Emma W.!

Említetted a hipnózist... Engem érdekelne ez ,nem tudnál több dolgot elmesélni róla? Esetleg azt el tudnád mondani, hogy hol találok olyan embert, aki ért a hipnózishoz? Engem érdekelne, hogy mi ez az érzés, amit érezni szoktam, és hogy honnan jön....

Légyszi írj, ha máshowa nemis, az ímélcímemre lécci :)

Üdv :                                                           

Fensal                                                 

Thomas De Quincey a saját önéletrajzi regényében /Egy Angol Ópiumev? Vallomásia/ -ban úgy ír, hogy a szer hatása alatt rendkívül sok élményen ment keresztül. Nem tudta ilyenkor megkülönböztetni azt, mi az álom és mi a valóság. Persze számotokra is tudvalev? úgyhiszem, hogy az effajta események ugyanolyan valós érték?ek, mint a normál tudatállapotban átélt események. Csak hogy az agy jelenleg tudatosan csak egy dologra tud fúkuszálni. Azonban amikor kitágítod szerekkel a tudatodat, akkor a rengeteg párhuzamos infóval nem tud az agy mit kezdeni.

Nem kívánta sorolni az ilyen élményeit, azonban egyet mindenképpen megemlített, mert fontosnak tartotta.

Történt, hogy az Óceán felett lebegett, majd lejebb ereszkedett és látta, hogy voltaképpen nem is víz az ami felett lebeg hanem embertömegek, és egyszercsak mindannyiuk ?t nézte.

Számomra mindez azt sugallja, hogy az a tengernyi mindenféle ember az ? többi reinkarnációja lehetett. Err?l buddha jut eszembe, aki belelátott az inkarnációiba.

Szia Fensal!

Véleményem szerint lehet reinkarnációs élmény, mert nekem is van pszichés fájdalom a térdemben, amit valamikor "réges-rég" eltörtek egy kivégzésen. A térdem egyébként egészséges, orvosok látták. Szerintem próbálj meg "utánajárni"!

Üdv: Emma W.

Kiváncsi vagyok a véleményetekre vmivel kapcsolatban:

Mikor kb másodszorra probálkoztam a pszi-id?vel, akkor élénk fájdalmat éreztem a vénáimon, mintha késsel vágták volna fel az ereimet.....

Kérdésem a következ?: szerintetek ez reinkarnációs élmény lehetett?
Ez az érzés néha még mostanság is rámjön, néha nagyon élénken, néha kevésbé...
Kiváncsi vagyok a véleményetekre

Üdv:

      Fensal

Kedves Solka!

Én bel?lem sem a rossz indulat szólt, hiszen én is érzem a tiszta törekvést Nic és Lucas hangvételében. De az újonnan írt prológusok jegyében úgy éreztem egy kicsit a hangjukból; hogy bizonyos dolgokban el?jeleit vélték felefedezni az ezós túlkapásoknak. Éppen ezért kell óvni mindezen értékeket(amiket Seth közvetített) és én csak az erre való odafigyelés jegyében f?ztem oda ezt a kisebb szöveget.
El?itélet? Szerintem igazán furcsa dolog az, hiszen minden el?itélet valahol az igazság keresében való szemhunyás is; hiszen ítélet falaink mögül kitekintve nem látszódhat a még meg nem ismert tapasztalatainkon kívül álló dolog sem.
Az el?ítélet számomra is másfajta dolog, mint általában az embereknek; más dolog az, hogy néha érthetetlenül fogalmazok. :)

Üdvözlettel: Bartyka

Kedves Bartyka!

Nem hiszem hogy Nic meg a többiek furcsán és félelemmel tekintenek ránk, hiszen ha így lenne nem általuk jött volna létre a Seth.hu. Én nagyon nyitott, segít?kész, megért? és hozzáért? embereknek látom ?ket, mint ahogy mi is ilyenek vagyunk, mindenki a maga módján. Csak el kell olvasni a hozzászólásaikat.

 Az el?ítélet számomra nem létezik, a dolgok, a tettek önmagukért beszélnek.

