Eszembe jutott még valami:

Nekem akkor jött össze a legkönnyebben. Amikor reggel korán keltem (5-6 körül), aztán csináltam valami tudatosságot megmozgató dolgot (jóga, Seth olvasás...) és végül visszafeküdtem aludni.

Szia Cyklamen!

Van erre egy jó könyv és nem is drága: Dr. Paul Tholey - Kaleb Utecht: Alkotó álom

De azért leírom, hogy én hogy csinálom, ha esetleg nem akarsz pénzt költeni:

1. Amit a fenti könyvben is említenek: Naponta többször (amikor ébren vagy) tedd fel magadnak a kérdést, hogy "ébren vagyok-e vagy álmodom?". Ja és ne válaszolj rá rögtön, hanem jól néz körül, elemezgess mindent és jó 1 perc után hozz döntést. Ha jó sokszor csinálod, akkor álmodban is eszedbe jut a kérdés és... elvileg rájössz hogy álmodsz.

2. Lefekvés előtt meditálj és mikor egész jól ellazultál, akkor mondd magadnak, hogy ma éjszaka tudatos álmom lesz. Mondjuk ez a 2. nem tudom mennyire jó, de változatossá teszi az 1. gyakorlatot.

Én még szoktam használni egy másikat is. (asszem ez egy Seth gyakorlat, de nem vagyok biztos benne, mintha a Psziché természetében lenne)

Szóval: Napközben h éppen van egy kis időd akkor élj úgy mintha álmodnál. Nézz ki a fejedből és képzeld azt, hogy ez egy álom. Nem kell sokáig fenntartani, inkább naponta többször és a lehető legintenzívebben.

Asszem ennyi. Én ezt a hármat szoktam alkalmazni. Szerintem ha gyakorolsz, akkor max. 1 hónap és összejön. De szerintem szerezz be vmi könyvet vagy keress rá a neten.

Szerintem az LD, és az AP megnevezések is csak valamiféle mesterséges cimkék, hogy egyáltalán beszélgetni tudjunk a dolgokról.  Valójában én folytonosnak gondolom a világot, szóval  nincsenek éles határok. Valószinűleg inkább arról van szó, hogy hová kerül a tudati fókusz, és a befókuszált adatok hogyan alakulnak át olyanokká, amit ebben a "bázis" valóságodban értelmezni tudsz. Érdekes, hogy pont most olvasok erről az Unknown reality 2 -ben.  Seth egy multidimenzionális TV hez hasonlítja a tudatot, ahol váltogatni lehet a csatornákat.

LD-nek én azt nevezem, mikor álom állapotból kiindulva rájövök, hogy épp álmodom. Vannak egyéb jelek is: a hely instabilitása, tehát elmosódik szétcsúszik, furán viselkedő szereplők, saját magam által teremtett szereplők, melyek követik az akaratomat. Dehát ez csak az én egyedi terminológiám.

Amit AP "címke" alá helyeztem az ettől gyökeresen eltér. A sima LD-hez képest sokkal stabilabb, masszívabb környezet (tehát nem folyik - esik szét). Éles látás, és érzékelés. Ez az én AP kategóriám.

Ime két fura példa, az asztrális és a fizikai világ kölcsönhatására: 

Volt egy kísérlet, mikor valaki el akart oltani egy meggyújtott gyertyát asztrális formában. Óriási küszködés után úgy látta, hogy elaludt. Mikor reggel felébredt, látta, hogy a gyertya le volt égve, tehát valószinűleg egész éjjel égett.

Egy másik esetben valaki a vizsgakérdéseket akarta megtudni egy kis trükközéssel. Pechére csak a legfelső oldalt sikerült lelesnie a tanára asztaláról. Az viszont korrektül stimmelt a vizsgán!

Nem tudám az élményedet besorolni sehova sem. Nekem is van olyan élményem amit leginkább csak "tudati kaland"-nak nevezek, lévén nem tudom eldönteni, hogy LD vagy AP.

Mindebből csak az következik, hogy a kategóriáink nem éppen tükrözik a valóságot. Pusztán jobb híján használjuk őket. 

Az energiát a testelhagyásra értem, hogy ahhoz egy csomó kell.

A kiegyensúlyozottságot, meg arra hogy ha épp az vagyok akkor nem kell semmiféle különösebb rákészülés csak akarnom kell.

