Név: Regisztráció
Jelszó:

Most itt vagy: Fórum >> Seth.hu közösség >> Saját tapasztalatok

1 |
db/lap
Bagoly | 2016-09-17 19:08:28 Válasz erre Adatok E-mail (59)
Eddigi hozzászólásai:
4 db

Szerintem van.

  Előzmény: Mario [56] (2015-09-09 20:52:19)
 
Mario | 2015-09-12 17:28:40 Válasz erre Adatok E-mail (58)
Eddigi hozzászólásai:
591 db

Jó ez a bizonyosság érzés. Csak olyan élményeket élsz át, amilyeneket akarsz, tök kafa. Meg te is :)

  Előzmény: atta [57] (2015-09-11 21:44:12)
 
atta | 2015-09-11 21:44:12 Válasz erre Adatok E-mail (57)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Biztos van összefüggés. :) Egyébként "véletlenül" mostanában egy nap nekem is hasonló érzésem volt, bár utána nem voltak ilyen jó tapasztalataim.

  Előzmény: Mario [56] (2015-09-09 20:52:19)
 
Mario | 2015-09-09 20:52:19 Válasz erre Adatok E-mail (56)
Eddigi hozzászólásai:
591 db

Időszakosan szoktam olvasni Seth-et, tehát egynéhány hónap kihagyás után mindig elolvasok egy-két fejezetet, van, hogy az egész könyvet, mindet ami megvan.
Mostanság megint olvasom, és a minap egy egész estéts tök jó érzés kerített hatalmába, amikor arra gondoltam, hogy a belső énem úgyis sokkal jobban tud mindent, így nekem elég csak ráhagyatkoznom, ha nyitott tudok lenni, ő úgyis oda irányít, ahova tartok. Ez egyfajta ilyen bizonyosságérzés.
Másnap mindenki feltünően kedves volt velem, minden jól sikerült. Kora hajnalban, mikor kerékpároztam a munkahely felé, egy srác integett, hogy ne menjek ezen az úton, mert tele van üvegszilánkokkal. A cégnél a feletteseim mindenben kikérték a véleményem, megkaptam a kért szabadságot annak ellenére is, hogy nagyon feszített most a munkatempó. Délután sikerült olcsón beszereznem olyan nadrágot, amit már évek óta nem találtam sehol sem. Idehaza is minden nagyon jól sikerült.
Most nem tudom, van-e összefüggés a szerencsesorozat és az érzéseim közt, de szerintem van.

 
atta | 2015-08-26 20:23:20 Válasz erre Adatok E-mail (55)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Örülök, hogy bőség van. :)

Nem kényszerítetted, h adjon, hiszen Sethnél szabad akarat van. :)

  Előzmény: tida [53] (2015-08-23 06:51:35)
 
tida | 2015-08-23 08:41:03 Válasz erre Adatok E-mail (54)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Szerintem a "realizálást" mindig szó szerint végzi a belső Én, hacsak nincs teljes káosz, amiben nem ismeri ki magát:) Különben nem kellene pontosítgatni menet közben, ahogy Seth írja.

  Előzmény: atta [52] (2015-07-11 23:23:45)
 
tida | 2015-08-23 06:51:35 Válasz erre Adatok E-mail (53)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Nevethesz nyugodtan, mert tényleg elég komikus tud lenni, amikor szidja az ember a kívülállókat, és közben saját maga intézi úgy a dolgokat, ahogy aztán lesznek:) Legfeljebb nem veszi észre.

Azóta rendeződött a dolog, utóbb kiderült, nem állt szándékukban nem fizetni, csak nem értek rá, nekem viszont jó alkalom volt rálátni, mit csinálok ott belül:) És azóta újabb nagyobb összegű "ajándékot" is kaptam valakitől, egy olyan régi "szívességem" viszonzásaként, amire már nem is emlékeztem. Nehezemre esett ugyan elfogadni, de felfoghatom úgy is, hozzásegítem a másikat az "adás" gyakorlására, ami nála is beindíthat számára előnyös belső változásokat. Mert hogy az illetőre sok minden jellemző, de az adakozás nagyon nem:) Bőség van.

  Előzmény: atta [52] (2015-07-11 23:23:45)
 
atta | 2015-07-11 23:23:45 Válasz erre Adatok E-mail (52)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Nagyon szellemes bejegyzés, nevetnék is rajta, csak épp téged nagyon kellemetlenül érint ez dolog. Azért azt el kell ismerni, hogy valóban szó szerint realizáltad a hitedet.

  Előzmény: tida [51] (2015-07-11 09:46:30)
 
tida | 2015-07-11 09:46:30 Válasz erre Adatok E-mail (51)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

"Viszont azért nem annyira szeretném, hogy úgy "gyarapodjak", hogy mások kevesebbet kapnak"

 

Magamtól idéztem:) és olyan jól beültettem magamnak ezt a gondolatot, olyanformán, hogy nem akarok úgy gyarapodni, hogy másoknak kevesebb legyen, hogy most a munkámat sem fizetik ki.

Persze, hisz, akkor nekik kevesebb lesz, és én ezt ugyen nem akarom. Elképesztően tehetséges valóságteremtő vagyok, vaze.:)

  Előzmény: tida [44] (2015-06-13 22:21:38)
 
tida | 2015-06-15 21:22:53 Válasz erre Adatok E-mail (50)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

ja, úgy értettem, konkrétan benáthásodtál...

  Előzmény: Roy [49] (2015-06-14 19:58:31)
 
Roy | 2015-06-14 19:58:31 Válasz erre Adatok E-mail (49)
Eddigi hozzászólásai:
145 db

Hát minden lehet, de mindenesetree tény, hogy vagy 3-4 alkalommal annyira erősen felturbóztammagamban az öröm érzést, és próbáltam kisugározni, igen erőteljes energiát beletéve, hogy szinte bedugult az orrom.. (aztán azért elmúlt :) )

  Előzmény: tida [48] (2015-06-14 15:15:53)
 
tida | 2015-06-14 15:15:53 Válasz erre Adatok E-mail (48)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

(Szerintem a benáthásodást nem az érzelem erőssége okozta, hanem az érzelem kiváltotta, valamilyen belső konfliktus)

  Előzmény: Roy [46] (2015-06-14 10:18:20)
 
tida | 2015-06-14 12:56:59 Válasz erre Adatok E-mail (47)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Na kiderül, hogy csupa valóságteremtő mester sorakozik itt, csak nem tudja magáról?:)

  Előzmény: Roy [46] (2015-06-14 10:18:20)
 
Roy | 2015-06-14 10:18:20 Válasz erre Adatok E-mail (46)
Eddigi hozzászólásai:
145 db

Hasonló tapasztalatom van: amikor én ezt művelem, akkor én is egy idő után magára az érzésre koncentrálok, azt próbálom kisugározni. Olyannyira, hogy régen még olyan is volt, hogy annyira felfokoztam az érzést, annyira túlzásba vittem, hogy egészen egyszerűen benáthásodtam.. Szó szerint tele lett az orrom pár perc múlva, és utána sokáig fújni kellett.. Testi szintre is hatással volt az erős érzelem. Azóta azért vigyázok, mennyire erős érzelmet generálok ilyenkor magamban..:)

  Előzmény: Vanyai [41] (2015-06-13 14:26:34)
 
Vanyai | 2015-06-14 02:58:40 Válasz erre Adatok E-mail (45)
Eddigi hozzászólásai:
1195 db

Persze hogy tudatosan csinaltad csak azt a bizonyos tudatossagot nem ebben az eletedben szerezted meg:-P hanem emlekszel hogy hogyan is kell:)

  Előzmény: tida [43] (2015-06-13 22:11:47)
 
tida | 2015-06-13 22:21:38 Válasz erre Adatok E-mail (44)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

A tegnapi újabb fejlemény, hogy valaki dolgozott nálam, és kb. felét-harmadát kérte, mint a piaci ár általában. Dolgozott nálam már korábban is, normál áron, de miután láttam, hogy szépen, rendesen csinálja a dolgát, megbízható és becsületes, nem is számolgattam utána, csak fizettem mindig, amennyit mondott. Most csak azért számoltam utána, mert csak kb-re saccolta a mennyiséget, és kíváncsi voltam, jól saccolt-e. Hát teljesen jól saccolt, vagyis nem tévedésből kért keveset.

