2006. nov. 19-20 közt

Ma este meditálgatás közben ugrottak be a következő emlékfoszlányok:

Úgy tűnik, testenkívüli élményben volt részem (nem azt értem a kifejezés alatt, hogy feltétlenül kikerültem volna a testemből, hanem azt, hogy olyan élményt éltem meg, melynek része volt az a tudat, hogy kikerültem). Úgy tűnik, röpködtem pár kört a szobában. Nem féltem, ami elüt szokásos beállítódásomtól, és ami talán összefüggésben áll azzal, hogy miért nem emlékszem teljesen tisztán a történtekre, annak ellenére, hogy - úgy tűnik - éber voltam (talán azért nem tudom rendesen elérni ezeket az emlékeket, mert a szokásostól olyannyira eltérő beállítódás jellemzett, hogy normál tudatállapotból kiindulva nem tudok egykönnyen belehelyezkedni). A színtiszta kíváncsiság hajtott.

Arra voltam kíváncsi, hova jutok el, ha "csak úgy" repülök egyet, különösebb úticél nélkül. Valamiféle tudati utazásra gondoltam. Úgy tűnik, az utazás-élményhez nem fűződtek vizuális adatok; csak magát a mozgás-érzetet éreztem, és arra voltam kíváncsi, hogy ha ötletszerűen leállítom ezt a mozgást, milyen vizuális adatok bontakoznak ki előttem, milyen tájra bukkanok (magától értetődőnek tűnt, hogy ki fogok lyukadni valamilyen helyszínre).

Kb. 3 tájra értem így. Emlékszem, egyértelműnek tűnt, hogy emlékezni fogok rájuk, mert olyan éber volt/annak tűnt a tudatom. De csak egy maradt meg bennem úgy-ahogy: egy part mentén állt egy nagy hajó; a szárazföldön épületek sorakoztak. Valamiért csodálkoztam, hogy ilyen helyre kerültem. Valamilyen egyszerű, általánosnak tűnő név volt a hajó neve, de rászóltam magamra, hogy akármilyen triviálisnak is tűnik, tegyek lépéseket a megjegyzésére (hogy minél több mindenre emlékezhessek később). Így hát elmondtam magamban párszor, majd szükségét éreztem, hogy megkíséreljem leírni; papír és toll termett a kezemben, én pedig írni kezdtem rá, de csak elég rondán, macskakaparásszerűen sikerült. A papíron láttam valamilyen nyomtatott betűt, ami már eleve rajta volt; a név első betűje lehetett (talán "A" vagy "M"). Úgy rémlik, nem gondoltam, hogy a papír később is nálam marad; inkább azért törekedtem a név leírására, hogy a leíráshoz szükséges mozdulatok "bevésésével" is segítsem a későbbi emlékezést. Mindenesetre nem maradt meg bennem a név. De talán épp e törekvésem miatt jegyeztem meg ezt a helyszínt (és a kezdeti rácsodálkozásom miatt).

Más emlék nem bukkant fel, és azt sem tudom, mennyire pontos, amit leírtam; hogy mennyire torzít az emlékezetem, mennyire töltöm ki utólag a hézagokat. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy tegnap éjjelről származnak ezek az emlékek. Mindenesetre meghökkentett a felbukkanásuk. Főként az, hogy egész nap úgy tettem-vettem, hogy sejtelmem sem volt arról, hogy ilyen élményben lett volna részem; de az is, hogy most sem sikerült többre visszaemlékeznem, noha - úgy tűnik - végig éber voltam az élmény alatt. Az motoszkál bennem, hogy vajon milyen élményekben lehet részünk, melyekben teljesen tudatosak vagyunk, de melyekre egyáltalán nem is emlékszünk később. Tudom, Seth mondogatta, hogy mindenki elhagyja a testét éjjelente, mégis megdöbbentő ilyen emlékek váratlan felbukkanásával szembesülni.

