Kedves Misi! valóban nem volt időm kifejteni a dolgot. De sokat gondoltam azóta is az eseményre, sőt más tapasztalatokat is indukált. Megpróbálom elmondani, bár amikor szó lesz belőle az már nem teljesen azonos az érzéssel, amit megéltem. A dolog úgy van, hogy elkezdtem a szívemben lévő szinusz pontot megkeresni, és átárezni a kozmoszból érkező impulzusokat, ami a szív folyamatos dobbanását  jeleníti meg. Igazán az "ezüstszál" érdekelt, de hirtelen, mintha egy útvonal rajzolódott volna ki, és ezen az útvonalon, mintha "kapaszkodás" nélkül jártam volna. Egy bizonyos ponton "elágazást" észleltem, és egy gyerekkori önmagamat tapasztaltam meg. Egy olyan tulajdonsággal lehetett érezni "Őt", ami bennem most már nyomokban található. Ez valamiféle művészi hajlamnak mondható. Mert volt idő, mikor különös affinitással foglalkoztam a képekkel, úgy is mint rajzolás, és úgy is mint ... na nem tudom megmondani milyen érdeklődéssel, de amikor felismertem magam ebből az életkorból, hirtelen megvilágosodott az emlékem. Nevezetesen az a kifejezés hasonlít legjobban hozzá, hogy : "az alkotott kép, és mondanivalója, egy láthatatlan gyógyító erővel (is) rendelkezik, ha alkotója ezt az érzést, akaratot tudatos és felelősségteljes szándékkal festi meg". Remélem, eddig érthető voltam.  Tehát a művészi érdeklődésem ebben az életkorban itt! ugyan abbamaradt, de a gyógyítással kapcsolatos érdeklődésem, nagyon felerősödött. Ez úgy gondolom egy olyan elágazás volt fiatalabb koromban, ami ŐT! egy másik világba repítette. A találkozás fantasztikus volt, és pontosan tudom, hogy számára is. Na aztán volt folytatása, mert olyasvalakai is bejött a képbe, akit itt igazán jól ismerek, és nagyos szeretek, és most a soron következő találkozások már nem spontán keresgélés következménye, hanem igenis rákészülök. Nagyon nehéz ezt leírni szabatosan, lehet, hogy ha jobban ismernélek, akkor könnyebb lenne, mert nem keresném annyira a szavakat. Hát egyenlőre ennyit. Szeretném, ha válaszolnál, rövidesen ismét belépek erre az oldalra, és talán a folytatásról is beszélgethetünk. Legszívélyesebb üdvözletem: Györgyi

Sziasztok!

Mostanában nekem sem ment a gyakorlat. (Folyton belealudtam a próbálkozásokba:)) És folyton az járt az eszemben, hogy egyszer sem tapasztaltam azt a bizonyos pontot, amit Seth említ, ahol elválik a képzelettől a "másik valóság".

Aztán volt egy spontán "tapasztalásom" egy olyan esettel kapcsolatban, ami sokat járt az utóbbi időben a fejemben és szinte biztos vagyok benne, hogy most másképpen cselekednék az akkori szituációban. Ahogy végigjátszottam magamban az akkori eseményt, egyszercsak színtelenné vált a kép. Amikor "visszanéztem" a döntés kiindulópontjára, a "másik énem" cselekedte színesben azt, amit most gondolok, hogy tennék hasonló esetben. Kicsit hasonlít a dolog Atta egyik leírására, amire még rá is kérdeztem. Az én szubjektív gondolatom a magam "tapasztalatára" az, hogy a színes és színtelen "felcserélődése" azt jelenti számomra, valóban másképp tennék most. Esetleg egy "múlt-megváltozást" is jelezhet, amiről Nic írt korábban - most nem látom, melyik hsz.-ben pontosan.

Üdv

Jó gondolat, és talán az is jó, ha ilyen tapasztalatai is vannak az embernek (vagy észreveszi őket), valamennyire fellazulhatnak az elvárásai, hitei azzal kapcsolatban, hogy mi történhet meg és mi nem (mármint a fizikai világban).

Amúgy azon gondolkozom, hogy min kellene elgondolkoznom, hiszen a gyakorlat ugyi az volt, hogy más lehetséges választás(oka)t is megpróbáljunk lehetőleg minél érvényesebbnek elfogadni. Azt pedig, hogy mégegyszer találkozok a helyzettel, ami majdnem ugyanúgy lejátszódik, egyelőre nem tudom hova tenni.