Volt egy másik ilyen is, de azt most elfelejtettem. Viszont azért nem annyira szeretném, hogy úgy "gyarapodjak", hogy mások kevesebbet kapnak, mégha nem is direkt ráhatásom miatt. Valamit módosítanom kell a dolgon:)

  Előzmény: Roy [31] (2015-06-09 19:34:06)
 
tida | 2015-06-13 22:11:47 Válasz erre Adatok E-mail (43)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

És az a fura, hogy nem is tudatosan csináltam így, csak valahogy így jött:)

  Előzmény: tida [42] (2015-06-13 22:10:28)
 
tida | 2015-06-13 22:10:28 Válasz erre Adatok E-mail (42)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Hú de frankón leírtad ezt:) Én sosem tudom ilyen konkrétan megfogalmazni, de ahogy olvastalak, pergett vissza előttem, vagyis tudatosult, hogy pontosan ezt csináltam, sőt, a negyedik lépést is!!!:)) Akkor már csak egy nagyon jó, szabad, könnyed, "egyetemes" boldog érzésben ringatóztam, és evvel az érzéssel mentem aztám tovább utamra a hétköznapi teendőkben:)

  Előzmény: Vanyai [41] (2015-06-13 14:26:34)
 
Vanyai | 2015-06-13 14:26:34 Válasz erre Adatok E-mail (41)
Eddigi hozzászólásai:
1195 db

Nagyon jo!!:)


Amikor elkezdtem figyelni arra hogy amit jol meg valosagteremtek:) az mikor is robban be a fizikai sikra vagyis mikor valik kezzel foghatova. Ugy minnel jobban foglalkozol vel es probalgatod annal hamarabb valosulnak meg.

 

  1. lasd a belso szemeid elott elesen tokeletesen a kivant dolgot._ pl penznel az is tokeletes ha mondjuk olyan jelenetet vizionalsz amibol az jon le hogy tehetos vagy boseg vesz korul , nem kell penz kotegekkel furdeni:))  --- a minnel elesebb kepet a koncentracio fejlesztesevel erhetjuk el. Semmi nincs a fejunkben egyetlen egy mas gondolat sem csak az ohaj.

2. Toltsd meg erzessel/eld at  mintha mar regesreg a tied lenne

3. Most egybe nezd /lasd amit krealtal es e kozben meg inkabb arra kell figyelni arra az erzesre ami latvanytol megszuletett benned.

4. Es vegul bar ez sajat fejlesztes de nekem ez adja a turbot neki ettol hamarabb hozzam kerul az ohajom:) amikor megvagyok az elso 3 lepessel akkor utana csak az uj erzesre figyelek es ekozbe szepen eltakarom a belso szemeimet hogy ne lassak semmit es csak valoban az erzesre figyelek vagyis belemerulok abba az orvenybe aztan ezzel az orvenylo erzessel jovok ki a valosag teremto muhelyembol.

  Előzmény: tida [30] (2015-06-08 18:29:34)
 
atta | 2015-06-11 22:09:18 Válasz erre Adatok E-mail (40)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Szerintem is jól hangzik. :)

Szemrennelés a szemrebbenés n (sőt nn) dimenziós változata.

  Előzmény: tida [39] (2015-06-11 21:54:08)
 
tida | 2015-06-11 21:54:08 Válasz erre Adatok E-mail (39)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

:)) pedig annyira jól hangzik:)

  Előzmény: atta [38] (2015-06-11 21:31:34)
 
atta | 2015-06-11 21:31:34 Válasz erre Adatok E-mail (38)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

A szemrennelés nem egy új gyógymód, hanem szemrebbenés akart lenni.

Na látod, ezen se agyaltam, el akartam rontani és egyből sikerült is. :)

  Előzmény: atta [37] (2015-06-11 21:29:44)
 
atta | 2015-06-11 21:29:44 Válasz erre Adatok E-mail (37)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Cöcö. Nem vagyok kezdő. Én nem agyalok a nehézségeken, egy szemrennenéssel megteremtem őket. ;)

  Előzmény: tida [34] (2015-06-09 23:01:01)
 
tida | 2015-06-11 09:28:07 Válasz erre Adatok E-mail (36)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

A kettő együtt szerintem:) oda-vissza hatás:)

  Előzmény: Roy [35] (2015-06-10 16:50:25)
 
Roy | 2015-06-10 16:50:25 Válasz erre Adatok E-mail (35)
Eddigi hozzászólásai:
145 db

"milyen sokat segítettél nekem evvel a mondatoddal. Amikor azt olvastam, "várjuk a további.......".."

Milyen érdekes, hogy az ember anélkül segít, hogy tudná..:D Lehet nem is ő segít igazából, hanem mi magunkon.. :D Mindenesetre grat!!:)

  Előzmény: tida [32] (2015-06-09 21:37:13)
 
tida | 2015-06-09 23:01:01 Válasz erre Adatok E-mail (34)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Hát ja:) csendben megjegyezném, nem jöhetnének létre ilyen pozitív tapasztalatok, ha közben olyasmin agyalnék, milyen akadályai lehehetnek, vagy milyen nehézségekbe ütközhet a dolog, mint pl. egy könyvkiadás esetében;) Pedig fel tudnék sorolni százat is:)

 

  Előzmény: atta [33] (2015-06-09 22:10:50)
 
atta | 2015-06-09 22:10:50 Válasz erre Adatok E-mail (33)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Jó ilyen pozitív tapasztalatokat olvasni.

  Előzmény: tida [32] (2015-06-09 21:37:13)
 
tida | 2015-06-09 21:37:13 Válasz erre Adatok E-mail (32)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Köszönöm a visszajelzést!:)

Ma "csak" egy pozitív visszajelzést(:)) kaptam egy megrendelőmtől, álmélkodó "maga ilyet is tud csinálni?" kérdés formájában:)

És elmesélném azt is, most milyen sokat segítettél nekem evvel a mondatoddal. Amikor azt olvastam, "várjuk a további.......", éreztem az azonnal megjelenő belső nyomást, ami mindig is jelentkezni szokott, ha úgy érzem, elvárnak tőlem valamit. Gyakorlatilag ez önmagában blokkolni szokta a "teljesítményemet", vagy legalábbis sokkal nagyobb erőfeszítés kell hozzá evvel a "stresszfaktorral".