Én az el?z? életeimet tudatos, programozott álmodás alatt ismerem meg. Igy biztosan tudom, hogy az az álom arról szól. Általában úgy történik, hogy álmomban mint egy vetít?n látom magam, aztán kis id? múlva már benne vagyok a filmben teljesen tudatos állapotban. A vetítés el?tt van velem valaki, és együtt kezdjük el nézni a filmet. Ha a halálaimat szeretném látni, akkor elalvás el?tt ezt kérem. Ha egy bizonyos tulajdonságomnak szeretnék utánajárni, hogy melyik életemb?l hozhattam magammal, akkor azt az életemet látom.

Például messze távol áll t?lem, hogy bárkit is tudatosan megalázzak. Még akkor is rosszul érzem magam és nem is tudom szó nélkül megállni, ha a környezetemben tapasztalok ilyet, bárhol legyek is. Erre vonatkozóan volt egy álmom, ami talán Indiában volt, kb ezer éve. Én  parasztfiúként nagyon szerelmes voltam egy gazdag lányba, aki nem engem szeretett. Nagy csizmában besurrantam a palotájukba, nem vettek észre és homokot szórtam rá váratlanul , mivel ott volt az a gazdag fiú nála, gondolom bosszúból tettem ezt. De a szívem tele volt igaz szerelmes szeretettel iránta. Nem is értettem miért nem engem szeret, hiszen én magam nem éreztem értéktelenebbnek a másik fiunál. Erre jöttek az ?rz?k ostorral, és ki?ztek szabályosan a palotából, ráadásul ezt a lány is látta. Nagyon megalázó volt ahogy ütöttek és utálkoztak rajtam, szörny? érzés volt. Tulajdonképpen én tudom milyen ez az érzés és senkivel nem tudnék ilyet tenni. De ahhoz hogy megtudjam milyen vagyok, meg kell tudnom milyen nem vagyok. Ezt csak a tapasztalatok által érjük el. Minden életünknek van tanulsága.

Üdv: Solka

Van, amikor úgy fekszek le, hogy saját múltam(más életek), és olyan dolgok érdekelnek, hogy hogyan élem meg magam egy más valómban, s mit rejthet még számomra énem teljessége.

Van amikor felkelek s tudom, hogy kérdéseimre teljes választ kaptam, s van olyan is amikor tudom, hogy csak részleges tudást nyerhettem élményem egészér?l(mint, ahogy Seth is mondta Cenzúrázom, mindazt amir?l nem tudhatok). Volt olyan is, hogy miután elhagytam a testem; a valóságunktól távol álló térben kötöttem ki, ahol semmi más nem volt csak a légben szövegszer?en folyó aranyló sorok, amelyek ?si rítusok legszemélyesebb csodáira emlékeztettek leginkább. Ahogy olvastam sorait emlékszem számomra teljesen ismeretlen nyelv tárult fel, mégis minden sorát olvasni tudtam. Olyan dolgokat olvastam akkor, ami - máshogy nem tudom megfogalmazni - egy vég nélküli én-örömsikolyra emlékeztetett. Olyan dolgokat tudtam meg, amelyeket nem is reméltem soha. De másnap amikor felkeltem csak a sorokat láttam, és csak az érzelmi reakcióimra emlékeztem, amit megéltem. Egyetlen dolog maradt csak meg magából a szövegb?l; teljes bizonysággal emlékeztem arra, hogy az egyik életemben valamilyen keleti vagy indiai néphez tartoztam, és egy pillanatra, ahogy a szöveget olvastam felvilant azaz énem is el?ttem(de minden addigitól er?sebb volt még a pillanatnyi benyomás is). Majd megértettem, hogy a sorokat olvasva hirtelen minden végig szált rajtam ami ott állt, de csak egy töredékér?l maradt emlékem.

Szia Emma W!

Én is két halálomra emlékszem a leger?sebben. Az egyiket még olyan 6 éves koromban láttam els?nek. Álmomban történt, egy, a lovagkorban él? ember voltam. Egyszer? és nagyon vallásos emberként teltek a napjaim, 30-40 éves körül lehettem. Egy mez?re emlékeztet? helyen voltam amikor két iránybol lovasok támadtak rám. Egyszerre értek oda, és próbáltak lesúlytani rám, de csak az egyiknek sikerült igazán, -habár igen nehezen - de talpon maradtam. Amikor megfordultak és újra rám támadtak, azt már nem élhettem túl. Azért is gondolom, hogy nagyon mélyen vallásos voltam, mert a legutolsó pillanatig bíztam valami megváltó csodában. Teljes hanger?vel sikítozva és kiabálva érbedtem; gyerek szemmel közel sem tudtam olyan belenyugvással t?rni a körülményeket, nagyon megijedtem... Kés?bb sokszor láttam újra ezt az egészet, néha még ébrenlétben is, és az a furcsa az egészben, hogy mindig más részleteséggel, és mindig eltér? mértékben láttam azt az embert aki voltam, úgy a gondolatait, mint az emlékeit is.

