A tisztát úgy értem, hogy egy bizonyos téma minden részletében és azok összefüggésében világos, érthető.És a kérdésem a saját valóságunk teremtése és mások valóságának, mások teremtésének összefüggésére vonatkozott.

Mert ugye a szomszéd Lacikának ugyanúgy rendelkezésére áll a hatalompont saját valóságának megteremtésére, mint Pistikének, vagy Katikának..:)

Hát ugye úgy értettem, hogy "elméletben" tiszta (talán) és nem az egész Seth-szöveg és tanítás, csak annak az ezt érintő kicsinyke szelete. De ugye azért ott van a gyakorlat... Hogy a fene vinné el. :)

De lehet, hogy félreértettelek, mert nem tudom, mire vonatkozott a kérdésed, hogy milyen ügy tiszta? És mit jelent, hogy tiszta? :D

Irigyellek, meg a többieket is, ha nektek ez a teremtés ügy "intellektuálisan" tiszta.

(Emberünk meg csak mosolyog)

Régi téma, látom. Ti ezen már túl vagytok? Úgy értem, számotokra már tiszta az ügy?

Hogy érted, min vagyunk túl? És mi tiszta? Hogy a gondolatok mögött levő érzelmi energia és a hiteink, elvárásaink teremtenek? Ha erre gondolsz, akkor részemről és sztem itt legtöbbünk részéről intellektuálisan persze, tiszta. Hogy a gyakorlati életben is minden pillanatban e szerint élek és minden tettem, cselekedetem, gondolatom ennek alapján történik? Persze, hogy NEM. :) Ezt tanuljuk. "Ezt egy életen át kell játszani!" - Hevesi Tamás :)

Szia, azt hittem nem fontos, de lehet, hogy mégis. az utolsó két mondat előtt a ..... egy ESP ülés egyik résztvevőjének a kérdése, hogy hogyan tanulja ő ezt meg, és arra válasz az utolsó két mondat.

Ettől függetelenül az, hogy "olvasmányokból", hát, ki tudja, mire gondolt Seth.

Azért örülök, hogy most már nyugodtan olvasol.

Elolvastam a cikket. Nagyon felkavaró és gondolatébresztő volt számomra.

Nem bírom megállni, hogy ne írjak be egy idézetet.

"Telepatikus, általatok nem ismert utakon és módokon működtök együtt fizikai valóságotok létrehozásában. A lelki valóságból szőttök hálókat, amelyekből aztán kialakul a fizikai valóság. De azokat a hálókat nem egyedül, hanem közösen szövitek. Gondolataitok összefonódnak mások gondolataival. Saját gondolataidért felelősséggel tartozol. Meg kell tanulnod a gondolat és az érzelem hatalmát, de töltsön ez el a kreativitás örömével! Ha egyszer felismered, hogy gondolataid alakítják a valóságot, akkor már nem vagy az események rabszolgája. Csak a módszereket kell megtanulnod..... Itt fogod megtanulni őket. Olvasmányokból és abból, hogy belső Énedre figyelsz." Seth könyve II. 219 o. 2.bek.

Régi téma, látom. Ti ezen már túl vagytok? Úgy értem, számotokra már tiszta az ügy?

üdv

tida

jah...

 jut eszembe két személy van atörténetben, de összesen legalább 3-3 van mindegyikből...

Hello,

Eszembe jutott valami azzal kapcsolatban hogy mennyire döntünk szabadon, mennyire teremtjük mi a saját valóságunkat, és ebből fakadóan olyanok volnának a többi emberek, mint a bábuk?

Szerintem bizonyos tekintetben igen. Bábuk.

Én azt veszem alapul, hogy senki sem erőltet rá semmit a másik egyénre és viszont.

Mondok egy példát:

Reggel felkelek és három lehetőség közül választhatok.

Az egyik eshetőség az, hogy nem viszek bérletet kerékpározáshoz, és így fenn áll a lehetőség, hogy elkap egy ellenőr a fogaskerekűn.

A második eshetőség az hogy viszek bérletet, de nem váltok a kerékpárra jegyet, és így is elkaphat egy ellenőr.

