A Demian a kedvencem :)

Ha ebben a topicban látom vannake gyéb művészeti iránok is. Ajánlom mindenkinek Herman Hesse, Demian c. regényét. Jung és Thomas Mann is méltatja:) 

Elég filozofikus, bemutatja, ahog a főhős kiábrándul a hagyományos vallás dogmáiból, megismerkedig egyéb irányzatokkal, de tudja,hogy egyetlen irányzat, hogy önmagunkká váljunk egyre inkább. Szóval Seth-fülűeknek kimondottan otthonos légkör és szuper irodalom:)

Mi az életcélom? S azt értik ezalatt: Mi a feladatom? De életed célja, mint ahogy minden életé, a létében rejlik. Ez a lét talán bizonyos cselekedeteket foglal magába, de maguk a tettek csak annyiban fontosak, amennyiben életed lényegéből fakadnak, ami puszta léténél fogva elkerülhetetlenül beteljesíti céljait.

Köszi ez az idézet jókor jött, "betalált", hogy a te szavaiddal éljek:) Én is mindig sürgető feladatként tekintek rá. Egyrészt, hog megtaláljam, másrészt, hogy véghezvigyem:) Milyen érdekes ez a szó, hogy véghezvinni. Olyan, mintha a megvalósulás egy kis halál lenne, nem? Véghezvinni életem feladatát. Mindenképp véghezvisszük ezt az életet.

Ha már a teheneknek szenteltük ezt a topikot, itt van néhány részlet Szvami Rama Tirtha-tól:

„Gondtalan a nemes dnyání

Nincs több becsvágy, nincs mit keresni:
A tökéletes egységben nincs sem Pohárnok,
Sem kehely, és nem illatozik a bor sem.
Miután a szív felnyitotta a tudás szemét,
Csak a Barátot látja mindenütt.
Felkerestem a kertet, és én magam voltam
Minden virág színe és illata.
»Enyém« és »tiéd« immár a múlté,
Akárcsak a remény és a vágyódás.
Én maradtam egyes-egyedül.”

„Nincs név, és nincs forma,
Semmi sem rejtett, semmi sem megnyilvánult,
Még ez a világ sem létezik,
Mit mondhatunk hát a következőről?!
Bennem nincs gondolat vagy elmélkedés,
Nincs apa, és nincs tanító,
Nem létezik a tanító–tanítvány kapcsolat,
Nincs kegyelem, és nincs szenvedés,
Nincs szolga, és nincs úr,
Nyoma sincs időnek vagy térnek,
Nem is beszélve okról vagy okozatról.”

Valamint részletek Ramana Maharsi Negyven versszak a valóságról c. művéből:

„6. A világot az érzékelés öt formája alkotja, semmi egyéb. Ezen érzékleteket az öt érzékszerv tárgyaknak érzékeli. Minthogy az elme egyedül az öt érzékszerv segítségével érzékeli a világot, lehet-e a világ más, mint az elme?”

„16. Rajtunk kívül nem létezik idő és tér. Ha csupán a test vagyunk, e kettő köt minket, de vajon a test vagyunk-e? Egyek és ugyanazok vagyunk most és mindörökké, itt, ott és mindenütt. Egyedül mi létezünk, tér- és időtlenek.”

„24. Eme test, mely anyag csupán, nem mondja, hogy "én". Az örökkévaló Tudatosság nem születik meg, s nem is enyészik el. A kettő között és a test korlátaihoz szabottan megjelenik az "én" gondolata. Ez a kötelék az anyag és a tudatosság között. Ez a fogság, a dzsíva, a finomtest, az ego. Ez a szamszára, s ez az elme.”

„30. "Ki vagyok én?" Amikor az elme befelé fordul ekképpen kutatva, és beleolvad a Szívbe, akkor az "én" szégyenkezve lehajtja fejét, s az egyetlen "Én" Önmagaként megnyilvánul. Bár "Én-Én"-ként fedi fel magát, az nem az ego, hanem a valóság, a tökéletesség, az Önvaló lényege.”

Seth egyes idézeteit akkor sem tudnám kiverni a fejemből, ha akarnám. Ne ez az alábbi pont ilyen.

"Sokszor pattan elő a fejemből mint Pallasz Athéné - hogy valójában a világban már minden meg van oldva."
Az advaita is ezt mondja, és ha jól tudom, a buddhizmus is.

"Amennyiben a világ a folyamatos - a terminológiánkat követve - keletkezés állapotában van, úgy felesleges megváltani - mert még talán ( és nem is fog ) ki sem lépett az élet szeretetéből, az anyaméhben úszik."

Nem szükséges megváltani, nincs mit megváltani, stbstbstb. :)

"Nincs ebben semmi különös."

Nincs.

"Szeretem azt az elképzelést, hogy ki etteti a madarakat? Ki nőveszti a fát és mitől forog a Föld."

Ezen jó eltöprengeni. Azt gondolom, a nem létezésnek (létezik egyáltalán nem létezés?) ugyanannyi értelme van, mint a létezésnek.

Ez a fény és árnyké téma nagyon foglalkoztat téged, úgy látom. Miért érdekel ez ennyire?

Ha szereted ezt a alteros Lovasi-vonulatot, hallgasd meg ezt, talán tetszik: https://www.youtube.com/watch?v=ctz7VBW_nAc

Esetleg ez vagy ez, vagy ha ezek nem, a kapcsolódó videók közt lehet hogy találsz olyat, ami tetszik.
Legfiatalabb zenei emlékeim a magyar rockabily-hez/rock´n´roll-hoz (Hungária, Express, Dolly Roll) és a popzenéhez kötődnek (ezek közül a Napoleon Boulevard az egyetlen név, amire ma is emlékszem). Kicsit később hip-hop-ot hallgattam bátyám révén, de ez a korszak nem tartott sokáig. Tinikoromban Tankcsapda, Ossian és Pokolgép ment, aztán később metalcore és egy kis punk is. Közben hallgattam elektronikusat is, sőt készítettem néhány tracket, ja meg vettem egy akusztikus gitárt, pötyögtem rajt egy keveset. Az utóbbi időkben ez a rockos vonal nem annyira játszik már, bár a múltkor az unokahúgom elhívott Leander Kills koncertre (nem vagyok oda Leanderért, korábban, mikor még Leander Rising néven futottak, volt néhány jó daluk, de az újabbak nem olyanok már), jó buli volt, de nem Leanderék miatt, hanem az előzenekar, a Nomad miatt, igen jól tolták. Néha hallgatok olyan zenekarokat, mint a Hátsó Ajtó (https://www.youtube.com/watch?v=v3nIFlN3aIg, https://www.youtube.com/watch?v=uLMWp-qz-58), vagy a New Friend Request (https://www.youtube.com/watch?v=PMFj0BpvuTU), a WMD (https://www.youtube.com/watch?v=g6svIAPRqKE), Over My Dawn régebbi számai (https://www.youtube.com/watch?v=Os0Sby6_H-4) az újabbak egyáltalán nem tetszenek, és szerintem az AWS sem rossz (https://www.youtube.com/watch?v=v33YWfQp0aY). Az utóbbi hetekben, hónapokban jellemzően akusztikust, chillt, lounget és hasonló műfajokat hallgatok, meg néha mantrákat. Biztos öregszem :)
Ami beembeddeltem, Ryan Taubert - Soul Battles azért tetszik, mert egy advaitás videónak a háttérdala. De ez is jó: https://www.youtube.com/watch?v=rDVpUUMj7gw és ez is: https://www.youtube.com/watch?v=7wCLK9iOPDw 
Az Amélie csodálatos életéből. Állítólag érdekes film.

Térjünk vissza a tehenekhez.

