik helyre akartok menni, és kiválasztjátok ehhez a legmegfelelőbb eszközt (járművet).

(21:53) Ébrenléti állapotban helyekre utaztok. Nem jönnek azok hozzátok. Az álomvalóságban azonban a szándékotok okozza a helyek létrejöttét. Odajönnek hozzátok, és nem fordítva. „Helyeket”, vagy belső terek fajtáit formáljátok, melyekben aztán különböző tapasztalatokat éltek meg.
A normál teret ez a belső tér nem helyezi át vagy szorítja ki. Mégis szól ez egy belső környezet vagy tér teremtése melletti döntésről. Azok, akik közületek kíváncsiak, az alábbi kísérletet próbálhatják meg:

15. Gyakorlati elem

Próbáljátok meg egy álomban a teret, ahol vagytok, kiterjeszteni. Ha egy szobában vagytok, menjetek át egy másikba. Ha egy utcán mentek, kövessétek, amilyen messze tudjátok, vagy forduljatok be egy sarkon. Meg fogjátok állapítani – hacsak személyes okokból nem a korlátozáson dolgoztok -, hogy a belső tér a valóságban kiterjeszthető. Nem létezik pont, melynek szükségszerűen végpontként kellene feltűnnie.

(hosszú szünet) Ebből következően a belső tér lehetőségei végtelenek. A legtöbb ember nem gyakorlott az álom ilyenfajta manipulációjában, de biztosan lesznek olyanok az olvasóim közül, akik álom közben emlékezni fognak arra, amit mondok. És azoknak mondom: Próbáljatok meg álomállapotban körülnézni. Ha egy házban vagytok, ne felejtsetek kinézni az ablakon. És ha ehhez az ablakhoz mentek, feltűnik egy látvány. Elhagyhatjátok a házat, és egy másik környezetbe léphettek; és elméletileg felfedezhetitek ezt a környezetet, és a teretek ki fog tágulni. Nem lesz olyan folt az álomban, ahol a környezet véget ér.
Nos: Amit a külső térnek gondoltok, éppen ilyen módon terjed ki. Ebből a nézőpontból az álomvilág hűen azt tükrözi, amit a külső világ természetének neveztek.

A földi tapasztalat, a ti fogalmaitok szerint, messzemenően változatosabb, mint amennyire valamikor is tudatosítjátok. Egy személy élettapasztalata egy adott országban, a kultúrájával rendkívül erősen különbözik egy másik emberétől egy másik kultúrából, a saját, művészetről, történelemről, politikáról, vallásról vagy jogról alkotott elképzeléseivel. Mivel szükségszerűen a hasonlóságokra koncentráltok, a fizikai világ ennek összetartozását ………⁵
Vannak ismeretlen szakadékok, melyek egymástól elválasztják egy szegény indián, egy gazdag indián, egy újguineai bennszülött, egy amerikai szabó, egy afrikai nacionalista, egy kínai nemes, egy ír háziasszony személyes tapasztalatait. Ezek a különbségek nem állapíthatóak meg objektíven, azonban minőségi különbséget idéznek elő a tér és idő tapasztalatában. Vannak jet-skisek, és vannak, akik még vonatot sem láttak, ami azt jelenti, saját rendszerükben óriási különbségek tűnnek fel. Álomállapotban mindazonáltal egy olyan kommunikációs móddal foglalkoztok, mely fizikai nézőpontból nem praktikus, mert ott (hangsúlyozva) nincs egy férfi vagy nő sem adott szerepre létrehozva; álomállapotban nincs korlátozva egy személy a kulturális háttere vagy fizikai tapasztalatai által.  

Azok is, akik sosem láttak repülőgépet, pillanatok alatt tudnak egyik helyről a másikra utazni, és a szegények tehetősek lesznek, a tudatlanok bölcsek, a betegek egészségesek. Fontos, hogy egy éhes ember, ha felébred, még mindig éhes lesz. Hogy a betegek talán nem lesznek egészségesebbek, mint voltak ébredés előtt. Mélyebb szinteken azonban álomállapotban minden személy átdolgozza a saját problémáit és kihívásait. Egy személy meggyógyulhat álmában, miközben átdolgozza a problémáit, melyek azt (a betegséget) okozták. Egy éhes ember álmában eszközöket és utat fedezhet fel, hogyan találhat élelmet, vagy hogyan juthat pénzhez, amiből megveszi. Az álom egy gyakorlati aktivitás. Ha ilyen módon megértenétek, még praktikusabb lehetne ebben az értelemben.  

Állatok is álmodnak példának okáért, és egész horda éhes állat jut álmaitól vezérelve olyan vidékekre, ahol talál élelmet. Ugyanilyen módon mutatnak rá éhes embereknek álmok a probléma megoldására. Ezek az iránymutatások azonban többnyire nem válnak tudatossá. (nyomatékkal) Minden individum képes álomállapotban megoldást találni a problémájára. A nagyszerű természetes együttműködés (együttdolgozás), mely az éber és álmodó szelf között létezik, ……………………….A szellemi tudatosság azonban teljes mértékben fel van fegyverkezve, hogy az álominformációt interpretálja.

(22:26-22:39. Humorosan) Elfelejtitek, hogy az álmok az élet darabjai. Legalábbis gondolatban elválasztjátok a mindennapi tapasztalataitoktól, úgyhogy az álmoknak látszólag semmilyen gyakorlati hasznuk nincs.
Azonban az ébrenléti állapot egy környezetében és a tér és mentális világ egy környezetében éltek. Mindkét környezetben tudatosak vagytok.
Adj egy kis időt… Álomtapasztalatotok egy centrális valóságot mutat be, mint egy kerék kerékagya. Az álomállapot létezése által össze vagytok kötve más szimultán létezéseitekkel. Ott mutatkozik meg számotokra az ismeretlen valóság, és nem létezik semmilyen biológiai, szellemi vagy fizikai ok, amiért ne tanulhatnátok meg a saját álomvalóságotokat értelmezni és hasznotokra hajtani.
Álmaitokban megjelenik, a ti fogalmaitok szerint, személyes múltatok a jelenben, és fajotok múltja.

(hosszú szünet) Jövőbeli lehetségességeket dolgoztok itt ki, és a faj egyéni és kollektív síkon dönt a jövőjéről. Sokaknak van olyan érzésük, hogy az álomvalósággal való foglalatosság még messzebbre vezet az általatok ismert világtól. Ehelyett gyakorlati módon erősebben összekötne avval.
Mondtam (összefüggésben a 15. gyakorlati elemmel), hogy a belső tér kiterjed, de ez vonatkozik a belső időre is. Akik közületek emlékeznek, próbálják meg a következő gyakorlatot:

16. Gyakorlati elem

Ha észreveszitek, hogy egy álomban vagytok, mondjátok, tudni fogjátok, mi történt, mielőtt beléptek, és a múlt ettől a perctől kibontakozik. És itt sem lesz olyan hely, ahol az idő megáll. Az idő egy álomban nem „helyezi át” a fizikai időt. Kiteljesedik. (kiterjed) És ahogy már mondtam, a külső idő ugyanilyen módon operál, akkor is, ha ez nem világos számotokra.
(Szünet 22:52-kor) Adj egy kis időt…… Nos (egy nevetéssel): A következő anyag felhasználható ehhez könyvhöz és a te könyvedhez is. 6  Nem lesz hézag ebben a könyvben, ha ez itt nem jelenik meg. ⁷
Az idő minden irányban kiterjed, egy adott ponttól kifelé. ⁸ A múlt soha nem kész és befejezett, és a jövő soha nincs konkrétan megformálva. Kiválasztjátok, az események milyen meghatározott verzióját élitek meg. Majd szervezitek és hogy úgy mondjam, időről időre rágcsáltok egy darabot belőle.

Egy adott létezés kretivitása végtelen, és a tapasztalat minden potenciálja felderítésre kerül. A szegény ember álmodhatja, hogy ő egy király. A szerepébe belefáradt királynő álmodhatja, hogy ő egy parasztlányka. Az általatok elismert időben a király marad az a király, aki volt, és a királynő királynő. Álmaik mégsem olyan karaktertalanok, vagy tapasztalatuk még sincs olyan távol, mint ahogy látszik. Átfogóbb nézőpontból a király egy szegény volt, a királynő egy parasztlány. A folyamatosság értelmében minden adott „időben” szelfeteknek csak egy verzióját követitek.