Szia Arlok :)

Ugy gondolom, hogy álmodban, tehát egész más energetikai törvények között a horgászás nem ugyanaz, mint itt. Hiszen ott jözvetlenül valósulnak meg a gondolataid, és ez nagyon befolyásolja, mit is "álmodsz". Azért láthattál horgászós képeket  a "képtáradból", és ezek pedig az átélt horgásztapasztalataid képei, mert talán nem sikerült horgászni álmodban, és nem akartál csalódást okozni magadnak :).

Üdv: Solka

Sziasztok!

Sajnálattal kel beismernem,hogy egy kicsit túlbecsültem a képességeimet.

Azt hittem,hogy nekem sikerül rendszerezni az álmokat .

Az igaz,hogy nagyon sok érdekesen folytatódó sőt volt sok olyan álmom ami

minden fejtegetés nélkül bekövetkezett úgy ahogyan álmodtam, de hiába próbálkoztam

példáúl betervezni egy jó horgászatot csak foszlányokban láttam néhány képet.

 Egy ilyen álom máskor spontán jön, de programálnom sajnos nem sikerült.

Úgy látom még sokat kel kisérleteznem, programoznom és utána rendszerezni

tudjam az álmokat.

Megkérek mindenkit ha van kedve és ideje küldje el magánba a saját jelentősebb

tapasztalatait.

Elöre is köszönöm.

Szeretettel:

Arlok

Hali!

2006. nov. 10. körül - hamis ébredés

Éjjel arra ébredtem, hogy emberek vannak körülöttem a szobában. Megijedtem, amire az emberek váratlan jelenléte mellett rátehetett egy lapáttal az is, hogy sötét volt. Rémületemben felkiáltottam, és a saját kiáltásomra ébredtem fel tényleg. A bal vádlim is begörcsölt; ez amiatt történhetett, hogy az ijedségtől hirtelen mozdulatot tettem.

Így hát nem volt épp szívderítő esemény.

Úgy rémlett, sokat álmom volt az epizód előtt, de elfelejtettem őket.

Üdv:
Nic

Sziasztok!

2006-11-06. Elalvás előtt arra öszpontosítottam,hogy álmomban ebren legyek.

Sikerült!

Aznap délután a Net-ről töltöttem le történelmi témáju anyagot és azt rendezgettem,

meg sem fordult a gondolatomban, hogy álmomban ez folytatódhat.

Négyszer ébredtem meg és visszaalvás után ugyanaz folytatódott ami már olyan

volt mint egy kellemetlen lidérces lázálom.

2006-11-08. Ma újra megpróbáltam a kisérletet.

Most több mint egy hónappal ezelőtti esemény jött be ami ugyanúgy mint az

előző, a megszakítás után is folytatódott egy lázálomhoz hasonlóan.

Ezzel még nem fejeztem be a kisérleteket, mert szeretném rendszerezni a

régebbi tapasztalataimmal együtvéve, ami sok.

Folytatás következik.

Steretettel:

Arlok

Tegnap kipróbáltam a gyakorlatot. Pontosan a leírtak szerint jártam el, plusz próbáltam mondogatni, hogy léteznek másfajta valóságok, és ezek ugyanolyan érvényesek mint itt a szoba körülöttem. Nem tudom biztosra mondani, hogy a gyakorlattól, de mindenesetre volt egy tudatos álmom. Az udvaron voltam, és a bejárati ajtón akartam bemenni a házba. Hogy miért azt nem tudom, de a kezem áthatolt az ajtón, ekkor jöttem rá, hogy nini már megint tudatos álmom van. Átmentem az ajtón. Majd a falon át ismét ki az udvarra érkeztem. Elindultam felfedezni a környéket.  Egyetlen ugrással átugrottam a kapu felett (noha át is mehettem volna rajta). Elindultam az utcán lefelé. Nagyokat ugrottam közben. Azután megpróbáltam a repülést is. Felszálltam, de kezdtek összekavarodni a dolgok, éreztem, hogy kicsúszik az irányításom alól a környezet. Gyorsan leszálltam, de ekkorra már kezdtem felébredni, és kizökkenni az álomból. Néhány pillanatig még láttam az utcát, azután felébredtem. Ezúttal ténylegesen, mert volt már, hogy azt hittem felébredtem, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem :)

Eléggé meglepett, hogy pont most volt egy LD-m, mert legalább két hónapja már, hogy nem volt semmilyen élményem. 