De pár pillanat múlva - mely pillanatok alatt leírhatatlan gyorsasággal pörgött le bennem egy belső párbeszéd önmagammal -, már el is illant ez az egész. És most egészen úgy érzem, készen állok arra, hogy ezt a régi hülyeséget levetkőzzem magamban:)

 

 

  Előzmény: Roy [31] (2015-06-09 19:34:06)
 
Roy | 2015-06-09 19:34:06 Válasz erre Adatok E-mail (31)
Eddigi hozzászólásai:
145 db

Ne hagyd abba, várjuk a további (remélhetően pozitív) fejleményeket!!:)

  Előzmény: tida [30] (2015-06-08 18:29:34)
 
tida | 2015-06-08 18:29:34 Válasz erre Adatok E-mail (30)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Ha már itt vagyok, egy kis motiváló példa személyes tapasztalatból:

A napokban elkezdtem egy "áramoljon a pénz hozzám" projektet, de nem vettem túl komolyan. Aztán tegnap gondoltam egyet, hogy a fenébe, gyerünk, áramoljon, bőség van és meg is érdemlem:) Már este jött egy telefon, hogy kifizetnének valamit, amit kölcsönadtam, de hadd maradjon, és bár nekem nem kell már, és tiltakoztam a kifizetés ellen is, ragaszkodtak hozzá. Ma pedig jött egy telefon, egy baráti beszélgetéssel, ami egy baráti segítség-felajánlásba is fordult, ami mentesít egy nagyobb összeg kifizetésétől. És ma jött még egy telefon egy munkával, amit bár köszönök szépen, de munkám van elég a pénzkereseti munkán kívül is, úgyhogy maradjunk csak az anyagiak áramlásánál:)

 
seelvuple | 2015-04-17 18:30:40 Válasz erre Adatok E-mail (29)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
61 db

Emlékeztek még arra, amikor azt mondja:
Az információt különbözőképpen lehet rendszerezni, avagy a tudást amelyet reprezentál a világod, különbözőképpen rendszerezheted.
Már régóta mozgat egy több embertől hallva, hogy gyakran sok betegség nem is betegség, csak a társadalmi közös megállapodás miatt lesz az.
Fontos megjegyzés: mivel közösen azt mondják betegség, ezért akként is kezelik, és azzal a szemlélővel is szokták/akarják hitetni, viszont így valóban az lesz: tehát azért jelenkeznek a negatív tünetek mert betegségként kezelik vagy akként választja magának az egyén.


http://www.boredpanda.com/i-paint-music/

  Előzmény: seelvuple [28] (2015-04-03 10:08:43)
 
seelvuple | 2015-04-03 10:08:43 Válasz erre Adatok E-mail (28)
felhkep
Eddigi hozzászólásai:
61 db

Sziasztok! :))

 Most néztem a viasatot és ment a Star Trek - feltűnt mennyiszer említi az ´öreg bölcs´ :)
A II. Évad 19. részét néztem - arról szól, hogy az egyik tag belekerül egy idősíkba és egy új életbe kerül.
Koindenciák vannak benne - azonos barátok vagy nem ismertek, szintén felvételizik a Voyagere-re, de nem veszik fel - semmire nem emlékszik felesége van egy új élete - nagyon érdekes.
Csak hogy mennyiszer említik a könyvben :)


Am vannak olyan tapasztalatok amiket nem tudok elmondani, de majd egyszer szívesen megosztom, de szerintem abban ´helyzetben´ már nyílvánvaló lesz.

  Előzmény: tida [27] (2015-03-22 14:27:45)
 
tida | 2015-03-22 14:27:45 Válasz erre Adatok E-mail (27)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Van az a Seth által javasolt "tudati cselekedet", hogy ha valaki nem éppen kedvezően viselkedik velünk, képzeljük el az ellenkezőjét, képzeletben játsszuk le, hogy megváltozik a viselkedése.

Próbáltam már ilyesmit, és működik. De sosem jut magamtól eszembe olyanokkal, akikkel szorosabb, vagy nagyon régi kapcsolatban vagyok.

A minap valakinek panaszkodtam, mennyire stresszben vagyok előre a találkozástól, és felhívta a figyelmemet az elvárásaimra. És tényleg, én várom el az ismétlődést, ahogyan előre vetítem a jövőbe az ennek megfelelő eseményeket. Na most - bár csak kutyafuttában - elképzeltem, hogy most másképp fog viselkedni az illető, mint eddig. És így lett:)

Mennyire készpénznek veszem, hogy ha valami régóta megy ugyanúgy, sokszor ismétlődve, magamban kell keresni valami hibát, valami hasonló hozzáállást, tulajdonságot.

Miközben lehet, hogy csak arról van szó, mit várok el, régi berögződött tapasztalatok alapján. Csak egy gondolatfolyam. Ami hitté vált.

 

 

 

 
Mario | 2011-11-09 00:58:58 Válasz erre Adatok E-mail (26)
Eddigi hozzászólásai:
591 db

Nem tudom, mennyire releváns. De Seth azt mondja, mindenki maga választja a betegségeit (is).
Mostanság sajnos komoly összetűzásbe kerültem az egyik kollégámmal, ami picit sem tett jót nekem, eléggé megviselt.
A múlt héten tettem valamit, amit amúgy vagy 10 éve nem csináltam (teljesen véletlenül alakult így), aminek következtében keletkezett egy kisebb sérülésem. Nem komoly, pár napos gyógyulás után most már nagyjából rendben van, de arra épp elég volt, hogy néhány napig elkerülhessem a munkahelyem.

Azt sem felejtem el sosem, mikor 19 évesen történt velem valami, ami szintén mélyen érintett. Egy hétre rá bárányhimlős lettem, pedig már fiatalabb koromban átestem ezen a betegségen.

Viszont, pár évvel ezelőtt teniszkönyökem is volt, amit nem tudok hova tenni, akkoriban érzelmileg eléggé kiegyensúlyozott voltam, nem tudom, mi okozta.

 
tida | 2011-10-05 17:19:48 Válasz erre Adatok E-mail (25)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Egy elvégzendő feladattal kerültem "kapcsolatba", mely elvégzéséhez 3 út látszott adottnak, választhatónak. A 3 féle lehetőség részleteinek való feltárása közben kezdett kirajzolódni bennem, hogy a már ismertté vált paraméterek alapján melyiket választanám. Akkor az az ötletem támadt, egy bizonyos módon információt kérek "mélyebb szintről", melyik út a nyerő. Kaptam egy választ, más volt, mint amire én gondoltam, sőt, a további részletek feltárása nyomán ez látszott a legkedvezőtlenebbnek, végül pedig volt egy olyan pont, ahol semmi nem szólt mellette, és kezdtem letenni a voksom egy másik mellett. Kicsit csalódott voltam, hogy ezek szerint nem sikerült jól kommunikálnom, vagy jól ráhangolódnom a "belső útmutatásra". Aztán egészen váratlanul jött egy információ, ami teljesen más megvilágításba helyezett mindent, és egyértelművé vált, hogy az a legjobb út, amit a válaszban kaptam - nem kicsit ámultam a dolgok ilyetén való kimenetelén:)

 
Vanyai | 2011-10-01 15:36:55 Válasz erre Adatok E-mail (24)
Eddigi hozzászólásai:
1195 db