Tudatod nem megfogható, üres égtérhez hasonló.
Ámde mégsem üres semmi, mert a jelen öntudata időtlen időktől fogva ragyog.
Megfoghatatlan a tudat minden egyes rezzenése, mint a szellő:
nem tudni honnan jött és merre megy.
Ami megjelenik benne, mind a saját tükörképe:
olyan minden tapasztalat, mint egy képmás a tükörben.
Sehol sincs semmi, csak a tudatban:
nincs más használható szemlélet, nincs más alkalmazható meditáció,
nincs más megvalósító cselekedet, nincs más elérhető cél!
Tudatod most irányítsd a „külső” térre,
s figyeld meg, hogy van-e oda tudatodnak indulása-érkezése?
Ha rájössz, hogy nincs, hanem mindent átfog, akkor fordulj önmagadba,
s vizsgáld meg, hogy van-e ott egy konkrét „valaki”, aki a gondolatot elgondolja?
Ha rájössz, hogy nincs, azt figyeld meg, van-e színe s formája a tudatodnak?
Ha rájössz, hogy nincs, hanem üres, azt vizsgáld meg, van-e széle és közepe az ürességnek?
Ha rájössz, hogy nincs, végezetül azt figyeld meg, van-e külseje és belseje?
A jelenlét, melynek se külseje, se belseje, olyan tágas, mint az égbolt;
azonnali, mentes minden korláttól és szélsőségtől;
és az öntudatnak ebben az univerzális mátrixában
megfoghatatlan szivárványként tűnnek fel a szamszára és nirvána képei,
melyek sokszínű látszatuk ellenére is csak a tudat kivetülései.
A mozdulatlan jelenlétből figyeld meg a külvilágot:
káprázatszerű itt minden, mint a vízi tükröződés,
képszerűsége és üressége nem választható külön,
a szamszára és a nirvána azonos a tiszta jelenlétben.
Káprázat a szamszárának-nirvánának minden egyes jelensége,
önerejéből soha nem létezett semmi, minden látszat ellenére.
A végső felismerésben nincs szamszára és nirvána, csak a tiszta dharmakája.
A három létbirodalomban bolyongó lények,
nem tudván, hogy saját lényük a jelenlét eredendő tudomása,
melyben egy a szamszára és a nirvána minden egyes jelensége,
mindig kettőt látnak ott, ahol valójában semmi sincsen.
Kettős felfogásuk miatt különálló létezőket tapasztalnak,
s eme tévedésük miatt jutnak mindig újra szolgaságra.
Azt hiszik, hogy van jó és rossz, ezért mindig válogatnak.
Tudatukban nincs kettősség, mégis mindig körbejárnak.
Azt hiszik, hogy létezik út, ami innen oda vezet,
holott a magáról tudó tudat önmagában valósul meg
a jelenlét háromdimenziós, időtlen pillanatában.
Szegény balgák, így sohasem érik el a Buddhaságot.
Egy valamiben biztos lehetsz:
Minden, amit tapasztalsz, a saját tudatod kivetülése, tükröződése,
önnön látomása és megnyilvánulása.
A mozdulatlan jelenlétből figyeld meg a külvilágot:
minden, ami van és lehet, üres visszatükröződés,
üres kép és üres hang a kezdete-nincs ürességben.
Figyeld meg a tudatot, ki mindezeket tapasztalja:
olyan mint az üres égbolt, melyben minden emléked és gondolatod
önmagától szertefoszló, megmagyarázhatatlan, kifejezhetetlen látomás.
A tudat játékos varázslata minden egyes tapasztalat,
de minden varázslata egyformán alaptalan, üres.
Aki mindenben ráismer a tudat varázslatára,
annak minden létélmény az üres dharmakája.
A tapasztalás nem köt gúzsba, csak a téves viszonyítás.
Ezt szakítsd meg, ettől válj meg, gyermekem!

Dzog-Csen beavatási szöveg,
a „ Garuda röpte” és a „Szamantabhadra fohásza” alapján

Sokan kérdik például: Mi az életcélom? S azt értik ezalatt: Mi a feladatom? De életed célja, mint ahogy minden életé, a létében rejlik. Ez a lét talán bizonyos cselekedeteket foglal magába, de maguk a tettek csak annyiban fontosak, amennyiben életed lényegéből fakadnak, ami puszta léténél fogva elkerülhetetlenül beteljesíti céljait.

Álmok, evolúció és értékkiteljesítés, 1. kötet, 899. ülés


Sokszor pattan elő a fejemből mint Pallasz Athéné - hogy valójában a világban már minden meg van oldva.
Amennyiben a világ a folyamatos - a terminológiánkat követve - keletkezés állapotában van, úgy felesleges megváltani - mert még talán ( és nem is fog ) ki sem lépett az élet szeretetéből, az anyaméhben úszik.

Nincsenek jó és rossz dolgok - a dolgok iránti bizalom nem árad, hanem van. Pont.

Nincs ebben semmi különös. Szeretem azt az elképzelést, hogy ki etteti a madarakat? Ki nőveszti a fát és mitől forog a Föld.

Nem kell nagy dolgokat látni benne, mert nincs is. Látni kell a békességet, amennyiben nem háborút akarunk létrehozni. Ugyanúgy az épelméjűséget, amennyiben ennek hiányát feltétlezzük.

Hasonlatos ez a fény és árnyék viszonyához talán - bár ezt most nem godnoltam végig - az árnyék a fény hiányától jött létre.

Furcsa találtam ezt: még soha nem is láttam. Az eredeti cím Disznők tánca, de itt Feltámadás. (/watch?v=5NGHEaYvYzE)

Pörögj disznó, napozz holddal
A holdon nincs is sötét oldal,
Az árnyak is csak a fénytől vannak,
A fényt én hozom mindnyájatoknak.

Egész éjjel, minden éjjel
Lehetsz velem, a kezed fogom
Kipörgetlek, kipörgetlek
És elengedem.

S egy pár üveg sörtől
Majd mindenki elfelejti,
Hogy az lett, amit így
Pont nem akart itt senki.

És nézi az ördög és
Hátrébb nézi az Isten,
És végül a szemük előtt
Táncol majd minden.

Itt egy jobb minőségű videó:



Köszönöm Mario amit írtál, aranyos vagy hogy figyelsz rám és ez kedves dolog. Ez érték és bármi, amit annak tekintünk.

Talán vannak videók, ahol Lovasi jobban átéli amit mond.

De a videót majd megnézem, az eleje érdekesnek tűnik.

:)

Megmondom őszintén, a buddhizmusba nem mentem bele igazán. Elolvastam róla egy közepesen érdektelen könyvet, meg itt-ott a neten kutakodtam, de nem merném kijelenteni, hogy ismerem a buddhizmust. Néhány olyan fogalmat, mint a dukkha, szamádhi, szangha, ilyesmiket tudok, meg van róla egy felületes képem, de mindig elijesztettek az olyan dolgok, mint a négy nemes igazság, a nyolcértű ösvény, és hasonlók. Nekem a buddhizmus kicsit túl sok, nem kívánom a magamévá tenni a nyolcrétűt ösvényt, és nem akarok belemenni egy újabb filozófiai rendszerbe, már csak azért sem, mert nem hiszem, hogy az erkölcsileg helyes cselekedetnek szerepe lenne a megvilágosodásban. Az erkölcs meg a morális dolgok a vallásnak a külső korlátai, de én nem érzem azt, hogy erre szükségem lenne, nekem a léttel meg a tudatossággal kapcsolatos intuitív felismerések a fontosak.

Azért lett mundane - mert kellemesebb lett a pszichológiai légkör. így úgy érzékelem nem kell minden pillanatban menkülnöm.
Épp mondja ´Tőlünk függően van valami"

Visszatérhetünk ide:
A jó rossznak támasztója
A rossz a jónak tanítója
Ha nem becsülik tanítójuk
Ha nem szeretik támasztójukat
Olyan a legbölcsebb - mint a legvakabb.


Jobb hülyének lenni, mert a végén még megszeretnek.

"Egyszerűként okosabb is lehetnék,
Csak akkor nem biztos, hogy szállnának rám a lepkék,
Már világos, hogy mi az ami engem éltet,
De néha félek, meddig élek,
Nevetek és kiröhög a tükörképem,
Minden este hagyom azt, hogy belém nézzen,
Ösztönösen nyomom, amíg hajt a vérem,
De széllel szemben, semmiképpen."

El fogom tüntetni ezt, mert így egy melegágyikót készítenék magamnak ahol elalszom. Emlékszem amikor féltem attól hogy valami történik, olyan hihetetlenül boldog voltam. Úgy éreztem mintha minden pillanatban egy szakadék fölött egyensúlyoznák. Ezért akarok basejumpolni vagy bármely extrém sportot üzni. sokat segített ez a egészséges rajongásom az élethez.


Visszaérkeztünk a szerepekhez - a mások előtti exhibicionizmushoz. Volt bennem mindig egy olyan élmény, hogy úgy lássam a világot ahogy más senki, ehhez hozzátartozott hogy egyedül vagyok. És egy lehetséges selfem - aki úgy fogta fel a világát ahogy én. Hát akkkor éljünk. Volt egy fájdalma is ami nekem anyámank az itthagyása volt. Emlékszem ez az alagút fölött jött fel. Fiatal voltam és bohém :)
ne hagyjuk otthon a humurunk, annyi mindenből húzott már ki hogy valami hihetetlen. Ha néha nem tudtam volna röhögni magamon, azt hiszem ott maradtam volna - most se lesz ez máskép.

Vagy ahogy én kivettem. Nagyon mundane lett ez a mélyfilozófiai társalgás.

Bár úgy tűnhet tehát, hogy hibákat követtetek el, a hibák önmagukban véve kreatívak, és előre nem látható valószínűségeket idéztek elő, melyek most gazdagítják és meg is változtatják az eredeti irányt.

Személyes ülések, 3. könyv, 1974. január 30.


Laár amúgy abban a buddhizmusban hisz ami a tudatot tartja a központban. Abban amiben te.

Én miben tudok neked segíteni?

Halálesetekről nem szeretnék beszélni - nem veszélyes nem fogok megholni.

Hoztam egy ilyet:

Laárt szeretem vicces. Emlékszem amikor egyszer elmentem egy előadásra - egy picit kiakadt, hgoy szerintem nincs isten. Márpedig én nem fogok semmiben hinni - magamon kívül. Pont.
De bírom.

Mario köszönöm a kérdésed, minden rendben.

A sejt valójában szétesik az időstruktúrában, ezért mindenhonnan érzékleteket probál felkarolni hogy megőrize a stabilitását. Egyszerre kerülne olyan kellemetlen érzékelés mint amikor 2 éves voltál meg amikor 83. Meghalni nem feltétlen muszáj.