A harmadik eset az, hogy viszem a bérletemet is és váltok a kerékpárra is  jegyet, hovatovább nyugodtan utazok.

Igazság szerint létezik egy ellenőr, aki elfogadja azt hogy megvág mert nincsen se bérletem se jegyem a kerékpárra.

És létezik egy másik ellenőr aki elfogadja azt hogy megvág, mert nincsen a kerékpárra jegyem.

Valamint létezik egy ellenőr aki továbbenged, mert rendben van a jegy és bérlet is.

Úgy vélem hogy arról van szó, hogy a példa kedvéért, a történetben két személy szerepel.

Az egyik én vagyok, a másik az ellenőr.

Azonban mind a két személynek van három része amelyik külön elfogadja mind ahárom eshetőséget.

Csak azok az a részem fog találkozni azzal az ellenőrrel aki megvág mert se bérletem se jegyem amelyik saját részem ezt elfogadja.

És az a részem amelyik elfogadja hogy van jegyem és bérletem, az a részem fog találkozni a jegyellenőrnek azzal a részével amelyik ezt elfogadta.

Összegezve arról van szó hogy csak azok a részek találkoznak amelyek közösen elfogadják az adott eseményt.

Az már más kérdés hogy az egyén nincsen tisztában a saját hiedelmeivel és elvárásaival, miből fakadóan anyázhatok ha éppen ellenőr van a fogason.

Az a részem vagyok amelyik ezt elfogadta.

De hogy melyik vagyok én? Mindegyik én vagyok, párhuzamosan az összes én vagyok, az összes esemény egyszerre VAN ! ( ezért különítem el a tudat fúkuszpontját ami azt mutatja meg hogy éppenmit tapasztal, milyen eseményt tapasztal meg a tudat. )

Én így látom.

Üdv

Borzas

Sziasztok!

Nagyon érdekes a téma, és mint ilyen számomra kellőképpen bonyolult is..:)

Egyetértek szinte minden előttem szólóval (atta: nincs szolipszizmus, for-gee: az emberek ne legyenek bábok, kaqkk, richárd: a kölcsönösség a teremtésben, borzas: tudati fókusz hangsúlyozása)

Én hajlamos vagyok elfogadni azt a Seth általi kijelentést, "hogy minden lehetőség kiaknázódik" (lehet, hogy nem szó szerinti idézet) Kérdés ezt hogy értette? Szerintem úgy, hogy szinte szó szerint minden gondolat megvalósul, a lehetségességek rendszerében legalábbis. Hogy aztán ezt a lehetséges eseményt milyen én teszi valóságossá a saját világában már a saját hiedelmeitől függ. Vagyis adva van a végtelen lehetségességek rendszere, ahol minden, a legcsekélyebb gondolat, vágy létrejön és megvalósul. Én úgy gondolom (legalább is most..) hogy, fogalmazzunk így, alaptételként a saját személyes hiedelmeim és csakis azok határozzák meg, hogy mit tapasztalok meg valóságként. Tehát másokat nem rángatok bábként, nem kényszerítem rá semmi olyanra amit ő maga ne akart volna legalább tudat alatt. Szerintem.. :) És akkor ez vajon azt jelenti, hogy bármi, amit életemben/valóságomban megtapasztalok az csakis az én teremtésem műve? Szerintem erre a válasz az, hogy nem.. :) Talán elsőre ellentmondásnak tűnik. De mindenki az adott időpillanatban (bár tudjuk nincs idő) rendelkezik egy bizonyos hiedelemrendszerrel, köztük olyan hiedelmekkel, amelyek mögöt mondjuk úgy több energia áll, értem ezalatt azt hogy esetleg nehezebb változtatni rajta, legalábbis több erőfeszítést követel.Ekkor az ezen hitrendszertől lényegesen eltérő hiedelemrendszernek "megfelelő" valóság emberünk számára kisebb valószínűséggel lesz megteremthető/bevonzható/megélhető. Ettől még ez a valóság ugyanúgy létezik "papíron".. :) Csupán kisebb a valószínűsége, hogy "ipsénk" ezt megéli,hiszen hiedelmeinek nem felel meg. Nos, Seth is mondja, hogy lehetséges énjeink közül egyesekre jobban hasonlítunk mint másokra, bizonyos eseményeket több lehetséges én fogad el, másokat kevesebb.