Sokan tudják intuitív módon, hogy a szelf a létezésében egy sokféleség, és nem egy specialitás. Ez az ismeret általában a reinkarnáció fogalmába burkolózik, és úgy képzeli az ember, hogy a szelf évszázadokon át vándorol, a halál kapuján, más idők életein és helyein átlépegetve.
Tény, hogy a valóság alapvető természete az álomállapot valóságában meglehetősen világosan megmutatkozik, ha valamelyik éjszaka megállapítjátok, hogy sok szerepet egyidejűleg felvesztek. Megváltoztathatjátok a nemzetségeteket, a társadalmi státuszotokat, a nemzetiségi vagy vallási hovatartozásotokat, a korotokat, és mégis felismeritek magatokat, mint magatokat.
Nem régen Joseph egy sor epizóddal foglalkozott, melyeknek látszólag a reinkarnációhoz volt közük. Volt azonban egy bökkenő. Nőnek látta magát – feketének…. múlt hónapban római katonaként látta magát egy rabszolgahajó fedélzetén. Korábban volt egy tapasztalása, mely meggyőzte őt arról, hogy egy Nebene nevű férfi volt.⁹ Mindez a szokásos értelemben könnyen értelmezhető lett volna reinkarnációként, ha Josephnek nem lett volna olyan érzése, hogy a római katona és Nebene közel egy időben éltek, és nem volt benne biztos, hová kellene rendeznie a nőt (lásd 1. megjegyzés)

Mindegyik epizód egy egészen egyértelmű érzelmi tapasztalatot tartalmazott. Ehhez kötődött egy definiálhatatlan, ám félreérthetetlen meghittség-érzés. Tér és idő folyamatosan kiterjed, és egy adott cselekmény minden lehetségessége megvalósul egyik vagy másik valóságban. Egy személyiség minden potenciálja is megvalósul.
(23:11) Adj egy kis időt. Egészen szó szerint éltek több, mint egy életet ugyanabban az időben. Az évszázadotokat nem csak egy meghatározott nézőpontból tapasztaljátok, és a valamilyen időszakban élő egyének egy sokkal mélyebb módon vannak összekötve, mint számotokra érthető. (hangsúlyozva) Tehát a tér-időtök világát nem csak egy, hanem sok nézőpontból tapasztaljátok.

(23:13) Miközben az USA-ban vagy Európában jóllaktok – például egy sztékkel, a Föld egy másik részén éhségtől szenvedtek, és az életet egy egészen más szempontból tapasztaljátok. Rasszokról beszéltek. Nem értitek, hogy a tudat hogyan ….. ebből a szempontból. Kiegészítő-aspektusaitok ¹⁰ vannak saját magatokról. (Komplementer-aspektus)
Adj egy kis időt… Általánosságban mondva egy adott időszakban élő emberek, tekintettel a tudatosságukra és identitásukra, kapcsolatban vannak egymással. Ez, biológiailag és spirituálisan nézve, cserehatásokkal történik, amit nem értetek.
Joseph olyan életekkel került „kapcsolatba”, melyeket ugyanazon idősémán belül élt. Ezen a módon, és a ti fogalmaitok szerint elkezdte felismerni, hogy az egyének közt egy családi kapcsolat áll fenn, akik bizonyos időre egy időben a Földön laknak.
(23:20) Adj egy kis időt… mert ezt nehéz elmagyarázni.
Minden személyiségnek szabad akarata van, és térben és időben megválasztja környezetét, mint fizikai kiindulópont.

Azok, akik egy meghatározott évszázadban vagy időtartamban tartózkodnak, speciális problémákon és kihívásokon dolgoznak. Különböző rasszok nem csak egyszerűen létrejönnek, és különböző kultúrák nem csak úgy megjelennek. A nagyobb szelf „felosztja magát”, mint egészen különböző egyéneket materializál egészen különböző hátterekkel, mégis mindegyik a kreatív kihívások ugyanolyan fajtájába helyezkedik bele.
A fekete ember valahol a ti időtökben egy fehér ember vagy egy fehér asszony. A fehér férfi vagy fehér nő valahol fekete bőrű. Az elnyomó valahol elnyomott lesz. A hódító valahol legyőzött. A primitív valahol egy világfi – és a ti fogalmaitok szerint, valahol a Földön, a ti időtökben. A gyilkos valahol egy áldozat – és fordítva – és mint már mondtam, a ti tér- és időfogalmatokban.
Minden egyén a tudat szándékainak megfelelően választja a vonatkozási rendszerét, melytől mindannyian független rész vagytok. Ilyen módon kerülnek egy adott „időben” kidolgozásra a meghatározott kihívások és lehetőségek. Komplementer-aspektusai vagytok saját szelfeteknek, de ahogy Roburt mondaná, élő „excentrikus”¹¹ komplementer-aspektusok a saját képességeitekkel. Így „volt” Joseph Nebene, egy tanult ember, nem éppen vállalkozó kedvű, és megszállotja a régi bölcsességek másolásának; meg volt győződve, hogy a kreativitás hiba, tekintélyelvű volt és követelőző. Félt a szexuális érintkezéstől, és gazdag római gyerekeket tanított.

Egyidejűleg, ugyanabban az évszázadban és ugyanabban a világban egy agresszív, kalandvágyó, viszonylag érzéketlen római katonatiszt volt, akinek kevés érzéke volt a kéziratokhoz és feljegyzésekhez, de kérdés nélkül alárendelődött a tekintélynek. ¹²
A ti fogalmaitok szerint Joseph jelenleg egy olyan ember, aki megkérdőjelezi a tekintélyt, átgázol rajta és félresöpri, aki a struktúrákat szétszaggatja, melyeket „valamikor” annyira szolgált.
Átfogó nézőpontból ezek a tapasztalatok egy időben léteznek. A fekete asszony egyedül az ösztöneit követte, (és azt nagyon intenzíven). Nem akarok túl sokat mondani a hátterekről, amivel elrabolnám Joseph felfedezéseit, melyet bizonyosan saját maga akar megtenni – de (hangosabban) az asszony csak az emóciói autoritása felé hajlott, és ezek az emóciók automatikusan konfliktusba keverték annak az időnek a politikai viszonyaival (a brit gyarmati hatalommal).

Adj egy kis időt… Josephnek megvan a saját identitás-fókusza. Ő nem volt a Nebene, vagy a római katona, vagy az asszony. De ők verziói annak, aki ő, és ő verziója azoknak, akik ők „voltak”, de bizonyos síkokon mindegyikük valóság a másikak számára. Állandó kölcsönhatás van. ¹³
A római katona a fekete asszonnyal álmodik és Josephről. Létezik egy emlékezet, mely még a sejtek tudatában is fellép, és egy bizonyos egyeztetés. ¹⁴ Van tehát egy összeköttetés (kapcsolat), ami a sejtmemóriát és álmokat illeti. A halál után Nebene, a római katona és az asszony megy a maga útján, kettőspont: Hozzáadják részüket a világhoz, ahogyan a mindenkori feltételek alatt léteztek, és folytatják a saját fejlődési útjukat, máshol, más valóságban. Így léteztek tehát mindannyian sok időben és sok helyen: és szelfetek verziói abban a világban és időben léteznek, melyet elismernek és érzékelnek.  
Ahogyan részei vagytok egy fizikai fajnak, úgy részei vagytok a tudat egy fajtájának. Ez a faj alkotja az emberi rasszokat, ahogy ismeritek őket.

Nos: Adj egy kis időt…. és rövidesen befejezzük. Ez az anyag valójában végtelen (ahogy Jane a szünetben megjegyezte).

(23:44. Seth továbbment, némi anyagot közölve Jane-nek és nekem, amit itt kihagyunk. 0:06-kor zárta tulajdonképpen az ülést, miután megjegyezte, hogy a hozzáféréshez éppen annyi energiám lenne, mint neki. Jó éjt kívántam. Majd Jane megjegyezte, Seth „örökké folytatni” tudná – mire ő visszajött, és egy másik nézőpontból beszélt Jane és az én reinkarnációs történetemről.)

