"Mivel ahogy kimondod vagy gondolod amit akarsz ezzel maris fokuszaltad a szandekodat az adott dologra es maris varhatod a valaszt.Vagy kepekben vagy gondolatban vagy hangban."

Igen, valahogy így értettem én is, a magunk fókuszához szükséges igazából a kérvény:)

"Aztan odalukadtam ki hogy amit megszeretnek erteni vagy ami foglalkoztat  - lasd az erzelmek , az akvariumost - akkor azzal az egy gondolattal merulok.Es varok mi is lesz.Aztan bejott az akvarium."

Ez dejó:) sokszor én is úgy vagyok, valamilyen konkrét céllal megyek le, de aztán nincs türelmem várni, kezdek csapongani ide-oda:) persze, hogy nem jön semmi. Bár néha meg spontán zsuppsz, mint amit Neked írtam.

Hat Te kesz vagy:))) 

"Azt következő nap oldottam szintén percek alatt sikeresen, akkor gondoltam, milyen szórakoztató ez, vegyük a legnehezebbet. Na itt olyan ellenállásba ütköztem, hogy csak ismételgetni tudtam magamban, ez a .....síp...., ....síp...., síp....., síp......, ennek bocsássak én meg? hát ez egy ...... síp......, stb., na gondoltam, ez egyelőre reménytelen:)"

Akkor meg Te egesz jol viselted:)) Nalam amikor a legkemenyebbeket probaltam feloldani akkor az lett az eredmenye hogy minden ilyesmi konyvet , gyakorlatot bedobtam a sarokba es durcasan szakitottam ezzel az uttal ugy egy hetig.

" Nade ha úgy gondolok rá, hogy egy ember, aki szemét módon viselkedett, az mindjárt kinyitja a kaput a lehetőségnek, hogy megfontoljam a dolgot:)"

Ez nagyon fontos gondolat!!!

Dehogy talaltam ki:) En igen nehezen kezdtem el a meditalast.Mivel lovesem sem volt hogy hogyan is csinaljak a nagyok ezert sorba toltottem le az iranyitott meditaciokat es nekiveselkedve 1-2 naponta ment a trening.De valahogy nem vette be a gyomrom hogy van egy meselo es amit O mond azt nekem kell atelni vagy esetleg latni magam elott. Es akkor jottek a kifogasok ennek a meselonek szimpatikus a hangja de a sztorija nem jon be.Ennek a hangja olyan hogy meg ellazulni sem tudok ra pedig a sztori az vagany.

Aztan jott a jo otlet hogy a jo sztorikat majd en felolvasom es rogzitem majd arra meditalok.Na ez se jott be mert amiket mondtam azok nem az en gondolataim voltak es olyan hulyen alltak nekem:) Aztan derult egbol a villamcsapas megerkezett hogy en a gyerekeknek sokszor meselek estenkent fejbol csak ugy kitalalt meset.Megkerdezem mit szeretnenek hallani es akkor arrol szovok egy sztorit.

Es akkor elkezdtem a sajat sztoris meditaciokat amikre kesobb rajottem hogy semmi koze sem volt a meditalashoz:) Csupan csak szanaszet hipnotizaltam magam:) Elottem egy kis hegyi patak es belenyulok a vizben erzem milyen hideg a viz erzem a huvoset megfogok egy kovet erzem a kezeim kozott milyen erdes es hatalamas beke szall ram stb... es ezek az erzetek jottek is.De amit mondanak hogy pihentet es feltolt a meditalas nalam ez sem mukodott mivel  hogyan is tudna ha az agyam forog kozben hiszen en vagyok a rendezo.

Aztan odalukadtam ki hogy amit megszeretnek erteni vagy ami foglalkoztat  - lasd az erzelmek , az akvariumost - akkor azzal az egy gondolattal merulok.Es varok mi is lesz.Aztan bejott az akvarium.