De egyébként te hogy éled meg, illetve döntöd el, hogy akkor ez most tudatos álom vagy testelhagyás. Plusz elég zavaros hogy tud az ember valós idejű testelhagyást csinálni tehát mászkálsz a fizikai síkon és nézegetsz amit akarsz. Vagy bejön az asztrálsík és a gondolataid/érzelmeik kivetülnek és egyből olyan lesz mint egy álom. Szóval ilyenkor lehet hogy tényleg álom.

Hogy jobban értsd mire gondolok, egy példa: Pár hete történt, hogy az öcsém korábban kelt mint én és persze én is felébredtem a vekkerre, de aztán egyből visszaaludtam. Egyszer csak paff testen kivül vagyok. Gondoltam megnézem mit csinál öcsém. Épp mosta a fogát, én meg figyeltem "asztrálszemmel". Erre elkezd nekem integetni.

Na ilyenkor mi van?

Az egész csak álom volt?

Az elején testelhagyás volt, de aztán bekapcsolt a tudatalattim és álom lett belőle?

Vagy az asztrálsíkon teremtettem magamnak egy kis világot, illetve megjelent ott, ami bennem volt?

Tudom hogy nincs rá biztos válasz, csak kiváncsi vagyok a véleményedre/véleményetekre.

A meditációhoz viszont valóban koncentrációképesség kell, ami nem megy, ha nem vagy kiegyensúlyozott, vagy előtte nem hozod magad valami technikával ilyen állapotba. Gondolok itt a tudatos szertartásos rákészülésre például. 

Hát nem egyszerű. Még régebben vettem pár ilyen könyvet és egyből ráálltam a dologra. Gondoltam most aztán repülgetek ide-oda. De szerintem csak jó reklámfogás, hogy gyakorolsz egy kicsit és a Holdon vagy.

Persze sok-sok gyakorlással lehet fejlődni. Szerintem nem is az ember szabadideje kevés. Én úgy vettem észre, hogy minden ilyesmi (testelhagyás, tudatos álom) akkor megy a legjobban ha baromi kegyenysúlyozott vagyok. 100%-osan. Ez azért jó mert nem kell semmiféle csakrameditáció meg "ilyesmi valamik", hanem alapból van hozzá energiám.

Csakhát ritkán vagyok totál kiegyensúlyozott.

Sziasztok!

Nekem életemben ötször sikerült kilépni. Ebből 2 tudatos ,3 pedig "csakúgy megtörtént".

Persze azok a tudatosak sem olyanok mint amit tényleg tudatosnak lehetne nevezni.

Én nem meditácóval szoktam próbálkozni. Szerintem úgy rohadt nehéz. Először tudatos álmot kreálok (ez már egész jól megy), aztán megpróbálom érezni az alvó testemet és kényszeríteni magamat hogy hagyjam el (hú elég zavaros). A baj csak az hogy legtöbbször felébredek.

Ha sikerül kint lennem, akkor meg elfogy az energiám.

Írhatok neked mailt?

Én is hasonló cipőben járok több éve. Valamiféle hiedelem az ami akadályoz. Például félünk, (akár tudat alatt) hogy valaki olyan lát meg, akinek nem kellene, meg hasonlók. Nálam asszem hasonló  az egyik oka a sikertelenségnek. A másik legyakoribb ok, amit az ide vágó irodalom említ, az a koncentráció hiánya. Az önelemzés segíthet, egyetértek Emma W-vel. Sajnos úgy látszik, magunknak kell kikutatni a probléma gyökerét.

Üdv.

kaqkk
 

Szia kaqkk!

Seth idézetet sajnos nem tudok pontosan felidézni, de ha jól emlékszem, azt mondta, vissza kell menni, meg kell vizsgálni a probléma gyökerét, tulajdonképpen meg kell vizsgálni, hogy mi okozza nálad a türelmetlenséget. Azt hiszem a Személyes Valóság Természetében olvastam.

Ez egyébként egy nagyon jó módszer, én többször alkalmaztam, miután rájöttem, hogy a problémáimat nem legyöznöm, hanem megértenem és megoldanom kell. Én speciel gyertyákkal meditálok hozzá, de ez már megint egy újabb hiedelemvilág...

Üdv és sok sikert : Emma W.