LSD nem csodaszer, nem is orvosság - szimplán egy eszköz hogy tágabb érzékelés felé menjünk. Nos ez nem feltétlen kell - tapasztaltam már oylat, hogy előtudtam hozni egy teljes élményt - például a betépettség állapotát pusztán a saját gondolataimal. Ilyenkor valóban tartósan a jelenben kell élned. Minden egyes gondolatodra pedig reagál a test.

"A boldogsághoz pontosan ugyanakkora erő kell, mint a depresszióhoz :)"
Haláleseteket nem veszük sorra. Majd visszajövök akkor, amikor a játékot kiveszem.

Kíváló gondolat. Ki szeretnék térni majd pár dologra és sorra szeretném ezeket venni.

https://www.theguardian.com/science/2016/apr/11/lsd-impact-brain-revealed-groundbreaking-images

Meg van az ´Ismeretlen valóság´ c. kötet. Amikor sorra veszi, hogy sok olyan ideából választhat egy-egy tudat amikor fejlődésnek indul? Nos ez a kettő összekapcsolodik.


Valaki ki tudná másolni a Szem.Val.Természetéből azt amikor az LSD-ről beszél. Elég hosszú, de erősen kapcsolodik ide.

Egy picit szeretnék most reagálni erre /nem akarom túlokoskodni, én sem vagyok bölcs/. De lehet, hogy tényleg érdemes lenne felfedezned az "én vagyok"-ot.

A boldogsághoz pontosan ugyanakkora erő kell, mint a depresszióhoz :)

Ez elég szomorú, ha valóban öngyilkossági gondolatok járnak a fejedben :(

Akarsz beszélni róla?

"Miért tartoznának csak az egoisztikus tudathoz?"

Nem CSAK az egoisztikus tudathoz, de az egoisztikus tudat az, aki összekeveri a gondolatokat, az érzelmeket, és a valóságot önmagával. Mert nem stabil, de állandóan a stabilitást keresi, ezért bújik szerepekbe.

"Mondhatsz ítéletet emberek fölött..."

Én nem hiszem, hogy bárki felett ítéletet mondtam volna. Idézd légy szíves, ha van ilyen.

"Mert most érted van egy ember aki azt hiszi, hogy ő a megvilágosodott mindenség és fehérkosztümben el kezdene mászkálni a sajátilluziójában és néha lennének olyanok akik ezt igaznak fogadják el mások nem. Ő pedig a hihetetlenül nagy egoisztikus tudat aki megvilágosodott..."
"hol mindenkinek térdre kéne rogynia valami rohadt nagy Istenség előtt. Vagy csillagok előtt. "

Az ilyen gondolatok megintcsak azért születnek, mert kevés fogalmad van erről a témáról. Ha neked ez jön át, ha ezt tartod kiemelendőnek, akkor - és most ítélkezni fogok - egyszerűen nem vagy még alkalmas ezekre a tanításokra, mert a lényeget látod.
Vagy az a baj, hogy elfogadunk valakit tanítónak, és tiszteljük? De hát Seth-et is tiszteljük, akkor az is baj? Vagy az nem?
Ezt a fehér kosztümöt is vajon honnan vetted, rejtély. Szerintem ezek a te koncepcióid arról, hogy mi a buddhizmus, meg az advaita.

"De ez nem jelenti azt, ha felismered ezt - akkor puszta ´Sprituális felsőbbrendűségből´ türnöd kéne hogy rossz érzést okoznak neked más tudatok."

Ezt a mondatod pedig egyszerűen nem tudom értelmezni. Honnan jött ez most neked? :)

"Meg akartam említeni, hogy nem muszáj bezárni a megvilágosodást egy buddhista bölcseleti dobozba pánsípokkal...."

Ezt szintén nem értem, miért írtad. Honnan vetted, hogy én ezt teszem? Abból a két videóból, amit linkeltem?

"

Itt egy vidám szám. Viszont térjünk vissza erre.

Huncut vagyok, mert még mindig játszok. De az a másik személyiség aki ilyen állapotban van - nem érdemel semmit?

Vagy elég buddhista kínai bölcsként annyit mondani, hogy fedezd fel az ´Én vagyok´-ot .
Nyílván jószándékból mondanak ilyet, de talán mégis kell erő hogy felkelj és ilyenkor mindig úgy dönts hogy örülsz és boldog vagy és nem szórakozol az ilyen emberekkel.


Milyen erő kelhetett hogy mindenre a legjobbat lássam akkor is amikor a legrosszabb történik körülöttem ?
És az a hihetetlen életkedv valóban megoldja.



Ne felejtsük el a jókedvet, mert a végén itt hagyom az eszem - a humorom nélkül. ;)

Tök fura mert most észleltem hogy két különböző személyiség találkozott egymással.

Az elöző posztot én írtam és ezt is mégis az merült fel benne, hogy a legutolsó poszt nem az amit hosszasan írtam, hanem a másik - mintha nem emlékeztem volna.

Most hirtelen beugrott a L´art pour l´art társulat egyik szereplője:

"Boborján ijedten körülnéz - nem ez a bajszos hanem a másik"


Ez a spotaneitás teljesen másszínt kölcsönöz majd - ennek a a mindenki által mélyen depresszív témának.

Itt is egy mondat: ´Hát noooormális?"

Mi a normális ? Milyen helyzetbe hoznál meg ilyen döntést? Voltál-e már ilyen helyzetben? Amikor mások szorakoztak veled?


"Egy vonalban van most a szíved meg az agyad, hát vágd el és szaladj."


Két-három napja valóban meg akartam ölni magam. Valószínű hogy most magammal találkoztam.

Hadd romoboljak - új téma:

Seth kitér arra, hogy Te valóban vagy valaki - nos van egy olyan tréfa szerintem hogy mélyebb szinten minden azonos magával. Arra is kitér hogy ez a minden létező valamit keres. Csak megtalálja valamikor a helyét. Arra is hogy Ő bízik abban, hogy ez vezet valahová és csodás felismerésekre talán. Nem is tudom hol írja.

Mi az, hogy "saját magam"?
Mi az, hogy "te vagy"?
Mi az, hogy "magad"?

Vegyük ki az okos jellemzőt és most tünjünk butának. Ezért csak egy ilyen idézetet hozok:
Vagyok aki vagyok
Leszek aki leszek
Voltam aki voltam

Éppen történésben utazol, így ha valami rátekintesz az sajátmagad refelektálása. Seth kitér arra, hogy erősen feltételezhető hogy léteznek ´mások´ is rajtad kívül - akik mélyebb szinten mint a fa a gyökere részeid.

"De az érzelmeid, a gondolataid, a magadról és a világról alkotott koncepcióid az egoisztikus tudathoz tartoznak, az ő szintjén fejtik ki hatásukat, így ezek az illúzió részei, ennélfogva igenis megkerülhetők"
Miért tartoznának csak az egoisztikus tudathoz ? Ezek mélyebb részed erői amikhez neked van személyes kapcsolatod - és benned eképpen reflektál emeképpen nyílvánul meg.

Mondhatsz ítéletet emberek fölött - hogy nézd ő nem járja ´ a nagy útat´ meg hogy én annyira sprituális vagyok - hogy tudom hogy ez csak egy szerény hülye. De Ilyenkor ők nem ismerték fel kik ők.


"Mármost, én a saját létszintemen egyszerűen tudok arról a tényről, hogy én nem a saját tudatom vagyok. Tudatom egy képességem, amelyet használok. És ez e könyv minden egyes olvasójára nézve igaz, még akkor is, ha ez a tudás esetleg rejtve marad."

Nos ez valójában a megvilágosodás, ha képes vagy elhántani minden szerepet. Ezért mondta, hogy ha teljesen önmagad leszel nem lesz szükséged arra, hgoy efféle játékot játszál. Vagy hogy bárki ellen tegyél. De ez nem jelenti azt ha átlátod ki vagy - kényed kedve szerint nem léphetsz be egy valóságba.
Ha bemész és győzni veszíteni probálsz - akkor ismételten önmagaddal játszol.


"Tudd, hogy én vagyok az Isten!" - szerintem az amikor közli ezt valaki valakivel, akkor kinevetheted - vagy ha veled közlik. Mert most érted van egy ember aki azt hiszi, hogy ő a megvilágosodott mindenség és fehérkosztümben el kezdene mászkálni a sajátilluziójában és néha lennének olyanok akik ezt igaznak fogadják el mások nem. Ő pedig a hihetetlenül nagy egoisztikus tudat aki megvilágosodott.
Én fognám és a képébe röhögnék vagy látnám ki vagyok benne.


Visszatérve én úgy látom, hogy itt is egy játékot játszunk. Te én mások akik rátekintenek és azt mondják ´nem érti" és megint mások akik azt mondják ´érti´.

Ez így egy nagy-nagy tréfává nőné ki magát. Azért kedvelem a bennem Sethben tükrözödő rálátást, mert nem csinál egy ilyen hamis mély sprituális útat - ahol mindenkinek térdre kéne rogynia valami rohadt nagy Istenség előtt. Vagy csillagok előtt.
Mindennek meg van az értéke - ha megaláznak vagy megdicsérnek.