Es pont ez lehet a magyarazat arra amit irtal hogy miert kell kervenyt benyujtani annak a nagyonnagy Ennek hogy ugy beszeljen velem hogy meg is ertsem. Erre mondjak az ezosberkek hogy "ami keretik az megadatik" . Mivel ahogy kimondod vagy gondolod amit akarsz ezzel maris fokuszaltad a szandekodat az adott dologra es maris varhatod a valaszt.Vagy kepekben vagy gondolatban vagy hangban.

Egyebkent ami igazan sokat utaztatott az a Gyurko Zsolt fele meditaciok voltak.

Épp ma filóztam ezen a "nem vagyunk azonosak evvel meg avval" dolgon, csak egy másik irányból.

Most minden nap sorra veszek egy múlváltoztatást a zaklatós csapatommal:) Az első választottam hihetetlen volt, kb. két másodperc alatt láttam át a helyzetet, miután Robert Smith nyomán érzelemelengedés volt, (de már kopácsolás nélkül:)), és még én kértem bocsánatot:) valamiért, aztán mentális filmvásznamon jókat nevettünk a "galáddal", hogy milyen lököttek voltunk:) a társa viszont maradt feketeseggű.

Azt következő nap oldottam szintén percek alatt sikeresen, akkor gondoltam, milyen szórakoztató ez, vegyük a legnehezebbet. Na itt olyan ellenállásba ütköztem, hogy csak ismételgetni tudtam magamban, ez a .....síp...., ....síp...., síp....., síp......, ennek bocsássak én meg? hát ez egy ...... síp......, stb., na gondoltam, ez egyelőre reménytelen:) és ma jutott eszembe Seth egy mondata, hogy tegyetek különbséget az emberek és az emberek cselekedete között. Most ismét átéreztem (mert már korábban is, csak elfelejtődött), micsoda súlya van ennek a mondatnak. Mert ha azonosítom a cselekedetével, csak oda tudok kilyukadni, hogy ez egy szemétláda. Még képzeletben sem fogok semmiféle kapcsolatba lépni vele, minek, ha egyszer egy ......... Nade ha úgy gondolok rá, hogy egy ember, aki szemét módon viselkedett, az mindjárt kinyitja a kaput a lehetőségnek, hogy megfontoljam a dolgot:)

Na neee, ezt csak kitaláltad, ilyen nincs:))) mármint ilyen elképesztően jó "vízió", mint az akváriumos:)

"Most itt tartok eppen hogy az erzelemeimet vizsgalgatom. Melyik az amit egy hiedelemhez tudok kotni egy szokashoz es melyik az ami belulrol melyrol jon.Hiszen igy kommunikal velunk - szerintem - a belso en/ego."

Bennem ez így még sosem merült fel, hogy igazi meg nem igazi érzés. Majd szólj, mire jutottál:)

A belső énnel való kommunikáció kapcsán mostanában kicsit ki vagyok akadva, idézőjelben, ahogy olvastam, hogy kérd elalvás előtt, hogy számodra értelmezhető módon adjon útmutatást, akkor felszisszentem, hogy nade miért kell ehhez kérvényt benyújtani, amúgy miért nem úgy kommunikál?????? Aztán arra gondoltam, ez csak egy csel, inkább a magunk számára üzenet ez, vagy szuggesztió:)

A bla-blarol meg kicsit:)

Amikor elkezdtem a befele figyelest ugye az ember mi massal kezdi mint a gondolatok figyelesevel.

Az elso siker elmenyem es felismeresem az volt hogy tenyleg nem az vagyok aki a gondolatokat letre hozza az elmemben.Vannak a gondolatok es vagyok en. Ha a gondolatokkal azonosulok - es azt csinalom amit a gondolat akar - akkor a gondolatok iranyitjak az eletemet. Itt kezdodott el a negativ es pozitiv valogatas.Aztan szep lassan elekzdtem "figyelmen kivul" hagyni a negativ gondolatok megjeleneset. Mindig mondtam amikor rajta kaptam magam hogy most megint elvitt elsodort a negativ aradat hogy he-he-he tudom hogy mit akarasz de ugyse teszem:) Aztan szepen eltuntek a fejembol.Persze azert visszaesonek minosulok hiszen en is foldi halando vagyok:) Aztan Seth jott es elmondta hogy ezek ott vannak korulottunk ugyan ugy mint eddig csak a fokuszomat vettem leroluk.