Egyre inkább megkérdőjelezem, nem csak a képzelet játéka-e ez az egész, amiket mint "tapasztalatokat" leírtam. (kicsit hülyén kezdtem érezni magam, hogy elhiszem magamnak, amit lehet, hogy nem kéne).

Találtam a képzeletre néhány idézetet:

Bármely adott pillanatban hozzáférhetsz a lehetséges történések legmélyebb lüktető ütőereihez. Ebben jelentős segítségedre lehet a képzelőerőd, melynek révén megnyílhatsz az ilyen eseménysorok útvonalai előtt .... A személyes val. term. II. 150.o.4.bek.

Eredetileg, a te időfogalmaidnak megfelelően, a maga módján pontosan a képzelőerő különböztetett meg titeket a többi élőlénytől, hiszen olyan valóságokat hozhattatok létre a segítségével az elmétekben, melyeket "később" odakint is megvalósíthattatok. u.a. 259.o.1.bek.

Ám a képzeletből szökken szárba a fizikai világ, a képzelet pedig a hiedelmeid útját követi. u.a 261.o. 2.bek.

Bennem most már helyreállt a dolog. Azonkívül felfedeztem egy erős szubjektív "nyomot" magamban a "képzelt" és "eltérő módon  tapasztalt" elkülönítésére: a visszaemlékezés egészen más "minőségű" emlék-érzetet ad a két esetben. (vagy ezt is csak képzelem?:))

Szívesen!

Nekem is el kellene többször olvasni, mert mióta megkérdőjeleztem a saját "tapasztalataimat", és figyelni kezdtem, hogyan csinálom, és vajon megfelelő "tudatállapotban" vagyok-e és elég részletesen látom-e a képeket, nem jutok semmire. (Először nem törődtem ilyesmivel)

Nem tudom, jó helyre írom-e, talán a koincidenciás topikba kellett volna, de valahogy ide is kapcsolódik. Szóval a múltkor, amikor elvégeztem a kísérletet, egy elég régi verekedős jelenetre emlékeztem vissza. Ma ugyanazt a srácot, aki akkor a másik résztvevő volt, láttam (kábé nyolc-tíz éve először), ahogy egy másik arcot üt az utcán. A jelenet több tekintetben nagyon hasonlított a sok évvel ezelőttire (a srác gesztusai, a másik arc viselkedése stb.), leszámítva, hogy én ezúttal kívülálló voltam, egy buszból néztem a dolgot. Verekedést élőben már több éve nem láttam (ha jól emlékszem), és ahogy írtam, a srácot is vagy már tíz éve.

Előfordult még valakivel, hogy a kísérletben elképzelt szituációval valamilyen formában újra találkozott?

Szia Atta!

....a valóban megtörtént választás lett szürke, a lehetséges színes maradt.

A megtörtént eseményt és az elképzelt alternatív eseményt Te szimultán látod magad előtt a gyakorlat közben?

Kipróbáltam Nic ötletét, olyan eseményt választottam, amikor - azt hiszem - megbántottam valakit. Bár nem ez volt a szándékom.

Megpróbáltam elképzelni, hogy másképp reagálok a párbeszéd közben. Nem nagyon ment. Erősen gondolkoztam más lehetséges "válaszokon", vagy hozzáálláson. Bár teoretikusan most már "tudom", hogyan kellett volna reagálnom, az adott szituáció elképzelésekor képtelen voltam ezt képzelni. "Nem volt ott semmi".

Elnézést, elnézést, elnézést.... ide is találtam valamit...

Lehet, hogy bizonyos ellenállást fogtok tapasztalni ezekkel a gyakorlatokkal kapcsolatban. Élvezitek, ha olvastok róluk, de mindenféle kifogást fogtok találni, hogy ne kelljen valóban kipróbálnotok őket. Ha őszinték vagytok magatokkal, sokan közületek egyfajta vonakodást fogtok érzékelni, mivel a tudatosságotok olyan minőségei lépnek működésbe, amelyek ellentmondanak a megszokott tudatos tapasztalásotoknak.

