Itt született pár érdekes hsz, kiváncsi vagyok hogy azóta gondolkodott-e valaki a szerelem mibenlétén.
Keresgélek, és ha találok idevágó idézetet bemásolom, de igazából rátok lennék kiváncsi.

Szóval Seth-féle megközelítésben mit is jelent a szerelem?

szia!

azt gondolom, a beteljesületlen szerelem megtapasztalásának lehet célja az egyén fejlődésében a birtoklás - én akarom - elengedés témakörök felmerülése is. persze nem akkor. később.

ha már birtokoljuk ezen fogalmakkal kapcsolatos tudnivalónkat, könnyebben túljutunk rajta.

ha nem, sokáig görcsölhetünk rajta.

üdv

tida

Olvasgatom kedvenc szerzőm A psziché természete c. könyvét, amiben elég bőven foglalkozik a szerelem és szexualitás témájával is. Úgy vettem észre, hogy Seth kissé küszködik amiatt, h az angol nyelvben nincs külön szó a szerelemre és szeretetre. Néha azt érzem, magyarul gondolkodva egyes magyarázatok egy pillanat alatt érthetők.

Seth nagyon jól bemutatja, hogy a szexualitást és a szeretet nagyon mereven értelmezzük. Pl. ír arról, h az érintést is szexuális dolognak fogjuk fel. Ezt én is tapasztalom, a múltkor is véletlenül hozzá értem az egyik munkatársnőmhöz (akit nagyon szeretek és becsülök), és teljesen autómatikusan bocsánatot kértem, pedig tényleg csak egy apró érintés volt.

Üdv,

   Atta
 

Sziasztok!

Mindenkinek kell egy kis megerősítés néha, hogy jó úton jár. Háát igen ... a megvalósítás..., nehéz leküzdeni a már berögződött hiedelmeket. Ne gondoljátok, hogy valami beképzelt fószer vagyok, de azt hiszem at én esetemben viszont ez elég jól működik. Régebben ezt az agykontrollal magyaráztam, de az a módszer valahogy a levegőben lóg, nincs megalapozva. De itt van Seth, és hozza az elméleti hátteret is hozzá. Nállam ha megvan a vágy a hit és az elvárás, szinte hallom ahogy csattan a váltó, és ezerrel egy másik vágányon haladok, ami az új cél felé vezet. Csak vigyázni kell, nehogy azok a fránya régi hiedelmek eltérítsenek az új irányból. De ilyenkor itt van például ez a jó kis fórum, hogy erőt merítsen az ember. : )))

Éljen a XXI. század ! A net-es fórumokon tényleg megvalósul, hogy a hasonló ideájú emberek vonzák egymást.

Üdv.

Rider

Szia Atta!

Érdekes, velem is úgy van, hogy mások, éppenséggel ti mondjátok ki újra és újra azokat a dolgokat, amiket már ezerszer elfogadtam de még nem élek igazán.. :) Tükrei lennénk egymásnak? :) Hát ez biztos így is van.:)

Üdv

Ycyor

 Mindig meglep, amikor valaki kimondja azt amit tkp. már én is kigondoltam és vmilyen szinten már meg is értettem, de vhogy még sem tettem tudatossá. Olyan mintha egy tükröt tartanál elém. Úgy néz ki, nem bízom meg eléggé saját gondolataimban sem, hisz amikor tőled hallok ilyen dolgokat az, "igazabbnak" tűnik, csak azért mert más mondja ki.

Üdv,

   Atta
 

Szia ycyor!

Köszi, pontosan ezt szerettem volna hallani vakitől. :))) Én is pont így látom a dolgokat. Amióta olvastam a "Személyes valóság természete"-t sokmindent tudtam hasznosítani belőle, pl így találtam új munkahelyet ... Az élet most úgy hozta, hogy választ kereshetek ezzel az "életfilozófiával" egy évek óta lezáratlan érzelmi kérdésre. Nem, rosszul fogalmaztam ! :) Megtapasztalhatom azt a valóságot, amiben megszületik a megoldás...