Nos: Csak a ti fogalmaitok szerint, egyikőtöknek (sincs) … egy reinkarnációs jövője. Adj egy kis időt… Elfogadtátok ezt a végpontotoknak. Más nézőpontból van három jövőbeli élet, de a mélyebb szándékotok, ahogy most áll, arra visz benneteket, oldódjatok ki ebből a valóságrendszerből, és mindketten utazzatok egy másik valóságba, és ebből a másik valóságból beszélek most. Ebből a nézőpontból része vagyok mindkettőtök valóságának. Gondoljatok erre a többi információ értelmében, amit ma este adtam, és fel fogjátok ismerni, mire gondolok. ¹⁵

(Az ülés vége 0:08-kor. Jane kitűnően érezte magát. „Nos” mondtam, miután beszélgettem Jane-el az ülés végén, „én ezt úgy értelmezem, a teljes énünk, vagy létezésünk egy sor fizikai életet visz egyidejűleg különböző történelmi időben, és ahogy mi szokásosan elképzeljük, egyik követi a másikat. Ez vonatkozik az úgynevezett jövőbeli életre is. De minden inkarnációnak megvan a komplementer élet csokra, melyek úgy keringenek egymás körül, mint bolygók a Nap körül. Ebben a kontextusban természetesen minden komplementer-személyiség azt gondolja, ő a Nap vagy a centrum…”¹⁶ Jane ásítozva helyeselt.

Amint lefeküdtünk, azonnal elaludtam. Jane mellettem ült, elszívott egy cigarettát, és további anyagot kapott a reinkarnációról és a komplementer aspektusokról. „Tény”, mondta nekem másnap reggel, „hogy minden alkalommal, amikor felébredtem, anyagot kaptam az Ismeretlen valóság-hoz. Kéziratokat is olvastam álmomban.” Ezekben az esetekben ……… hogy Seth-től jön.
Jane saját anyaga a komplementer –aspektusokhoz variációkat tartalmaz Seth alapideájához. Itt egy példa, ahogy ő ezt leírta. „Át tudunk fogni egy évszázadnyi időtartamot, ha akarunk. A végén lehetünk egy gyerek, egy másik végén egy idős ember vagy egy idős nő lehetünk… Michelangelo [aki 89 évet élt, 1475-től 1564-ig] úgy döntött, egymaga ölel át egy évszázadot, ahelyett, hogy ezt három komplementer-aspektussal tette volna. Mivel itt nincsenek törvények, dönthet úgy egy nagy személyiség, saját szemszögéből, hogy adottságaival egy nagyobb befolyást gyakorol a világra. Neki nincs feltétlenül szüksége, vagy nem akar feltétlenül komplementer- aspektusokat, legalábbis nem erre az időszakra. Egymagának van többet, mint eleget adnia.”

Ez az ülés a komplementer-aspektusokról a Seth-párbeszédekben egy magját adja az ismeretlen valóságnak. Felhívom az olvasó figyelmét a 21. függelékre, ahol az elmúlt időből hasonló anyagot talál, mely már utal a mai új koncepcióra. Rövid utalások erre a teóriára a nyelvről is találhatóak ott.)

Szívesen. Egyvalaki legalább olvassa:)

Ezt most eléggé megkésve olvastam el. Néha kicsit nehézkesnek érzem Seth-et, kissé túlmagyarázza szerintem ezt az álombeli "árnyékot".

Köszönöm szépen a fordítást, Tida!

720. ülés fordítás második rész

(22.52-23.11)
Nos: Ha gondolataitokkal és érzéseitekkel becsületesen (őszintén) bánnátok, ébrenléti állapotban kifejezést engednétek nekik, és álomállapotban nem vetnének nyugtalanító árnyékot.
Talán féltek, hogy egy szeretett gyermek vagy élettárs hirtelen meghalhat, de ezt a félelmet nem akarjátok elismerni (bevallani). Az érzés azonban a kétségeteken keresztül létrejön bennetek?. Talán túlságosan függtök ettől a másik személytől, megpróbáljátok a saját életeteket indirekt módon ezen a másik személyen keresztül élni. A félelmetek, ha bevalljátok, a másik személyhez fűződő mögöttes érzelmekhez és saját magatokról egy mélyebb megértés felé vezetne.
Ha evvel a félelemmel éber jelenlétetekben nem találkoztok, zavaros árnyékot vethet, és gyermeketek vagy más, hozzátok közelálló személy haláláról álmodtok. Az álomélmény az álomvidékre vetülne, és ott találkoznátok vele. Pont.

Ha emlékeztek egy ilyen álomra, prekognitívnak tarthatjátok, és azt gondolhatjátok, az esemény a fizikai síkra lépne. Ehelyett azonban az álomesemény egész előrejelzése tanulságos volna, és a félelmeteknek egy világos gyújtópontot adna. Ilyen esetekben a vészjósló álomszituációt árnyéknak kellene tekintenetek, és magatokban megkeresni a forrását.
Az árnyékok lehetnek kellemesek és élvezetesek, és egy forró, nyári napon biztosan észreveszitek, milyen jótékonyak. Álomhallucinációk is lehetnek gyönyörűek, vigasztalóak és frissítőek. Mély békét hozhatnak és …………….Gondolhatjátok, hogy isten egy barátságos atyaként létezik, vagy Krisztusként, vagy Buddhaként személyesítitek meg. Így találkozhattok ilyen alakokkal álmotokban. Van érvényességük, de ezek is gondolataitokból és érzéseitekből keletkezett hallucinációk. A mennyről vagy pokolba zuhanásról szóló álmok ebből a nézőpontból, mint hallucinációk, szintén ebbe a kategóriába tartoznak.   
Nos: Egy fizikai fa árnyéka igazolja egy fa létezését, akkor is, ha csak az árnyékát látjátok; az álmaitokban megjelenő hallucinációknak szintén megvan a forrásuk, és hírt adnak egy érvényes, „objektív” álomtárgyról, mely (lassan) minden valóságban olyan szolid, mint egy fa a ti valóságotokban.

(Hosszú szünet 23.32-kor) A fizikai világban létezik egy időbeli késleltetés, mondjuk, egy idea megszületése és materializációja között. Emellett más körülmények is késleltethetik egy idea megvalósulását, vagy egyenesen hátráltathatják. Ha nem kerül fizikai kifejeződésre, egy másik síkon valósul meg. Egy ideának például bizonyos jellemzőket kell mutatnia, melyeknek a fizikai előfeltételekkel egybe kell csengeni, mielőtt felismerhető eseménnyé válik. A ti idő-kontextusotokon belül kell megjelennie.

Az álomvilágban azonban minden gondolat vagy érzés azonnal kifejezhető és megtapasztalható. a fizikai világ épületeket mutat fel, melyeket ti létesítetek – vagyis nem maguk egyedül nőnek ki a földből. Gondolataitok az álomvilágban ugyanígy „gyártott produktumok”. A környezet részei és a saját valóságotokon belül jelennek meg, bár az alakjuk és formájuk állandóan változik, amit a fizikailag gyártott tárgyak nem tesznek.
A Földnek mindazonáltal megvannak a saját természetesen adott anyagai, és ezeknek szolgálni kell a produktumaitok gyártását. Az álomvilágnak is megvan a maga saját környezete. Ebből képzitek az álmaitokat (hosszú szünet); és használjátok a természetes termékeit az álomképek létrehozásához. Mégis kevesen látják ezt a természetes belső világot.
Adj egy percet…. Vége a diktálásnak.

(23.44 Még két oldal anyagot közölt Seth a számunkra. Ebben található ez a mondat: „ Roburt gondolatai a te római katona reinkarnációdhoz tőlem jöttek, és a te személyes tapasztalatodat illusztrálta, mit mondok az „Ismeretlen valóságban”: Egy egyén története a pszichében van megírva, és valóban felfedhető.” Lásd például Seth címét itt az 5. résznél.
Jane  ma kétszer vett nagyon hasonló teóriát, miközben a napi teendőit végezte. „Biztos vagyok benne, hogy Sethtől jött”, mondta nekem az első eset után. „Nem csak az, ami a reinkarnációdról szól, hanem az a dolog az idős emberrel [4. jegyzet a 719. üléshez]. És ugyanilyen módon lett beírva a faj története a kollektív pszichébe…”
A három rómaim, a 715. ülés 16. jegyzetében van leírva. Néhány kérdés nagyon foglalkoztat engem, ami ennek kapcsán felmerült – mindenek előtt a lehetséges időbeli visszaugrás néhány más feltételezhető múlt életembe. [Ezt a rejtélyes célzást hamarosan megmagyarázom] Időközben némileg tovább fejlődött a kis médiumi kalandom. ……………………
A mai ülés 0.04-kor ért véget.)