Az ilyen gyakorlatok esetében a cél nem annyira az, hogy tökéletesen hajtsátok végre őket, inkább az, hogy ráérezzetek a tapasztalás és tudatosság egy másfajta módjára.....  A pszihé természete 69.o.

Tehát. :)

Szóval én is elvégeztem a gyakorlatot, többször is az elmúlt 2 hétben. Azért nem írtam eddig, mert nagyon nem éreztem sikeresnek. Eleve a vizuális képek nem voltak túl elvenek és életszerűek, vagyis nem tudtam jól beleélni magamat egy konkrét szituba. Tehát lehet, hogy eleve ez volt a hiba, hogy nem tudtam beleélni magam az adott történésbe. Úgy éreztem nem emlékszem pontosan az adott történés részleteire, nem tudtam felidézni a környezetet. Az, hogy egy megtörtént helyzetet kelett volna felidézni nekem nem segített, hanem inkább gát volt.

Ami egyedüli pozitívum volt (ha jól emlékszem az első és a második próbálkozásomnál történt, amelyik kettő a legjobban sikerült), hogy sikerült jól kialakítanom a vizuális képet, és a testemben, főleg a karomban, lábamban olyan kis izomrángások jelentek meg, mint amikor már félálomban hirtelen rúgunk egyet, csak annál kisebbek, de jól érzékelhetőek. Lehet egyfajta jelzése volt ez részemről egy kmódosult tudatállapotnak. Ennél a kezdeti 2 kísérletnél, mintha tényleg lehetett volna érzékelni valamiféle "másik variációt" is, de annyira nem különült el élesen a képzelettől. Meg kell még jegyezni, hogy "igyekeztem" megérezni valamiféle szürkeséget, törekedtem rá, de annyira nem jött össze, illetve inkább csak úgy "odaképzeltem" tudatosan, nem pedig megtörtént, nem magától jött. Utolsó próbálkozásaimnál már a szürkeség ilyen "mesterséges" kialakítása sem sikerült.

Lehet egy sokkal ellazultabb állapotba kell kerülnöm, illetve jól meg kell választanom a szituációt, aminek minél több részletére emlékszem, ez talán segít. Mindenesetre nem adom fel, meg fogom próbálni. :)

Én valahogy azt gondolom a "masszáról", hogy - mivel nem választási lehetőségek voltak az esemény kapcsán - valamifajta kapcsolódást, vagy esetleges kölcsönhatást "szimbolizált". Miután én közben is "gondolkoztam", arra jutottam, hogy pl. a léptek zaja és az ablak arra utalt, hogy ha valaki hallja az ablakon át a lépteimet, az valamilyen hatást gyakorol arra, aki hallja. (hogy a vizespalackok gyakoroltak-e valamilyen hatást a kukákra, mondjuk ez elég muris gondolat :))

Egyébként a Te sétádat akartam kipróbálni, hátha nekem is jön valami hasonló tapasztalat - hát egész más lett. Ennyit a befolyásolásról.

Úgy látom, meglehetősen egyedi és különleges tapasztalatok születnek.

Olyan hosszúra sikerült a második gyakorlat-kísérletem, hogy még mindig itt hezitálok, hogy leírjam vagy ne. Amennyire ódzkodtam mindig is ezektől a Seth-gyakorlatoktól, most úgy belemerülök, ha nekikezdek, hogy csak na.

Megpróbálkoztam az első résszel (kiterjedések megtapasztalása).

Az esemény az, hogy elsétálok az üres ásványvizes palackokkal a gyűjtőkonténerhez. Egy darabig nem történt semmi. Aztán egyszer csak megtorpantam, "belőlem" kitüremkedett valami "cseppfolyós", de lebegő  masszaszerűség. Kicsit néztem, nem értettem, miért épp itt álltam meg, akkor egyszerre villant be a lépéseim zaja és a mellettem lévő épület (közvetlenül egy ablak mellett álltam). Továbbmentem, megint megtorpanás, kocsonyásszerű kitüremkedés, de másik irányba. ? akkor vettem észre, hogy távolabb ugyan, de egy másik épület volt abban az irányban.

a következő megtorpanásnál nem "belőlem", hanem a műa.üvegekből indult a "kitüremkedés", visszafelé. Evvel nem tudtam mit kezdeni, továbbmentem. pár lépés után beugrott, hogy épp a kukákat hagytam el. hasonló dolgok történtek további épületek, emberek és egy bokorcsoport közelében. Aztán át kellett mennem egy úttesten. itt nem volt kitüremkedés, hanem a túloldalon érzékeltem magam, miközben még az innenső oldalon álltam. Na ez elég érdekes volt.