Vegyük Pistikét. Pistike 2006. szeptember 14-én 10 éves. Végtelen lehetőség áll előtte az életben. Elméletileg bármi lehet belőle. Úgy képzelem önmaga által saját maga elé tűzött/elvállalt feladatrendszerrel "jött" erre az életre, ehhez illeszkedik családi háttere és jelenlegi hiedelemrendszere. Elméletileg Pistike lehet atléta, költő, kazánkovács, vagy akár az USA elnöke is. Valójában mégis bizonyos lehetséges eseményeknek nagyobb valószínűsége van számára. Ami persze nem jelenti azt hogy ne valósíthatna meg szinte bármit, csak esetleg kisebb rá az elméleti esély. Ugyanígy Katikából is sok minden lehet, végtelen lehetőségek állanak őelőtte is , kedves embertársaim.. :) De Katika és Pistike elhatározta, hogy ők márpedig megoldanak és megdolgoznak kettejük kapcsolatát illetően bizonyos problémákat ebben az életben. Ezért aztán ők találkozni akarnak, sőt mi több együtt akarják leélni ezt az életet. Ezért aztán azok a lehetséges esmények amelyek ebbe az irányba hatnak, szerintem sokkal de sokkal nagyobb valószínűséggel következnek be, mint azok melyekben például Pistike az USA elnöke lesz és soha az életben nem látja Katikát. Vagyis annak a lehetséges Pistikének aki eldönti 22 évesen, hogy megkérje-e másnap Katika kezét, hajlok rá, nem ugyanannyi az esélye arra, hogy megkérje mint hogy ne kérje meg.. Persze valahol ugyanannyi, de valahol mégsem.. :)) Pistike és Katika közös döntése "eredője" lesz, hogy másnap Pistike megkéri-e Katikát, s az igent mond-e.. Ha másnap Pistike valóságában azt tapasztalja meg,hogy "a francba hát én ma nem kérem meg Katikát mert ez a nő egy H...e p..csa" akkor abban a döntésben benne lesz Katika is. Pistike egyedül hozta meg a döntést de, mégis közös döntés volt. És ennek ellenére a szomszéd Lacika görcsölhet eleget, meg valóságteremthet, hogy belegebed, Katika mégsem fogja majd őt választani (legalábbis csak nagyon kis valószínűséggel) mert nekik mégsincs egymással életreszóló dolguk. (Húú, már kezdek belezavarodni, elég szar ez amit írtam ,nem igazán az jön ki amit akartam... nnna mindegy :))

Szóval paíron ugyanannyi az esélye, annak, hogy elmegyek moziba, otthon tévézek, vagy inkább teniszezni megyek, mégis sokkal nagyobb esélye lehet a tenisznek, mert út közben majd találkozok valakivel aki fontos lesz az életemben 2 év múlva. Vagy akinek én leszek fontos. A lehetséges jövő "viszanyúl" a múltba és alakítja.. :) Vagyis a "papíron" azonos valószínűségek mondjuk úgy súlyozódnak ha már több ember vesz bennük részt. Ezáltal sem lehet szerintem egyedüli felelősségem pl. abban sem, hogy teszem azt a nagynéném súlyos beteg. A cikk szerint ezért is teljes felelősséget kellene vállalnom, s ha megfelelően korrigálom hiteimet (egy beszélgetésben azt olvastam a neten, a cikkben említett huna gyógyító megkérdezte belső énjétől, min kell változtatnia hogy változzon a nemkívánt állapot), s küldöm a szeretetet a helyzet automatikusan változik. De lehet hogy én, nem tudatosan akár, de elfogadtam azt a helyzetet, hogy a nagynéném súlyos beteg és hogy gondozni fogom, még akkor is ha lázadozik ellene a külső énem, mert ebből valamit én is tanulni akarok. Ergo ekkor én már ezt az élményt kisebb-nagyobb módosításokkal meg fogom tapasztalni. És lehet, hogy nagynénémnak feltett szándéka, hogy egészen a mozgásléptelenségig le fog épülni, nekem pedig az, hogy igenis gondozni fogom. Ekkor szerintem küldhetek én neki annyi szeretetet amennyit csak akarok, sőt "hatni" is fog valamilyen "pozitív" formában, de hogy nem fog helyre jönni, az tuti. A kölcsönös hitrendszerek egymásra hatása a lehetségességek rendszereében azt eredményezi,hogy mondjuk 3-4 főbb variáció következik be legnagyobb valószínűséggel, a betegség lefolyását illetően, a többi végtelen számúnak, sokkal kisebb a valószínűsége, bár mindegyik létezik, "letagadni sem lehet őket".. :)