Nekem is nagyon tetszik az erzes:)Ezert irtam hogy minden ilyen beszelgetes tanito jellegu nekem:)
  Előzmény: tida [23] (2011-10-01 15:31:27)
 
tida | 2011-10-01 15:31:27 Válasz erre Adatok E-mail (23)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Amikor intenzívebben itt vagyok a fórumon, beszélgetünk erről arról, mindig úgy érzem, a többiek segítségével - vagy egyáltalán a valamilyen formában való "összekapcsolódástól", bizonyos "energiatérbe" való kerüléstől intenzívebbé válnak a saját észleléseim, vagy a figyelmem ezekre a dolgokra.:)

Nem mintha "szervezetekbe kellene tömörülnünk", mert más szinteken folyamatos kapcsolatban vagyunk egymással:)
  Előzmény: Vanyai [21] (2011-10-01 15:05:44)
 
Vanyai | 2011-10-01 15:06:12 Válasz erre Adatok E-mail (22)
Eddigi hozzászólásai:
1195 db

elefant erzest akartam irni:)
  Előzmény: Vanyai [21] (2011-10-01 15:05:44)
 
Vanyai | 2011-10-01 15:05:44 Válasz erre Adatok E-mail (21)
Eddigi hozzászólásai:
1195 db

Minap mar irtam hogy meditalasaim soran egyre tobbszor kerulok abba a bizonyos "elefenterzesbe".Mindenem megno es konnyu vagyok es marha kellemes erzetet ad.Ugye azt irja Jane hogy ilyenkor a pszi-idobe lepek azaz kilepek a ter-ido dimenziojabol.Tegnap mostmar hatarozottan megertettem mi is az hogy nincs ter-ido pontosabban miaz amikor azt mondjuk hogy mas dimenziokban nincs tavolsag es nincs ido.Tegnap meditalas alatt direkt elmentem erre a szintre.Azt tapasztaltam hogy a szoba en vagyok, ugy "megdagadtam" hogy szinte az egesz szobat betoltottem.Es akkor arra gondoltam hogy odanyulok a szekhez vagy akar a poharhoz de rajottem hogy mindenhol en vagyok ezert mar nalam a pohar.Nincs tavolsag aza 2 meter ahol van a pohar mert mar erzem hogy nalam van.Tehat az idore sincs szuksegem hogy addig amig elerem a poharat - amig megteszem azt a ket metert,mondjuk elolre hajolok- mert mar fogom.Nem tudom hogy attudtam-e adni mit is ereztem de nekem tiszta:D

Most olyan passzban vagyok hogy csostul jonnek ram a meditalas alatt a tapasztalatok.Mondhatni nagyon elkaptam a fonalat.Vagyis jobban hallgatok a szellemivezoimre vagy akar a belso Enemre.Nagyon tetszik.

 
tida | 2011-09-05 17:28:38 Válasz erre Adatok E-mail (20)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Éppen beindult az élet munkafronton, aminek nagyon megörültem hosszabb nyűglődés után. Szépen sorban jött két munka, de ez váratlanul megszakadt. Kaptam egy telefont az épp aktuális nagyobb munkával kapcsolatban, hogy mégsem kérik, amit megrendeltek. Egyébként sorozatosan nem sikerült felvennem a kapcsolatot ez előtt azokkal, akikkel egyeztetnem kellett volna a munkával kapcsolatban.

Avval vigasztaltam magam, legalább élhetek egy kis nyaralási lehetőséggel, amit egy családtagom felajánlott. Teljesen elengedtem minden görcsölést, hogy most mi lesz, hogy lesz, és nyaraltam.

Aztán jött egy telefon, hogy volna-e kedvem egy külföldi hétvégére, amire szintén nemet kellett volna mondanom, ha ez a lemondott munka maradt volna. Bár lógott a levegőben, hogy inkább ne menjünk, mert az ottani időjárás-előrejelzés esőt jelzett mindhárom napra. Végül úgy döntöttünk, elmegyünk.
Az járt a fejemben, nem szentírás a meteorológiai előrejelzés, miért ne lehetne mégis jó idő, bár jóval hűvösebbet jeleztek, mint ami itt nálunk van.

Mint utóbb kiderült, sorozatos véletlenek kapcsán vált lehetőségem erre az utazásra, mert több ember nem tudott elmenni, akikre vonatkozott eredetileg a meghívás.

Első nap az utazás során volt egy kis eső, a második napon 31 fok az előrejelzett max. 25-el szemben és verőfényes napsütés. Valaki azt mondta, másnap is ennyi lesz. Én azt gondoltam, jó lesz az 28-29-nek is. Másnap 29 fok volt. (Gondolhattam volna kicsit kevesebbet is:)) A további részleteket és sorozatos véletlen egybeeséseket nem ecsetelem, gyakorlatilag meseszerű volt az egész, minden várakozást felülmúló, csodálatos élményekkel és mintha minden kívánságunk varázsütésszerűen teljesült volna, és még annál is több.

A hazaérkezés másnapján pedig jött a telefon, hogy mégis kell a munka, amit lemondtak.

Ha most visszagondolok a hozzáállásomra, úgy tudnám jellemezni, hogy nem erőltettem semmit, nem agyaltam, aggódtam semmin, csak úgy azt gondoltam mindenre, ami nem annyira tetszett, és ténynek látszott, miért ne lehetne jobb, vagy ha valami nem úgy történt, ahogy "szükségét éreztem", éltem avval a lehetőséggel, ami viszont adott volt, nem sokat törődve a "rossz"-al - amit, mint utóbb kiderült, csak én értékeltem rossznak az adott pillanatban.
 
atta | 2011-03-23 19:47:39 Válasz erre Adatok E-mail (19)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Legalább 4 éve keresek egy régi atlaszt, de egyetlen antikváriumban sem találtam meg soha. Ma hazafelé arra gondoltam, ez nem jó így, nem lehetséges, hogy sehol se kapom meg ezt a könyvet. Korábban már próbáltam bevonzani a valóságomba, de erőfeszítéseim meddőek maradtak. Most nem erőlködtem, csak futólag arra gondoltam, valóságteremtéssel megkaphatom ezt a könyvet. Kutyafuttában ránéztem két útba eső kereskedés készletére, semmi. El is kedvetlenedtem picit, végül mégis tettem egy kis kitérőt, mert egy harmadik kereskedésre gondoltam a valóságteremtés közben. Rutinszerűen átfutottam a nagyalakú könyveket és meglepetésemre megtaláltam! Kinyitottam és épp az a kiadás volt amit kerestem. :)
 
tida | 2009-03-12 18:31:53 Válasz erre Adatok E-mail (18)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

A történet jelentéktelennek tűnhet mások számára, de azért leírom, hátha van akinek segít, vagy gondolatot ébreszt.:)

Egy hivatalos ügy elintézése előtt álltam, és furcsán feszült voltam, mintha rossz előérzetem lenne a dologgal kapcsolatban. Elkezdtem aggódni, vajon milyen rossz történik. Aztán eszembe jutott Seth-től az a rész, ahol azt mondja, bizonyos "rossz" álmok azért jelennek meg, mert azt jelzik, a jelenlegi hiedelmek alapján ilyen kimenetele lehet egy eseménynek, vagyis felhívja a figyelmet, hogy változtatni kell a hiedelmeken, hogy másképp alakuljanak az események. Arra gondoltam, talán nemcsak álmok esetére lehet ez érvényes, hanem pl. ilyen előérzetekre is. Átgondoltam az üggyel kapcsolatos gondolataimat, félelmeimet, és alakítottam rajtuk. És meg is nyugodtam. Az ügy rendben, minden baj nélkül elintéződött. Hogy egyébként is így zajlott volna-e, azt persze nem tudom:)
 
Roy | 2008-08-02 23:14:03 Válasz erre Adatok E-mail (17)
Eddigi hozzászólásai:
145 db

Hiba a mátrixban. Nem jártak arra macskák? Nem jártak arra macskák? Többször egymás után. Többször egymás után. :))
  Előzmény: atta [16] (2008-06-29 19:27:59)
 
atta | 2008-06-29 19:27:59 Válasz erre Adatok E-mail (16)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Sziasztok! 