Rider 

Sziasztok, szia rider! :)

Ha megtaláltátok a végső megoldást,légyszi írjátok meg könyvben, bestseller lesz én pedig az első olvasótok.. :)

Addig is amíg megjelenik, pár gondolat, érdekes lenne számomra ti erről hogy gondolkodtok..:)

Talán a Magical Approach-ban van szó róla, hogy Jane-éknek volt egy kis konfliktusuk, nézeteltérésük a Prentice Hall kiadóval az egyik könyv kapcsán. Ha jól emlékszem Seth ott arról beszélt, Jane és Rob elvárásai eredményezték számukra a konfliktust, ezt hívták elő nem tudatosan a kiadó embereiből. Én ezt úgy értelmeztem, elvárásaik alapján ezt a lehetséges valóságot tapasztalták meg. Elvárásaik tehát nem befolyásolták a többi ember cselekedetét, hanem egy olyan valóságot teremtettek (vagy vonzottak be egy már létező ilyen valóságot), amelyben az adott konfliktus lejátszódott a fizikai világban is. Én úgy gondolom ez így lehet a szerelem esetében is. Tehát ha a tudatos és tudat alatti vágyak, hitek elvárások egy irányba mutatnak, létrejön a szerelem és a párkapcsolat, vagyis a végtelen lehetséges valóságból a kölcsönös szerelmet tapasztaljuk meg.. Seth azt mondja, minden lehetőség kiaknázódik.. :) Túl idealisztikus vagyok? :) Persze azt mondjuk el tudom képzelni, hogy az egyén olyan nagyon határozott célokkal, kibontakoztatandó kreatív képességekkel, vágyakkal "jött ide" ebbe az életbe, amelyek mellett egy adott személlyel való kapcsolat nem "támogatandó" :)) És ilyenkor talán érezhetjük azt, hogy reménytelen szerelem áldozatai vagyunk, ami akaratunk ellenére sehogyan sem akar megvalósulni.. De lehet, hogy csak nem látunk rá saját magunk "magasabb szintű" akaratára.. :)

Másik fontos kérdés szerintem az elvárásaink. Vajon "csak" vágyakozunk valakire ezerrel, vagy 100%-os elvárásunk van azzal kapcsolatban, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és egyszer ez biztosan realizálódni is fog. Most azon az állásponton vagyok, ha az elvárásunk 100%-os, megvalósul. Legalábbis most itt a gép előtt ülve így gondolom. Kérdés, hogyan jutunk el ehhez az állapothoz,és hogy lehet hosszan fentartani.. :) Seth olyasmit mond, a vágy nem elég, az elvárás a fontos. És hozzáteszi a valóságunk az elvárásainkat követi.

Másik fontos dolog szerintem: Seth azt mondja, ha jólétben, egészségben, boldogságban akarunk élni, megvan hozzá minden lehetőségünk és képességünk, hiedelmeinket kell ennek megfelelően alakítani. Számomra ez szintén az előzőeket erősíti.

Másik megjegyzés (úgy látszik még van belőle..:) : egyik helyen Seth azt monta, Robnak nem kellett volna okvetlenül olyan valóságot megtapasztalnia, amelyikben volt 2. világháború. Nekem ez a megjegyzés azt mondja, még ilyen nagy horderejű események megtapasztalása sincs "előre eltervezve" az énünk által, még itt is sok minden változhat "idő közben" :)) Gondolom egy (plátói) szerelem ill. párkapcsolat "beteremtése" pedig kisebb horderejű dolog,már ha szabad így fogalmaznom.. :)

Személyes véleményem szerint egy hosszú ideig tartó viszonzatlan szerelem olyan kérdéseket vet fel, mint pl. Mennyire tisztelem/szeretem magam, hogy megengedek egy ilyen helyzetet; Mennyire fontos nekem tényleg a boldogság- vagy önmagam előtt is csak eljátszom, hogy boldog akarok lenni.. :) stb., stb. Valahogy most úgy gondolom, ha az ember a természetes hipnózis technikájával, felhasználva a hatalompont jelenbeli erejét naponta átéli pár percig azt a legteljesebb boldogságot, amit csak el tud képzelni, és el tudja utána engedni a dolgot, rábízva azt az"égiekre"/énjének bölcsebb részeire, akkor valamennyi idő után okvetlenül meg kell hogy változzon a helyzet. Vagy átcsúszik egy olyan valóságba, ahol a szeretett férfi/nő már akarja őt, vagy egyszerűen lekattan a témáról lassanként, vagy úgy kattan le, hogy bejön vki más, akivel egy kölcsönös szerelem elsöpri a múlt plátóiját.. :) Persze itt a kérdés mindig az, a viszonzatlan szerelem kellős közepén hogyan tudom én elengedni gondolatban a dolgot... :) Nehéz ügy.. :)