Ajjaj most nagyon úgy érzem, össze-vissza beszéltem.. :) De tényleg.. Csak azért nem törlöm ki mert úgy érzem valamiért ennek el kell mennie ha már bepötyögtem..

Tehát konklúziónak (hogy valami értelmeset is írjak még ma..:) ) ennyi: a technika klasszul működhet, ha már eleve az volt a szándékom a helyzet valóságomba történő bevonzásával hogy megküzdjek vele (mondjuk épp e szeretet-technika segítségével), de lehet hogy nem fog működni akkor, ha éppenhogy nem az volt a cél hogy örömteli végkifejlettel oldódjon meg.. Magyarán szerintem sok esetben segíthet, de nem mindig.. Most így gondolom..

UFF

Az ötlött fel bennem, hogy mindenki másképp érzékeli a valóságot - például ha az én bőrömbe bújnál a saját tudatoddal, biztos megdöbbennél, mit jelent nekem pl. a zöld. Aztán persze arra is rájöttem, hogy nem az érzékelés különbözik, mert mindenki másképp TEREMTI meg a valóságot. Tehát, ezek szerint lehet, hogy (ha a bőrömbe bújnál) nem is érzékelnél különbséget?

Na ilyen az, amikor csak intuitíven vagyok tisztában valamivel.

 

Bennem van egy kép hogy egy sötét alapon kis apró fényes pontok cikáznak végtelenszám össze-vissza, és én vagyok az egyik aszerint hogy milyen szekvencián mozgok.
És hogy voltaképpen ez a végtelenszámú kis fokuszpontok cikázása a mostani életemre a születésemtől fogva indult el.

Én valahogy próbálom leválasztani az eseményeket a tudat fókuszpontjáról.
Tehát inkább úgyvélem, hogy a tudat fókuszpontján van a hangsúly, mivel az események rendelkezésre álnak aszerint, hogy minden esemény már létezik.
A kérdés talán az hogy én a saját akaratomból mire vagyok hajlandó ráfókuszálni

Meghát kakukk voltaképpen ugyanezt elmondta

Nekem a következő tűnik logikusnak: Tegyük fel, hogy elfogadom a párhuzamos, vagy alternatív valóságok létezését. A végtelenben minden lehetséges. Mondjuk, hogy én választom ki azon eseményeket, amelyek az aktuális tapasztalatomat alkotják. Minden más(?) tudat is szintén ezt teszi. Ekkor szerintem nem igaz az, hogy a többiek csak bábok, hiszen csak arról van szó, hogyha úgyis minden lehetőség kiaknázódik valahol, akkor a lehetőségek közül azt választom, amelyik közelebb esik a hiedelmeimhez. Vagyis én határozom meg a tapasztalatomat teljes mértékig, ennek ellenére mégsem igaz az, hogy a többiek csupán bábok. Egy faramuci példát írok erre asszem: Nézzük mondjuk a te szemszögedből a dolgot, az egyszerűség kedvéért. Tegyük fel, hogy én egy úttest előtt állok, amin át akarok kelni. Te mint szemlélő nézel engem. A "pakilban" benne van, hogy sikeresen átmegyek a túloldalra, meg az hogy közben baleset ér. Ha neked mint szemlélőnek van olyan hited, hogy például én egy balga vagyok, vagy efféle, akkor a te tapasztalatodban engem baleset ér. Ugyanakkor egy másik énem simán átkelt. A nagy kérdés: ÉN melyiket tapasztalom meg? Meg egyáltalán ki az az "ÉN"? Nyilván következik, hogy a jelenlegi énem , akit aztán nem ér baleset csak lehetséges énné válik, ahhoz képest az énemhez képest, akit te a továbbiakban látsz. Hozzám képest pedig a te éned lesz lehetséges, akinek volt az a hite. Kész agyeldobás nem? Nem csoda, hogy nem értjük teljesen..:)