 

Nem tudtam hová írjak. Nem Seth-tel kapcsolatos, nem túl érdekes, szerintem itt senkit se fog zavarni. :)

 

Pár napja egy kazettát hallgattam. Gondoltam egyet, s visszatekertem egy részhez. Néztem a számlálót, hogy kb. mennyit megyek vissza. Belehallgattam, nagyon meglepődtem. Nem visszafelé ment a szalag, hanem előre felé! Talán elromlott valami. Mindenesetre se előtte, se utána nem volt gond a számlálóval. Le se írtam volna, de szerintem mindenkivel történt már hasonló eset. Amikor a világ egy pici darabja nem úgy működött ahogy illendő lenne.

Üdv,

   Atta


 
tida | 2008-06-07 19:03:24 Válasz erre Adatok E-mail (15)
Eddigi hozzászólásai:
3101 db

Kedves Babci!

nekem van ilyen tapasztalatom. de én úgy érzem, nem tartozik ide, azért nem írok róla.

és szeretném, ha tiszteletben tartanád ezt a véleményemet. mert akkor talán nem sértésnek vennéd.

üdv tida

  Előzmény: Babci [14] (2008-03-18 16:47:59)
 
Babci | 2008-03-18 16:47:59 Válasz erre Adatok E-mail (14)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

Kedves Mindenki!

Kiszavaztatok, OK. nektek nincsenek ilyen tapasztalaitok. Pedig szerettem volna ilyeneket is megosztani veletek.

Kösz a türelmeteket.

  Előzmény: Babci [13] (2008-03-11 17:14:04)
 
Babci | 2008-03-11 17:14:04 Válasz erre Adatok E-mail (13)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

A KIRÁLY ÚJ ZAKÓJA

 

Van egy vicc:

 

A férfi új öltönyt csináltat a szabónál. Hazaértekor a felesége észreveszi, hogy a zakó a bal vállán elöl ráncolódik, s visszaküldi férjét, igazíttassa meg. A férfi visszamegy a szabóhoz, aki egy egyszerű mozdulattal hátrahúzza a férfi bal vállát – s íme – a zakó már nem ráncos.
Felesége első ránézésre elégedett, de ahogy jobban körbenézi élete párját, látja, hogy a ruhadarabon most meg hátközépnél feszül és vet buggyot az anyag. A szabó a férj jobb vállát egy tudományos mozdulattal lefelé, majd előre húzza, tükörben mutatja, milyen sima hátul.
Az asszonynak ismét nem tetszik valami, s unszolására a férfi sokadszorra is, bár kényszeredetten, visszamegy a szabóhoz, s az újabb testtartás-javaslatot követve hazafelé quasimodos-kodik az utcán, amikor meghallja, mit mond valaki a háta mögött: „Nézd szegény nyomorékot! ... De milyen jó szabója van!!!”

 

Jó vicc.
Nekem inkább tanmese.

 

Arról, hogy miként hagyjuk magunkat formálni valaki által csak azért, mert az illetőről azt gondoljuk, hogy valamit jobban tud, mint mi.
Van róla papírja, működési engedélye, boltja, műhelye, irodája, pecsétje, diplomája, széke, pulpitusa és titulusa, van meggyőzőnek tűnő szava.
Mindene megvan ahhoz, hogy azon a területen szaktekintély legyen.

 

Önbizalomtól duzzadó, tudó/snak hangzó (szak)véleménye előtt fejet hajtunk – „ő az iparos”! Eszünkbe sem jut megkérdőjelezni a hozzáértését.
Még abban sem hiszünk, amit látunk, amit egy velünk törődő és jóindulatú embertársunk mond.

 

Ahogy megadjuk magunkat a magasab(/nak hitt) tudásnak, s alázatoskodva idomulunk, egyre kisebbek leszünk, szellemileg-lelkileg, akár testileg is megnyomorodunk.

 

 

A váratlanul, egy teljesen kívülállótól, egy semleges szemlélődőtől, a józan, paraszti eszéből őszintén szólótól érkező szavak villámként hasíthatnak belénk. Arcul csapnak, szembesítenek, alaposan megráznak minket.

 

 

Rossz esetben anyatigrisként védjük kölykünket = „igazunkat”: Hogy mit-hogyan-miért tettünk – kicsikart-kicsavart érvekkel támasztva alá igazunkat.

 

Félig-meddig esetben rádöbbenünk arra, hogy valamit rosszul csinálunk, de akkor meg másokat vádolunk. Hogy ki-miért-mikor-hogyan tehetett mindenről ... rajtunk semmi sem múlt ...

 

Jó esetben elgondolkodunk.
Számot vetünk saját magunkkal, tisztázzuk, hogy mit adtunk ki a kezünkből: a felelősségünket.
Milyen alapvető értékelő-értelmező jogunkat ruháztunk át másra – elfojtva  saját, egészséges véleményünket, igaz érzéseinket, vágyainkat.
Hogy el fogadtuk egy tekintélyes/nek tűnő személy nézeteit: szülő, tanár, testvér, társ ...
Vagy éppen a fordítottját, az ellenkezőjét tettünk? Dacból? Lázadásból?

 

 

Mindig kiúzhatjuk képzeletbeli és valós gerincünket, mindegyik esetben: ha szembe merünk nézni önmagunkkal – nem mások tették ezt velünk!
Mi hagytuk, mi engedtük, elhittük, hogy mások jobban tudják, hogy mi mit gondol(j)unk, tud(j)unk, ér(ez)zünk, mire vágy(nánk)unk.

 

Lassan, fokozatosan – vagy akár hirtelen, ugrásszerűen eljuthatunk saját középpontunkhoz. Felismerve félelmeinket, legnagyobb korlátainkat. Amelyek miatt behódoltunk, amelyek béklyóba kötöttek minket.

 

 

Képes voltam belenézni a kívülről tartott tükörbe.
Mertem vállalni a saját felelősségemet.
Ami először nagyon nehéz volt, de egyre könnyebb lett, s egyre könnyebb lettem – belül.

 

Soha nem késő felkelni, felébredni, leporolni az agyunkra-lelkünkre rakódott koszrétegeket.
Soha nem késő felöltözni a saját, kényelmes, ránk szabott zakónkba.