Hát most ilyenek jutottal eszembe.. :) Szerintem a kulcs mindenképpen önmagam tisztelete, szeretete, ami azt is jelenti, boldog vagyok, s ha számomra a boldogság azt is jelenti, hogy legyen egy boldog párkapcsolatom, akkor így talán könnyebb elengedni azt akit el kell... Vagy megváltoznak a helyzettel kapcsolatos, addig nem tudatosított elvárásaim, és az illető egy új lehetséges jövőben boldogan mond igent.. :))

Ezt kívánva mindenkinek, üdv :)

Ycyor

Szia Atta !

Hát igen, már én is eljutottam erre a következtetésre. :) Az biztos, hogy így az ember megtanulhatja mi az önzetlen szeretet, viszont akkor már ez lehet nem is szerelem. (?)

Addig is,  "a hatalompont a jelenben van" :-) 

Üdv.:

Rider

Ha rá jössz mi az értelme légyszíves áruld el nekem is! Sokat segítenél... Tényleg.

Egy szerelmi kapcsolathoz két ember kell (minimum :), de az én valóság teremtésem ütközhet az Ő valóság teremtésével. Én ebben látom a problémát. :o

Tisztelettel

   Atta

Sziasztok!

Még új vagyok a fórumon, de már régóta olvasgatom, akárcsak a Seth könyveket. Sokminden hasznosat sikerült belőlük beépíteni az életembe. De egy dologra nem tudok magyarázatot találni. Mi értelme van az éveken-évtizedeken áthúzódó reménytelen szerelemnek? Addig oké, hogy én teremtem meg a saját valóságomat... Az élet mindennapjaiban erre már sokszor találtam bizonyságot. De igaz-e ez a mélyebb emberi kapcsolatokra is ??

Lehet, h valami miatt fontos volt neked a menekülés. 

 A személyes valóság természete II. 197. o. 1. bek. részlet:

"Ettől persze meg kell különböztetni azt a nagyszerű szerelmet, melyet a maga értékével tisztában lévő két ember képes adni és kapni."

Elnézést, hogy csak most válaszoltam, de nyaraltam. :)

Üdv,

   Atta
 

Seth nekem is mankó. Egyszer talán majd eljutok oda, hogy többé már nem lesz rá szükségem, és akkor félreteszem a könyveket. Egyelőre ott tartok, hogy még mindig ledöbbent a mélysége, az az árnyalt szemléletmód, amivel megközelíti a dolgokat, és továbbra is megerősít abban, amiben hinni szeretnék. Én abban állapodtam meg magammal, hogy amíg így van, addig csinálom.

Üdv:
Nic

hello,

Az jutott eszembe seth és a téma kapcsán, hogy voltaképpen a véleményem szerint a seth könyvek is egyfajta önbecsülést sugároznak.

Seth a saját magunkba vetett hitet akarja felébreszteni.

Úgyhiszem hogy én a lapvetően a seth könyvekből merítek az utóbbi időben hitet vagy önbecsülést, nem pedíg a saját mivoltomból.

Én magamnak most azt mondom hogy erre jobban oda kell figyelnem.
Üdv

Borzas

Én sem tartom lehetetlennek. Bocs, de beidéznéd az említett bekezdést? 

Lehet, persze. :)

Üdv:
Nic
 

 Seth az alább említett könyv 674. ülésén tárgyalja az önfeladást és az önfeláldozást. Pl.  egy halhatatlan lény hogy is áldozhatná fel az életét (többek között a Krisztus témakör jön ide).

Erről jutott eszembe, hogy egyszer félálomban egy nagyon élénk tapasztalatom volt:

Hatalmas rohamozó hadsereg katonája voltam, ami hömpölyögve zúdúlt az ellenségre. (Az ellenfeleimet tkp nem is láttam.) Teljesen eltöltött egy csodálatosan boldogító érzés: tele voltunk erővel, lelkesedéssel, szó szerint áradtunk. Közben tudtam, hogy ezrével halunk meg minden pillanatban, de ez is örömmel töltött el, mert tudtam, hogy a következő pillanatban újra vissza térek az életbe és a végnélküli harcba. Meg is öltek, de aztán újra csak rohantam előre valami elpusztíthatatlan életerővel és örömmel és mindenféle kételkedés nélkül.