720. ülés, 1974. november 13. szerda 21.55

(Ahogy már ma délután, 21.00-kor Jane már fogott némi anyagot Seth-től. Mindkét epizódról tudósítok z ülés végén a jegyzetekben.)
Jó estét.
(Jó estét Seth.)

Diktálás (suttogva).Nos, ha ma egy fizikai fényképezőgéppel felvételt csináltok, miközben dolgaitokat intézitek, vagy barátokkal beszélgettek, a nap cselekedeteiről jeleneteket rögzítetek. Ilyenkor a filmetek csak képeket tudnak felvenni. a jelen pillanatfelvételén nem tud egyszerre egy tegnap vagy egy holnap megmutatkozni. A fénykép az álomvilágban egy teljesen más szituációt ad, mert ott a tudat éppen olyan könnyen tud különböző időket elkapni, mint ahogy a fényképezőgép a fizikai síkon különböző helyeket. Amíg ez nem világos számotokra, néhány „álomalbumotok”-nak nem lesz értelme számotokra.

Ébrenléti állapotban bizonyos eseményeket valósként tapasztaltok, és általában ezek az egyetlenek, melyeket egy normál fényképezőgép fel tud venni. Az álomvilág1 azonban az események egy sokkal átfogóbb kategóriáját nyújtja. Sok (esemény) később fizikai formába tud lépni, amíg más, éppoly érvényes, ezt nem teszi. Az álomkamera tehát valószínű eseményeket is rögzíteni tud.

Amikor felébredtek, és egy álomfotóra emlékeztek, jelentéktelennek tűnhet, mivel látszólag az általatok elismert hivatalos cselekményrenddel nem egyezik. A fizikai jelenlét és az éber tudat olyan adott döntésre visz benneteket, mely adott eseményhez vezet. Ha használjátok az álom-fényképezőgépet, némi gyakorlással felfedezhetitek pszichétek történetét, és kideríthettek sok valószínű döntést, melyet álomban megtapasztaltok. Ezek szolgáltak alapul a fizikai síkon való döntéseitekhez. Szükség van némi fortélyra, hogy megtanuljátok álomalbumotok egyes képeit interpretálni. Ez könnyen megfogható, mert ha meg akartátok volna kísérelni megérteni a fizikai létezést, és csak néhány pillanatfelvételetek volna különböző helyekről és különböző időkből, igazán nehéz volna világos képet alkotni a fizikai világ természetéről.
Ugyanez vonatkozik az álomvalóságra, mert az álmok, melyekre emlékeztek, valójában gyors, különböző feltételek mellett felvett pillanatképekhez hasonlítanak. Egy kép önmagában nem meséli el az egész történetet. Ezért egy leírást kell adnotok minden képhez, és folyamatos protokollt vezetni, mert minden kép további tudáshoz vezet a saját pszichétek természetéről, és az ismeretlen valóságról, melyben létezik.

Adj egy percet… Ha a fizikai síkon akartok egy képet készíteni, tudnotok kell, hogyan működik a fényképezőgépetek. Tudnotok kell, hogyan állítsátok be az élességet, hogyan …., és hogyan küszöböljétek ki a zavaró tényezőket. Tudjátok például, mi a különbség a szilárd tárgy és az árnyéka között. Néha maguk az árnyékok lenyűgöző fotótanulmányokhoz vezetnek. Használhatjátok háttérként is, de mint fotósok nem fogjátok összetéveszteni a szilárd tárgyat az árnyékkal. Senki nem vonja kétségbe azonban az árnyék valóságát.

Nos, engedjétek meg, hogy egy analógiával megmagyarázzam, hogy a gondolataitok és érzéseitek is vetnek árnyékot (hangsúlyozva), melyeket hallucinációknak fogunk nevezni.2 Mindazonáltal ezek érvényesek. Éppen olyan erős szerepet játszanak az álomvilágban, mint az árnyékok a fizikai világban. Önmagukban szépek. Hozzájárulnak a teljes képhez. Egy fa árnyéka hűti a talajt. Hatása van a környezetre. Ugyanígy módosítják a hallucinációk a környezetet, de más módon, és egy más valóságsíkon. A hallucinációk az álomvilágban olyanok, mint tudatos árnyékok. Se nem passzívak, se nem függenek az eredetüktől. Megvan a saját képességük.
A fizikai síkon egy tölgy mély árnyékot tud vetni a talajra. Mozogni fog, és hűen visszaadja a legkisebb levelek legfinomabb rezgését, de mozgásának szabadsága függ a tölgy mozgásától. Egy tölgylevél árnyéka csak akkor mozog, ha az ellenpárja is ezt teszi.

Analógiánknál maradva, a tölgy árnyéka az álomvilágban, ha már létrejött, szabad volna, saját irányát megválasztva. És nem csak ez, az árnyék és fa között, mely őt létrehozta, egy alkotó csere történne. Senkinek nem volna többé nehézsége, aki a belső valóságban mélyen bízik, megkülönböztetni az álomtölgyet az élénk árnyékától (humorosan), ahogy egy fotósnak sem fáradtság ébrenlétben megkülönböztetni a fizikai tölgyet a gyepen lévő ellenpárjától.
Amikor álomturistaként szellemi fényképezőgépetekkel a belső vidékeken vándoroltok, eltarthat egy ideig, amíg képesek lesztek felismerni a különbséget az álomesemények és azok árnyékai vagy a hallucinációk között. Felvehettek képet a fa helyett annak árnyékáról, és valóban egy nagyon szép kompozícióhoz juthattok, de ez egy torz verzióját szállítja számotokra a belső valóságról. meg kell tehát tanulnotok, hogyan használjátok jól az álom-fényképezőgépeteket.

(Szünet) Mindennapjaitokban a tárgyak árnyékot vetnek, gondolataitok és érzéseitek nem, ezért álomutazásaitokban úgy emlékeztek, hogy ott „tárgyak” nem vetnek árnyékot, ehelyett azonban gondolatok és érzések.
Mivel ezek messzemenően élők és egészen határozottan színesebbek, mint a megszokott árnyékok, ezért először nehezen kivehetők. Emlékeztetnetek kell magatokat, hogy egy szellemi vagy pszichés tájon vándoroltok. Az ébrenléti valóságban állhattok egy barátotok árnyéka előtt, és ujjaitokkal akármit csinálhattok, egy millimétert sem fog mozdulni a barátotok árnyéka.
Az álomvilágban azonban elillan minden hallucináció, amint azt mint árnyék felismeritek, és azt mondjátok, tűnjön el. Bár eredetileg a saját gondolatotokból vagy érzésetekből eredt, ha ezt a forrást elvonjátok, az „árnyék” automatikusan eltűnik. Akarsz szünetet?

(22.40 Nem, mondtam, bár Seth tempója nem volt éppen lassú.)
Adj egy percet… A fizikai síkon egy kő árnyéka hűen visszatükrözi annak formáját. Ebből a nézőpontból kevés kreativitással bír. Sokkal több játéktér adott azonban, ha az álomvilágban egy gondolat vagy érzés a szellem vidékére vet egy nagyobb árnyékot.
Egészen nyilvánvalóan vannak hangulataitok az álomban, ahogy az ébrenlétben. Lehet egy igazán szép napotok, de ha melankolikus hangulatban vagytok, talán automatikusan elzárjátok a természetes fényét, nem vesztek róla tudomást – vagy szépségét kontrasztként használjátok, mely vigasztalhatatlan érzéseteket csak fokozza. Ebben a hangulatban jelentéktelennek látjátok a napot és annak szépségét, vagy egyenesen könyörtelen látszatnak. Hangulatotok megváltoztatta az észleléseteket.