 

 

Babci

  Előzmény: Babci [12] (2008-03-11 17:06:42)
 
Babci | 2008-03-11 17:06:42 Válasz erre Adatok E-mail (12)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

A GERINCEM

 

 

2005 májusa elején munkahelyi íróasztalomnál álltam, s kinyújtottam a kezem egy tűzőgépért vagy valami ilyesmiért. Pici mozdulat volt, mégis “úgy” maradtam. Pokolian fájt a derekam, üvölteni tudtam volna, de csak halkan sóhajtoztam.
Egyik munkatársam elvitt a számomra már más ügyben addigra megismert burját testvérek természetgyógyász rendelőjébe. “Beszálltam” a kocsiba, igyekeztem a lehető legjobb pozitúrában ülni. A kikecmergés sem tartott négy-öt percnél tovább, pont úgy, mint a TV-Maci, csak éppen fordítva, nem előre, hanem hátrafelé kúszva. Majd néhány függőleges fekvőtámasz-mozdulattal fellöktem magam nagyjából álló helyzetbe, s  egy lajhár kecsességével és sebességével bevánszorogtam a rendelőbe. Kerestem egy biztonságos sarkot ahová betámaszthattam magam.
Két perc múlva befutott az egyik Doki. Bágyadt mosollyal köszöntem, jeleztem, hogy íme, itt vagyok. “Láttam…” – mondta Doki, aki gyalog jött, s szemtanúja volt a produkciómnak.

 

A vizsgálat során kiderült, hogy a medencecsontom mozdult ki. Annyira tele voltam fájdalommal, hogy csendesen nyögve vettem tudomásul a diagnózisát. Még megijedni sem tudtam. Fel sem fogtam, hogy alapfelépítményem egyik lényeges tagja elmozdult.
A kezelés egyszerre volt fájdalmas és jóleső. Doki elmagyarázta, hogy most azokat az izmokat, inakat kell megdolgozni-nyújtani, amelyek megsínylették az átrendeződést. Azután jöttek a jótékony, gyógyító tűk. Sokan segítettek hasra fordulni, a kezelés végén felállni. Ha nem kapnak el, nem leszállok a kezelőágyról, hanem csak lezuhanok és összecsuklok.
Mégis, határozottan jobban éreztem magam. Viszonylag simán szálltam fel-le a járművekről, s ha lassan is, de hazabandukoltam.
Az éjszaka folyamán  többször felsírtam a fájdalomtól, amikor próbáltam megfordulni. A – nagyon is zaklatott - alvással járó hosszas mozdulatlanság után kutya-nehéz volt életet lehelni a tagjaimba. Az ágyról felállás hatalmas próbatétel volt, de sikerült! Ösztönösen mozgattam magam, óvatosan lezuhanyoztam, felöltöztem, s mentem dolgozni.
Valamikor, a nap folyamán bevillant, amit Doki mondott: a medencém mozdult ki…

 

            …talán húsz éves lehettem, amikor anyósom varrt nekem egy szoknyát. Ez volt az alapvégzettsége, nagyon precízen és hozzáértően csinálta. Ennek ellenére, amikor elérkezett a próba, a szoknya igen ferde-furcsán állt rajtam. Levettem, ő pedig mért itt és ott, ellenőrizte a szabást: minden pontos volt.
Végül valahogyan rájöttünk, hogy a csípőm vízszintesen ferde, az egyik kb. három centivel feljebb van, mint a másik. Nem volt mit tenni: a szoknyát kellett hozzám igazítani, hogy ki is nézzek valahogy benne.
El is felejtettem az egészet, csak szoknyák vásárlásánál jutott eszeme.

 

            … s most Doki azt mondta, hogy a medencecsontom kimozdult. Munka után nyomás a kezelésre, azután haza. Kitapogattam s megjelöltem a medencém két “csúcsát”, fogtam egy szép hosszú vízszintmérőt – barkácsolós család vagyunk - és odaálltam a tükör elé. Megdöbbentem. Alig fél centiméter volt a különbség!

 

 

Tódultak a gondolatfolyamok. Bal-jobb oldal. Bal-jobb agyfélteke.
A kineziológia. A sok-sok alkalommal végzett, összes teszt azt mutatta, hogy nem volt egyensúlyban a női-férfi “oldalam”. Több, mint tíz kezelésben részesültem, komoly, nehéz munka volt mindkettőnknek. Nagyon mély, hosszantartó, szinte a talpamból jövő sírások borítottak el hosszú hónapokon át.

 

Lassan jött a változás észlelése. Előbb az eszemmel-elmémmel felfogtam, majd tisztán tudtam, éreztem, átéltem, hogy más lett a gondolkodásom, az érzelmi világom, s hogy mennyi minden oldódott bennem.

 

Nem vagyok mazohista, elég rosszul tűröm a fájdalmat. Ennek ellenére örömmel fogadtam a csípőm-gerincem később is jelentkező mozgásait. Igaz, egyszer egy teljes karácsonyi időszakot töltöttem fetrengve, amikor még a Dokikhoz sem lehetett elmenni.
Volt azután is néhány “pici mozdulat-nagy fájdalom” jelenség, de két-három nap alatt le is zajlott.

 

Már nem ijedek meg, ha kattan a hátam, hiszen tudomm, hogy a gerincem így alakul.
S egyszer észrevettem, hogy a már kiskamasz korom óta meglévő, majdnem 10 centis deréktáji meszes szakasz is fellazult, mert amit ezelőtt soha nem tudtam megcsinálni, sikerült: úgy ülni, hogy derékból kihúztam magam.
S a néhány hónapja még egy meglévő “púpom” is eltűnt …

 

 

A 2005-ös tavaszi “kimondulás”  óta eltelt – több éves - időszakban tudatosodott bennem az oly sokat hallható-olvasható vélemény, hogy mennyire hatunk gondolatainkkal a saját testünkre.
És ha a gondolkodásunkkal zavart okoztunk a saját fizikumunkban, azt helyre is lehet hozni a gondolkodás megváltoztatásával.

 

Valami kiegyenlítődött az agyamban, majd helyreállt az egyensúly a testemben is.
Saját tapasztalatból mondom: igaz. Létezik és működik.

 

Babci 

  Előzmény: atta [11] (2008-03-10 20:37:44)
 
atta | 2008-03-10 20:37:44 Válasz erre Adatok E-mail (11)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Miért levelezel időnként utálatos módon velünk?

 

 

Nem, nem gondoltam, hogy mesterséges inteligencia látogatta meg a Seth.hu-t :)
  Előzmény: Babci [10] (2008-03-10 20:05:49)
 
Babci | 2008-03-10 20:05:49 Válasz erre Adatok E-mail (10)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

Kedves Atta,

mégis, mit gondolsz, miért leveleztek, időnként ÚTÁLATOS MÓDON, veletek?

EMBEREK VANNAK minden szöveg mögött. Kik mások lennékek, mint érző, fájó, küzdő emberek.

Miért, mint gondolsz? Én nem küzdök? Nem fájok?

Nem ROBOT vagyok - tudom, ez mást is takar. NEM VAGYOK ROBOT.

Én pontosan érző, fájó, küzdő-küszködő emberekkel szeretnék itt gondolatokat megosztani, őszintén, valós problémákról - AMELYEKNEK MEGOLDÁSÁBAN SETH SEGÍTHET - és segít is!

Ha a lényegre koncentrálunk!

Babci

  Előzmény: atta [9] (2008-03-10 19:41:15)
 
atta | 2008-03-10 19:41:15 Válasz erre Adatok E-mail (9)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Azért itt is érző emberek vannak, nem pedig jegesmedvék. :) Szerintem, általában elég jó fejek irogatnak ide.
  Előzmény: Babci [8] (2008-03-10 19:22:47)
 
Babci | 2008-03-10 19:22:47 Válasz erre Adatok E-mail (8)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

Kedves Atta,

örülök, hogy válaszolsz, emberként - embernek. ÉRZŐ embernek.

