Hali! :)

Szerintem hagyjuk ki a kísérletet augusztus fennmaradó részében, és folytassuk szeptemberben.

Üdv:
Nic

 Kárpótlásul igérem, lesz szanszkrit-páli kétnyelvű változat (remélem a Dalai Láma megtisztel egy előhang megírásával) :)

Komolyan: nyugodtan kihagyhatunk egy pár hetet, mindenkire ráfér a pihenés. Különben sem lóverseny... :D
 

Lesz új kisérlet vagy tartsunk augusztusban nyári szünetet?

(Esetleg meg kívánjátok várni míg elkészülök a "Seth Experiments: Inner Senses and Discovering Inner-Outer Soul" című 600 oldalas monográfiám hátralévő 50 oldalával és megírom hozzá a szuahéli, mandarin és ógörög rezüméket is?)

Egyébként köszönöm mindenkinek az élménybeszámolókat! 

Üdvözlettel,

Üdv,

    Attila 

 Az imént próbálkoztam a számítógép előtt ülve. :) Megint sugarakként képzeltem el a kiáramló erőt. Miután eljutott a távoli galaxisokig és a Föld közepéig, eszembe jutott a gyakorlat címe. Hirtelen rájöttem, hogy tulajdonképpen a lelkem magába foglalja - bizonyos értelemben - az egész világegyetemet. Ettől a gondolattól zavarba jöttem. Erre, mint egy magyarázatképp, az elmém egy képben magyarázta meg: a belőlem kiáramló sugarak között egy kis labdaként lebegett az univerzum.

Az előbbiek kissé kizökkentettek, ezért újra koncentráltam. Amikor elképzeltem, h a fény sugaraim elérik a fákat, háztetőket, felhőket otthonosság-érzés fogott el.

Üdv,

   Atta
 

Elvégeztem a gyakorlatot. Környezet: Ágyban, fekve, lefekvéskor. Zavaró körülmény nem volt, pusztán csak a gondolataim, hogy vajon milyen is lesz, vajh´ mit fogok tapasztalni. Próbáltam vizualizálni, hogy én a vagyok az univerzum középppntja és a kezeimen, bőrömön keresztül erős, tápláló energia/fény sugárzik kifelé, eljutva a világűr legtávolabbi (van ilyen..? :) ) szegletébe is. A legparányibb méretű állatoktól kezdve a hatalmas bolygókig minden ebből a fényből táplálkozott és örült, hogy eljut hozzá. Rövid idő alatt kellemesen bemelegedett a mellkasom, szinte tüzelt, valamint a két kézfejem is intenzíven felmelegedett. Nagyon kellemes volt annak ellenére, hogy úgy éreztem nem tudtam elég mélyre menni az élményben. A gyakorlat befejezése után (kb. 5 percig csináltam) még vagy tíz perccel is igen erőteljesen tüzeltek kezeim, ami rendkívül kellemes és egyszersmind érdekes érzés volt.

Még szerdán próbálkoztam estefelé, de csak most van időm leírni. Szal, az erkélyen üldögélve próbálkoztam, kis mértékű háttérzajok mellett.  Megint megpróbáltam elképzelni, a fényt, ahogy keresztülhalad  a sejtjeimen. Mikor kb 3 perce próbáltam elképzelni a fényt, hirtelen olyan benyomásom támadt, hogy ez az energia mintha nem is folytonos lenne, hanem lökéshullám szerűen terjedne, gyors egymásutánban. Elég erős energiaérzetem támadt, mintha épp akkor haladt volna át rajtam egy ilyen hullám. Talán sorozatos atomvillanásokhoz tudnám hasonlítani. Ezen eléggé meglepődtem, és a gondolataim ebbe az irányba kezdtek terelődni. Végül úgy döntöttem, hogy abbahagyom a kísérletet, és elemzem, hogy mit is tapasztaltam. (Hogy most le tudjam írni.)

Üdv.

kaqkk

Szombaton végetztem el a kísérletet. Sajnos eléggé kutyafuttában. Macsek vernyog, szaladgál stb... Csupán néhány perc jutott a tapasztalatból.

Annyi volt csak, hogy megpróbáltam magamban megkeresni az erő forrását. Majd képek ugrottak be. A sejtjeimet láttam, ahogy ezek a különálló izgő mozgó kis állatkák, létrehoznak engem, vagyis csak a testemet. Az energia pedig átjárja őket. Az volt a benyomásom, hogy minden sejt külön kis állatka, vagyis saját tudata van, csak szövetkeztek mint a testvérek, hogy felépítik ezt a testet.