Mikor olvastam az élményeiteket, örültem, mert nekem is nagyon hasonlóak. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy a testem teljesen le van bénulva ebben az állapotban. Kezdetben mikor ezek a dolgok spontán megjelentek az életemben, nagyon megilyedtem, mert azt hittem meghalltam, hogy nem tudom mozgatni magam, ráadásul észrevettem, hogy mozog a kezem, de közben láttam a rendes kezemet is, az pedig "eszméletlenül" hevert az ágyon. Ezek után szép lassan kezdtem hozzászokni az élményhez, persze elkezdtem róla olvasni, és akkor tudtam meg, hogy ez testelhagyás. Nekem sajnos ezek az élmények csak spontán jönnek, magamtól még úgy igazából sosem sikerült. Ami azt illeti egy kicsit úgy is érzem, hogy azért nem m?ködik magamtól, mert talán nem lenne olyan fontos mint a spontán élmény.

Mikor spontán élményem van, akkor mindig fontossága van a helyszínnek, hogy kikkel találkozom, milyen információkat kapok. Ezért én ezt úgy szoktam hívni, hogy tulajdonképpen kihívnak, közlik az információkat, és azután visszajövök a testembe. Kezdetben nehézkesen ment, de ma már minden további nélkül visszatudok bújni a testembe.

Én általában a szobában találom magamat, egyszer sikerült egészen a házunk el?ttig kijutnom, és egyszer pedig kimondottan egy másik helyen találtam magam.

Amit én f?ként szoktam érezni, hogy a homlokomban egy igen éles er?s fájdalom, amikor kilépek, csak pár másodperc lehet, bár valahogy mostanában mintha már ez sem lenne. Egyszer?en csak kint találom magam, úgymond átélem amit át kell, utána visszajövök. Azt hiszem tudják odakint, hogy mostanában egyre inkább arra vágyom, hogy minél több id?t töltsek odakint, ezért nem engednek túl gyakran a másik valóságba.

Szerencsére nekem f?ként ezek az odakinti élmények kellemesek voltak, nem találkoztam semmi rémíszt?vel, vagy szörny?séggel. Találkoztam idegenekkel, akik láttak, tehát gondolom ?k is odakint voltak, találkoztam már édesanyámmal, viszont elhúnyt ismer?ssel még nem találkoztam.

Hát röviden így ennyi az eddig megélt élményeimr?l.

Szeretettel: Bíborka 

 Kösz a leírást. Ez velem ugyanígy történt meg, és mindent pontosan így csináltam. Teljes elengedettség az alagút stb. Még megspékeltem azzal, hogy egymás után többször is megcsináltam.

Tiszta tudattal voltam mindvégig, és nem is olvastam Seth-et. Nekem örömet okozott, már tudom, hogy az asztrálvilág  ha megfelel?en indulok neki tényleg örömöt hoz. és nem félelmet. Az asztrálutazás is megy

Örülök hogy olvastalak: Border

Kedves Emma W!

Általában nálam ez ugy történik, hogy lefekszem, ellazulok, minden gondolatot elengedek, csak egy marad: biztonságban vagyok, bármi történjék is, aztán finoman ezt is elengedem, csak a megnyugtató biztonságérzés marad meg. /Persze ez nem volt mindig így, a félelmeim miatt volt kellemetlen élményem is, ennek ellenére is érdekelt a dolog, ezért találtam ki ezt a módszert, olvastam valahol./

Tehát ellazulok és egyszer csak érzem hogy hagyom el a testemet felfelé: már a térdemnél vagyok, a combomnál, aztán a hasamnál, mintha kiönteném magam. Az üres részeket egyáltalán nem érzem. Ahogy a szivemhez érek er?s szivdobogásom lesz, de nem kellemetlen, és itt már tudatosul bennem, hogy kimegyek a testemb?l. Ahogy haladok felfelé, vagy a homlokomnál, vagy pedig a tarkómnál mintha kinyilna egy rés és elkezdek kiszivárogni. Abban a pillanatban ahogy teljesen "kipárologtam" jön az alagút. Nagyon kellemes ez is, de itt már úgy érzem, mintha lenne velem valaki. És ez így is marad, mintha ölelne és tartana, de nem befolyásol, nem bíztat, nem csinál semmit, nem is látom, csak van, és ez nekem jó.