Azért mondta a forma, hogy nem megy át a tűfokán - vagy nehezebben aki gazdag vagy bármi. Mert Könnyebb elhagyni ködfátylaidat - ha nem tulajdonítasz hamis ábrándképeket hogy ki vagy te.
De ez nem jelenti azt, ha felismered ezt - akkor puszta ´Sprituális felsőbbrendűségből´ türnöd kéne hogy rossz érzést okoznak neked más tudatok.

A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket."Weöres Sándor: A teljesség felé

Akinek meg nem jut más, csak egy szál gitár
Lehet a gonosz maga, lehet angyal, aki köztünk jár
Tankcsapda


Köszönöm a zenét viszont küldöm ezt :)
Meg akartam említeni, hogy nem muszáj bezárni a megvilágosodást egy buddhista bölcseleti dobozba pánsípokkal. Hallgathatsz Rockot is - Elvégre ha mindenhol ott van Isten vagy te magad vagy nevezed akkor most nem mindegy hogy szerelemben, boldogságban egy motoron ülve vagy egy fa alatt jösz erre a soha meg nem történt történetre.

Na keresek magamnak valami új játékot. :)

Hamvast nem ismerem, sosem olvastam. Lehet, hogy majd egyszer sort kerítek rá.

"A tudat, ego feladata - hogy felismerje a mélyebb kapcsolatot önmagával. Mivel ez mélyebb kapcsolat dobogtatja a szíved - ezért ez a valami akkor is bennünk van, ha azt gondoljuk nincs. "

Abszolút is így gondolom én is.

"Az illiuziók hasznos tanítómesterek vagy élvezetes játékok - ne probáljuk meg rásütni egy multi-dimensional bármire - hogy csak egyfajta megoldás létezik."

Én nem állítom, hogy csak egyfajta megoldás létezik. Seth is egy megoldás, meg az advaita is. Eltérő személyiségeknek eltérő tanítás dukál.

"Nem akarok okosnak tüni vagy bármi - de megtagadni sajátmagam azért mert egy tan azt hirdeti, hogy a világ rossz - nem hiszem el. A világ attól lesz olyan amilyen te vagy. Kikerülni nem fogod tudni magad."

Mi az, hogy "saját magam"?
Mi az, hogy "te vagy"?
Mi az, hogy "magad"?

Úgy látom, bár lehet hogy tévedek, hogy amikor "magad"-ról és "te"-ről beszélsz, akkor az ego-s "én"-re utalsz. Tévedek?

"Seth is leírja, hogy akárhányszor azt hiszed ezt teszed - becsapod magad."

De az érzelmeid, a gondolataid, a magadról és a világról alkotott koncepcióid az egoisztikus tudathoz tartoznak, az ő szintjén fejtik ki hatásukat, így ezek az illúzió részei, ennélfogva igenis megkerülhetők (a nagyobb identitás által - aminek te a tudatában lehetsz), olyan értelemben, hogy tökéletesen tisztában lehetsz azzal, hogy ez illúzió (pontosan ezt teszik az advaita bölcsek is). Ahogy a nagyobb Seth entitás használja a Seth személyiséget (Jane-nel való kapcsolatteremtésre), ugyanúgy használja a te személyiségedet is a te nagyobb identitásod.

Mármost, én a saját létszintemen egyszerűen tudok arról a tényről, hogy én nem a saját tudatom vagyok. Tudatom egy képességem, amelyet használok. És ez e könyv minden egyes olvasójára nézve igaz, még akkor is, ha ez a tudás esetleg rejtve marad.

Az egoisztikus tudat valóban nem tudja megkerülni önmagát, azért, mert az maga a játék. Az egoisztikus tudat a játék az illúzióban, a báb a bábszínházban (persze azért jóval több szabadsága van, mint egy bábunak).

Seth és Gene ezt megelőzően a valóságról vitatkozott, és Gene kijelentette, hogy a létezés nem más, mint egy „kedves, kolosszális tréfa”. Seth azt válaszolta, hogy „az nem tréfa. A létezés az eszköz arra, hogy az Egész megismerje önmagát”. Seth most így szólt: — A „tréfa” nagyon is ideillő kifejezés. Ha tökéletesen át tudnád élni, hogy a fizikai világotok csupán illúzió, attól kezdve nem fogadnád többé az érzékszervi észleleteket.
— Nem élhetek át olyan illúziót, amelyet én teremtek saját magamnak?
— Átélhetsz illúziót, de ha az illúziót illúzióként éled át, akkor az már nem átélés. Csak szaladsz önmagad előtt.
— De nincs hova szaladni — jelentette ki Gene.
— Ezt nem tudod. Csak gondolod. Nem leszel mindig ott, ahol most vagy.
— Hát lehet máshol is lenni?
— Nem és igen — felelte Seth.
— Hát van olyan létezés, amely nem illúzió?
— Erre azt válaszolom: van.
— Honnan lehet észrevenni? Meg lehet egyáltalán másként is különböztetni egymástól a valóságot és az illúziót, mint a saját agyi tevékenységem által?
— Ezt most még nem tudhatod. De ha elérsz egy bizonyos pontot, képes leszel átélni bármilyen „valóság/illúziót”, ami csak tetszik, de az az Éned, aki átéli ezeket a „valóság/illúziókat”, valóságként fogja őket átélni. Az ő számára ugyanis ez lesz az egyetlen létező valóság, amely elől nem menekülhet sehová, és így megteremti hozzá a saját környezetét is.
— De hát ez a jelenlegi, itteni Énemre is vonatkozik.
— A ti fogalmaitok szerint — mondta Seth.
— A te fogalmaid szerint is.
— A ti fogalmaitok szerint — ismételte Seth.
— A te fogalmaid szerint is.
— Akkor alaposan vizsgáld meg az utolsó kijelentést.
— Teljesen körbeértünk. Azonos vagyok azzal a valósággal, amelyet megteremtek magamnak. Innen nincs hova menni — érvelt Gene.
— Mégis lehetséges, hogy átéld ezeket az illúziókat, jól tudva, hogy csupán illúziók; tökéletesen tisztában lehetsz a jellemzőikkel, és tudhatod közben, hogy a valóság alapja te magad vagy. Nincs hely, ahová elmehetnél, mert te vagy a hely — e fogalmak szerint minden hely. De a „tréfa” releváns. Mindenből, amit ma este mondtam, ez a legfontosabb: a tréfa releváns. Eléggé szabadnak kell lenned, hogy megfigyelj és átélj a rendszeredben mindent, ami él, tudva, hogy az te magad vagy, s aztán elhagyd a rendszeredet. Ezeknek közvetlen élményeknek kell lenniük.
— De hát nem hagyhatom el a rendszert, hiszen egyszerre benne vagyok minden rendszerben.
— Most a te fizikai fogalmaid szerint beszélek. De még e fogalmak szerint is kapcsolatban állsz más rendszerekkel.
— Nincs választásom.
— A magyarázat kedvéért egy folyamat fogalmait használom. Eszerint van egy időszak, aztán el is múlik, amikor úgy elmerülsz egy adott rendszerben, mintha több rendszer nem is léteznék; ezen a módon általában értékek szoktak kiteljesedni. De mindez nem jelenti azt, hogy közben ne állnál kapcsolatban más rendszerekkel. Az illúziónak a mélyére kell hatolni.
— Ami nincs neki — vetette közbe Gene.
— A mélységét te teremted meg.
— Hát jó, de akkor a behatolás is együtt jár vele. Nincs mibe behatolni.
— A behatolásra szükség van. Bizonyos játékokra szükség van, és az eredményük fontos.
— És vajon nem maga a játék a cél? Nem a teremtés vagy a behatolás a lényeg?
— E fogalmak szerint te magad vagy a játék.
— Minden más fogalom szerint is.
— Magad teremted meg saját korlátaidat — mondta Seth.
— Hát létezik több nézőpont is?
— Igen. Nem engedsz teret a változatosságnak, pedig az létezik.
— Szívesen elismerem, hogy sokféle illuzórikus formát ölthet ugyanaz a dolog... Például te meg én. Ez egy és ugyanaz...
— Önmagadat nem csaphatod be — így Seth.
— Úgy van, de másokat sem.
— Csakhogy az önbecsapás ideája torzításokhoz vezethet.
— Viszont ezek a torzítások hozzátartoznak Síva játékához.
— Szívesebben nevezném ezt a szeretet művének.
— Persze — helyeselt Gene. — Gondolj csak a klasszikus szoborra, amelyen Síva az összetört gyermeken áll — szeretettel vállal részt a tragédia illúziójában. Még az önbecsapás illúziójában is.
— Sok lépcsőfokot ki akarsz hagyni.
— De hát nincsenek is lépcsőfokok.
— Számodra egyelőre vannak.
— És nem illuzórikusak?
— De azok — felelte Seth.
— Hát ha ezek mesterséges akadályok, melyeket a saját utamon emelek, akkor nyilván el is távolíthatom őket.
— Elméletben ez így igaz. De a gyakorlatban szükséged van rájuk, hogy figyeld, hová lépsz.
— Igaz. Sziddhartha is ezt a tanácsot kapta.
— Vannak gyönge gyermekek, akiket nyugovóra helyezünk. Meg kell gyászolnunk őket akkor is, ha csak... [Itt néhány szó kimaradt.] Együtt kell éreznünk velük, bár a földdel válnak azonossá, mint a tehéntrágya — felelte Seth.
— Szeretnünk kell őket, mert azonosak velünk.
— Nem tehetsz ennél kevesebbet — mondta Seth. — De ennél sokkal többet sem.
— Aki ezt teszi, fél szemét kinyitotta, és meglátja, hogy már csupán egyetlen rövid lépést kell megtennie.
— Te játékot űzöl — korholta Seth.
— Persze. És te is. Azt szokás mondani, hogy Síva játszik, márpedig ki más volna Síva, mint te magad?
— Valóban játékot játszol önmagaddal, de ez a játék nem releváns, sőt talán irreleváns. De jobb lenne, ha több tisztelettel játszanád.
— Tisztelettel ki iránt?
— Az Én iránt.
— Helyes. A céljaink nem ütköznek.
— Van szent tiszteletlenség és van léha tiszteletlenség. Te játékot játszol. E kettő egy és ugyanaz. De bizonyosodj meg arról, hogy ezzel tökéletesen tisztában vagy.