Üdv,

   Atta
 

 Lehet, hogy a szeretetről írtam inkább? Bár én még nem tapasztaltam ilyen ideális szerelmet, azért nem tartom lehetetlennek. Seth se a Személyes valóság 197. o. 1. bekezdése szerint :)

Lehet, hogy neked, borzasnak és jómagamnak korlátozó ideáink lennének e témában?
 

Tisztelettel,

   Atta
 

:) Az már valami más szerintem. :) Valami olyasmi, amit még nem láttam a gyakorlatban is megvalósulni. Ami persze saját személyiségemről, hiteimről mutat meg valamit. :) Amúgy az lenne az ideális sztem, amiről írsz.

Üdv:

Nic

"Addig a pontig amíg meríteni tud amási személyből önbecsülést addig minden okés, de ha nincsen saját önbecsülése az egyénnek, úgy mond saját magába vetett hite amit nem másból merít, akkor előbb utóbb kiborul a bili..."

Ezzel jelenleg egyetértek. Viszont talán a másikból merített önbecsülés belsővé is válhat. Segíthet  abban, hogy az ember később magából is merítse azt. (Most ez jutott eszembe, bár nem vagyok igazán biztos a működőképességében. Talán csak akkor fordul elő ilyesmi, ha az illető már amúgy is elkezdi becsülni önmagát, vagy legalábbis felmerül benne az igény ez iránt, és a másik ember megerősítőleg hat alakuló önbecsülésére.)

Üdv:
Nic

hello,

"A szerelem, ahogy azt gyakran megélik, lehetővé teszi az egyénnek, hogy önbecsülését egy ideig valaki másból merítse, és hogy - ideiglenesen legalábbis - megengedje, hogy a másiknak az ő jóságába vetett hite elfoglalja a saját, önmaga értéktelenségébe vetett hitének helyét." (A személyes valóság természete, 661. ülés)

Szerintem az, hogy adott személy egy másik személyből merítse az önbecsülését sok jótnem hordozhat magában.

Addig a pontig amíg meríteni tud amási személyből önbecsülést addig minden okés, de ha nincsen saját önbecsülése az egyénnek, úgy mond saját magába vetett hite amit nem másból merít, akkor előbb utóbb kiborul a bili...

Üdv

Borzas

hello,

Háth ja...

Ennyit az emlékzetemről...

Mindenesetre ez a vonzódás dolog szerintemelég nagy kavarodásokat okozhat abban atekintetben hogy végre ne keljen ebbe a valóságba visszakerülni és manipulálgatni ezt az " Anyagot  "

Üdv

Borzas

 A vonatkozó rész:

"Rettegett attól, hogy fiatal férfivá serdüljön, megismerkedjék egy fiatal nővel, vonzódni kezdjen hozzá, és leéljen egy újabb életet."

Seth megszólal 152. o.

Üdvözlettel,

   Atta
 

hello,

Egyrészt csak a neten van egy-két seth könyv amihez hozzáférek másrészt nem nagyon hiszem hogy megtalálnám azt amit seth írt valamelyik könyvében.

Arról van szó hogy egy házaspár felkereste Jane-t azaz joban szólva Seth-től akart tanácsot kérni.

A házaspár nem nagyon tudta feldolgozni a kisgyerekük elveszítését aki ha jól emlékszem leokémiában halt meg.

Seth azt mondta, hogy a kisrác már úgy születettmeg, hogy már " nem volt szükséges " megszületnie és továbbmehetett más valóságokba...

A kisrác direkthalt meg hogy ezáltal felismerésekre késztesse a házaspárt.

Határozottan emlékszem arra, hogy Seth azt írta, hogy a " kisrác mielőtt megszületett volna már eldöntötte hogy meg fog halni.
Nem akart felnőni és nem akart újra szerelmes lenni

Üdv

Borzas

Pár Seth-idézet a szerelemről:

"Maga az a mély szerelem, melyet egymás iránt éreztek, kedves barátaim, mindent egybevetve biszexuális szerelem, ugyanis sokszor ismertétek már egymást, mégpedig különféle nemi szerepekben." (A korai ülések, 8. könyv, 399. ülés)