Ugyanez történik álomállapotban, de itt a gondolataitok árnyéka a jelenetekhez még mélyebben sivár lehet. A fizikai világban kollektív ………vagytok körülvéve. Minden egyén hozzájárul a külső környezet létrehozásához. Lehet bánatos hangulatotok egy szép napsütéses napon, egyedül a személyes gondolataitok nem fogják hirtelen átváltoztatni a kék eget esőfelhővé. Embertársaitokkal közös környezetetek fölött nincs ilyen módú egyedüli kontrollotok. Ezzel szemben az álomvilágban ilyen gondolatok egészen biztosan formálni fogják a környezetedet.
Viharos vidékek az álomban egyrészt hallucinációk, melyek gondolataitokból és érzéseitekből keletkeztek a belső világban. Másrészt érvényes ábrázolása a belső klímátoknak egy adott álom időpontjában. Ilyen jelenetek az álomállapotban maguktól megváltoznak, ha felismeritek eredetüket. Minden esetre előnyben részesíthetitek, hogy ilyen hallucinációkból tanuljatok, miközben tudatosítjátok, a valójában ezek árnyékok, melyeket szellemetek vetett.
Tartsátok meg a szünetet.

:) Igen, siker. :)

Nekem korábban volt olyan többször, hogy napközben ha valamit csináltam egy éles kép ugrott be. Volt teljesen egyszerű, hogy láttam egy embert a buszon, ahogy feláll és kiszáll a sorban, de volt olyan is, hogy szürreális kép jelent meg.

De kiprobálom, vicces! :)

A gyakorlat első része pont ezt célozza, nem?:) Szóval siker:)

Szívesen!

Próbálkozom. :) Különleges hatásokat nem észletem, azonban most sokkal több álmomra emlékszem. Elég valószínű, hogy nálam így működik.

Köszönöm a fordítást! Majd kipróbálom ezt a gyakorlatot.

719. ülés fordítás második rész

Alváskor a tudat ki-be csúszkál a testből. Azt álmodjátok, a testeteken kívül vagytok, akkor is, ha benne álmodtok. Ebből kifolyólag történeteket tudtok konstruálni a testen kívüli utazásokról, miközben a fizikai test biztosan az ágyban pihen. Az ismeretlen valóság, mint látjátok, nem is olyan nagy titok számotokra. Csak úgy tesztek. Néha egészen jelentős észleléseitek vannak az utazásaitokról, de a környezeteknek, melyeket meglátogattok, olyan nagyon különbözik a valóságuk a saját világotoktól, hogy megpróbáljátok, amennyire csak lehet, a megszokott környezet fényében interpretálni. Ha egyáltalán emlékeztek egy ilyen epizódra, ami nagyon zavarosnak tűnik, mert a saját világotokra húztátok rá, ahová már nem tartozik.

(23.16) Teljesen lehetséges álomutazások során más civilizációkat meglátogatni – a múltból vagy a jövőből-, melyek valósága más valószínűségi rendszerekben létezik. Sőt, van egy „kölcsönös gazdagítás”, mert befolyásoltok minden valóságrendszert, mellyel tapasztalatotok van. Nincsenek zárt valóságok, csak látszólagos határok.6 Minél szűklátókörűbb a világnézetetek, annál kevésbé fogtok emlékezni az ilyen álmokra vagy aktivitásokra, vagy annál torzítottabbnak fognak tűnni ezek a „pillanatfelvételek”. Itt jön egy rövid, de nagyon hatásos (hatékony) gyakorlat.

14. Gyakorlati elem

Határozzátok el, hogy gondolatban egy pillanatfelvételt készítetek ennek az éjszakának a legjelentősebb álmáról. Mondjátok magatoknak, hogy alvás alatt is tudatosak lesztek erre, hogy ezt megtegyétek, és képzeljétek el, hogy nálatok van a fényképezőgépetek. Gondolatban vigyétek magatokkal az álomba. A fényképezőgépet a legvilágosabb észlelésetek pontján használjátok, felveszitek a képet, és – ismét gondolatban – magatokkal hozzátok, és ez lesz az első gondolati kép, amikor felébredtek.
Természetesen megpróbáljátok a lehető legjobb képet felvenni. Különböző eredmények várhatóak. Néhányatoknak azonnal megmutatja magát, egy álomképpel ébredtek. Mások azt fogják megélni, hogy később egy egészen szokványos tevékenység közben bukkan fel. Ha azonban gyakran végzitek a gyakorlatot, sokan megállapíthatjátok, hogy egészen tudatosan be tudjátok vetni ezt a fényképezőgépet alvás közben, hogy álomutazásaitok egy eleme lesz; és abban a helyzetben lesztek, hogy egyre több képet hozzatok.

Ez azonban viszonylag jelentéktelen lesz, ha nem tanuljátok meg ezeket megvizsgálni. Nem jó, ha egyszerűen megnézitek, aztán elfelejtitek. Minden jelenetet, és amire emlékeztek, írásban kellene rögzítenetek, az érzésekkel, amiket az álom közben és a jegyzetelés közben éreztek. Már az igyekezet, hogy magatokkal vigyétek ezt a fényképezőgépet, tudatosabb felfedező-utazókká tesz benneteket, és automatikusan segít észlelési területeteket kitágítani, miközben álomállapotban vagytok. Minden kép egy kis bepillantást nyújt a valóság egy másik fajtájába. Csak egy vagy két kép alapján, nem tudtok megfelelő következtetést levonni. Nos, itt egy gondolati fényképezőgépet használunk. Van egy trükk, ha valaki egy jó álomfotós akar lenni, és meg kell tanulnia, hogyan kell kezelni a fényképezőgépet. Egy fotós a fizikai életben például tudja, hogy sok körülmény befolyással van a felvételére. A külső feltételek fontosak ilyenkor. Egy borult napon talán nem néz ki olyan jól egy kép. Az álom-fényképezőgéppel azonban mentális feltételekkel van dolgunk. Ha például szomorú hangulatban vagytok, a kép a belső valóságról gyenge, kontúrtalan vagy egy egészen homályos sejtés is lehet. Ez nem jelenti azt, hogy maga az álom tragikus tónusú volna, csak azt, hogy a felvétel „gyenge fényben”, egy bizonyos lelki hangulatban készült.

(Szünet 23.40-kor) A belső időjárás, mint a külső is, állandóan változik. Egy lehangoló álomkép tehát nem sokban különbözik egy fizikai fotótól egy esős délutánon.
Sokan félnek mégis, ha egy sötét álomra emlékeznek. Természetesen az álmaitokat is strukturáljátok. Ebből kifolyólag az álomállapototok olyan sokféle, mint a fizikai világ. A fizikai síkon minden fotósnak vagy egy elképzelése arról, mit akar filmre rögzíteni, és ennek megfelelően strukturálja a képet és annak kinézetét. Ugyanez érvényes az álomállapotra. Az álmok minden lehetséges módja rendelkezésetekre áll. Az álomvalóságból azt választjátok, amit akartok, ahogyan alapvetően az élettel is teszitek ébrenléti állapotban. Ezért az álom-pillanatképek a tapasztalatnak azt a fajtáját mutatják, melyet a belső valóságból kiválasztotok.

(Szünet 23.46-kor) Adj egy kis időt… Vége a diktálásnak.
(Seth még körülbelül hat percig Jane-nek adott át személyes anyagot. Majd, amikor az ülést be akarta fejezni:
„Feltehetek egy kérdést?”)
Igen, feltehetsz.
(„ Mi a helyzet a kis víziómmal önmagamról, mint nagyon idős ember, melyet ma délután láttam?”)

Nos: Két dologról szól: Egy asszociáció a magas korról való érzéshez, ami definitíven a múlthoz tartozik, és egy „prekognitív” pillanat ebben az életben, ahogyan eddig még nem találkoztál vele. Mivel (medial?) nyitott voltál, a testhelyzeted és a fej asszociatív hídként működött két esemény között. Egyikben sem voltál szenilis.
Szívélyes üdvözletem, és szép estét kívánok.
(„Köszönöm Seth, jó éjt.” 23.56  …………………………………….)

