elolvasom még egyszer

próbálom felvenni a fonalat

üdv

Szia, tida!

Ez egy Seth-gyakorlat volt, így, szimplán. A kísérletezésen kívül nem volt más célja. Se bizonyítékgyűjtés, se más.

Üdv:
Nic

szia Nic!

a leírtakból nem derül ki számomra, hogy az mennyiben segít nekem vagy bárki másnak, ha tudom, hogy egy hirtelen, váratlan késztetés egy másik lehetséges énem től származik?

vagy ez bizonyítékgyűjtési szándékú gyakorlat volt?

kérlek, ne kötözködő ellenségnek tekints, egyszerűen szeretném érteni a szándékaitokat és a célt.

üdv tida

Előző hsz-omban említettem Oshot, és az Éberséget, ami arról szól, hogy vegyünk észre jeleket. Vagy azt, hogy éppen mit hoz elénk tálcán a sors. Asztrológushoz mentem, s egy hónapra rá már ott ültem az első évfolyam padjában. Ma már látom a horimból, hogy a sok lehetséges történésből ezt választottam.

A horoszkópunkban benne van sok lehetséges dolog. Nem az asztrológiát akarom itt népszerűsíteni, de azért ez is összevág Seth szavaival. Sok döntést lehet hozni, amelyet egy-egy bolygóállás, stb. mind megmutathat. De az, hogy tényleg mi fog történni, rajtunk múlik. Ami azt is jelenti, hogy ebben az életünkben vannak tendenciáink, de semmi sem determinált.

 Szép napot!

SLC
 

Ami viszont az egymásra hatást illeti, hmm... nem hiszem. Ha visszahat az időben, vagyis megváltoztatom a múltat én hozom létre az átszivárgást a lehetséges énjeim számára, mert akkor egy lehetséges énem választja azt, amit eredetileg én akartam, vagy "kellett volna". Na ez már szőrszálhasogatás, bocsi. :)

Szerintem sokszor írom azt,hogy szerintem...D.

Sziasztok!

Érdekesnek találom a Nic által javasolt gyakorlatot, bár még nem tudom, nálam mennyire fog működni a megvalósítása, mennyire lehet majd könnyen felfedezni és beazonosítani az említett váratlan impulzusokat. Mindenesetre elképzelhető, hogy valami hasonló történt velem nem is olyan régen. Egy nagyon kedves barátnőmnek volt névnapja. Mindenképpen valami személyes ajándékot szerettem volna adni neki. Sokat nem gondolkoztam a dolgon, olyannyira, hogy el is szaladt rendesen az idő és még a névnapja reggelén sem volt semmi konkrét ötlet (bár ismétlem, nem is gondolkoztam rajta sokat..) Aznap azért találkoztunk volna négyen, hogy megköszöntsenek engem, a születésnapomon, éppen ezért valahol legbelül azt éreztem, illene valahogy ezt viszonozni mivel mint említettem aznap volt a hölgyemény névnapja. A négyszemélyes társaságunk másik tagjától, egy másik kedves barátnőmtől aznap reggel kaptam egy e-mailt, amiben Romhányi ("a rímhányó", tudjátok Dr.Bubó, Flinstones család rímelő szövegeinek atyja) néhány nagyon jópofa versét küldte el. Ahogy olvastam, felötlött bennem, lehetne valami vicces formában, esetleg akár versben írni neki pár jópofa sort, amibe beleveszem egyéves ismeretségünk és barátságunk néhány jópofa történetét, olyan vicces dolgokat, amiken jót nevettünk az elmúlt évben. (Ahogyan Monty Pithon-ék nevezték: "inner joke" :) ). Szóval elkezdtem összeírni azokat az eseményeket, utalásokat ilyen közös történetekre, amelyekre emlékeztem, amelyek jópofák voltak, s gondoltam bele lehetne írni. Ezután elkezdtem írni egy verset. A fő koncepció valami olyasmi volt, hogy megköszönni benne neki a barátságát, s ezáltal örömet szerezni neki, és együtt nevetni a felelevenített közös történeteken. Nos a vers elég klasszul alakult, egészen könnyedén, szinte magától, bár lehet, hogy ez kis túlzás. Lényeg ami llényeg, közel 45-50 perc alatt sikerült írni egy kb. egyoldalas verset, ami szerintem (már bocsánat a szerénytelenségért) egyészen jól sikerült, nagyon tetszett annak a barátnőmnek is, aki a Romhányis emilt küldte. Nagyon jó kis ajándék kerekedett a dologból, én ráadásul rákaptam a versírás ízére, azóta több hasonló, egy-két nyomtatott oldalas verset írtam ilyen olyan témákban. Nagyon élvezem a dolgot. :) Sokszor meglepődök, mennyire nem tudom előre, mi fog kialakulni belőle a végén, mennyire spontán módon alakul maga a vers. Nagyon érdekes élmény. Azért írom le most mindezt, mert én úgy értelmezem, ez a szórakozás, hobbi valahogy ilyen átszivárgás eredményeképpen jöhetett létre. :))