"A szerelem, ahogy azt gyakran megélik, lehetővé teszi az egyénnek, hogy önbecsülését egy ideig valaki másból merítse, és hogy - ideiglenesen legalábbis - megengedje, hogy a másiknak az ő jóságába vetett hite elfoglalja a saját, önmaga értéktelenségébe vetett hitének helyét." (A személyes valóság természete, 661. ülés)

A következő idézet vélhetően nem kifejezetten a szerelemről szól, de vonatkozhat rá is (megj.: az angolnak egyébként ugyanaz a szava a szeretetre és a szerelemre):

"A szeretet és a gyűlölet egyaránt önazonosuláson alapszik a tapasztalatotokban. Nem vesződsz azzal, hogy olyan személyeket szeress vagy gyűlölj, akikkel egyáltalán nem tudsz azonosulni. Viszonylag hidegen hagynak. Nem váltanak ki mély érzelmet." (A személyes valóság természete, 673. ülés)

"Bizonyos mértékben azokkal akarsz azonosulni, akik iránt mély érzéseket táplálsz. Nem egyszerűen azért szeretsz valakit, mert önmagad bizonyos részeit hozzá asszociálod. De gyakran szeretsz egy másik egyént azért, mert saját idealizált szelfedbe nyersz bepillantást általa. A szeretett személy a legjobbat hozza ki belőled. Azt látod a szemében, hogy mi lehetsz. A potenciálodat érzed meg a másik szerelmében." (A személyes valóság természete, 673. ülés)


Üdv:
Nic

Seth a reinkarnációs kapcsolatokról szólván említi (barátokról ír, de a mondatban megfogalmazott elv érvényes lehet a szerelemre is):

"Barátaid hasonló problémákkal küszködnek majd, mert azokat vonzod közel magadhoz, akiket ugyanazok a gondok emésztenek." (Seth könyve, 550. ülés)



Üdv:
Nic

Köszi Solka a véleményed, ha megengednéd, annyit hozzátennék még, hogy a szerelem nem feltétlenül szükséges, az életnek nem szükségszerűen a velejárója, hiszen élnek emberek szerelem nélkül ugyanolyan boldogan, mint azok, akik szerethetnek és akiket viszont szeretnek. A szerelmet, az igazi, szívből jövő szerelmet azonban nem mindenki tapasztalja meg, habár megtapasztalhatná, ha akarná. De ettől még az a valaki NEM kőszívű, érzéketlen, csak egyszerűen mást tart fontosnak.

Alia valjen: Greeneyesgirl

Nyilvánvaló, hogy nincsenek véletlenek és a szerelem bizonyos mértékig "megtervezett".  Nagyon-nagy a jelentősége, de nem tudom milyen szintekre gondolsz...

Üdv,

    Atta 

Sziasztok :)))

Szerintem semmi nem történik véletlenül. Egy másik szinten nagyon komoly tervezés folyik és szerződések köttetnek a szerelmes találkozásokra is. Hogy miért? Talán éppen itt az ideje, hogy a Földön töltött napjainkat megtöltsük ezzel az érzéssel... Szerelem csak a Földi szférában van, mert odaát a szeretet olyan fokú, annyira teljes, hogy szinte mindig a "szerelmes" állapotban vagyunk. Ott mindenkit ezen keresztül látunk, ismerünk és fogadunk el. Meg aztán jó alakalom arra is a szerelem, hogy megtapasztaljuk azokat szinteket, amit itt a Földön meg tudunk tapasztalni, mert szerintem igen széles a skála. Bár a szeretet és a szerelem között nagy a különbség....és másképp éljük meg, ha tudatosak vagyunk.

Üdvözlettel:

Solka 

Reagálok én szívesen...  :)
Nagyon emelkedetten fogalmaztad meg :))

Nem tudom mi a szerelem. Túl sok fajtája van. Azt szoktam mondani, hogy a szerelem állapot. Igaz ez semmit se magyaráz meg :(

A szerelem valójában két hasonló hiedelmekkel rendelkező egyén egymásra találása, akik a boldogság, és az emelkedettség érzetétől hajtott kegyelmi állapotukban érzik az Univerzum, az élet teljességét. Egymástól elszakadva azonban a kölcsönös hiány- és fájdalomérzet a saját egónk és saját ideáink egyedülisége miatt, kegylemi és beteljesedett állapotunkból ismét a racionalitás talajára lök bennünket. Két ember miért is talál egymásra? Mi az az ok - Seth szerint - ami egymáshoz vonzza őket?