--------------------

Egyébként sem a buddhizmus, sem az advaita nem mondja azt, hogy a világ rossz, azt pedig pláne nem, hogy tagadd meg önmagad - hanem azt mondja, hogy ahelyett, hogy csupán az egoisztikus tudattal azonosulnánk, ismerjük fel valódi "én"-ünket, és ennek megfelelően helyezzük a megfelelő kontextusba az egoisztikus tudatot a valód "én" mellett (vö.: "Tudd, hogy én vagyok az Isten!").

Majd még később lehet, hogy válaszolok a hozzászólásodra, de most el kell mennem.

/watch?v=nAgPt8RFwpo

Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;
a gondos-beszédű nem kelt haragot;
jó számolónak nem kell tábla;
ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,
hogy ki nem nyitják;
ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,
ki nem bogozzák.
Ezért a bölcs
vigyáz az emberekre,
senkit meg nem vetve;
ügyel a létezőkre,
semmit el nem vetve.
Ez a kétszeres világosság.
A jó a rossznak tanítója,
a rossz a jónak támasztója.
Ha nem becsülik tanítóikat,
ha nem szeretik támasztóikat:
olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.
Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.

Ez a 27. versszak. Valamit még a 9-es számról még el szeretnék mondani. Majd egyszer.

Korrekt: A kör teljes kicsiben is nagyban. De egy kör a teljességet a végtelent szimbolizálja - ezért egy ilyen tiszta tudat úgy nézne ki mint egy országhatár - hol kiválaszt valamit hol nem magából.

Itt is látszik a fraktál univerzum.

Volt Seth-nek egy elképzelése - a tiszta tudatról. Alapvetően mindenki azt képzeli, hogy az Isetni tudat tiszta. Nos bizonyos perspektívából - ha egy versemről fogalmaznák:
"ezt egyetlen pillantásomban már kifejeződni vélem."

Ne játékot játszunk - pláne ha azt hiszük ha katasztrófához vezet. Már akartam mondani, hogy Hamvasnak volt egy erős elmélete a külső rosszról és felépített egy valóban használható elképzelést. De tudomány képes csodás dolgokat is létrehozni.
Seth is kitér arra, hogy semmi szükség nem lenne hogy felboncoljunk egy állatot és induljunk el egy paradoxonba hogy feltegyük mi az élet - úgy hogy egy halott állatot szemlélünk.

A tudat, ego feladata - hogy felismerje a mélyebb kapcsolatot önmagával. Mivel ez mélyebb kapcsolat dobogtatja a szíved - ezért ez a valami akkor is bennünk van, ha azt gondoljuk nincs.


Az illiuziók hasznos tanítómesterek vagy élvezetes játékok - ne probáljuk meg rásütni egy multi-dimensional bármire - hogy csak egyfajta megoldás létezik.

Nem akarok okosnak tüni vagy bármi - de megtagadni sajátmagam azért mert egy tan azt hirdeti, hogy a világ rossz - nem hiszem el. A világ attól lesz olyan amilyen te vagy. Kikerülni nem fogod tudni magad.
Seth is leírja, hogy akárhányszor azt hiszed ezt teszed - becsapod magad.


A tudat teljességről - ma arra gondoltam hogy egy kör. Látszolagosan tiszta - de valójában minél teljesebb a kör annál több tudásra, bölcsességre és megértésre van szükség hogy elrendezd ezt.
Egy ember könnyedén mondhatja ők rosszak én meg jó. Teszem talán néha ezt én is. De a rajtad kívül is létezik egy lény aki egyszerűen ebben van - és vannak körök amik talán ezt a két kört is magába foglalják.

Azért hoztam fel a Happy tree friends-et vagy az ilyen baromságokat, mert ezek kíváló gyűjtő eszközök hogy a látszólagos hülyeségeket - fejlevágás, gyilkolást - egy olyan rajzfilmben mutassa be ahol a Tudat már úgy tekint rá, mint egy rajzfilm - amin nevetni tud. Nem tualajdonít fájdalmat egy rajzfilmhez ezáltal az ilyen fajta látszólagos hülyeségek - kíváló rendszerező eszközei lehetnek a kollektív tudattalannak. Érdekes gondolat, hogy hogy néznéd sajátmagad - ha magadba látnád azt a mélységet ha ez mind benned történe. Ha egy tiszta neveltetésű ember találkozna egy olyan kérdéssel mint a háború vagy ocsmányságok - könnyen lehet hogy nem tudná feldolgozni. ÉS az ebből adódó bizonytalanságok hoznák létre a paranoia-t ami nem más mint - félelem. Másik felem. Megfelelem hoppi itt egy vers, hogy lezárhatjuk ezt kényelmesen.


Ilyen helyzetben egy buddhista bölcs bizalma - kíváló és konstruktív erő lehet önmagam részeinek. De leülni és nézni egy fát anélkül hogy megérteném hogy a fa valóban miattam van ott és ezt tegyem egész életemben: hát nem. A buddhista megvilágosodást egy szobában ülve könnyen elérheted, de talán egy kavalkád közepén megtalálni magunkba nyugalmat - ritkább a tudatok között.
Persze N tart a végtelenbe - tehát mi ritka ?


Igazságszerint szerintem mindent megbeszéltünk - hiszen itt minden kimondott szó ´féligazság´.



Írtad, hgoy már mindenki ébren van - amennyiben tudatos. Seth hihetetlen tanítómester még azt is elmondta hogy ha valakit hipnotizálnak valójában nem a tudatos akaratát vették el - sőt még arra is kitér, hogy a Tudat ( rendszer elmélet szerint ) magasabb helyein képesek ignorálni és elfogadni döntéseket.
Úgy fogalmaz: Elég nagy bajba lennénk ha csak az ego irányítana. Azt írja gyerekjátékokat oldunk itt meg - és valóban. Amennyiben a világ tényleg annyira hatalmas mint amennyire kisejlik - akkor ez itt csak egy kezdőpálya. Kinek mi?

Van egy mély metafizikai fejtegetése Minden létező megszületéséről. A fizikai univerzumra vetítte ki az ideát - de úgy beszél róla mintha ez a valami már végig ment volna ezen az úton. Ez a paradoxonok miatt lehetséges és azt is leírja, hogy ebben az állapotban ´káosz´ valójában kavarogott minden meg nem és ez egy folyamatos hajtóerő adta meg a lehetőséget hogy ez a valami megnyílvánuljon.

Nos ambivalens érzéseim vannak azzal hogy itt fecsegjunk - mert úgy érzem inkább igazad van ebben vagy Robert Adams-nek :)
"Legyél csöndben, és tudd, hogy az én vagyok Isten!" - Robert Adams

:O


Elnézést a topic nyitásért tényleg véletlen volt.


Igaz a tudatevoluciájában hiszek - hiszek abban, hogy ez a valami az amikor sokkal nagyobb önmagára ébred a tudat - arra kondicinálja magát. De maga az Én vagyok kondicionálatlan lét állapot és egyszerre kondicionált. Túl kevés két szó, hogy ezt így kifejezük ezért lesz ebből csak féligazság.


Visszatérve ez fontos játék számomra - a születési fájdalom minden élőlényben leképezödik.

Najó azt hiszem kibeszéltem magam és folyamatosan olyan sugallatot kapok hogy inkább magamra figyeljek.

Jane amúgy sokat dohányzott nem ?

Kicsit zagyva lett ez a poszt.(fecsegés) Sok kiforratlan gondolat.

Az ilyen mondatokkal egyébként, mint a nincs kit megmenteni, nem az egót akarom lebecsülni, de azt sem akarom, hogy túl legyen becsülve.
Minden egyes alkalommal, amikor "én"-ről és "te"-ről beszélünk, hozzá kellene tenni, hogy a "kicsi én"-ről és a "kicsi te"-ről beszélünk. Nyilvánvalóan ezeknek is megvan a maguk szerepe, de egyszer tényleg el kell jutnunk oda, hogy a nagyobb perspektívával azonosuljunk, és ne a "kicsi én"-nel meg a "kicsi te"-vel. (Ez az advaita alap vezérfonala, erre irányul az atma-vicsára, a lemondás, ésatöbbi módszer.)