719. ülés fordítás első rész

719. ülés, 1974. november 11., 21.36

(Jane olyan nyugodt és „ernyedt” volt az ülés előtt, hogy megkérdeztem, nem szeretné-e inkább elhalasztani. Úgy döntött, megpróbálja. ………………)

Nos: Jó estét. És diktálás. Saját könyvemet, a Személyes valóság természetét egy előfeltételnek tekintem ennek a kötetnek a gyakorlataihoz.
Az előző könyvben arról beszéltem, hogyan formáljátok a valóságotokat gondolati képzeteiteken és meggyőződéseiteken keresztül. Vannak bizonyos kedvenc ideáitok, és az általatok ismert valóágról alkotott saját világnézetetek strukturálására használjátok. Ez fontos, hogy a saját meggyőződéseitekről tudomásotok legyen. Sok ezek közül egészen jól funkcionál „otthon”, de megállapíthatjátok, ha elkezdetek a hazai állomásotoktól utazásokat tenni, ezek az elképzelések hátráltatják a haladásotokat.

Más teóriák még csak nem is funkcionálnak különösebben jól a saját fizikai valóságotokban. Egy merev, dogmatikus elképzelés jóról és gonoszról arra kényszerít benneteket, hogy a fizikai létezést két ellentétes erő csatatereként szemléljétek, és a szegény, gondatlan lélek mint puffer áll a kettő között. Vagy azt gondoljátok, ez a szegény lélek egy táblaszivacs, egyszer ebben, egyszer abban a kézben – egy jóéban és egy gonoszéban.
Ebben a meghitt analógiában a lélek földi tapasztalatai a táblára volnának felírva. A „gonosz kéz” megpróbálna minden jót, a „jó kéz” minden gonoszat letörölni a tábláról. Ebben az esetben minden tapasztalatotok gyanús volna. Tendencia volna számotokra, hogy testeteket a természetes ösztönző erőivel bűnösnek lássátok és elutasítsátok, míg „jó szándékaitok” fizikai aspektusait rossznak és a létezésébe való beavatkozásnak tekintenétek.
Ha létezésetek természetes hajlamait nem értitek, 1 akkor esetleg átírtok néhány itt megadott gyakorlatot egy meglehetősen korlátozó gondolatmintává, ha kipróbáljátok.

Saját világnézetetekben bíztok. Ha elhagyjátok a megszokott orientáltságotokat, megváltoztatjátok tudatfókuszotokat, könnyen lehet, hogy az új tapasztalatotokat éppen úgy strukturáljátok, ahogyan a fizikai tapasztalataitokat. Ugyanakkor szabadabbak vagytok. Nagyobb játékteretek van. Megszoktátok, hogy meggyőződéseiteket fizikai tárgyakra és eseményekre vetítitek. Amikor elhagyjátok hazai állomásotokat, ezek a tárgyak és események nem ugyanolyan módon mutatkoznak.

(Hangsúlyozva:) Gyakran konfrontálódtok saját struktúráitokkal, melyek immár nem az általatok megbízható tapasztalati formába bújnak. Így ezek aztán egy egész más fényben tűnnek fel. Talán meglepődtök, hogy csak mert fizikai természetetek van, vagytok mérgesek. Azt gondoljátok, a lélek „leszáll” a testbe, ezért a test egy alacsonyabb, romlottabb verziója annak, „ami igazán vagytok”. Ugyanakkor fizikai létezésetek jobban tudja ezt, ezért lehet, hogy egy ilyen nézetet nem akceptál.2 Így tudjátok a mindennapokban a méltatlanság elképzelését egy másik személyre vagy másik nemzetre vetíteni, melyek aztán ellenségeiteknek tűnnek. Talán kerestek magatoknak állatokat is, melyek az ellenség szerepét játszhatják, vagy egy másik vallás vagy párt tagját.

Minden esetre a privát életetekben alig fogjátok méltatlankodásotokat vagy haragotokat a tulajdonképpeni meggyőződéseitekre hárítani. Nem fogjátok tisztázni a magatok számára, hogy valójában saját magatokat tekintitek ellenségnek. Annyira meg lesztek győződve arról, hogy a kivetítésetek (valaki másra) az ellenség, hogy semmilyen laza szál nem marad, melyet fel tudnátok venni, mert minden önmagatoktól való rettegés és önutálat érzése kifelé van irányítva.
Ha elkezditek elhagyni a hazai állomásotokat, és megváltoztatni a fókuszotokat, akkor vonjátok vissza a speciálisan megszokott címzettjét kivetítéseiteknek. Ha Quija táblával, vagy automatikus írással foglalkoztok, talán azonnal avval az anyaggal konfrontálódtok, amit a múltban elnyomtatok.
Amint ez előfordul, többnyire azonnal ismét kifelé vetítitek, ezúttal más módon. Talán azt gondoljátok, ahelyett, hogy egy filozófussal vagy egy „öreg lélekkel” veszitek fel a kapcsolatot, egy démonnal vagy az ördöggel van dolgotok, vagy egy gonosz szellem által vagytok megszállva. Ebben az esetben meg vagytok győződve a gonosz hatalmáról. A megtagadott természetes érzéseitekben ott van az elnyomás felhalmozott töltése is. Az lehet az érzésetek, hogy egy nagy, kozmikus harcba kerültetek jó és rossz között – mely gyakran a saját világnézetetek egy érvényes elképzelése.

(hosszú szünet) Nem kell így történnie. Az általam javasolt gyakorlatok veszélytelenek. Jóval nagyobb veszélynek vagytok kitéve, ha természetes érzéseiteket továbbra is elfojtjátok, és tudatmódosítások konfrontálnak benneteket a vonatkozási keretekkel, melyekben ezekre fény derül. Ha ilyen vagy olyan módon nem veszitek észre ezeket, lehetséges, hogy a figyelmen kívül hagyott energia szétesett kapcsolatokban vagy betegségekben fejeződik ki.

(Hosszú szünet 22:11-kor) Se ilyen nehézségeket nem okoznak a „mentális felfedezőutak”, se nem komplikálnak ilyen eredeti problémákat. Ellenkezőleg, gyakran terápiás hatásuk van, és egy alternatívát nyújtanak a személynek – egy alternatívát a folyamatos nyomáshoz, mely szó szerint elviselhetetlen volna.
Ha normál módon boldogulni tudtok a fizikai valósággal, akkor nem lesz nehézségetek a tudatmódosításokkal vagy a hazai állomás elhagyásával. Legyetek azonban résen: ha New Yorkban nehézségeitek vannak, nagy valószínűséggel ugyanavval fogtok konfrontálódni más formában ott is, ahová egyébként szívesen utaztok. Egy környezetváltozás segíthet nektek kitisztítani a fejeteket, miközben a megszokott orientációtokat megváltoztatjátok, és így tisztábban láttok, és ebből profitálhattok. Ugyanez lép fel, ha elhagyjátok a hazai állomásotokat. Itt azonban a lehetséges haszon messzemenően nagyobb, mint a megszokott életben és megszokott utazások alkalmával, de mindig saját magatok vagytok. Lehetetlen, hogy a valóságot ne strukturáljatok valamilyen módon. A valóság magában foglalja a strukturálást.
Ha azonban a világnézeteteket folyamatosan magatokkal cipelitek, még akkor is, ha saját világotokban indultok útnak, sosem fogjátok a hamisítatlan kultúrát látni. Így mindig turisták lesztek, akik az összes otthoni hóbelebancot magukkal viszik, és rettegnek azt feladni. Legyetek bár amerikaiak, britek, vagy európaiak, nemzetközi hotelban maradtok, ha a világ más vidékeit látogatjátok meg. Más kultúrákat mindig a saját szemetekkel néztek.  
Ha elhagyjátok a hazai állomást, és megváltoztatjátok a tudatotokat, és magatokkal viszitek a saját ideacsomagotokat, mindig turisták maradtok, és tapasztalatotokat saját személyes, kulturális hitrendszeretek szűrőjén keresztül interpretáljátok. Istenekben és démonokban, jó és rossz szellemekben nincs semmi természetes (nem konvencionális). Ezek meglehetősen konvencionális tapasztalati interpretációk vallásos melléktónussal. Kultuszok csak ellentétes konvenciókat mutatnak be, és a maguk módján ugyanúgy dogmatikusak, mint az általuk elvetett szisztémák. Emeld ki ezt a mondatot.