És örülök, hogy legalább TE megköszönsz ITT valamit is.

Szeretettel: Babci

  Előzmény: atta [7] (2008-03-10 19:05:04)
 
atta | 2008-03-10 19:05:04 Válasz erre Adatok E-mail (7)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Szia Babci!

 

Ez a közösségi rész ahová most került a topic :) (Köszönet érte!)

Már elég rég tanultam az ELTÉ-n a Bölcsészettudományi Karon.

Üdv,

    Atta 


  Előzmény: Babci [6] (2008-03-10 18:59:40)
 
Babci | 2008-03-10 18:59:40 Válasz erre Adatok E-mail (6)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

Kedves Atta,

Mi az a "közösségi rész"?

Ahogy javasoltátok, nyitottam egy topicot, és persze, oda teszitek át, ahol jobbnak gondoljátok.

És: említetted, hogy az egyetemen az egyik tanárod ... melyik egyetemen? Mit tanulsz? Már, ha akarsz erről itt is beszélni.

Üdv, Babci

  Előzmény: atta [5] (2008-03-09 21:22:27)
 
atta | 2008-03-09 21:22:27 Válasz erre Adatok E-mail (5)
Eddigi hozzászólásai:
1393 db

Át kéne tenni ezt a topic-ot a közösségi részre.

 

Misi, tényleg írhatnál egy kicsit bővebben! :) 


 
Babci | 2008-03-09 20:23:06 Válasz erre Adatok E-mail (4)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

Beszélnél erről bővebben?

Kérlek!!!!

Babci

  Előzmény: Babci [3] (2008-03-09 20:14:16)
 
Babci | 2008-03-09 20:14:16 Válasz erre Adatok E-mail (3)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

Kedvews Misi!

Erről én honnan tudhattam volna?

Nem tartom hencegésnek. Inkább - ha lehet ilyet modnani - veled fájok, avagy veled érzek. Hidd el!

Babci

  Előzmény: Misi [2] (2008-03-09 20:07:20)
 
Misi | 2008-03-09 20:07:20 Válasz erre Adatok E-mail (2)
Eddigi hozzászólásai:
142 db

Kedves Babci

 

Hiányoltad a tanitásokból a gyakorlati részt .Az előző  hozzászólásod kapcsán mondom a saját tapasztalatom.Mely bizonyára nemcsak Seth alapján de azért mégiscsak hozzá köthetően és tőle érthetően velem történt.Meghaltam ,vissza jöttem ,mást kisértem át és még sorolhatnám a különböző élményeket.Voltam más menyországában.STB.

Van kinek ez üres hencegés ,van kinek a hasonló élmény vissza igazolása.

Csak itt a régi probléma az én élményem nem a Te élményed.

üdv:Misi


  Előzmény: Babci [1] (2008-03-09 19:46:10)
 
Babci | 2008-03-09 19:46:10 Válasz erre Adatok E-mail (1)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

AMIKOR A HALOTT AZ ÉLŐKET SEGÍTI

 

Leendő porhüvelyemet felajánlottam orvosi kutatási-oktatási célokra, amely döntésemet évtizedek élménye, tapasztalata, rádöbbenése hozatta meg velem.
Hogy mik voltak ezek? Amolyan, mások előtt is nyílt titok „apróságok”.

 

 

Legkorábbi emlékem az, hogy édesanyámmal sokszor kimentünk a temetőbe a „szüleihez”. Nagyon élveztem ezeket a látogatásokat, kis vödrömmel szaladgáltam a vízcsaphoz és annyi virágot megöntöztem, amennyit csak lehetett, amíg édesanyám a szerény, fakeresztes halmoknál gyomlálgatott és elmélkedett.
Egyszer megrázó dolog történt. Anyám nem találta a sírokat: kereste és kereste és kereste ... pedig itt volt ... tudom ...
Soha azelőtt nem láttam őt ennyire zavarodottnak, kétségbeesettnek.
Kiderült, hogy testvéreivel „megbeszélték”, meghosszabbítják a sír ottlétének a jogát. S kiderült, hogy mindegyikük azt hitte, a másik megtette.
Közben lejárt a „jog”. Anyai nagyszüleim maradványai bekerültek a nagy közösbe – avagy ki tudja hová.
Magyarázatnak megfelel. De én ma is érzem belül anyám értetlenségét, küszködését, fájdalmát.

 

Tizenéves kiskamaszként ért apai nagyapám halála. Papi emlékét az eltelt évtizedek nem halványították el, sokszor és nagy szeretettel emlegetjük, pedig temetésén kedvenc unokabátyámmal nem éppen az elvártak szerint viselkedtünk.
A menetben utolsókként ballagtunk, s bátyám észrevett egy dámát, akiről Papinak „komoly” véleménye volt: „Na, ha ezt nagyapánk látná – súgta oda nekem, - azt mondaná: ess pofára!” Abban a pillanatban a nő hatalmasat botlott, s majdnem ... még hátrébb kellett maradnunk, mert csillapíthatatlanul vihogtunk.
Bátyámnak volt egy figyelemre méltó rámutatása, amely azóta is dolgozik bennem: a temetkezés is csak egy iparág. „Nézd azt a sírásót. Most, hogy végzett, feltekeri a kötelet, rádobja a bringája kormányára, s fütyörészve elmegy a krimóba.”
Úgy is történt.

 

Az időrendet tartva: következő emlékem anyám idősebb nővérének a temetése. Elkísértem anyát, s általa rég nem látott, általam nem is ismert rokonok-ismerősök bukkantak fel.
Megindult a nem egészen jóindulatú pletyka ... mintha a temetés arra lenne egy jó alkalom, hogy a régen nem látottaknak elmondhassák mindazt, amit régóta nyomta a begyüket: emlékszel rá ...  aki ... gúnyos, rosszindulatú beszólások x-ről és y-ról...
Már nem voltam a temetőben locsolgató kisgyermek, sem a tizenéves csitri, s azt gondoltam, hogy a temetés az elhúnytért van, elsősorban neki és róla szól.
Ám, ahol én hallótávolságban voltam, egy szó nem hangzott el nagynénémről (ez esetben: szerencsére).

 

Férjes asszony voltam, amikor apai nagyapám húga eltávozott. Ez volt az első – és azóta is az utolsó – eset mostanáig, amikor saját magam intéztem temettetést.
Szüleim segítettek értesíteni a rokonságot, címjegyzékéből annyi ismerősét-barátját, amennyit csak lehetett.
Tudtuk, melyik templomba szokott járni. Felkértünk ott egy papot a szertartás levezetésére, aki „kifaggatott” a néni életéről, s mi elmondtuk mindazt, amit csak tudunk róla.
A ravatalozóban megjelent egy idős hölgy. „Sokat szenvedett?” – nézett rám esdeklő szemekkel.  „Ne tessék aggódni, szerencsés volt, hamar elment!” igyekeztem az igazságnak megfelelően vigaszt nyújtani neki, gondolván, valamelyik ismerőse lehet. Amikor sokadszorra jött és tette fel UGYE!!! kérdését, rá kellett jönnöm, nem is ismerte nénémet, s rendesen összezavarodtam. Jóval később kezdett derengeni, hogy mennyire foglalkoztathatta a halál, az elmúlás kérdése.
De akkor és ott dermedten álltam: hát már megint nem a halottnak szól a kérdezés-aggódás, már megint nem az elhúnyt, az ő szenvedése-nemszenvedése a fontos?
Maga a temetés mégis „varázslatos” élmény volt, mert a pap olyan csodálatosan adta vissza elmondott szavainkat, hogy szinte úgy éreztem, néném megelevenedve ott van velünk, feledtetve örökséget-lakást-kérdezősnénit.