Es akkor diadal ittasan ment a mellveres hogy ja en megcsinaltam nem fogok tobbet azonosulni a negativ gondolatokkal hiszen remekul megy es jottek is a pozitiv eredmenyek.Aztan arra jottem ra hogy ez a gondolat figyeles csak az elso allomas! Azutan jon az a felismeres amikor rajon az ember hogy jee az erzelmeink ugyan olyanok. Mintha az ego amikor rajon hogy lebukott a gondolatoknal akkor eloveszi az az "erzelmi zsarolos " arcat:) Es kivilagosodott hogy ugyan ugy tudunk az erzelmeinkkel is azonosulni ami valjuk be rosszabb mint amikor a gondolatainkkal azonosulunk.Most itt tartok eppen hogy az erzelemeimet vizsgalgatom. Melyik az amit egy hiedelemhez tudok kotni egy szokashoz es melyik az ami belulrol melyrol jon.Hiszen igy kommunikal velunk - szerintem - a belso en/ego.

Erre volt egy igen megerinto meditacios tapasztalatom/latosamon/viziom.Amit talan egyszer le is irtam , amikor egy akvarium aljan talaltam magam rengeteg szines hal uszkalt ossza vissza kicsi nagyobb vegyesen.Amikor szep lassan megszoktam a latvanyt hogy a viz feneken ulok - magamat egyaltalan nem lattam - akkor egyszer csak atvaltoztak a halak szavakra es a feliratok uszkaltak.Volt harag duh szeretet boldogsag stb...

Es amikor valamelyikre raneztem/fokuszaltam akkor az adott erzest ereztem magamban.Duhos voltam de ugy igazan 10masodpercig aztan raneztem a mosolyra es maris jokedvem lett.Ott ertettem meg hogy mega z erzelemk is hamisak lehetnek.Es akkor a bla-bla ott ki is akasztott mert amikor valamit csinalok mert jo erzessel tolt el akkor lehet hogy csak azert erzek ugy ahogy erzek mert az erzet letet elem es nem a sajatomat.

Nagyon jo ez a modszer!Tetszik:)

"ahogy írja Seth, püfölj olyankor egy párnát, amíg fizikailag ki nem fáradsz."

Meg regebben egyszer ezt en is irtam hogy ussd a parnat ha feszultseg van benned valahol ezt olvastam Sethtol de akkor abba maradtunk hogy lehet hogy Oshotol olvastam:) Ezekszerint akkor meg is O mondta.

Van egyébként egy tök jó áthidaló módszer. Ha leválasztjuk a dühöt a haragról. Dühösnek lenni lehet csak úgy magunkban, anélkül, hogy haragot táplálnánk valaki irányába. vagy a haragot beleolvasztjuk a tárgytalan, önmagában lévő dühbe. És akkor lehet döngetni:)) Annyira aranyos, ahogy írja Seth, püfölj olyankor egy párnát, amíg fizikailag ki nem fáradsz. Ráadásul a düh tényleg hamar elmúlik, a harag nem biztos.

Különben tényleg nagyon jó, amikor tudatosítja az ember, hogy ha valaki nekitámad dühösen valamiért, valamilyen belső problémája adódott. Lehetetlen dühösnek lenni rá, vagy megijedni tőle (normális esetben).

bla-bla-bla.......:)

Akkor én most ezt a bla-bla-blát élem:))

"A jog, az jog, kérlekszépen. Nincs enyhébb, vagy erősebb jog.:))"

Akkor ugy irom hogy az a kesztetes hogy elovegyem azt a jogom hogy haragos, merges , vitatkozos legyek mar nem annyira intenziv.Az elejen meg masfel napig fujom fel az arcom es karban a kez , osszevont szemoldok aztan csak 3 orara nezek igy ki majd 5 masodperc es elmulik a jogosan elokapott jog:)

"Úgy értem, nálam valahogy elvesznek az érzelmek, akár a kétségbeesés, meghatódottság, harag, fájdalom, stb. úgy elementárisan, amikor hosszú ideig "túl" tudatos vagyok, és nem tudom ez az egész hogyan van.:( Ezért is írtam, hogy "jó érzés" tud lenni, amikor teljes érzelmi intenzitással "haragszom", vagy kiakadok, vagy bármi. Miközben tudom, hogy "értelmetlen"."