kaqkk 

Én is vmi ilyesféle kölcsönös kapcsolatrendszer létezését tudnám elfogadni.

Atta
 

"A szolipszizmus a latin "solus" (egyedül) és "ipse" (önmagam) szavakból képzett kifejezés. A legradikálisabb idealista irányzat. A lételméleti szolipszizmus annyit jelent, hogy tulajdonképpen csak én önmagam vagyok, rajtam kívül senki és semmi nincs. Minden (másnak tűnő) létező csak a tudatom terméke." (Forrás wikipedia: http://hu.wiktionary.org/wiki/szolipszizmus)

Sziasztok!

Meg tudná valaki szerény elmémnek magyarázni mi az a szolipszizmus? :) Mert nem tudom.. Lucas is használta már párszor.. Mondjuk akkor sem értettem..

Üdv,én úgy gondolom,hogy amennyireTe teremted a környezetedet,annyira az is igaz,hogy a környezeted teremt téged.Ez nekem főleg a környezetemben levő emberekkel kapcsolatban "esett le",márpedig ha az emberekre igaz,akkor jó eséllyel minden másra is...

Nekem ez már kissé sok, tiszta szolipszizmus. Seth is mindig megmagyarázza, hogy ez miképp működik, én még se tudom teljesen elfogadni. Túl nagy teher az egész Világ az én kis személyiségemnek.

Üdv,

    Atta

ezzel én is pont így vagyok... Szerintem azért nehéz ezt elfogadnom, mert az a hitem, hogy ha  ez így lenne, akkor az "embertársaim" csak bábok lennének egy általam rendezett színdarabban.

Jobban belegondolva érdekes, mert mondjuk egy fáról, hegyről vagy egyéb természeti képződményről könny(ebb)en el tudom képzelni hogy a "kifordított" részem, ugyanakkor egy emberről nem.

for-gee 

Köszi a fordítást Nic! Valóban tanulságos történet, és sztem teljesen összeegyeztethető az eljárás a Seth filozófiával. Eddig nem is gondoltam bele igazán, hogy mit jelent a "magad teremted meg a valóságot" mondat. Most jöttem csak rá, hogy amit eddig hittem, az "vegyes saláta". Eddig is kapisgáltam, hogy ha nem tetszik valami, akkor magamon könnyebb változtatnom, mint a körülményen direkt módon. De ez inkább csak valamiféle igazodást jelentett a valósághoz, nem a valóság formálását. Még mindig elkülönülten gondolkodom, és határt szabok, hogy mi a körülmény, a világ, és mi az ami én vagyok. Most valahogy felderengett, hogy Seth is azt mondja, hogy ez csak mesterséges felosztás, hiszen ha én teremtem, akkor nyilván felelős is vagyok érte. Valami olyasféle Seth idézetre is emlékszem, hogy "most az energia kezelését tanuljátok, hogy tudatos teremtőtársak lehessetek".  Ha megnyúztok se tudok könyv/fejezetet írni :), mert sztem több helyen is van ilyen utalás. Megint csak olvasok, és olvasok, de nem gondolok bele mit is jelent. Pfhh... Gondoltam nyitok ennek a témának egy új topikot, hogy ti mit gondoltok erről a sztoriról. Inkább a Seth.hu közösségbe rakom, mert nem pont a szövegekhez kapcsolódik. Ti mit gondoltok, valóban ennyire extrém a felelősségünk a környezetünk alakulásában?

Üdv

kaqkk