"Legyél csöndben, és tudd, hogy az én vagyok Isten!" - Robert Adams

A Teljesség felé volt az egyik legelső spirituális olvasmányom :)

"Ha pedig nem teljesen vagy éppen ott akkor tulajdonképpen ´fél-elemek´ között lakozol."

Mi a te?

"Legyen ez egy olyan fórum, ahol fecsegünk. "

Legyen, amíg azt nem mondják, hogy most már elég belőlünk. De legközelebb tényleg a közösségi részbe nyisd a topikod!

"Amúgy azért nem kedvellem a buddhista - minden rendben hozzáállást - mert ha látod hogy egy részed bajban van - bár megmenteni a saját illuziájától nem tudod... bár ez a mély bizalom "célra´ vezető - de mégis súlyos hogy sajátmagadnak nem segítesz az egyik csatornán..."

Értem, és igazad is van. De ez csak akkor van így, ha ego-szemszögből nézed a valóságod, és ebből a szempontból tényleg teljesen igazad van. Abból a létperspektívából, ahol vagyunk, a segítség a leghelyesebb megoldás. DE ne verd át magad azzal, hogy azt gondolod, hogy ez a te teljes valóságod. Mert minden esetben, amikor nem ismered fel azt, hogy te alapvetően halhatatlan, örök érvényű, osztatlan tiszta tudat vagy, átvered magad. Mind a segítő, mind a segítségre szoruló pozíciójából ragaszkodnod kell a teljes valóságodhoz. Különben újra és újra meg fogod teremteni a fájdalmat, a gyűlöletet, és végső soron a segítséged is csak újabb katasztrófához fog vezetni - hisz amíg nem ismered fel teljes valóságod, addig újra és újrateremted a látszatvilágot (keleten ezt nevezik karmának).

De miért nincs minden rendben? Az, hogy a világnak milyennek kéne lennie, egy idea a fejedben. Az, hogy a világ nem olyan, mint amilyennek lennie kéne - egy idea fejedben. A világ nem fog odaállni eléd, és azt mondani, hogy "valami baj van", ezt csak te látod bele (a saját magad által teremtett valóságba). Ha azt képzeled, hogy a világnak lennie kellene valamilyennek, vagy hogy a világ halad bármerre is, akkor is tévedsz. A bolygó, a társadalom, a világ nem halad sehova sem, egyszerűen csak állapotok váltják egymást. És végső soron egyik sem jobb, vagy haladottabb, mint a másik, hisz a létezés végtelen változatosságában mindegyiknek ugyanakkora jogosultsága van. Mindenféle idea a jóságról, a rosszról, a haladásról, a fejlődésről, az ilyennek-kell-lennie-ről végső soron hamis.
Akármilyen más lenne a világ, pontosan ugyanannyira van rendben minden, mint most és bármilyen másik pillanatban.

"Megmenteni senkit nem tudsz"

Nincs kit megmenteni. Alapvetően mindenki tiszta, osztatlan tudat. Csak az olyan egyedi individuumok, mint az ego, nem tudják ezt (ego = azonosulás). De "eggyel" mélyebb szinten már ott a belső én, aki tisztában van ezzel.

"Játszhatjuk azt, hogy fel kell ébredni meg bármi - de inkább tudatában kell lenni mindennek ami történik benned és egyre teljesebb és értékesebb egésznek kell lenni. "
Egyrészt az első tagmondat nem áll ellentétben a másodikkal, nem zárja ki azt, másrészt leírtam már sokszor, hogy a tudatosan figyelő állapot nálunk is egy alapvető gyakorlat. Egyébként nincs kinek felébrednie, hisz már mindenki ébren van.

"A tudat megprobálja elérni a stabiltást azáltal hogy szerepekbe osztja szét magát. A tudat ego vagy az ismert felszín - tévesen ítéli sajátmagát meg a szerepekben - ahelyett, hogy a létezésként ismerné sajátmagát. "

Így van. Az ego játssza a szerepet, elfeledkezvén a forrásról, ahonnan jött, szerepekbe, azonosulásokba bújva. Az advaita vedantanak egyetlen célja van, visszavezetni az egót a forrásába.

Az egotudat az az állapot, amelyet a harmadik kreatív dilemma hoz létre: amikor a szelf-tudat megpróbálja függetleníteni önmagát a cselekedettől.

ÉN szerintem mások érdeklődéssel tekintenek erre a kozmikus színjátékra.

Ez a ´ Nem adom meg az esélyt, hogy győzzél vagy menekülj színjátékra.

Lehet más sem ;)

Tudom.

Aham. Értem.

Bár koránt sem pontos, De rendkívül pontos. Csakhogy lássuk a paradoxonok világát.

Köszönöm Mario amit írtál!

Vegyük alapul, hogy ez is egy multi-dimensional pattern.

Maga a hülyének nézés - a másik összes olyan ´apróságát´ való kifegyelés, amikkel bizonyítható, hogy ´az igazsága szerepe´ nem az ő oldalán áll.

Nézzük ezt meg úgy, hogy láthatjuk ezt egyfajta basztatásban, a másik nézőpontjának folyamatos mellőzésében - majd pedig az arra való kényszerítésben, hogy hülye kis játékát, mint egy gyerek - persze mit várnál egy gyerekről ? Van itt egy szerepkör - ami szintén visszaindul a másikra való rátekintásben - tehát a másik elvárja hogy az a fél valamit tegyen. ( Érdekes sidebar mention hogy milyen embernek tekintenéd azt aki a saját gyerekével egy nickname mögé bújik egy ilyen történetben - senki ne vegye magáról, én sem teszem feltétlen. )

Ha szintekre bontjuk, akkor lehet egy felső szemlélő aki hülyének nézi a másikat - vagy ez a szemlélő érzi úgy hogy őt nézik hülyének. Pont.

Szó volt itt a ´hős´ detektívről, amit Roy meglehetősen értékesnek talált. Azért találhatja értékesnek azt az anyagot mert valamit láthat benne. Felülről nézve ez inkább - egy ilyen szituációban résztvevők - a gyerekével együtt - egy nyílvánvaló játszmát játszanak.

Valójában hős detektív és a ´bűnbak/bűnös´ - egyazon játszmát játszák. Ahogy azt a személyeskedő valóság természetében erre Seth kitér.
A hős szerepe valahogy nem tetszik itt nekem - mindenki döntse el maga, hogy Hősnek akarja látni magát vagy nem - szerintem távolabbról nézve ez egy egyértelmű dolog.


Térjünk vissza a basztatás/bullying activityre. Vegyük alapul egy országot amit megtáamdnak - ilyen esetben hősként kéne hogy feltűnjön az aki támad - ilyenkor általában mindenki megtesz mident hogy bűnbak szerepét a másikra vetítse ki - máskülönben mások előtt is be kéne vallja hogy mi az amit csinál.
Úgy tapasztaltam ha valaki valamit tesz és a személyiség nem képes felelni a tetteiért - általában az első viselkedési mechanizmus ´Nem értem miről beszélsz´ - ilyenkor ténylegesen képes változni a személyiség addig amíg el nem titkolja még maga elől is ´ a kis bűnét´.  Megprobálhat embereket maga köré gyűjteni - akik igazat adnak neki, ezzel is védve saját kis elveszett egoját. ( Vagy reagálhat úgy is hogy ´ fáradt vagyok jajj nem értem hagyj.´ )
Az ego ettől függetlenül intelligens szemlélő és tisztában van azzal amit leírok.

Ha már a vallomásnál tartunk - amikor ilyen kis gyermekded játékokban veszünk részt - akkor sajátmagunkkal kell tisztában lenni.

Egyes emberek akkor se fognak sajátmaguk elől - ha még bevallják hogy ez nem létezik.


Az ilyenfajta detektív aki ennyi kárt okoz egy ´világban´ - jobban tenné ha bicigli tolvajokkal foglalkozna. Amúgy se lenne jó a személyisége fejletlensége miatt másra.

A másik szemlélőnek is vaj van a füle mögött - ha nem akarunk eltérni a felelősségtől. Elég fárasztó lehet viszont, hogy egyszerre viselje el a bűnbak szerepét, legyen felelőssége mások iránt és küzdjön meg a ´hős´ detektívvel - aki megmentő szerepében tetszeleg. Sőt tisztában lehet vele hogy bele is halhat.

A külső szemlélők amennyiben látják ezt - felelősséget élveznek, mind jogilag, mind erkölcsileg és karmikusan a történések miatt.


Roy amúgy ezt a ´Személyeskedő valóság természetében´ találod.

Igazán nem várhatod ettől a gyermekded seelvuple-től hogy helyette találja meg a biciglit.

Hány hős detektív lehet a világon - aki mint ez a seelvuple játsza a kis játékát ?

Van hely ahol máshoz beszélek ez esetben ne vedd magadra. De azt hiszem van számodra egy zsák aranyom :) Mind a tied.