En meg pont a masik veglet vagyok. En igen szenvedelyes tipus vagyok.Bar ez mar lecsillapodott de azert meg van bennem jocskan.Mindig tulkapasba torkolt;) Bulizas , munka , okorkodes stb... Engem meg mindig az erzelmek rangattak. Mindig tele voltam/vagyok energiaval es tuti az erzelmek azok amik toltenek.Es ezert nem ertettem azokat a nezopontokat amik arrol szolnak hogy minden illuzio es ertelmetlen bla-bla-bla.Aztan jott Seth aki egy total mas nezopontbol allitotta be nekem az egot a megvilagosodast es az erzelmek erejet.

Ú, ezt a közösségi részbe akartam, elnézést:(

" "van egy kis idő, amíg jó érzés, hogy haragszom, ahogy mondod, hogy jogom van hozzá."

Abban az esetben jogos es jogom van hozza amikor az intellektus meg merev es nem hajlik a szellel mint a nad.Ez most olyan koltoi lett nem?:))

Es ezert sertettseget erez es nehogymaaa ne legyek merges.Es ha elegge nyitott es erett a valtozasra akkor mar enyhebb a mergessegre valo jog. "

A jog, az jog, kérlekszépen. Nincs enyhébb, vagy erősebb jog.:))

Viccet félretéve, persze, és nagyon szépen lelíráztad ezt:) Magamon egyébként úgy veszem  észre, hogy inkább egy mélyebb megértés (tudatában levés) és (hit) van jelen, amikor nem leszek dühös valamiért másra. Mármint, hogy tudom, hogy belőlem indulnak ki az események, az is, ahogyan mások viselkednek velem. Vagy azt, hogy amikor más negatívan viszonyul hozzám, nem velem van a baj, hanem ő nincs rendben önmagával. Úgyhogy igazából nincs értelme másra haragudni. Amikor ilyen "ihletett" állapotban vagyok, először vagy arra gondolok, mi baja lehet a másiknak, hogy így viselkedik, vagy arra, na most akkor nézzük meg, mi van bennem, ami ezt hozza ki a másikból.

A harmadik, amikor beleképzelem magam a másik helyzetébe, és felismerem (beismerem), hogy lehet, én is így tettem volna (vagy tettem is más szitukban) valamilyen téves elképzelés, vagy félelem, vagy bármi folytán. Ez a legkatartikusabb, ha ilyenkor önmagamnak megbocsátok, már nem is kell a másiknak, mert vele jár:)

Azért még van egy szakadék nálam, amit majd át kell hidalnom valahogy. Épp a minap éltem bele magam egy filmbe - félig meddig tudatosan, hogy semmilyen olyan átfordító gondolatom ne legyen, ami a "sethi" látásmódot illeti -, és régen nem tapasztalt érzés-élményben volt részem, és arra gondoltam, ez olyan jó, és annyira hiányzott. Úgy értem, nálam valahogy elvesznek az érzelmek, akár a kétségbeesés, meghatódottság, harag, fájdalom, stb. úgy elementárisan, amikor hosszú ideig "túl" tudatos vagyok, és nem tudom ez az egész hogyan van.:( Ezért is írtam, hogy "jó érzés" tud lenni, amikor teljes érzelmi intenzitással "haragszom", vagy kiakadok, vagy bármi. Miközben tudom, hogy "értelmetlen".

Nem tudom, lehet-e ebből érteni a lényeget:)