Furcsa az érzés, az biztos -látni milyen meghalni. Ugyanúgy rögzült az utolsó kép, mint a másik esetben is, amikor szintén er?szakos halált haltam, de ott gyerekként. Ezt a leírhatatlan fényt én is éreztem, de én nagyon lassan áramoltam ki magamból, és leírhatatlan nyugodtság kezdett úrrá lenni rajtam, a zaklatott el?körülmények ellenére.

Életemben talán csak akkor voltam templomban, amikor esküv?n voltam, illetve amikor megkerszteltek, de én mély ateizmusból teremtettem meg a legszemélyesebb vallást. (Seth írásai igen er?sen segédkeztek abban, hogy sok mindent felismerjek). Az a legfurcsább, hogy nekem is meditáció közben, valami igazán furcsa történt, magamat valahogy másnak láttam, más tapasztalatokkal, egyszer csak elkezdtem énekelni, furcsa volt rettent?en furcsa. (Én gykorlatilag soha nem éneklek). Olyasfajta gregorián jelleg? énekbe kezdtem, ami csak régebb korokra volt jellemz?. Ahogy hangom kitörekedett bel?lem, úgy éreztem én is áramlok vele, egy mélyebb valómhoz, önmagamban. Ez is valamilyen foszlány volt egy másik életemb?l, túl sok olyan tapasztalat járult hozzá akkor, amelyeket addig nem ismertem.

Fentr?l a Seth.hu teremt?i(Nic, Lucas), biztos nagyon csúnyán néznek ránk abban a félelemben égve, hogy az oldal eltér az eredeti "hitvallásától" valami szörny? ezós valamivé. De én hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a történések, habár kezdetleges valójukban még más formát öltöttek, de Seth írásai által vezettek mélyebb felismerésekhez...

Szia Bartyka!

Egy mély meditáció alatt egyszercsak bevillant egy fényalak, aztán egy kapuba csattanó labda. Miután befejeztem a meditációt, csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ott motoszkált bennem, és egyre színesedett a kép. Órákkal késöbb már "emlékeztem" egy utcarészletre, minden kis részletével. Végül megkértem egy nagyon jó barátomat, aki ért a hipnózishoz, hogy vigyen vissza a pillanatba, amikor a labda becsapódik a kapuba. Ott és akkor repülni kezdtem egy leírhatatlan fénybe, alattam terült el az utca, felrobbant autókkal és összegyült emberekkel. Akik kívülröl figyelték a hipnózist, azt mondták, zokogtam, akcentussal beszéltem és azt kiabáltam, hogy: meghaltam! Aztán valahogy kiszedték belölem a nevem, a helység nevét, évszámokat, stb. Persze mondanom sem kell, hogy utánanéztem. És valóban ott és akkor, amit hipnózisban mondtam, meghalt egy nö, autóbalesetben, stimmelt a név, az évszám, minden. Azóta is emlékszem az utcára, és olyan emlék ez, mint bármi más ebben az életemben.

És ami igazán furcsa, az öcsém néhány hete összejött egy lánnyal. Amikor találkoztam vele, úgy éreztem rendkívül erösen fejbecsap valami, és újra láttam magam elött azt az utcát. Azóta megint mintha "tisztulna" a kép, de csupán feltételezéseim vannak, igazából nem tudom pontosan mi idézte elö az "emlékeket", és mért olyan fontos az a pillanat.

Egyébként hipnózisban már több "életemben " jártam, de mindeddig ez a legintenzívebb.

Üdv: Emma W.

Szia Bartyka!

Vannak ilyen tapasztalataim, de most sajnos nem érek rá. Majd mesélek kés?bb.

Üdv: Solka