Üdv mindenkinek sok szeretettel! :)

Ycyor

Sziasztok!

Íme, a soron következő gyakorlat:

"Egy eseményt egyszerre több lehetséges Én is megvalósíthat, ennélfogva egyes lehetséges Énjeidre jobban hasonlítasz, mint másokra. Mivel egy ilyen bonyolult pszichológiai Gestalt része vagy, és a korábban említett kölcsönhatások valóban léteznek, így bizonyos mértékig hozzáférhetsz azokhoz a képességekhez és tudáshoz, amellyel személyiséged más lehetséges részei rendelkeznek.

Ezek a kapcsolatok okozzák a szinte állandó "átszivárgást". Ha tudatosodott benned a lehetségességek rendszere, akkor megtanulod azt is, hogy felfigyelj arra a jelenségre, amelyet itt "jótékony, váratlan impulzus"-nak fogok nevezni. Ezek az impulzusok látszólag függetlenek jelenlegi érdeklődésedtől, tevékenységedtől; annyiban váratlanok, hogy hirtelen bukkannak fel tudatodban, és különös érzés jár velük, mintha nem a saját gondolataid volnának. Ezek az impulzusok igen gyakran különféle jeleket hordoznak. Előfordulhat például, hogy az égvilágon semmit sem tudsz a zenéről, de egy délután, valami hétköznapi tevékenység közben, egyszer csak rád tör a késztetés, hogy vásárolj egy hegedűt.

Az efféle impulzus azt jelezheti, hogy identitásod egy lehetséges részének tehetsége van ehhez a hangszerhez. Nem azt tanácsolom, hogy ilyenkor szaladj, és íziben vegyél egy hegedűt, de az ésszerűség határain belül mégis megteheted, hogy engedelmeskedsz a késztetésnek - például úgy, hogy bérbe veszel egy hegedűt, vagy egyszerűen csak hegedűversenyeket hallgatsz.

Viszont sokkal hamarabb megtanulhatod a hangszer kezelését, ha az impulzus egy lehetséges Énedtől származik."

(Seth könyve, 566. ülés)

Ez a gyakorlat talán kicsit nehezebbnek bizonyul majd, mint a többi, mivel első része (az impulzusok felbukkanása és észrevétele) nem konkrét, aktívan végrehajtandó lépések sorozatához, hanem inkább egyfajta megfigyelői készenléthez kapcsolódik, és gyakorlása nem is köthető előre betervezett időponthoz. A többi részhez (impulzus értékelése, valamilyen vele kapcsolatba hozható cselekvés az ésszerűség határain belül) sincs 100%-os recept.

Feltétezem, hogy a görcsös akarás ezen a területen sem hoz kielégítő eredményt, így azt tudom javasolni, hogy tartsuk valamennyire a tudatunk hátterében a jótékony, váratlan impulzusok iránti kíváncsiságot; vegyünk fel egy fogékony beállítódást, miközben tesszük a dolgunkat, mint egyébként. A fogékony beállítódás miatt remélhetőleg felfigyelünk az impulzusokra, ha jönnek. S ha az impulzus függetlennek látszik az éppen aktuális tevékenységtől + érdeklődéstől, hirtelen bukkant fel, és valamiképpen idegennek tűnik, munkahipotézisként azonosítsuk be "jótékony, váratlan impulzusnak". Mindenkinek a saját belátására van bízva persze, hogy engedelmeskedik-e neki valamilyen formában, és ha igen, milyenben.


Üdv:
Nic