Próbálkozom tovább, és kíváncsian várom a ti tapasztalataitokat.

Üdv.

kaqkk

Nem. Onnantól kezdve volt álom, amikor azt írtam, hogy belezuhantam egy érdekes álomba. (Csak azért nem írtam le azt az érdekes álmot, mert szerintem nem kapcsolódik a gyakorlathoz)

Nem nagyon tudom szavakba foglalni, hogy milyen volt, de a különbség a tudatos álom és ez között: Szóval tudatában voltam önmagamnak és a szobámnak is. Tudtam, hogy hol vagyok és mit csinálok. De nem álom volt, mert nem láttam képeket. Illetve láttam, de valahogy az érzések voltak a képek (nem képek csak nincs rá jobb szó). Szerintem az agyam így fordította le azt amit nem tudott hova rakni.

Azért emeltem ki, hogy tudatában voltam a szobámnak mert kapcsolódik az álomhoz amibe belezuhantam, amikor véget ért ez a "másfajta ébrenlét". Szóval az álom: A paplanom egy havas mező volt, ahol többen táboroztunk valami jurtaszerűségekbe és még tüzet is raktunk a paplanomon.

Valamiféle kettős tudatom volt, mert tudtam, hogy ez havas préri de azt is hogy paplan. Amikor ezt tudatosítottam magamban akkor lett tudatos álom. :)

Amikor felébredtem külön tudtam választani az első tudatállapot az álomtól.

Az első tudatállapot tartott vagy 15-20 percig viszont egy örökkévalóságnak tűnt, abszolút nem volt időérzékem és nem is emlékszem belőle mindenre. De az biztos, hogy nem 20 percnyi történés volt. Olyan érzés mint amikor töténik veled valami, ami nem tudod mennyi ideig tart, csak azt hogy sokáig.

Ez megint nem lett valami jó megfogalmazás, de ennyire telik.

Persze lehet, hogy Seth nem erre gondolt, de én ezt éltem át.

Helló Mindenkinek!

Én ezt a gyakorlatot kb. 1 évvel ezelőtt kipróbáltam. Nem időszerű, de a tapasztalataimat megosztanám veletek.

Nem voltak éppen pozitívak az élményeim, de tanulságos volt. Szóval miután "elaludtam", víziószerű képeket láttam, de nem voltak igazából képek, és nem hallottam hangokat. Valami ködös fura gyorsulás állapotot éltem át, amiben az volt a szörnyű, hogy nem bírtam irányítani, se kilépni belőle. Csomó érzés kavargott bennem egyszere, ami minden pillanatban más volt. Azért volt negatív élmény, mert az érzelmek nagyrészét a félelemhez tudnám hasonlítani. Persze ezek az érzelmek nem hasonlítottak a hétköznapok során átéltekhez.

Ja a legfontosabb: Tudatában voltam önmagamnak, de mint szemlélő, akinek nincs irányítása az állapot fölött. (lehet hogy ettől ijedtem meg)

Amikor ez az állapot elmúlt belezuhantam egy érdekes álomba, amiben öntudatra ébredtem, de nem akartam benne részt venni így direkt felébresztettem magam.

De kipróbálom mostanában mégegyszer, és majd írok.

Sziasztok!

A novemberi gyakorlat Atta javaslatára a következő:

"Néha este, mielőtt elalszotok, próbáljátok meg azt mondani magatoknak, hogy úgy tesztek, mintha ébren lennétek álmotokban.

Szuggeráljátok magatoknak, hogy az álomba merülés helyett egy másfajta ébrenlétbe léptek be. Próbáljátok meg elképzelni, hogy ébren vagytok alvás közben. [...] Nem mondom meg, mire számítsatok. Ezen gyakorlatok [mást is említett - Nic] esetében az a fontos, hogy elvégezzétek őket - nem pedig a hagyományos értelemben vett eredmények."

(A psziché természete, 764. ülés)

A gyakorlatot jó ötletnek tartom, mert az elvégzésére esik a hangsúly, s emiatt remélhetőleg kevésbé parázunk rá az eredményre.


Üdv:
Nic