 

Ennek éles ellentéte volt egy másik egyházi temetés: anyám fiatalabb nővéréé, ahol a pap úgy darálta a szöveget, hogy végig azon izgultam, sikerül-e neki mindig az Ő nevét mondani: X-nővérünk így, X-nővérünk úgy. Gyakorlott pap volt, nem tévesztett, „jó” nevet mondott.
Csak éppen semmi személyes érzés nem „jött át”.

 

Az ötvenes éveiben elhúnyt apósomról senki nem mondhatta el, hogy szép élete volt, sem azt, hogy szép dolgokat tett.
Második – időközben elvált és sokat bántalmazott - felesége hatalmas és csodás drámát kívánt szőni a halála után.
Ott voltam a színjáték kellős közepén, felnőtt „gyerekeik” a társaikkal, hogy megbeszéljük a teendőket. „Anyósom” az asztalfőn foglalt helyet, fekete ruhában, sok helyütt lyukas, szakadt fekete harisnyában, s éppen megható és terjedelmes újságcikket fogalmazott: Türelemmel viselt hosszas betegség után ... Az összes gyerekük felhördült: Méghogy türelemmel!!! ... mekkora hazugság ...
Saját bőrömön is többször és keményen tapasztaltam az apósomat körülvévő, abból szerteágazó rengeteg továbbgyűrőző ocsmányságot, a temetésén mégis csendesen bőgtem ... mennyi rohadt dolgot csinált ... de, akkor is ... valami nagyon fájdalmas, nagyon rossz és összevisszás volt ...
... s egyszerre csak előttem állt a gyászoló-elvált-özvegy, ragyogó mosollyal: Hát nem gyönyörű a lányom abban a bundában??? – mutatott rá első házasságából született gyermekére.

 

Időközben egy nagyon kedves barátom mesélte: volt egy bátyja, aki betegen-gyengeelméjűen született, édesanyjuk rózsahimlős volt  a terhesség idején. Az idősebb fiú huszonéves korában elment. A szülők hamvasztásos temetést kértek. Apjuk, ő tudja, milyen indíttatásból, felemelte a ravatalon álló urna tetejét.
Tökéletesen tiszta-üres volt. Kérte az ott sertepertélőket, hogy legalább ... valamit ... sertepertéljenek össze a padlóról ... akármit, de valamit tegyenek az urnába ...

 

Legjobb barátnőm édesanyja szinte matuzsálemi kort élt meg: 93-adik évében húnyt el. Vallásos temetést kért magának, amelyet lánya igyekezett minden, a mama által kívánt szempontból megvalósítani. Itt ezt, ott azt nem tudta elintézni, pedig, ha van ember, aki boldogul és ért az ügyintézéshez, az a barátnőm!

Telefonok sokasága a bonyodalmakról. S hisztérikus ordítása: Ha még egy pap ge..zik velem, komolyan mondom, magam kaparom el az anyámat!!!
Majd később: 420 ezer felett már nem is számoltam a költségeket. (2000 első éveiről van szó.)

 

 

A halál, a gyász, a fájdalom nem mérhető pénzzel.
Mégis, ha valaki meg merészel halni, akkor az nem = gyász, hanem = pénz, rengeteg pénz az ittmaradottak zsebéből.
És visszacsengtek unokabátyám réges régi szavai: a temetkezés is csak egy iparág.
  Előzmény: Babci [0] (2008-03-09 19:00:46)
 
Babci | 2008-03-09 19:00:46 Válasz erre Adatok E-mail (0)
Eddigi hozzászólásai:
125 db

HALÁL – ÚJJÁSZÜLETÉS

 

 

 

Sokáig semmilyen fogalmam, gondolatom nem volt a halálról – csak mély félelmet éreztem.

 

 

Annyit tudtam, hogy fájdalmat okoz az ittmaradottaknak. Éreztem, hogy általában veszteségként élik meg az ittmaradók. Vagy bűntudatuk lesz, ha olyan ment el, akinek az „életükből való eltűnését” már sokszor kívánták ... de akkor is sírni, gyászolni kell, mert ilyenkor így szokás ... sok zavaros gondolat ... csupa zavaros érzelem ...

 

 

 

Jómagamat sokáig „szerencsésnek” mondhattam, mert közeli hozzátartozóim közül általában „idős” emberek mentek el. Ami úgy-ahogy elfogadható, mondatnám: ”természetes”.

 

 

Ám két, fiatal unokaöcsém is meghalt. Betegek voltak. Mindannyian tudtuk, mi lesz – előbb vagy utóbb –velük: meg fognak halni.

 

 

Nem tudtam elfogadni a tényt, nem tudtam feldolgozni a tehetetlenséggel járó érzést.

 

Most sem vagyok képes erre.

 

Nincs gyerekem, de sejtem, magamat ismerve, tudom: belehaltam volna a gondolatba is ... halálra aggódtam volna magam még egy egészséges miatt is ... s emiatt azt gondolom, jobb is, hogy nincs gyerekem.

 

De mit érezhet az, aki évekig teszi a dolgát, aggódva, végig tudva, mi lesz: visszacsinálhatatlanul?

 

 

Képtelen voltam elviselni ezt a fájdalmas gondolatot.

 

 

Kérdéseket tettem fel:

 

Miért mentek el?

 

Mi lesz velük, velünk, a halál után?

 

Ennyi volt, ennyi, és kész?

 

És a rengeteg miért ... miért ... miért ???????

 

 

Nagyon, de nagyon kerestem a választ, amely „megjött, megvan”.

 

Az ittmaradóknak, szülőknek, hozzátartozóknak van ilyenkor valamilyen tanulnivalójuk. Hogy mi, azt csak ők maguk tudhatják.

 

Hosszú és szerteágazó eza téma, de tapasztalatom az, hogy a „magasabb és átfogóbb, a tágított megértés” talán még a fájdalmat is képes enyhíteni. Segíthet, hogy jobban átláthassunk olyan összefüggéseket, amelyek nem tartoznak a logikus gondolkodás és az igaziak, a mainak hitt érzelmeink területéhez.

 

 

Akadémikus szempontból nem bizonyítható, mégis, belülről biztosan tudom, hogy nem a fizikai testem léte-nemléte a lényeg. S amikor leteszem ezt a „nagykabátomat”, utána is tovább létezem, sőt ...

 

S egy „nagykabátnak” meg minek a parádés és vagyonokba kerülő ceremónia?

 

 

Valakitől hallottam a felajánlás lehetőségéről.

 

Eldöntöttem, hogy én is ezt szeretném: felajánlani magamat, a maradványaimat.

 

 

Meg is tettem. Halálom után a mai fizikai testem az egyetem Anatómiai Intézetének a rendelkezésére áll.

 

Igaz, arra még várnia kell, jó ideig.

 

 

 
1 |
db/lap


© 2003-2014. Seth.hu - Minden jog fenntartva | Szabályzat | Elérhetőség