Adj egy kis időt. Tegyetek tehát egy őszinte kísérletet, ha kipróbáljátok ezeket a gyakorlatokat, hogy elhagyjátok a saját konvencionális elképzeléseiteket. Lépjetek ki a saját világnézetetekből. Itt egy gyakorlat, mely segít nektek ebben.

13. Gyakorlati elem
Csukjátok be a szemeteket. Képzeljetek el egy fotót magatokról (zárójelben: igen, megint a fotóknál kötünk ki. 3) Fektessétek képzeletben magatok elé az asztalra. Ha itt egy egészen meghatározott pillanatképpel dolgoztok, felidéződnek bennetek más dolgok is a képen. Ha a fotó tisztán elképzelt, akkor alkossatok egy környezetet az alakotok körül a képen. Lássátok az elmétekben ezt a képet, ahogyan van, és képzeljétek el, hogy csak abban a környezetben érvényes, mely körülveszi. A világa a négy oldalkeret által határolt. Próbáljátok meg tudatotokat ebbe a képbe magatokról áthelyezni. Világnézetetek a fotó által behatárolt. Most képzeljétek el, hogy az alakotok a fotón a pillanatképből kilép az asztalra. (Szünet) Ennek a kis énnek a szoba fizikai környezete gigantikusnak fog tűnni. Már a méretek és az arányok egész mások lesznek. Képzeljétek el, hogyan navigál ez a miniatűr alak most a szobában, majd elhagyja, és ebből egy nagyon kiterjedt világnézet adódik.
Tartsátok meg a szünetet.  
…………………………………………………….
(Diktálás folytatása 23:01-kor)
Diktálás: Sokan közületek nem igazán akarnak kilépni ebből a fotóból, vagy saját világnézetüket elhagyni, de álomállapotban sokkal szabadabbak vagytok. Lehet olyan előfeltételezésetek, hogy az álmaitok nem „valóságosak”, és így a bonbonotokat, hogy úgy mondjam, szopogathatjátok, és egyidejűleg megtarthatjátok.
Különböző álomfajták gyakran egy vonatkoztatási keretet szolgálnak, mely megengedi nektek, hogy elhagyjátok világnézetetek kipárnázott feltételeit. ………………………………………

(Amikor Jane ivott egy korty tejet, azonnal vágott egy …..grimaszt. ……. és Seth-hangján zengte nekem:)
Ez valami teljesen más, mint bármilyen tej, amit valaha ittam! Ez olyasmi, mint kréta kemikáliákkal, messze elkerülve valamilyen tehenet!
(Még mindig transzban, Jane eltette a tejesüveget. Az este hátralévő részében a borát szürcsölte. Szívesen vettem volna, ha Seth ad valamilyen magyarázatot a jó tejről való elképzelésére, és hogy melyik életében ivott ilyen italt, de nem akartam megszakítani az anyagot. …………………..)

Ebből adódik, hogy tudatmódosulásaitok gyakran álomállapotban történnek, ahol úgy tűnik számotokra, tapasztalatotok semmilyen gyakorlati hatással nincsen. Azt képzelitek, hogy csak hallucinációk történnek. Sok legjobb pillanatképeteket más valóságokról álomállapotban kapjátok.5 Lehetnek túl- vagy alulvilágítottak, vagy homályosak, de álmaitok jóval több információt szolgáltatnak az ismeretlen valóságról, mint sejtenétek. A legintimebb nézőpontotokban a testetek a hazai állomásotok, és ez a tény gyakran saját magatok elől is elrejt, ha elhagyjátok.

De jót mulattam:) valami magasszintű segítő....:)

Ingával én kicsit bizalmatlan vagyok olyan értelemben, hogy szerintem simán befolyásolom, mit válaszoljon (amit szeretnék):) De mióta Kies belinkelte azt az ingáról szóló szösszenetet (ha jól emlékszem), próbálkozom újra, pl. a saját hiteim vizsgálatához. Illetve a belső ént is megkíséreltem megszólaltatni. Érddekesség, hogy - talán nem is annyira tudattalan igényemre a megkülönböztetés tekintetében - fordítve ad igen/nem választ, ha "őt" kérdezem. Egyszer pedig csak tesztelni akartam valamit, és "beleszólt", fordítva kezdett működni az inga, amin meglepődtem, ez kicsit bátorít annak hitében, hogy tényleg van itt valami, nem annyira én irányítom az ingát:)

Csak hogy offoljak az általam létrehozott topikban:)

"Amikor Quija táblát vagy más transzmetódust használtok, gyakran tesztek szabaddá filozofikus szellemi területeket, melyek le voltak dermedve. Az innen eredő információk aztán gyakran úgy tűnnek, mintha külső forrásból származnának, és ahogy a betűkhöz tapadtok, megpróbáljátok az ilyen tapasztalatot szó szerint interpretálni. 
Ezért aztán az anyagnak egy filozófustól kell érkeznie (mulatva), és mivel normál esetben inkább világi szemléletetek bizonyára nagyon mélyrehatónak tűnik, az ilyen információknak egy mélyreható filozófustól kell származniuk, de legalábbis biztos nem saját magatoktól."

Ez nagyon jo !:)) emlekszem regebben amikor elkezdtem ezzel az egesszel foglalkoni akkor csinaltam magamnak egy ingat  - transzmetodus  - es rakattantam elegge.Szerintem vagy egy felevet fanatikuskent ingaztam. Mindent. A jovot a multat  a penzt a donteseimet stb.... racuppantam nagyon.Sok minden beindultvettol bennem. Kinyiltam. Aztan amikor ramertem kerdezni kitol jonnek  az infok - biztos voltam  benne hogy valamni magasszintu segitot /szellemet talaltam akinek a sugallatai szinte mind bejottek-- a valasz annyi volt hogy toled :) Rohadtul nem ertettem hogy hogyan jonne tolem amikor en nem tudok ilyeneket:)

Aztan kezembe akadtak a Serth konyvek azota sem eresztem oket:)

Unalmas részek számomra is vannak. Jane nehezítette? Nem inkább lehetővé tette?;) persze, nyilván nehézség volt a szókincs, a belső fordítás, de ki tudta volna jobban?:)

718. ülés fordítás második rész


(22:52  Jane transza mély volt, beszéde többnyire olyan gyors, hogy még éppen hogy tudtam követni a jegyzeteléssel. Mondtam neki, hogy a Seth-anyag kitűnő, hogy gondolatait Jamesről és Jungról megerősítette, és további információkat adott. …………………………………..
A diktálás folytatása hasonló módon, 23.14-kor)

Nos: Roburt, mint író a szavak körüljárásával gyakorolt. Ha fogja valaki más világnézetét, csaknem automatikusan képes valamennyire hűen a megfelelő nyelvre lefordítani. Sok művész ugyanezt teszi, és belső „modelleket” színekre, vonalakra, formákra fordítanak. És gyakran nyitnak be így tudódok és feltalálók mások világnézetébe – mindegy, a ti fogalmaitok szerint élők, vagy holtak -, akik nézetei, tehetsége, célja egybecseng az övékkel. 8
Ezek a „más”, újra interpretált világnézetek egy mátrixot képeznek, melyből új kreativitás jön létre. Ugyanez érvényes a mindennapok profánabb vállalkozásaira. Például: van egy dilemmátok, mely megoldhatatlannak látszik. Talán egy nagyon személyes dilemma, mivel a tiétek. Egyedülálló, és sosem fordult elő korábban ebben a formában. Senki nem látta a speciális problémátokat a ti szemetekkel, de mások voltak hasonló szituációban, megbirkóztak az evvel összefüggésben lévő kihívásokkal, és aztán nagyobb kreativitással és kiteljesedéssel folytatták útjukat. Ha egy pillanatra fel tudjátok adni saját szemléleteteket, a fókuszt, melyből realitásotokat tapasztaljátok, elérhetitek, hogy mások tapasztalata, akik hasonló problémával foglalkoztak, színesítse érzékeléseteket. be tudtok nyitni a megoldásaikba, és felhasználni azokat saját speciális problémátok megoldásához. Sokszor teszitek ezt öntudatlanul. Nem szeretném, ha azt gondolnátok, ilyen esetek csak ezoterikus aspektusok esetén történnek.  
Sokan, akik Quija táblával vagy automatikus írással foglalkoznak, olyan üzeneteket fognak, melyek történelmi személyiségtől jönnek, vagy úgy tűnik, hogy tőlük jönnek. ………………………….Egy összehasonlítás a kapott anyag és az éppen létező könyvek vagy tudósítások között rögtön eklatáns különbséget mutatna.