Ezek a gondolatok egyébként tudatosan is foglalkoztatnak, lehet hogy azért is ugrott ez be. Mindenesetre ez történt.

Tetszik Nic tapasztalata, tök jól ráérezhetett szerintem.

Üdv

kaqkk

Próbáltam valamiylen hasonló képet keresni a neten; hm, ezt találtam:




Üdv:
Nic

Az imént végeztem el a gyakorlatot.  Az "jött", hogy lélek és külvilág kapcsolatát úgy lehetne vizuálisan elképzelni, hogy a lélekben, amit, mondjunk, képzeljünk el gömbszerűnek, van egy üvegablak. Ezen keresztül tekint kifelé, de ami kintinek látszik az ablakon át, az is önmaga, része a gömbnek. Ennyi volt csak.

Üdv:
Nic

 Most próbáltam a gyakorlatot elég vegyes eredménnyel. Különféle zajok zavartak meg. Illetve az volt a legnyugtalanítóbb, hogy már a gyakorlat első olvasatára teljesen határozott kép jelent meg előttem az egész dologról (Seth szövege tényleg több szinten hat). Szóval olvasás alatt láttam egy gyönyörű , kissé felhős eget. A felhők között fénypászmák törtek át, de ezek nem a Napból eredtek hanem az én belsőmből. Pontosabban a napfonatomból indultak ki a fénysugarak. Lefeküdtem, behunytam a szemem, de újra ez a kép ugrott be. Elképzeltem, hogy ezek a fények távoli tájakig jutnak el, majd azt, hogy a csillagokig ill. egészen messzi galaxisokig. Közben láttam egy barnás, vöröses bolygót is amit nem tudtam azonosítani. Végig enyhe energia kiáramlást éreztem a testemből.

Üdvözlettel,

   Atta
 

 Elvégeztem a gyakorlatot. A környezetem nyugodt volt és csendes, semmilyen zaj nem zavart meg. Először a mellkasom közepén éreztem, hogy ott mintha koncentrálódna valamilyen energia, amit a lényemként azonosítottam. Nem tudom, miért ez a szó ugrott be, de ez volt a meggyőződésem. Ezután könnyűséget éreztem a tagjaimban, és egy kimeríthetetlen energiaáramlás haladt át a tagjaimon. Az ujjaim végén éreztem, ahogy áramlik az energia, ám ez inkább olyan volt, mintha ez összekötne a földdel és oda-vissza történik az áramlás, nem csak belőlem kifelé. Egy idő után pedig a fejem felett éreztem, hogy onnan áramlik be az energia, és akkor már határozottabb kiáramlást érzékeltem az ujjaimon keresztül. Az elején kicsit döcögött az áramlás, de pár perc alatt simává vált. Közben képek ugrottak be az elmúlt hétről, olyanok, amik vagy félelmet, vagy szomorúságot váltottak ki, ám olyan érzetem lett, hogy ezek most hagyják el a testem/lelekem.

Pihent, relaxált állapotba kerültem utána.

Lucas

Tegnap este lefekvés után végeztem el a gyakorlatot. Elég fáradt voltam már. Néha picit elkalandozott a figyelmem, de azért ment. Valahogy egyfajta kitágulást éreztem, mintha egységben lettem volna a környezetemmel. Valahogy elmosódtak a határok köztem, és a környezetem közt. Máshogy nem tudom megfogalmazni, csak úgy hogy egységérzetem támadt, de ez minden. Az imagináció abbahagyása után a szokásos könnyű meditatív állapotba kerültem.

kaqkk

hello,

A kísérletet olyan 10 perce végeztem el.

Körülmények:
Nyugalom a lakásban. Elhúzott függönyök. Némi fáradtság. A fotelban üldögéltem csukott szemmel.

Benyomások:
Kellemes volt a kísérlet. Könyen el tudtam képzelni azt, hogy az újaim végéből  - a lábújjaimból és a kézujjaimból - kiáramlik az " életerő "
Úgy érzem kiválóan sikerült elképzelnem azt, hogy ez az energia ami kiáramlik belőlem eljut a földgolyó legmélyére és az eget is átszeli.
Egyfajta önbizalmata adott ez a gyakorlat. Úgy éreztem, hogy nem csak valóban én befolyásolom az életem eseményeit, hanem egyfajta meggyőződést is tapasztaltam ebben a tekintetben.

A gyakorlat azzal végződött, hogy a kutyám elkezdett nyüszíteni az ajtóban. Be akart jönni.

Üdv

Borzas