Amikor pedig odaértem a konténerekhez, egy nagy "masszában" találtam magam, gyűrűzött, hömpölygött körülöttem ez a "lebegő folyós levegőszerű" valami. néztem egy darabig, és itt megelégeltem a dolgot. Abbahagytam az "utazást".

Végre itt van Nic, és minden tiszta.:)

Az első variáció nekem nem ment.

A másodiknál (döntés szükségessége az esemény kapcsán) kiválasztottam egy eseményt, és amint elkezdtem elképzelni egy másik döntés következményeit, azonnal begyorsultak az események, pörögni kezdett minden és egy másodperc múlva már csak egy fehér csíkot láttam, ami kihúzott a "végtelenbe", mint egy sugárhajtású repülőgép kondenzcsíkja. Ugyanez történt még két esetben.

Akkor arra gondoltam, vajon tapasztalható-e különbség jó és rossz döntés esetén, bár ez a kérdésfelvetés önmagában lehet, hogy értelmetlen. Még egy döntéshelyzetet megnéztem, ugyanaz a pörgés volt, aztán a következőnél egyszercsak belassult minden. Az alternatív döntés elképzelésekor azonnal lassított felvételszerű, kicsit ködös - de nem szürke - szabálytalanul "úszkáló" képben mentek tovább az események, akadozva, nem túl tisztán. Meglepő volt. Végiggondolva a választott eseményeket, ez volt az egyetlen, aminél dühömben hoztam döntést. Viszont abban a tekintetben is az egyetlen esemény a többi között, aminek a választása még "nyitott", vagyis még bármikor dönthetek úgy, hogy megélem azt, amire akkor nemet mondtam.

Üdv

Émbörök!

Dzsászttékitízi. Mi lett itt elbaltázva? Sztem semmi. Ha pedig Nic szerint valami ellett (már mint nem ellett, hanem el lett - baltázva tudniillik) akkor majd ő a lángnyelvű pallosával lecsap és büntet szigorúan... - bár nem úgy ismerem. Szóval szerintem semmi sem lett elbaltázva, nem hiszem, hogy ennél a gyakorlatnál az egyidejűség sokat számít (idő meg ugye úgy sem létezik). Ezen kívül nem hiszem, hogy túlságosdan (ha egyáltalán) befolyásolja mások megélt tapasztalatát, hogy Atta mit tapasztalt, hisz maga Seth is elmondja, miket lehet tapasztalni, mire számítsunk. És már én is próbálkoztam ezzel a gyakorlattal korábban is, elárulom még köszönőviszonyban sem voltak az élményeim Attáéval, engem az ő tapasztalatai csak inspiráltak. Szóval kéretik szépen nem parázni, mert szétcsapok..:)))

Elvégeztem a kísérletet, de most nem tudom, leírjam-e vagy még nem.

Lehet, hogy én értelmeztem túl mereven az augusztust. Nem tudom, a többiek hogy állnak, ha már így esett, én javasolnám, hogy a héten csináljuk meg mindannyian, és a jövő szerdától igazodunk az eredeti elgondoláshoz. Persze, lehet, hogy mások is megcsinálták ezen a szerdán.

(Én nem olvastam el a beszámolódat, Atta, majd ha megcsináltam én is)

?????

üdv:misi 

Feltételesen én is csatlakozom.Azért feltételesen,mert még soha nem volt türelmem egy ilyen kisérlet végigviteléhez sem,nem az én műfajom,de most akkora itt az aktivitás,hogy megpróbálom.

De lehet,hogy nekem nem fog sikerülni,tehát ennek a lehetőségét fenntartom.:)

Én már csináltam. Meglepetésemre nagyon könnyen jött egyfajta élmény sorozat. Lehet, hogy kicsit félrementem, de szerintem vicces volt. Nem írom még le mert kiváncsi vagyok a Ti tapasztalaitokra is. Természetesen én is részt veszek a kisérletben. 

Próbáltam már ezt a gyakorlatot, nem ment.

Megpróbálom veletek. (Azt fontosnak tartjátok, hogy egyszerre, egy időben csináljuk?)