Sok esetben a személy, aki Quija táblával vagy automatikus írással foglalkozik, bekapcsolódik bizonyos fokig egy világnézetbe, azon fáradozik, hogy érzékelési csatornákat nyisson, melyek a valóság egy másik verziójának érzékelését engedélyezik, a képzettséggel, természettel (lelkialkattal) azonban talán nincs eléggé felfegyverkezve, hogy ezt ki is tudja fejezni.
(Hosszú szünet 23.30-kor) Élők és halottak közötti kommunikáció autentikus esetei intim személyes keretek között zajlanak, melyek során elhunyt szülők felveszik a kapcsolatot gyerekeikkel; 9 Egy férfi vagy egy nő, aki éppen elhagyta a fizikai valóságot, megjelennek a segítőnek. Szűkebb körötökön kívül azonban történelmi személyiségek nagyon ritkán veszik fel a kapcsolatot.

(Nyomatékosan) Mégis, azoknak, akik elég kitartóak voltak, hogy általános ismertségre tegyen szert, nagy energiájuk van, és a mentális és fizikai energia ilyen erős indítéka nem fejeződik be a halállal, hanem folytatódik. Mások benyithatnak a maguk módján ebbe a folyamatos világnézetbe; és ha felfogják, talán meg vannak lepve, hogy a fizikai személyiséggel, akit képvisel, kapcsolatban vannak.

Adj egy percet… annyira hozzá vagytok szokva a valóság személyes interpretációjához, hogy ha – amennyiben megengeditek magatoknak – elfordultok tőle, az új tapasztalatokat azonnal olyan fogalmakban akarjátok interpretálni, melyeknek a megszokott orientáltságotokban értelme van. Sokkal, inkább szimbólumokkal van dolgotok. A normál életben gyakran gátoljátok kreativitásotokat. Amikor Quija táblát vagy más transzmetódust használtok, gyakran tesztek szabaddá filozofikus szellemi területeket, melyek le voltak dermedve. Az innen eredő információk aztán gyakran úgy tűnnek, mintha külső forrásból származnának, és ahogy a betűkhöz tapadtok, megpróbáljátok az ilyen tapasztalatot szó szerint interpretálni.
Ezért aztán az anyagnak egy filozófustól kell érkeznie (mulatva), és mivel normál esetben inkább világi szemléletetek bizonyára nagyon mélyrehatónak tűnik, az ilyen információknak egy mélyreható filozófustól kell származniuk, de legalábbis biztos nem saját magatoktól. Szimbolikusan érthetitek ezt, ha aztán a Quija tábla vagy automatikus írás szerint a közlés szerzője Platón vagy Szókratész 10. Ha spirituális beállítottságúak vagytok, az információ talán egy nemrég elhunyt médiumtól jön. Ehelyett szökjetek el egy pillanatra a megszokott világnézetetektől vagy helyi adótoktól; elértek más valóságsíkokat, de továbbra is a régi fogalmakban fordítjátok le. Ezért sok evvel összeköttetésben álló kreativitás elkerül benneteket.  
Mindegyikőtöknek ugyanolyan sok értéke van, mint Szókratésznak vagy Platónnak. Befolyásotok számotokra nem érthető módon az egész megvalósulási rendszeren keresztül terjed. Szókratész és Platón – és William James (jegyezd le, hogy nevettem) – bizonyos módon specializálta magát. Ezeket a személyeket mint emberi neveket ismeritek, akik léteztek – de a ti fogalmaitok szerint, és csak a ti fogalmaitok szerint, személyiségük legmagasabb virágzásának aspektusát mutatták be. (hangosabban) Sokszor időztek a Földön névtelenül, ahogy sokan közületek teszitek, csupán a ti felfogásotok szerint, mielőtt valamilyen csúcsot elértek, ahogy ti gondoljátok.
Várj egy pillanatot. Vége a diktálásnak – de még van valami mondanivalóm Roburt légy-élményéről.

(23:49   Jane pihent, még mindig transzban, körülbelül egy percig. A múlt hétfői légy-élményét említettem a bevezetőben. Amikor Seth visszatért, féloldalnyi anyagot közölt Jane-nek és nekem, végül az alábbit: „[Roburt] egy rendkívüli ugrást tett a [pszichés] könyvtárában, és ez pszichésen felszabadította. Te egy hasonlóan jelentős ugrást tettél, és ez művészetileg felszabadít. A könyvtárnak érvényessége van, és egészen legitimen kijelenthetjük, hogy ez messzemenően fontosabb, mint például egy könyvtár a fizikai síkon…” Seth 0.10-kor fejezte be a személyes anyagot, és azt gondoltuk, az ülésnek vége. Jane nagyon fáradt volt, Jobban, mint egy szokásos ülés után. Már csak aludni akart.
Megőriztük a tippjeinket az ülésről…………………………………………..)

(0.41) Nos: Olyan kifejezéseiteket használom, melyekről azt gondolom, megértitek. Ebből a nézőpontból itt rangsorok vannak. Ha azt a szót használtam, „tudatos”, vagy „tudat”, úgy véltem, ahogy nézőpontom szerint értitek. Azt gondoltam, így értitek: a tudattal tudatosnak lenni, vagy tudatotok egy részén kívül helyezitek magatokat – megnézitek (hangsúlyozva) és aztán ezt mondjátok: „Tudatában vagyok a tudatosságomnak”.
A tudat mindig tudatában van önmagának, érvényességének és egységének, és ebben az értelemben nem létezik öntudatlanság.
Ha ezt a fogalmat időbeli összefüggésben használom, akkor egy struktúraképzésre hivatkozom, melyből kifelé egy tudatfajta önmagát szemléli, önmagát egyedülállónak látja, majd megkísérli, hogy a tudatos struktúrákból más formákat képezzen. Egy légy tudatos önmagára, kiteljesedett a maga valóságában, nem érzi érzékelése „kiterjesztésének” szükségét, melyből saját létezését szemlélheti.

A ti fogalmaitokkal szólva, tartalmaztak a tudat e fajtájának kiterjesztései ideiglenes érdekeket, melyek nyomán elválások léptek fel vagy felosztódások jöhettek létre. Egy szerves struktúrát nézve, összehasonlítható ez egy új láb vagy
kar kifejlődésével, vagy egy kiöblösödéssel vagy egy szállal – a dimenzió egy másik fajtáján keresztül egy másféle helyváltoztatási metódussal.

A légy intenzíven tudatos, önmaga minden pillanatát és környezetét teljesen igénybe véve és precízen összehangolva elemeit, melyre ti magatok „nem vagytok tudatosak”. Egyszerűen különböző tudatfajták vannak, és alapvetően már nem tudjátok összehasonlítani egyiket a másikkal, ahogyan mondjuk egy békát egy csillaggal, egy almával, egy gondolattal, egy asszonnyal, egy gyerekkel, egy bennszülöttel, egy külvárosival, egy pókkal, egy macskával összehasonlíthattok. Vannak variációi a tudatnak; egyik a saját valóságnézetére fókuszált, egy másik tapasztalatokat tartalmaz, melyből mások ki vannak zárva.
(hangosabban, humorosan) Vége a magyarázatnak.
(egy nevetéssel: „Nagyon köszönöm.” 0.19. És így történt, hogy feltettem a kérdésemet, és Seth megválaszolta, amint az anyagba beleillett……………..

Seth szövegeiben vannak olyan visszatérő részrk (pl. az állatiból emberivé alakulás) amik számomra uanalmasak, nehézkesek, kevéssé hihetőek. Valahogy az a meggyőződésem, hogy ezek annak hatására ilyen hosszadalmasak, ill. ismétlődnek, hogy Seth gondolatait Ruburt öntötte szavakba. Úgy érzem, Jane néhol nehezítette a Seth-anyag létrejöttét. Persze, ez csak egy érzés részemről, és csak az anyag egy kis részére vonatkozik.