Én úgy gondolom, hogy testen kívüli állapotban sokkal több vagyok, mint  a testemben, és ezt a nagyobb részemet még kicsit szokatlannak érzem, ezért olyan mintha lenne velem valaki.

Az alagut után pedig vagyok ahol éppen vagyok, volt már hogy a lakásban, az udvaron, a szomszéd udvarában a farkas kutyái között: nagyon élveztem hogy nem láttak. Minden esetben sokkal jobban tudatában voltam magamnak és sokkal jobban éreztem a környezetet. Mintha átláttam volna mindenen, tudtam hogy a lakásban mi történik, hol mi van.

Fontos, hogy a félelmeinket a problémát okozó hiedelmeinket felismerjük és elengedjük. Örülök, hogy Seth könyvei a kezembe kerültek, és olyan dolgokról írt, amit szinte azonnal beláttam, megfogadtam és alkalmaztam. És magamnak is örülök, hogy megengedtem magamnak azt a lehet?séget, hogy olyan új szemléletmódot hozzak be az életembe amit?l tényleg jól érzem magam, és bizonyítottan bevált.

Üdv: Solka

Sziasztok!

Az alapvetö problémám nem az, hogy elkerüljem a bénulást, mert ahhoz hozzá lehet szokni. Inkább kellemetlen és tehetetlennek érzem magam közben, föleg a hangok, meg az árnyak miatt. Kisgyerekkoromban féltem, mert kiszolgáltatottnak éreztem magam, ráadásul ezerszer "felkeltem" nagy küzdelem árán, mire újból az ágyban találtam magam. Azt hiszem, csak a rossz emlékek miatt aggaszt.

Nektek milyen érzés odakint? És milyen a "világotok"? Szeretném tudni, hogy mások mit élnek át, mert az én "világom" rendkívül szubjektívnek tünik.

Üdv: Emma W.

Nekem is volt olyan érzésem, hogy nem tudnék mozdulni, illetve LD közben nem tudtam azonnal felébredni. Engem nem zavar annyira, tudom, hogy igy kell lennie. Az szokott eszembe jutni ilyenkor, hogy a testemre ki lehetne tenni a "rögtön jövök" feliratot :). Nic-nek igaza van, nem lenne jó, ha a testem követné az AP/álombeli mozgásomat. Az ugyanis alvajárás lenne. Emiatt egyébként gyakran aggódom. Vajon most mit csinálhat a testem, stb... Ez az aggodalom meggátol egy csomó élményben. Mikor felébredek, mindig megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy minden rendben van.

kaqkk 

Olvastam valahol, hogy a bénulásnak ugyanaz lehet az oka, mint a közönséges álmodás közben rendszerint meglév? alvási paralízisnek: a motorikus funkciók kikapcsolnak ilyenkor, így a fizikai tested nem hajtja végre azokat a mozgásokat, amiket te álmodban/testen kívüli élményedben végrehajtasz. Tehát talán nem olyan nagy probléma a lebénulás, s?t. Épp abból adódhatna probléma, ha nem történne meg.

Megkérdezhetem különben, hogy miért szeretnéd elkerülni? Maga a tudat zavar esetleg, hogy nem tudod mozdítani a tested?

Üdv:
Nic

Szia kaqkk!

Tudatosan sajnos még csak párszor sikerült kilépnem a testemböl, de kicsi koromtól vannak emlékeim, hogy felébredek éjjel, és nem tudok megmozdulni, hangokat hallok, söt néha láttam is alakokat. Az orvosok azt mondták, élénk a fantáziám, és idegileg ki vagyok merülve. Fizikai okot nem találtak. Aztán kezembe akadt egy könyv, amiben azt írják, hogy testen kívüli élmény elött sokan bénulást élnek meg. A következö alkalommal minden igyekezetemmel ellazítottam magam, és egy furcsa örvénylö érzés felemelt, aztán csak ott álltam a szobában a testem mellett. Mintha egy lehetséges valóság falai közé kerültem volna, mert némiképp más volt, mint amit teljes éber állapotban megtapasztalok. Azóta próbálkozom tudatosan, de a bénulást nem tudom elkerülni, bármennyire szeretném.

Üdv: Emma W.

Szerintem ebben a topikban meg lehetne beszélni az ilyen irányú tapasztalatainkat. Nekem például hasznomra vált, hogy néhányan leírták személyes élményeiket.

kaqkk