Megpróbálom :) Köszi :)

Mire gondolsz pontosan?

Mi a véleményetek a másik hülyének nézéséről ?

https://www.youtube.com/watch?v=BBsazIACpYM

Szerintem valahol itt találod. De az lenne a legjobb, hogy saját magad nyomozod ki.

http://seth.hu/sethidezm.php?si=sin%C3%A9vtelen

Sajnos nem emlék-szem.

"Seth azt is leírja, hogy azok a szövegek amiket átadot, megközelítelg 300 év múlva érik be a helyüket a társadalomban."

Mindig is foglalkoztatott, hogyan is érti Seth a 2075-ös dátumot. :) Aztán máshol olvastam (hirtelen nemm tudom, hol..), hogy 100 évet említ, ami alatt a változások kifejtik hatásukat. Ez a 300 éves intervallum hol található, melyik ülésen van szó róla? Köszi, ha tudsz segíteni :)

"Alapvetően minden szentély a szelf autoritásának szentélye, az adott megszemélyesítésektől vagy istenítésektől függetlenül. Bizonyos szempontból minden egyes személy Isten, és végső soron minden egyes személy névtelen, Isten ugyanis teljesen személyes és teljesen névtelen.

Személyes ülések, 1974. december 18."

Hol lehet a személyes ülésekből szemelvényeket találni? Ez honnan van? Eléggé érdekelne :)

"még mindig az játszom hogy az is van"

Majd szeretnék leírni egy élményt - amely számomra legitim akárkit akármit mond, valahogy úgy ahogy itt ülök.
A tudat megprobálja elérni a stabiltást azáltal hogy szerepekbe osztja szét magát. A tudat ego vagy az ismert felszín - tévesen ítéli sajátmagát meg a szerepekben - ahelyett, hogy a létezésként ismerné sajátmagát.

Ezek most itt nagyszavak. De központi "elképzelés" hogy vannak rajtad kívül tudatok akik valamilyen játékot játszanak. Itt olvasnak vagy ott szereplnek. Sajátmagad álmaira tekintesz rá egy álomból.
Ez hozza létre az illuziót - és minden pillanatban a világ a keletkezés pillanatában van. Ezért mondhattta "talán" - kinek mit jelent - hogy valójában a Bibliában leírt teremtés legitim, ahogy az is hogy tyúk-tojás példájából az Univerzum a semmiből megteremtödött. Nyílván mindenhol megtalálhatjuk a válaszokat de a sajátmagunknak adott elképzelések alapján.

https://soundcloud.com/seelvuple-1/hamvas-b-la-n-mets-g

Van itt egy gondolat:
"Viszont az is kétségtelen, hogy az ember - igen komlynak veendő gondolkozók szerint - viszonyban nem a dolgokkal, hanem a dolgokról akotott saját fogalmaival áll."

Na most beszéljetek ti.

És itt ez a szám:

Legyen ez egy olyan fórum, ahol fecsegünk. Vagy jobban mondva - humorral - seelvuple fecseg mint a rigó ´én´ meg hallgatom :)

Amúgy azért nem kedvellem a buddhista - minden rendben hozzáállást - mert ha látod hogy egy részed bajban van - bár megmenteni a saját illuziájától nem tudod. De ha valakinek az a valósága itt Európában, hogy reggel müzlit eszik megnézi a Happy Tree Friends-et majd kómotosan odakapcsol a csatornára ahol fejeket vágnak le és tesznek tönkre embereket. Akkor bár ez a mély bizalom "célra´ vezető - de mégis súlyos hogy sajátmagadnak nem segítesz az egyik csatornán. Nyílván vannak emberek, tudatok akik döntöttek és nyílván akik sodrottak. A segítség jön - ez nem kétség. És ez sem teljes kép hanem egy rész - hiba lenne (bizalom) azt mondani, hogy ez rossz vagy jó.

Seth úgy fogalmaz, hogy amennyiben a cselekvésed nem megfelelő - ha megtámadsz valakit. De bizonyos helyzetekben az nem megfelelő ha nem csinálsz semmit csak vársz - a godotra.
Nem akkor lesz minden rendben ha Világbéke van a földön, de talán nem is jó nézni ha süllyed valami és senki nem szól: hey itt valami nincs rendben. A rosszba vetett hit ( bizalom ) hozza létre ezt. Így hát felelősséggel tartozol magadért - de csak magadért.

Megmenteni senkit nem tudsz - de irányt adni igen. Aztán vagy így jó vagy úgy - minden tudat fog követni valamilyen valóságot, tágabb értelemben illuziót.

Itt egy kicsit bízok abban, hogy van egy hiba a mondataim között. Lehet így van, lehet úgy. ´Javíts ki ha tévedek´ - de ne engem hanem magadat.

Seth azt is leírja, hogy azok a szövegek amiket átadot, megközelítelg 300 év múlva érik be a helyüket a társadalomban. Azért akartam kérni hogy keressünk könyveket, mert az a feltételezésem hogy több különböző Seth könyvet tartunk a kezünkben. Persze ha valakihez odafordulsz, hogy lapozz a 314. oldalra - ő is azt fogja találni ha abban hisznek.

Játszhatjuk azt, hogy fel kell ébredni meg bármi - de inkább tudatában kell lenni mindennek ami történik benned és egyre teljesebb és értékesebb egésznek kell lenni. Persze lehet a katicabogár kevésnek látszik, mégis több mint egy filozófus vagy valami olyasmi : )


Tehát bízzunk a kreatív hibákban - hátha vezetnek valahová!

Mielőtt leírom tudomásotokra szeretném hozni, hogy nem a dolgok megtörténése számít. Tehát az se számít hogy ezt írom. Valaki követ, valaki mást követ. Mindenki magával beszél.

Egyszer volt egy tapasztalásom - fontos itt is megjegyezni, hogy nem a kép a fontos.

Képzeljétek el az összes uni-verzumot és lehetségest, mindazokat a világokat amiről Seth említést tesz.

Egyetlen fának. Ami egy földön van, ami egy újabb fraktál-univerzum része talán. Ambivalens érzéseket érzek itt ezzel kapcsolatban a rendszerek miatt.

Nos ez a Világmindenség valójában sajátmagadban létezik. Ezért mondta a forma, hogy ´Isten országa bennetek és körületettek van."



Valami hihetetlen tudása volt Jézusnak, a formának.


Amúgy az a Kispál szám, hogy
"Úgyse hiszi senki el magának,
Hogy amit lát, az tényleg van,
Hanem várja, hogy a valódi látványt
Jelző kürtszó felharsan.

2. Szól a kürt, ellibben a függöny,
Amit most látsz, az tényleg van.
Kár, hogy mikor körbenéznél,
A szélben a mécsesed ellobban."


Ez valójában arról szól, hogy nem ismerheted meg a világot csak részeiben enélkül. Ha pedig nem teljesen vagy éppen ott akkor tulajdonképpen ´fél-elemek´ között lakozol.

Egy olyan úton, ami nem is létezik, csak elképzelés, mint az "ego".

Kíváló! De mégis létezik a semmi - hiszen itt vagy. Ez a csoda.

Amiről írtál nekem beugrott még valami/bennem így reflektált:

 De ehelyett ezt találta most - véletlenül:
Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.


Még valami: a tudat bár sajátmagadat így ismered meg: azáltal a lényeg által létezik - amiről beszélve csak féligazságok töredékében úszunk, persze tudhatjuk a teljes képet. Nem is kell ennél több.

Itt van még egy ilyen:

Szembe-fordított tükrök

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az idõben rejlik, hanem az összhang állapotában.


Na legyünk okosak vagy bölcsek ?




Amúgy Mario kíváló amit írtál vagy én látom helyesnek. Régen emlékszem a jó és rossz helyett használtam a helyes, helytelen szót - vannak dolgok amik helyesek és helytelennek. A helyzettől függ hogy mi Jó és Rossz. És amint ítélkezel magadról mondasz balga/bölcs ítéletet.

Könnyebben érti meg a rigó az élettel való kapcsolatát mint egy nagyon kreatív emberi lény - aki rendszereket lát maga körül.

Alapvetően minden szentély a szelf autoritásának szentélye, az adott megszemélyesítésektől vagy istenítésektől függetlenül. Bizonyos szempontból minden egyes személy Isten, és végső soron minden egyes személy névtelen, Isten ugyanis teljesen személyes és teljesen névtelen.

Személyes ülések, 1974. december 18.

 


Baj-e a sokat fecsegünk vagy csak mi hiszük annak?

Na de beszéljünk világosan.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora hullámokat ver ez a téma. Érdekes, hogy én már múlt hét végén abbahagytam, de azért kaptam még válaszokat a másik topikban is, és most itt ez a topik... :)
Részben örülök, hogy folyik az élet itt, részben kicsit szomorkás a hangulatom amiatt, mert talán írtam olyat is, amit nem kellett volna, részben pedig kicsit dühös vagyok, amikor olyanokat írtok, hogy "bálványimádásra szoruló csillag", miközben az a helyzet, hogy Maharsi talán soha nem szólt volna egy szót sem, eléldegélt volna egyedül abban a barlangban, ha fel nem fedezik maguknak a követők, és szóra nem bírják. Ugyanez áll Papajire is, ő sem azért tanított, mert annyira tanítani akart (mindketten ingyen csinálták, persze sokan vittek nekik pénzt is, és ajándékokat is).
De ez, hogy kapcsolatot teremtünk egymással a fórumon keresztül, beszélgetünk, érzelemeket váltunk ki egymásból, ez egy izgalmas dolog. Kell arra törekedni, hogy megértsük a másik nézőpontját, különben minden vita parttalan lesz. Meg arra is kell törekedni, hogy ne lovagoljunk hosszasan egy-egy apróságon, mert az baromi idegesítő, és a másik fél megunja, és elmegy máshová :)
Különben nem nagyon lehet mit mondani. Minden szó a teljességből jön, de a szavak csak arra jók, hogy megtörjék a teljesség csendjét. (Most nem pátoszosan akarok fogalmazni, hanem csak le akarom írni valahogy, amit érzek.) Az fizikai dolgok, az emberi élet, az érzelmek, a gondolatok, minden amit a világban tapasztalunk - mind-mind töredezettek a teljességhez képest. De paradox módon a teljességnek ezek a töredezett darabkái kellenek ahhoz, hogy tényleg teljes legyen a kép. Az önmagában teljes megnyilvánulatlan megnyilvánul, a tudat kilép önmagából, és nála sokkal kevésbé tökéletes, sokkal fejletlenebb entitásokat alkot magából, de végső soron ennek az alkotásnak köszönhető, hogy az önmagában is teljes még teljesebb lesz. Ki érti ezt? ¯\_(ツ)_/¯
De a tudatnak ebben a végtelenül nagy változatosságában muszáj állást foglalunk valahol - ezt így is-úgy is megtesszük, ahogy élünk, ahogy gondolkodunk, ahogy látjuk a világot. Ez a mi állásfoglalásunk. Egyik állásfoglalás sem lesz sosem teljes vagy tökéletes, mert ami szavakkal kifejezhető, az mind töredékes. A tudat olyan egyszerű, hogy még egy betűt sem lehet írni róla. A legegyszerűbb szubatomi részecske is sokkal több, mint a tudat, de a tudat benne rejlik mindenben, hiszen ez alkot mindent. De nem akarok erről többet rizsázni, már így is hosszabb lett, mint amit terveztem, és nem is ezt akartam mondani :D
Hanem azt, hogy ha már megválaszthatom a hozzáállásom, akkor én azt választom, hogy "én AZ vagyok", ennélfogva az érzelmek, amiket a TI hozzászólásaitok okoznak bennem, nem én vagyok. Részben persze hozzám tartoznak, de csak annyira, mint a pulcsim vagy a cipőm. Ez egy nagyon jó eszköz önmagunkról alkotott ideánk csekkolására, és ha őszinte vagyok magamhoz, akkor pontosan tisztában leszek azzal, hogy hol tartok az úton (egy olyan úton, ami nem is létezik, csak elképzelés, mint az "ego").

Ennyit tudok most ehhez hozzáfűzni :)

/watch?v=-33gykQRks4

Itt egy smiley - hogy ne legyen támadás :)

Ezért választottam a tehenet, mert Indiában szentállat. Mondjuk én szerintem ez csak egy szokás.

És ha már csillag, seth, pálmafa, hülyék és bölcsek:

A teheneket szeretjük, már csak azért is, mert Lakshmi istennőről elnevezett példány minden reggel megnyalta Sri Ramana Maharsi lábát, amiért Maharsi jólesően csettintett*.

Én pedig egy szépen ragyogó csillagocska vagyok :)

* A tehén - állítólag - tényleg létezett, de a többi persze csak vicc...

Elvégre csak nem veszed támadásnak a segítséget.

Elnézést biztos véletlen volt.

Számomra tényleg az.

És ezt a hihetelenül nagy segítséget most fogad el tőlem.

Kedves Seelvuple :)

Tida már említette egy másik topiknyitásod után, hogy ezeket a "Seth közösség" topikjai között lenne jó, ha megnyitnád, nem pedig a "Seth szövegei" topikcsoport között. Szerintem is jobb, lenne, mert így keveredik a tematika. Remélem megérted kérésünket és nem veszed támadásnak :)

Megtennéd, hogy a Seth szövegekhez nem kapcsolódó topikjaidat ott nyitod meg? :)

Nagyon köszönöm, nagy segítség lesz mindannyiunknak :)

Szép estét Néked :)

Nem hiszem, hogy követnem kéne bármely sprituális útat.
Hozok egy példát: sok ember követ nagyszerű ám távolabbról nézve közel sem teljes ideákat. Sokan itt is az egot és saját probálják kivetíteni. ( vagy kishitűségüket más emberekre )
Úgy gondolják talán, hogy a sprirtuális  ót végén/elején gömbként, csillagként  a semmibe lebegnek - és nézik a sok kis apró selfet. Elég szerény birodalom lenne és unalmas a végtelenségi fent ülni az égen, mint egy csillag.
Nos ha én öregember lennék és egyszer csak egy ilyen - sprituális útján "végén" járó mély bölcs magát ´Én vagyoknak´ képzelő csillag makacsul bálványimádásra szorulna - én a képébe röhögnék.
Ha én öregember lennék és az égre tekintenék - egy ilyen bálványimádatra szoruló, gyönge mégis ragyogó csillagot - nem fogadnám el az Életnek. Tisztelenség lenne tőlem, hogy ly nagy kitünettt figyelembe részesítsem - pláne tőle hogy bolondnak/bölcsnek vagy szélhámosnak tartson.

Amennyiben engem követne bárki is örömmel nézném meg Velük a Brian életét - és biztos vagyok benne jókat kacagnák velük, amikor Brian elmondja ´ Ti mind egyéniségek vagytok. ´


Világról
Ha adott lenne egy rossznak tünő autó, ami egy futószalagon áll és ami a semmibe vezet - először magamtól kérdezném meg: Biztos ez?
A hasonlatot folytatva, ha lenne nálam szerszám, eszköz akkor megjavítanám.
Hiszen ha valaki előtoppana valami "nagy égirendtől" származó ´világ összes megoldásával - butaság lenne azt mondani:
"Ezt a Világot nem leht megváltoztatni. Vagy hogy De hát itt minden rendben van..
Pláne ha abban hiszek, hogy valóban ott a szakadék - és  a semmibe megyünk. Ez nagyobb baromság lenne, mintha leülnék és szerszáimmal megjavítnaám az autót, majd kikerülném a szakadékot.

Ám ha én lennék egyszerűen csak megváltoztatnám az irányt - az adott eszközökkel. Ha hinnék abba, hogy van egy ember aki a szakadék/háborúba hisz: Nem engedném hogy beszálljon az autóba. Hiszen az összes élőlényt aki a bolygón/autón van - veszélybe sodorná.
Pláne nem bíznám egy csapat gyerekre - bár biztos nicseneke ekkora barmok akik ezt tennék.
Elvégre mégis csak felelsz másoknak azzal, hogy sajátcslekedeteiddel nem teszl másokat tönkre.

De ha úgy gonolod nem: bízok benne hogy felnősz.

Érdekes gondolat tehenekről:
Ha látnám, hogy van egy tehén akit minfenfélével bántanak a gyerekek. Én valószínűleg megtanítanám vezetni.
Nem kérném, hogy bocsásson meg - hadd szeresse ez az élettel teli kistehén a sajátéletét - annyira hogy elmondja kit szeret - kit nem. És nem hagynám, hgoy eltévedjen.
Nem kérném, hogy egy sprituális hum-bugba higgyen: és mindenkinek bocsásson meg.
Aztán fognám beszállnák egy kocsiba és elmondanám ennek a varázstehénnek az irányt és ha ennek a varázstehénnek nem patái lennének, hanem kezei - megkérném, hogy küldjön egy univerzális jelet a középsőujjával, ennek a sok "cselekedeteiről megismert" szegénylelkű gyereknek, aki szíve helyén egy kő van. Majd fütyülnék valami jó nótát a rádióból.


"
Tida régen lefordított egy Seth szöveget, ami a Tudatfajokról szól. Rendkívül zavaró, hogy gyerekességet probálta elhitetni magának rólam. Valójában a tudat, a személyiség olyasmi - hasonlattal élve - mint egy fa ágai - különböző nyúlványai vannak. Egyes motívumok újra is újra megjelennek mások új útakat követnek vagy megváltoznak.
Zavaró volt hogy gyerekességet választotta, pedig talán a gyerekektől is sokat lehet tanulni. Valaki talán meg is tette.


Ha esetleg olvassa Tida ezt a sort - keress ki nekem egy sort cserébe, amikor az entitásról és különböző testekben ébredésekről van szó. Van itt egy súlyos pont, amit értékességem miatt talán viszafogok, másik részről úgy tartom a Magad előtt vagy magad. De ezt is túléljük mint mindent.


azt hiszem többen akarnak lenni egy nagycsillag lenni az égen, mint egy kép - mint sajátmagukat látni. Sokat szoktam mosolyogni magamon. Ez is egy út - az is. Nekem meg van a sajátom.